„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Újra panelprogram!

SESZTÁK MIKLÓS (KDNP): – Államtitkár úr! A 2000-es években az iparosított technológiával létesített lakóépületek energiahatékonysági felújításának támogatására jöttek létre a panelprogramok. Ezek keretében pályázatot nyújthattak be a társasházak és lakásszövetkezetek saját tulajdonú épületek, valamint a helyi önkormányzatok saját tulajdonú bérházak szén-dioxid-kibocsátáscsökkentést és energiamegtakarítást eredményező felújítására. Számítások szerint energiahatékonysági felújítással lakásonként évi 1-1,2 tonna kibocsátáscsökkentés érhető el, a felújításokkal egy-egy panelház energiaköltségének akár 40 százalékát is megtakaríthatja, lakásonként, a felújítások fajtájától függően akár havi 10-15 ezer forinttal csökkenhetnek a közüzemi számlák.

– Az előző kormány idején kiírt panelprogram II. fedezethiánya miatt több száz pályázat kényszerült várakozni, közel 14 milliárd forint összegű támogatásra. Többek között a szén-dioxid-kvóta értékesítési bevételéből biztosított forrás megítélése és más kormányzati lépések következtében az Orbán-kormány az elmúlt három évben ezt a forráshiányt fokozatosan felszámolta, és így sok lakóközösség számára lehetővé tette a beruházások megkezdését.

- Államtitkár Úr! A 2001-ben elindított panelprogramok keretében nyújtott állami támogatásoknak és a lakóközösségek erőfeszítésének köszönhetően mára 320 ezer panellakás energetikai felújítása valósult meg vagy biztosított. Kérdezném:

• A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium milyen lépéseket kíván tenni a bejelentett panel III. program keretében a még fejlesztésre váró közel 380 ezer panellakás energetikai felújítására vonatkozóan, és ehhez tud-e megfelelő forrásokat biztosítani?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány 2020-ig Magyarország teljes panelépület-állományának energiahatékonysági felújítását megvalósítja. A panel III. programot a szén-dioxid-kvótabevételből származó zöldfinanszírozási rendszer keretében indítjuk el 2014 februárjában. A pályázati konstrukciót két forrásból valósítjuk meg: egyrészt az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszer kvótáinak eladásából, másrészt a 2014-ben induló környezet- és energiahatékonysági operatív program pályázati forrásaiból. Az induláshoz szükséges eszközök, összegek rendelkezésre állnak.

– Képviselő úr! Amellett vagyok, hogy a korábbi Bajnai-, Gyurcsány-kormányoknak a politikai haszonlesésből e területen végrehajtott túlvállalásait adjuk át a történelem archívumainak, és törődjünk a magunk dolgával. A kormány ezzel a programmal biztosítja, hogy az ország 700 ezres panelépület-állománya energiahatékonyság szempontjából megújuljon, több mint egymillió állampolgár lakás- és életkörülményei javuljanak 2020-ig.

A felújítások a hazai építőipar számára 500 milliárd forintot meghaladó megrendelési állományt eredményeznek, amelyek szükségszerűen új és új munkahelyeket teremtenek az építőipari szektorban. A komplex felújításnak köszönhetően reális céllá válik a lakások közel 40 százalékos energiamegtakarítási szintjének elérése, amely 800 ezer tonnával csökkenti az ország szén-dioxid-kibocsátását 2020-ig, és egyébként a rezsicsökkentési programunknak is egy alapvető pillérévé válik.

– Képviselő úr! Olyan fenntartható megoldásokban gondolkodunk, amelyek valóban mérhető eredményeket hoznak. A panel III. programban ezért elsősorban a komplex energiahatékonysági felújításokat ösztönözzük. A pályázati konstrukció keretében a hőszigetelés, nyílászárócsere és a fűtés-korszerűsítés mellett a megújuló energiaforrások alkalmazására is lehetőség nyílik. A támogatásokat lakóközösségek nyerhetik el. Itt szeretnénk a bürokratikus akadályokat is lebontani. A szakmai kérdésekben további segítséget nyújtunk azzal, hogy fenntartjuk a kivitelezői minősítő rendszert. Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ez a megoldás minőségi szakipari munkák és megfelelő alapanyagok beépítését képes garantálni a pályázó lakóközösség érdekeit szolgálva. A más jellegű lakóépületek energiahatékonysági felújítása érdekében az elmúlt időszakban a családi házak több konstrukcióban igényelhettek támogatást fejlesztésekhez. Az Új Széchenyi-terv alapján a társasházak energiafelújítási pályázatával a hagyományos téglaépítésű társasházak beruházása is előtérbe került. A nemzeti épületenergia-stratégia főbb irányvonalai mentén a kormány cselekvési tervet dolgoz ki, az intézkedéseinek meghatározásával a hazai épületállomány széles körét, így a nem iparosított lakóépületeket is érintő támogatási program előkészítését kezdjük meg.

