„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Mi győzte meg önöket a tervgazdaság működőképességéről?

KUNHALMI ÁGNES  (MSZP): – Államtitkár Úr! A Fidesz, amikor csak teheti, ráront a magyar oktatási rendszerre. Így tesz a mostani Fidesz-kormány is. Csak néhány szót hadd mondjak önöknek az utóbbi napok híreiből: tizenöt éves informatikai tankönyv a tankönyvkínálatban:  a rendőrök és a közmunkások helyett újra a tanárok fogják végezni a tankönyv terjesztését, de marad a központosítás is: az EMMI által törvénytelennek minősített tankönyvet ajánl a gazdasági tárca: az egyetemeket tévhitek és babonák alapján faragják újra: a kancellárok mellé még konzisztóriumot is létrehoznak: újabb szakokat zárnak be: tovább lökik külföldre a magyar diákokat.  És folytathatnám napestig a sort.

– Ez pontosan úgy néz ki, mintha a kormányban nem figyelne senki a minisztériumi ablakokon túlra. Láthatóan az a baj, hogy fogalma sincs semelyik oktatásirányítónak az egyetemi képzések digitalizációjáról és globalizálódásáról, az ingyenes tömeges online-kurzusok világszerte való térhódításáról, a globális versenyben fejlődő felsőoktatásról. Fogalmuk sincs arról, hogyan alakul át mára az iskolások információszerzése és egyáltalán a gondolkodása. Az a véleményem, hogy a mai kormány nemhogy a jövőre, hanem sajnos a jelenre is messze alkalmatlan. Az embernek Magyarországon az a benyomása, amikor önöket figyeli, hogy a nyolcvanas évek valamifajta tervgazdaságának helyreállításával kísérleteznek, ezzel pedig módszeresen kiirtják a jövő alapjait.

– Államtitkár Úr! Hadd mondjak valamit önöknek, ugyanis önök a döntéshozók: a ma óvodásai olyan munkakörben fognak dolgozni, ami ma még talán nem is létezik. Ehhez képest önök láthatóan tényleg elhiszik, hogy az állam, az állam iskolarendszere képes az összes tudást ma megadni 40-50 év karrierjéhez egy ember életében. Önök tényleg elhiszik, hogy egy minisztériumi szobából több millió gyerek és fiatal felnőtt életét lehet sikeresen megtervezni. Ez az út, kérem, a megsemmisülés útja. Ez a tudásválság politikája, amit folyamatosan mélyítenek. Ezért kérdezem önt, és nem költőinek szánom a kérdésem:

– Tervezi-e oktatáspolitikája felülvizsgálatát a valóság tükrében a kormányzat?

– Foglalkozik-e a felsőoktatás globális átalakításának megismerésével az oktatási kormányzat?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Azt hiszem, öntől kaptunk egyfajta lapszemlét, az online-sajtó utóbbi hetekben lehozott szalagcímeiből olvasott fel nekünk egy csokorra valót. De amikor a köznevelésről, a felsőoktatásról beszélünk, akkor talán érdekesebb vagy fontosabb, hogy belemenjünk ezeknek a kérdéseknek a mélyébe is. Ön nyilván nem szeret emlékezni arra az időszakba, amikor 18 ezer pedagógust elbocsátottak, amikor az iskolai kollégiumi és zeneiskolai normatívákat 2002 után a 2002-es szint alá süllyesztették, amikor a tehetséggondozásra szánt összegeket százmilliós nagyságrendben csökkentették, vagy amikor minden pedagógustól elvették a 13. havi fizetését. A szocialistáknak ebben az időszakában teljes koncepciónélküliség jellemezte az oktatás területét, és ez az, amiről önök most nagyon mélyen hallgatnak. Azoknak a vádaknak a jó részét pedig, amelyeket elmondott, azoknak a kollégáknak a nevében utasítom vissza, akik nap mint nap végzik a munkájukat, és igyekeznek a lehető legjobb teljesítményt nyújtani.

– Képviselő Asszony! Hogy a magyar felsőoktatás rendszere mennyire a jövőt és mennyire a múltat szolgálja, arra idézem az OECD egyik igazgatójának, Andreas Schleicher úrnak a véleményét: a stratégia egyes elemei az OECD által is bemutatott legjobb gyakorlatokat veszik figyelembe, éppen ezért ennek a végrehajtása rendkívül fontos a magyar felsőoktatás globális versenyképességének a megőrzése szempontjából. Ön tehát globalista kihívásokról beszélt, de ha azt akarja, hogy a magyar felsőoktatás megfeleljen ennek, akkor támogassa azt a konszenzussal elfogadott felsőoktatási stratégiát, amiről már itt a parlamentben is nagyon sokszor beszéltünk. 

