„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbb szónoklataikat. 

Vannak-e tudatmódosító jövedelmek?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Legfőbb Ügyész Úr! Azt eddig is tudtuk, hogy a jegybank vezetői nem restellnek mellékállásokat elvállalni, és nem restellnek ezért komoly fizetést, tiszteletdíjat húzni, azonban új jelenség, hogy ezt elfelejtik bevallani a vagyonnyilatkozatukban, noha a törvény erre őket kötelezi. Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, és Gerhardt Ferenc alelnök együtt különböző alapítványoktól összesen mintegy 26 millió forintot kerestek, azonban ezt nem tüntették fel vagyonnyilatkozatukban, márpedig ez bűncselekmény.

– Ennek a bűncselekménynek a tényét maga az ügyészség is elismerte, azonban megalkotott egy olyan mondatot, amely a magyar nyelvnek egy páratlan leleménye, hogy mégis mindezek ellenére miért nem nyomoz az ügyben, miért nem tekinti végső soron mindezt bűncselekménynek. Az ügyészség közleménye a következőket mondja: „A feljelentett személyek” - mármint a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnöke - „a tiszteletdíjjal közvetlen kapcsolatba nem kerültek, az összegek a tudatukban saját jövedelemként nem jelentek meg, így arra következtetni, hogy a valótlan adatok szolgáltatását tudatuk átfogta volna, nem lehet.” Ez a fogalmazás egészen egyszerűen gyöngyszem, szóval, ilyet koszorús költők sem tudtak volna kitalálni, nemhogy az ügyészség. Ezért is kérdezem:

– Mégis hogy van ez?

– Önök szerint Matolcsy György nem volt tudatában annak, hogy mintegy 14 millió forintot keresett?

– Ha tudatában volt, akkor miért nem vallotta be?

– És ha nem vallotta be, akkor önök szerint ez miért nem bűncselekmény? 

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő Úr! A jelzett ügyben feljelentés érkezett a jegybankelnök úrral és elnökhelyettes úrral szemben költségvetési csalás vétsége, illetve magánokirat-hamisítás vétsége miatt. Az V-XIII. Kerületi Ügyészség bírálta el ezt a feljelentést, és  elutasította. A határozatnak az indokolása eléggé hosszú, megpróbálom leegyszerűsíteni, és egyben el is magyarázni a képviselő úrnak annak a lényegét.

– A költségvetési csalás tekintetében maga a feljelentés se tartalmazott egyetlenegy tényállási elemet, tehát itt tényállásszerűség hiányában történt meg a feljelentés elutasítása. A magánokirat-hamisítás tekintetében pedig a bűncselekmény fogalmi elemei közül nemcsak a tényállásszerűségnek van jelentősége, hanem a bűnösségnek is, jelen esetben ez hiányzott. Az a mondat, amit a képviselő úr többé-kevésbé idézett a határozat alapján, erre utal. Tehát nem volt olyan szándékos bűnelkövetés, ami megalapozta volna ennek a bűncselekménynek az elkövetését, a feljelentett személyek jóhiszeműen cselekedtek, ennélfogva a bűncselekmény nem valósulhatott meg. Én azt gondolom: lehet, hogy a mondat fogalmazása bonyolult, de maga az ügy viszonylag egyszerű és könnyen érthető. Remélem, hogy ezek után már a képviselő úrnak is! 

+

BURÁNY SÁNDOR: – Legfőbb Ügyész Úr! Hát, ez vicces! Szóval, ezek szerint van az a pénz, ami alapján önök úgy gondolják, hogy ennek nem kell megjelennie a tudatban. De az a helyzet, hogy bár én nem vagyok nagy véleménnyel Matolcsy György tudatállapotáról, ennek többször hangot is adtam, azért azt én sem gondolnám róla, hogy nincs tudatában.

– Legfőbb Ügyész Úr! Történt valami, ami szintén cáfolja az ön szavait: a módosított vagyonnyilatkozatból kiderült, hogy az alapítványoktól származó jövedelme egy részét megtartotta a jegybanki elnök úr magának, és egy részét utalta csak tovább alapítványoknak. Na most, hogy van az, hogy valaki olyan furcsa módosult tudatállapotban van, hogy az őt megillető pénz egy részét megtartja magának, egy részét elutalja, de nincs annyira tudatában mindennek, hogy be is vallja a vagyonnyilatkozatában?  Ön szerint hogy van ez? 

