„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. A siker azonban  egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Búcsúzó  szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve - tallózunk.

Hol tartunk, mi a jövőnk, az országos mentőszolgálat ma és holnap?

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – Államtitkár úr! Az Országos Mentőszolgálat Magyarország legnagyobb egészségügyi intézménye, feladatait 7500 közalkalmazottal, közel 1000 járművel végzi. A szervezet 127 éves történelme során sokszor és sok szempontból tartozott a világ élvonalába, az utóbbi évtizedekben azonban fejlődése meglassult. Különösen negatív a 2007-2010 közötti időszak volt, hiszen a kormányváltásig nem került sor még új mentőautó beszerzésére sem. Az akkor már rendelkezésre álló uniós források felhasználása érdekében sem történt érdemi lépés.

– A kormányváltást követően 2011-től 120 új mentőgépkocsi beszerzésére került sor mintegy 2 milliárd forintból. 2010 végétől az OMSZ fejlesztésének lehetőséget adó európai uniós projektek is a megvalósulás szakaszába léptek. Ez összességében több mint 15 milliárd forint felhasználását és ezzel az Országos Mentőszolgálat korszakos jelentőségű fejlesztését teszi lehetővé. Az újabb eredményekkel a magyar lakosság biztonságérzete fokozódik. Nehéz küzdelem után, hittel és optimizmussal felvértezve kérdezem tehát:

• Az európai uniós pályázatok segítségével milyen fejlesztések történtek a mentésirányításban, a személyzet képzésében, azaz Magyarország lakossága biztonságának növelése érdekében?
• A rohamkocsi létrehozásának ötlete és gyakorlati hasznosítása a világon elsőként 60 éve Magyarországon kezdődött, hogyan kívánunk emléket állítani a világméretű magyar kezdeményezésnek?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! 2010-ben valóban elkeserítő állapotokat találtunk. A vörösiszap-katasztrófánál. 1 millió, vagy 1 millió kilométer fölött futó mentőgépkocsikat is láttunk kivezényelve: elöregedett mentőautók, elavult mentésirányító rendszer, mágnestáblán húzogatott mágneses ikonok, méltatlan körülmények között helytálló mentőszolgálatos bajtársakkal találkoztunk,. Rögtön látszott, hogy ez egy kiemelendő terület. A források átcsoportosításával a gazdasági világválság mélypontján is mindig sikerült annyi pénzt biztosítani, hogy 3 év alatt 120 mentőgépkocsit vásároltunk. Megelőzően 2007-ben került sor utoljára mentőautó beszerzésére.

– A 15 milliárdos európai fejlesztési forrás gyors és hatékony felhasználását is megkezdtük. Ez a forrás tulajdonképpen 2007 óta parlagon hevert. A fejlesztési program keretében korszerűsödik a mentésirányítás rendszere. Ezekben a pillanatokban is tanulják a mentésirányítók azt az elektronikus rendszert, amelynek a segítségével a mentőgépkocsikon lévő táblagépekre érkezik az utasítás, a dokumentáció elektronikus, a központi adatbázisból a kórházak előre felkészülten állhatnak a beteg fogadására, úgyhogy azt szeretném mondani, forradalmi, ami jelenleg a mentőszolgálatnál történik. Idén 200 új mentőgépjárművet szerzünk be. Az első gépkocsik már meg is érkeztek az elmúlt héten, ezek között lesz 22 orvosi kocsi is, ami már megint egy új beavatkozási lehetőséget teremt.

– Képviselő úr!  22 új és 60 felújított mentőállomás lesz 2014 végéig, és bízom benne, hogy mindaz, amit teszünk, jobb munkakörülmények közé helyezi a mentőszolgálatnál dolgozó bajtársakat.  A világon először nálunk indult rohamkocsi-szolgálat 1954. március 29-én, és azt tervezzük, hogy ezt idén méltóképpen megünnepeljük az Országos Mentőszolgálattal együtt. Végezetül csak annyit: bízom benne, hogy ezeknek a fejlesztéseknek mentén méltó kezekbe került és méltó kezekben van a kórházon kívüli sürgősségi ellátás.

+

PUSKÁS TIVADAR: - Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy az Országos Mentőszolgálat fejlődése a magyar lakosság biztonságérzetét fokozza. Biztosak lehetünk abban, hogy minél hamarabb megérkezik az újabb segítség. Köszönöm, hogy az elmúlt 8 esztendőben itt a parlamentben is szolgálhattam a mentőket, szolgálhattam Szombathelyt és szolgálhattam Magyarországot.