– Képviselő Asszony! Egy példát kiragadnék az ön által hozott kérdések közül: a Digitális számítógépek című 1999-es informatika-tankönyvet, amelyet a szocialista kormányok alatt nem helyeztek használaton kívülre. Azt elfelejtette mondani, hogy ön mellett ül egy kollégája, aki oktatási miniszter volt, ő is kivehette volna az ajánlott könyvek közül. De el kell mondjam önnek, hogy Magyarországon hamarosan nem lesznek informatika-tankönyvek. Azért nem lesznek, mert ha megvizsgálta volna ezt a kérdést, akkor jól látná, hogy a közoktatási portálra kerül át a tananyagok egy jó része, az informatikatanításnak pedig a munkafüzeti része, valamint a tanulási folyamat egésze és a tankönyvek folyamatosan digitális szolgáltatásként ezen a nemzeti közoktatási portálon jelentkeznek. Tehát semmiféle informatika-tankönyv nem lesz éveken belül, mert nyilvánvalóan az informatika az első olyan tárgy, amelyet digitális hordozókra érdemes tennünk.

– Képviselő asszony a  korszerűségről is beszél. Nos, a Nemzeti alaptanterv az Európai Parlament és az Európai Tanács egy 2006-os, 962. számú ajánlás nyomán fogalmazza meg, hogy miként járul hozzá az élethosszig tartó tanuláshoz. Az is fontos, hogy azt is rögzítettük az elmúlt öt évben, hogy ne csupán ismereteket adjunk át a fiataloknak, hanem a tanuláshoz szükséges képességeket is, amelyeket majd az egész életük során használhatnak, hiszen amikor valaki elhagyja a rendes iskolai képzést, akár alapfokon, akár közép- vagy felsőfokon, utána még nyilvánvalóan szüksége lesz ezekre a kompetenciákra a későbbiekben is.

– Ami pedig a tankönyvek kiszállítását illeti: ön egyetlenegy kérdést felejtett el megemlíteni ezzel kapcsolatban: azt, hogy azoknak a pedagógusoknak, akik tankönyvfelelősként részt vesznek a tankönyvek szétosztásában, ebben a tanévben megháromszorozzuk a jövedelmét, tehát háromszor akkora tiszteletdíjat kapnak ezek a tanárok, mint amilyet kaptak korábban. És azt is elfelejtette mondani, hogy ezt az új rendszert az oktatási kormányzat nemcsak a KLIK-kel, hanem a Nemzeti Pedagógus Karral és a Tankönyvfelelősök Baráti Körével együtt jelentette be, hiszen széles körű konzultáció előzte ezt meg, és minden érdekelt egyetértett ebben. Azt hiszem, ön sok kérdésben a valósággal vitatkozik, nem pedig a kormánypártokkal. 

+

KUNHALMI ÁGNES: – Államtitkár Úr! Azért 2002 és 2010 között nem nagyon hallottak olyat oktatáspolitikában, de semmiben, az önök időszakára jellemző a felsőoktatásban a „szénszünet” kifejezést. Ugye, meglepődnek, képviselőtársaim. Vagy, hogy a munkafüzeteket fénymásolják a magyar iskolarendszerben, ilyen nem volt a rendszerváltás óta, de még a rendszerváltás előtt sem. Ezt mind önök hozták. A  Magyar Nemzet leírja annak a kutatónak a szavait, aki az OECD-re hivatkozott, és elmondja, hogy az uniformizálás, a központosítás, a pénzelvonás, az egyentankönyv, az egész rendszer lepusztítása úgy, ahogy van, a maguk hibája. Erre hivatkozik? Melyikünk tud jobban újságot olvasni? A tény az, kedves államtitkár úr, hogy az önök időszakában fénymásolják a tankönyveket is, egyentankönyvekkel lebutították a rendszert. Gyakorlatilag a Nemzeti alaptanterv is megtanulhatatlan és megtaníthatatlan. Legyenek kedvesek, ne csak a trafikokról vegyék le a sötétítő fóliát! 

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 40 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Szándékosan sérti meg a rendőrség az intézkedési kötelességét akkor, amikor nem lép fel a lomizásból élő szabadcsapatokkal szemben?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Államtitkár Úr! Gondolom, egyetértünk abban, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartunk, betartatunk belőle. Elindult a lomtalanítási szezon szerte az országban, és ezzel a napokig tartó rémálom a kijelölt területeken élők számára. A lomtalanítások alkalmával a lomtalanításra kijelölt területeket kétes bandák lepik el, felosztva egymás között a területet, és 3-4 napig ott élnek az utcán. Ott alszanak, ott esznek, egyes esetekben ott is végzik el napi szükségleteiket, a nap 24 órájában jelen vannak, és őrzik, saját tulajdonukként kezelik a kirakott lomokat, amíg meg nem érkeznek a lerobbant kisteherautók és utánfutók, amiken elszállítják az értékesebbnek vélt darabokat a szemétkupacokból. A legtöbb esetben a lakosság által kitett hulladékot szétdobálják, széttúrják, és ilyenkor úgy néz ki minden, mint egy hatalmas csatatér, amelyben a bandák szabadcsapatokként harcolnak a területükért.

