A nehézsúlyú kormánynak nem lesz kunszt, nem lesz művészet földbe döngölni sem a pehelysúlyú gyermekeket, sem az idős, beteg embereket, sem a fogyatékkal élőket. De ez a küzdelem így egyenlőtlen. Ezért nemcsak sportszerűtlen, hanem embertelen, mélységesen erkölcstelen!" Emlékezetkiesést okozó H1N1-vírus altörzse fertőz szocialista és SZDSZ-es körökben! Íme, az új Bokross-program.
Szokatlan volt már a kezdés is: ELNÖK: – Most pedig soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy pénzügyminiszter urat nem látom a miniszterek sorában, 5 perc (Közbeszólás: 10 perc.) - segítséget kapok a szocialista képviselőtársaim sorából, hosszú az út -, 10 perc technikai szünetet rendelek el miniszter úr megérkezéséig. Köszönöm a megértésüket! ELNÖK: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, foglaljanak helyet. Folytatjuk munkánkat. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Oszkó Péter pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának. Parancsoljon, miniszter úr! (Oszkó Péter mikrofonja nem működik.) Miniszter úr, legyen kedves a kártyáját behelyezni, mert ennek hiányában nem fog működni. (Megtörténik.) Egy perc türelmet szeretnék még kérni. Kérdezem, hogy miniszter úr hangja ily módon rendben lesz-e? Köszönöm szépen a segítséget. Miniszter úr, parancsoljon! Hatvan percig beszélt a pénzügyminiszter. Kétszer is vitt a teremszolga friss vizet eléje. Egyetlen közbeszólás sem torpantatta meg, rózsaszínű fellegeket festett a ház mennyezetére, annyi számot, idézetet olvasott, hogy még az akadémikusok is megszédültek tőle. Következhetett a vitája. Eltart egészen november végéig. A játékszabályokat az elnöklő Harrach Péter ismertette: - A bekiabálás parlamenti műfaj, alaposan próbára teszi a felszólaló képviselő szónoki képességeit ennek kezelése, de azt kérem, hogy a sértegetésektől és a folyamatos zajongástól tartózkodjunk! A tévé és a rádió mindezeket kiszűri. A helyszínen persze hallani. A zajosabb pillanatok és mondandók közül tallózzunk. |
Egy felelős politikának emberközpontúnak kell lenni!
Lanczendorfer Erzsébet (KDNP): – Tisztelt szabad demokrata, szocialista képviselő társaim: Önök együtt hajtották végre a reformoknak nevezett pusztításokat az egészségügyben, oktatásban, gazdaságban, szociális szférában és az élet minden területén. (Babák Mihály: Így igaz! Felzúdulás az MSZP-SZDSZ padsoraiban. Az elnök csenget.)
Most önök kezelik ezt a válságot, de hogyan? A 2010-es költségvetésnek nemcsak a külső körülményeknek kellene megfelelnie, hanem elsősorban a magyar emberek érdekeinek. Ez a költségvetés azonban kizárólag a pénzügyi egyensúly helyreállításával foglalkozik, s ebbéli tevékenysége közben a kormány nem látja az egyre nagyobb létszámban egyre nagyobb nyomort elszenvedő embereket. Nem vesz tudomást a kormány azokról a társadalmi csoportokról, akiket a költségvetésben megfogalmazott elvonások a létminimum alá nyomnak, például azért, mert elveszítik a munkájukat. Ugyanis a szocialista kormány munkahelymegtartó,-megvédő képessége csak szavakban létezik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy nő a munkanélküliség, és most már közel 10 százalékos. (Babák Mihály: Ezt nem értik meg, ne is magyarázd nekik! Nincs értelme.)
Mi, kereszténydemokraták valljuk, hogy egy felelős politikának emberközpontúnak kell lenni. Ezért nemcsak nem tudjuk elfogadni a 2010-es költségvetés emberekre terhelt megszorításait, hanem tiltakozunk is ellene, mint az emberi nyomor újratermelése és elmélyítése ellen. A nyomor összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal. Azzal az emberi méltósággal, amelyet a Magyar Köztársaság alkotmánya garantál, - idézem: "A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani." Hozzáteszem, még megszorító költségvetéssel sem! A tisztes szegénység az általunk vallott természetjog alapján minden embert megillet, ami felesleggel ugyan nem bír, de a szükségest nem nélkülözi. (Közbeszólás: Őket is!)
