„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Önök a halált választották?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Néhány héttel ezelőtt Lázár János egy feltett kérdésemre ugyanebben az ügyben az alábbiakat mondta: „M4-es ügyben az igaz szó, az hogy az Európai Bizottság is megvonta a forrásokat a projekttől, a költségvetés pedig nem bocsátotta rendelkezésre az összeget. Ez pontosan ugyanaz a helyzet, mint amikor valaki házat épít, és elfogy a pénze. Ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy elszámoljon a kőművessel, akinek megbízást adott, majd miután számba veszi, hogy van-e rá lehetősége, hogy folytassa, akkor ennek a folytatásnak természetesen semmi lehetősége nincs.”

– Na már most, több baj van ezzel a néhány mondattal: Az első: amikor házat építünk, akkor van valamennyi pénzünk, vagy a teljes összeg megvan. Viszont az M4-es építését, az Abony–Fegyvernek-szakaszt úgy kezdte el a kormány, hogy soha nem volt rá pénze. Már 2013-ban tudta, hogy nem fogja az Európai Unió támogatni ezt a szakaszt. Éveken keresztül hazudott a kormány, Lázár János, Orbán Viktor, és éveken keresztül növelték ennek a szakasznak a beruházási költségét. Még 2014 decemberében is megnövelték néhány tíz milliárd forinttal.

– Államtitkár Úr! – Nem elég, hogy maga Orbán Viktor és csapata dönt azokról a beruházásokról és projektekről – ezt maga a miniszterelnök úr vallotta be napokkal ezelőtt –, hanem lényegében még be is csapják a beruházókat. Becsapták a Szolnok megyében és a Hajdú-Bihar megyében élő embereket is. Ráadásul az elmúlt napokban kiderült, hogy csökkentett műszaki tartalommal akarják folytatni a beruházást, új közbeszerzéssel. Szeretném megkérdezni:

– Meddig hazudnak még az M4-essel kapcsolatban?

– Már hallottunk hetvenhét verziót, végre mondják már el az igazat, hogy mi fog történni, milyen beruházás fog megvalósulni, és mikor fogják folytatni az M4-es építését?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Mindig ott van a baj, ha valaki tankönyvből akar megtanulni kerékpározni, és utána felmondja a leckét, de nem tud biciklizni. Ön a politikai megnyilatkozásokat bizonyára megtanulta, gondolom, az ön mögött ülő úrtól, de ezzel együtt, azt hiszem, az infrastruktúra-fejlesztéshez ez sajnos kevés.

– Képviselő Asszony! A kormány az M4-es ügyét, Szolnok gyorsforgalmi megközelítésének az ügyét, az M4-esnek, hasonlóan más autópályákhoz, a határig történő elvitelét alapvetően fontos dolognak tartotta. Ha ön azt mondja, hogy mi kockáztattunk, amikor uniós ígéretekben bízva ennek a tervezését és kivitelezését megkezdtük, akkor ebben önnek igaza van. Kockáztattunk, mert tudtuk, hogy fontos. Ma is nagyon fontosnak tartjuk, éppen ezért, tudva azt most már, hogy az Európai Unió ezt nem hajlandó támogatni, ennek belső forrást keresünk, és május végéig ezt a belső forrást meg fogjuk találni. A Fejlesztési Minisztérium dolgozik azon, hogy megtaláljuk Szolnok gyorsforgalmi bekötésének a mielőbbi lehetőségét és az M4-es határig történő elvitelét. Eddig is ezen dolgoztunk, a jövőben is ezen fogunk dolgozni, és meg fogjuk valósítani, még akkor is, ha ön ebben nem bízik.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Államtitkár Úr! Szót sem ejtett arról, hogy mit jelent a csökkentett műszaki tartalom. Remélem, nem azt, amit leírtak bizonyos újságok, hogy az amúgy is méltán halálútnak nevezett szakasz még rosszabb helyzetbe fog kerülni. Az elmúlt öt évben 165 baleset volt ezen a szakaszon, 311-en sérültek meg és 26-an haltak meg. Ha csökkentett műszaki tartalommal fogják ezt a szakaszt továbbfolytatni, akkor még veszélyesebb lesz, és még több baleset fog történni.

