„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Mennyiben sikerült a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően növelni a helyi termékek piacra kerülését?

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): – Államtitkár úr! A kormány elkötelezetten törekszik arra, hogy Magyarországon, azon belül is főként a helyi termékek nagyobb piaccal rendelkezzenek az élelmiszerpiacon. Egyre többen tartják fontosnak, hogy minél jobb minőségű és egészséges élelmiszer kerüljön a családok asztalára. Ezért sokunk számára fontos, hogy ismerjük az élelmiszerek eredetét, azok kezelési és feldolgozási módját. A vidékfejlesztési politika középpontjában láthatóan a háztáji gazdálkodás, a kisméretű termelés ösztönzése, és a magyar agrártermelők preferálása áll. 2010-ig sokat hallottunk arról, hogy a magyar termelők el voltak zárva a magyar piacoktól, kizárólag akkor tudtak eladni, ha egy felvásárlási rendszeren keresztül mások értékesítették termékeiket. Azóta a kormányzati intézkedések ezeknek az akadályoknak a lebontását szorgalmazták annak érdekében, hogy a kis és közepes anyagi erejű gazdálkodók lehetőséget kapjanak közvetlenül a piacon értékesíteni.

– Államtitkár úr! A háztáji termelés érdekében tett egyik első lépésként említhetjük, hogy 2010 szeptembere óta korlátozott mennyiségben jövedékiadó-kötelezettség nélkül lehet pálinkát előállítani. Az intézkedésnek az is célja volt, hogy hozzájáruljon az értékmegőrzéshez, valamint a hagyományok és a vidéki közösségek megtartásához. Újra szabaddá tették a disznóvágást, emellett a helyi termékek helyi piacokon történő értékesítésére vonatkozóan jóval liberálisabb szabályokat fogadtak el. A vidékfejlesztési politika alapvető része a vásárlók megőrzése, hogy a külföldi termékek helyett a magyar termékeket vásárolják. A magyartermék-rendelet szeptember 1-jén lépett hatályba, ami egyebek között azt szabályozza, hogy milyen feltételek mellett tüntethető fel az élelmiszerek csomagolásán a „magyar termék”, „hazai termék” és a „hazai feldolgozású termék” jelölése.

– A közelmúltban hallottuk, hogy 2014-ben ismét meghirdetésre kerül a „Magyarország legszebb konyhakertje” elnevezésű mozgalom, amelynek keretében a legszebb konyhakert díjat különböző kategóriákban nyerhetik el a pályázók. A program célja, hogy ösztönözzék a zöldséges és a gyümölcsös zártkertek művelését, és fenntartsák az adott tájra jellemző termelési kultúrát. Folytathatnám a sort a különböző kormányzati agrárkezdeményezésekről, amelyekben a háztáji program, a mintamenzaprogram és a közelmúltban bejelentett Magyar Pékszövetség védjegyének kibocsátása is fontos szerepet tölt be. Konkrét kérdésem az lenne:

• Milyen eredményei vannak az intézkedéseknek?
• Mennyiben segítették elő a magyar háztáji és a háztáji termékek piacszerzését?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány 2010-től nemcsak könnyítette a hazai termelők piacra jutását, hanem maga is aktívan részt vett abban, hogy elősegítse ezeknek a termelőknek a különböző piacokon történő megjelenését.

Azt gondolom, hogy mindenki előtt ismert annak a piacnak a működése, amely a Vidékfejlesztési Minisztérium előtt működött közel egy évig, és ez a piac a Vidék Mustra néven vált ismertté az emberek előtt, ahol közel 50 magyarországi őstermelő és kézműves tudott megjelenni minden pénteken, és tudta a kerületi, illetve a budapesti lakosságot jó minőségű, egészséges, általuk előállított termékekkel ellátni. Ugyanakkor a regisztrált őstermelők vagy termelők számában is jelentős változás következett be. 2010-ben mintegy 5 ezer kistermelőt tartottunk nyilván, jelenleg pedig a számuk 11 ezerhez közelít.

– Képviselő Úr! Jelentős változás következett be a helyi termelői piacokban is. 2012 végén 117 piacot tartottunk nyilván, jelenleg pedig 168 fogadja azokat a vásárlókat, akik ezen kistermelők és az őstermelők által előállított jó minőségű, tiszta, egészséges termékeket kívánnak beszerezni. Egyébként nemcsak a jogszabályi feltételeket teremtettük meg, segítettük a termelők piacra jutását, hanem olyan adminisztratív intézkedési tervekkel amelyek az úgynevezett viszonteladókon keresztül kívánta kiszűrni a külföldről beérkező, származási helyet igazolni nem tudó, ezáltal a helyi termelők piacra jutását gátló termékeket.

