„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk a legutolsó, hét eleji ülésen elhangzott szónoklataikat. 

Ekkora pofátlanság még az űrből is látszik?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – „Nem tartom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi négy-öt, sőt esetenként hétmillió forintos fizetések is.” 2 jelentette ki Orbán Viktor az Országgyűlésben 2010-ben. A Fideszben az álláspont azóta nagyot változott. Ennek eredményeként a Magyar Közlöny 2015. szeptember 15-i számában megjelent egy határozat, amely alapján emelni kell az állami cégek vezetőinek fizetését. Ez adott esetben 5 millió forintos fizetés, jövedelem is lehet havonta, és erre még jöhetnek prémiumok és egyéb juttatások.

– Tisztelt Ház! Kifejezetten pofátlannak tartom azt a gyakorlatot, amikor egy kormánypárt, ha olyan emberek, vezetők fizetéséről van szó, akiket még nem ő nevezett ki, akkor szűkmarkú, és az ország érdekeire való tekintettel korlátozza fizetésüket, amikor pedig saját embereinek kell fáradnia a kasszához, akkor módosítja az általa bevezetett szabályokat, és amit az elődöknek nem volt szabad, azt lehetővé teszi saját kinevezettjeinek, azok barátainak, rokonainak és bizalmasainak. Ez egészen egyszerűen szégyen. Orbán Viktor 2010-es nyilatkozata óta, köszönhetően a Fidesz által alkalmazott személyi jövedelemadó-politikának, a jövedelmi szegénység nem csökkent, hanem nőtt az országban, ezzel párhuzamosan önök pedig lehetővé tették, hogy az állami vezetők akár ötmilliós fizetést is kapjanak. Kérdezem az alelnök urat:

– Mivel indokolja, hogy míg 2010-ben ilyen korlátozás érvényben volt, most magukra nézve ezt a korlátozást megszüntették?

 ***

NAGY MÁRTON ISTVÁN, Magyar Nemzeti Bank alelnöke: – A Magyar Nemzeti Bankra nézve én nem tudok ilyen korlátozás megszüntetéséről. A Magyar Nemzeti Bank vezetőinek a bérezését az MNB-törvény szabályozza, és ennek megfelelően akár az elnök, akár az alelnök fizetését vagy a monetáris tanács többi tagjának a fizetését a törvényben meghatározott módon ki lehet számítani. Ez a jelenlegi átlagbér 15-szöröse a versenyszférában, így jelen pillanatban 2 millió forint az elnök fizetése, az én fizetésem a jegybank első alelnökeként 1,6 millió forint, a többi alelnök fizetése pedig 1,4 millió forint.

***

 BURÁNY SÁNDOR:: – Alelnök úr, Az élet naponta cáfolja az ön szavait. Segítek! Polt Péter legfőbb ügyész felesége közel 5 milliót keres a Magyar Nemzeti Banknál, sőt a Magyar Nemzeti Bank egyes vezetői is különböző alapítványoknál kapott fizetésükkel, javadalmazásukkal együtt többet keresnek, mint az ön által mondott összeg. Például Balog Ádám, a monetáris tanács elnökhelyettese a Pallas Athéné Alapítványnál is kap juttatást, összesen 2,9 milliót. A fizetésével együtt ez közel 5 millió forint juttatás havonta. És egy friss hír: létrehoztak 7,2 milliárd forintért egy Kasselik-Ház nevű céget, amelynek vezetésébe az ön elnöke a saját rokonát és bizalmasait ültette. Ennek a cégnek a hírek szerint egy célja van: megvenni egy újabb luxusirodaházat a Vörösmarty téren, az alapítvány kuratóriumánál pedig busás jövedelemhez juttatni a bizalmasokat, rokonokat és haverokat. Alelnök Úr! Rakja már össze ezeket a tényeket!

***

NAGY MÁRTON ISTVÁN: – Az alapítványok tekintetében azt tudom elmondani, hogy a Nemzeti Banktól gazdaságilag és jogilag is elkülönülve, függetlenül működnek, konkrét döntéseikre a Nemzeti Banknak nincsen ráhatása. Az alapító jogosítványai nem terjednek ki az alapítványok konkrét tevékenységének ellenőrzésére, a szakmai ellenőrzést a kuratóriumok, a törvényi ellenőrzést pedig az ügyészség látja el. Tehát ebből adódóan azt szeretném kérni, hogy ilyen kérdésekkel az alapítványokhoz forduljon.

Hajlandó cselekedni, vagy minden felett szemet huny?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Gondolom, egyetértünk abban, hogy a magyar közélet és a nemzetgazdaság egyik legsúlyosabb problémáját a korrupció jelenti. Abban, hogy idáig jutottunk, idáig süllyedtünk, az elmúlt 25 év valamennyi kormánypártjának, valamennyi vezető politikusának, ha nem is egyenlő mértékű, de közös és elévülhetetlen felelőssége van. A korrupció nem más, mint a szellemi prostitúció, amely a klasszikus értelemben vett prostitúciótól abban tér el, hogy a szereplők nem a testüket, hanem jó erkölcsüket, alapvető emberi értékeiket bocsátják áruba. Az biztos, hogy teljes mértékben való felszámolására rendkívül csekély az esély, de jelentős visszaszorítására, csökkentésére minden eszközünk és lehetőségünk adott lenne, ha önök is ezt akarnák és ezt támogatnák.

