„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Meddig kívánják még a devizahiteleseket átverni?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP):  – Államtitkár Úr! A devizahitelesek ezekben a napokban kapták kézhez bankjuktól az elszámolásról szóló tájékoztatót. A fogadtatást látva, gondolom, ön sem lepődik meg azon a felháborodáson, amelyről a sajtó rendre beszámol, és amely a hozzám érkezett levelekből is árad. A panaszok egybehangzóak: sokan nem tudják értelmezni a levelek tartalmát, nem értik, hogyan, mi alapján jöttek ki a számok. Az pedig végképp magyarázatra szorul, hogy a hitelesek még az elszámolás után is nagyon sok pénzzel tartoznak bankjuknak.Az érintettek nem egyszerűen csak csalódottak, hanem úgy érzik, hogy becsapták őket, mindenekelőtt azzal, hogy önök felkorbácsolták a várakozásokat. Ezúttal is felelőtlen kommunikációs kampányokkal ígérték a törlesztőrészletek 20-30 százalékos mérséklését. Ennek a fele sem igaz!

– Államtitkár Úr! Az elszámolásokból világosan látszik, hogy a devizahiteleseket 2010-ben önök tették lejtőre. Fideszes politikusok akkori összevissza beszéde bedöntötte a forint árfolyamát, drámai módon megnövelve a hiteltartozásokat. Meg sem kísérelték, hogy erősítsék a forintot. Figyelmük csak a tehetős hitelesek megsegítésére terjedt ki, akik gond nélkül ki tudták fizetni tartozásukat kedvező átváltási árfolyamon. Az adósságcsapdában vergődő többség számára a szánalmas ócsai telepet kínálták megoldásnak. Önök szemrebbenés nélkül lesöpörték javaslatunkat, hogy az elszámolás a 2010-es kormányváltáskori árfolyamon történjen. Ez lett volna az igazságos és méltányos, ez hozhatott volna valós tehercsökkenést. Okkal-joggal kérdezem tehát:

– Meddig kívánják még az embereket ámítani, átverni?

– Érez-e ön személy szerint felelősséget a kormány szemfényvesztő döntéseiért?

– Tervezi-e a kormány, hogy érdemi megoldást kínál a devizahitelesek számára, vagy sorsukra hagyja őket?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Úgy gondolom, hogy az ön aggodalma a devizahitelesekért most, 2015-ben már hiteltelen. Nagyon hiteltelen. Engedje meg, hogy ehhez három bizonyítékot is szolgáltassak.

– Az első bizonyíték: az önök kormánya alatt, 2002 és 2010 között alakult ki a devizahitelesek problémája, mivel önök nem tudták a társadalom részére biztosítani a jobb anyagi feltételeket, ezért lehetővé tették számukra, hogy korlát nélkül, nyakló nélkül vegyék föl a devizahiteleket. Mi több, még ösztönözték is, hogy fogyasztásra, autólízingre és más egyéb javakra fordítsák a devizahiteleket. Ezzel alapvetően semmi probléma nincs, csak annak a felelősségüknek nem tettek eleget, hogy figyelmeztessék a bankokat, a bankokon keresztül az embereket, hogy micsoda kockázatot vállalnak. Az önök kormányzása alatt jött létre az az állapot, hogy közel 2 millió ember adósodott el Magyarországon devizahitelben; több ezer milliárd forinttal tartoztak a bankoknak. A másik, ami alátámasztja az ön és az MSZP hiteltelenségét ebben a kérdésben: a követő időszakban sem tudtak valóságos megoldást ígérő alternatívát mutatni, hiszen Szanyi Tibor még 2013 decemberében is, is azt mondta, hogy az MSZP szerint törvényileg kellene lehetővé tenni, hogy minden devizahiteles újratárgyalhassa a maga szerződését, akár úgy, hogy másik pénzintézethez vihesse át a hitelét. Ennyi volt 2013 decemberében az MSZP javaslata, ami nyilvánvalóan nem lett volna megoldás a több millió embernek. Nem volt még évekkel a probléma felszínre hozása után sem semmilyen megoldási javaslatuk!