– Képviselő úr! A nagybani piacon végrehajtott tavalyi ellenőrzés eredményeképpen most már elmondható: jelentős számban azok az őstermelők és kistermelők tudják eladni a termékeiket, akik valóban elmondhatják magukról, hogy őstermelők. Azok az ön által felsorolt programok, amelyek akár a háztáji program, akár a mintamenza-program, akár a Magyar Pékszövetség védjegyének kibocsátása, valóban fontos szerepet juttatnak azoknak a termelőknek a piacra jutásában, akik eddig az előző kormányzati intézkedések alatt nem kapták meg ezt a lehetőséget. Nagyon fontos ezeknek a programoknak a szerepe, hogy a termelők minél nagyobb arányban tudjanak beszállítani azokba az önkormányzati intézményekbe, iskolákba, egészségügyi központokba, így a beszállítás révén az értékesítési nehézségeik, problémáik jelentős része megoldódik. Ugyancsak ennek a programnak sikeres része a tanyasi termékek piacra jutása, amelyre az elmúlt három évben közel 2,7 milliárd forintot költött a kormány. Ennek a programnak a keretében 45 településen épült, illetve újulhatott meg a piac. Néhány ilyen település: Csemő, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza, Nagyhalász, Nyárlőrinc, Tiszaalpár, Nyíregyháza. Úgy gondolom, hogy ezek a példák jól szemléltetik azt, hogy a kormány 2010-et követően mind jogszabályokban, mind pedig adminisztratív intézkedésekben mindent megtett azért, hogy a helyi termelők, kistermelők és őstermelők minél nagyobb arányban tudjanak piacra jutni.

+

 SÁRINGER-KENYERES TAMÁS: – Államtitkár úr! Immár nemcsak sajtóhíreken keresztül és nemcsak fogalmakban hallhattunk arról, hogy milyen fejlődés ment végbe az elmúlt négy esztendőben. Ezt én köszönöm, és a továbbiakban is várjuk, hogy hasonló intézkedésekkel segítsük a magyar gazdálkodókat.

A szakmunkások is munkát keresnek, de nem találnak!

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! A kormányzat négy esztendővel ezelőtt azt ígérte, hogy mindenki, aki akar dolgozni és képes arra, annak lesz munkahelye. Azt tetszettek ígérni, hogy évente 100 ezer új munkahelyet teremtenek. Ehhez képest csak Heves megyében, Hatvanban, Gyöngyösön, Egerben és ezek térségében folyamatosan szűnnek meg a munkahelyek.

– Államtitkár úr! Önök közmunkával kívánnak kozmetikázni, de tényleges munkahelyeket nem teremtenek. A szakmunkásképzésben is tévúton járnak. Összességében még mindig több diák végez a szakiskolákban, mint ahányat a versenyszféra fel tud venni. Valójában a gazdaság nem működik kellően: a szakiskolát végzettek jelentős része ugyanis nem jelenik meg a szakmája munkaerőpiacán. Hiányos a pályakezdők felkészültsége is, legalábbis számos cég magyarázata szerint, pályakezdő szakmunkást ezért nem alkalmaznak.

– Államtitkár úr! A pályakezdők munkanélküliségi aránya minden évben jelentősen meghaladja a népességre vonatkozó országos munkanélküliségi rátát. Önök azt mondják, célba ér a szakképzés átalakítása, az elvárásokhoz igazított képzés, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával valósítanak meg. Ugyanakkor látszik, hogy számos szakma eltűnik, másokat összevonnak, elméleti tárgyakat, magyart, matematikát, társadalom- és természetismeretet. Idegen nyelvet mindössze heti 6 órában tanulnak. Annak ellenére, hogy a szakmunkások egy része ma már számítógépek által vezérelt gépeken dolgozik, az informatikai oktatás kimaradt az órarendből. Kérdezem:

• A szakképzés rendszerének átalakítását hogy értékeli?
• Tudnak-e abban előrelépést tenni, hogy fiatal pályakezdők nagyobb arányban tudjanak elhelyezkedni, és a cégek miért nem vesznek részt ebben a szakképzésben, hiszen jelenleg csupán 2 százalékuk vesz részt a szakképzés területén?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mi soha nem mondtuk azt, hogy évente 100 ezer új munkahely teremtünk. Mi azt mondtuk, hogy az évtized végéig 1 millió új munkahely lesz. A statisztika bizonyítja, hogy 3 millió 990 ezerre növekedett a foglalkoztatottság Magyarországon, és ha összevetjük 2010 nyarával akkor ez 230 ezer új munkahelyet jelent, 230 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma.

