„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi mindent súg még a miniszterelnök életösztöne?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Miniszter Úr! Orbán Viktor úgy mondta, hogy az ösztöneire hallgatott akkor, amikor a Quaestorhoz helyezett közpénzek kivonásáról döntött. Persze, nem beszélt a megérzéseiről abban a vonatkozásban, hogy vajon miért kellett a pénzt odatenni?

– Miniszter Úr! Van nálunk egy mondás, ami úgy szól a látszólagos megérzésekre, hogy érzi, mint macska az esőt. Na de hát, a macska egy ösztönlény, a politikustól pedig megfontoltságot várnánk és körültekintést. Egyelőre azonban ezt a körültekintést és megfontoltságot nyomokban csak ott tudjuk felfedezni, hogy önök megpróbálnak legyártani egy saját mesét a Quaestor-történetre, mentesíteni akarván magukat ettől a botránytól. Nem tudják! Ugyanakkor feltételezem, hogy a miniszterelnök nem a megérzéseire hallgatott akkor, amikor egy 10-én megérkezett Tarsoly Csaba-levélre 9-én válaszolt e-mailben. Tárgyalópartner kijelölését kérte ahhoz az emberhez, aki kifosztotta a saját ügyfeleit; tárgyalópartnert ahhoz az emberhez, akit önök megpróbálnak beállítani, mint a szocik nagy barátját, de nem tudják feledtetni a Szijjártó Péterrel önfeledten mosolygó, éppen szalagot átvágó Tarsoly Csabát.

– Miniszter Úr! Arra kérem, hogy a kérdésekre válaszoljon, és ne a demokráciafelfogásából akarjon valamiféle leckét adni:

  

– Miről kellett tárgyalni Tarsoly Csabával?

– Tárgyalt-e valaki, a miniszterelnök, minisztere vagy bárki más?

– És ha igen, miről?

– Mi volt az az ügy, ami miatt le kellett ülni azzal az emberrel, aki nagyon sokakat megkárosított?

– Egyáltalán megtudhatjuk-e, hogy mi a története ezeknek a most már több változatban legyártott kormányzati verzióknak, mi a valóság ebben a bűzös Quaestor-ügyben?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Valóban, február 25-én, a kormányzati emlékeztető tanúsága szerint is Orbán Viktor miniszterelnök egyértelmű utasítást adott a kormány tagjainak, hogy a néhány nappal azelőtt kitört Buda-Cash-botrány kapcsán az események függvényében tegyenek meg minden lépést annak érdekében, hogy önkormányzati, közösségi vagy kormányzati pénz semmiféleképpen veszélybe ne kerüljön. Ezt indokolta a Honvéd Egészségpénztár és a települési önkormányzatok ügye, amely összefüggésben volt a Buda-Cashsel. Két tárcánál azonnali intézkedés történt. A Külgazdasági Minisztériumnak sikerült 3,8 milliárd forintnyi államkötvényt megmenteni, tehát kár az országot nem érte. A Földművelésügyi Minisztérium pedig a Tartalékgazdálkodási Intézet által a Hungária Értékpapír Zrt.-nek  adott 410 millió forintot. Hogy miért volt a Tartalékgazdálkodási Intézetnek bizalma a Hungária Értékpapír Zrt. iránt, azt én nem tudom, de 2002-2010 között 2,8 milliárdot bízott a Hungária Értékpapír Zrt.-re, tehát valószínűleg régi és rossz gyakorlatot folytattak a Földművelésügyi Minisztériumban. Egyelőre nem látom, hogy hogyan fog visszakerülni az államhoz ez a 410 millió forint.

– Képviselő Úr! Szeretném arról is tájékoztatni, hogy a kormány mindent megtett a károsultak védelme érdekében is. Erre jó példa a Buda-Cash, ahol a károsultak 97 százaléka megkapta a kártalanítási összeget. És a Quaestor esetében is mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ennek a piramisjátéknak, amelyben 210 milliárdot szedtek össze – valószínűleg 70-100 milliárdot fordítottak vissza kamatra –, annak ellenére, hogy van mindenkinek természetesen személyes felelőssége, ennek az ügynek is minél kevesebb károsultja legyen. Reményeink szerint a BEVA kártalanítani fog 22 ezer embert.

Mikor térhet haza a székely apostol?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! Idén májusban lesz három éve annak, hogy méltatlan és botrányos körülmények között, nagy valószínűséggel politikai nyomásra elmaradt Nyirő József hamvainak újratemetése Székelyudvarhelyen. Így csupán egy ökumenikus áhítat keretében volt lehetőség a székely apostol képletes elbúcsúztatására, hamvainak holléte pedig máig ismeretlen. Az újratemetés ügye mind a mai napig hallgatásba burkolódzik, pedig a székelyudvarhelyi elöljáró 2014 májusi közleménye alapján a polgármesteri hivatalnak nem kell temetkezési engedélyt kiadnia a hamvak eltemetéséhez, amely engedély állítólagos hibás kiállítása emelt akadályt annak idején a temetésnek.