+

POLT PÉTER: – Képviselő Úr! Ezek jogdogmatikai kérdések. Én a bűnösségről beszéltem, ön viszont valami egészen másról beszél. Itt a bűnösségnél azt kell valószínűleg elmagyaráznom, hogy természetesen tudta az elnök úr, az alelnök úr, hogy ez a jövedelem valahonnan származik, azonban jóhiszeműen abban a tévedésben volt, hogy nem kell feltüntetnie, mivel ezt a jövedelmet nem tartotta meg, hanem továbbutalta. Ami pedig a másik kijelentését illeti,  tehát hogy itt különbségek vannak az összegek között: én azt gondolom, hogy ez egy olyan új tény, ami hogyha a feljelentésben – mert már erről is értesültünk, hogy új feljelentés lesz - megjelenik, akkor az ügyészség meg fogja vizsgálni, és határozatában majd ezt is elbírálja.

Miért vannak szabadlábon a tiszabezdédi gyilkosok?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! Tiszabezdéden június 1-jén délután 3 és 4 óra között Varga Gyula hazafelé tartott külterületi kertjéből. Útközben találkozott három vagy négy - még a pontos létszám is tisztázásra vár - eperjeskei, cigány származású bűnelkövetővel, akik a nyomozás jelenlegi állása szerint szó nélkül, minden ok nélkül megtámadták  és oly mértékben, oly súlyosan bántalmazták, hogy életveszélyes sérülésekkel kellett kórházba szállítani. Már a mentőben kétszer újraélesztették, és június 10-én 21 óra 35 perckor az 53 éves mozdonyvezető, a kétgyermekes családapa belehalt sérüléseibe.

– A rendőrök a feltételezett elkövetőket már az elkövetés napján elfogták. Ez eddig rendben van. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy egy kivételével valamennyi szabadlábra került, egy kivételével valamennyi szabadlábon védekezik. Jelen pillanatban - bár a sérülések egyértelműek, kizárólag csak a sértett fejét ütötték és rúgták az elkövetők - gyakorlatilag testi sértés bűntette miatt folyik eljárás. Még azt sem volt képes megnevezni a rendőrség, hogy halált okozó testi sértés bűntettéről van szó. Nagyon nagy a különbség, nagy a felelősség a hatóságok részéről, a hatóságok kezében, hiszen egy halált okozó testi sértés büntetési tétele 2-től 8 évig, egy emberölés alapesetének 10-től 20 évig, egy emberölés minősített esetében különös kegyetlenséggel történő elkövetésnek 10-től 20 év vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Óriási a különbség tehát nemcsak években, hanem minden egyéb jogkövetkezményt tekintve is.

– Államtitkár Úr! Jelen pillanatban ott tartunk, hogy mindenki tudja, hogy az adott településeken, Tiszabezdéden kik árulják a Herbál nevű olcsó kábítószert. Feltételezhetően a támadók, az elkövetők is ennek a drognak a hatása alatt állhattak, hiszen másik két embert is megvertek aznap. A mozdonyvezetőt bántalmazták a legsúlyosabban, ő nem élte túl. Kérdezem:.

– Hogyan fordulhat elő az, hogy testi sértés miatt folyik a nyomozás?

– Hogyan fordulhat elő az, hogy nem készítettek, valószínűleg nem készítettek drogtesztet?

– Hogyan fordulhat elő, hogy egy kivételével mindegyik szabadlábon van, és szabadon fenyegethetik az ügy legfontosabb tanúját, aki egyébként egy helyben élő, tisztességes, köztiszteletben álló cigány származású ember?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Egy folyamatban levő büntetőeljárásról kérdezett. Az eljárás érdekeire tekintettel csak szűken tudok most ebben az ügyben tájékoztatást adni, de azt szeretném rögzíteni, hogy a záhonyi rendőrkapitányság munkatársai 2015. június 1-jén az elkövetés helyétől nem messze elfogták és előállították az elkövetéssel is az elsődleges adatok alapján kapcsolatba hozható három fiatalkorú és egy fiatal felnőtt korú férfit. A tényállás pontosítását, a tanúk kihallgatását, a szembesítés foganatosítását követően az előállítottak közül gyanúsítottként hallgatták ki a fiatal felnőtt korú férfit, aki tagadta a bűncselekmény elkövetését. Az őrizetbe vételére még 2015. június 2-án sor került, ezt követően a rendőrség előterjesztésére és a megyei főügyészség indítványára a Nyíregyházi Járásbíróság a gyanúsítottat 2015. június 3-án előzetes letartóztatásba helyezte.

