„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.

Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Miért mindig a rászorultakon csattan az ostor?

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Bár a kormányzati kommunikáció folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatottsági adatok milyen jók Magyarországon, azért ez a valóságban nem tükröződik. A valódi piaci és gazdasági alapon létrejövő munkahelyek száma nagyon csekély vagy nagyon jelentéktelen. A foglalkoztatottsági adatok csak a mesterségesen földuzzasztott közfoglalkoztatottak számának, valamint a külföldön munkát vállaló 500 ezer magyar állampolgárnak köszönhető. Ennek tükrében különösen nagy problémát jelent a magyar háztartásoknak az, ha a család akár egy tagja is teljesen önhibáján kívül, de átmenetileg is elveszíti a munkáját, és pénzbeli, szociális támogatásra szorul. Problémát jelent, hiszen azt tapasztalja, hogy itt is kapukba ütközik, hiszen azt érezzük, és azt látjuk, hogy folyamatosan szűkül az állam által a szociális ellátásokra fordított források összege. Ha például Szeged önkormányzatát tekintem, ez az összeg 2010 óta 75 százalékos csökkenést mutat. Ezzel szemben a másik oldalon viszont azt tapasztaljuk, hogy a pénzbeli szociális ellátásokat igénybe vevők száma 2010 óta folyamatosan növekszik, és nem valószínű, hogy csökkenni fog ebben az évben sem.

– A közfoglalkoztatás csak rövid időre és nem is mindenki számára biztosított, és azt is látjuk, hogy sok a pályakezdő fiatal is. A megnövekedett pénzbeli ellátási igények többletköltségét a jelenlegi forrásokból biztosítani nem lehet, a forrásaitól megfosztott önkormányzatoktól pedig ne várják a megoldást, hiszen nincs rá keret. Mindezek miatt kérdezem államtitkár urat: 

– Miért van az, hogy felesleges látványberuházásokra van pénze az államnak, miközben a nehéz helyzetbe jutott családok szociális támogatására szánt kassza lassan kiürül?

– Érdemi, valós munkahelyek híján mit kíván tenni a kormány az önhibájukon kívül egyre nagyobb számban szociális támogatásra szoruló magyar emberek megsegítésére, különösen úgy, hogy az önkormányzatok forrás hiányában az amúgy sem kötelező feladatot fölvállalni már nem tudják?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Kevés lesz a két perc, hogy minden valótlanságot helyrehozzak abból, amit a képviselő úr mondott az imént. Először is: lehet, hogy irigyek rá a szocialisták, hogy végre van egy sikeres közmunkaprogramja, Start-munka programja Magyarország kormányának, hiszen olyan mértékben sikerült új munkahelyet létrehozni, amire korábban valóban nem volt példa. Közmunkára pedig igenis szükség van, hiszen ön is tudja, hogy vannak olyan emberek, akik 5-10 éve már nem dolgoznak, és nekik nincs reális esélyük arra, hogy piaci munkát kapjanak, hiszen nincsen gyakorlatuk. Az utóbbi 5-10 évben nem tudnak felmutatni egyetlenegy munkában töltött napot sem. Ha nekik nem segít az állam, akkor nekik senki nem fog Magyarországon munkalehetőséget nyújtani. Az, hogy önök nem hoztak erre a területre semmifajta újdonságot, szabályozást, pontosan azt jelenti, hogy elengedték ezeknek az embereknek a kezét, lemondtak róluk.

Ami a nehéz helyzetben levő embereket illeti: először is, a segélyezés rendszere, ön is tudja, hogy átalakítottuk az önkormányzatok és a közigazgatás rendszerét. A járások nagyon sok feladatot átvettek az önkormányzatoktól, melyeket forráshiány miatt nem tudnak megoldani. Másrészről: önök voltak azok, akik eladósították az önkormányzatokat, sokkal több feladatot raktak rájuk, mint amennyi forrásuk lett volna. Mi konszolidáltuk őket, megszüntettük az adósságukat, hogy újra tudjanak normál mértékben költségvetést tervezni.