– Képviselő úr! Ön egy nagyon fontos problémát említett, és próbálta a részletezni is, mondotta: részben szakmunkások iránti hiány van, részben pedig a szakmunkások is küszködnek azzal a problémával, hogy el tudjanak helyezkedni. Miért is? Azért, mert az a képzettség, amit megszereztek nem mindig igazodik a vállalatok által támasztott igényekhez. Gyakorlatilag megfogalmazta éppen azt, hogy miért volt szükség és miért van szükség a szakmunkásképzés és a szakképzés átalakítására. Pontosan ezért, mert nem gyakorlati jellegű volt a szakképzés, most viszont abba az irányba megyünk, hogy ez egyre inkább gyakorlati jellegű legyen. Ez érinti persze azt is, hogy milyen arányban legyenek például az úgynevezett általános ismereti tárgyak, és érinti azt a rendszert is, amit fokozatosan kiépítünk, a duális szakképzés rendszerét. Egyetértek önnel abban, hogy ezt jóval tágabb körben célszerűbb vinni. Jelen pillanatban még egy viszonylag szűk vállalati kör az, amely a duális képzést viszi. 2014 és ’20 között mintegy 50 milliárd forintos támogatást szeretnénk biztosítani a strukturális alapokból a duális képzés erősítésére, ami lehetővé teszi egyébként, hogy most már a kis- és középvállalkozások is erősebben részt tudjanak ebben venni, tanműhelyek létesítésében.

– Képviselő úr! Az elmúlt egy év alatt 44 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak között azok száma, akik korábban valamilyen szakmai végzettséget szereztek szakiskolában vagy szakmunkásképzőben, és ezzel párhuzamosan a három évvel ezelőttihez képest több mint 10 ezerrel csökkent a szakmunkás munkanélküliek száma. Úgy gondolom, ezek a számok is jelzik már az átalakítás irányát. Abban kétségtelenül egyetérthetünk, hogy a duális képzés kiépítésében további erős lépéseket kell tenni a kis- és középvállalkozások felé, de azért hadd tegyem hozzá: azt szeretnénk, hogy a tanoncok a legújabb technikát tanulják. Sajnos a hazai kis- és középvállalkozásoknál nem mindig a legújabb technológiával találkoznak, az a nagyvállalatoknál található, ezért a nagyvállalatokon keresztül célszerű bevonni a kisvállalatokat.

+

SÓS TAMÁS: – Államtitkár úr! A több mint 3,9 millió emberből 500 ezer külföldön dolgozik, 200 ezer pedig közmunkás. Hát ez jelentős visszalépés a foglalkoztatás területén. A szakképzésnél pedig ön elszólta magát: ön tanoncokról beszél, én viszont úgy gondolom, ezen már rég túl vagyunk. Csak egy konkrét példát szeretnék felhozni: minden megyében dönteni kellett a szakmaszerkezetről, hogy 2014 szeptemberétől milyen képzés legyen. Valójában átgondolatlanok ezek a döntések. Tessenek megnézni megyénként az irányokat és az arányokat, hogy milyen szakmában, milyen arányban képeznek. Ezekre jellemző, hogy nincs érvényre juttatva a továbbképezhetőség. Kiszolgáltatottak a leendő szakmunkások, korlátozottak a szabad iskolaválasztás jogai, és korlátozva vannak a nők valós munkavállalási jogai is.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 183 igen szavazattal 55 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Vörösiszap-katasztrófa, - hol késik az elszámoltatás?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Államtitkár úr! A Fővárosi Törvényszék a közelmúltban meghozott, nem jogerős ítélete alapján 32 millió forintos kártérítést kell fizetnie a MAL Zrt.-nek a Juhász család részére a vörösiszap-katasztrófában okozott nem vagyoni kárért. Az iszapömlés talán legszörnyűbb tragédiája velük történt meg, hiszen kisgyermeküket édesanyja kezéből ragadta el a vörös áradat, testvérei szeme láttára. Az ítélet indoklása szerint a MAL Zrt. megsértette egyebek között a felperesek jogát a testi épséghez, az egészséghez, az emberi méltósághoz és az egészséges környezethez. Elhangzott, a vörösiszap-katasztrófát a MAL Zrt. veszélyesüzemi tevékenységi körén belül eső ok okozta. Ez utóbbit az általam vezetett parlamenti vizsgálóbizottság is megállapította, immár közel két éve. Mindennek azonban azóta sem volt semmilyen következménye, a felelősségre vonás továbbra is várat magára.