Ami különösen elfogadhatatlan a 2010-es költségvetésben, az éppen a szociális szférát érintő megszorításdömping. Már a működőképességet is veszélybe sodorja. Mi lesz, az emelt színvonalú bentlakásos intézmények lakóival, miután a 2010-es költségvetés adatai alapján drasztikus mértékben, nagyjából 40 százalékkal csökken a normatíva? Ki fogja ezt a horribilis hiányt pótolni? A bentlakó nyugdíjas a csökkentett nyugdíjából? És jön helyébe egy álságos gesztus, a pályáztatás, a pályáztatási keretek növelése. Szocialista Képviselőtársaim! A pályáztatás olyan – népiesen szólva –, mint a kutya vacsorája, abszolút bizonytalan. A pályázat vagy sikeres, vagy sikertelen. A pályáztatás bizonytalanságába lökni emberi sorsokat több mint kegyetlenség. Orvosként teljesen elfogadhatatlannak tartom azt az intézkedést, hogy a 2010-es költségvetésben megvonja a szocialista kormány a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás normatíváját, és ezentúl erre már csak pályázni lehet, sikeresen vagy sikertelenül. És ha egy település pályázata sikertelen, akkor az otthonában egyedül élő 80 éves betegtől elviszik a jelzőkészüléket? Képviselőtársaim! Nem volt elég halott a kórházak bezárásai miatt? (Közbeszólás: Még nem!)
Ez a költségvetés persze gondoskodik arról is, hogy ne csak a magukon segíteni nem tudó idős embereket nyomorítsa, hanem a gyermekeket is. A növekvő infláció ellenére befagyasztották a családi pótlékot 2010-re is. Mi lesz a nagycsaládosokkal? 60 százalékuk létminimum alatt él. A szegény gyermekek 45 százaléka nagycsaládban él. Ennek a költségvetésnek az életbe lépése után önök szerint mennyi éhező gyermek lesz? Megáll ez a szám egymilliónál? Elfogadható ez önök szerint? A 2010-es költségvetésben a megváltozott munkaképességű embertársaink is megrövidülnek. Az intézmények szociális foglalkoztatási keretét a kormány 2600 millió forinttal csökkenti. (Zaj. Közbeszólás: Meg mást is!)
Megállapíthatjuk: a szociális szférát a 2010-es költségvetés kivérezteti. (Közbeszólás: Nem igaz!) De, nézzük akkor ismét a Magyar Köztársaság alkotmányát: mit is ír? „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és" – tessék figyelni! – „önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg." Önök ezektől az intézményektől vonnak el – megismétlem – veszélyeztetve a működőképességüket! (Közbeszólás: Sajnos!)
Megállapíthatjuk: a szocialista kormány szinte minden szociális támogatást csökkent, nemegyszer igazságosságra hivatkozva. Az jut eszembe, hogy két birkózó között akkor igazságos a verseny, ha a paramétereik azonosak. A nehézsúlyú kormánynak nem lesz kunszt, nem lesz művészet földbe döngölni sem a pehelysúlyú gyermekeket, sem az idős, beteg embereket, sem a fogyatékkal élőket. De ez a küzdelem így egyenlőtlen. Ezért nemcsak sportszerűtlen, hanem embertelen, mélységesen erkölcstelen, és nem követi a Magyar Köztársaság alkotmányának utasításait. A kereszténydemokraták a leghatározottabban tiltakoznak! (Zaj az MSZP, taps a KDNP soraiban.)
Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár: – A költségvetés ellen lehet tiltakozni, ez természetes, ellenzéki képviselőknek ez a szokásos, a pártjukban elvárt magatartása, ezzel nincs gond. De ezzel ijesztgetni nyugdíjas, idős embereket vagy szociálisan rászorultakat több mint felelőtlenség. Képviselő asszonynak végig kellene gondolnia, hogyan számol el a lelkiismeretével, amikor másokat ijesztget feleslegesen és értelmetlenül. Magyarországon, szerencsére, nincs egymillió éhező gyermek, nagy baj lenne, ha így lenne, mert ez a gyermekek felét jelentené. Problémák persze vannak természetesen, a gyermekek szociális problémái nem kicsik, de mindent megteszünk azért, hogy ez ne öltsön olyan mértéket, ami nem elfogadható. Egyébként a szociális ellátásra ténylegesen többet fordítunk, mint az előző években, a normatívákhoz pedig ilyen értelemben nem nyúlunk. (Közbeszólás: Hazudsz!) Úgyhogy egyszerűen elképesztőnek tartom képviselő asszonynak ezt a hozzáállását. (Gyér taps az MSZP soraiban.)