– Államtitkár Úr! Egy elhunyt hamvainak eltemetése nem bármiféle szimpátia- vagy ideológiai, hanem kegyeleti kérdés, amelynek alapja az emberi méltóság. Minden elhunytnak, így Nyirő Józsefnek is joga van ahhoz, hogy a saját szülőföldjén helyezzék örök nyugalomra. Aki ezt a jogot, akár egy ország, akár egy egyén elvitatja és megtagadja, az nemcsak kultúrából és jogállamiságból, de európaiságból és mindenekelőtt emberségből bukik meg.

– Államtitkár Úr! A magyar állam felelősséggel tartozik minden magyarért, legyen az élő vagy elhunyt. Ezért Nyirő József hamvainak szülőföldjén való méltó elhelyezése nemzeti ügy. Munkássága kulturális örökségünk és nemzeti kincsünk. Ezt igazolja és juttatja kifejezésre az a tény is, hogy nagyon helyesen a Nemzeti alaptantervben a választható szerzők közé került. E nemzeti ügy iránt való elkötelezettség jegyében és az elmondottak fényében kérdezem:

– Jelenleg hol őrzik Nyirő József hamvait?

– Van-e szándék a kormány részéről Nyirő József hamvainak újratemetésére, különösen annak tudatában, hogy mind a jogi lehetőség, mind pedig a székelyudvarhelyi elöljárók szándéka és támogatása megvan erre?

– Ha igen, végakarata szerint mikor térhet haza végre méltó módon a székely apostol?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Ahogy ön is mondta, Nyirő József elbúcsúztatására sor került már korábban, de a hamvak elhelyezésére nem. Magam sem tudom megmondani, hogy hol vannak jelenleg a földi maradványai.

A Székelyudvarhelyért Egyesület kezdeményezte a temetést. Nyilván mindenkinek kegyeleti joga, emberi méltóságának része, hogy tisztességes módon a földi maradványait elhelyezzék, eltemessék. Ugyanakkor hosszú jogi procedúra kezdődött a román hatóságokkal, amelynek a fordulói különböző törvényszékeken és máshol, végül a Hargita Megyei Törvényszék után a Marosvásárhelyi Táblabíróságon fejeződött be 2014-ben, ahol egy jogerős ítéletben megsemmisítették a temetkezési engedélyt.

– Képviselő Úr! Mi úgy gondoljuk, hogy az emberi méltóság alapján mindenkinek természetesen jár a földi kegyeleti szertartás, tehát itt is az lenne a legüdvösebb mindenki szempontjából, ha nyugvópontra jutna az ügy, és sor kerülne a temetésre. De ahogy ezt mondtam önnek is, itt az egyesület kezdeményezte ezt, úgyhogy a további kérdésekben hozzájuk tud fordulni, ők tudnak bővebb felvilágosítást adni. A kormánynak ezzel kapcsolatban bővebb információja nincs.

Mikor és hogyan akarja teljesíteni a kormány a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos kötelezettségeit?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Nemrégen fejeződött be New Yorkban az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának 59. ülésszaka, amelynek különleges jelentősége volt, hiszen azzal foglalkozott, hogy az elmúlt húsz évben a különböző intézkedések hatására miképpen változott, javult a nők helyzete. Ezen az ülésszakon a kormány képviseletében Novák Katalin államtitkár asszony vett részt, aki többek között beszámolt a magyar helyzetről, és elmondotta azt, hogy a családpolitikával nem állítható szembe a nők nemi esélyegyenlősége, ezt a kettőt párhuzamosan kell tekinteni, és a magyar kormány is ezt teszi. Sajnos, mi azt tapasztaljuk, hogy ez pont fordítva történik Magyarországon: a kormány pontosan szembeállítja a családpolitikát a női nemi esélyegyenlőség kérdéskörével. A tapasztalatunk továbbá az, hogy a kormány teljesen elzárkózik még a szóhasználattól is, és kerüli a női nemi esélyegyenlőség kérdését.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt években leépült a nők jogaival foglalkozó állami intézményrendszer; a háromoldalú, állami, civil szervezeti képviselőkből és szakértőkből álló Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsát egyszer sem hívták össze. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot legyengítették. Sajnos, nem teljesülnek a nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban foglalt vállalásaink. A nők negyedik világkonferenciáján húsz éve elfogadott pekingi nyilatkozat vállalásaihoz képest visszaléptünk. Hogy csak egy példát említsek: hazánk az egyetlen olyan ország Európában, ahol csökkent a nők parlamenti aránya.

Mindezek miatt a kérdésem:

– Mikor és hogyan akarja a kormány teljesíteni a nemek egyenlősége terén vállalt kötelezettségeit?

– Mikor adnak zöld utat végre az LMP által javasolt nemi esélyegyenlőség eseti bizottságnak?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Nemcsak bizottságokról szeretnék beszélni önnek, hanem cselekvésekről, olyan intézkedésekről, amelyeket ez a kormány meghozott, amelyeket meglépett. Volt ezek között olyan, amelyikre 20-25 éve vár a magyar kormány; ilyen például a büntető törvénykönyv módosítása, miszerint a kapcsolati erőszak mint tényállás most már bekerült a büntető törvénykönyvbe, ami a legtöbb esetben a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők fokozottabb védelmét jelenti. Előtte 20-25 éven keresztül ezt más kormányzatok is megtehették volna, nem tették meg; a Fidesz–KDNP fogadott el olyan büntető törvénykönyvet, amelyben ez is szerepel.