 – Ami pedig a segélyek kifizetését jelenti: ha ön is megnézi a tavalyi költségvetést és zárszámadást, hozzájárulást a szociális ellátásokhoz a költségvetésben akkor láthatja, hogy : 39,1 milliárd forint állt rendelkezésre, és ennek nem minden része lett elköltve, tehát még maradt is üres fedezet.

Visszavonulót fúj a kormányzat?

SNEIDER TAMÁS  (Jobbik): – Államtitkár Úr! Május 24-én, egy nappal az uniós választások előtt felröppent a híre egy olyan kormányzati elképzelésnek, amely a kétgyermekes családok adókedvezményének a bővítéséről szólt. Pankucsi Zoltán, a nemzetgazdasági tárca adóügyi helyettes államtitkárának akkori nyilatkozata szerint „már végeztek számításokat, ezek szerint a kétgyermekesek kedvezményének megduplázása évente 55-60 milliárd forintot hagyna az érintetteknél”.

– A június 19-i napirend előtti felszólalásomban felhívtam a figyelmet arra, hogy felelőtlen kísérletezgetést folytat a kormány a családtámogatások terén, valamint arra, hogy nem szabad tovább halogatni a kétgyermekes családok gyermekek után járó adókedvezményének bővítését. Kitértem a kormány óriási baklövésére, amit még Balog Zoltán miniszter úr is elismert a meghallgatásán, miszerint a 2012-től bevezetésre kerülő adókedvezmény csak a jómódúaknak kedvezett. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a jelenlegi létminimum magasabb, mint a minimálbér összege. Kiemeltem: a kísérletezgetések eredménye az lett, hogy 2013-ra ismét a 88 700-as mélypontra süllyedt az élve születések száma. Rétvári Bence államtitkár úr akkor a reagálásában a szokásos kötelező paneleket idézte. Egyetértett azzal, hogy nagyon fontos, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon, a felvetésemre viszont, hogy a lehető legsürgősebben intézkedni kell a kétgyermekes családok családi adókedvezményeinek bővítéséről, semmit nem reagált. Államtitkár úr, válaszoljon:

– Visszavonulót fújnak-e?

– Mégsem fogják megduplázni a kétgyermekes családok adókedvezményét?

– Vajon csak egy ilyen választás előtti ígéret volt ez is?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Újra azt tudom mondani, mint az előző kérdezőnél, hogy van egy Érdekes a helyzet, a Jobbik támogatja a Fidesz családi adókedvezmény-rendszerét, és ez a fontos. Az a fontos, hogy amit a Fidesz 1998-ban kitalált, nevezetesen a családi adókedvezmény-rendszerét, az egy jó rendszer. A Jobbik is támogatja, hogy a jövedelmük adójából adjunk többet gyermeknevelésre. Persze, azt is megértem, hogy ön mint ellenzéki képviselő, azt szorgalmazza, hogy a kétgyermekeseknek adjunk többet az adókedvezményből is, és adjunk mielőbb. Megértem önt, mi több, egyet is értek önnel. Valóban növelni szükséges a családi adókedvezmény mértékét, nagyságát, azonban ez már nem társadalompolitikai, hanem alapvetően a költségvetés kérdése, az adóbevételek kérdése. Nyilvánvalóan erre érdemben akkor lehet visszatérni, amikor a magyar gazdaság teljesítménye a gazdasági növekedéssel olyan plusz adóbevételeket hoz a költségvetés számára, amelyet a családoknak oda lehet adni támogatás címén. Úgy gondolom, hogy ez az idő el fog jönni, nem is sokára. Napirendre fogjuk tűzni, hogy a családi adókedvezmény rendszerét miként lehet bővíteni, erősíteni. Egyetértek önnel abban, hogy az egy- és kétgyermekes családok adókedvezményét bővítsük és növeljük , – akkor, amikor ennek eljön az ideje.