Bernáth Ildikó (Fidesz): – Államtitkár Úr! Ön azzal vádolta meg Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszonyt, hogy riogat. Ez nem igaz, ő a tényeket mondta. Felhívnám államtitkár úr figyelmét arra, hogy a megváltozott képességű, munkavégzésre kevésbé alkalmas, illetve a fogyatékos emberek foglalkoztatását két nagyon súlyos döntés fogja meghatározni. Két kormányrendelet már életbe lépett, amelyek gyökeresen megváltoztatták és megváltoztatják az eddigi finanszírozás rendszerét a megváltozott munkaképességű, illetve a fogyatékos emberek rovására. Akkor ki az, aki riogat, államtitkár úr? Nem Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony, hanem önök próbálják meg a tényeket eltagadni, és ismételten, újra és újra becsapni a választókat! (Zaj az MSZP, taps a Fidesz-KDNP padsoraiban.)
Emlékezetkiesést okozó H1N1-vírus altörzse fertőz szocialista és SZDSZ-es körökben!
Göndör István(MSZP): – Drága jó képviselőtársaim! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból, Babák Mihály: Nocsak! ) Babák képviselő úrnak is mondom: azt állítják, hogy ez a költségvetés nem a kisemberről szól. Drága Képviselő Úr! Ha a forint stabil, az miért nem a kisemberről szól? Miért nem arról szól, hogy neki nem kell hónapról hónapra dupla hiteltartozást fizetni? Ez mind-mind a kisemberekről szól! Az, hogy a 13. havi nyugdíj csak felfüggesztve van, az, hogy a nyugdíjkorrekció tovább folytatódik, ez mind-mind a kisemberekről szól. (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Én tudom, önök papagáj módjára megtanultak néhány a valóságot meghazudtoló mondatot, és kénytelenek vagyunk ezt hallgatni egyfolytában, de elviseljük. (Felzúdulás a Fidesz és KDNP soraiban. Taps az MSZP soraiban. Az elnök csenget.)
Tállai András (Fidesz) – Uraim, ez a költségvetés vállalhatatlan, ez semmi mást nem akar, csak az önök túlélését. Hát örüljenek, néhány hónapig még önök leszek a kormánypárti képviselők! De ne feledjék el, egyszer minden véget ér, egyszer jön az elszámolás a választópolgárokkal, egyszer jön az elszámolás a joggal. Ez a költségvetés azt támasztja alá, hogy önöknek ezért a tettükért, a költségvetésért is és az előző hét évért is felelniük kell. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból. - Közbeszólás: Úgy van! Vaj van a fejükön már nyolc éve!)
Szabó Zoltán (MSZP): – Én csak arra szeretném kérni, ne tessék fenyegetőzni, mert én az ilyentől sírógörcsöt szoktam kapni. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)
Deutsch Tamás (Európai Néppárt): – A H1N1-vírus – feltehetőleg csak Magyarországon működő – altörzsének a hatását éreztem itt több kormánypárti képviselő felszólalásában, melyek sajátos politikai emlékezetvesztés tünetében mutatkozik meg. Nagyon oda kell figyelni erre, hiszen komoly szövődményekhez vezethet. (Mohácsi József: De szellemes vagy!) Köszönöm szépen a dicséretet képviselőtársamtól, én magam is így gondolom. (Taps a Fidesz soraiban. – Korózs Lajos, szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Sőt, maga vagy a szellem! Az elnök csenget, újra csenget.)