– Képviselő Asszony! Az ön által említett Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsnak egyébként az eredete 1999-re, az első Orbán-kormány idejére nyúlik vissza, akkor indult el ez az egyeztetési fórum. Nőképviseleti Tanács volt a neve akkor, és ebből nőtt ki ez a hosszabb nevű testület. Tehát az Orbán-kormányhoz köthető ennek a megalapítása is. Ami az egyéb alapjogi kérdéseket, alapjogvédelmi kérdéseket illeti: 2012 februárjában állt föl a kormányzat emberi jogi munkacsoportja, pontosan annak a párbeszédnek és egyeztetésnek a jegyében, amit képviselő asszony is mondott: szakértőkkel, civil szervezetekkel való folyamatos kapcsolattartás jegyében, évente többszöri üléssel. Ennek van egy nőjogi tematikus munkacsoportja, amelyik szintén többször ülésezik, és azokat a kérdéseket, amelyeket képviselő asszony fölvetett, ez a munkacsoport 2012 óta folyamatosan napirenden tartja: a legfontosabb, nőjogokat érintő kérdéseket, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos nemzetközi, ENSZ- vagy Európa tanácsi dokumentumokat, és itt vitatták meg többek között a Btk.-módosítás tényállását is. Mindemellett Magyarországon nő az Európai Unión belül az egyik legnagyobb mértékben a nők foglalkoztatottsága, és ez nem véletlenül alakul így, hanem azoknak az intézkedéseknek a következtében, amelyek például a munkahelyvédelmi akciótervben a hölgyeknek kifejezett kedvezményeket adnak, akár ha gyermeknevelésből térnek vissza, akár ha nyugdíj előtt vannak. És ha már nyugdíj, akkor a „nők 40” kedvezményt is említhetném, ami a hölgyek számára Európában is példaértékű intézkedés volt. És még sokáig sorolhatnám.

Mely pontokon segíti Sopron fejlődését a ’Modern városok’ program?

MANNINGER JENŐ (Fidesz): – Miniszter Úr! Most, hogy elkezdenek beindulni a 2014-2020-as uniós pályázatok, meg kell nevezni azokat a prioritásokat, amelyek alapján a források megfelelő helyre kerülnek. Mint ismeretes, a források 60 százalékának munkahelyteremtésre, 40 százalékának meg egyéb fejlesztésekre kell fordítódnia. Örömteli hír, hogy a kormányzat a fontosabb feladatok között tartja számon a vidéki megyei jogú városok fejlesztését. Ezért személyesen is üdvözlöm, a „Modern városok” elnevezésű programot, amelynek keretében elsőként Sopronnal kötött együttműködési megállapodást a kormányzat.

– A miniszterelnök úr a megállapodás megkötésekor jelentette be, hogy három projekt megvalósítását tervezik még ebben a ciklusban: az M85-ös kétszer kétsávos autóút megépülését, a barokk belváros felújítását, valamint a Fertő tavi világörökségi terület fejlesztését. Az M85-ös autóút fejlesztése meghaladhatja a 100 milliárd forintot. Fontos, hogy 2018-ig elkészüljön az út a tervek szerint, mert a cél az, hogy addigra az összes megyei jogú várost bekapcsolják az autópálya-rendszerbe, és ily módon megvalósuljon az országhatárral való összeköttetésük. Az M85-ös út megépülése reményeink szerint a motorja lesz majd az idegenforgalom és a gazdaság fejlődésének. Különösen fontos a Nagycenk és Sopron közötti négysávos szakasz megépítése, amely a 84-essel közös szakaszon egész Nyugat-Dunántúl kapujának számít. Ma még ugyanis jócskán tapasztalható infrastrukturális különbség a mi kárunkra az osztrák és a magyar oldal között. A cél tehát az lenne, hogy amikor Ausztriából átlépünk Magyarországra, semmilyen színvonalcsökkenés ne legyen tapasztalható. Ezért is kérdezem:

– Mely pontokon segíti például Sopron város fejlődését a „Modern városok” program?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyiunk számára ismert, hogy a 23 megyei jogú városban a magyar lakosság jelentős része él, és a GDP nagy részét ezekben a városokban és közösségekben állítják elő, plusz a fővárosban. Ezért is tartja a kormány kiemelten fontosnak, hogy mind a 23 megyei jogú várossal szövetséget kössön a következő hetekben és hónapokban. Minden megyei jogú várossal szeretnénk abban megállapodni, hogy az 1200 milliárd forintnyi területi operatív programot hogyan és mi módon fogják felhasználni a következő hét évben. Vannak megnyugtató megoldási javaslatai a megyei jogú városoknak, és vannak olyan pontok, amelyeken bőségesen van javítanivaló és korrigálnivaló. Nem rejtjük véka alá azt, hogy a kormány szeretné, ha az elmúlt hétéves fejlesztési ciklusnál sokkal innovatívabb, sokkal versenyképesebb és a térség fejlődését érdemben szolgáló programok születnének megyei jogú városi szinten, hiszen ezekről a döntés is a megyékben és a megyei jogú városokban fog megszületni. A jogszabályi környezet megváltozásához kérjük majd a képviselőtársaim segítségét is, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen az ügyintézés.

– Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak fontos kötelessége, hogy jóváhagyja azt a közlekedési gyorsító csomagot, amelynek eredményeképpen több ezermilliárdnyi közlekedési beruházás kezdődhet el Magyarországon a következő négy esztendőben. A legfontosabb dolog, ami egy százéves adósság a leghűségesebb város számára, a város bekötése az országos közúti hálózatba. Ez az M85-ös út autópályává építését jelenti a határ és a város között, illetve Sopron megyei jogú város és az M1-es között is. Ennek az összekötése elengedhetetlenül szükséges a következő időszakban, legalább százmilliárd forintos költséggel tudjuk megvalósítani. Mint ahogy komoly költsége lesz annak a speciális programnak is, amit az egyetlen intakt barokk belvárosi központra tudunk majd közösen költeni a következő időszakban, nem európai uniós pénzből, hanem magyar adófizetői pénzből, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kormány kötelezettséget vállal Sopron számára, hogy a Fertő térségét is érdemben fogja fejleszteni. 

Részesültek-e a miniszterek jutalékban?

TÓTH CSABA (MSZP): – Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben minden idők legnagyobb hazai bank- és brókerbotránya robbant ki, amelyben mintegy százezer betétes, magánszemély, civil szervezet, helyi önkormányzat, kisvállalkozás szenvedett több százmilliárd forintos nagyságrendű veszteséget. A botrány a jelentős káron kívül még aláássa a pénzügyi szektor és az azt ellenőrző felügyelet, valamint a kormányzat működésével kapcsolatos közbizalmat is.

Ugyanis ma már nem csupán sajtóértesülések, de miniszteri, államtitkári nyilatkozatok is nyilvánvalóvá teszik, hogy egyes minisztériumok, illetve háttércégeik jelentős mennyiségű készpénzt és értékpapírt tartottak a Magyar Államkincstár helyett a Quaestor-csoportnál.

Nemcsak egy-egy ügyletről beszélünk, hanem szinte már kormányzati szintű stratégia kezd kirajzolódni. A miniszterelnök úr maga sem tudta egy hete megmondani, hogy pontosan mekkora közvagyont kezelhetett Tarsoly Csaba cégcsoportja. Ez nem éppen a felelős gazdálkodást, a szakmailag megalapozott döntéseket tükrözi.

– Miniszter Úr! Ebben az esetben bizony joggal merül fel a kérdés az emberekben, hogy milyen megfontolásból bízták a közpénzt a Quaestor-csoportra.

– Kinek milyen előnye származott a rendszeres üzletkötésekből?

– Ki kapott üzletkötői jutalékot a közpénz eltőzsdézéséért?

– Hogyan bízhatott a kormány újabb és újabb milliárdokat Tarsoly Csaba cégcsoportjára, ami végül csak a Külgazdasági és Külügyminisztérium esetében több mint 300 millió forintos kárt eredményezett?

– Ki a felelős ezért?

– Kinek származott haszna ebből?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy 300 milliárd forint közpénz bízatott brókercégekre pénzügyi műveletek lebonyolítása céljából, amelyből 4,8 milliárd forint jutott a Quaestorhoz 2002 és 2010 között. Legyen szíves, kérdezze meg azokat a minisztereket, akik ezeket a döntéseket meghozták, hogy vajon miért kellett 300 milliárdnyi közpénzt brókerekre bízni 2002 és 2010 között állami pénzügyi műveletek lebonyolítására, és miért kellett a Quaestornak 2002 és 2010 között állami pénzt adni, állami pénzügyi eszközt rábízni. Ezt az állami dokumentumok fehéren feketén bizonyítják, mint ahogy azt a kockázatvállalást is, amikor önök brókerekre bízták a pénzt. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a 17 milliárd forintot ki és milyen körülmények között adta oda a Quaestornak.

– Képviselő Úr! Szeretném jelezni önöknek, hogy önök kockáztattak. Önökkel ellentétben azonban a Külgazdasági Minisztérium a Quaestornál letétbe helyezett állampapírokat – a készpénz és az állampapír között van egy kis különbség – maradéktalanul visszakapta. Kamatot azért nem fog kapni, mert ő mondta föl egyoldalúlag ezt a szerződést, tehát kamatra a mi véleményünk szerint nem tarthat jogot. Tehát az  államot kár nem érte, kivéve azt a 17 milliárd forintot, amit önök adtak kölcsön. Az ügyfelek tekintetében pedig azt mondhatjuk: a kormány jogi álláspontja az, hogy a BEVA-nak kártalanítania kell minden ügyfelet, és ezért a 6 millió forintig kárt szenvedettek - 22 ezer főről beszélünk -, a kisbefektetők megkaphatják a pénzüket. A nagybefektetők sorsáról pedig a kárvallottaknak, a kormányzatnak, a Nemzeti Banknak mint felügyeletnek és minden érintettnek, így természetesen a Quaestornak is közösen kell döntenie és a felelősséget viselnie.