– Államtitkár úr! Több mint három év elmúltával a büntetőügyben még elsőfokú ítélet sem született. A katasztrófa okozói soha, egyetlen napot sem töltöttek előzetes letartóztatásban, vagyonukat is szabadon menthették a felelősségre vonás elől. Ha ez így folytatódik, nem kizárt, hogy a balhét a sokadrendű vádlott gátőrrel vitetik majd el, akit egyébként a sors furcsa fintoraként Pelikánnak hívnak. A felső vezetők eközben vígan élik világukat. Juhászék sem bízhatnak azonban a nekik megítélt kártérítésben, hiszen a 32 millió forint megfizetésére kötelezett MAL Zrt. fellebbezett az ítélet ellen. A MAL Zrt. ugyanis felszámolás alatt van, így ez az összeg csak elméletben létezik, hiszen a követelések listájának élén ott tanyázik az állam a maga 130 milliárd forintos környezetvédelmi bírságával, amely ha behajthatóvá válik, eleve kizárja minden további követelés kielégítését.

– Államtitkár úr! Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy a még perben álló károsultak alól kihúzzák a szőnyeget, ugyanis az állam gründolt egy céget, amely megveszi a felszámolás alatt lévő vállalat eszközállományát, de kötelezettségeit nem vállalja. A 130 milliárdos környezetvédelmi bírság pedig mint adójellegű állami követelés valószínűleg elsőbbséget fog élvezni, és elviszi a felszámolás folytán befolyt pénzeket. Az elszenvedett, jelentős mértékű nem vagyoni kárért a jelenlegi állapot szerint senkit nem lehet kártérítésre bírni.

– Államtitkár úr! Tisztában vagyok vele, hogy a tíz halálos áldozatot már semmiféle kártérítés nem hozhatja vissza, de mégiscsak felháborító, hogy a katasztrófa vagyonos felelősei magánvagyonukból ez idáig egyetlen koszorúra való pénzt nem fordítottak az áldozatokra, illetve azok hozzátartozóira. A MAL Zrt.-nek mint a környék legnagyobb foglalkoztatójának állami tulajdonként tovább kell működnie, ez nem kétséges. Mint ahogy az sem szabad, hogy kétséges legyen, hogy a felelősöknek bűnhődniük kell, személyes szabadságukkal és vagyonukkal egyaránt. Egyetlen károsult sem maradhat kártérítés nélkül! A Jobbik mindaddig napirenden fogja tartani a vörösiszap-katasztrófa ügyét, amíg a fentiek be nem következnek. Kérdezem tehát:

• Hol késik az elszámoltatás?
• Milyen lehetőségük lesz a kártérítésre a felszámolás alatt álló cég ellen jogerősen pert nyerő károsultaknak?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Elöljáróban én is szeretném leszögezni: a tragédia halálos áldozatait semmifajta kártalanítás nem hozza vissza. Ugyanakkor azt is szeretném ismételten leszögezni és a nyilvánosság tudomására hozni, hogy a Fidesz-KDNP-kormány több 10 milliárd forinttal igyekezett a túlélők helyzetét normalizálni, az átélt iszonyatot valahogy orvosolni.

– Képviselő úr! A Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi Zrt. ellen 2013. február 27-én megindult a felszámolási eljárás. A kormány tavalyi rendeletével a MAL Zrt.-t stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősítette, éppen azért, hogy a tragédia következményeit újabb, például foglalkoztatási bajok ne kövessék. A felszámolási eljárásban felszámolóként a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. jár el. Célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők - akik nevében ön is szólt - érdekei, jogai a csődeljárásról és a felszámolói eljárásról szóló törvényben meghatározott módon érvényesüljenek. A csődtörvény értelmében a felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét, a vele szemben támasztott követeléseket, behajtja az adós követeléseit, érvényesíti igényeit és értékesíti vagyonát. Egyébként a vagyonértékesítés, éppen az alapos előkészítés miatt, még nem kezdődött meg.