– Képviselő Úr! 2014 júliusában önök is megszavazták. a Fidesz-kormány megoldási javaslatát, az első devizahitelesekről szóló törvényt, amely semmisnek mondta ki az árfolyamrést. Nem tudtak más alternatívát az Országgyűlés elé hozni. Majd 2014 szeptemberében, amikor az elszámolási törvényt nyújtottuk be az Országgyűlésnek, amely az egyoldalú szerződésmódosítások miatt és az árfolyamrések semmissége miatt a kártérítések kifizetését jelentette, önök ezt  a törvényt is megszavazták. Tehát elfogadták a kormány javaslatát, mert nem volt egyszerűen más alternatívájuk és elképzelésük. Most, pedig, amikor a Fidesz lezárja ezt a társadalmi problémát teljesen nyilvánvaló, hogy 1 millió 900 ezer érintettből mindig lesznek olyanok, akinek nem felel meg az adott elszámolás, mindig lesznek nehéz esetek.  De annak a fölvetése, hogy itt önök tudják a megoldást, egyszerűen hiteltelen és elfogadhatatlan!

+

BURÁNY SÁNDOR: – Államtitkár Úr! Az MSZP-frakció legalább öt törvényjavaslatot nyújtott be a devizahitelesek megsegítésének érdekében. Egész egyszerűen nem felel meg az az állítása a valóságnak, hogy ezekről ön nem tud. Másodszor: az önök kormánya, Orbán Viktor első kormánya tette lehetővé törvénnyel 2001-ben, hogy a devizahitelek Magyarországon elterjedhessenek. Harmadszor: 2010-ben 265 forintot kellett fizetni 1 euróért és 180 forintot 1 svájci frankért. Ezzel szemben ma 304 forintba kerül 1 euró és 292 forintba 1 svájci frank. Ezért javasoltuk, hogy a 2010-es árfolyamon forintosítsák a devizahiteleket, ne azon az árfolyamon, amely az önök gazdaságpolitikájának köszönhetően a meggyengült forintot eredményezett. Emlékeztetem államtitkár urat, hogy Kósa Lajos és Szijjártó Péter képviselő urak döntötték be először a forintot, és az önök gazdaságpolitikája tartotta lejtmenetben. Ez a válasz elfogadhatatlan.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 103 igen szavazattal, 47 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Mégsem csökkenti a különbségeket a KLIK?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az iskolák állami fenntartásba vételének egyik legfontosabb legitimációs indoka volt, hogy ezzel az intézkedéssel csökkenni fog az intézmények színvonala közötti különbség, ami nemzetközi összehasonlításban is igen magas hazánkban. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor továbbra is megmaradt az önkormányzatok lehetősége arra, hogy a rendelkezésükre álló források és infrastruktúra segítségével többletszolgáltatásokat nyújtsanak a hozzájuk járó gyerekeknek. Így tulajdonképpen azt sikerült elérni, hogy megalázó helyzetbe hozták az önkormányzatokat, de a különbségek csökkentésére nem került sor. Mindez elhangzott az állami Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által szervezett konferencián is, vagyis látható, hogy önök is tisztában vannak a sikertelenséggel. Szintén az önök által meghívott szakértő mondta el, hogy a KLIK(Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) működése sem egységes, sok múlik a tankerületi vezető hozzáállásán, a területi eltérés következésképpen e tekintetben továbbra is megmaradt, csak most már az állam által odaültetett ember dönt. Emellett vitathatatlanul rosszabb lett az ügyintézés gördülékenysége, a napi működési nehézségek mellett például a tankönyvfelelős tanárok tavaly szeptemberi pénze sem érkezett még meg mindenhova. A forráshiányt ennélfogva nem oldotta meg az állami fenntartásba vétel, sőt több tízmilliárd forinttal kellett kitömni a KLIK-et év közben is, mert már augusztusban elfogyott az egész évre tervezett pénz. De pénzszűke jellemzi a mindennapos testnevelés bevezetésének módját is.

– Államtitkár Úr! A Jobbik természetesen egyetért a céllal, és elkötelezettek vagyunk a gyerekek mozgáskultúrájának fejlesztése, egészségi állapotának javítása mellett, ugyanakkor országjárásom során azt tapasztalom, hogy az iskolák döntő többségében a három legnagyobb probléma között van a mindennapos testnevelés normális körülmények között történő megoldása. Sajnos, a létesítményfejlesztés nem előzte meg az intézkedés bevezetését, és bár hatástanulmány készült, a kormány nem törődött azzal, hogy ez az intézkedés balesetveszélyes helyzeteket is teremt. Ma sem tudjuk ugyanakkor, hogy mikorra sikerül olyan szintre fejleszteni a diákok számára rendelkezésre álló tornatermeket, tanuszodákat, ami kulturált körülményeket biztosít számukra a napi szintű testmozgásukhoz. Mindezek alapján kérdezem:

– Mitől várják a színvonal emelkedését az oktatásban, ha a különbségek kiegyenlítődése az OFI által is bevallottan nem indult meg?

– Mit változtatnak a rendszeren?