– Miniszterelnök Úr! Három fő csapásirányt jelölnék meg most az ön számára. Az egyik a kiemelkedő profittermelő képességgel rendelkező, kiemelkedő hasznot eredményező tevékenységek szűk kör részére történő kiszervezése, például trafikmutyi, vagy például egy teljes üzletág lefejezésével nyerőautomaták Andy Vajna nagyvállalkozó és hasonszőrű barátaihoz való kiszervezése. A másik, jelentős pályázati pénzekkel való felpumpálása bizonyos nagyvállalkozói köröknek – erre is hadd mondjak egy konkrét példát, a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó zenélő tehenészeti telep körülbelül 3 milliárd forintos támogatása. Lehet, hogy törvényes, de minimum arcátlan. Végül, de nem utolsósorban a közbeszerzések, amelyek gyakorlatilag ma már a korrupció szinonimájává váltak. Minimum nettó 1000-1500 milliárd forintot költünk el közbeszerzési rendszeren keresztül ma évente Magyarországon, és ezeknek jelentős százaléka kvázi szokásos mértékű ajándékként akár pártkasszákba, akár magánzsebekbe vándorol, ha tetszik, ha nem. Itt elegendő csak Nyerges, Simicska urak gyanúsnak nevezhető tevékenységére gondolni, de a közvilágítási projektek kapcsán Tiborcnak is kevés oka lehet a panaszra. Kérdezem tehát:

– Szemet huny, szemet hunynak-e  az idők végezetéig, vagy végre hajlandók a Jobbik javaslatait megfontolva visszaszorítani a szellemi prostitúciót?

***

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! A kormány elkötelezett a korrupció elleni küzdelemben. A korrupció nem egy mérlegelhető dolog, nincs mérlegelésnek helye. Azonban arra szeretném kérni, hogy legyen bátrabb ennél. Tehát ne itt a parlamentben mondja el ezt, mert itt ön jog szerint védve van. Legyen kedves, mondja el a nyilvánosság köreiben konkrétan ‑ mert itt most ráadásul neveket is említett –, mondja el a nyilvánosság előtt, olyan fórumon, ahol akiket megnevezett, azoknak jogérvényesítési, jogvédelmi lehetőségük van.

Úgyhogy énnekem mindig az a gyanúm, hogy amikor itt cégeket, neveket, iparágakat hoznak fel, akkor általában úgy szokott az lenni, hogy aki felhozza, ez esetben az önök háta mögött ott bújnak a riválisok. Nem tartom helyénvalónak, hogy a parlament patkóját használják fel gazdasági érdekérvényesítésre úgy, hogy megtámadják a kormányt korrupciós vádakkal, holott valójában csak a saját klientúrájuknak akarnak helyet szorítani. Legyen bátrabb, menjen ki a nyilvánosság elé, és ott beszéljen ezekről a kérdésekről!

***

APÁTI ISTVÁN: – Miniszterelnök Úr! Úgy látom, ma nagyon idegessé és feszültté vált. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka. Szeretném emlékeztetni arra, hogy ön 2006-ban az első választási forduló utáni hétfő délután, a budai Várban elmondott beszédében többek között kijelentette, hogy hány próbatétel elé állít minket az élet, azt nem mi döntjük el. Most ez a próbatétel és ennek a próbatételnek, ezeknek a problémáknak a megoldása viszont csak a mi kezünkben van, miniszterelnök úr, ez nem olyan, mint a migrációs kérdés, ahol gyakorlatilag nagyobbrészt külső körülmények áldozataivá váltunk.

– Hatvan feljelentést tett csak a közelemben ülő Hegedűs Lorántné képviselőtársam, mindegyiket elkenték. Benyújtottuk azokat a javaslatainkat, amelyek a korrupció felszámolását szolgálnák. A kötelező vagyonosodási vizsgálatot a politikai elitre, a közeli hozzátartozói körre kiterjedően ‑ elutasították. A vagyonnyilatkozatok széles körű nyilvánosságra hozatalát ‑ visszautasították. Speciális nyomozati, nyomozói és titkosszolgálati eszközöket kellene bevetni, mivel a vagyonosodás gyakran bizonyíthatatlan, mert annak is érdekében áll, aki adja és annak is, aki kapja, hogy ne derüljön ki, de önök ezt is öt éve meggátolják. Erre válaszoljon, legyen szíves, ne beszéljen mellé!