+

SESZTÁK MIKLÓS: – Államtitkár úr! Azt gondolom, így karácsony közeledtével a 380 ezer panellakásban élő család számára ez egy megnyugtató válasz volt. Azt gondolom, hogy ezek után én sem tudok mást tenni, csak a válaszát elfogadni.

 Közfoglalkoztatás a Fidesz jövő évi választási csodafegyvere?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! Egyre-másra jönnek a hírek: a gazdaság teljesítőképességét megszégyenítően nő a foglalkoztatás, csökken a munkanélküliség. Tudják, a valóság meg a kormány propagandája nagyon-nagyon messze van egymástól; olyan messze, fényévnyi távolságra, hogy össze sem hasonlítható. Bármely területre tekintünk rá, mindegy, ha a kultúrát nézzük, de hogyha egész másutt, mondjuk, a fitneszin-struktorokat nézzük vagy a csontozó-munkások körét, vagy a hatósági feladatokat ellátó embereket, vagy a MÁV-ra tekintünk rá, mindenütt azt látjuk, hogy közfoglalkoztatott van közfoglalkoztatott hátán. Tudják, az a baj, hogy mára már olyan helyzet alakult ki ebben az országban, hogy mindenkiből közfoglalkoztatott lesz, még abból is, aki köztisztviselőként éli meg az életét. Majd azok a tanárok, akik a közfoglalkoztatottakat kell hogy tanítsák, mondjuk, ebben az ominózus téli közfoglalkoztatási program keretei között is, ami megszégyenült az elmúlt hetekben, no nem véletlenszerűen, már azok is közfoglalkoztatottak lesznek. És mindezt úgy történik, hogy ezek az emberek azért a 47 ezer forintért, kecskével meg a gombával felütve élik a mindennapjaikat. Hozzáteszem: ezek az emberek, a munka törvénykönyve hatályos keretei között még a pótszabadságra sem jogosultak. Önök szerint persze rendben is van a dolog, ezekkel az emberekkel lesz versenyképes Magyarország. Persze csak akkor, hogyha nem 50 ezren, 100 ezren, 200 ezren, hanem 400 ezren fognak közfoglalkoztatás keretei között dolgozni.

– Államtitkár úr! Megszégyenítik az emberek azon sokaságát, akik sokkal többre képesek, akiknek más felületeken kellene munkalehetőséget biztosítani, de önök erre képtelenek voltak négy éven keresztül. A MÁV esetét, hogyha konkrétan nézzük: az elmúlt hónapokban 850 főnek biztosítottak közfoglalkoztatási lehetőséget. Na de milyet? A peronokon szórhatják a sót, de már a vasúti sínek közé nem mehetnek, mert nincs jogosítványuk erre a feladatellátásra, miközben, mondjuk, a váltók tisztítására meg szükség lenne. Hozzá kell tenni azt is, hogy a MÁV keretei közötti foglalkoztatás meddig tart. Megmondom önöknek: április végéig. De nemcsak a MÁV keretei között, hanem a kormány elé kerülő előterjesztések is arról szólnak, hogy amikor jön a tavasz a. közfeladatokat, közfoglalkoztatotti feladatokat a felére kell csökkeni Egy szó mint száz:  azt szeretném kérdezni:

• Miért, miért csak közfoglalkoztatott?
• Miért nem a versenyszférában való növekedés?
• Miért szégyenítik meg az embereket?
• Miért hívnak életre olyan helyzeteket, amelyek méltatlanok ahhoz, amit ezek az emberek érdemelnének?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Beszéljünk akkor a tényekről! 2010 augusztusa óta Magyarországon folyamatosan nő a foglalkoztatás. 235 ezer emberrel dolgozik több ma Magyarországon, mint 2010 augusztusában. Ebből 80 ezer nagyságrendileg az, ami a közfoglalkoztatási növekmény. Lassan mondom, hogy tudják felírni, és vitatkozzanak majd vele: 50 ezer ember nagyságrendileg az, aki a migráció miatti növekmény, és százezres nagyságrend az, akik a versenyszférában találták meg az elmúlt 3,5 esztendőben a foglalkoztatást.