– Képviselő úr! A kormányrendelet előírja, hogy a felszámolás során a felszámolónak az adós vagyonát, fő szabály szerint működő üzemként, a forgalomban elérhető legmagasabb áron, nyilvánosan kell értékesítenie. A kormány célja, hogy a MAL Zrt. tevékenysége folytatódjon, a közvetlenül és közvetetten érintettek munkahelyei fennmaradjanak . Fontosnak tartjuk, hogy a helyi kis- és középvállalkozások életben maradjanak, akár egy új társasággal való szerződéses jogviszonyon keresztül, erősítve a térség munkaerőpiacát. E célok akkor érhetők el, ha a MAL Zrt. vagyona működő üzemként sikeresen értékesíthető, a felszámolási eljárás sikeresen végigvihető. A kormány kiemelt céljának tekinti azt is, hogy a térségben ne következzenek be további környezeti és természeti károk. A MAL Zrt. hatósági és egyéb kötelezései végrehajtásának finanszírozásához csak erre a célra ezért másfél milliárd forintot biztosított a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal számára.

– Képviselő úr! A büntetőeljárás nyomozati szakasza a nyomozó hatóság vádemelési javaslatának ügyészséghez küldésével lezárult. A személyi felelősség megállapításával kapcsolatos kérdések nem tartoznak a kormány hatáskörébe. Felhívom a képviselő úr szíves figyelmét, hogy az alaptörvény 7. cikk (1) bekezdése alapján a feladatkörébe tartozó bármely ügyben interpellációt intézhet a legfőbb ügyészhez, aki a korábbi gyakorlatnak is megfelelően ezen kérdések megválaszolására az ön rendelkezésére áll.

+

KEPLI LAJOS: – Államtitkár úr! Nem válaszolt a kérdésemre. Amennyiben a 130 milliárdos környezetvédelmi bírság vagy annak majd jogerősen megítélendő akár töredékes összege is behajthatóvá válik, és ez a felszámolás során a követelési lista élére ugrik, akkor azokat az egyéni károsultakat, akiknek a bíróság jogerősen nem vagyoni kártérítést ítélt meg, miből fogják kielégíteni, hogyan fogják megkapni a saját pénzüket, hogyan lesznek kárpótolva?  egyrészt. Másrészt pedig számtalan vállalkozó továbbra is sorban áll a követeléséért, akik beszállítottak annak idején a MAL Zrt.-nek, és továbbra sem lettek kifizetve. Három évvel a katasztrófa bekövetkezése után hogyhogy még senkit nem neveztek meg jogerősen büntetőjogilag felelősnek. Ezt nem értjük és elítéljük!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 190 igen szavazattal  38 nem ellenében,  3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mi folyik a bölcsődék és családi napközik létesítésére szánt EU-támogatások területén?

 ERTSEY KATALIN (LMP): – Államtitkár úr! Nemrég birtokunkba került két fénykép, amely hűen mutatja, hogy mi igaz az önök szédületes bölcsődeépítési programjából. Az első kép büszkén hirdeti, hogy Szigetmonostoron decemberben bölcsőde nyílik. A második kép azt mutatja, hogyan áll ez a terület november közepén. A képen a nagy puszta semmi látható. Talán nem kell hangsúlyoznom, hogy Budapest vonzáskörzetében milyen rendkívül súlyos a helyzet a gyermekek nappali ellátása terén, ehhez képest az építkezésnek se híre, se hamva.

– Államtitkár úr! Székesfehérvár és Vác vonzáskörzetében is már  a 2012-ben nyertesnek nyilvánított pályázatok tartaléklistára kerültek, és azóta is ott tartják őket. Bár Lázár János azt ígérte, hogy a  brüsszeli megegyezése után a tartaléklistán levő pályázatokat kifizetik, ez a mai napig nem történt meg. Érdeklődésünkre az NFÜ azt a választ adta, hogy „a pályázatra még nem történt forrásbevonás”. Egy harmadik hozzánk eljutott esetben, szintén budapesti vonzáskörzet, nevezetesen Szigetszentmiklós, ahol egészen súlyos a helyzet: a családok egymást tapossák a helyekért, új, EU-s forrásból épült bölcsőde nyílt alapítványi keretben, és a szülők legnagyobb megdöbbenésére 70 ezer forint díjat szed adományként.

