„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mikor kapnak valódi béremelést a szociális ágazat dolgozói, meddig hitegetik még őket?

KORÓZS LAJOS  (MSZP): – Államtitkár Úr! Közel egy éve, hogy először vonultak utcára a szociális ágazat dolgozói béremelést követelve. Az elmúlt években a humán szférában többé-kevésbé voltak béremelések, de a szociális szféra borzasztóan elmarad a humán ágazat többi szakmájától. Tudomásom szerint amikor én államtitkár voltam, akkor kaptak utoljára béremelést, és ennek már legalább hat éve.

– Államtitkár Úr! Annak idején, amikor önök átalakították az adórendszert, és eltörölték az adójóváírást ez a szociális ágazatban dolgozó kollégákat nagyon érzékenyen érintette, hiszen az alacsony bérrel rendelkező kollégák tudták az adójóváírással egy kicsit kellemesebb helyzetbe hozni magukat és a családjukat. Hat év távlatában, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezért jövedelmük a vásárlóértékének mintegy 25-30 százalékát elveszítették.

A nyáron még azt mondta a miniszter, hogy életpályamodellt kínálnak a szociális ágazatban dolgozóknak, és több munkacsoportot is létrehoztak ennek érdekében. A legújabb hír pedig arról szól, – és ez a hír Lázár úr titkárságáról származik –, hogy akkor lesz majd béremelés, ha a szociális ágazatból 15-20 ezer embert elbocsátanak, és az így elbocsátott emberek béréből tudnak egy tisztességes béremelést megtenni. Kérdezem tehát:

– Mikor lesz valódi béremelés a szociális ágazatban, és milyen mértékű lesz az?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Rosszul emlékszik: a szociális szférában idén január 1-jén volt utoljára béremelés. Ez nyilvánvalóan csak az első lépése egy hosszabb sorozatnak, de az idei költségvetésben is szerepel 12 milliárd forint ágazati bérpótlékként, és ez a jövő évi költségvetésbe is be van tervezve. Ezzel 10-15 ezer forinttal keresnek többet az ágazatban dolgozók. Ez persze még messze nem annyi, mint amennyit a munkájuk miatt érdemelnének. Azt tervezzük a következő időszakban – ahogy ezt többször is elmondtuk –, hogy ha a szociális ellátórendszernek az átalakítása megtörténik a következő hónapokban, akkor utána elindulhat az ágazatnak egy bérfejlesztéssel egybekötött életpályaprogramja. Október elejére egyeztettünk a szakszervezetekkel, de a közösen megállapított szöveget azóta sem írták alá, helyette szervezték a demonstrációt, holott korábban nekik sem volt kifogásuk ellene.

Kívánja-e kifejezni a kormány a megbecsülését a hétköznapok hősei felé?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Örömteli tény, hogy a korábbi szocialista kormányzás időszakával összehasonlítva egyre jobban terjed Magyarországon az önkéntes munka, az önkéntes segítői tevékenység. Az önkéntes munka személyiségformáló, valamint elsősorban vidéken alkalmas a kisközösségek erősítésére is. Számos program működik, elég, ha például a katolikus, a református és az evangélikus egyház közös „72 óra kompromisszum nélkül” címet viselő akcióját említem. Az önkéntes szervezetek, az önkéntes segítői tevékenységben részt vevők száma fokozatosan nő, ami jól mutatja a magyar emberekben alapvetően meglévő igényt az ilyen tevékenységre. A szociális területen, a környezetvédelem, az állatvédelem, az oktatás és sajnos időről időre az árvízvédelem területén is láthatjuk, hogy az önzetlen és segítő kezekre szükség van.

– Azt gondolom, hogy honfitársaink tekintélyes lélekszámú csoportja azonban annak ellenére sem érezte meg az önkéntes munka örömét, hogy a segítő szándék minden bizonnyal megvan benne. Ugyanakkor mások a kisközösségeikben mindezt úgy teszik, korrepetálások, téli tüzelő felhasogatása, bevásárlás s a többi formájában, hogy azzal a lehetőségeikhez mérten aránytalanul nagy terhet vállalnak magukra. A hétköznapok hősei teszik a dolgukat, segítenek, ahol tudnak, időt rabolva nemcsak a szabadidejüktől, de a szeretteiktől is.

Kérdezem tehát:

– Tervezi-e a kormány legalább szimbolikus jelleggel kifejezni megbecsülését az ilyen, mondjuk úgy, hétköznapi hősök felé?