Milyen irányváltást tervez a vidékfejlesztésben Lázár János miniszter úr?

 SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Miniszter Úr! Nagyon sokat hallottunk az elmúlt héten arról, hogy milyen vidékfejlesztési átalakítások várhatók, és nagyon sok kérdés felmerül. Részben a sajtó nyilvánosságából értesültünk arról a progresszív rendszerről, ami az első pilléres támogatások tekintetében a nagyokat elkezdené egy nagyon picit szankcionálni, és visszahozná a középbirtokos rendszer megerősítésére ezt a forrást. Az Európai Unió Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapjának első pillérében az egységes kifizetések rendszere, a második pillérben a vidékfejlesztési támogatások vannak. És egy olyan hír is felröppent, hogy a második pillérből az első pillérbe kerülne átcsoportosításra a kormányzati törekvésben a pénz.  Felmerül az, hogy miért van erre szükség. Ha elkezdünk progresszíven csökkenteni területalapú támogatást, akkor elvileg többletforráshoz kellene hogy jusson a kis- és középbirtok. Tehát effektíve nem lenne szükség arra, hogy vidékfejlesztésből vonjunk el, mert a vidékfejlesztési forrásokra lenne sokkal nagyobb szükség, hogy pályázati úton a vidék minél inkább hozzá tudjon férni minél több pályázati pénzhez.

 – Miniszter úr első nyilatkozataiból csak a területnagyság volt behatárolva, és nagyon-nagyon örülnék neki, ha átgondolásra kerülne az esetleges rendszer, ami egyébként elviekben támogatható. Valóban hasznos lépés lenne, ha egy progresszív rendszer alakulna ki, mégpedig azért, mert önmagában a birtoknagyság nem indikálja egy-egy gazdaság értékteremtő jellegét. Lehetnek olyan nagyobb gazdaságok, amelyek magas foglalkoztatással, nagy értékteremtő jelleggel működnek, és lehetnek olyan kis gazdaságok, amelyek jóformán kiegészítő jövedelemként valósulnak meg. Jó lenne, ha más szempontok is beépülhetnének ebbe a rendszerbe, és történhetne erről egy általános vita. Mindezek után felvetődik a kérdés:

– Az átalakítások tükrében hogyan értékeli a vidékfejlesztési teljesítményeket?

– Az agrártámogatási rendszer milyen átalakítása várható?

+

LÁZÁR JÁNOS, miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Azt hiszem, ebben a Házban pártállástól függetlenül egyetértés van abban, hogy az elmúlt 24 esztendőben vagy talán 35 esztendőben a vidéken élők életlehetőségei jelentősen sérültek. A jelenlegi kormánynak az az elképzelése, hogy a rendelkezésre álló források átrendezésével, igazságosabbá tételével esélyt tudunk teremteni. Ezek természetbeni források – erdővagyon – és természetesen anyagi jellegű források, amelyek döntő mértéke az Európai Unióból érkezik. Úgy gondolom, hogy az európai uniós források felosztása az elmúlt hét évben nem volt sikeres, hiszen 70 százalékban részesültek a földalapú támogatásból a nagyüzemek, és legalább ugyanennyit kaptak a vidékfejlesztési ágból is.

 – Kétfajta európai uniós támogatás van, földalapú és vidékfejlesztési típusú. Ezt most megpróbáljuk megváltoztatni.  A földalapú támogatásoknál 150 ezer euróig nem alkalmazhatunk degressziót, ez az európai uniós irányelv, 150 ezer euró fölött viszont csökkenteni kívánjuk a nagybirtok számára elérhető földalapú támogatást. 150 ezer euró alatt, ami körülbelül 1000-1100 hektár, mindenki számára szeretnénk fenntartani a jelenlegi, nagyságrendileg 70 ezer forint/hektárnyi földalapú támogatást.