– Képviselő Úr! Szeretném itt is elmondani, hogy a büntetőeljárás folyik. A rendőrség ebben az ügyben is a törvények alapján jár el, célja az igazság kiderítése. Szeretném azt is elmondani, hogy senki nem áll a törvények fölött, ez az eljárás is be fogja bizonyítani: fajra, felekezetre, nemre, bőrszínre, származásra tekintet nélkül a rendőrség minden elkövetővel szemben a legnagyobb szigorral jár el. Bízzunk abban, hogy az igazság kiderül, és a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket.

+

APÁTI ISTVÁN: – Képviselőtársaim! A Portik–Laborc-ügyben és Simon Gábor ügyében nem volt szempont, hogy folyamatban lévő büntetőeljárásról van szó. Ott aztán bátran nyilatkozgatott mindenki, meg szivárogtattak ki információkat. Egy szóval sem védjük ezeket a gyanúsítottakat, csak érdekes újfent ez a kettős mérce. Ha három-négy magyar ember vert volna agyon egy cigány embert, pontosan ugyanez lenne a véleményünk, pontosan ugyanezeket az érveket hoznánk elő. Nem mi tehetünk arról, hogy ezek az elkövetők is a legnagyobb hazai kisebbséghez tartoztak.

– Államtitkár Úr! Csak azt mondja meg nekem, ha egy Tiszabezdéd méretű településen egy fiatalember is tudja azt, hogy ki, hol, mikor milyen drogot árul, akkor a rendőrség erre hogy nem jön rá? Miért grasszálnak szabadon a dílerek és a nepperek? Ez az egyik kérdés.

A másik: amikor szakértői vélemény nélkül, szemrevételezés útján megállapítható módon az áldozat felkarján egyértelműen olyan nyomok lelhetőek fel, hogy vagy hátrafeszítették a karját, vagy tapostak a karján és úgy rúgták, úgy taposták szét a fejét, akkor hogy nem emberölés ügyében folyik a nyomozás?! Egy másodéves joghallgató ezzel tisztában van, egy rendőrkapitány meg nincs!

– Államtitkár Úr! Tegyék helyre, hassanak oda megfelelően, kérdezzék meg az önök alárendeltségébe tartozó rendőri vezetőket! Ne hagyjuk futni ezeket a bűnözőket, sem az élet elleni elkövetőket, sem azokat a dílereket, akik lelkiismeretlen módon, folyamatosan olyan anyagot árulnak, amellyel emberek tucatjainak sodorják veszélybe az életét!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! A válaszom elején is elmondtam, hogy a nyomozás eredményességére, a nyomozás érdekeire tekintettel nem szeretnék ennél többet mondani, de két dolgot azért szeretnék rögzíteni. Egy: a boncolásról készített szakvélemény még nem érkezett meg. Ennek az ismeretében, ennek a birtokában is sor kerülhet a bűncselekmény minősítésére és a megfelelő minősítésre. Kettő: ön azt mondja, hogy ezen a településen mindenki tudja, hogy kik azok, akik drogot árulnak. Képviselő Úr! Segítsen a rendőrségnek! Mondják meg, hozzák a rendőrség tudomására, hogy kik azok a személyek! És én azt tudom ígérni,  - ha meghallgat, képviselő úr, ha kíváncsi a véleményemre -, hogy a rendőrség a legnagyobb szigorral jár el. A mi kormányunk határozottan föllép a drogbűncselekmények elkövetőivel, a dílerekkel szemben. Kérem, működjön együtt! Ha valóban fontos önnek az, hogy ott egy deka drogot ne árulhassanak, akkor hozzák a rendőrség tudomására! Azt gondolom, hogy minden feltételt tudunk biztosítani annak érdekében, hogy a rendőrök eljárjanak a drogdílerekkel szemben.

Hogyan segíti intézményeiben a kormányzat a szoptatós kismamákat?