Miért engedték és engedik továbbra is a bűnözői életvitel ennyire szélsőséges gyakorlását?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az örkényi haláleset után arra gondoltam, vajon elgondolkozott-e a tisztelt államtitkár úr a miérteken. Talán utánajárt a történteknek, átnézte az ügy dokumentumait. Ráeszmélhetett, hogy még sincs minden rendben. Egy bűnöző, fittyet hányva a hatóság felszólításának, önhatalmúlag nem vonul börtönbe, majd baltával megtámadja az őrizetbe vételére érkező rendőröket. Véletlenül se higgye, hogy ez rendkívüli eset, ilyen az élet sajnos Magyarországon, vidéken. Több olyan település is van, ahol komplett rendőrőrsöket támadtak meg, például Nagykátán és Hatvanban.

– Államtitkár Úr! Az idősek halála után a házaikba nem költözik be a következő generáció, akik a társadalom számára hasznos munkát végeznének, mivel menekül. Az értéktelen házakat a jogsértő, bűnözői magatartást folytató személyek veszik meg, vagy költöznek be önkényesen. Ezek az egyének szegregálják önmagukat, saját törvényeket alkotnak, és a portyáik alkalmával fosztogatják környezetüket, amivel hatalmas károkat okoznak. Természetesen fel vannak háborodva, ha Magyarország törvényeinek megfelelően próbálják szankcionálni őket. Kérdezem tehát, és nemcsak én kérdezem, hanem az a több tízezer rendőr is, aki szolgálatot teljesít Magyarország területén:

–Miért engedték és engedik továbbra is a bűnözői életvitelt, főleg annak ennyire szélsőséges gyakorlását?

– A kormány miért nem biztosít olyan törvényi feltételeket, amelyek elősegítik, hogy a rendőrség hatékonyan tudjon működni?

– Miért gondolhatja azt a bűnöző ma Magyarországon, hogy neki mindent szabad a rendőrökkel szemben, és miért teheti meg azt bármelyik, bűnöző életvitelt folytató egyén, hogy egy igazoltatás vagy bármilyen más rendőrségi intézkedés alkalmával módszeresen megalázza a rendőröket?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A kérdésében három olyan bűncselekményt kapcsol össze, amelyek időben meglehetősen távol vannak egymástól. 2009-ben történt a nagykátai eset, 2012-ben történt a második Hatvanban, és az idei évben történt a harmadik eset. Tehát ezeknek az összekapcsolása és ebből egy tendencia vagy egy előítélet megalkotása, azt gondolom, helytelen.

– Képviselő Úr! Valóban történnek bűncselekmények vidéken is, a nagyvárosokban is, ennek ellenére azt a következtetést levonni, hogy ilyen az élet vagy ez az élet vidéken, szerintem hiba lenne. A rendőrség mindenkivel szemben fellép, aki megsérti a törvényt, és a jogszabályaink alapján mindenki, aki megsérti a törvényt, azonos eljárással kell hogy szembenézzen. A rendőrség biztosítja az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a védelemhez való jogot mindenkinek. A büntetőeljárást minden esetben a törvényeknek megfelelően megindítják, lefolytatják, végrehajtják, és senkivel szemben sem alkalmaznak kettős mércét.

– Képviselő Úr! A törvény előtt mindenki egyenlő, korra, nemre, fajra, felekezetre való tekintet nélkül. Tehát, nincs semmiféle, akár etnikai, akár más hovatartozás alapján történő megkülönböztetés, mentesség, a bűncselekmények, szabálysértések, egyéb jogsértések elkövetőinek nem ad semmiféle kiutat az, hogy valamiféle kisebbséghez tartozik. De ez fordítva is igaz: nem lehet fellépni senkivel szemben sem azért, mert valamely kisebbséghez tartozik. A büntető törvénykönyv, a büntetés-végrehajtási kódex szigorítását mi szavaztuk meg, ezt egyébként önök nem támogatták, és ennek kapcsán elmondhatom önnek, hogy míg 2010-ben 383 alkalommal követtek el rendőrökkel szemben erőszakos fellépést, 2014-ben már csak 246 esetben. Tehát ezek a jogszabályok elérték a céljukat. 

Hol tart a kórházátszervezés?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! A kormány egészségügyi átszervezései sok jót nem hoztak sem a betegeknek, sem az ágazatban dolgozóknak. A párhuzamosságok megszüntetését ígérte a kormány és hatékony gazdálkodást, ezzel szemben a bizonytalanság folyamatosan nő, a problémák pedig súlyosbodnak. Nem lehet tudni, hogyan állnak a kórházi osztályok átszervezései, milyen megegyezések születtek, és hogyan fogják biztosítani az összevont feladatok ellátását. Eközben az adósságokat sem sikerült rendezni, a lejárt tartozások miatt a beszállítók pedig már szóba sem állnak jóformán a kórházakkal. A probléma megoldására szánt 60 milliárd forint minden számítás és becslés szerint nem elegendő, ugyanis a valódi adósságállomány megközelíti a 90 milliárd forintot.