Kóka János, volt gazdasági miniszter lelkesült hangvételű hozzászólásában értekezik egy derült égből villámcsapásként Magyarországra, a magyar gazdaságra, a magyar polgárokra rázuhanó válságról. Mintha ennek a válságnak a kialakulásában, aztán a világgazdasági válság hatásainak a fel nem ismerésében a pannon pumának, személyesen Kóka Jánosnak, és tucatnyi MSZP-s országgyűlési képviselőnek és a Gyurcsány-Bajnai-kormányok valamennyi tagjának ne lenne meg a felelőssége. (Közbeszólások az MSZP soraiból. Szabó Zoltán: Gazdasági válság nem volt!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ne beszéljünk már a természeti törvények kikerülhetetlenségével ránk köszöntő, azóta is itt leselkedő gazdasági válságról. Önök, ahogy ezt kiváló volt miniszterelnökük Őszödön egy beszédben megfogalmazta, nyilvánvaló politikai célokból, a hatalom megtartásának nehezen vállalható eszközeihez nyúlva olyan károkozást hajtottak végre kormányzati és hatalmi pozíciójukkal visszaélve, aminek egyenes következménye volt az a válság, aminek a levét bizony tízmilliónyi magyar polgárnak kell meginnia. (Nincs értelme Közbeszólás az MSZP padsorából: Demagógia!)
Magyarországot a szégyenpadra ültető Európa-rekordot sikerült a Gyurcsány- Bajnai-kormányoknak felállítaniuk. 2007. január 1-je és 2009 vége között annak az összegnek, amely összeget az agrártámogatások formájában Magyarországra jutó európai uniós támogatásokon kívül Magyarország igénybe vehetett volna, alig egynegyedét sikerült Magyarországnak idáig lehívnia. Az igénybe vehető összeg valamivel kevesebb mint háromnegyede, több mint 70 százaléka, továbbra is az Európai Unió kasszájában van. (Közbeszólások az MSZP soraiból. Legény Zsolt: Ezt a csúsztatást!)
Az Európai Unió költségvetésébe, a kormány rossz működésének köszönhetően, nagyobb összeget fizetett be Magyarország, mintsem amennyit európai uniós kohéziós és strukturális alapok tekintetében pályázaton vagy azon kívül győztes fejlesztésekre, beruházásokra eddig kifizetett a magyar kormány. A befizetett összeg meghaladja az 500 milliárd forintot, a kifizetett összeg pedig el sem éri azt. Olyan forrásokat nem használ fel a kormány - hogy mondjam? - szakmailag minimum megalapozatlan működése kapcsán Magyarország, amelyek elérhetőek lennének, amelyek munkahelyek teremtéséhez, meglévők megvédéséhez, a gazdasági növekedés beindításához kellenének. (Zaj az MSZP, taps a Fidesz padsoraiban. Az elnök csenget.)
Göndör István (MSZP): – Kedves Deutsch Tamás! Azért csak kellene emlékezni, mert itt volt a parlamentben, hogy a 2006. évi fiskális kiigazítás ellen hogy tetszettek kiabálni, és hitem szerint ön az Európai Parlamentben ugyanúgy hallotta, mint mit itthon, hogy a hitelminősítő intézetek fokozatosan hogy javítják Magyarország megítélését. Tehát azokra az eredményekre, amelyeket elértünk, azt hiszem, az itt élő emberek büszkék lehetnek. (Köbeszólás:Mire?)
Emlékszem rá, tisztelt képviselő úr, hogy a Fidesz-kormányzás idején indult el a Bokros-csomag utáni növekedési csúcspontról a süllyedés, megállítani nem tudták. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: És akkor ti hová süllyedtetek?) Azt is kellett volna talán mondania, hogy igen, ha a Fidesz jön kormányra, még influenzajárvány sem lesz Magyarországon. A költségvetésben egyébként 132 milliárd van arra, hogy a magyar önrészt hozzá tudjuk tenni ahhoz, amit az európai uniós forrásokból elnyernek a pályázók. Ugye, képviselő úr, ön is tudja, hogy utófinanszírozás van? (Taps az MSZP padsoraiban.)
Katona Tamás, pénzügyminisztériumi államtitkár: – Deutsch képviselő úr, megértem, hogy most elérzékenyült egy kicsit, de attól még a tényekhez nem árt ragaszkodni. A '98 és 2000 közötti gazdaságpolitikát ön most sokkal rózsaszínűbbnek látja, mint volt. '98 és 2000 között valóban nem volt alapvető probléma, mert önök más lózungokkal, de folytatták a Bokros-féle gazdaságpolitikát. (Derültség a Fidesz és az európai parlamenti képviselők soraiban. Az elnök csenget.)