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Tisztelt Országgyűlés! A mai délelőttön a Kulturális bizottság keretei között megalakult a Női méltóságért elnevezésű albizottság, amely feladatául tűzte ki azt, hogy a nők tiszteletét segíti fokozni a társadalomban, és mindent megtesz a női méltóság érdekében, ahogy az albizottság neve is mutatja. Örömömre szolgál, hogy ebben az albizottságban eléggé egyedülálló módon férfiak is részt vesznek. Én magam a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként vállaltam munkát ebben az albizottságban, mégpedig örömmel. Ebbéli minőségemben szeretnék itt szólni és kérdést feltenni az államtitkár úrnak, egy olyan ügyben, amely országosan is ismertté vált, és amelyet jóllehet, az egyik sajtóorgánum úgy minősített, hogy egy bogárból csináltak elefántot, mégis fontos ügy.

– Az történt jó tíz nappal ezelőtt, hogy egy nemzetközi gyorsétteremlánc budapesti üzemegységében egy édesanya a kisbabáját meg akarta szoptatni, ehhez engedélyt kért az étterem alkalmazottjától. Az engedélyt megkapta, elkezdett szoptatni, majd a biztonsági őr odament hozzá, és közölte vele, hogy ez itt nem megfelelő működés, és kitessékelte az étteremből. Azonnal összetoborzódott egy csomó édesanya, demonstrációt szerveztek ott másnap. Az étteremlánc tulajdonosai és vezetősége pedig nyilatkozott, hogy elítélik a biztonsági őr működését. Így tehát az ügy rendben is van, mindazonáltal megér annyit, hogy megkérdezzem:

– A kormányzat - jóllehet, ez egy magáncég volt - tehet-e valamit az ilyen esetek elkerülése érdekében?

– Mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy a női méltóság ilyen mélyen történő sárba tiprása ne ismétlődjék meg?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Ez a hír is, az utána következő akció is ráirányította a figyelmet pontosan arra a kérdésre, ami sok családban merül föl, és sok mindenki számára jelent nehézséget, hogy egy kismama, mikor úton van, bevásárol vagy meglátogat valakit, és időközben kellene a kisgyermekét tisztába tenni vagy megszoptatni, akkor hogyan és milyen lehetőségei vannak erre. Amikor mi azt mondjuk, hogy családbarát Magyarországot építünk, ezt igyekszünk minden intézkedésünkkel a családpolitika terén megerősíteni, akkor nemcsak az a fontos, hogy mondjuk, az elmúlt öt évben, vagy ha most már a jövő évi költségvetést is hozzászámoljuk, hat évben összességében 1100 milliárd forintot hagyunk a családoknál a 2010-es szinthez képest, hanem az is fontos, hogy a hétköznapok gyakorlatában kinek-kinek sokkal kényelmesebb legyen az élete, és kevesebb nehézséggel járjon a gyermek nevelése, gondozása. Kiemelkedő része ennek a bölcsőde- és óvodaépítési program, hiszen másfélszeres sebességgel építjük a bölcsődéket és óvodákat a megelőző időszak hasonló számaihoz képest.

– Fontos az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára, hogy nemcsak az anyagi , hanem egyéb terheket is csökkenteni kell. Magyarország, ha a különböző európai uniós országok gyakorlatát nézzük, akkor kielégítő helyen áll a szoptatás támogatásának kérdésében. Elég utalni itt akár a védőnői szolgálatra is, ami Magyarországon hungarikumként segíti a kisgyermekes anyákat. De emellett sikerült olyan mobiltelefon-alkalmazást is támogatni az Emberi Erőforrások Minisztériumának az elmúlt egy évben, ami például az úton levő kismamáknak ebben a szorult helyzetében nyújthat segítséget. 

+

HOFFMANN RÓZSA: – Államtitkár Úr! Köszönöm a pozitív előjelű tájékoztatást. Azért tettem szóvá ezt az ügyet, hogy a közfigyelmet segítsek ráirányítani arra, hogy a nők tisztelete, a női méltóság tisztelete még sok kívánnivalót hagy Magyarországon.