– Államtitkár Úr! Mindezt háborítatlanul tehetik, mert a rendőrség becsukja a szemét, semmit nem tesz ezen, törvény felett álló bandák ellen, és ezzel erre a pár napra kiszolgáltatja a lakosságot ezeknek a kétes küllemű alakoknak. A környéket ilyenkor ők uralják, az utcák, háztömbök az ő íratlan szabályaik szerint kénytelenek működni, a rendőrség pedig mindezt hagyja, pedig a hatályos törvények szerint ez nem történhetne meg. A rendőrség fő feladatának nem annak kellene lennie, hogy traffipaxok hadával minél több büntetést szedjen be, hanem sokkal inkább annak, hogy betartassa a törvényeket és biztosítsa a lakosság nyugalmát. A hulladékról szóló törvény kimondja: a közszolgáltató tulajdona a közterületre kihelyezett lom, hulladék, ezért, ha azt valaki elviszi, akkor lopást, de legalább tulajdon elleni szabálysértést követ el. A bűncselekmény, a szabálysértés miatt viszont a rendőrnek hivatalból intézkednie kellene, sőt ennek elejét véve meg kellene akadályozni a jogsértéseket.

– Államtitkár Úr! Ha esetleg nem ismerné az idevonatkozó törvényeket, idézem. A hulladékról szóló törvény kimondja: „A lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi.” A Btk. kimondja: „Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.” A szabálysértésekről szóló törvény kimondja: „Aki 50 ezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot követ el, úgyszintén, aki e cselekmények elkövetését megkísérli, szabálysértést követ el.”  A törvényi felhatalmazás tehát megvan, már csak cselekedni kellene. Éppen ezért kérdezem:

– A rendőrség mikor kíván érvényt szerezni a törvénynek?

– Mikor kívánja megszüntetni a lomtalanításhoz köthető áldatlan állapotokat és törvénysértéseket? 

+

POGÁCSÁS TIBOR, (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! A helyzet leírása, azt gondolom, nagyrészt helyes, és valóban nagyon sokszor találkozunk azzal a képpel, amelyről beszélt. A tavasz nemcsak a természet megújulásáról ismerhető fel, hanem valóban a lomtalanításról is. A lomtalanítás egy olyan, a hulladékszállítási közszolgáltatáshoz tartozó folyamat, amelynek során az ingatlantulajdonosok az ingatlanokban, a lakásokban keletkezett olyan lomokat, amelyeket ők maguk már nem tudnak hasznosítani, a közszolgáltatóra bízva a közszolgáltatóval elszállíttatják. Tény az, hogy a lomtalanítást kezdetben néhányan használták arra, hogy saját szükségleteiket a kihelyezett lomokból elégítsék ki, majd később - valóban láthatóan - ezt nagyrészt szervezett módon szinte szelektív újrahasznosításképpen végzik az országban, nemcsak a nagyvárosokban, hanem a kisebb településeken is. Ennek az időszaknak a konfliktusai a lomokat kihelyezőkkel, a lakosokkal és természetesen a lomtalanítást végző közszolgáltatókkal is rendszeresek, hiszen az egyik legnagyobb probléma az, hogy a kihelyezett lomok széttúrása, széthordása után a terület, a közterület rendkívül rendezetlen, és további költségeket ró a közterület fenntartójára, illetve a lomtalanítást végző közszolgáltatóra. És az sem egy feltétlenül jó állapot vitathatatlanul, hogy a lomtalanítást megelőzően a lomokra rászerveződött társaságok szabályosan valóban őrségeket szerveznek, hogy a magukénak vélt lomot felhasználják.

– Képviselő Úr! A törvénymódosítás, illetve a törvény azt a célt szolgálja, hogy legyen szankció, legyen lehetőség arra, hogy az ezt a cselekményt, ezt a cselekvéssorozatot végzőkkel szemben a bíróság, illetve a hatóságok szabálysértés esetén, illetve a rendőrség fel tudjon lépni, valóban hatékony eszköz legyen a kezükben a felelősségre vonáshoz. Abban azonban mindannyian egyetérthetünk vagy egyet kell értenünk, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az országban bármilyen lehetséges, előfordulható bűncselekmény helyére előre rendőrt állítsunk, és előre őriztessünk minden olyan helyet - akár a lomtalanítás, akár bármely más esetében -, ahol bűncselekmény előfordulhat. Ilyen rendőrségi apparátus a világban nem létezik. Tehát a megelőzésnek ezt a formáját a rendőrségtől elvárni, úgy gondolom, nem lehet.