– Milyen tervei vannak azoknak az önkéntes munkába történő bevonására, akik megszólítása mind ez idáig nem történt meg, de akikben kétségtelenül megvan a segítő szándék?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Valóban, az egyik legnagyszerűbb dolog, amikor valaki önkéntes munkával segít azokon, akik valamilyen szempontból nehéz helyzetben vannak, vagy valamilyen közös ügyet elő tudnak mozdítani. Az ön által idézett „72 óra kompromisszum nélkül” akcióban, volt szerencsém nekem is részt venni. Én magam is részt vettem az egyik akcióban. Amikor még ez indult, a Katolikus Ifjúsági Mozgalom tagjaként én is a szervezője voltam ezeknek az önkéntes akcióknak, és láttam, hogy az embereknek igenis, erre nagyon nagy igénye van, és sokan keresik az alkalmat, hogy ezt kifejezzék. Az én korábbi tevékenységemtől függetlenül a minisztérium, ezt az önkéntes toborzó, önkéntes közvetítő, koordináló és a médiában is megjelenő akciót 5 millió forinttal támogatta, túl azon, hogy a történelmi egyházak is nagy áldozatot vállaltak a beindításáért, és biztosították a szervezeti kereteit.

– Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy az önkéntesség kultúrájának az elterjesztésére az érettségi előtti 50 óra közösségi munkát bevezettük, pontosan azért, hogy kinek-kinek legyen alapélménye már az iskolája során is. Ezeknek az intézkedéseknek vagy az önkéntesség éve meghirdetésének a magyar EU-elnökség idején volt eredménye, hiszen 4 százalékkal nőtt 2011 és 2014 között az önkéntesek száma.

– Képviselő Úr! Az Új Széchenyi-terv keretében az önkéntességre külön pályázati felhívásokat tettünk közzé, 1,7 milliárd forint értékben 102 szervezet részesült ilyen támogatásban. Pro Voluntarius-díjat alapítottunk 2013-ban, amelynek pont december 1-jén, nemsokára lesz a díjátadója, amely közel esik a december 5-ei nemzetközi önkéntességi naphoz. Tehát nemcsak tanácsadással, információkkal, önkéntespontokkal a megyeszékhelyeken, hanem konkrét anyagi támogatással is százas nagyságrendben segítettünk szervezeteket az önkéntesség terjesztésében.

Lesz-e vizsgálat a Fidesz közeli civileknek juttatott pénzekből?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Szép lassan összeáll kép, világossá vált, hogy a kormánynak miért kellett fideszesíteni a civil pénzekkel kapcsolatos döntéshozatali rendszert. Világossá vált, hogy miért háborog a kormány amiatt, hogy egy tőle független civil szervezet dönt például a norvég civil pályázati forrásokról. Az ok végtelenül egyszerű. A gigaberuházásoktól a helyi civil támogatásokig mindenre rá akarják tenni a kezüket. A Nemzeti Civil Alap felszámolása és a Nemzeti Együttműködési Alap létrehozása már eleve arról szólt, hogy kiszorítsák a civileket a civil pénzek elosztásáról szóló döntésekből, a felhasználás ellenőrzéséből.

– Kik is nyertek tehát a NEA pályázatain több-kevesebb pénzt? A kormánypárti parlamenti alelnök alapítványa vagy például olyan városi alapítvány, amelynek kuratóriumában ott ül az egészségügyi államtitkár, korábbi miniszterelnöki tanácsadó. Nyert volt fideszes országgyűlési képviselő alapítványa, és nyertek fideszes polgármesterekhez, jelenlegi országgyűlési képviselőkhöz, önkormányzati képviselőkhöz kötődő szervezetek. Miközben a kormány által nem irányított vagy a Fideszhez nem olyan közeli szervezeteket ellenséggé nyilvánították, sajátjaiknak gátlás nélkül osztogatják a pénzt. Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy néhány konkrét kérdésre jogosan vár választ a nyilvánosság.

– Hány olyan pályázat nyert, amelyben fideszes politikusok vagy családtagjaik érintettek?

– Mennyi pénz került ilyen módon a kormánypárt politikusaihoz?

– Vizsgálták-e, hogy a civil álarc mögé bújó politikusok szervezetei valóban végeznek-e érdemi közösségi tevékenységet?

– Mikor indul a Kehi vizsgálata nyilvánvalóan politikai támogatások miatt?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! Magas labdát adott ön fel nekem azzal, hogy a norvég alap támogatási politikáját összehasonlította a Nemzeti Együttműködési Alappal. A Nemzeti Együttműködési Alap 5 ezer civil szervezetet támogatott eddig, 12 638 eredményes és sikeres pályázattal sikerült civil szervezeteket 3,5 milliárd  forinttal támogatni. Ezzel szemben az Ökotárs kezelésében a norvég alap 800 millió forintot 20 szervezetnek osztott szét. 5 ezer kontra 20, ez nagyságrendileg olyan nagy eltérés nincsen a 800 millió és a 3,5 milliárd közötti különbség.. Az 5 ezerből ön talált olyat, amelynek valamely tisztségviselője valahol Fideszhez köthető. Nyilván fog még ön különböző szervezetekben aktívan dolgozó olyan embereket találni, akik a Fidesz-KDNP-vel szimpatizálnak, de mi legalább nem azt tesszük, mint a Gyurcsány-Bajnai-kormányzat, amelyik annak idején megadóztatta a civil szervezeteknek adott adományokat. Mi ennek ellenére örülünk annak, hogy a civil szervezetek számára a 2015-ös évre 2,12 milliárddal több, 5,4 milliárd forint lesz az a támogatás, ami kiadható.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Azt hittem, hogy ön itt inkább az LMP és a norvég alap, az LMP és az Ökotárs Alapítványnak a kapcsolatáról fog beszélni, és elhatárolódik attól, hogy a norvég alapból kormányellenes vagy Lázár János-ellenes tüntetéseket finanszíroztak. 