– Államtitkár Úr! Orbán Viktor járja az országot, több tíz milliárd forintot ígér oda minden megyének úgy, hogy már elköltötte ötven évre előre azt a nem létező összeget is, ami nem áll majd rendelkezésünkre. Szóval, igaz, amit a kérdésem címének adtam: maguk a halált választották! Azoknak az embereknek a halálát, akik ezen az úton közlekednek.

- Az M4-es balesetveszélyessége hosszú évtizedek óta probléma. Jó lenne már, ha a kelet-magyarországi emberek is fontosak lennének. Végre Hajdú-Bihar megyének is és Szolnok megyének is ítéljék már oda azt az összeget, ami jár nekik, és jár a kelet-magyarországi embereknek!

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Asszony! Ön sajnos nemcsak demagóg, hanem cinikus is. Ön tragédiával érvel rövid távú politikai villogás miatt. Hatvan másodperc kevés arra, hogy én önt az útfejlesztés műszaki tartalmáról itt felvilágosítsam, mi több, megtanítsam.

– Tisztában vagyunk az M4-es jelentőségével, tisztában vagyunk Szolnok bekötésének szükségességével, tisztában vagyunk a határig elvivő gyorsforgalmi út jelentőségével, éppen ezért tettünk arra kockázatot is vállaló kísérletet, hogy minél előbb megvalósítsuk. Meg fogjuk valósítani, meg fogjuk csinálni!

Mennyit tervez a kormány a K+F tevékenység támogatására a 2020-ig tartó uniós költségvetési időszakban?

VEJKEY IMRE (KDNP): – Miniszter Úr! A kutatás-fejlesztés a kreatív tudásbázis célzott, szisztematikus bővítése. Segítségével megvalósuló innováció nemzetstratégiai kérdés, hazánk számára az egyik kitörési pont. Társadalmi szerepét jól ismerte fel a kormányzat, amikor 2013-ban elfogadásra került a „Befektetés a jövőbe” nemzeti kutatás-fejlesztési és innovációs stratégia, amelynek feladata a 2014-2020. ciklus fő célkitűzéseit meghatározni a kutatás-fejlesztési és az innovációs politika területén. A  stratégia bevezetője így fogalmaz: „Aligha újdonság, hogy a kutatás-fejlesztésre és az innovációra fordított minden egyes forint egyúttal befektetés mind a vállalatok, mind pedig az ország jövőjébe. Éppen ezért a mindenkori kormányok fontos feladata, hogy olyan keretfeltételeket alakítsanak ki, amelyek a vállalatokat kutatás-fejlesztésre és innovációra ösztönzik.”

– Miniszter Úr! Az innováció segítségével egyre több magyar és Magyarországról származó termékkel találkozhatunk a világban. Komoly gondot jelent, hogy nagyon sok magyar ötlet külföldi finanszírozással került ki a világpiacra, ezért az abból származó jövedelem és plusz hozzáadott érték is külföldre kerül. Kérdezem ezért:

– Mit és főleg milyen mennyiségben tervez a kormány K+F tevékenység támogatására a 2020-ig tartó uniósköltségvetési időszakban?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselőtársam! Arról szeretném tájékoztatni, hogy körvonalazódnak, illetve véglegesítésre kerülnek azok a programok, amelyek eredményeképpen pontosan látszik, hogy a 2014-es törvénymódosítással létrehozott Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Központunk  2014 és ’20 között mintegy 1350 milliárd forintból gazdálkodhat.

– 1350 milliárd forint kutatásra-fejlesztésre és innovációra az ország elmúlt 25 éves történetében soha nem látott nagyságrendű összeg. Az Akadémia kétszer nagy fölénnyel megválasztott korábbi elnökét, Pálinkás Józsefprofesszor urat kérte fel a kormány arra, hogy a kutatás-fejlesztési és innovációs pénzek elosztásának irányát határozza meg, döntsön a belső tartalomról, és képes legyen összekapcsolni a gazdaság világát a kutatás-fejlesztés és a tudomány világával. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert az elmúlt hét év fejlesztéspolitikai tanulsága az, hogy a kutatás-fejlesztésre és innovációra szánt pénzek könnyen elérhető pénzek voltak, sokszor az egyetemek és a gazdasági vállalkozások jövedelem-kiegészítésképpen kapták meg ezt a forrást. Most nem ezt, hanem azt szeretnénk elérni, ha az innovációra, kutatás-fejlesztésre szánt források gazdasági növekedésttámogatnának, munkahelyeket hoznának létre. Például kutatás-fejlesztési központot fogunk létrehozni Győrben az Audi bázisán és Miskolcon a Bosch bázisán, mert az elért tudományos eredmény, kutatási-innovációs eredmény azonnal gazdasági előnnyé kell hogy váljon. Ez az ország megváltoztatásának egy nagyon fontos lépése lesz!