***

ORBÁN VIKTOR:  Képviselő Úr! Mégiscsak képtelenségnek tartom – hogy csak egy konkrét ügyet hozzak –, hogy ön feláll és azt mondja a magyar mezőgazdaság egy ismert szereplőjéről, aki egyben egy bank elnöke is, a nevét is idehozva, hogy egy állami támogatás, amit fejlesztésre beadott és amit szabályos körülmények között megítéltek neki, az korrupció. Elment önnek az esze? Hova fogunk jutni, hogyha önök azokat a befektetőket, beruházókat, akik szabályos állami pályázatokon, nyilvános pályázatokon keresztül nyerik el a támogatásokat, önök egész egyszerűen korrupcióval vádolják? Ebben a módszerben nem az a lehetőség rejlik benne, hogy visszaszorítjuk a korrupciót, hanem az, hogy szétverjük a magyar gazdaságot. Tisztelettel kérem önt arra, hogy jól gondolják meg, hogy milyen konkrét neveket említenek meg,  és ha konkrét ügyekről van tudomásuk, akkor ne itt mondják el, hanem tegyenek feljelentéseket, és a nyilvánosság előtt vádolják meg ezeket az embereket, hogy ha nekik kedvük van, akkor visszaüthessenek. Legyenek férfiabbak annál, mint ahogy ma délután sikerült!

Lesz-e dráma a színházakban?

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Pontosan 132 évvel ezelőtt, azaz 1883. szeptember 21-én mutatták be az akkori Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében Madách Imre világirodalmi léptékű drámáját, „Az ember tragédiáját”. Száz évvel később, pontosabban 101 évvel később a Magyar Írószövetség azzal a javaslattal állt elő, hogy ez a nap legyen a magyar dráma napja, és a javaslat elfogadást nyert. Azóta minden évben megemlékezünk a hungarikumainkról, a magyar drámáról, és így közvetve a magyar irodalomról. Azt ünnepeljük ezen a napon, hogy igen magas a kultúránk, hogy irodalmi alkotásaink világirodalmi mércével mérve is óriásiak, és hogy Madách Imrének ez a nagyszerű drámája 22 év kényszerű könyvbe rejtett hallgatás után kiléphetett a könyvbe zárt fogságából, bemutathatták, és átléphetett az irodalom és a színházszervezés nem könnyű frontján.Miután a kultúra, ezen belül is azok a művészeti ágak, amelyek több embernek adnak együttműködési lehetőséget, óriási dolog az emberi élet minősége szempontjából, az ember fejlődése, a gyerekek fejlődése szempontjából, a közösségszerveződés, a nemzeti identitás erősödése szempontjából, tisztelettel kérdezem államtitkár urat:

– Kap-e elegendő támogatást a magyar dráma, kap-e elegendő támogatást a magyar színházművészet, lesz-e folytatása annak a szép sorozatnak, amely nem Madáchcsal kezdődött, hanem korábban, de Madách mindenképpen egy kiemelkedő állomása volt?

***

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – Ha már képviselő asszony Madách Imrével kezdte, hadd kezdjem én is a választ a rá való utalással, hiszen a MITEM, a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, amely az idén tavasszal került újfent megrendezésre a kormányzat igen bőkezű támogatása mellett, azt hiszem, hogy Madách Imre nevét nemzetközileg is még ismertebbé teszi. Legalábbis rögzíti az ő zsenialitását, hiszen 13 országból érkeztek erre a nemzetközi találkozóra Budapestre művészek, húsz előadás zajlott három színpadon, és azt hiszem, hogy Madách nevét méltóképpen azon a rangon őrzi nemzetközi szinten is, ahol neki szerepelnie kell.

– Ha a magyarországi színházak helyzetét nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az idén tavasszal elfogadott költségvetés tovább bővíti a magyar színjátszás lehetőségeit, hiszen összességében 9 milliárd 586 millió forint áll majd rendelkezésre, és ez az összeg az idei kerethez képest még 110 millió forinttal bővebb összeg. Ez mind a budapesti, mind a vidéki színházak számára jelentős forrásbővülést jelent. A nemzeti minősítésű színházak esetében a jövő évben 2 milliárd 493 millió forint áll rendelkezésre, ez Debrecenben, Győrben, Miskolcon, Pécsett és Szegeden jelent forrásokat, a kiemelt minősítésű színházak esetében pedig további majdnem 7,1 milliárd forint az, amivel gazdálkodhatnak. Magyarország kulturális sokszínűségét és színvonalát jól jellemzi, hogy mindegyik megyeszékhelyen található olyan színház, amely vagy állami, vagy önkormányzati fenntartásban, működtetésben működve nagyon magas színvonalú előadásokat tud minden megyében, az ország minden részén biztosítani. Pluszforrás még akár ezeknek a színházaknak, akár más színházaknak, alternatív műhelyeknek is egy 13,1 milliárd forintos nagyon széles további pályázati keret, amelyből újabb darabok színpadra állítását, bemutatását tudják támogatni.