+

SZÓCSKA MIKLÓS: – Képviselő úr! Bízom benne, hogy mindaz a munka, amit ön is elvégzett, amikor ennek a projektnek a küldetése kiteljesedik, hogy az ország több mint 90 százalékán 15 percen belül érkeznek a mentőegységek a hívás helyszínére, akkor elégedett lesz mindazzal a munkával, amit tett. A másik pedig az, hogy én is szeretném megköszönni a képviselő úrnak mindazt a támogatást és a munkát, amit ez ügyben elvégzett.

Mit hozott haza Kínából a miniszterelnök úr?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszter úr! Amikor az utóbbi időben a Fidesz vezetői vagy Orbán Viktor külföldre utaztak, onnan még nem jöttek jó hírrel haza. Tavaly Indiában jártak, és ott derült ki, hogy mit terveznek Pakson. Mindent persze azóta sem tudhattunk meg, a képviselők is anélkül szavaztak, hogy megismerhették volna Vlagyimir Putyin konkrét feltételeit. Most elmentek Kínába, és a miniszterelnök úr ott összehasonlította az ottani és a hazai politikai stabilitást. Tibetben sokat tudnának mesélni erről a stabilitásról. Minderről persze legerősebben saját magát tudná a miniszterelnök számon kérni, hiszen 2008-ban még ő maga állt ki ezen fejlesztések, illetve a szerződések titkos paktumainak a nyilvánosságra hozásáért.

– De mit is ajánlhatott miniszterelnök úr a kínai befektetőknek? Azt mondta, hogy Európa egyik legversenyképesebb gazdaságával állunk szemben, ha Magyarországot nézzük. De ha megnézzük, Magyarország folyamatosan csúszik vissza a versenyképességi rangsorban, és nemcsak világszinten, hanem a környező országokhoz képest is. Azt üzente haza Kínából a miniszterelnök úr, hogy lényegében mindenki talál majd munkalehetőséget. Igen, a közfoglalkoztatásban vagy a hegyeshalmi vészkijáraton túl Nyugaton.

– Miniszter úr! Adókedvezményt is ígértek a kínai befektetőknek. Miért a kínai befektetőket kell versenyhelyzetbe hozni, előnyt juttatni nekik, amikor a hazai kis- és középvállalkozások folyamatosan nyögik azokat az adminisztrációs terheket, amiket a kormány rak a nyakukba?

Azt lehet látni, tisztelt miniszter úr, hogy ugyanazt a külpolitikát folytatják, mint amit az MSZP-sek: tehát a választók a választásokon csak két farkas között választhatnak, ha szeretnének választani!

• Miért nem a magyar kis- és középvállalkozásokat hozzák helyzetbe?
• Miért külföldön kilincselnek, pláne Keleten olyan diktatúráknál, amelyekkel szemben még önök is kifejtették a negatív álláspontjukat pár évvel ezelőtt?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! A választók a választáson két farkas között választhatnak, ha választani akarnak. Ez a mondat önmagában megérte, hogy négy évet itt ültünk a parlamentben, szerintem ez az egyik gyöngyszeme lehet majd a parlamenti jegyzőkönyveknek. Ha a választók választani akarnak, akkor majd választani fognak, de ez önt már nem érinti. Viszont az, hogy a gazdaságpolitikát és a külpolitikát következetesen összekeveri, az még esetleg érinti, hiszen most még képviselőként keveri.