+

VEJKEY IMRE: – Miniszter Úr! Az innovációhoz vezető eszközök közül az egyik legfontosabb a kutatás-fejlesztés. Ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a kormány ezt felismerve, a kutatási-fejlesztési tevékenység támogatására a korábbi összeg háromszorosát, vagyis az 1350 milliárdból 750 milliárd forintot kíván 2020-ig fordítani. Mindez azért is fontos, mert a hozzáadott érték és az abból származó jövedelem is mindinkább hazánkban maradhat.

+

LÁZÁR JÁNOS: – Miniszterelnök úrral együtt találkoztunk Pálinkás professzor úr társaságában a Debreceni Egyetem rektorával – a legnagyobb vidéki egyetemről beszélünk –, és pont azt próbáltuk megérteni, hogy vajon a Debreceni Egyetemnek, a debreceni gazdasági szereplőknek, a városnak milyen olyan konkrét ötletei vannak, amelyekre ezeket a forrásokra támaszkodva, kutatással fejlesztést összekapcsolva az innovációval megvalósulhatnak. Megnyugtatom önöket, hogy vannak ilyen kezdeményezések: például a gyógyszeripari és egészségipari területen Debrecen lehet Közép-Európa legerősebb innovációs központja, amely közvetlenül, az ottani TEVA és Richter gyárak segítségével azonnal hasznosulhatnak a gazdaságban.

A brókerbotrány kezelését megfelelőnek tartja-e a kormány?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszter Úr! Minden bizonnyal tudja, jó ideje kirobbant már a brókerbotrány, 300 milliárd forint fölötti károkozásról beszélhetünk. Sajnos a saját választókerületem, Cegléd és környéke is súlyosan érintett ebben a brókerbotrányban. Jó néhány ember a Hungária Értékpapírba fektette a megtakarításait, annak reményében és azzal a bizodalommal, hogy egy hatóságok által felügyelt cégnél legális befektetés formájában biztonságban tudhatják a pénzüket. Amikor bementek a Hungária Értékpapír Zrt.-hez, akkor azonban egy Biztonság Trade Kft. nevű cégnek a papírját dugták az emberek orra alá, és ennek nevében vették el az emberek pénzét, visszaélve azzal a bizalommal, hogy egy, az elvileg hatósági engedélyek birtokában működő cég befektetései természetes módon biztonságot jelentenek az oda befektető ügyfelek számára.

– Miniszter Úr! Egyes sajtóhírek szerint a választókerületemben és környékén 25 ezernél több károsultja van ennek az intézkedésnek, Annak, hogy a hatóságok éveken keresztül nem ellenőrizték érdemben ezt a vállalkozást, nem találtak érdemben okot arra, hogy megszüntessék a tevékenységét, és most bizony eljutottunk abba a helyzetbe, hogy a Fidesz országgyűlési képviselője hallgat ebben az ügyben. Most én vagyok kénytelen képviselni ezeknek az embereknek az érdekeit, és hallatni az Országgyűlésben a hangjukat annak érdekében, hogy kártérítésben részesüljenek, hiszen a Magyar Nemzeti Bank, amelyet az ön elődje, Matolcsy György vezet, elmulasztotta a törvényi kötelezettségét, elmulasztotta ellenőrizni, szigorúan számon kérni ezt a brókercéget, és ezért tűnhetett el az emberek pénze. Az ő nevükben kérdezem tehát:

– A brókerbotrány kezelését megfelelőnek tartja-e a kormány?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő Úr! Először is szeretném arra emlékeztetni, hogy a kormány és a kormánypárti frakciók is rendkívül sok olyan azonnali és példa nélküli lépést tettek az elmúlt időszakban. A pénzügyi bizalom helyreállítása volt a legfontosabb célunk. Április 18-án már hatályba is lépett a Quaestor károsultjainak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap: személyek és a cégek gyors kárrendezéséről rendelkezünk. Tehát ebből a szempontból az intézkedés rendkívül gyors volt, és azt gondolom, példaértékű, hiszen a kárértéket is megemeltük, a kárrendezés 32 ezer ügyfélre már folyamatban van. Elindult az igények benyújtása.