Mikor, hogyan tervezik a duális képzés bevezetését a felsőoktatásban?

PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár Úr! A magyar felsőoktatásban viszonylag gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy alapos és mélyenszántó elméleti felkészültség van, ugyanakkor a gyakorlati ismeretek szintjén viszont komoly hiányosságokkal is találkozhatunk. Nem egy esetben találkozhatunk azon álláshirdetésekkel, hogy már gyakorlathoz kötötten keresnek diplomásokat, akik viszont, ha kikerülnek az egyetemekről, főiskolákról, nyilván a gyakorlat megszerzése szempontjából még abban a helyzetben vannak, hogy ez nem adatik meg nekik. Ez egy kicsit a 22-es csapdája. Ebből a szempontból, azt gondolom, üdvözlendő az a törekvés, hogy a gyakorlati képzést is valahogy behozzuk a rendszerbe. Mostanában barátkozunk azzal a fogalommal, hogy duális képzés. A tervek szerint létrejön a duális képzési tanács. A kérdésem a következő:

– Ennek a felállítása hol tart, hiszen ez lesz jogosult kidolgozni azt a feltételrendszert, amelynek mentén ténylegesen majd összeáll a felsőoktatásban ez a duális képzés?

–- Milyen eredményt várnak attól, hogy a duális képzést ki lehet terjeszteni a felsőoktatás minden területére?

–A  műszaki tudományok területén is a gyakorlati képzésben lesz valamilyen gyakorlati szintű értékelési mechanizmus bevezetve?

– Ha igen, akkor ezt a cégeknél hogyan és mint kell elképzelni, avagy várjuk meg ezzel kapcsolatban még ennek a duális tanácsnak a döntését?

– Mikortól lehet elképzelni ennek a tényleges bevezetését?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A duális képzés az egyik leghatékonyabb eszköznek bizonyul a gyakorlatorientált képzési szerkezet kialakításában. Leszögezhetjük, hogy a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő szakemberképzés az elméleti és a gyakorlati képzést azonos fontossággal kezelő duális felsőoktatási képzési rendszer megteremtésével érhető el leginkább. Már csak azért is, mert a duális felsőoktatás a felsőoktatási intézmények és az érintett iparvállalatok együttműködésén alapuló, gyakorlatorientált képzés. Ez a képzési forma a minőségi elméleti tudás mellett gyakorlati tapasztalatokkal, a szükséges kompetenciákkal és készségekkel rendelkező fiatal szakemberek képzését szolgálja.

– Képviselő Úr! Az oktatási időbeosztás a hagyományos nappali képzéshez képest fokozottabb, gyakorlatilag a főállású munkaviszonnyal azonos. A duális képzés biztosítja a diákok számára azt, hogy az iskola befejezése után gyakorlatilag átmenet nélkül teljes értékű munkavállalóként hasznosíthassák szakismereteiket. A duális képzés révén a hallgatók a helyszínen, az életben ismerhetik meg a legkorszerűbb módszereket, eljárásokat, termékeket és technológiákat, folyamatokat, szervezeti működést, valamint a diplomamunkát, a szakdolgozatot is a valós élet problémáiról készítik el. E képzési rendszer segítségével olyan munkaerő kerül ki a felsőoktatásból, amely azonnal, több hónapos vagy éves továbbképzés és további anyagi ráfordítás, gyakorlati idő nélkül képes belépni a munka világába. A hazai felsőoktatási duális képzési modell németországi példákon alapszik, Németországban az 1970-es években indultak a duális képzések a felsőoktatásban, és azóta is hozzájárulnak Németország gazdasági fejlődéséhez. A duális képzéseken végző hallgatók 85 százaléka munkaszerződéssel fejezi be a tanulmányait. Az eddigi magyar duális képzések esetében ez a szám 95 százalékos, a lemorzsolódás tehát elenyésző.