– Képviselő úr! Gazdaságpolitikai szempontból Kína stratégiai partnere Magyarországnak. De nemcsak Magyarországnak, hanem Franciaországnak, Nagy-Britanniának, az Egyesült Államoknak és számos országnak a méretéből adódóan, a piac nagyságából adódóan, illetve olyan tőkeerejéből adódóan, amely a nagyvállalkozások számára, a nagyvállalkozások piacán is tőkeerős kínai jelenlétet eredményez. Én szimpatizálok az ön elképzeléseivel és a kormány is szimpatizál az ön elképzeléseivel, hogy hozzuk a magyar kis- és középvállalkozásokat minél inkább helyzetbe. Csakhogy elég nehéz a Budapest-Belgrád gyorsvasutat megépíteni magyar kis- és középvállalkozásokkal, és elég nehéz például a V0-t - tudja, amelyik elkerüli Budapestet - ugyancsak magyar kis- és középvállalkozásokkal fővállalkozóként megépíteni. Ehhez olyan tőkeerős vállalkozások kellenek, amilyenek például a kínaiak. Ez ügyben is tárgyal ott kint a miniszterelnök. Mint ahogyan a népes delegációban számos olyan ember van, gazdaságpolitikai szakember, aki éppen azt nézi, hogy Kínában, a kínai piacon milyen magyar befektetések valósulhatnak meg, nem a Fidesznek, nem a kormánynak, hanem Magyarországnak, Magyarország érdekében. Mint ahogyan a kínai befektetők is Magyarországon nem a Fidesznek, nem a kormánynak, hanem a magyar gazdaság érdekében fektetnek be, a most itt lévő kínai cégek is, és reményeink szerint a jövőbeli kínai befektetők is.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszter úr! Ha szavait jól értettem, ön akkor ezekkel a gigaberuházásokkal magyarázza azt, hogy a külpolitikájukban eléggé erős hátraarcot fordítottak. Mind a Tibettel kapcsolatos politikája megváltozott a Fidesznek, mind pedig az „egy Kína” elvvel kapcsolatos politikája is megváltozott, hiszen most mondta ugyebár, hogy Tajvant nem ismerjük el úgy, ahogy azt a nemzetközösség, illetve a mi szövetségeseink elismerik.

- Miniszter Úr! Én azt gondolom, hogy vannak olyan üzletek, amiket már csak azért is érdemes visszautasítani, mert a partner, az üzleti partner a saját háza táján teljesen más módszereket alkalmaz, olyan nem demokratikus módszereket, amelyeket itthon mi nem szeretnénk alkalmazni. Tehát nem érdemes olyanokkal üzletet kötni, ahol a szólásszabadság és a sajtó szabadsága nem működik, nem érdemes úgy üzletet kötni, hogy annak a végét nem is látjuk, hiszen titkosítva vannak.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét tanultunk valamit: tehát nem érdemes olyan országgal üzletet kötni, ahol a sajtószabadsággal kapcsolatban kifogások vannak. Ha a Freedom House listáját megnézi, akkor nagyjából ez úgy néz ki, hogy Magyarország, mondjuk, egyetlen európai uniós tagállammal sem nagyon köthet üzletet, hiszen mindenhol van kisebb-nagyobb probléma a sajtószabadsággal, az Amerikai Egyesült Államokról nem is beszélve és egyébként a világ számos országáról. Amit ön mond gazdaságpolitikai doktrínát - és köszönöm szépen, hogy elmondta nekünk, mert fontos tanulság -, az nagyjából azt jelenti, hogy majd a végén egy szalmakunyhóban az utolsó lekapcsolja a villanyt, és egyébként jól elvagyunk.

Milyen bűncselekményeket követhetett el Simon Gábor szocialista politikus?

VAS IMRE (Fidesz): – Miniszter úr! Február 4-én robbant a bomba: Mesterházy Attila szocialista pártelnök helyettese, Simon Gábor évek óta hatalmas, több száz millió forintos vagyont parkoltatott osztrák pénzintézeti számláján. Az MSZP-s honatya csaknem 250 millió forintos összeget nem tüntetett fel egyetlen vagyonnyilatkozatában sem, és az összeg eredete is ismeretlen. Hány szocialista politikus rendelkezik még hasonló külföldi számlával? Vajon ez az összeg azonos-e azokkal a gyanús százmilliókkal, amelyekről Gyurcsány Ferenc a közelmúltban beszélt?

– Tavaly ősz óta nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség Simon Gábor, az MSZP második emberének osztrák számlákon parkoltatott csaknem negyedmilliárd forintja kapcsán. De ki is ez a bizonyos MSZP-s politikus? Amit tudunk róla: Budapest XVIII. kerületének MSZP-s országgyűlési képviselője volt 2002 és 2010 között, 2006 és 2010 között pedig a kerület önkormányzati képviselője volt, 2004-től 2012-ig az MSZP országos választmányának elnöke, majd 2012 óta a párt elnökhelyettese. Mentelmi jogát tavaly márciusban a legfőbb ügyész kezdeményezésére felfüggesztette az Országgyűlés. A gyanú szerint Simon az előző kormányzati ciklusban munkaügyi államtitkárként megbízási szerződéseket kötött vezetői készségének fejlesztésére, tanácsadásra. Szintén az előző ciklusban történt hűtlen kezelés miatt zajlott nyomozás a XVIII. kerületi önkormányzat 2008-as kötvénykibocsátása kapcsán. Most február 5-én a fővárosi főügyész elrendelte a felülvizsgálatot. Tisztelettel kérdezem: 