– További lépésként a gazdasági minisztérium előkészített egy törvénymódosító csomagot, amelynek célja a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztése. Ezt már elkezdte tárgyalni az Országgyűlés. Ez az ön által is - egyébként jogtalanul - kifogásolt felügyeleti tevékenységre vonatkozóan további szigorítást tesz majd szükségessé. Véleményünk szerint szükség van arra, hogy a bírságolási szabályok megváltozzanak, és sokkal hatékonyabban tudjon a Magyar Nemzeti Bank fellépni azokkal a cégekkel szemben, amelyek a tőkepiacok szempontjából bizonytalanságot jelentenek.

– Képviselő Úr! A Fidesz-frakciócsoport már kezdeményezte a brókerbotrányok áldozatainak kártérítését szolgáló vagyon biztonságba helyezéséről szóló törvényt. Ezt a kormány teljes mértékben támogatta. Tehát azt kell önnek mondanom: a Fidesz-frakció és a kormány is a maga részéről a szükséges lépéseket megtette a káresetek enyhítése és a bizalom helyreállítása érdekében.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter Úr! Arra adjon legyen kedves, választ, hogy amikor a kormányoldal törvénykezik, akkor miért egyetlen céget, miért csak a Quaestor ügyfeleit érinti a kártalanítás, miért nem terjed ez ki más ügyfelekre is, akik hasonló módon károsultak. Nincs-e emögött valamilyen politikai megfontolás?

– Miniszter Úr!  Azt is fontos látni, hogy ezeknél az embereknél azzal éltek vissza, hogy éveken keresztül – az ön elmondásával szemben – nem ellenőrizte a tevékenységét a Magyar Nemzeti Bank ennek a brókercégnek. Éppen ezért lehetett kifosztani az embereket, visszaélve azzal a bizalommal, hogy elvileg a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzése alatt álló brókercégről van szó. Ezzel a bizalommal vitték oda az emberek a pénzüket, most pedig láthatóan a kormány arra készült, hogy ezeket az embereket bajban hagyja.

– Miniszter Úr!  Nagyon sok egzisztencia elment ezen, egyszerűen földönfutók lettek azok az emberek, akiknek a képviseletében én most szólok. Tehát nyomatékosan kérem: ezeket az embereket ugyanúgy kártalanítsák, és kutassák fel igenis az eltűnt vagyont is!

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Úr! A kormány, még egyszer mondom, azonnali lépéseket tett a károsultak védelme és a bizalom helyreállítása érdekében. Az ön által konkrétan említett ügyben is szeretném azt hangsúlyozni, hogy még nem zárultak le a vizsgálatok. Tehát van egy jogi lépéssorozat, de egyik lépés nem előzheti meg a másikat. Ebben az esetben is tisztázni kell azt, hogy az ön által említett cég, milyen szerepet játszott ebben a visszaélésben, történt-e olyan mértékű jogsértés, ami egyébként további lépéseket vonhat maga után. Az pedig egy másik lépéssorozat, amikor a csőd- vagy felszámolási eljárás keretében a szükséges vagyontárgyak lefoglalásával, értékesítésével a károsultak kárigényét megpróbáljuk rendezni.

Azt kérem tehát öntől is, hogy legyen türelemmel: ebben az ügyben is folynak a hatósági eljárások. Amint ezek lezárulnak, akkor lehet egy tiszta képet kapni arról, hogy kit milyen jogsértés terhel, és hogy egyébként a lefoglalt vagyon és a lefoglalt eszközök értékesítéséből származó bevétel a károsultak igényét tudja-e rendezni vagy sem. Erre ma jelenleg még nem lehet válaszolni.