– Hajlandók-e elegendő forrást áldozni az iskolai sportlétesítmények fejlesztésére is?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Valóban az volt a kormányzat célja az állami fenntartásba vétellel, hogy ne a helyi önkormányzatok fizetőképességétől, adóerő-képességétől, éppen aktuális költségvetési helyzetétől függjön az, hogy az iskola milyen színvonalon tud oktató-nevelő munkában részt venni. Ne az adók beszedésének hatékonyságán múljon az, hogy az adott településen élő gyerek milyen színvonalú általános iskolai vagy középiskolai oktatást, nevelést kap, hanem az állam - bárhol is szülessen valaki, Kelet-Magyarországon vagy Nyugat-Magyarországon, kistelepülésen vagy nagytelepülésen, gazdagabb vagy szegényebb településen - mindenhol ugyanúgy garantálja az iskola működéséhez, a tanárok fizetéséhez szükséges összegeket. Ne fordulhasson az elő, hogy bizonyos helyeken nem fizetik ki a tanárok bérét, és elvándorolnak azért, mert egy másik településen nagyobb biztonságban látják a státusukat. Mindezzel párhuzamosan természetesen elindítottuk a tanárok bérének a fejlesztését is, hiszen az is fontos volt, hogy jó képességű fiatalok válasszák a tanári pályát; akik pedig jó tanárok, azok a tanári pályán maradjanak, és ne keressenek maguknak más állást.

– Képviselő Asszony! Ön is tudja: 30-40 százalékkal nőtt immár az elmúlt három évben a tanárok fizetése. Csak a tavalyi évben több mint 120 milliárd forint plusz volt az, amit a tanárok fizetésemelésére fordított a költségvetés, idén pedig újabb 30 milliárdos tétel ez. Az egységes követelményrendszert a pedagógus szakmai szolgáltatások tekintetében az Oktatási Hivatal látja el mindenhol, és tisztán fenntartói feladatokat lát el maga a KLIK. Az kétségtelen, hogy az indulás után szükség volt arra, hogy az elmúlt egy évben egyfajta változtatást eszközöljünk a KLIK szervezetrendszerén, hiszen sok minden volt központosítva, és úgy gondoltuk, hogy jobb, ha ezeknek a központosított feladatoknak egy részét megyei vagy tankerületi, azaz járási szinten látják el. A megyei központi tankerület látja el az egyes speciálisabb intézményeknél a fenntartói feladatot, a funkcionális feladatok egy része pedig a járási tankerületekhez került el. Nyilvánvalóan vannak olyan intézmények, ahol kettős a fenntartó-működtető személye, de van, ahol a KLIK látja el már mind a kettőt. Éppen ezért a központi szervezetrendszernek csökkentek a feladatai, irányító, ellenőrző és stratégiai szerepet lát el most már csak a KLIK, és sokkal több döntés születik meg helyben. Éppen ezért egy szmsz-módosítás révén is jóváhagytunk bizonyos intézményi kereteket, amelyeket az intézményvezetők döntenek el, hogy mire fordítanak, - nyilván a KLIK belső irányítási eszközében meghatározottak szerint. Saját kincstári kártyát kapnak az intézményvezetők, pontosan azért, hogy azzal helyben a mindennapos beszerzéseket el tudják látni, és adminisztratív okokból semmifajta beszerzés ne késlekedjen.

– A mindennapos testnevelés volt a második része a képviselő asszony kérdésének. Felmenő rendszerben vezetjük be. Jól tudjuk, hogy szükség van új létesítményekre, ugyanakkor dönthettünk volna úgy is, hogy nem vezetjük be ezt az intézkedést, csak majd akkor, ha minden tankerületben megvan a kellő számú uszoda, a kellő számú tornaterem már az első pillanatban. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy a fiataloknak a mostani életforma mellett - ami sokkal inkább asztalhoz, számítógéphez köti őket vagy különböző elektronikai eszközökhöz –még inkább szükséges, hogy mindennapos testnevelésórán vegyenek részt. Ezt nyilván csak úgy lehet megtenni, ha intézményeket építünk. Az első ütemben 25 településen döntöttünk három tornaszoba, 14 A típusú, 7 darab B és 1 darab C típusú tornaterem megépítése mellett. A tornatermekre így 3 milliárd forintot költünk, a tanuszodákra szintén 3 milliárd forintot. Ez a keret rendelkezésre áll. Bízunk benne, hogy így egyre több tornaterem és egyre több tanuszoda fog épülni Magyarország-szerte.