Ilyen körülmények között felvetődik, hogy mikor rendelhetnek újra gyógyszereket és orvosi eszközöket a kórházak. Ugye, nem azt reméli a minisztérium, hogy nagyjából 30 milliárd forint értékben a beszállítók elengedik az adósságokat?

– Államtitkár Úr! Csak reménykedhetünk, hogy a kormányzati tétlenkedés nem fog leépítésekkel járni, illetve az átszervezések miatt megnövekedett feladatokat nem ugyanannyi szakdolgozónak kell majd ellátni a jövőben, ezzel a véglegekig túlterhelt egészségügyi alkalmazottakat teljesíthetetlen feladatok elé állítva. Azt sem tudni, hogy az új, üzemgazdasági nullszaldós költségvetésbe befér-e a betegek ellátása, vagy egyre többet hagynak ellátatlanul, ugyanis a jelenlegi finanszírozás, a jelenlegi egy esetre jutó díjtételek mellett ez nem teljesíthető. Amíg nem változnak ezek a díjtételek, lehetetlenre kényszerítik a kórházakat. Tehát nem a nullszaldóval van a baj, hanem az így kikényszerített spórolás a jelenlegi helyzetben vissza fog ütni. Kérdéseim:

– Mikor történik meg az egészségügyi szakdolgozók béremelése?

– Tényleg meg akarják várni, amíg a kórházakban csak mutatóban maradnak majd orvosok és szakdolgozók?

– Hol tart a kórházak átszervezése?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Szinte minden kérdést, ami az egészségügyben éppen fontos egy fél mondat erejéig érintett. Azért szerencsésen elmondhatjuk azt, hogy bár nagy ütemű volt az orvosok, ápolók elvándorlása Magyarországról, de azért két-három évvel ezelőtt az orvosok esetében megcsappant ez az ütem, és egyre kisebb mértékben vándorolnak ki Magyarországról. Az ápolók esetében pedig a tavalyi évben fordult meg a trend, és szintén csökkent a Magyarországot elhagyó ápolók száma.

– Képviselő Úr! Az elmúlt évben is igyekezett a kormány egy nyár végi 10 milliárd forintos, a teljes adósságállományhoz képest kisebb támogatással kezelni a helyzetet, hogy a leginkább problémás helyzetben lévő kórházak helyzetét rendezze. De valóban, ahogy ön is mondta, itt egy nagyobb összegre lesz szükség, és az a költségvetés, amelyet önök nem támogattak, egy 60 milliárd forintos keretet tartalmaz az államháztartási intézmények adósságrendezésére. Ez az a keret, amiből a következőkben a kórházak is kaphatnak, nyilvánvalóan akkor, ha ezzel párhuzamosan azt tudják vállalni, hogy nem termelik újra ezeket az adósságokat. Ha azt tudják prezentálni a kórházak, hogy mi az a változás, amit ők a saját működésükbe beiktatnak, akkor utána okkal számíthatnak erre a sok-sok tízmilliárd forintos adósságrendező támogatásra. Mindemellett a várólisták csökkentésére is 1,5, majd 6 milliárd forintot az elmúlt 14 hónapban a kormányzat biztosított. Ez nyilvánvalóan részben a beszállítói tartozások fedezetére is fordítható. Megyei szinten is létrejöttek az egészségügyi egyeztető fórumok, a következőkben is úgy igyekszünk szervezni az egészségügy működését gazdasági szempontból, hogy megyei szinten az OEP vezetőiből, az ÁEEK vezetőiből, az ott működő, orvosi képzést folytató egyetemek képviselőiből, a Tisztifőorvosi Hivatal, az OBDK képviselőiből nyilvánvalóan a megyei közigazgatás irányítása mellett egy olyan testület jöjjön létre, amely gazdaságilag is tudja segíteni az ott működő egészségügyi intézmények helyzetét. 

Mikorra számolja fel a kormány a balmazújvárosi veszélyeshulladék-tárolót?

TIBA ISTVÁN  (Fidesz): – Államtitkár Úr! A Hortobágyi Nemzeti Park szomszédságában, a Balmazújváros-Lászlóháza lakott területétől mintegy 10 kilométerre fekvő veszélyeshulladék-tároló telepen hordókban és konténerekben mintegy 2 ezer tonna vegyi anyag található. A tárolás nem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. A hordók egy része szétmállott, amiből a vegyi anyag, elsősorban triklóretilén-származékok, növényvédő szerek, továbbá cianid, kadmiumsó és galvániszap a földre kerülhetnek. Fennáll a veszélye, hogy a méreg a talajba, onnan pedig a talajvízbe szivárog. Ezek az anyagok rákkeltőek. A telep közelében található ugyanakkor a lakott területek mellett több állattartó telep, mezőgazdasági terület és a Szeg-híresháti belvízelvezető csatorna is.