Sokszor görbe szemmel néznek a sokgyerekes édesanyákra, a gyermeküket útközben szoptató kismamákra, akik nyilván máshol ezt nem tudták elvégezni, és ezen a mentalitáson érdemes változtatni. Azért kérem tisztelettel a kormányt, hogy ilyen esetben is emelje föl a szavát. Mint mondtam: ez egy magánétteremben történt, tehát nincs közvetlen ráhatása, de a szemléletformálásban, az értékrend erősítésében, úgy is, mint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője, amely számára a család, az anyaság nagyon fontos érték, kérem, hogy továbbra is munkálkodjanak sikeresen.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Ott folytatom tehát, ahol abbahagytam. A Családháló gondozásában jött létre ez az EMMI által támogatott, pelenkázó- és szoptatóhelyiségeket térképen megjelenítő alkalmazás. Ez nyilvánvalóan azért is fontos, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy akár fiziológiailag, lelkileg mennyire fontos a gyermekeknek ebben a kicsi csecsemőkorban, hogy az édesanyjuk közvetlenül a testére szorítva tudja táplálni a gyereket; a későbbiekben ennek akár egészségügyi, akár lelki pozitív hatása is érezhető. A „Családbarát munkahely”, „Családbarát közgondolkodás” pályázatban igyekeztünk ösztönözni a munkahelyeket, az intézményeket eredetileg a különböző babaszobák kialakítására, ahol szintén pelenkázni és szoptatni tudnak az édesanyák. 2014-ben 39 munkáltatót támogattunk 22,1 millió forinttal, a „Családbarát közgondolkodás” pályázaton pedig 60 millió forintnyi támogatást osztottunk ki.

Egy másik általunk támogatott alkalmazásra is felhívnám a figyelmet: az „Édes kisbabám” program, a fogantatás pillanatától a gyermek egyéves koráig egyfajta várandósnaplóként is üzemel, és mindenben segít, amivel az édesanyát és a picit a pocakban segíteni lehet.

Van okuk ünneplésre a köztisztviselőknek?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Július 1-je Magyarországon most már hagyományosan a köztisztviselők és a kormánytisztviselők napja, csakhogy arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy van gyakorlatilag több mint százezer ember ebben az országban, akinek egyáltalán semmilyen oka nincs az ünneplésre, és ennek oka a bérhelyzet. Olyan emberekről beszélek, akiknek nagyjából nyolc éve nem emelkedett a bérük, és gyakorlatilag azt látjuk, hogy a közszféra egyharmada a létminimum alatt keres.

– Miniszter Úr! Önök a köztisztviselőkről teljes mértékben elfeledkeztek. A kormánytisztviselők ugyan kaptak homályos ígéreteket. Márciusban azt mondták a kormánytisztviselőknek, hogy 30 százalékos béremelést fognak kapni, ami három év alatt 50 százalékra fog nőni. Áprilisban pedig azt állították, hogy a nettó 78 ezret keresőknek azonnali béremelése lesz. Most viszont ott tartunk, hogy az eredeti elképzelésnek körülbelül a fele fog érvényesülni, így 35 ezer ember, nem vezető kormánytisztviselő kap majd valamilyenfajta kiegészítést.

– Miniszter Úr! A helyzet áldatlan Magyarországon. Folyamatosan kapom a leveleket. 2012-ben körülbelül 12 ezer ember volt érintett, csökkent a bérük elég rendesen, vagy nem emelkedett, de mindenesetre azt lehet látni, hogy most éppen egy merényletet követtek el. Ugyanis a jogállási törvényben megváltoztatták a szabályozást, és már nem kötelező a fizetést szinten tartani az életpályamodell bevezetéséig. A levelekben azt láttam, hogy itt több tízezres nettó bércsökkenések vannak. Két konkrét kérdést szeretnék feltenni:

– Mit tud üzenni, miniszter úr, azoknak a köztisztviselőknek, akik Magyarország ezernyi kistelepülésén dolgoznak fáradhatatlanul a hivatalokban?

– Mi lesz azokkal az emberekkel, akik önkormányzatnál voltak köztisztviselők, utána átkerültek a kormányhivatalokhoz, és értelemszerűen kormánytisztviselők lettek?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Asszony! Magyarországon nem olyan egyszerű összeszámolni, hogy hányan is dolgoznak állami és önkormányzati tisztviselőként. Az OECD azt mondja, hogy az állam saját magára körülbelül a GDP 20 százalékát költi, ami nemzetközi átlagban sokkal több, mint ami más országokban jellemző, sőt az európai átlagot is meghaladja. Tehát miközben az OECD májusi tanulmánya számon kéri rajtunk, hogy mennyit költünk az államra, és hány ember él az államból, aközben teljesen jogos az az igény, hogy stabil életpálya, kiszámítható egzisztencia és megfelelő kereset álljon rendelkezésre mindazok számára, akik az országot tisztviselőként szolgálják, legyen szó akár önkormányzati tisztviselőkről vagy kormányzati tisztviselőkről. Én nyilván csak az utóbbiak nevében, illetve érdekében tudok nyilatkozni az ön kérdésére. Azt mondom, hogy körülbelül 1 millió 100 ezer ember van a 4 millió 100 ezer legális munkavállalóból, aki az állam körül dolgozik, ebből  750-800 ezer tisztviselő, és eddig 400 ezer tisztviselőnek, tehát minden második tisztviselőnek vagy kormány-tisztviselői besorolású embernek az életét rendeztük az életpályák segítségével. Jelentős béremelést biztosítunk, július 1-jétől például a rendvédelmi ágazatban dolgozóknak.