+

DÚRÓ DÓRA: – Államtitkár Úr! A különbségek vonatkozásában egyáltalán nem válaszolt a kérdésemre. Az önkormányzatoknak most már jogköre nincs, hogy beleszóljanak az iskola életébe, azonban továbbra is - anyagi helyzetüktől függően – támogatják az iskolát, vagy ha nincs erre lehetősége, az nem tudja támogatni. Ilyen értelemben tehát csődöt mondott ez a rendszer, nem tudnak érdemben csökkenni a különbségek a KLIK létrehozásával sem. A tanárok fizetésének vonatkozásában pedig elfelejtette azt elmondani, hogy a mindenkori minimálbértől elválasztották a tanárok fizetését, így az értékállósága nem biztosított, holott korábban azt ígérték, hogy a minimálbérrel együtt fog minden januárban emelkedni a tanárok fizetése. Most már ez nem így lesz. A mindennapos testnevelés vonatkozásában pedig el kellene gondolkodni, hogy ez az intézkedés például olyan helyzeteket eredményezett, hogy bevezették az elméleti testnevelésórát, azaz sporteseményeket néznek tévén a gyerekek a különböző iskolákban, vagy pedig sporttörténelmet tanulnak: Nem ez volt a cél, biztosítani kellene a megfelelő feltételeket. A választ nem tudom elfogadni.

+

A képviselő asszony nem, Országgyűlés viszont az államtitkári választ 110 igen, 32 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mik a tapasztalatok a középiskolások érettségi előtti közösségi szolgálata terén?

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Államtitkár Úr! Mint tudjuk, a jövő tanévtől kezdődően csak úgy lehet érettségi vizsgára jelentkeznie egy 12. évfolyamos középiskolásnak, hogyha azt megelőzően 50 órányi közösségi munkát teljesített. Ezt az intézkedést a 2011-ben megalkotott köznevelési törvény vezette be, azért, hogy a fiatalokban kifejlődjék a másokért végzett munka iránti kedv, megszeressék az önkéntes munkát, és majdan felnőttként maguktól is szívesen vállaljanak áldozatot. Ez a nem titkolt nevelési céllal meghozott intézkedés ma még inkább aktuális és indokolt, ugyanis növekszik a szolidaritás iránti társadalmi igény, nem csökken azok száma, akik rászorulnak mások segítségére, és a fiataloknak is egyre nagyobb szükségük van valódi munkatapasztalatokra. A közösségi szolgálat tehát olyan tevékenység, amit a diákok értékeik mentén választanak, saját személyiségüket, készségeiket fejlesztik, és mindezt anyagi ellenszolgáltatás nélkül, valamely közösség érdekeiért teszik. Olyan gyakorlati terep, ahol az iskolában elsajátított számos elméleti ismeret és tanulási teljesítmény mellett fejlődik az együttműködő készségük, empátiájuk, kreativitásuk, felelősségvállalásuk is, tapasztalatot szerezhetnek különféle szervezetek működésével, munkakörökkel, társadalmi problémákkal kapcsolatban, és kipróbálhatják magukat aktív, cselekvő, szolgálatot teljesítő egyénekként is.

– Államtitkár Úr! Az elmúlt két évben számos információt gyűjtöttünk és sok pozitív tapasztalatot szereztünk arról, hogy jóllehet, még távoli volt a 2016-os dátum, sok középiskolában már megkezdték a diákok a közösségi munkát. Mivel jövő ilyenkor - nincs mese! - minden érettségizőnek számot kell majd adnia teljesítéséről, időben szeretnénk tiszta képet kapni arról, hogyan is állunk e téren. Ezért tisztelettel kérdezem:

– Hány jelenleg 11. évfolyamos középiskolás kezdte meg, illetve fejezte már be a közösségi munkát, és ez hány százalék?

– Vannak-e, és ha igen, milyen jellegű különbségek az állami, egyházi és magániskolák, gimnáziumok és szakközépiskolák között?