– Képviselő úr! Azok, akikről önök most azt mondják, hogy az elmúlt időszakban nem csináltak semmit, pártkatonaként különböző adatokat gyártottak, hadd hívjam fel a figyelmet: első munkahely garancia címén, ilyet nem hallottunk az önök idejében,  14 ezer pályakezdő fiatal találta meg a munkalehetőségét az elmúlt két esztendőben. Nyári diákmunka keretében is 16 ezer fiatalnak tudtunk két hónapig munkalehetőséget biztosítani. Munkahelyteremtő pályázatok címén – megháromszoroztuk a forrásokat – 15 ezer ember találta meg a versenyszférában a munkahelyét. Vállalkozóvá válásban segítettünk több mint másfél ezer embernek. Egyszerűsített foglalkoztatás keretében soha ennyien, 195 ezren dolgoznak részben a mezőgazdaságiban, részben az idénymunkában. Hát ennyit arról, hogy történik-e valami a foglalkoztatás terén vagy csak a közfoglalkoztatás.

– Képviselő úr! Nagyon fontos elem: segély helyett munkalehetőséget kívánunk biztosítani az emberek számára! Ez egy alapvető filozófiai különbség az önök és a mi gondolkodásmódunk között. Önök valóban az akkori közfoglalkoztatási rendszert elsődlegesen egy szociális ellátórendszernek kezelték, és a problémákat próbálták így leplezni. Mi most a téli időszakban, a legnehezebb, legínségesebb időszakban is 200 ezer embernek kívánunk lehetőséget biztosítani, hogy ne 22 800 forintos segélyen, hanem közel 50 ezer fontos nettó szintű munkabéren keresztül tudják magukat és a családjukat segíteni.

– Képviselő úr! Van egy jó hírem, egy friss hír a mai nappal kapcsolatosan: a magyar kormány a kormányülésen úgy döntött, hogy a következő évben, 2014 januárjában nettó 50 ezer forint fölé fog emelkedni a 8 órás közfoglalkoztatási minimálbér. Ami pedig a 200 ezer fős foglalkoztatást illeti: ebben legalább 40-50 ezer olyan ember van, akit 4-5-6-7 éve senki nem szólított meg, tisztelt képviselőtársam, mert azoknak az embereknek a problémáját, akik zömében 8 általános iskolát végeztek vagy még annyit sem, a politika a szőnyeg alá söpörte. Mi vagyunk azok, akik ezeknek az embereknek a problémáját is az asztalra tesszük, és próbálunk rajtuk segíteni. Milyen képzések indultak? Szükség van-e a képzésre? Ma Magyarországon nagyjából 500 ezer regisztrált álláskereső van. Ebből több mint 200 ezer embernek 8 általános iskolája van legfeljebb, és 26 ezer embernek még ez sincs meg. Az ő munkaerő-piaci elhelyezkedésük vagy lehetőségük a zéróval egyenlő a versenyszférában, ha nem tudunk segíteni. Ezért indítjuk a képzéseket, és döntő többségben állam által elismert OKJ-s betanított képzéseket és járművezetői képzéseket.

– Képviselő úr! A MÁV-val kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet: a MÁV köszöni szépen a lehetőséget, tud 850 embernek munkalehetőséget biztosítani, méghozzá olyat, ami nem kitúr másokat a munkahelyéről, hanem pluszban olyan feladatokat látnak el ezek az emberek, amelyek valóban hasznosak a MÁV számára is, és ezen belül egyébként 580 álláskeresőnek biztosít faipari gépkezelő vagy motorfűrész-kezelői oktatást. Úgyhogy azt szeretném kérni, hogy helyén kezelje a foglalkoztatási problémákat!

+

GÚR NÁNDOR: – Államtitkár úr! 200 ezer főből 100 ezer képzésben olyan program alapján vesz, vehet részt, , amely diszlexiás gyermekeknek a tananyagára alapozódik. Szakmaiatlan mindaz, amit önök csinálnak, de szakmaiatlan az is, amit ön mond a foglalkoztatás tekintetében. Ön a tavaszt a téllel hasonlítja össze. Legalább önnek tudnia kellene, legalább önnek, ha már más nem tudja ebben a kormányban, hogy ez a szakmaiatlanság legnagyobb foka.

– Államtitkár úr! De tudja, mi a lényeg? Az, hogy a munkanélküliek 55 százaléka egyetlenegy fillért nem kap az önök támogatási rendszeréből. Az a lényeg, hogy amikor az emberek a bérükhöz hozzájutnak, a kétharmados kormányzásuk az egyharmadát elvette a közfoglalkoztatotti bérnek. A minimálbér reálértéke 5-6 ezer forinttal kevesebbet ér. Az a lényeg, hogy a köztisztviselői illetményalap négy éve változatlan, 38 500 forint. Egy fillért nem változtattak rajta. Kevesebben dolgoznak ebben az országban, és kevesebbet keresnek.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 206 igen szavazattal 61 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Megmenekült az ország a házi őrizetes gyilkosoktól?