– Képviselő Úr! A jogszabályok nyilván azért születtek és azért vannak, hogy a jogkövető állampolgárok ezeket betartsák. A rendőrség minden olyan esetben eljár, amikor bejelentés, feljelentés érkezik, de még egyszer hangsúlyozom, arra nincs lehetőség, hogy minden ingatlan előtt kihelyezett lomkupac mellett rendőr álljon, és rendőrök védjék vagy őrizzék ezeket az egyébként nyilvánvalóan a társadalom szükségleteinek törvényszerűségei alapján részben értéktelen vagy nagy részben értéktelen lomokat, hiszen a tulajdonosok lemondtak róla, ingyen teszik ki. Mindamellett szükség van arra, hogy a rendőrség fokozott járőrszolgálattal igyekezzen elejét venni annak, hogy ezek a cselekmények rendszeresen megismétlődjenek.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár Úr! Ön azt mondja, hogy nekem igazam van, azt mondja ráadásul államtitkárként, hogy Magyarországon a törvények azért vannak, hogy azt az állampolgárok betartsák, de ha az állampolgárok nem tartják be, akkor a rendőrség ez ellen semmit nem tud tenni. Hát ez egyszerűen nevetséges! A rendőrségnek az lenne a dolga, hogy preventív módon, amikor tudja, hogy hol van lomtalanítás, akkor ott megjelenjen, és ezeket az embereket elküldje. Mert például amikor a József körúton lomtalanítás volt, egy rendőrt nem lehetett látni, de ha ön megpróbál leparkolni a József körúton, mondjuk, szabálytalanul, öt perc után ott lesz a rendőrjárőr, és meg fogja önt büntetni, mert az egész be van kamerázva. Kamerákon keresztül látják, hogy törvénytelenségeket követnek el ebben az országban, szabálysértéseket követnek el ebben az országban, és ön azt mondja, hogy a rendőrség ezt nem tudja megakadályozni. Hát mi lenne a rendőrség feladata, ha nem az, hogy biztosítsa a lakosság nyugalmát, biztosítsa azt, hogy az emberek betartsák a törvényeket? Jelen pillanatban erre a rendőrség akkor az ön elmondása szerint nem alkalmas. Természetes, hogy a válaszát nem tudom elfogadni.

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 101 igen szavazattal, 42 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Hogyan járul hozzá a TeSzedd! mozgalom hazánk hulladékkezeléséhez?

FIRTL MÁTYÁS  (KDNP): – Államtitkár Úr! Idén május 15. és 17. között lesz a háromnapos „TeSzedd! – önkéntesen a tiszta Magyarországért” szemétgyűjtési akció, amit ebben az évben is az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Intézete szervez. A „TeSzedd! - önkéntesen a tiszta Magyarországért” akció hazánk legnagyobb önkéntes mozgalma. A szemétgyűjtési akció keretében szerte az országban tavaszi nagytakarítanak a TeSzedd! önkéntesei. A mozgalom célja, hogy minden évben közösen megtisztítsuk szűkebb-tágabb környezetünket. A program nem titkolt célja az is, hogy minél többen ráérezzenek az önkéntesség ízére. A környezetünk védelmében tett erőfeszítések minden embernek lehetőséget adnak arra, hogy bebizonyítsák, milyen jelentős munkát lehet elvégezni önkéntesen, egy közösséggel összefogva.

– Államtitkár Úr! A természet védelme hívó szó legtöbbünk számára, ezért kap helyet a naptárban immár ötödik éve a TeSzedd! program. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy jó cél érdekében lehetséges mozgósítani a magyar lakosságot. A kezdeti 50 ezerről ugyanis jelentősen nőtt azok száma, akik az akció keretében önkéntes munkát vállalnak, ami az elmúlt évben mintegy 2200 tonna szemét összegyűjtését jelentette. Ők a kisebb-nagyobb baráti, munkahelyi közösségek, családok és – nagyon fontos – évről évre egyre több fiatal. Fontos, hogy az aktív részvétellel elvégzett munkával a résztvevőkben tudatosul, hogy lehet és szükséges a magunk idejét, energiáját a közösség érdekében hasznos tettre fordítani. A felelősség tudatosításával a környezettudatosság, a természetvédelem így válik egyben személyes és közösségi ügyünkké. Ezért a TeSzedd! közösségi hozadékát tekintve sokkal több, mint szemétszedési akció, mert ráirányítja a figyelmet a környezet- és természetvédelem, az energiatakarékosság, a hulladékgazdálkodás és a vidékfejlesztés összefüggéseire. Így válik a jövő szolgálatát betöltő küldetéssé nemcsak elméletben, de gyakorlatban is. A TeSzedd! a környezettudatosság, a természettel való legközvetlenebb kapcsolatteremtés cselekvő napja. A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára - írja Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas. Mindezek alapján kérdezem:

– Várható-e az akcióban részt vevők számának további növekedése?

– Az ország mely részein lehet bekapcsolódni a programokba?

– Milyen hatást gyakorolhat az akció az átalakulóban lévő hulladékgazdálkodási rendszerre? 

+

V. NÉMETH ZSOLT, (földművelésügyi minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Hangozzon el újra az időpont: idén május 15-17. között szervezi meg az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Intézete a TeSzedd!  szemétgyűjtési akciót. Valóban hagyománynak tekinthetjük már, hiszen ötödik alkalommal hívják és várják a közvetlen és tágabb környezetükért aggódókat és tenni akarókat. Örömmel tájékoztathatom, hogy óráról órára gyarapszik a TeSzedd!-re jelentkezők száma. Az elmúlt években is fokozatosan növekedett a résztvevők száma, ezzel hazánk legnagyobb önkéntes közösségi eseménye lett. Az akcióra a TeSzedd! internetes honlapján lehet jelentkezni, eddig az ország különböző településeiről összesen csaknem 55 ezren regisztráltak, 850 helyszínt jelöltek meg, ahol megtisztítják környezetüket az illegálisan lerakott szeméttől. Biztató, hogy a regisztrálók száma a tavalyi hasonló időszakhoz képeset mintegy 10 százalékkal több, és május 7-ig, amikor lezárjuk a jelentkezéseket, még reményeink szerint további tízezrek csatlakoznak hozzánk. A legaktívabbak az idén is az oktatási intézmények, az önkormányzatok, kisebb-nagyobb vállalkozások, civil szervezetek. Tavaly a regisztrálók száma elérte a 118 ezret, a ténylegesen részt vevők becsült száma pedig 180-200 ezer körüli volt. Az önkéntes aktivisták, 2200 tonna szemetet gyűjtöttek össze, ez olyan 8800 köbméternyi, és ezzel csaknem 1,5 milliárd forint értékű munkát végeztek el.