– Melyek azok az általánosítható tapasztalatok, milyen munkákat választottak és milyen arányban, hogyan viszonyultak hozzá diákok, szülők, tanárok, és egyáltalán elérni látszik-e a mindenki által támogatott intézkedés a négy éve kitűzött célokat?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Valóban, elég idő állt mindenkinek a rendelkezésére, hogy felkészüljön erre a rendkívül fontos feladatra, hiszen a rendes tanórákon tanított tananyag mellett igencsak fontos, hogy gyakorlatban is megtapasztalják azt, hogy milyen másokért tenni. Ha belekóstol valaki fiatalként, 18 éves kora előtt az önkéntes munkába, és megtapasztalja annak az örömét, annak az élményét, és úgy érzi, hogy jobb ember lett, több lett azáltal, hogy másokért teljesen önkéntesen, mindenfajta ellenszolgáltatási igény nélkül cselekszik, valami jót tesz, akkor ezt talán felnőttkorában is jobban gyakorolja. Sokszor, sokat beszélünk arról, hogy mennyire fontos az önkéntesség, hogyha az ebbe való belekóstolás már a gimnáziumban, szakközépiskolában megadatott valakinek, akkor talán a későbbiekben is szívesebben fogja ezt gyakorolni. Ezt az 50 órányi iskolai közösségi szolgálatot nagyon sokféle keretben meg lehet tenni; akár egészségügyi területen, szociális területen, jótékonysági, oktatási, kulturális, közösségi, környezetvédelmi, természetvédelmi, katasztrófavédelmi, óvodáskorú, sajátos nevelési igényű gyerekekkel való foglalkozás területén, tanulókkal, idős emberekkel való közös sport- vagy szabadidő-tevékenység, vagy akár a rendőrségi feladatok közül a bűn- és baleset-megelőzés területén is végezhető ez a közösségi szolgálat. Tehát látszódik, hogy nagyon sokféle azoknak a területeknek a köre, ahol ezek a kapcsolatfelvételek megtörténnek.

– Képviselő Asszony! Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet többször több száz pedagógusnak tartott előkészítő üléseket, megbeszéléseket, felkészítéseket, ott ahol megszervezték az iskolákban ezt a közösségi munkát. Azokat az irányokat, amelyeket meghatároztunk, egy korábbi kutatás alapján, a diákok elsődleges szempontjai alapján, 90 százalékban az ő véleményüket figyelembe véve határoztuk meg, és így 2015 januárjában első kutatást is végeztünk, majdnem ezer feladatellátási helyszínen. Majdnem ezer iskolában térképeztük fel, megkérdezve pedagógusokat, intézményvezetőket, diákokat, hogy hogyan áll pontosan az az arányszám, amire képviselő asszony is rákérdezett, a közösségi szolgálat teljesítése. Nos, tavaly decemberig a 11. évfolyamos tanulók 73 százaléka már túl volt a 21 órányi közösségi szolgálaton, sőt egy jó részük a teljes időtartamot is teljesítette. Időarányosan tehát körülbelül a háromnegyede a fiataloknak jól áll, nincsen lemaradásban, hanem várhatóan fogja tudni teljesíteni az 50 órányi szolgálatot az érettségi megszerzéséig. Nyilvánvalóan sokat segít ebben, hogy ez nemcsak szorgalmi időszakban, hanem nyári időszakban is teljesíthető, tehát mind a 12 hónap rendelkezésre áll.

– Hogy mik voltak a legnépszerűbbek? 80 százaléknyi mértékben vettek részt a fiatalok önkéntesként katasztrófavédelmi, idősekkel, óvodáskorúakkal való közös sport- és szabadidős tevékenységek rendezésében, szervezésében, lebonyolításában, egészségügyi, illetve bűn- és baleset-megelőzési programokon. Második körben volt a szociális és jótékonysági, majd végül a természet- és környezetvédelmi iskolai közösségi szolgálat. Az iskoláknak most már a pedagógiai program is tartalmazza ezeket a közösségi szolgálattal kapcsolatos fontosabb teendőket. És még a nyári időszakban is nagyon sok lehetőség van: a most futó „TeSzedd!” akcióban, a „Tourist Police” programban, a „Tiszteletet az éveknek, biztonságot az időseknek” polgárőrprogramban vagy akár a helyi környezetvédelmi programokban is részt vehetnek ezek a fiatalok, és ez is beleszámít az 50 órába. 

+

HOFFMANN RÓZSA: – Örömmel hallottam államtitkár úr válaszát, és természetesen elfogadom, hiszen minden kérdésemre kielégítő választ adott. Amikor a közösségi szolgálat kötelezettségét bevezettük a köznevelési törvényben, volt egy-két fanyalgó hang, amely azt kifogásolta, hogy kötelezővé tesszük, miközben önkéntes munkára szeretnénk a fiatalokat szoktatni. Nos, pedagógiai elv, hogy először rá kell venni az embert arra, hogy később, amit megszeretett, azt használja magától is. Erről számolnak be sorra gimnáziumi igazgatók és tanárok, tegnap is felhívtak és azt mondták: számos diákjuk, miután az 50 óra kötelező szolgálatot már teljesítette, továbbra is folytatja, mert megszerette ezt a munkát, megszerette azt az idős embert, akinek segített. Sok ilyen eredményes, jó dologról lenne jó számot adni itt a parlamentben és az országban is. 