– Képviselő Asszony! A kormánytisztviselők esetében azt tudom önnek mondani, hogy a 2016. évi költségvetés 25 milliárd forintot irányzott elő a 2016. július 1-jével bevezetendő béremelésre, amelynek a törvényi feltételeit majd az Országgyűlés - reményeim szerint az ön közreműködésével is - fogja megtárgyalni 2015 őszén. 2015 októberére fogjuk beterjeszteni az új kormány-tisztviselői életpályamodellt. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzati tisztviselőkről nyilván külön kell beszélnünk, ahol az önkormányzatok számára semmi nem tiltja - ma sem -, hogy megfizessék az embereket. Volt olyan, aki a kormányhivatalba átkerült, és négyszer annyit keresett, mint az állami tisztviselő. Ezt azért jó, ha tudják, ez főleg a megyei jogú városoknál igen jellemző adat.

– Képviselő Asszony! A kormányhivatalok átalakulása jelentette a legnagyobb kihívást, meggyőződésem szerint az elmúlt száz év legnagyobb közigazgatási reformját, amit hibátlanul hajtottak végre azok a kormánytisztviselők, akik ott dolgoznak.

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszter Úr!  Nagyon csalódott vagyok a Fidesz-KDNP politizálásában ezen a téren is, és nagyon sok kormánytisztviselő és köztisztviselő is csalódott. Ha megnézzük a 2016-os költségvetést, azt látjuk, hogy ez a csalódottság tartós marad, amennyiben önök nem lépnek közbe. Ha összeszámoljuk, hogy mi van ebben a költségvetésben, azt látjuk, hogy legalább 500 milliárd forint teljesen felesleges, pazarló luxuskiadás van.

– Miniszter Úr! Számításaink szerint ezzel a pénzzel az egész közszféra helyzetét lehetett volna rendezni, a szociális dolgozók és a bölcsődében dolgozók helyzetét is, de rendezni tudták volna azoknak az egészségügyi dolgozóknak a helyzetét is, akik most a József nádor téren tüntetnek a szegénykórházban, de idejönnek hamarosan a Kossuth térre.

– Miniszter Úr! Tegye meg, jöjjön ki a Kossuth térre, beszéljen ezekkel az emberekkel, és utána mondja el azokat a szavakat, amiket az imént is mondott, hogy jelentős béremelés, és a többi! Én azt látom, hogy önök cserbenhagyták ezeket az embereket. Önök rengeteg olyan embert cserbenhagytak, aki azon dolgozik, hogy az állami szolgáltatások a lehető legjobb minőségben álljanak a lakosság rendelkezésére. Sajnos, csalódtak önökben sokan.

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselő Asszony! Hát ki így, ki úgy, tudja, már csak azért is, mert ön listás képviselő, én meg negyedjére megválasztott egyéni képviselő vagyok egy olyan körzetből, amelyben két kórház van, ha már egészségügyi dolgozókról beszélünk. Én nem a híradásokból ismerem az egészségügyi dolgozók életét, hanem rendszeresen találkozom velük. Illetve mint korábbi polgármester pontosan tudom, hogy a kormánytisztviselők és a köztisztviselők milyen bérviszonyok között élnek.

– Képviselő Asszony! Annak a dolgozónak az életviszonya, akinek 50 százalékkal fogjuk jövő év július 1-jével megemelni a bérét, érdemben módosul. Ha kiszámolja, hogy fél évre körülbelül 30 ezer kormánytisztviselő kap 25 milliárd forintot, ami egy évre nyilvánvalóan legalább 50 milliárd forint lesz, és hogy ezt a következő években felmenő rendszerben tartani kell, akkor láthatja, hogy több százmilliárdos áldozatot hoznak az adófizetők a kormánytisztviselők érdekében. És még egy dolgot tudok mondani: alulról kezdődik a béremelés, tehát annak a 27 ezer nem vezető beosztású munkavállalónak fogjuk a bérrendezését elkezdeni, akik járási hivatalokban dolgoznak, és akik közül nagyon sokan 70-80-100 ezer forintért állnak az ügyfélpult mellett, és várják az ügyfeleket 197 járásban és 270 kormányhivatalban.