***

HOFFMANN RÓZSA: – Örömmel hallottam államtitkár úr válaszát, annál is inkább, mert jól tudjuk, hogy milyen nehéz a forrásokat előteremteni. Sokszor vádolnak azzal mindenféle kormányt, hogy a kultúra a mostohagyereke mindenféle költségvetésnek. Ezek a lehetőségek megteremtik a további lehetőségét annak, hogy ne csak Madách Imre nevét ismerje mindenki a világban, hiszen a magyar dráma napja nemcsak a határon belüli, hanem a határon túli magyar irodalomnak, a magyar drámának is a napja. Ezek a pályázatok, ezek a lehetőségek azt eredményezhetik minden bizonnyal, hogy ismét lesznek Örkény Istvánjaink, Németh Lászlóink és olyan drámaírók, drámaszerzők, akiknek a műveit nemcsak a profi művészek, hanem a diákművészek is előadhatják, hiszen a pedagógiában, az embernevelésben is a dráma, ezen belül pedig a magyar dráma semmi mással nem helyettesíthető eszköz.

 ***

RÉTVÁRI BENCE: – Szeretném megerősíteni: ha valaki Budapesten vagy egy vidéki nagyvárosban elindul, és akár hétköznap, akár péntek, szombat este a legkülönfélébb színezetű, a legkülönbözőbb műfajban megrendezendő színházi előadásra kíváncsi, a legkisebb pinceszínháztól a nagy nemzeti intézményekig, mindent megtalál Budapesten, mindent megtalál Magyarországon. A sokféle támogatási rendszernek is köszönhető ez. Kiemelném az idei évből a Nemzeti Táncszínház új játszóhelyének kialakítását, melyet a kormány 2,7 milliárd forinttal támogat, de ugyanígy fontos a Csokonai Nemzeti Színház felújításának jelenleg is folyó előkészítése, hiszen vidéki színházfelújítás keretében kerül erre sor, és a „Modern városok” program keretében is igyekszünk minél több település számára ‑ amely ezt kéri a kormányzattól ‑ további színházbővítésekhez lehetőséget nyújtani.

Meddig nélkülözzenek még a családok a magyar állam tehetetlensége miatt?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Én úgy gondolom, hogy a magyar kormány felelős azokért a magyar családokért, akik külföldön vannak. Többen kerestek meg az elmúlt hónapokban azzal a problémával ‑ Ausztriában dolgozó szülőkről, édesanyákról van szó -, hogy elkeseredett harcot kell vívniuk a magyar hatóságokkal egy darab igazolás kiállításáért. Ez az igazolás ahhoz kell, hogy ők az osztrákoktól a családtámogatást, ami joggal nekik jár, megkaphassák. Az a szomorú helyzet, hogy a magyar szerveknek 90 nap, majd meghosszabbítva még egyszer 90 nap áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy ezt megadják, de sokszor sajnos egy-másfél év is kevés ahhoz, hogy végre megkaphassák ezt az igazolást. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ezek az emberek addig nem tudnak hozzájutni a nekik járó családtámogatáshoz, amíg Magyarország részéről ez az igazolás nem érkezik meg.

– Miniszter Úr! Én írásbeli kérdéssel is fordultam önhöz, és engem arról győzött meg, hogy nem kezeli helyén ezt a problémát, sőt igazából úgy látom, hogy ön nem is akarja tudomásul venni, hogy itt magyar családok sora mennyire a tönk szélére sodródik emiatt. Egy olyan helyzetet lásson meg, hogy ha, mondjuk, a férfi jövedelme veszélybe kerül, és az asszonynak a nőnek nem érkezik meg a családtámogatás, az a család percek alatt gyakorlatilag az út szélére kerül, és nem Magyarországon, hanem Ausztriában. Az a magyarázat, amit ön adott nekem, hogy itt az osztrákok hibája az egész egy nagyon kényelmes kibúvó lenne a magyar kormány számára, de ez nem igaz. Itt arról van szó, hogy az osztrák fél az én tapasztalataim szerint két-három hét alatt biztosítja azt, ami szükséges ehhez a családtámogatáshoz, ezzel szemben a magyar kormány részéről körülbelül egy-másfél évbe kerül, hogy ez az egy darab igazolás megérkezzen. Úgyhogy leginkább azt szeretném látni,  hogy most megérti ezt a problémát és cselekedni fog, és nem holnap, nem holnapután, hanem konkrétan ma, ugyanis ezek a családok most már jó ideje nézik és tapasztalják ennek a problémának az összes negatív hatását. Ezért is kérdezem:

– Meddig kell még tűrniük ezt a bánásmódot?

***

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azzal kell kezdenem, hogy ha a magyar állam hibázott bármely magyar állampolgárával szemben, akkor itt és most elnézést kérek elsősorban az állampolgároktól, de ha a kérdésére adott válasz nem volt megfelelő, akkor öntől is, képviselő asszony. Semmiféleképpen nem az a célja a Miniszterelnökségnek, hogy negligáljon egy problémát, alábecsülje a súlyát vagy megnehezítse azoknak az embereknek az életét, akik a magyar államhoz fordulnak az ügyeik elintézése céljából. Az a 107 törvényből álló csomag, ami a jövő héten kerül az Országgyűlés elé, pontosan az ilyen típusú ügyek gyorsabb ügyintézését fogja szolgálni.

– Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy 1,3 millió ügy van évente, amit 60 napon belül ‑ ami az általános ügyintézési határidő ‑ nem tudunk elintézni, és határidőn kívül intézi el a magyar állam. Tehát a konkrét igazoláson túl az a kérdés, amit ön felvet, mármint hogy a magyar állami szervek nem intézkednek a rendelkezésre álló határidőn belül vagy azért, mert döntésképtelenek, ez egy jellemző dolog. Vagy azért, mert az állami hivatalnokok nem mernek dönteni bizonyos kérdésekben, vagy azért, mert megvárják az utolsó napot a döntés és a munka elvégzéséhez. Az utóbbi időben a kormányban némi változást okozott a személyi összetételt illetően ez a fajta mentalitás, tehát ezen is változtatni fogunk, vagy pedig azért, mert egyszerűen a jogszabályok éltetik ezt a bürokráciát. Kész vagyok ezt az ügyet  is Kovács Zoltán államtitkár kollégámmal közösen megvizsgáltatni, akár most itt a szóbeli kérdés után állok a rendelkezésre, hogy átbeszéljük, és soron kívül intézkedem az igazolások kiállítására, mint ahogy az ellenzéki képviselőtársaim felvetésére a honosítási igazolások ügyében is soron kívüli intézkedést rendeltem el a budapesti kormányhivatalt illetően.

***

SZÉL BERNADETT:  – Miniszter Úr! Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a családok a családtámogatáshoz időben tudjanak hozzájutni, másrészt  az anyakönyvezéssel kapcsolatban arra is szeretnék rávilágítani, hogy a gyermekekkel, amíg nincs meg az anyakönyvük, nem lehet utazni, főleg a mai világban, papírok nélkül. De van itt egy másik eset is, ami, azt gondolom, sokunk számára tanulságként kell hogy szolgáljon. Egy kislányról van szó, akinek a szülei több millió forintos kórházi egészségügyi számlát halmoztak fel azért, mert nem volt meg a kislányuk anyakönyvezése, és ezért ki kellett fizetniük ezeket a számlákat. Ennek a magyar kislánynak, aki a család helyzetéből adódóan külföldön született, egy szerencséje volt: a kintiek jó szándékúak voltak vele, és így a család tudta kezelni ezt a helyzetet, de én azt gondolom, hogy a magyar kormány nem engedheti meg magának, hogy egyetlen magyar kislány, kisfiú vagy a családja ilyen helyzetbe kerüljön. Ezért köszönöm, ha a miniszter úr most a kezébe veszi ezt a dolgot. Én is a tudásommal, illetve ami információm van, állok rendelkezésre, mert itt egy a cél, hogy ezt a problémát mielőbb megoldjuk.

***

LÁZÁR JÁNOS: – Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy amikor a kormányhivatalok átvették a honosítási ügyeket április 1-jén, akkor 200 ezer olyan honfitársunk volt, akinek a honosítása nem zajlott le, jogilag nem volt rendben, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal éves nagyságrendű késedelmet szenvedett. Nyolcezer gyermek honosítását nem végezték el korábban a magyar állam szervei. Ezeknek a gyerekeknek az anyakönyvi kiállításáról elsősorban, ami a honosítás föltétele, kellett soron kívül intézkedni. Ezt végezzük el a budapesti fővárosi kormányhivatal munkatársaival közösen túlmunka elrendelésével, célfeladat kitűzésével. A 200 ezer honosítási ügyirathátralék ledolgozására időre lesz szükségünk, de mindent megteszek annak érdekében a munkatársaimmal közösen, hogy rövidítsük ezt a határidőt, illetve hogy még egyszer ez a határidő-feltorlódás ne forduljon elő.

Erről biztosan nem volt szó!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Az illegális bevándorlás olyan szinten uralja a közbeszédet, hogy sajnos nagyon sok fontos egyéb dologról nagyon keveset tudunk beszélni, de szerintem itt a parlamentben nem kerülhetjük el, hogy szóba kerüljenek olyan aljas húzások, amire ennek leple alatt készülnek. Például arra, hogy a maradék 380 ezer hektár állami földet igyekeznek elprivatizálni szépen csendben. Szinte egészen elképesztő az a sorozatos lépés, amit itt a magyar vidék ellen készülnek elkövetni, és ezt most megfejelik ezzel a lépéssel. Az nem elég, hogy a parlament elé nem hozzák ezt azt ügyet, de magukkal az érintettekkel sem hajlandóak megbeszélni azt, hogy a maradék nemzeti vagyont ilyen módon elherdálják.