Mikor vetnek véget az önkormányzatok súlyos alulfinanszírozottságának?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Több kistelepülési önkormányzat polgármesterével találkozva szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kistelepülések a fizetésképtelenség határán egyensúlyoznak. Miközben egyik oldalon egyre inkább szűkül a mozgásterük, a másik oldalon egyre több terhet kell viselniük. Ebben a kormánynak súlyos felelőssége van. Az elmúlt években úgy alakították át az önkormányzatok finanszírozását, hogy elvonták a helyi adóbevételeik jelentős részét, központosították a személyi jövedelemadó helyben maradó 8 százalékát és a gépjárműadóból befolyó összeg 60 százalékát, amivel korábban a települések önállóan gazdálkodhattak. Mintegy 150 milliárd forintot irányítottak ezzel a költségvetésbe. Bár át is vettek pár feladatot az önkormányzatoktól, például az iskolák fenntartását, azonban ennek költségeit jóval meghaladó mértékű volt a forráselvonás.

– Államtitkár Úr! A bevezetett feladatfinanszírozás, amivel kapcsolatban azt ígérték, hogy teljes mértékben fedezni fogja a kötelező feladatokat, ezer sebből vérzik. A települések számára előírt feladatok alulfinanszírozottsága megmaradt, a működési hiány továbbra is bele van kódolva a rendszerbe, ráadásul egyre több pluszterhet raknak az önkormányzatok nyakába. A lakossági hulladék elszállításának díját a településeknek kell kipótolniuk, a szociális segélyezés is náluk landolt, az ingyenes gyermekétkeztetésnek sincs meg a fedezete. A polgármesterek és az alpolgármesterek fizetését is a településeknek kell kigazdálkodniuk, és akkor még nem beszéltünk a településüzemeltetési és orvosi ügyelettel kapcsolatos kiadásokról. Mindezek tetejébe a kormány több forráshiányos kistelepülésnek megszüntette a hátrányos helyzetűbesorolását, azzal az indokkal, hogy a közmunka miatt javultak a munkanélküliségi mutatók. Most ezek a települések még kevesebb forrásra pályázhatnak; arról már nem is beszélve, hogy a kormány csökkentette a kistelepülési vezetők juttatását, így a legtöbb polgármesternek néhány tízezer forintos fizetésért kell megküzdenie a lehetetlen helyzettel. Nyilvánvaló, hogy ez a rendszer fenntarthatatlan. Arra szeretnék választ kapni:

– Kezelik-e ezeket a problémákat a jövő évi költségvetésben?

– Mikor vetnek véget az önkormányzatok alulfinanszírozottságának.

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Az önkormányzatok finanszírozása, az önkormányzatok költségvetési helyzete gyakorlatilag az önkormányzatok megalakulása, 1990 óta slágertémája a politikának, és el is lehet azt mondani, hogy kisebb megszakításokkal 1990 óta gyakorlatilag folyamatosan romlott a helyzete az önkormányzatoknak. Voltak megszakítások, és volt olyan időszak, amikor egy-egy időszakban jelentősebb segítséget kaptak az önkormányzatok. Itt kiemelhetném a 2000-es évek időszakát, amikor az önkormányzatoktól elvett gázközművagyon privatizációjának az ellenértékét végre megkapták az önkormányzatok, és egy nagyarányú fejlesztésbe foghattak, szabadon felhasználó fejlesztési forrásokkal. Vagy ugyanúgy az Orbán-kormányhoz köthető a tűzoltók sokáig ki nem fizetett túlórapénze, amit megkaptak az önkormányzatok, és rendezni tudták az adósságaikat.

– Képviselő Asszony! 2010-re jutottunk el odáig, hogy az önkormányzati rendszer az addigi finanszírozási struktúrájában gyakorlatilag finanszírozhatatlanná vált; mind a fejlesztések, mind pedig a működés feltételei megszűnés előtt álltak. Éppen ezért döntött úgy a kormányzat és a parlament, hogy az önkormányzatoknál a működési célú hitelezést meg kell állítani, olyan helyzetet kell teremteni, amikor az önkormányzatok működési célú hitelfelvétel nélkül is képesek gazdálkodni. Ehhez szükség volt arra, hogy az állam az önkormányzati hiteleket átvállalja. Azt gondolom, hogy az a közel 1400 milliárd forintnyi tőkeinjekció, amit az önkormányzatok megkaptak, egy rendkívül komoly jelentőségű lépés volt, rendezett nagyon sok nyitva maradt kérdést, mind pedig a következő időszakra is fejlesztési és működési lehetőségeket teremtett. Azok az önkormányzatok, amelyek nem részesültek hitelkonszolidációban, ebben a négy évben évről évre folyamatosan lehetőséget kapnak arra, hogy szabadon felhasználható fejlesztési forrásokhoz juthassanak.