– A problémát már két alkalommal jeleztem, és kértem segítséget a megoldásához. Az elmúlt két évben a Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség és a balmazújvárosi önkormányzat lépéseket tett a helyzet rendezésére az állandó őrzés biztosításával és karbantartási munkálatokkal, ugyanis a felszámolás alá került üzemeltető cég nem tett eleget az őrzési és karbantartási kötelezettségeinek, továbbá a fémtolvajok is többször rongálták meg és borították fel a tároló hordókat. A Tiszántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség és a Greenpeace már korábban elkezdte a szennyező anyagok forrásának és eredetének megállapítását célzó vizsgálatok elvégzését; a kormány pedig bejelentette, hogy 400 millió forintot biztosít a veszélyeshulladék-tároló felszámolására. Ezt a környéken élők nevében tisztelettel megköszönöm. .Mindezekkel kapcsolatban mégis kérdezem:

– Mikorra számolja fel a kormány a balmazújvárosi veszélyeshulladék-tárolót?

– Milyen módon végzi el a kormány a felszámolást és kármentesítést?

– Van-e lehetősége a korábbi üzemeltető cég felelősségének megállapítására?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselőtársam! Jó hírt szeretnék önnel megosztani, hiszen a kormány március 18-ai döntésével a veszélyeshulladék-tároló felszámolására mintegy 400 millió forintot biztosított, lehetővé téve, hogy a veszélyes hulladék ártalmatlanítása még ebben az évben megtörténhessen. A kormány támogatásával felszámolhatók lesznek a hátrahagyott környezeti károk, és ezzel megelőzhető egy fenyegető környezeti katasztrófa is.

– A forrás felhasználásához az uniós eljárásrend szerinti nyílt közbeszerzést kell lefolytatni, aminek várható időtartama 3-4 hónap. A nyertes vállalkozó első ütemben valamennyi hordót az előírásoknak megfelelően szállításra előkészíti, szükség szerint átcsomagolja, majd a veszélyes hulladékot ártalmatlanításra elszállítja. A fő cél az ott élők biztonságának a legmagasabb szintű megőrzése. Második ütemben a már megtisztított tároló területén és közvetlen környezetében végeznek környezeti állapotfelmérést. Ennek során megvizsgálják, hogy a tárolt különböző típusú hulladékok okoznak-e talaj- és talajvízszennyezést. Az illetékes Tisztántúli Környezetvédelmi és Területvédelmi Felügyelőség az elmúlt évtizedben folyamatosan törekedett a telep teljes felszámolására. Ennek érdekében határozatban kötelezte az üzemeltető céget a veszélyes hulladék hasznosítására vagy ártalmatlanítására. Elmaradása miatt bírságot is kiszabott. A felügyelőség tehát megtette a szükséges közigazgatási lépéseket, büntető feljelentés nyomán jelenleg az ügy bírósági szakasza folyamatban van.

Mindemellett emlékeztetni szeretnék arra, hogy a környezetvédelmi törvény értelmében a gazdasági társaságok vezetői a társaságok megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő, a társaság által nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért.  

Belépő a Parlamentbe, belépő a kormányzati bizniszbe?

KISS LÁSZLÓ  (MSZP): – Miniszter Úr! Sajtóértesülések szerint Tarsoly Csaba, a brókerbotrányban érintett nagyvállalkozó 2013 óta külön engedéllyel léphet be az Országházba, mivel erre a Miniszterelnökség parlamenti belépőt biztosított számára. Az, hogy erről személyesen a miniszterelnök úr, Szijjártó Péter úr, esetleg ön döntött, vagy bárki más, nehezen látható, de biztos, hogy a legmagasabb kormányzati körök kívánták, hogy a Quaestor-vezér bármikor elérhető legyen.

– Miniszter Úr! Önmagában is érdekes kérdés lenne az, hogy ki döntött erről. Az viszont biztosra vehető, hogy nem csupán egy egyszerű belépőről van szó. Érdekes módon pont 2013-ban indult Quaestor-részvétellel a Magyar Nemzeti Kereskedőház, amellyel kapcsolatban sikerült elérni, hogy több milliárd forint közpénzt kezelhessen Tarsoly úr. Ez az üzleti lépés kizárólag kormányzati háttérrel történhetett meg. De a sikerszéria nem ért véget: 2014-ben létrehozták a moszkvai vízumközvetítést folytató azon Visa World Centert, amelyben szintén komoly tulajdonosi pozíciókat szerzett. Egy bizonyos Kiss Szilárd neve is felmerülhet az ügy kapcsán, amiről, azt gondolom, szintén lehetne beszélni.

– Miniszter Úr! Az ügy kapcsán nyilvánvalónak tűnik, hogy a parlamenti belépővel önöknél együtt jár a kormányzati üzletekbe történő belépés exkluzív lehetősége is. Érdekes, hogy a Miniszterelnökség nem munkaeszközként, hanem kiváltságként, mintegy VIP-szolgáltatásként tekint a parlamenti belépőre, annak adja, aki azt derekasan megszolgálja.Kérdezem tehát:

– Kiknek, milyen üzleti köröknek biztosítják még a Parlamentbe való belépés lehetőségét?