Megadja a kormány a pótlékot a mentőautókon dolgozóknak?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! Az Országos Mentőszolgálat évek óta nem hajlandó elismerni, hogy a mentőautókon szolgáló dolgozók pótlékra jogosultak a munkájuk során elszenvedett pszichés terhelés miatt. 2012 óta küzdenek a mentősök az egészségkárosító kockázati pótlékért az ország 18 bíróságán. Havi 20 ezer forintról van szó, ami az átlag bruttó 150 ezer forintos keresetüket egészítené ki. Eddig két nem jogerős ítélet született, amelyek közül az egyiket megnyerték.

– Államtitkár Úr!  Miközben a mentés a tíz legnagyobb megterheléssel járó munkakörök egyike, a magyar jogszabályok mégsem ismerik el mint egészségkárosító munkát. A hatályos jogszabályok szerint a munkakörhöz akkor jár kockázati pótlék, ha a munkaidő több mint 50 százalékában fennáll valamilyen egészségügyi kockázat. Az Országos Mentőszolgálat arra hivatkozik, hogy a mentősök által ténylegesen munkával töltött idő nem éri el a munkaidő 50 százalékát. Holott a várakozás is megterheléssel jár, nem beszélve arról a stresszről, amely a kivonuláskor éri őket.

– Államtitkár Úr!  A munkaügyi perek során az igazságügyi szakértők is megállapították, hogy a mentőtiszt, a mentőápoló és a mentő-gépkocsivezető munkakörben foglalkoztatottak jelentős munkahelyi kockázatnak vannak kitéve, amelyek közül a pszichoszociális kockázatok egészségkárosító mértékűek. Az OMSZ és az EMMI azonban ezt nem hajlandó elismerni. Az írásbeli kérdésemre nemrég azt válaszolták, hogy működik egy úgynevezett burn-out team, amely a munkatársak pszichés és mentálhigiénés gondozását végzi. Miközben a pszichés segítségnyújtásra nyilvánvalóan szükség van, ez nem zárja ki, hogy a dolgozók veszélyességi pótlékot kapjanak. 6500 dolgozó pótléka 3 milliárdba kerülne az államnak. Kérdésem:

– Megadják-e ezt a pótlékot végre most, amikor egy költségvetés elfogadása előtt vagyunk?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Jogszabályok rögzítik, hogy pontosan milyen pótlékok járnak a mentőszolgálatnál dolgozóknak. Egyértelmű, hogy ez sokak számára, hivatásszerűen gyakorolva óriási megterhelést jelent évtizedeken keresztül. Éppen ezért kormányrendelet szabályozza ezt a kérdéskört a ’92. évi XXXIII. törvény felhatalmazása alapján. Ezáltal az Országos Mentőszolgálat kivonuló állományának sürgősségi pótléka a pótlékalap 120 százaléka, a gyakorlatban azonban még további pótlékok is kifizetésre kerülnek. Az egyik a kivonulói pótlék: ez 24 ezer forint/fő/hó összegű. Ezek átlagosan a havi alapbér 15 százalékát jelentik, illetve a túlóra, átlagosan a havi alapbér 3 százalékát jelenti. Ezek azok a pótlékok, amelyeket a törvény rögzít, és a mentőszolgálatnál ki kell fizetni minden dolgozó számára.

– Képviselő Úr! Nyilván ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, forrásokra van szükség. Ezért fontos itt is megjegyezni: míg 2010-ben a mentőszolgálat költségvetési kiadási előirányzata 23,4 milliárd forint volt, ez tavalyra 33 milliárd forintra nőtt. További módosításokkal összességében, amikor a zárszámadását nézzük, ez még 37 és fél milliárdra nő. A 23 milliárdról 37 milliárd forintra való növekedés, azt hiszem, eléggé számottevő, és mindenki számára egyértelmű növekedést jelent. Kiterjedt természetesen az egészségügyi ágazati béremelés 2012-13-ban a mentőtisztekre, mentőápolókra és mentőgépkocsi-vezetőkre is. Nekik körülbelül átlagosan ez 40 ezer forintos béremelkedést jelentett az elmúlt öt évben, tehát ennyivel is sikerült növelni a pótlékokon belül még a fizetésüket. Ezen túlmenően nagyon fontos az is, hogy 18 készségfejlesztő központot hoztunk létre, úgynevezett skill-labort, ez is az ő képzésüket, a képességeik javítását szolgálta 586 millió forint értékben.