VAS IMRE (Fidesz): – Államtitkár úr! Mindannyiunk számára ismert az elmúlt időszakban nagy port felkavaró ároktői banda ügye. A vád szerint hat büntetett előéletű, jobbára szoros családi kapcsolatban álló férfi 2008-2009-ben tucatnyi alkalommal támadt maszkban, éjszaka 70-80 éves emberekre az otthonukban, és súlyosan bántalmazta, megkötözte őket, hogy értékeiket megszerezze. A bűncselekmény-sorozatnak sajnálatos módon két halálos áldozata is volt, de a vádhatóság szerint több más esetben is megállapítható az emberölés kísérlete. Az ároktői banda tagjainak büntetőügyében 2009 tavasza óta folyik büntetőeljárás, két vádlott tavasszal házi őrizetbe került, mert letelt az előzetes letartóztatás törvényben megszabott 4 éves felső határa, s ezért meg kellett szüntetni fogva tartásukat. A két férfi október 4-én szökött meg Ároktőről, majd október 9-én fogták el őket Svájcban. A bíróság október 23-án helyezte ismét előzetes letartóztatásba őket.

 – A régi törvényi szabályozás szerint az előzetes letartóztatás 4 éves felső határának elérését követően, 2013. november 22-én a banda egy másik tagját előzetes letartóztatásból házi őrizetbe kellett volna helyeznie a bíróságnak, ami szinte egyenértékű a szabadlábra helyezéssel. A férfit az ügyészség nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett, valamint több rendbeli súlyos testi sértéssel vádolja, akinél szintén fennáll a szökés és elrejtőzés veszélye.

 – Államtitkár úr! Az ároktői bandával kapcsolatos sajnálatos események rávilágítottak arra, hogy nem minden esetben elegendő négy év az elsőfokú ügydöntő határozat meghozatalára. Az előzetes letartóztatás feltételeinek fennállása esetén az előzetes letartóztatás megszűnése súlyosan megnehezíti, veszélyezteti a büntetőeljárás befejezését, ezért indokolt, hogy az előzetes letartóztatás intézményének ezekben az esetekben ne legyen időkorlátja. Magyarország kormánya, figyelembe véve az Európai Unió több országának gyakorlatát is, kezdeményezte a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítását. Az Országgyűlés által november 11-én elfogadott, a Magyar Közlönyben november 18-án kihirdetett törvényjavaslatban a kiemelkedő tárgyi súlyú, vagyis a 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetőivel szemben indult büntetőeljárások során az előzetes letartóztatás időtartamának felső határát megszüntette.Kérdezem tehát:

• Megmenekült-e az ország a házi őrizetes gyilkosoktól?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ároktői ügy kapcsán nem csupán arról volt szó, hogy egy döntést hoztunk, amivel a legsúlyosabban büntetendő bűncselekmények elkövetőinél, gyanúsítottjainál meghosszabbítottuk az előzetes letartóztatás időtartamát, megvédtük azoknak az embereknek a szomszédait, akikhez ezek az emberek hazamentek volna, és ott féltek volna a szomszédságukban, vagy megszökhettek volna, hanem nagyon sok más intézkedést is Hoztunk, olyan intézkedéseket, amelyek nem egy éve, két éve, három éve, hanem 10-15 éve a büntetőeljárás nehézségeit jelentik, és nagyon sok területen avatkoztunk be. Beavatkoztunk például a szakértői intézetek területén: a korábbi közalkalmazotti státus helyett köztisztviselői státusba soroltuk át a szakértőket, ezáltal megemelkedett az illetményük is, és gyorsabb, hatékonyabb munkavégzést várhatunk tőlük. Módosítottuk a bíróságok illetékességi szabályait, hiszen a fővárosi bíróság, az ítélőtábla volt a leginkább leterhelt - ez történelmi hagyomány már Magyarországon -, éppen ezért egyrészről az ítélőtábla illetékességéből kivettünk bizonyos bíróságokat, hogy gyorsabb legyen a döntéshozatal, másrészről pedig hatáskör tekintetében is csökkentettük a fővárosi bíróság leterheltségét, hiszen például a külföldi ítéletek érvényességét most már nemcsak a fővárosi bíróság, Fővárosi Törvényszék, hanem a vidéki törvényszékek is el tudják dönteni, ezáltal csökkent az ügyszám Budapesten.