– A TeSzedd! népszerűsítéséhez számos médium is hozzájárul azzal, hogy felhívják az eseményre a figyelmet, és tájékoztatják az olvasókat, nézőket, hallgatókat az akció szervezésének aktuális híreiről. Az ötödik TeSzedd!-re tehát gördülékeny a jelentkezés, internetes kapcsolat teszi lehetővé, hogy az ország bármely részéről lehet regisztrálni az akcióra. A honlapon bárki számára nyomon követhető, hogy az országban hol lesz szemétszedés, továbbá arra is van lehetőség, hogy egyének és kisebb-nagyobb csoportok a helyi koordinátor által megjelölt találkozási pontokon jelentkezzenek. Ez nemcsak az önkéntességet erősíti, hanem a közösségi szellemet is. Nagyon fontos szempont, hogy a résztvevők kapcsán ne számháborúzzunk, hiszen a TeSzedd! akció arról is szól, hogy a környezet és a természet védelme érdekében szemléletformálást érjünk el. A korábbi évek tapasztalata az is, hogy akik elindultak szemetet szedni, azok megtisztult környezetük láttán nemcsak megfogadják, hanem be is tartják, hogy nem szemetelnek, illetve rászólnak azokra, akik ilyet tesznek.

– Fontosnak tartom hangsúlyozni: a TeSzedd! akció már eddig is hozzájárult a lakosság környezettudatos szemléletének formálásához, valamint az elkülönített hulladékgyűjtéssel kapcsolatos gyakorlat elterjedéséhez. Reményeink szerint jelentőségét egyre többen ismerik föl. A TeSzedd! akció segítheti a lakosságot abban is, hogy a hulladékkal kevésbé szennyezzük környezetünket, és megtanuljunk élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a közszolgáltatók nyújtanak számunkra. Erre példa, hogy 2015. január 1-jétől a közszolgáltatók kötelezően biztosítják a házhoz menő hulladékgyűjtési rendszert fém, műanyag, papír és vegyes hulladék vonatkozásában.

+

FIRTL MÁTYÁS: – Államtitkár Úr! Tulajdonképpen interpellációm lényege is az volt, hogy rávilágítsunk ennek az akciónak a fontosságára. Számomra is az lenne a legnagyobb haszna a TeSzedd! akcióknak, hogy azoknak a közösségeknek, amelyek ezt a munkát elvégzik, a munkája az illegális szemétrakókkal szembeni fellépésre is ösztönözzön, mert az a 2200 tonna szemét, amit összegyűjtenek, annak nagyobb hányadát ők teszik le itt-ott, bokrokban, árokpartokon. Erre kellene összefognunk a lehető legszélesebb összefogással, hogy ezeket valami úton-módon szankcionálni tudjuk, mert azokat valóban egy hulladékszedési akció keretében sem tudjuk mindet összegyűjteni. Úgyhogy ennek a közösségi összefogásnak a jelentőségét tartom fontosnak a jövőben is.Köszönöm a válaszát,  elfogadom.

Hová tűnnek az EU-s pénzek, hogyan lesz ebből fejlődés?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Miniszter Úr! Egyre szaporodnak a bizonyítékok, hogy az EU-s támogatások felhasználása nemcsak hogy nem hatékony, hanem káros az ország számára. Öt év kormányzás után ezért önök a felelősek! Az Európai Bizottság a vizsgált projektek 30 százalékában talált szabálytalanságot, 700 milliárd forintnyi forrást függesztettek fel, és ez csak egyetlenegy operatív program, több másik is vizsgálat alatt áll. Önök is tisztában vannak azzal, hogy ezek mind a Fidesz-kormány alatt kiírt, elbírált és részben megvalósított projektek voltak. Sőt, sok elbukott projekt az elmúlt másfél évből származik, abból az időszakból, amikor már, miniszter úr, ön is felelős volt a források elosztásáért.