Mikor születhetnek ismét gyermekek Várpalotán?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Államtitkár Úr! A korábbi várpalotai Városi Kórház, amely egy éve vette fel Szent Donát nevét, a 2005. évben került magánvállalkozás üzemeltetése alá, mivel az önkormányzat finanszírozási nehézségekkel küzdött. Az üzemeltetési jogért a város nem kért pénzt, ugyanakkor a működtetést átvevő cég vállalta, hogy a kórház adósságállományából 60 millió forintot törleszt. Az átadás-átvételnél kiderült, hogy az intézmény adóssága megközelíti a 100 millió forintot, így az önkormányzatnak még mintegy 30-40 millió forintot kellett előteremtenie a hitelállomány felszámolásához. A megegyezés értelmében az épületek továbbra is önkormányzati tulajdonban maradtak, így azok felújítása az önkormányzatot terhelte. Időközben ezek az ingatlanok az államhoz kerültek.

– Államtitkár Úr! A fél évszázados múltra visszatekintő várpalotai kórház a város és a környező hat település mintegy 40 ezer lakosát látja el, szolgálja ki. Az új üzemeltető nagy tervekkel érkezett, új szárnyakat építtettek, elsősorban rehabilitációs részleg kialakítására. Néhány évvel később, 2007-ben a kórház funkciót váltott, azóta csak krónikus, rehabilitációs, illetve járóbeteg-ellátó feladatokat lát el, megszűnt a sebészet, a belgyógyászat és a leginkább hiányolt szülészet. Mára a helyi lakosok véleménye szerint a kórház elfekvővé vált, és sokan mondják, hogy Várpalotán csak meghalni lehet, de születni nem. Pedig sokan büszkék arra, hogy születési helyként szeretett városuk van feltüntetve lakcímkártyájukon, és szeretnék, ha születendő gyermekük is elmondhatná majd, hogy Várpalotán született.

– Államtitkár Úr! Elfogadhatatlan, hogy egy korábban valóban az emberek gyógyulását, születését szolgáló intézmény profittermelő céllal működjön, miközben jóval több szolgáltatásra lenne igény. Szemmel látható, hogy Várpalotán és a környező településeken élők igényeit nem elégíti ki a jelenlegi működés. Tisztelettel kérdezem tehát:

– Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a várpalotai kórházban ismét sebészet és belgyógyászat működjön?

– Mikor indulhat újra a szülészeti osztály, hogy újra születhessenek gyermekek Várpalotán?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Ahogy bizonyára ön előtt is ismert, 2007. január 1-jével - a szocialista kormányzás idején – az egészségügyi ellátórendszer akkori struktúraváltozása eredményeként alakult ki a várpalotai kórház krónikus ellátási profilja az aktív ellátás megszüntetésével. Megszűnt a belgyógyászat, megszűnt a szülészet-nőgyógyászat. 2012-től a kórház - tehát két éve - 166 krónikuságy-kapacitással rendelkezik az ápolás, a szakápolás, a krónikus belgyógyászat és a pszichiátriai rehabilitáció területén. A járóbeteg-szakellátás heti 237 szakorvosi órában, 12 szakmában működik, többek között szülészet-nőgyógyászati járóbeteg-szakellátás, szülészet-nőgyógyászati ultrahang-szakrendelés keretében. Ezeket tehát biztosítani tudtuk a szocialista bezárási hullám után.

– Képviselő Úr! Az ellátórendszer 2012. évi átalakítása során a szülészet-nőgyógyászati szakterület felülvizsgálatánál figyelembe kellett venni a szakmai kollégium szülészet és nőgyógyászat, asszisztált reprodukció tagozatának véleményét is. Számos szakmai egyeztetést követően a tagozat szerint - a betegbiztonsági szempontokat prioritásként kezelve - a szülészeti osztály kialakítása Várpalotán nem volt megalapozott. A manuális szakmák esetében elmondható, hogy a betegbiztonsági szempontokat előtérbe kell helyezni - mondta ez a vélemény -, hogy magasabb szakmai tudást vagy költségesebb eszközigényű beavatkozásokat centralizáltan lássanak el, ahol az esetleges szövődmények ellátására is felkészültek az intézmények.

– Képviselő Úr! Az orvosszakmai fejlődés lehetővé tette, hogy számos beavatkozás egynapos sebészeti ellátás keretein belül is elvégezhető legyen, így ezek az ellátások már a lakosság széles köre számára könnyen elérhetők. Várpalotán például egynapos sebészeti ellátás a szemészet, a sebészet és a nőgyógyászat is. Ezekben a szakmákban nincs is szükség arra, hogy az egyszerű beavatkozások elvégzéséhez a páciensek nagyobb centrumokba utazzanak.

Az uniós forrásokból végzett fejlesztések eredményeként a várpalotai kórházban tovább fog bővülni az egynapos ellátások köre, jelentős infrastruktúra- és technológiafejlesztés valósul meg, és bízunk benne, hogy további alkalmazottak felvételére is a továbblépéshez lehetőség lesz.