–  Két érvet szoktak felhozni, hogy mégis miért akarják eladni az állami földeket. Egyrészt azt mondják, hogy több mint 300 milliárd forint, ami befolyik majd ebből, milyen jó lesz az államkasszának, de már nem teszik hozzá azt, hogy az állam örökre elesik a bérleti díjaktól. Illetve azt sem teszik hozzá, hogy a Magyar Nemzeti Bankon keresztül érvényesített kedvezményes hitel, amivel majd megvehetik ezeket a földeket az érintettek, annak a kedvezményét is mi, adófizetők fogjuk megfizetni. Szintén hamis az az érv, hogy a Brüsszelből érkező nyomás miatt, majd társas vállalkozások is ne adj’ Isten földtulajdonhoz juthatnak, ezért kell még időben eladni ezeket a földeket, hiszen ha meg is születik ez a rossz döntés, az nem kötelez minket arra, hogy megszabaduljunk ettől a maradék nemzeti vagyontól. Korábban egyetlenegy hasonló kijelentésük nem volt. Nem utaltak olyanra, hogy erre készülnének, pedig a saját szavazóikat vágják pofán leginkább ezzel a lépéssel, hiszen önök jobboldali, nemzeti kormánynak állítják be magukat, és nem pedig az elődök útját kívánják követni szavakban. Az MSZP-SZDSZ-re utalok, aki aztán végképp elprivatizált mindent, de még ők sem mertek hozzányúlni az állami földekhez. Tehát ez a húzás mindenképpen meglepő és aljas. Csak úgy tudnak ebből tisztességesen kimászni, ha azonnal visszavonják.

– Megteszik?

***

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: Abban a tónusban, ahogy az azonnali kérdést föltevő képviselőtársunk aljasnak nevezi a kormányt és döntését, kicsit nehéz diskurálni. Úgyhogy nem is tenném. Ezelőtt egy órával írtam alá az erről a kérdésről szóló rendeletet. Meg fog jelenni még a mai nap. Minden benne van, ami szükséges. Kérem, tanulmányozza, aztán beszéljünk róla higgadtan!

***

MAGYAR ZOLTÁN: – Készültem erre az arroganciára, hiszen az önök kormányzása alatt ezt már megszokhattuk, miniszterelnök úr. Én egyáltalán nem lennék arra büszke, hogy a megmaradt nemzeti vagyont olyan módon árulom ki, hogy erről nem kérdezem meg a valódi tulajdonosokat, a magyar embereket. Erre nem büszkének kéne lenni, hanem visszavonni ezt az őrültséget, és mielőbb idehozni az Országgyűlés elé, hogy legalább tisztességes körülmények között vitassuk meg. Úgy gondolom, hogy a magyar embereknek erről komoly véleményük lenne, és ilyen ügyekről kellene nemzeti konzultációt tartani.

– Miniszterelnök Úr! Nézzen a szavazóik szemébe, kérdezze meg őket, hogy arról volt-e szó, hogy egy olyan kormány van most már sorozatban ‑ a második ciklusát tölti -, akit arra hatalmaztak fel, hogy elherdálja a maradék nemzeti vagyont. Biztos vagyok benne, hogy az önök szavazói nem ezt várták önöktől, és kérem, hogy ne használja ilyen aljas lépésekre azt, hogy a migrációra figyel mindenki. Vonják vissza! Ez elfogadhatatlan.

***

ORBÁN VIKTOR: – Ha már önnel nem tudok erről higgadtan diskurálni, akkor a többi képviselőnek azért szeretném elmondani, hogy mi ezt egy történelmi jelentőségű lépésnek tartjuk, egy százéves kisgazdaprogramot hajtunk végre. A kormány előterjesztésére a parlament elfogadta a földforgalomról szóló törvényt kétharmaddal. Pontosan benne van, hogy Magyarországon kinek és mekkora földje lehet. Ezekre a földekre is érvényesek a birtokkorlátok és érvényesek a tulajdoni korlátok. Mi azt a kérdést, amit ön ebben a formában vetett föl, ahogy itt hallhattuk, másképp vetjük föl. A mi fejünkben a kérdés úgy hangzik, hogy hol a termőföldtulajdon helye, vagyis ki legyen a föld tulajdonosa. A mi válaszunk az, hogy a gazdák legyenek a föld tulajdonosai, az idevonatkozó szabályok szerint a 300 hektáros birtokkorláttal. Az állam csak kivételesen legyen tulajdonos. A következő kérdés: hogyan kerül hozzájuk ez a föld? A földforgalmi törvény szabályai szerint és nyilvános eljárásban, – az említett határozat, amit aláírtam, ezeket a részletkérdéseket taglalja.

Hogyan vált be a műszaki határzár intézménye a magyar-szerb határon?

VAS IMRE (Fidesz): – Képviselőtársaim! Június 17-én a kormány 1401/2015. számú határozatában döntött a rendkívüli bevándorlási nyomás kezelése érdekében szükséges egyes intézkedésekről, amelynek eredményeképpen elrendelte a magyar-szerb határszakaszon a zöldhatár átjárhatóságának megszüntetése érdekében 175 kilométer hosszúságban 4 méter magasságú, határőrizeti célú ideiglenes határzár létesítésének előkészítését.