– Nagyon fontos volt új bírói, új bírósági, új ügyészi, új ügyészségi státusok biztosítása. Éppen ezért vállaltuk azt az anyagi áldozatot, hogy többtucatnyi új bírósági munkahely jött létre, és arra is törekedtünk, hogy ne pusztán csak új bírói helyek jöjjenek létre, hanem az ő kezük alá dolgozó különböző szakértők, munkatársak, titkárok számára is biztosítsunk státust, hiszen ezáltal érdemben gyorsulhat az ítélkezés. Jól tudjuk, régi hibája a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy bírókból nem állunk rosszul, ha a népességi arányokat nézzük, de a bírók stábjában dolgozók száma sokkal kisebb mértékű, mint más, gyorsabban működő igazságszolgáltatással rendelkező nyugat-európai országokban. Itt is igyekeztünk beavatkozni. Ezen túlmenően a kiemelt ügyek tekintetében pontosítottuk a különböző büntető jogszabályokat, pontosan azért, hogy csak a valóban kiemelt ügyek legyenek kiemelt ügyek, s azok gyorsítása valósuljon meg minél hatékonyabban a bíróságokon. A bírók minősítésével kapcsolatban olyan szabályt vezettünk be, amely pontosan arra törekszik, hogy azok a bírók, akik indokolatlanul késlekednek bizonyos tárgyalások kitűzésével, indokolatlanul húzódnak el náluk az ügyek, és nem a leterheltség ennek az oka, hanem esetleg a nem megfelelő odafigyelésük, azoknál a minősítésre soron kívül kerüljön sor a bíróságok szervezetén belül.

 – Képviselő úr! Sok területen vállaltunk anyagi és más áldozatot is. Öt év alatt 6 milliárd forint pluszforrás jut a teljes igazságszolgáltatási folyamatnak a szakértői intézetektől a felső bíróságokig új, gyorsító intézkedések létrehozatalára. Ezen túlmenően közismert az az intézkedésünk, hogy most már elektronikus nyomkövetővel nemcsak azokat a bűnözőket lehet ellátni, akik ezt kérik vagy akik ehhez hozzájárulnak, hanem akik a legveszélyesebbek, és indokolt náluk ennek a felszerelése.

– Képviselő úr! Fontos az előzetes letartóztatásnál a fokozatosság, hiszen nem mindenkinél lépett életbe ez a szabály, hogy határozatlan ideig bent lehet őket tartani előzetesben, hanem csak a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinél, a 15 év vagy annál hosszabb börtönbüntetésre vagy életfogytiglani börtönbüntetésre várók esetében. Ebből is látható, hogy most már a jogszabályok, nem a bűnözők jogait, hanem a törvénytisztelő polgárok jogait védik.

+

VAS IMRE: – Államtitkár úr! Ahogy felsorolta: nagyon sok területen tettünk lépést a büntetőeljárások gyorsítása érdekében, tekintettel arra, hogy mind a bíróságnál, mind az ügyészségnél létszámemelés, hatáskör-módosítás történt, és mindegyik abba az irányba hat, hogy minél előbb a bíróság be tudja fejezni a büntetőeljárásokat. Köszönöm a válaszát, elfogadom.

Elmulasztott kétharmados lehetőség, elpazarolt négy év, elsunnyogott ígéretek?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Továbbra sem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy egymillió hektár külföldi kézen van. Az önök lépésének nevezett mellébeszéléseinek semmi hasznát nem tapasztaljuk. Az most nem mentség, hogy a szocialista kormányok nem léptek semmit, hiszen a magyarok többsége tőlük nem ezt várta, nem ezért szavazott rájuk. Róluk mindig lehetett tudni, hogy csak saját érdekeiket nézik, teljesen érdektelenek a vidék problémái iránt. Önök viszont, szövetségben a Magosszal folyamatosan azt ígérték, hogy véget vetnek az osztrák vircsaftnak, és végre visszakerül a magyar föld azokhoz, akiket megillet, a helyi közösségekhez, akiknek az ősei évszázadok óta művelték, óvták és megvédték. Ezen emberek számára a legnagyobb pofon az önök ígéretének be nem tartása, hiába kaptak ehhez kétharmadot. De ne higgye senki, hogy ez csak a vidék problémája! A városi emberek is elvárták önöktől a változást: azt, hogy bárki képes lesz minőségi, itthon feldolgozott magyar élelmiszert vásárolni magának és családjának.