– Miniszter Úr! A pénzek elosztásáról eddig is derültek ki botrányos dolgok, ahol megkapargattuk, ott biztosan találtunk valamilyen korrupciót. Az Öveges-program 14 milliárdjának mintegy kétharmada ment el látszattevékenységre; az Országos Roma Önkormányzat százmilliókat költött el romák foglalkoztatására szánt pénzből, teljesítmény nélkül. Rengeteg az egy cégre kiírt közbeszerzés, ami szintén a közpénzek elpazarlásának szembetűnő formája. A forrásokat eltérítik eredeti céljaiktól azok segítségével, akik aktuálisan a pályázatokat és a közbeszerzéseket kiírják és elbírálják, azaz jelenleg az önök segítségével. Az országot lényegében a saját elitje fosztja meg a felemelkedés lehetőségétől, a fejlesztési források így pusztán a fideszes gazdasági hátország zsebét gazdagítják. Ilyen helyzetben hiába gyorsítják föl a pénzek lehívását, most például egy, a kulturális és természeti kincseinket tönkretevő új törvénnyel, semmi hasznunk abból, már csak azért sem, mert ennek a rendszernek súlyos, hosszú távú következményei vannak, kontraszelekció alakul ki a gazdaságban. Nem a saját lábukon megállni tudó vállalkozások, a jó termékeket és szolgáltatásokat kínálók élnek meg, hanem a mutyizók, a törleszkedők, akik egyébként életképtelenek lennének, és ebbe a mutyikultúrába, újfeudális rendszerbe nő bele most már egy generáció. Miniszter úr, szeretnénk megtudni:

– Hogyan kívánják biztosítani, hogy az EU-s pénzek ne teljesítmény nélkül, ne a Fidesz holdudvarához kerüljenek, és egy beteg gazdasági struktúrát ápoljanak, hanem valóban Magyarország fejlődését, a közjót szolgálják?

– Ki vállalja a felelősséget azért, hogy a jelek szerint az EU-s projektek legalább egyharmadában szabálytalanul használtak fel forrásokat?

– Vagy marad Magyarország továbbra is a következmény nélküli ország, mint volt önök előtt is?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Először is szeretném megköszönni képviselő asszony interpellációját, bár hozzáteszem: az ön képviselői munkáját elsősorban a fölkészültségéről és a higgadtságáról jegyeztem meg, és ez a mostani interpelláció némileg ennek ellentmond. De hogy higgadtan tudjunk beszélni, bármikor állok a rendelkezésére magam és munkatársaim is annak érdekében, hogy mélyebb ismerete  legyen az európai uniós pénzügyeket illetően. Ami pedig az objektivitást és a szakmaiságot illeti: ajánlom, hogy a következő egy évben minden parlamenti képviselőtársam az európai uniós első fejlesztési ciklusunk lezárásaképpen mélyüljön el, illetve gyarapítsa tudását az Európai Unió fejlesztési intézményrendszerét illetően, hiszen láthatóan szükség van erre.

– Képviselő Asszony! Ön tévesen 30 százalékról beszélt, csak nem mindegy, minek a 30 százaléka ez. Örülök, hogy lehetőséget kapok arra, hogy a számokat tisztába tegyem. 2007-13 között, ez idáig Magyarországon 70 ezer pályázati nyertesről beszélhetünk, a 70 ezer pályázati nyertes közül 43 ezer vállalkozás. A 43 ezer vállalkozásból az Európai Bizottság vizsgálata jelen pillanatban 53-at érintett. Az 53-ból 19-nél találtak hiányosságot, és valóban, az 53 pályázatból a 19 egy speciális értelmezésben 30 százaléknak is tűnhet, bár ez elég LMP-s értelmezés, hogy fogalmazzunk finoman.

– Képviselő Asszony! 19 hibás pályázatból megbélyegezni 43 ezer magyar vállalkozást, ezzel azért óvatosan bánnék, tekintettel arra, hogy három kormány kormányzati időszakát is érintik ezek a pályázatok. És hogy mi volt a szabálytalanság? Az Európai Bizottság megvizsgálta a pályázatokat - ezek döntően gép- és szolgáltatásbeszerzési pályázatok voltak - és azt mondta: a beszerzett gépek ára és a pályázat benyújtásakor benyújtott indikatív gépbeszerzési ajánlat között óriási árkülönbség volt, időnként kétszer annyiba került a gép, mint amennyiről az indikatív pályázati anyag szólt, amikor a gépbeszállítótól ajánlatot kért a vállalkozás. Hogy a vállalkozó és a gépbeszerző vagy a vállalkozó mint szolgáltatást vevő és a szolgáltatást nyújtó között mi történt, erre a kérdésre nem tudott válaszolni sem az Európai Bizottság, sem a magyar intézményrendszer. Nekem van egy vélelmem, képviselő asszony, de nem vádolnám meg ezt a 19 vállalkozást, közöttük magyar nagy- és kisvállalkozásokat korrupcióval, inkább azt mondanám, hogy tőkehiányról volt szó, és el tudom azt képzelni, hogy sok esetben az önerő fedezetét biztosította a túlszámlázás a beszerző, illetve a gépet szállító és a szolgáltatást biztosító között.