+

IKOTITY ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Nem lehet érzelmek nélkül ezt a témát megközelíteni. Azt gondolom, hogy ha valaki volt egy mentőautóban, látta azokat a körülményeket, amelyek között dolgoznak, és ha figyelembe veszi azt, hogy ezeknek az embereknek az átlagos nettó fizetése 100 ezer forint alatt van, akkor azt gondolom, ez a pótlék nyilvánvalón kevés. Minden épeszű ember számára teljesen elismerhető, hogy ezek az emberek ki vannak téve ennek, ez az összeg, amiről beszélünk, ez a 20 ezer forintos emelés, illetve pótlék ennek a 6500 dolgozónak, akiről szó van, nettó másfél milliárd forint. Ez egy elenyésző apróság! Ezt egy mozdulattal meg tudnák adni most a költségvetés elfogadásakor, és nem kellene az embereket olyan méltatlan helyzetbe hozni, hogy bíróságokra kelljen fordulniuk.

– Államtitkár Úr! Valamikor mentősök közé, a bajtársak közé tartozni büszkeség volt. Manapság, a mentősöknek sokkal nehezebb a helyzetük, és nem lehetnek büszkék erre a szakmára, és nem tudják hivatásszerűen végezni, ha nem kapják meg a megfelelő elismerést, megbecsülést. Ezt kérjük: most még lehetőség alkalom van rá.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Szerintem nemcsak büszkeség, hanem adott esetben hősiesség is, amit a mentőszolgálatnál dolgozók megtesznek. Azt hiszem, sokan adózhatunk elismeréssel az ő munkájuknak, orvosoknak is, autóvezetőknek is, másoknak is.

– Képviselő Úr! Ön 20 ezer forintról beszél. Ennek nyilván a többszörösét szeretnénk megadni,  de már az elmúlt öt évben sem 20 ezerrel, hanem átlagban 40 ezer forinttal sikerült a 2012-13-as bérnövekedéssel emelni ezeknek az embereknek a juttatásait. Tehát kétszer annyival, mint amennyit a képviselő úr kért. De emellett, ami nemcsak a bért jelenti, hanem valóban az ottani fokozott terhelést és felkészüléssel kapcsolatos munkát illeti: négy szimulációs központról is tudnék beszélni, 250 millió forintos sürgősségi akadémiáról, 300 új beszerzett mentőautóról a négy év alatt, amit az idén 21 már kiegészített és még 32 fog kiegészíteni, valamint négy új koraszülött-mentőautóról is. Bízom benne, hogy ez is javítja a mentés feltételeit. De a béremelést, ahogy eddig is elkezdtük, a továbbiakban is folytatni fogjuk. 

Hogyan segíti a térségben élőket a Kalocsa és Paks közötti új Duna-híd?

FONT SÁNDOR (Fidesz): – Miniszter Úr! A Kalocsa és Paks térségében élőknek egy régi vágyát, kívánságát teljesítheti a kormány azzal a döntésével, amit múlt héten hozott, hogy a két város közelségében, térségében egy új összekötő közúti híd épülhet..

– Közismert, hogy ez a kérdés régóta a térségben élők gondolatában ott volt, különféle javaslatok születtek is arra, hogy ezt az összeköttetést meg kellene teremteni. Nem kérdéses, hogy elsősorban az atomerőmű építéséhez kapcsolódva gondolják sokan, hogy ez egy hatalmas lehetőség a Duna bal partján élőknek, mintegy 6-8, esetleg 10 ezer olyan érintettje lehet, vállalkozóként, alkalmazottként, aki akár az erőmű építési szakaszában, netán az erőmű általános üzemelési időszakában is részt tud venni ezekben a folyamatokban, hiszen nem kell 80-100 kilométerrel körbekerülve elérni Paksot és vonzáskörzetét.