• Hogyan lehetséges az, hogy az Új Széchenyi-terv keretében, uniós pénzből épülő, alapítványi fenntartású bölcsődében magánbölcsődei áron fogadják a gyerekeket?
• Mi szükség van ezek építésére, hiszen aki ezt ki tudja fizetni, az eddig is talált magas áron családi napközit? Ez a megoldás vajon mit javít az átlagos családokban élő anyukák elhelyezkedési esélyein?
• Vajon miért állítja a kormány, hogy soha nem látott bölcsődei és családi napközis férőhelybővítés folyik, amikor egyes helyeken még szó szerint egy kapavágás sem történt meg?
• Vajon mikor kapják meg végre a pénzüket a 2012-ben sikeres pályázatot írók, olyan keretből, amit nem is költöttek el?
• Vajon hogyan létezik az, hogy súlyos havidíjat szednek azok a bölcsődék és csanák, amelyek EU-s pénzből épülnek, miközben azoktól, amelyek saját, önerőből jöttek létre, önök 2012-ben elvették a normatívát?
• Miféle családbarát kormány az, ami hamis adatokat propagál, férőhelybővítésnek nevezi azt, amikor csupán több gyereket préselnek ugyanabba a szobába, és eltűri a horribilis díjak jogtalan beszedését?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Először is, Isten éltesse a képviselő asszonyt Katalin-napon! Megpróbálok tárgyszerű választ adni nem teljesen, abban a hangnemben, amiben ön is feltette a kérdését. Az Új Széchenyi-tervben a regionális operatív program kereteiben az elmúlt három évben, 2010 és ’13 között megvalósult új bölcsődei férőhelyek száma 3112, az új átadott intézmények száma 109, 2269 férőhely megújult, korszerűsödött. Mindez összesen 260 új bölcsődei csoportot jelent, és 520 kisgyermeknevelő számára jelentett új munkahelyet. 2014. december 31-éig várhatóan több mint háromezer új férőhely átadására kerülhet sor 112 új intézményben, amely 263 új bölcsődei csoportot jelent, és 526 kisgyermeknevelő számára jelenthet új munkahelyet. A felújítással érintett férőhelyek száma valamivel több mint 2400 lesz. Összességében tehát elmondható, hogy az ország régióiban 214 szervezet több mint 28 milliárd forint támogatásban részesül, illetve részesült, melynek eredményeképpen 221 új bölcsődeintézmény jön létre, mintegy 6300 új férőhellyel, és közel 4700 meglévő férőhely is korszerűsödhet. A 214 támogatott szervezet közül 201 önkormányzat, 5 egyház és 8 civil szervezet alapítványi, illetve egyesületi formában kapja a támogatást. Családi napközi összességében 2010 és ’14 között a négy régióban, dél-alföldi, dél-dunántúli, közép-magyarországi, nyugat-dunántúli, 11 szervezet közel 450 millió forint támogatásban részesül, illetve részesült. Ennek eredményeképpen 33 új szolgáltatás jön létre, 230 új férőhellyel, 66 új munkahelyet teremt ez a pályázat.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az ön által említett szigetmonostori beruházás állásával kapcsolatban, bár nem a kormány feladata, hogy ott már a végrehajtást és a kivitelezést ellenőrizze, de mégis szeretném jelezni: a pályázó települési önkormányzat és a lebonyolító szervezet 2013 áprilisában támogatási szerződést kötött. Ezt követően azonban az engedélyes tervekre módosítást nyújtott be az önkormányzat, ezért az új építési tervet ismét be kellett nyújtani a hatóságoknak. Jelenleg a pályázó, Szigetmonostor önkormányzata az építési engedélyre vár. Ezt követően kerülhet csak sor a kiviteli munka megkezdésére. Megnyugtatom: a fejlesztésre szánt 149 millió forint rendelkezésre áll, melyből 28 új férőhely fog megvalósulni. Az intézményben lesz egy főzőkonyha is, így a gyerekek mindennap helyben készített ételt kapnak.