– Államtitkár úr! Kérem, válaszoljon három kérdésemre végre konkrétan a külföldi földszerzési ügyben, hogy tisztán láthasson mindenki. Ha a szokásától eltérően most őszinte választ ad, akkor legalább azt elmondhatnák magukról így a ciklus végén, hogy ugyan nem tartották be, amit ígértek, nem szerezték vissza ezeket a földeket a helyben élők számára, de legalább bevallották őszintén. Bevallhatná azt a történelmi bűnt is, hogy a kétharmad birtokában elmulasztották megtenni a nemzeti minimumot, hogy a moratórium lejárta előtti fél évben rendezik a külföldiek által birtokolt földek problémáját. Már ez a bevallás is több egyébként, amit önökből kinéz a társadalom többsége és én is. A kérdéseim tehát, amire a választ várom:

• A négy évük alatt, amit kétharmaddal kormányon töltöttek, hány hektár földet szereztek vissza a jogtalanul külföldi kézben lévő területekből?
• Azzal az egyetlen zsebszerződéssel foglalkozó javaslattal kapcsolatban, amit benyújtottak, miért húzzák az időt?
• Az illegális külföldi földszerzőket segítő ügyvédi irodák közül hányat füleltek le, milyen eljárásokat indítottak ellenük, és ezeknek milyen eredménye lett?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr!  Megígérem önnek, hogy mind a három kérdésére fogok önnek válaszolni. Az más kérdés, hogy önnek nem tetszik az én válaszom, de ez az ön problémája. 2011-ben tíz nemzeti park igazgatósága kapott forrásokat arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett zsebszerződésekkel érintett területek tekintetében akár kisajátítás, akár adásvétel jogcímén területeket szerezzen vissza. 2012-ben 1 milliárd 50 millió forint állt a tíz nemzeti park igazgatóságának rendelkezésére, és ebből 2051 hektár területet vásároltak meg, illetve sajátítottak ki. 2013-ban a nemzeti parkoknak 1 milliárd 850 millió forint állt rendelkezésükre, és ebből 2338 hektárt vásároltak meg adásvétel jogcímén, 190 hektár vonatkozásában rendeltek el kisajátítást. Szeretném az ön figyelmébe ajánlani, hogy nemcsak az Őrségi Nemzeti Parkról van szó, hanem a Kiskunságban is voltak ilyen kisajátítások és ilyen vásárlások. Tehát a kormány által deklarált 4 ezer hektáros állami tulajdonba vétel, ami ki volt tűzve célként, megvalósult. 2014-ben 1,6 milliárd forint áll a nemzeti parkok rendelkezésére. Az NFA vonatkozásában arról szeretném önt tájékoztatni, hogy ebben az évben közel 4 milliárd forint állt rendelkezésére, hogy az állam által deklarált elővásárlási jogát gyakorolja. Ezt meg is tette, és a mai napig ebből a 4 milliárd forintból 6453 hektárra jelentett be elővásárlást, és vásárolt meg. Úgy gondolom, hogy itt már közel 10 ezer hektár nagyságú területről beszélünk.

– Képviselő úr!  Állítja, hogy információi szerint közel egymillió hektár olyan terület van a külföldiek használatában, ami zsebszerződéssel érintett. Úgy gondolom, hogy ez a terület jóval kevesebb ennél. Ugyanakkor az a jogszabály, amit a parlament elfogadott, és  2013. július 1-től hatályba lépett az új büntető törvénykönyv alapján kizárja, hogy a külföldiek zsebszerződés útján földterületet vásároljanak: ez mindenképpen gátat vetett annak, hogy az ilyen jellegű jogügyletek örvényesek legyenek.

– Képviselő úr!  Arra a kérdésére, hogy milyen intézkedések voltak a zsebszerződések tekintetében elmondhatom: 2012-ben 34 bejelentés érkezett a minisztériumba, ezt továbbítottuk az ügyészségnek, 2013-ban 19 bejelentés érkezett, ezt is az ügyészségnek és a rendőrségnek továbbítottuk. 2012-ben az ügyészség egy esetben indított keresetet semmis szerződéssel kapcsolatban, 2013-ban már 12 esetben indított keresetet semmisségre való hivatkozással. Az ügyvédi kamara abban a körben, hogy hány ilyen jellegű eljárás indult ügyvédek vonatkozásában, nem tudott tájékoztatást adni, mert az új büntető törvénykönyv hatálybalépéséig közokirat-hamisítás miatt folyt eljárás. 2013. július 1-jétől pedig nem indult eljárás ilyen dologban. Hozzátenném azonban: az elmúlt időszakban számos olyan földhasználattal kapcsolatban érkezett bejelentés, ami miatt meg kell fontolni, hogy a büntető törvénykönyv módosítása is szükséges.