Minden eddiginél több európai uniós forrást hívtunk le a 2014. évben, minek köszönhetjük a sikert?

MANNINGER JENŐ  (Fidesz): – Miniszter Úr! A KPMG nemzetközi tanácsadó vállalat az elmúlt napokban megjelentette az EU Funds in Central and Eastern Europe című jelentését, melyből kiderül, hogy a 2007-13-as uniós támogatási ciklus forrásainak 87 százaléka a 2014. év végéig már eljutott a kedvezményezettekhez Magyarországon, ez 25 százalékpontos növekedést jelent a 2013-as kifizetési arányokhoz képest. Igen érdekes, hogy a jelentés regionális összehasonlítást is végez, mely szerint Magyarország az uniós források lehívása tekintetében a második helyet foglalja el a 2004-ben és a 2007-ben csatlakozott EU-tagországok közül. Mindezekre tekintettel kérdezem:

– Mi áll az uniós forráslehívások tekintetében a tavalyi év sikerének hátterében?

– Hogyan sikerült az uniós források lehívását felgyorsítani?

– Mi várható a jövőben?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Azt hiszem, ön is pontosan tudja, hogy Magyarországon – a költségvetés és a gazdaság jelenlegi viszonyait nézve – fejlesztés az elmúlt hét esztendőben nem lett volna, hogyha nincsenek európai uniós források. Még a 3-4 százalékos gazdasági növekedésnél is jóval nagyobb gazdasági növekedésre volna szükség egész Európában és Magyarországon is, ha ezeket a forrásokat elveszítenénk. Tehát az első mondat az, hogy ezeknek a fejlesztési forrásoknak a jó és ésszerű kiosztása alapvető érdeke az országnak. Majd - azt remélem - az Országgyűlés 2015 végén vagy 2016 elején talál rá lehetőséget, hogy értékelje, hogy 2007-13 között az a 8200 milliárd forint, amit kiosztunk, jó helyre került-e vagy sem. Most már talán nyugodtan mondhatjuk, hogy ki fogjuk tudni a forrásokat osztani.

– 2012-13-ban az Európai Unió tisztviselői azt jósolták Magyarországnak, hogy 500-600 milliárd forintos forrásvesztés fog bekövetkezni a 2015-ös esztendő végére. Ehhez képest, nincs forrásvesztési kockázat Magyarország esetében, sőt megelőztük Lengyelországot és az összes közép-európai országot a források lehívásának ütemében. Ez érdemben járult hozzá több ezer milliárd forinttal a tavalyi és a tavalyelőtti gazdasági növekedéshez. Az idei esztendőben 2200 milliárd forintot kell kifizetnünk. Örömmel jelenthetem az Országgyűlésnek, hogy a mai napon elérjük az 1000 milliárd forintos kifizetést, ami féléves összehasonlításban igen kiváló eredmény.

+

MANNINGER JENŐ: – Miniszter Úr! Még egy kérdést hadd tegyek föl: következik-e ebből, hogy megváltozott a rendszer és sikeresebb volt a források lehívása, és tervezik-e, hogy a következő hétéves ciklusban már a ciklus elején lényegesen nagyobb forrásokat tudnak lehívni?

+

LÁZÁR JÁNOS:  – Képviselő Úr! Szerintem hiba volt, hogy 2010-11-ben nem mertünk hozzányúlni az EU-s fejlesztési intézményrendszerhez, szerencsére a végére megjött a bátorsága a kormánynak és megváltoztatta a rendszert. Azt várjuk, hogy a rendszer az új pályázatok kapcsán érdemi, pozitív eredményekkel jár majd. Várjuk a parlamenti képviselők, az érdekképviseletek visszajelzéseit is, hiszen több száz milliárd forintnyi GINOP-pályázat már megjelent, és valóban az a tervünk, hogy 2016-17-ben a rendelkezésre álló pályázati források 80-90 százalékát a társadalom és az ország rendelkezésére fogjuk bocsátani.