 A kistelepülések lakóinak életét sem fogják megkeseríteni idén a szúnyogok?

 SIMON RÓBERT BALÁZS (Fidesz): – Államtitkár Úr! Ahogyan mi, a Duna és a Mosoni-Duna mentén élők már személyesen megtapasztaltuk, a közvélemény pedig az elmúlt hetek híradásaiból tudja, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az enyhe tél, illetve a májusban nagy mennyiségben leesett csapadék következtében a vízzel borított területeken a csípőszúnyogok számára optimális tenyészőhelyek jöttek létre. A helyzetet sajnos tovább rontja, hogy az árvízi szúnyogfajok a szokottnál is több petét raktak le, ezek a folyók és a belvízi területek mentén vannak jelen, vagyis extrém méretű szúnyoginvázióra van idén nyáron kilátás.

 – Államtitkár Úr! Győri lakosként pontosan tudom, hogy a mi térségünk környezeti adottságainak köszönhetően különösen érintett. Éppen ezért városvezetőként is minden évben elkövetek mindent azért, hogy az önkormányzat megtegye a szükséges ellenintézkedéseket. Tavaly például több mint 200 millió forintot fordított a város költségvetéséből a szúnyog gyérítésére. Ugyanakkor tudom, hogy a környékbeli kistelepüléseket - Kisbajcs, Nagybajcs, Vének, Vámosszabadi, Győrújfalu vagy Győrzámoly - az év folyamán többször is ellepi a szúnyoginvázió. E probléma megoldására a permetezés költségeinek biztosításával az állam nyújthat segítséget, mert ezen kistelepülések költségvetésükből azt biztosítani nem tudják. Ezért is kérdezem:

– A kistelepülések lakóinak életét sem fogják megkeseríteni idén a szúnyogok?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A szúnyogok elleni védekezés valóban minden évben jelentős gondot okozott az önkormányzatoknak. Különösen a kistelepüléseknek nehéz előteremteni a költségvetésükből azt a forrást, amit erre a feladatra fordíthatnak. És nemcsak a forrás előteremtése, hanem az irtás, a gyérítés megszervezése, technikai lebonyolítása is problémát okozhat. És valóban, különösen nehéz helyzetben vannak a Szigetköz települései, ahol a szúnyogok számára optimális tenyészőhelyek alakultak ki.

 – A probléma megoldása érdekében, rendkívüli intézkedéseként  a tartalékalapból átcsoportosítás történt. Kormányhatározat szerint zajlik majd az országos szúnyoggyérítési program megvalósítása, amelynek során több mint 700, azaz hétszáz településen a folyamatos felmérések alapján 2-6 alkalommal légi kémiai módszerrel mintegy 450 ezer hektáron, földi kémiai módszerrel 350 ezer hektáron, biológiai módszerrel pedig 20 ezer hektáron hajtanak majd végre gyérítéseket.

 – A Szigetközben és környékén - beleértve Győrladamér, Győrújbarát, Győrújfalu és Győrzámoly településeket is - már a héten megkezdődik a szúnyogok elleni védekezés. Ahogy a képviselő úr elmondta, a nagyvárosoknak lehetősége van saját költségvetésükből is végezni ezt a tevékenységet. Az országos program ezt is segíti, a kistelepüléseken pedig teljes egészében átvállaljuk ezt a feladatot.

Mikor ültek utoljára vonaton?

 BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Kósa Lajos polgármester 2014. június 7-ei nyilatkozatából idéznék: „A Debrecen-Budapest távolság táblától tábláig közúton két óra, vonattal szintén, a 160 kilométer óránkénti sebességre képes vonatokkal pedig csak másfél óra lesz, tehát a távolság sem lehet akadály.” Mondta ezt Kósa Lajos azzal kapcsolatban, hogy Debrecenbe is költöztetnének minisztériumot. Azonnal világossá vált, hogy a Fidesz-KDNP képviselői igencsak ritkán, de megkockáztatom, hogy soha nem utaznak vonaton. Látszik, hogy mennyire nincsenek tisztában a kormánypárti képviselők a mai magyar valósággal.