+

MAGYAR ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Végeredményben megtudhattuk, hogy az érintett egymillió hektárból, - amit most már tagad, hogy ekkora területről lenne szó, holott korábban többször is beismerte ön is, illetve kormányzati oldalról többen - kerek tízezer hektárt sikerült valamilyen módon rendezni, egy ’92-es jogszabály alapján, ami szintén nem az önök érdeme.: ön szerint az egymillióhoz képest a 10 ezer hektár csak kisebb szám. Én viszont úgy gondolom: ez egészen elképesztő aránytalanság, minimális területről beszélhetünk.

– Államtitkár úr! Említett még semmisségre való hivatkozással kapcsolatos számot is: tán 20 ügyet, ez is elképesztően kevés. Tehát kijelenthetjük, hogy földbérletügyben a kormány alaposan az elvárható minimum alatt teljesített. Egy jó nagy elégtelent érdemel ebből a tantárgyból a kormány, és jó lenne, ha végre korrepetálás címén legalább a Jobbiktól kérne tanácsokat, mert ez így egészen elképesztő!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 213 igen szavazattal 36 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Hátraarc kaszinóügyben, kinek az érdekét képviseli a kormány?

MILE LAJOS (LMP): – Államtitkár úr! A kormány tavaly ősszel - rajtaütésszerűen - mindenütt betiltotta a nyerőgépeket, három helyszínt leszámítva. Most mégis kétséges körülmények között engedélyezi újra őket, s engedi nyolc új kaszinó megnyitását.

Az új szabályzás több szempontból visszalépés, és a köz helyett a koncessziót megszerző érdekcsoportok pénzügyi érdekeit képviseli. Az indoklás eleve valótlant állít. Nem szigorodik a szabályozás, hanem ellenkezőleg: lazul a pénzügyi ellenőrzés. A koncessziókat az úgynevezett megbízható játékszervezőknek a miniszter is odaadhatja, mármint akiket ő megbízhatónak lát.

– Államtitkár úr! Ki sem derül, hogy a koncesszió mennyit ér valójában. Nyár végén még Varga Mihály arról beszélt, és a nemzetbiztonsági bizottság is azt támogatta, hogy meghívásos pályázaton ítéljék oda a koncessziókat. Úgy tűnik, azóta más érdekek kerültek előtérbe. Húsba vágó az állam számára, hogy a koncessziós díj leírható lesz a játékadóból. A koncessziós díj 11 kaszinónál úgy 10 milliárd forintot jelentene. Most ezt hagyja a kormány a kaszinótulajdonosok zsebében.  És ennél is van érthetetlenebb lépés: a nyerőgépeknél a kormány lényegében megszünteti az ellenőrzést. A kaszinókban lévő nyerőgépekbe ugyanis nem lesz kötelező beépíteni olyan elektronikus egységet, ami ellenőrzi a működést és a bevételeket. Akkor, amikor a NAV 200 ezer pénztárgépet köt be rendszerébe és amikor a szerveralapú piacon ez automatikus, éppen a 3300 félkarú rablót felejtik ki. Így az állam sötétben fog tapogatózni a bevételek tekintetében. A kaszinó annyit fog bevallani, amennyit nem szégyell.

 – Államtitkár úr! A vélelmezett nemzetbiztonsági kockázatokról azóta sem tudunk semmi közelebbit. A legnagyobb kockázat vélhetőleg az volt, hogy nem fideszes haverok uralták az üzletet. Ezért előbb képmutató indokokkal lesöpörték a piacot, most pedig a költségvetési és pénzügyi biztonsági szempontokat is félretéve kiosztják a megbízható embereknek. A nemzetbiztonsági kockázatot csak ürügyként használják arra, hogy ne kelljen nyilvánosan, tisztán szabályozni a piacot. Mindezek alapján a következő kérdésekre várnám a választ:

• Miért nem ellenőrzi az állam a nyerőgépek bevételeit?
• Miért nem kell ellenőrző egységet telepíteni a 3300 félkarú rablóba? Miért nem kötelező a szerveralapú működtetés?
• Miért lehet leírni a koncessziós díjat a játékadóból?
• Miért károsítja meg a kormány az adófizetőket?
• Miért a nemzetgazdasági miniszter választja ki a nyerteseket, miért nincs verseny?
• Egyáltalán, miért nem szervezi maga az állam ezt a rendkívül nyereséges tevékenységet, ahogy a szerencsejáték más területein megtette?
• Ha a haverok nem nyerhetnek rajta, akkor van igazi kockázat, ha igen, akkor pedig csökken a kockázat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A szerencsejáték szakmai  és játékosvédelmi szervezetei szerint is a társadalomra nézve a legkockázatosabb játékforma a félkarú rablók vagy ahogy ön említette még, a nyerőgépek működtetése. A nyerőgépeket működtető játéktermek - szemben a játékkaszinókkal - jóval gyengébb felügyeleti ellenőrzés mellett működhettek, kiskorúak, különböző sebezhető társadalmi csoportok vagy kóros játékszenvedéllyel élők is kontroll nélkül, közvetlenül hozzáférhettek a szerencsejátéknak ehhez a formájához. A pénznyerő automaták betiltása ezért a pénzmosás elleni küzdelem, továbbá társadalom- és családvédelmi okokból volt szükséges.