- Tisztelt Képviselő Asszony! A másik, ön által említett üggyel kapcsolatban pedig a következőt tudom elmondani: a közép-dunántúli régióban a regionális operatív programon belül pályázók a rendelkezésre álló összeget már felhasználták, a tartaléklistára került pályázatok támogatására így már nem lesz lehetőség ebben a ciklusban. 2012 áprilisában egyébként megjelent a gazdasági minisztériumnak egy külön pályázata, és itt 10,4 milliárd forintos, gyermekek nappali ellátása pályázataira lehetett pályázni. Ön viszont csúsztat akkor, amikor azt mondja, hogy az állami normatívákat elvesszük azoktól, amelyek önerőből jöttek létre és valósítottak meg pályázatot.

+

ERTSEY KATALIN: – Államtitkár úr! Bár kétségtelenül az egy új taktika, hogy önfeledt liberálisozás helyett monoton számsorok felolvasásával tölti az időt. Kérdéseim közül egyre sikerült válaszolnia, és ezt köszönöm szépen. Tehát Szigetmonostor lakói előbb-utóbb bölcsődei és családi napközis helyeket tudhatnak magukénak. De nem sikerült válaszolni arra, hogy a 8 milliárd forint beragadt pénzzel mi történt, a botrányos pályázat során, amiben ugyanis a céges családi napköziknek például azt írták elő, hogy fenntartóként pályázzanak, amit természetesen nem fognak megtenni. A cég ugyanis nem bölcsőde, nem családi napközi, a cég az cég, s ez. nyilvánvalóvá teszi a kudarcot. És arra sem válaszolt, hogy miért tűrik el a jogtalan díjak beszedését,  ez szerintem a legsúlyosabb kérdés.

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés látható többsége viszont az államtitkári választ 187 igen szavazattal 66nem ellenében,  1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Kiknek okoztak fájdalmat Bajnai Gordon megszorításai, és hogyan orvosolta ezeket a kormány az elmúlt három évben?

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! Amikor Bajnai Gordon kapcsán fájdalomról beszélek, azt nem rosszindulatból és főleg nem ok nélkül teszem, hanem azért, mert úgy tűnik, a volt miniszterelnök kitartóan ragaszkodik ehhez a szóhoz. Legutóbb november 9-én hagyta el a száját a következő mondat: „Fájni fog, de azért, hogy utána lényegesen jobb legyen.” Mielőtt rátérnék arra, hogy pontosan kiknek és hogyan fog fájni, idézzük fel, hogy kiknek és hogyan fájt már egyszer, amikor Magyarország miniszterelnökét Bajnai Gordonnak hívták. Engedjenek meg egy felsorolást a teljesség igénye nélkül. Két évre befagyasztották a közszféra fizetéseit, megszüntették a tizenharmadik havi nyugdíjat, és előrehozták a nyugdíjkorhatár 65 évre emelését. Csökkentették a táppénzt, 23-ról 20 évre csökkentették és befagyasztották a családi pótlék összegét, csökkentették a gyes és a gyed folyósításának időtartamát. Ezenkívül megszüntették a szocpolt, 20-ról 25 százalékra növelték az áfát, és végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, ahelyett, hogy csökkentették volna a már akkor is csillagászati magasságban járó rezsiköltségeket, megszüntették a nem túl nagy segítséget nyújtó gázár- és távhő-kompenzációt. Ha ez nem lenne elég, említsük még meg, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Uniótól felvettek 13 milliárd euró hitelt; ezt törlesztette eddig kamatostul a lakosság, fejenként 400 ezer forintot. Ez valóban fájt mindannyiunknak!.

– Tudják, a baloldallal az a probléma, hogy egyetlen gazdaságpolitikai módszert ismernek: a megszorításokat! Ez történt már Bokros Lajos idejében, majd a Gyurcsány-kormány alatt is, ahol persze azzal hitegettek, hogy nem kell félni, nem fog fájni. Ám mégis fájt, persze csak azt követően, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, a gazdaság állapotáról, a hiányról, és majd „csak” a választások után szorítottak meg.