 – Államtitkár Úr! Jól ismerem a mai vasúti állapotokat, ezért néhány adatra felhívnám a figyelmét. Hogyan lehet ma Budapestről eljutni Debrecenbe? Az első IC-vonat Budapestről Debrecenbe 6 óra 23 perckor indul, menetideje 2 óra 42 perc, érkezés 9 óra 5 perckor. Tehát nem lehet Debrecenbe reggel 8 órára megérkezni, és nem is másfél óra a menetidő. De lehet akár gyorsvonattal is közlekedni, amely 5 óra 58 perckor indul, 8 óra 58-ra Debrecenben is van, menetideje 3 óra. Tehát ezzel a vonattal sem lehet 8 órára Debrecenbe érni. De, van megoldás. Van egy személyvonat, ami 3 óra 3 perckor indul egy átszállással, amelynek menetideje 3 óra 27 perc. 6 óra 30-ra már Debrecenbe is értünk.

 – Államtitkár Úr! Ez a mai magyar valóság. Aki tömegközlekedéssel utazik, tisztában van azzal, hogy amit Kósa Lajos mondott, az nem igaz. Hivatkozik egy fejlesztésre, ami egyébként a szocialista kormányzat alatt indult, de ez sem oldja meg a problémát, mert ez csak a Szajol-Püspökladány vonalat érinti, ami 67 kilométer. Ezért is kérdezném:

– Mikor lesznek olyan állapotok a magyar vasúton, hogy Budapestről Debrecenbe el lehessen jutni másfél óra alatt, hogy igaza legyen Kósa Lajosnak?

– És mikor utaztak önök utoljára vasúton?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! Jelentem, a múlt vasárnap utaztam Vác-Zebegény között, szombaton pedig a gyerekvasúton avattunk 180 új vasutast. Egyébként személyes sikeremnek tekintem, hogy az újsütetű szocialista képviselőtársaim megvilágosodtak, és a vasút bezárása helyett a vasút mellett kardoskodnak. Őszintén köszönöm.

– Egyébként a 100-as számú Budapest-Debrecen-Záhony vasútvonalon jelentős mértékű felújítás és átépítés zajlik. Szajol és Püspökladány állomások között teljes al- és felépítménycserét valósítottunk meg, megújul minden állomás, biztonságos és akadálymentes magas peronok épülnek. A kivitelezési munkálatok ideje alatt a vonatok vágányzári menetrend szerint közlekednek, ezért Budapest és Debrecen között 10 és 25 perc között növekszik a menetidő. A képviselő asszony által idézett menetrendi adatok tehát az ideiglenes vágányzári menetrendben szereplő idők.

– Az InterCity-vonatok Ferihegy megállóhelytől Debrecen Nagyállomásig 2 óra 9 perc alatt érnek el, úgy, hogy több köztes állomáson is megállnak. A megállás nélkül közlekedő Kengyelfutó gyorsvonat menetideje ugyanezen a szakaszon 2 óra 3 perc. A jelenlegi infrastruktúrán is teljesíthető lenne a két óra alatti menetidő. Püspökladány és Debrecen között hasonló műszaki tartalmú pályafelújítást tervez a MÁV és a kormány. Elkészültével a pályaszakaszon 160 kilométeres sebesség is elérhetővé válik. Így olyan menetrend kialakítására nyílik lehetőség, amely félórás menetidő-csökkenést jelent. Ennek a támogatására kérem!

Összefogással az élhető vidékért, a magyar megmaradásért?