• Milyen jogi következménye lehet annak, hogyha valaki valótlan tartalmú vagyonnyilatkozatot nyújt be?
• Milyen bűncselekményeket követhetett el Simon Gábor szocialista politikus, illetve mely szervezetek jogosultak eljárni a külföldön elhelyezett titkolt vagyon eredetének kiderítésére?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Valóban, amióta kirobbant a Simon Gábor-féle ügy, azóta a magyar közvélemény újabb és újabb fordulataival találkozhat. A mai hírek szerint például Simon Gábor autós üldözés keretében menekült az újságírók elöl Budapest utcáin, másrészt pedig az ügyészségi nyomozók megjelentek egyrészt Simon Gábor házánál és a Magyar Szocialista Pártnál. Nyilvánvalóan megindult a nyomozás, vagyis rövidesen az ügyészségtől meg fogjuk tudni pontosan a minősítés alapján, hogy milyen bűncselekményeket követett, illetve követhetett el. A  Simon Gábor-ügy egyik alapvető jellegzetessége az, hogy nagyon sok még a tisztázatlan részlet, vagyis a jövőben valószínűleg még újabb részletek kerülnek napvilágra.

+

VAS IMRE: – Miniszter úr! Tudjuk, hogy  az MSZP vezetője, Mesterházy Attila elfogadta Simon Gábor magyarázatát, de a legfontosabb kérdésekre a mai napig nem kaptunk választ. Megnyugtató, hogy a nyomozó hatóság, az ügyészség eljárást indított, és úgy tapasztaljuk, hogy eljárási cselekményeket is végez. Valószínűleg ők nem értenek egyet Mesterházy Attilával, és mindegyik bűncselekmény rendkívül súlyos. Annak drukkolunk, hogy a nyomozó hatóságok az ügy minden részletét ki tudják deríteni, illetve bíróság adott esetben ítéletet tudjon a dologban hozni.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselő úr! Tekintettel arra, hogy Simon Gábor lemondott a képviselői mandátumáról, így megszűnt az immunitása is, ami ugye, most már látszik az ügyészségi nyomozók fellépéséből, rögtön maga után vonta a nyomozás megindulását. Vagyis úgy gondolom: az ügyészség, illetve a nyomozó hatóságok a lehető legrövidebb időn belül felgöngyölítik az ügy minden részletét, és akkor a magyar nyilvánosság is megismerkedhet minden részletével Simon Gábor eltitkolt vagyona, illetve annak eredetével kapcsolatban.

Hány bőrt húznak még le a vidékről?

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár úr! Mindannyian emlékezhetünk, hogy tavaly júniusban a kormány egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlés elé, amellyel lényegében államosította a teljes magyarországi takarékszövetkezeti szektort.

A jogszabállyal az állam teljes felügyeletet és kontrollt szerzett valamennyi magyarországi takarékszövetkezeti hitelintézet fölött, amellyel Magyarország lakossági pénzügyi szektorának közel 80 százalékát érintve vette állami kézbe. A törvény alapján a takarékszövetkezetek egy újonnan létrejövő, államilag szervezett és ellenőrzött integrációs szervezetbe kényszerültek, amelyben az egyes takarékszövetkezeti tagok eddigi önállósága gyakorlatilag megszűnt, kiüresítve, illetve korlátozva ezzel mintegy 100 ezer kistulajdonost és közel 1,7 millió ügyfél jogait.

– Államtitkár úr! A szervezet úgy irányítja ezt a 120 takarékszövetkezetet, mintha csak egy 1500 fiókból álló hálózat lenne. Előírhatja üzletpolitikáját, leválthatja egy-egy takarékszövetkezet vezetését. Mára egyértelművé és világossá vált: nem államosításról van szó, többségében magántulajdonban lévő takarékszövetkezetek kerültek állami segítséggel más magántulajdon kezébe. A Takarékbank 55 százalékos részvénycsomagjának megvásárlásával azt a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását vezénylő kormánybiztost, Vojnits Tamást bízták meg, aki egyben a Takarékbank elnöke, felelős a takarékszövetkezeti szektor átalakításáért, és egyben az egy jelentkező, egy pályázó által megvásárlásra jelentkezett társaságnak az egyik vezetője is. Szeretném megkérdezni, nagyon röviden:

• Hogyan működik az önök mércéje szerint, hogy a kiíró, az elbíráló és a nyertes is ugyanazon személy?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormányzat egyik legfontosabb célkitűzése a gazdaság élénkítése, amihez rendkívül fontos - és gondolom, ezt ön sem vitatja - a 2008-as világválság nyomán lefagyott hitelezés felpörgetése. Különösen fontos ez a vidék szempontjából, ahol a vidéki kis- és középvállalkozásoknak égető szükségük lenne versenyképes hitelekre és szolgáltatásokra. Külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok erre nem képesek vagy nem hajlandók, akkor olyan hazai tulajdonú pénzintézeti rendszer helyzetbe hozására volt és van szükség, amely a vidéki gazdálkodókat, a vidéki lakosságot és a mezőgazdaságot magas színvonalon tudja kiszolgálni.

– Képviselő úr! A szövetkezeti hitelintézeti integráció megújításának célja a hazai gazdaság teljesítményének élénkítése és megerősítése. Átalakításának elsődleges célja, hogy követve a nyugat-európai példákat, Magyarországon is létrejöjjön egy stabil, tőkeerős, versenyképes vidéki pénzügyi csoport, vidéki pénzügyi hálózat, amely a magyar gazdaság és elsősorban a vidéki és kisvállalatok finanszírozásában meghatározó szerepet tud betölteni. A szövetkezeti hitelintézetek együttműködésének megújításában a takarékszövetkezetek hosszú távon stabil, versenyképes és biztonságosan működő pénzügyi csoportokká válhatnak. Célunk, hogy egy modern, ügyfélközpontú, univerzális pénzügyi szolgáltatói csoport kiépülését segítsük elő. Egy tőkeerős, stabil piaci hálózatét, amely korszerű és egységes banki szolgáltatást nyújt minden ügyfelének az ország minden pontján. Egy olyan együttműködését, amellyel az ügyfelek, a magántulajdonban lévő hitelintézetek tulajdonosai és az ország gazdasága egyaránt jól jár.

+

TÓBIÁS JÓZSEF: – Államtitkár úr! Nagyon szép célokat fogalmazott meg, és nem volt olyan szakmai szervezet vagy akár szövetkezeti vezető, aki ezen célok mentén ne értett volna önökkel egyet. De önök úgy írtak ki egy pályázatot, hogy annak a pályázatnak már a kiírásában világos volt, hogy nyertese egy pályázó lesz. Önök megfosztottak több tulajdonost, részvénytulajdonost, külsősnek minősítették, nem vehettek részt a szavazásban. Önök olyan feltételeket teremtettek, hogy ezen takarékszövetkezetek - 110 ilyen takarékszövetkezet - kimaradtak ebből az integrációból, és belekényszerítették őket, hogy ha nem szavazzák meg, elveszítik a részvényüket.

– Államtitkár úr! Önök azt ígérték, hogy az állam jó gazda lesz.  Akkor szeretném megkérdezni, hogy az a 400 milliárdos összvagyon, ami ebben a takarékszövetkezeti szektorban van, és ami mint letét kellett volna hogy megjelenjen, hogy pályázzanak, az most akkor miért nem érték. Miért nem érték, hogy a vidéken működő, életszerűen, nem egyszerűen csak papírforma szerint, hanem életszerűen működő takarékszövetkezetek elveszítették tulajdonjogukat és a hozzá kötődő önállóságukat?

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A 400 milliárd nagyon komoly érték, fokozott felelősséggel kell kezelni. Az integráció megújítására azért volt szükség, mert a szektor az elmúlt évtizedekben önerőből nem tudta ennek a nagyon jelentős, mind vagyoni, mind hálózati értéknek az állandóságát megőrizni.

– Képviselő úr! Az elmúlt évek során egyes felelőtlen takarékszövetkezetek sokmilliárdos kárt okoztak a betéteseknek is és az adófizető polgároknak is. Az ön állításával szemben tehát meggyőződésem szerint az intézkedéssorozattal a vidék építéséről, a vidéken élők helyzetbehozásáról volt szó. Az integráció megújításával és az állam által a szektornak juttatott 136 milliárd forint szavatoló tőkével a takarékszövetkezeti integráció nemcsak egy minden eddiginél biztonságosabb csoport lett, hanem hozzájárul a magyar gazdaság növekedéséhez is.