– Képviselő Asszony! Az önkormányzati finanszírozás átalakításának nagyon fontos eleme volt a feladatfinanszírozás kialakítása, és valóban feladatátcsoportosítás is történt, amely lehetővé tette, hogy az önkormányzatok működőképessége megőrizhető legyen. Egyébként éppen az ön által említett kistelepüléseken javult jelentősebben a helyzet, hiszen a beszámítás rendszerének kialakításával a kis adóbevételű településeknél a működéshez szükséges költségek sokkal nagyobb mértékben közelítettek vagy érték el a valós működéshez szükséges igényeket. Az ön által említett kérdések többségében különösen említeném a gyermekélelmezést vagy a szociális segélyezést. A 32 ezer forint adóerő-képesség alatti települések - és a kistelepülések szinte kizárólag ezek közé tartoznak - igenis kapnak állami támogatást. Sőt, a 18 ezer forint alatti adóerő-képességű települések gyakorlatilag legalább annyi vagy több forrást kaptak a szociális segélyezéshez, mint az ezt megelőző rendszerben, hiszen - ezt többször elmondtuk - a szociális segélyezés átalakításának nem az a célja, hogy az önkormányzatoktól pénzt vonjunk el, hanem egy új szemlélet, a munkára ösztönző szemlélet kialakítása. Tehát nem is történt ilyen értelemben forráskivonás a szociális segélyezésből. A gyermekélelmezés esetén is elmondható: a szükséges támogatást, a forrásokat az önkormányzatok megkapták, és az ősztől esedékes változás, mely szerint kis kortól a gyermekek számára ingyen biztosítjuk a gyermekélelmezést, a költségvetés az ehhez szükséges forrásokat tartalmazza.

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Államtitkár Úr! Ön a múltról beszélt, és nem arról, hogy most mi van és mi lesz. Egyszerű matematika: kapnak kötelező feladatokat az önkormányzatok, és nem kapnak hozzá elegendő forrást. A helyzet ez. Ezt a helyzetet kezelni kell, kellene. Ma Varga Mihály miniszter úrtól azt hallottuk, hogy 3 százalék fölött lesz a GDP, a gazdaság virul, szárnyal. Mi azt gondoljuk, ebből jutna arra is, hogy ha kötelező feladatot kapnak az önkormányzatok, akkor annak fedezetét a kormány biztosítsa.

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlést viszont az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 33 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Minek köszönhető az építőipar fellendülése, és hogyan hat ez a magyar vállalkozásokra?

GALAMBOS DÉNES (Fidesz):  – Államtitkár Úr! Pár éve, amikor a gazdasági válság közepén mindenki az építőipar mélypontjáról beszélt, kevesen gondolták volna vagy talán csak reménykedtek abban, hogy ma ennek a szektornak a fellendüléséről beszélhetünk. A KSH legfrissebb adatai alapján februárban az építőipar termelése 5,1 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. A növekedés az „épületek” építményfőcsoportban 4,8 százalék, az egyéb építményekében pedig 5,9 százalék. Mind a két építményfőcsoport termelése emelkedett, az épületeké 4,8 százalékkal, az egyéb építményeké 5,9 százalékkal. Az egyéb építmények építésénél többek között az ország területén folyó útépítési, vasút-felújítási munkák, valamint a közműfejlesztések voltak ennek okai. Ez folytatódni fog: az állam 2016-ban nagyjából százmilliárd forintos nagyságrendben tervez állami beruházást az építőipari szektorban.

– Az építőipar ágazatai közül az épületek építése ágazat termelése 1,8 százalékkal, az egyéb építményeké 4,7 százalékkal emelkedett. Az építőipari termelés több mint 40 százalékát adó speciális szaképítési ágazat 7,2 százalékkal emelkedett. A drámai mértékű visszaesés után 28 százalékkal nőtt a kiadott építési engedélyek száma, ez már kedvező trendet jelent a korábbi évekhez képest. A 2015. májusi adatok szerint 44 százalékkal több, 2381 volt a kiadott lakásépítési engedélyek száma a 2014. január-februári időszakhoz képest.