 ANDER BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár Úr! A helyi termelést és így a vidéki életet is tönkretevő, bicskanyitogató példa a magyar valóságból: miközben az idegen hátterű kereskedelmi láncok és feldolgozók szánalmas eurócentekért vásárolják fel a hazai gazdák véres verejtékkel előállított terményeit, addig hovatovább oda jutottunk, hogy az áruházakban olcsóbb a több ezer kilométeres távolságból ideszállított banán, mint az itthon is megtermő alma.

– Államtitkár Úr! Alapvető cél kellene, hogy legyen: nagyobb összegek maradjanak a helyi gazdák zsebében, és mérséklődjön a súlyos társadalmi problémákat gerjesztő, szociálisan, gazdaságilag egyaránt elmaradott vidéki térségek munkanélkülisége. Jelenleg az egyes termékpályákon elérhető haszonnak mindössze az egytizede marad a termelőknél, a többi pedig a köztes piaci szereplők kezén köt ki. Az árdrágító értékesítési lánc rövidítésével a profitelosztás igazságosabbá, az árak olcsóbbá válnának, így egy szűk, élősdi kisebbséget leszámítva mind a munka dandárját végzők, mind pedig a fogyasztók jól járnának. Amennyiben a termelők együtt léphetnének föl, úgy piaci erejük is érzékelhető mértékben nőne, nem lenne vágyálom a helyi termelői tulajdonban lévő élelmiszer-feldolgozók létrejötte sem, ezek pedig munkahelyeket teremtenének, a hazai kistelepülések megmaradását szolgálnák. A nyomorba fulladt, elöregedő települések helyett végre önfenntartó falvak, a munkanélküliség előli elvándorlás helyett pedig gyarapodó, szülőföldjén maradó lakosság jellemezné a magyar vidéket.

 – Államtitkár Úr! A Jobbik nem kér sem a bolsevik kolhozokból, sem pedig az ember- és környezetpusztító tőkés nagyüzemek áldásaiból. Ezért is kérdezem:

– Az elmúlt négy év során milyen konkrét előremutató eszközökkel támogatták a gazdálkodók közös beszerzési és értékesítési szervezeti integrációját?

– Miért jár sok tekintetben még mindig gyerekcipőben ez a roppant fontos terület?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A magyar kormány kiemelt célként kezeli a termelői összefogás elősegítését, ennek érdekében a termelői csoportok és termelői szervezetek támogatása az elmúlt évek során folyamatos volt. Az elmúlt négy évben például  a zöldség-gyümölcs termékpályán működő szervezetek számára - uniós támogatásokkal együtt - összesen közel 24 milliárd forint támogatást fizettünk ki beruházásaikhoz és működésükhöz. 2011-től e szervezetek versenyképességének növelése érdekében 5 százalékról 25 százalékra emeltük a zöldség-gyümölcs termelői csoportok beruházásaihoz nyújtandó nemzeti támogatás arányát, aminek hatására az ágazatban a termelői szervezettség meghaladta a 17 százalékot. A mezőgazdaság más ágazataiban működő termelői csoportok is – az uniós támogatással együtt – összesen 10 milliárd forint, közösségi célokra szabadon felhasználható működési támogatásban részesültek. Egyes EMVA-pályázatokná pedig – mint például a fiatal gazdák induló támogatása, az ültetvények korszerűsítése vagy a kertészetek korszerűsítése - szintén előnyt jelent a termelői szervezetekben való tagság, hiszen az a pályázat elbírálásakor többletpontszámot jelentett.

– Képviselő Úr! A legutóbb megtartott visegrádi 4-ek mezőgazdasági miniszteri találkozóján és a mezőgazdasági és halászati tanácson a termelői csoportok számára a jelenleginél kedvezőbb uniós eszközök alkalmazását szorgalmaztuk annak érdekében, hogy a termelői szervezettség tekintetében felzárkózhassunk az EU  vezető tagállamaihoz, és javítsuk a hazai termelők piaci pozícióit.