– Képviselő Asszony! Magyarországot szerencsére – a szabálytalanságok ellenére – anyagi kár nem éri, tekintettel arra, hogy nem vonják meg tőlünk ezt a keretet. 14 milliárd forintról beszélünk, ami a 19 nyilvánosságra került pályázónál érintett. A 14 milliárd forintot természetesen továbbvisszük, és amennyiben bírságot, korrekciót kell fizetnünk, azt az összeget sem veszítjük el, ezt már az Európai Bizottság jelezte Magyarország, illetve a Magyarországot képviselők felé.  Szeretném megjegyezni önnek: Magyarországon 43 ezer vállalkozás 1600 milliárd forint támogatásban részesült, és az 1600 milliárd forinthoz képest a 14,3 milliárd nem jelentős összeg. Hozzáteszem, én örülnék, ha csak annyi került volna felhasználásra szabálytalanul; arra gondolok, hogy a következő egy évben még jó néhány ellenőrzésnek leszünk kitéve. Nekem az a véleményem, hogy Magyarországnak, a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek az a kötelessége, hogy a 2014-2020-as időszakra nézve ne megbélyegezze a vállalkozókat, hanem nemzeti audithatóságot állítson fel a jobb ellenőrzés érdekében, hiszen munkatársaink arra hivatkoznak, hogy ők csak a magyar vállalkozások érdekében voltak méltányosak és nagyvonalúak.

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Miniszter Úr! Feltételezem, hogy nem ilyen icike-picike a probléma, mert ha ilyen icike-picike lenne a probléma, akkor ön nem kérte volna az Európai Unió Bizottságát arra, hogy Magyarországnak mutassanak jó példákat más országok jó közbeszerzési gyakorlatára. Egyébként az LMP-nek meggyőződése, hogy nem kell más országok közbeszerzési gyakorlatát tanulmányozni, mert itthon is jól látszanak a problémák. Olyan adatok látnak napvilágot, hogy az európai uniós támogatások körülbelül 80 százaléka a pályázók 10 százalékához vándorol. Ha ön beszélget kis- és középvállalkozókkal, akkor azok elmondják, hogy az a gyakorlat, hogy általában van egy fő pályázó, mondjuk, aki például megnyert 100 milliárd támogatást, és 10 milliárdot juttat az alvállalkozónak, vele valósíttatja meg a projektet, aki éhbért tud fizetni a dolgozójának, hogy elvégezze a munkát. Tehát sokkal nagyobb a probléma, és nem lehet azt mondani, hogy csak olyan icike-picike, mert csak néhányat vizsgált az Európai Unió Bizottsága.

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 109 igen szavazattal, 35 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Zalaegerszeg és Zala megye, a vidék fejlődésének kulcsa a vidéki városok fejlődése?

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): – Miniszter Úr! A vidék fejlődésének kulcsa a vidéki városok fejlődése. Ennek szellemében a kormány megindította a „Modern városok” programot. A program a 23 megyei jogú városunkat célozza, amelyek fejlődése nélkül nem lehetséges a vidéki Magyarország életminőségét javítani. Kellenek ilyen fejlődési centrumok, amelyek magukkal húzzák a falusias térségeket. A falut és a várost pedig nem szembeállítani kell egymással, hanem megoldani, hogy összedolgozzanak, és közösen tudjanak felemelkedni. A program célja, hogy a következő években a rendelkezésre álló fejlesztési forrásokat elsősorban a helyiek döntése alapján osszák szét.

– Március 25-én a miniszterelnök úr Sopronba látogatott, ahol stratégiai együttműködési megállapodás született az M85-ös kétszer kétsávos autóút Sopron és Csorna, valamint Sopron és az országhatár közötti megépítéséről, a barokk belváros megújításáról és a Fertő tavi világörökségi terület fejlesztéséről. Mindez segíti fellendíteni a városban és környezetében a beruházásokat, a turizmust és a vízisportrendezvényeket.

– A miniszterelnök úr Sopron után Egerben kötött stratégiai megállapodást. A kormány támogatja a helyi fejlesztési tervet. Eszerint megépül az Egert az M3-assal összekötő négysávos gyorsforgalmi út, Eger ipari övezetét bővítik állami tulajdonú földterület átadásával, és ipari parkká minősítik, folytatják az egri vár fejlesztését, továbbá a sikeres helyi vízilabdacsapathoz és úszószakosztályhoz méltóan támogatják a nemzetközi úszó- és vízilabdaközpont létrehozását.

– Április 14-én Zalaegerszeggel született stratégiai együttműködés. A város megfelelő iskolázottságú és jól képzett munkaerővel, jelentős ipari, vállalkozói múlttal és erős munkakultúrával rendelkezik, ugyanakkor hiányzik a város és környezetének jó megközelíthetősége. A gazdasági vérkeringésbe nem tud sikeresen bekapcsolódni. A „Modern városok” program segítségével kívánják 2018-ig autóúttal összekötni a várost az M7-es autópályával, de elkezdődik addig Vasvár felé az M9-es tervezett szakaszán egy új gyorsforgalmi út építése. Mindezekkel kapcsolatban kérdezem öntől:

– Milyen további fejlesztések várhatóak Zalaegerszegen és Zala megyében a „Modern városok” program keretében?

– Hogyan biztosítja a program, hogy az egyes megyei jogú városok fejlesztésével együtt a kisebb települések is fejlődni tudjanak, részesei legyenek a felemelkedésnek?