2000 végén keletkezett az a probléma, amikor a kétéves költségvetésen módosítottak. Egyetlenegy tényt mondanék: abban a három teljes évben, amikor önök kormányon voltak, a fogyasztói árindex 10 százalék, 9,8 százalék és 9,2 százalék volt. Ezt ritkán szokták zuhanásnak minősíteni. A kormányváltás után a gazdasági növekedés 2 százalékponttal meghaladta az Európai Unió átlagát. Egészen 2007-ig ez így volt, egyetlenegy olyan év volt csupán, 2008, amikor lényegesen alacsonyabb volt a gazdasági növekedés Magyarországon, mint az Európai Unió átlagában. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Milyen kár, hogy nem igaz, amit mondtál. Taps az MSZP soraiban. Göndör István dr. Deutsch Tamás felé fordulva: Meg kellene nézni a mérleget!)
Bokros-program
Bokros Lajos (Európai Konzervatívok és Reformisták): – A hiánycél kőbe vésett; elérhető, de csak jobb költségvetéssel. Aki lazítani akarja, nem beszélhet az euróhoz vezető gazdaságpolitikáról.
Az államadósság jövőre 80 százalék, és távolodik a 60-tól. Ugyanígy fontos az államháztartás mérete és szerkezete. A méret nőtt, az államháztartás a gazdaság több mint fele. A szerkezet alig változott, a kiadások nem kiszámíthatók.
A forgalmi adózás torzul, négy kulcs van, hatékony legfeljebb kettő. Kedvezményes kulcs legyen 10, csak az tartozzon ide, amit az állam támogat, például a gyógyszert és a közösségi közlekedést, könyvet és folyóiratot nem!
A közteherviselés aránytalan, nem fizetnek többen szja-t. A minimálbér adómentességét megszüntetni, 10 százalékos jelképes adót kivetni! Ezzel megszűnne a másik torzulás, az adójóváírás. Nem szuperbruttó kell, hanem stabilan alacsony bruttó közteher. Az adóék változatlanul gyorsan nő, alsó határon alacsony, felsőn túl magas. Munkára nem ösztönöz, adóelkerülésre igen.
Tételes egészségügyi járulék szükséges, nem csak százalékos. Az 1950 forint megszüntetése hiba. Ki kell terjeszteni minden 18 éven felüli állampolgárra. Biztosítás csak akkor van, ha mindenki hozzájárul legalább jelképesen a gyógyítás költségeihez. Az egészségügy alulfinanszírozott, a költségvetés leggyengébb pontja. A jelképes tételes eho hatalmas összeg, ki kell kényszeríteni a reformot! Nem a pazarlást kell támogatni, hanem a kiváló intézmények túlélését.
A felsőoktatási intézményhálózat túlméretezett, nagy része silány. Nem több pénzt, hatékonyabban, teljesítményt követelve kell elosztani, legfeljebb 25 intézmény között. Az államilag finanszírozott hallgatói kört a felvettek 20 százalékára szűkíteni, és központilag elosztani, rászorultsági alapon.
Az egészségügyi felsőoktatási dolgozók közalkalmazotti jogállásának megszüntetése. Intézményen belüli hatékonyságjavulás, abszolút szükséges feltétel. Mindenkinek jóval színvonalasabban és többet kell dolgozni.
A szociális rendszer átszabása rászorultsági alapon. A családi pótlék megvonása attól, aki évi 5 milliónál többet keres. Akadémiai doktori és akadémikusi tiszteletdíj átcsoportosítása gyermekélelmezésre. Egész napos munka a nyolcosztályos, legalább 200 fős iskolákban. Kisebb iskolák összevonása, tanárok átirányítása, buszozás. Olcsó meleg ebéd, szegényeknek ingyen tanszer. Ez a gazdasági felzárkózás, a társadalmi kohézió és a romaintegráció kiindulópontja.
A nettó kamatkiadás 1100 milliárd, kétszer annyi, mint a családi pótlék és a gyerektámogatások együtt. Végtelen teher a jövő nemzedékein, miközben azok meg sem születtek. Jövőfelélő gazdaságpolitika csődje, amit 2002-ben az MDF kivételével a parlamenti pártok közösen támogattak. Felzárkózás csak növekedéssel lehet, amit szerkezeti reformok nélkül nem lehetséges. (Közbeszólás: ez lenne az új csomag? Taps az MSZP, az SZDSZ és a függetlenek padsoraiban. Tatai-Tóth András: Szeretnék még ilyen magas szintű hozzászólásokat hallani!)