– Az Országgyűlés július 6-án fogadta el az államhatárról szóló törvény módosítását tartalmazó 2015. évi CXXVII. törvényt, amely szerint a Magyarország államhatárától számított 10 méteres sáv az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmények építése, telepítése és üzemeltetése céljából igénybe vehető. Augusztus 29-én a Honvédelmi Minisztérium közleményben jelentette be, hogy két nappal az augusztus 31-i határidő előtt a határzár első szakaszának telepítése befejeződött, a magyar-szerb határt lezárták, vagyis a gyorstelepítésű drótakadály elkészült.

– Az utolsó két dátum, amit említek képviselőtársaimnak: az Országgyűlés szeptember 4-én fogadta el a 2015. évi CXL. törvényt, amely szerint a határzár tiltott átlépése, megrongálása, valamint építésének megakadályozása bűncselekménynek minősül, és szabadságvesztéssel, illetve kiutasítással büntetendő. Ahogy a sajtóban sokszor elhangzott, a migráció okozta válsághelyzet kezelése mérföldkövének a szeptember 15-e minősül, amikor is elkészült a határzár második szakasza, illetve hatályba lépett a fent említett törvényjavaslat. Az elhangzottakra tekintettel kérdezem:

– Hogyan vált be a műszaki határzár intézménye a magyar-szerb határon?

***

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Jó eredményekről tudok beszámolni a déli határszakasz megerősítése ügyében. Egyrészt fizikai élőerős védelemmel láttuk el a déli határszakaszt, másrészt elkészült a biztonsági határzár és a műszaki zár, és a jogi védelem is szeptember 15-ével hatályba lépett.

– A jogi védelem hatálybalépése előtti napon, szeptember 14-én a magyar-szerb határon 9830 illegális migránst fogtak el a rendőrök. Ezen a hétvégén az elfogott illegális migránsok száma szerb viszonylatban 72 óra alatt 722, egy nap alatt 240. Tehát szeptember 14-én a jogi védelem és a biztonsági határzár hatálybalépése előtt majdnem tízezret, ez pedig 240-re csökkent a jogi védelem, az élőerős védelem és a biztonsági határzár működése kapcsán.

– A bírósági eljárást illetően is: 101 érdemi bűnösséget megállapító, egy vagy két év kiutasítást tartalmazó ítélet született, 5 darab ügyésznek való visszaküldés, vádlott meg nem jelenése okán gyorsított eljárás lefolytatásának akadálya miatt, 13 darab előzetes letartóztatás ügyében tartott meghallgatást a bíróság, 7 esetben előzetes letartóztatást, 6 esetben házi őrizetet rendelt el.

– A tranzitzónák működésével kapcsolatban pedig szeretném még elmondani: szeptember 15-től 459 ember jelentkezett Röszkén, illetőleg Tompán a tranzitzónába, 459-en terjesztettek elő kérelmet, ebből az elutasított kérelmek száma 42, a befogadott kérelmek száma 383.

***

VAS IMRE: – Örülök annak, hogy az Országgyűlés, illetve a kormány e tekintetben is jó döntést hozott, mint ahogy államtitkár úr is mondta, az illegális határátlépést a határzár igen-igen jelentősen csökkentette, gyakorlatilag a korábbinak a durván 2,5 százalékára. Ez mindenképpen jelentős eredmény véleményünk szerint. Úgyhogy ezt a határzárat mindazon határszakaszokon tovább kell építeni, ahol ezek a problémák jelentkeznek.

***

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! A nemzeti konzultációban megfogalmazott véleményt figyelembe véve a kormány azt a döntést hozta, hogy megvédi az országot, megvédi a magyar embereket. Ez egy hosszú küzdelem lesz. A célunk az, hogy illegális módon Magyarország területére senki ne tudjon belépni. Fontos az, hogy összeurópai megoldás szülessen, mert mi a helyzetet tudjuk kezelni, de a megoldáshoz összeurópai döntés kell.

– Szeretnénk folytatni a magyar-horvát határon is ezeket az intézkedéseket. Bízunk abban, hogy a parlament által elfogadott törvények, amelyek egyrészt a rendőrségnek többletjogokat biztosítanak, másrészt a honvédség közreműködését is lehetővé teszik a határ védelme érdekében, hozzájárulnak ahhoz, hogy még nagyobb biztonságot tudjunk elérni egyrészt a magyar-szerb határszakaszon, másrészt pedig a déli határ más szakaszain is, így a magyar-horvát határszakaszon is.

Miért tűri?