– Szándékozik-e a kormány kihasználni a „Modern városok” program adta alkalmakat arra, hogy a kárpátaljai magyarság megsegítésének fontosságára felhívja a figyelmet? 

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Ház! Vigh László képviselőtársunk interpellációja, illetve kérdése azért kiemelten fontos minden parlamenti képviselő számára, mert az elmúlt 15 esztendőben nagyon kevés olyan megyei jogú város volt az országban, ahol egy gazdasági döntés következtében 5-6 ezer munkahely szűnt meg egyszerre. Nagyon kevés olyan városvezetés és képviselő-testület  szembesülhetett és kellett szembesülnie olyan helyzettel, amikor egy gazdasági társaság leépíti az ottani kapacitásának meghatározó részét, ezzel súlyos százmillió forintoktól mint helyiadó-bevételtől esik el a város. És ami talán ennél még súlyosabb: emberek ezrei veszítették el egyik napról a másikra a munkahelyüket. A 23 megyei jogú város közül azért kell kiemelten foglalkoznunk Zalaegerszeg ügyével. Nemcsak területfejlesztési szempontból, a település földrajzi megközelíthetősége szempontjából, de társadalmi szempontból is rendkívül hátrányos helyzettel indult az elmúlt évek nagy versenyében.

– Először is arról szeretném megnyugtatni képviselő urat, illetve az Országgyűlést is, hogy mindaz a pénz, amit az elmúlt öt esztendőben Zalaegerszegre küldött az Országgyűlés a költségvetésen keresztül - akár törvénnyel megítélt támogatás, amely minden városnak jár, vagy akár külön támogatások -, az jó helyre került. Felelős városvezetése van városnak. 2014 őszén láthatóan, érzékelhetően a zalaegerszegiek jól választottak: az új képviselő-testülettel és az új polgármesterrel jó kezekben van a város. Ez azért nagyon fontos, mert a következő hónapokban és a következő években a magyar kormány kiemelt célkitűzése az, hogy Zalaegerszeg megyei jogú város számára - mint más megyei jogú városok számára is - a gazdasági fejlődés és felemelkedés lehetőségét képes legyen biztosítani. Ez nemcsak Zalaegerszegnek fontos, hanem egész Zala megyének, ahol több száz olyan kistelepülés van, ahol csak néhány százan laknak, ezért fokozott figyelmet érdemel.

– Sajnos Zalaegerszeg jelen pillanatban is földrajzi-közlekedési értelemben megközelíthetetlen. Ha egy befektetővel tárgyal a kormány, hiába ajánlja első helyen Zalaegerszeget - mint ahogy tette ezt eddig és tenni fogja a jövőben is -, minden befektető és minden beruházó arra hivatkozik, hogy egyszerűen nem lehet megközelíteni autópályáról a települést. Ez jó példa arra, hogy a kormányzatnak és a törvényhozásnak nagy a felelőssége abban, hogy a megyei jogú városok közül az autópálya-összeköttetéssel még nem rendelkezőket rákösse az autópályára. Itt két problémát kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: Zalaegerszegnek biztosítani kell a Budapesttel való összeköttetést, amelynek a legegyszerűbb megoldása, ha a M7-es autópályával a 76-os út nyomvonalán kötjük össze a várost, amely négysávosítást jelent a teljes szakaszhosszon. A másik: Zalaegerszeg összeköttetését biztosítanunk kell Vasvárral, illetve Szombathellyel is és a nyugati határvidék felé is. Ebben az a fontos döntés született, hogy az M9-es magyarországi első meghatározó nyomvonala Zalaegerszeg és Vasvár között lesz, ami mintegy 150 milliárd forintos beruházást jelent a 76-os négysávosítása mellett.

– Elismerve a város, a városvezetés és elsősorban a városi polgárok törekvéseit, a miniszterelnök úr arra tesz a kormánynak és az Országgyűlésnek javaslatot, hogy még két kiemelt beruházás legyen, egy társadalmi közösségfejlesztő beruházás az Alsóerdő városrészen, illetve egy fedett uszoda létesítése. És különösen a munkahelyek megteremtésének lehetősége végett kiemelten fogjuk támogatni az ipari park bővítését, amellyel szeretnénk segíteni minden zalaegerszeginek és Zala megyeinek, hogy munkájuk legyen. Ebből is látszik, hogy a „Modern városok” programja okán megéri foglalkozni a megyei jogú városokkal.

+

VIGH LÁSZLÓ: – Miniszter Úr! A zalaegerszegieknek és a Zala megyeieknek, amikor találkozom velük, az volt  az első kérésük, hogy a közlekedésben kössük be az országos úthálózatba Zalaegerszeget. A másik kérésük pedig az volt, hogy munkahelyeket teremtsünk.

Köszönjük azon támogatást, hogy azokat a vállalkozásokat, amelyek megkeresik önöket, próbálják Zalaegerszeg felé terelni, és a közlekedési infrastruktúrában. Azt gondolom, sikeres városfejlesztés indulhat el Zala megyében, Zalaegerszegen.  Köszönöm megtisztelő válaszát, tisztelettel elfogadom.