– 2014-ben, a válság óta először a 100 ezer darabot is meghaladta az eladott ingatlanok száma, és az idei év első negyedévében is folytatódott az emelkedő tendencia. Ha ez az év hátralévő részében is így történik, akkor 140-150 ezer között lehet az ingatlanértékesítések száma. Az ingatlanpiac élénkülése nem független attól, hogy a bankok egyre több hitelt tudnak kihelyezni. Ezenkívül j 2015. július 1-jén indul a családi otthonteremtési kedvezmény, amelynek keretében állami támogatást vehetnek igénybe immár használt lakásokra is az egygyermekes családok is. Ennek révén kiterjedhet a fellendülés a kisebb településekre is. Mindez, úgy gondolom, nem magától történt, és nem is lehet véletlen, hanem egyenes következménye a devizahitelesek megsegítésének, a devizahitelezés kivezetése mellett a jövedelmi helyzet javulásának, a bővülő foglalkoztatásnak és a reáljövedelmek növelésének. Ennek fényében kérdezem:

– Minek köszönhető az építőipar fellendülése?

– Hogyan hat ez a magyar vállalkozásokra?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az előttünk álló időszakban a kormány kifejezett célja a gazdaságfejlesztés. Ezen belül kiemelkedő szerepe lesz az építőiparnak. Az építőipar jelenlegi tendenciái közül a termelés növekedése, ahogy azt ön is említette, elsősorban továbbra is az ipari, az egészségügyi, illetve oktatási célú épületek építésének, továbbá a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében végzett tevékenységnek köszönhető. A lakáspiacon a mélypont utáni látványos növekedés - a devizahitelesek megsegítése és a jövedelmi viszonyok javulása mellett - elsősorban a kedvező hitelkörnyezetnek és az alacsony kamatoknak is köszönhető, az egyre stabilabb lábakon álló gazdaság pedig vonzza az ingatlanpiaci befektetőket.

– Képviselő Úr! 2014-ben véget ért a lakáspiacon a 2009 óta tartó zsugorodás. Az elmúlt évben ugyanis 15 százalékkal bővült a lakásépítések száma.  A 2014-es év egészében 8358 lakás épült az országban, és 9633 darab építési engedélyt adtunk ki. A KSH 2015 első negyedévre vonatkozó adatai pedig azt mutatják, hogy a tendencia folytatódik: 44 százalékkal több új lakásépítési engedélyt adtunk ki. Ez így összesen 2381 darab. Ezen belül csak Budapesten háromszor annyi lakás építését engedélyezték, mint egy évvel korábban. Az összes lakás 45 százaléka értékesítésre, 54 százaléka pedig saját használatra épült. A kiadott új építési engedélyek alapján 34 százalékkal több, összesen 1236 lakóépület építését tervezik. A hitelezéshez kapcsolódóan meg kell említeni: a lakásépítésre a befektetők, illetve vállalkozók most már úgy is igénybe vehetik a növekedési hitelprogramot, ha nem bérbeadásra, hanem továbbértékesítésre szánják a felépítendő ingatlant. Ez korábban nem így volt.

– Képviselő Úr! A számokból jól látható, hogy a fővároson kívül elsősorban a saját használatra épülnek az új lakások, amelyben nagy szerepe van a lakáscélú hitelek bővülő piacának, viszont a családi otthonteremtési kedvezmény már a használt lakások vásárlására is támogatást nyújt majd július 1-jétől. Ahhoz, hogy az építőipar növekedése tartós és egyben fenntartható legyen, szükség van a lakossági építőipari beruházások számának nagymértékű növekedésére. Kiindulópontként figyelembe vettük, hogy az ágazatban új lakásépítések mellett az ingatlanok energetikai korszerűsítésére lehet a jövőben tartós és fenntartható teljesítménynövekedést alapozni.

– Mindemellett a kormány célja a jövőben az építésügyi eljárások egyszerűsítése, az adminisztrációs terhek csökkentése, valamint az építési közbeszerzések és a tervpályázatok rendszerének átalakítása. Az uniós közbeszerzési irányelvek alapján elkészült új közbeszerzési törvényjavaslat hamarosan az Országgyűlés elé kerül, amely fel fogja gyorsítani a közbeszerzési eljárások rendszerét. Az építőipari vállalkozók mindemellett az újlakás-építések fellendülésével és a kormány korszerűsítéseket ösztönző törekvéseivel egyre nagyobb, és stabilan rendelkezésre álló megrendelés-állományhoz juttatják a következő évben az építőipari ágazatot, és ezáltal több ezer új munkahelyet is létrehozhatnak. 

+

GALAMBOS DÉNES: – Államtitkár Úr! Ott épül ingatlan, új épület, ahol az emberek bíznak a jövőben, de csak akkor tudnak bízni a jövőben, ha az általános gazdasági kilátások is jelentősen javulnak. Ez következett be az elmúlt években Magyarországon, ezt a bizalmat sikerült visszaadni a családoknak, és azt gondolom, hogy a vállalkozásoknak is. Erre tekintettel a válaszát természetesen elfogadom.