BANA TIBOR (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! A Jobbik az elmúlt öt esztendő során folyamatosan konstruktív ellenzéki pártként működött, és akkor, amikor most a bevándorlás kérdése a legfontosabb hazánk szempontjából, akkor természetesen a nemzet érdekeit szem előtt tartva támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek ebből a szempontból előrevivőek, hozzátéve, hogy természetesen a saját indítványainkat is folyamatosan benyújtjuk.

De akkor is a nemzet érdekeit tartjuk szemünk előtt, amikor arról beszélünk, hogy burjánzik a korrupció az országban, és azt tapasztalhatjuk, ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott évekre, hogy folyamatosan személyre szabott törvények születtek itt az Országgyűlésben. Azt lehetett tapasztalni számtalan területen, hogy úgy születtek meg törvényjavaslatok, hogy valakik tollba mondták ezeket, legyen szó akár, mondjuk, a kaszinók ügyéről, akár mezőgazdasághoz kapcsolódó törvényjavaslatokról, de folyamatosan ezzel szembesülhettünk, tehát sorolhatnánk ezeket a példákat.

– A miniszterelnök úr minket vádolt azzal, hogy egyes személyek gazdasági érdekérvényesítését segítjük, holott a napnál is világosabb és a magyarok is látják, hogy éppen az önök kormánya az, aki ennek teret enged. Ezért kérdezem érdemi válaszát, válaszát várva::

– Miért tűri azt, hogy ez így legyen?

– Miért lehetséges az az ön kormányzása alatt, harmadik kormányzása alatt, hogy minden eddiginél nagyobb méreteket öltött a korrupció, ha megnézzük a beruházásokat?

– Miért lehetséges az, hogy egyes szereplők határozzák meg az irányvonalat meghatározó kérdésekben, és ők azok, akik dönthetnek arról, hogy milyen irányba is menjen az ország?

***

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő Úr! Ismerheti a személyes álláspontomat, ami egybeesik a kormány álláspontjával is: pártállásra, kapcsolatokra hivatkozva sem előnyt nem élvezhet, sem hátrányt nem szenvedhet el senki. A törvényeket pedig a parlament alkotja, itt szoktuk őket megvitatni. Én nem ismerek olyan törvényt, amely abba a kategóriába esne, mint amit ön mondott. Olyat ismerek, amely a Jobbikhoz kötődő személyek anyagi érdekeit sértette, és önök megsértődtek. Ezt én megértettem. Ilyen van. A kérdés az, hogy ezek a törvények, amelyeket mi itt végül is megalkotunk, ezek az ország javát szolgálják-e vagy sem. Minden törvény esetében úgy nyomjuk meg a gombot, hogy meg vagyunk arról győződve, hogy ez a szabályozás szolgálni fogja Magyarország érdekeit.

***

BANA TIBOR: – Miniszterelnök Úr! Ön nagy mestere a szavaknak, de még nagyobb mestere a mellébeszélésnek. Számtalan alkalommal tapasztaltuk ezt azonnali kérdésekre adott válaszai során, hogy nem adott feleletet felvetéseinkre, hanem teljesen más irányba vitte el a mondanivalóját, és most is ezt tapasztaltam, és a mai azonnali kérdések során több alkalommal lehettünk ennek szem- és fültanúi mindannyian. Holott már az önök soraiban, a kormánypártok soraiban is többen írnak arról, hogy maffiózók irányítanak akár helyi, akár országos szinten. Néhány hónappal ezelőtt Tiffán Zsolt kormánypárti képviselőtársunknak volt is ezzel kapcsolatban egy Facebook-bejegyzése, amely komoly sajtónyilvánosságot kapott, és természetesen a Jobbik minden esetben megteszi a szükséges jogi lépéseket.

– Azt pedig nem hiszik el a magyarok, miniszterelnök úr, és egyre jobban látják, hogy bárki ne élvezne előnyöket adott esetben, hiszen folyamatosan csak ezt tapasztaltuk, hogy volt egy szűk kör, néhány ember, akiket önök helyzetbe hoztak. Gondolok itt akár Csányi Sándorra, Garancsi Istvánra, és hosszasan sorolhatnánk, végigmenve, Andy Vajnára például a kaszinóberuházások vonatkozásában. Ezekre a kérdésekre kellene egyértelmű és tiszta válaszokat adni a társadalom számára, miniszterelnök úr!

***

ORBÁN VIKTOR: – Azt megértem, hogy a kaszinókról szóló szabályozás sérti a félkarú rablós jobbikos érdekeket. De ettől még az országnak arra volt szüksége, hogy ezt a dolgot rendbe tegyük, és a jobbikos támogatottsággal fellépő félkarúrabló-üzemeltetőket hátrább kellett szorítani. Tudom, hogy nem tetszik önöknek, de szerintem ma a helyzet jobb, a társadalom számára hasznosabb, mint korábban volt. Azt pedig végképp nem értem, hogy ismét ugyanazt az embert támadják, valamilyen rejtélyes okból Csányi Sándort fideszesnek akarják beállítani, ‑ hát, azon még nagyon sokat kell önöknek dolgozni, hogy ez hihetővé váljon!