Ki fizeti a rezsicsökkentés árát?

VOLNER JÁNOS (Jobbik):– Államtitkár úr! Önt már kérdezték az Országgyűlésben más képviselők is arról, hogy hogyan kötött szerződést egy állami tulajdonú MVM-cég egy olyan off-shore hátterű társasággal, amelynek a tulajdonosi körében baloldali vállalkozó is és jobboldalinak ismert, Fidesz közeli vállalkozó is található. Tudja, arról a bizonyos off-shore földgázügyletről beszélek, amit az MVM Zrt. cége kötött. Hirtelen azt látja az ember, hogy bizony-bizony, itt az Országgyűlésben önök és a szocialisták rendszeresen ellenségeskednek egymással, de a háttérben mégiscsak a gazdasági érdekcsoportok békésen, a legnagyobb egyetértésben 50 milliárd forintot kerestek ezen az egy ügyleten. 50 milliárd forintot, államtitkár úr! Van egy Wallis alapító cég, az a Wallis, aminek az egyik vezetőjét, Bajnai Gordont, a szocialisták volt miniszterelnökét önök patásördögnek kiáltják ki. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy az az úriember ül ugyanabban a cégben tulajdonosként, akivel a miniszterelnök úr, Orbán Viktor rendszeresen együtt mutatkozik egy labdarúgócsapat díszpáholyában. Most kérdés az, hogy mi is történik ebben az ügyben: én ugyanis azt látom, hogy 50 milliárd forint elhussan a közpénzből, és a Fidesz közeli és a baloldali tőkés csoportok nemes egyszerűséggel megkapják a pénzt. Még feltűnőbb az, hogy egy olyan MSZP-s képviselő is interpellált ebben az ügyben, akinek a cége, a Körmend Lakópark Kft. egy közös, off-shore céggel alapított vállalkozásban 200 millió forint állami támogatást kapott 2012-ben, az önök kormányzati ciklusában, az önök kormányától.

• Én nagykoalíciót látok és elhussanó közpénzeket,  hát hogy is van ez?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Amit ön felhánytorgat, az a piac. Egy piaci szereplő részt vett piaci feltételek mellett, egyébként a magyar jogszabályok által megengedett körben, és az MVM Partner saját, a magyar jogszabályoknál szigorúbb belső szabályai szerinti pályáztatásban és bírálatban. Úgyhogy meggyőződésünk szerint ez kifogás tárgyát nem képezheti.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! Csak nyomatékosítani szeretném újra a tényeket. A miniszterelnök úr, Orbán Viktor rendszeresen együtt mutatkozik, szemmel láthatóan baráti viszonyban van egy üzletemberrel, akinek közvetlen kollégája, ugyanabban a cégben üzlettársa a Bajnai Gordon cégét, a Wallist megalapító üzletember, tehát teljesen egyértelműen összeállt a gazdasági nagykoalíció ebben az ügyben. Eltűnt 50 milliárd forint adófizetői pénz. Ismét csak a magáncégek jártak jól, ráadásul semmiféle ellenségeskedést a gazdasági holdudvarok együttműködésénél nem lehet látni. Az itt van a felszínen parlamenti színjáték formájában, a gazdasági holdudvarok szemmel láthatóan azonban tökéletesen jól együtt tudnak működni, hiszen a két úriember üzlettársa egymásnak. Gondoljunk bele: lehet itt elmondani, hogy színtisztán piaci alapon működik minden, itt azonban nagyon lezsírozottnak tűnik minden.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! Ahol az alapkiindulás téves, ott a következtetések is tévesek; nem tűnt el 50 milliárd! Azt pedig, hogy ki kivel jár meccsre Magyarországon milyenféle  politikai, társadalmi vagy történelmi aspektusokba lehet hozni. Ön is nagyon jól tudja: ha itt  kimegyünk a folyosóra vagy az utcára, a harmadik körben mindenkiről kiderül, hogy ki, hol, mikor, kivel járt együtt egyetemre, kivel sportolt együtt vagy kivel volt ilyen vagy olyan társadalmi kapcsolatban. Ennél ön jobbakat is tud mondani, ez egy elég lapos állítás  pláne egy négyéves ciklus utolsó napjának utolsó kérdései között.