– Mi volt a konkrét oka annak, hogy Tarsoly Csaba belépőt kapott?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Igyekszem a kérdésre válaszolni, bár kedvem volna egy másikfajta válaszra, de azt most nem tehetem meg a Ház falai között, azt hiszem, elnök úr sem adna rá lehetőséget. A válasz körülbelül úgy szól, hogy Tarsoly Csaba - Quaestor Csaba - úr azért kaphatott parlamenti belépőt az Országgyűlés Hivatalától, mert a Miniszterelnökség akkor még külgazdaságért felelős államtitkársága ezt kérelmezte. A kérelmet vezető államtitkárként fölterjesztettem, majd a kérelem benyújtásra került, a parlament engedélyezte a belépőt és ki is állította, és azt a Külgazdasági Államtitkárság át is vette; indokolva mindezt azzal, hogy az akkor létrejövő kereskedőház-konstrukcióban Tarsoly Csaba úrnak szüksége van arra, hogy rendszeresen az akadályok csökkentése mellett jusson be a Parlamentbe.

– Képviselő Úr! Az idő szerencsére bizonyította azt, hogy Tarsoly Csaba méltatlan a bizalomra, és ma már előzetes letartóztatásban tölti az idejét, másokkal ellentétben, akik az elmúlt 25 évben jó néhány tízezer embert károsítottak meg Magyarországon.

Mikor lesz a szociális szférában béremelés és milyen mértékben?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Március 11-ére a kormány váratlanul összehívta az életpálya munkacsoport albizottságait. Nem volt napirendi pont, nem volt előterjesztés, és a határidőt is igen kurtára szabták. Az EMMI képviselője ismertette a bérintézkedések koncepciójának tervezetét, ám nyilvánosságra nem hozták. Továbbra is csak a hitegetés folyik, nem beszélnek világosan, nincs konkrétum, és ez növeli a területen dolgozók bizonytalanságát. Kérdéseim tehát:

– Mit tartalmaz ez a tervezet egyáltalán?

– Az ágazati bérpótlék beépül-e majd az alapbérbe?

– Kapnak-e kafetériát legalább arra, ami a munkavégzést segíti elő? - úgymint például az utazás vagy a munkaruha kérdése.

– Az életpályamodell ad-e motivációt a pályán maradásra, például törzsgárdajutalommal?

– Lesz-e veszélyességi pótlék legalább azokon a státusokon, ahol bizony életveszélynek vannak kitéve a dolgozók?

– Elmozdul-e végre a szférában dolgozók 75 százalékának a bére a minimálbérről, és a garantált bérminimumot el fogja-e érni valaha is?

– A bérfejlesztés minden munkavállalóra, minden munkakörre, fenntartótól függetlenül ki fog-e terjedni?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Igyekeztünk minél korábban a szociális szférában is valamit enyhíteni azon az alacsony bérszínvonalon, amire a képviselő úr is utalt, hiszen nagyon jól látjuk, hogy azoknak az embereknek a munkája, 93 ezer embernek a munkája, aki ebben a szférában dolgozik, akik nagy része szociális ápolóként tevékenykedik, mintegy 93 ezerből 73 ezer szakmai, 20 ezren pedig technikai munkakörben, nos tehát, az ő anyagi megbecsültségük és a munkájuk nehézsége, embert próbáló mivolta azért sajnos igen messze áll egymástól.

– Képviselő Úr! Tavaly január 1-jétől vezettük be a béremelések politikája jegyében egy ágazati illetménypótlékot.  Elsőként ebben a szférában tettünk meg, hiszen mindamellett, hogy a pedagógusok esetében növeltük az illetményt, az orvosoknál, ápolóknál igyekeztünk az egészségügyben egy 27 százalékos béremelést véghezvinni, úgy gondoltuk, hogy a szociális szférában is el kell kezdeni ezt a fajta béremelést. De mondtuk, hogy ezzel vége ennek a politikának, hanem az eleje: ez az első lépcső a szociális szféra bérrendezésében.

– Képviselő Úr! Ahogy ön is mondta: folyamatosak a tárgyalások, több szakszervezettel több fordulóban is egyeztetett már a Szociális Államtitkárság, nyilván több irányból is jelentkeztek, úgyhogy párhuzamosan két bértárgyalás-sorozat is folytatódik. Az az alapvetésünk, hogy minél több ágazatban szeretnénk béremelést, de béremelést hitelből nem lehet, csak a gazdaság valós teljesítménye után lehet végrehajtani. Szerencsére gazdaságunk most már 2013 óta bővül, tehát vannak források, ezért tudtunk 2014-ben a szociális szférában is béremelést véghezvinni, és ezért szeretnénk egy életpályamodellt is bevezetni.

– Képviselő Úr! Fontos, ha az államreform mostani második ütemének kialakul a végső formája szociális területen is, és látjuk, hogy mi az az intézményrendszer, amihez szeretnénk minél többeket minél jobb anyagi elismerésben részesíteni, akkor tudjuk az életpályát ehhez a megújított intézményrendszerhez hozzátenni, és akkor kerülhet sor azoknak az igényeknek a figyelembevételére is, amelyeket képviselő úr is említett.