– Képviselő úr! A játéktermek 2012. októberi betiltása óta pénznyerő automatákat Magyarországon kizárólag ellenőrzött körülmények között, játékkaszinóban lehet üzemeltetni. Az automaták típusengedélyezését egyébként a játéktermek betiltása előtt és azt követően is a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal látja el ugyanazokkal a szigorú feltételekkel. Az Országgyűlés által 2013. december 10-én elfogadott törvény alapján Magyarországon összesen 11 játékkaszinó működhet: 5 Budapesten és Pest megyében, 3 pedig Kelet-, illetve Nyugat-Magyarországon. A jelenleg működő 3 második kategóriájú játékkaszinót és az 1 első kategóriás játékkaszinó-beruházást figyelembe véve összesen 7 új játékkaszinó üzemeltetési jogának elnyerésére van lehetőség. A játékkaszinó üzemeltetéséről szóló koncessziós jog nyilvános vagy zártkörű pályázati eljárásban, illetve 2013. november 15-étől pályázat nélküli ajánlattételi eljárásban szerezhető meg. Az ajánlattételi eljárás egy gyors, transzparens eljárás, amelyben a megbízható szervezőnek a választott üzemeltetési helyszínt és a koncessziós díjat is meg kell jelölnie, és a koncessziós díj nem lehet kevesebb a törvényi díjminimum kétszeresénél. A nemzetgazdasági miniszter a pályázati és a pályázat nélküli ajánlattételi eljárásban ugyanazon elvek alapján kiemelten vizsgálja, hogy az ajánlattévő többségi tulajdonosa megfelel-e a megbízható szervezővel szemben támasztott szigorú törvényi követelményeknek. Ilyen többek között az átlátható szervezeti minőség, a tízéves szerencsejáték-szervezői tapasztalat, a közteher-viselési kötelezettség maradéktalan teljesítése, valamint a játékosazonosítási kötelezettség betartása. A miniszter az ajánlatot 30 napig mérlegelheti.

– Képviselő úr! Tájékoztatom, hogy a 2013. november 15-én hatályba lépett módosítás az összes játékkaszinót üzemeltető részére biztosítja a koncessziós díj beszámítását a játékadóba. A beszámítás szabályát a jelentős kezdeti ráfordítási, beruházási költségek indokolják, és ne feledjük azt sem, hogy ezek a beruházások munkahelyet is teremthetnek. Mindemellett ez a lehetőség a már működő szervezőket is érinti, és ők is igénybe vehetik. A magasabb játékbevétel elérésére, a valós, tiszta játékbevétel folyamatos kimutatására és a valós, tiszta játékbevétel 30 százalékának megfelelő jelentős összegű játékadó befizetésére is ösztönzi őket. 

– Képviselő Úr! Arra kérném még, hogy a játéktermeket ne keverjük össze a játékkaszinókkal. A játékkaszinók a pénzmosás elleni szabályok hatálya alá tartozó szolgáltatók, így a játéktermeknél sokkal szigorúbb biztonsági feltételek mellett működnek.

+

MILE LAJOS: – Államtitkár úr! Olyan, ez mint egy félresikerült abszurd dráma. Egyetlen előterjesztésben egyetlen szó sem hangzik el például a függőség enyhítéséről, hogy milyen beavatkozásokat akarunk segíteni a játékszenvedély-betegségben kínlódó embereknek. El nem hangzik ilyen! Most pár száz félkarú rabló működik az országban körülbelül, ebből 3300 lesz. Akkor hogyan is van ez? Hol vannak a humánus szempontok,  a mentálhigiénés szempontok, amelyeket felsorolt? Állítja még. Hogy ellenőrzött helyszínekkel, sokkal ellenőrzöttebb módon történik majd a játék, mert a kaszinók területén belül lesz, - de magukat az automatákat például miért nem lehet szerveralapú működtetésre kötelezni? Miért nem lehet a bevételeket ezzel ellenőrizni? A koncessziós díjnál pedig az végképp érthetetlen, amit elmondott!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 203 igen szavazattal 52 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.