– Mi úgy látjuk, ezenkívül is számos jelentős problémát oldhat meg egy esetleges híd építése. Például a Kalocsán működő kórház rendkívül komoly ellátási körzetet tud biztosítani a Duna jobb partján élőknek, akiknek a közelében nincs kórház, de akár a logisztikai bázis területe, akár a Glencore növényolaj-ipari céghez rendkívül nagy mennyiségű, több mint 600 ezer tonna mezőgazdasági alapanyag beszállítását is egyszerűsítheti a Dunántúlról érkező gazdák számára. Kérdezem tehát:

 

– Hogyan látják, mire alapozzák a javaslatukat, hogyan segítheti a térségben élők életét Kalocsa és Paks között egy esetleges Duna-híd felépítése?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Országgyűlés! 41 lakossági fórumon 3 ezer választópolgárral találkoztunk az érintett Tolna- illetve Bács megyében. Szeretném elmondani azt is, hogy a választópolgárok elsöprő többsége támogatta a beruházás megvalósítását. A vita nem arról folyt, hogy legyen vagy ne legyen beruházás, hanem a vita arról folyt, hogy hogyan valósuljon meg ez a beruházás. Sajnálom, hogy azok a képviselőtársaink, akik egyébként a parlamentben rendszeresen és hangosan ellenzik az atomerőmű életben maradását és az atomerőmű bezárásáért kampányolnak tulajdonképpen, nem voltak ott ezeken a lakossági fórumokon, és nem tapasztalhatták a lakosság véleményét, bár a lakosságra és a népre szívesen hivatkoznak.

– Tisztelt Országgyűlés! Tehát azt biztosan állíthatom, hogy az atomerőmű közvetlen közelében ez a 41 település támogatja ezt a beruházást. Létre fogunk hozni egy társadalmi tanácsot, egy egyeztető fórumot a 41 polgármester és a térség országgyűlési képviselőinek részvételével, és meg fogjuk teremteni a Paks II.-beruházás jegyében a korábbi együttműködés formáinak a továbbvitelét, a települések fejlődéséhez hozzájárulni.

– A kormány döntött arról is, hogy a legfontosabb, Bács megyeieket érintő ügyet napirendre tűzi a Kalocsa–Foktő–Dunaszentgyörgy közötti híd megépítését. Kétfunkciós híd lehetne, tehát lehetne vasúti és közúti híd egyszerre, mintegy 40 milliárd forintba kerülne a beruházás megvalósítása, három és fél évet venne igénybe. A miniszterelnök és a kormány egyértelműen támogatja ennek a beruházásnak a megvalósítását, mert úgy gondoljuk, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitás-fenntartása óriási gazdasági lehetőség mind a két megye szempontjából, már önmagában az építés is.

+

FONT SÁNDOR: – Miniszter Úr!  Azt hiszem, olyan számok hangoztak most el, amelyek a kétkedőket is megnyugtathatják arról, hogy van értelme a Kalocsa és Paks közötti új közúti Duna-híd megépítésének. Az atomerőmű kapacitás-kiváltásának egyetlenegy kérdés volt: a Duna bal partján élők ebbe hogyan kapcsolódhatnak be, miként tudják annak esetleges hasznait is élvezni akár vállalkozóként, akár munkaerőként, alkalmazottként?

– Miniszter Úr!  További olyan lehetőségeket látunk egy esetleges Duna-híd kapcsán, mint a régi orosz katonai bázis, repülőtér esetén, amely ma már ipari park. Az önkormányzat tulajdonában van, és a deponálás, anyaglerakás helyeként olyan lehetőséget biztosít, hogy nem kell pótlólagos beruházásokat tenni. Bízom benne, hogy majd még olyan előnyöket is fel fogunk tudni sorolni, amelyekre most még választ nem is adhatunk, ezért az ott élők már csak azt kérdezik: mikor láthatják az elkészültét?

+

LÁZÁR JÁNOS: – Tisztelt Országgyűlés! Szeretném még egyszer megerősíteni: a kormány utasítást adott a Fejlesztési Minisztériumnak a tervezőmunka elkezdésére. Tanulmányterv készül először. Három, három és fél évre van szükség a beruházás megvalósításához:  2017-18-ban szeretnénk a kivitelezési munkák fizikai részét megkezdeni a Paksi Atomerőmű kapacitásmegtartása érdekében, a hatósági engedélyezési eljárás gőzerővel zajlik. Az első közmeghallgatásra Paks városában került sor 530 résztvevővel abszolút támogató hangulatban, és az első nemzetközi közmeghallgatásra pedig június 10-én, Kijevben kerül sor. – Az engedélyezési eljárás is zajlik: 40 milliárdos beruházásról van szó a híd vonatkozásában, a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartása pedig 8 ezer munkahelyet jelenthet a két megyében, ami érdemben fog a GDP növekedéséhez hozzájárulni.