– Kérem, egy pillanatra játsszunk el a gondolattal: mi lenne, ha újra Bajnai Gordon lenne a miniszterelnök? Mint ígérte, fájni fog. Noha a gazdasági programját nem tárja a közvélemény elé, csak homályos utalásokat tesz, azért ebből is kiderül egy-két dolog. Először is, progresszív adórendszert vezetne be: magyarul: visszahozná a munkát büntető többkulcsos adórendszert, kiegyezne a bankokkal, tehát jelentősen csökkentené vagy eltörölné a bankadót. Hogy az így kieső több száz milliárd forintot miből pótolná, arról csak találgathatunk. Mivel nincs új a nap alatt, feltételezhetjük, hogy ugyanaz történne, mint 2010 előtt, vagyis ennek az árát megint a magyar családokkal fizettetnék meg, ismét csökkenne a gyes, nőnének a középosztály járulékterhei, és veszélybe kerülne a családi adókedvezmény. Ez valóban fájna, ismét fájna, és a családoknak, a fiataloknak, a munkából élőknek fájna. Azt gondolom:

 Ugye , nem árt tehát emlékeztetni arra, hogy kiknek okoztak fájdalmat Bajnai Gordon megszorításai, és hogyan orvosolta ezeket a kormány az elmúlt három évben.?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): - Képviselő Úr! Ha megengedi, én is Bajnai Gordont idézném. 2009. március végén mondta: „Minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Érinteni fog minden magyar családot, érinteni fog minden magyar embert.” Na, úgy gondolom, ezt azért teljesítette!

– Képviselő úr! Említette, mit jelentett az a megszorítás, amit a Bajnai-kormány vezetett be.

Az a kérdés, hogy mi áll a serpenyő másik oldalában mint gazdasági teljesítmény. A deficit 3 százaléknál nyilvánvalóan jóval nagyobb volt, az adósság Bajnai kormányzása idején tovább növekedett, ráadásul, ön is említette, az Európai Unióhoz és az IMF-hez fordult segélyért, ebben az időszakban pedig a GDP 6,9 százalékkal zsugorodott. Tehát egy olyan válságkezelés volt, ami fájt, de eredménye nem volt. Úgy gondolom, a szocialisták - és Bajnai is - elég nehezen értik meg, attól még, hogy valami fáj, nem biztos, hogy használ. Egyértelmű az eredménye: fájdalmas, megszorító politikát vittek végbe, aminek nem volt gazdasági eredménye, ami esetleg áldozatként vállalható lett volna. Fölöttébb furcsának találom, amikor Bajnai volt miniszterelnök úr mondja azt, hogy válságkezelő kormány volt. Kérdem én: milyen válságkezelő kormány az, amelynek az idején 6,9 százalékkal zsugorodik a GDP, és az államháztartás viszonyait valamilyen úton-módon az EU-tól és az IMF-től kapott kölcsönnel tudja úgy fenntartani, hogy az adósság növekszik, és a deficit is 3 százalék fölött van. De érdemes megnézni azt is, hogy milyen terveket szövöget. Nem merik megmondani, hogy mit is jelente az a progresszív adórendszer, amit terveznek. Bajnai volt miniszterelnök úr három állítást tesz. Az egyik az, hogy a felső 10 százalékot adóztatná meg erősebben. Ez, jelentem, bruttó 320 ezer forintot jelent; szerintem mindenki ki tudja számolni, hogy ez nettóban mit hoz. Másfelől: 600 ezer ember rosszul járna azzal az adórendszerrel, amit ő bevezetne. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy körülbelül az átlagbérnél már bevezetne egy újabb kulcsot, ott adót emelne. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy már a pedagógusokat is megadóztatná nagyon keményen, akiknek éppen most sikerült béremelést elérniük. Ha azzal számolunk, hogy 1 millióan vannak minimálbér alatt, mintegy 700 ezren,  ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a közteherviselés rendszerét úgy alakítaná át, hogy Magyarországon az adófizetők fele nem fizetne adót. Tehát visszavezetné az országot ugyanabba a szürkegazdaságba, visszavezetné az országot ugyanabba a világba, amelyik nem munkával teremtene lehetőséget arra, hogy ebben az országban előre lehessen jutni.

- Képviselő Úr! Én úgy gondolom, ahogy a 2009-es kormányzás idején is a „fájni fog” jelzőt használta, és most is azt tervezik, hogy fájjon. Úgy gondolom, Magyarország akkor jár jól, ha az elmúlt években általunk megkezdett utat folytatja.

+

ROMÁN ISTVÁN: – Államtitkár úr! Nagyon sokan vagyunk azok, akik számára nem érthető, hogy a „fájni fog” társadalomképe, világlátása milyen okból kerülhetett középpontba a baloldalon, de amint láthattuk a korábbi kormányzások alkalmával, és amint láthatjuk ma is ezekből az elszólásokból, nemcsak a múltat, hanem a jövőt is erre szeretnék építeni, ehhez pedig támogatást a magunk részéről semmiféleképpen nem kívánunk adni!