„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

 Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

Milliárdos kivonás a szociális ellátórendszerből?

KISS LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár Úr!  A szociális törvény tavalyi módosítása tovább mélyítette azt a szociális válságot, amely amúgy is jellemzi az önök kormányzását.

Gyakorlatilag teljesen az önkormányzatokra ruházza át a szociális ellátások helyi szabályozását, és ami rosszabb, annak finanszírozását. A szociális törvény előírja, hogy az önkormányzatok kötelesek a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli helyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére rendkívüli települési támogatást nyújtani, ezen támogatáson felül kötelesek települési támogatást is adni. A kérdés az, miből teszik ezt?

 – Államtitkár Úr! Különösen nehéz helyzetben lesznek azok az önkormányzatok, akik önhibájukon kívül képtelenek ezt a támogatást adni, ugyanakkor lehetetlen helyzetbe hozza azokat az önkormányzatokat is, amelyek jelenleg jelentős szociális ellátórendszert tartanak fenn, például a budapesti önkormányzatok jelentős része. Könnyen belátható, hogy vagy a helyi szociális ellátásokat faragja le az önkormányzat, vagy pedig a bevételeket kell növelni, a kormány szándéka szerint helyi adók bevezetésével vagy azok növelésével. Látható tehát, hogy a vidéki emberek és az önkormányzatok azok, akik megfizetik az önök költségvetésének az árát.

 – Megszűnik a rendszeres szociális segély, az adósságkezelési szolgáltatás, a lakásfenntartási támogatás, a méltányossági közgyógyellátás, a méltányossági ápolási díj és az önkormányzati segély. Ehhez képest jön az a támogatás, amit önök rendkívüli települési támogatásnak vagy települési támogatásnak hívnak, amelyre vagy lesz pénz, vagy nem lesz pénz. Úgy gondolom, hogy ez a gyakorlat cinikus. Cinikus azért, mert önök a rossz kormányzás terheit áthárítják a lakosságra és áthárítják az önkormányzatra. Éppen ezért kérdezem:

– Mikor fejezik be végre a szegényellenes intézkedéseket?

– Mikor kapják meg a központi költségvetésből az önkormányzatok azokat a forrásokat, amelyeket a szociális ellátórendszerből kivontak?

– Nem érzik-e cinikusnak azt, hogy milliárdokat vonnak el újra a szociális ellátórendszerből, és a települési önkormányzatokkal vitetik el a balhét?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Először is fontos tisztázni azt a célt, ami ezt a törvénymódosítást ide a parlament elé hozta, és ami március 1-jétől, most vasárnaptól hatályba is lépett. Ennek az volt a célja, hogy aki valóban rászorul, az biztosan megkapja azokat a támogatásokat, amelyekre szüksége van, akár az államtól, akár a települési önkormányzattól, ugyanakkor, akik visszaéltek ezekkel a támogatásokkal, azok ne juthassanak hozzá. Senki se menjen segélyért Mercedesszel, mert nyilvánvalóan azoktól vesz el támogatást, akik rászorulók lennének. Március 1-jétől erre jóval kisebb lesz az esélyük. A települési önkormányzatok azokat a támogatásokat folyósítják, amelyeknél a rászoruló személynek a jobb ismerete szükséges. Ott, helyben a helyi önkormányzat jobban ismeri a helyi viszonyokat, jobban látja, hogy annak a személynek tényleg szüksége van-e a támogatásra. tehát olyan az élethelyzete, vagy pedig nem.

 – A legfontosabb az egészből: mindenképpen igyekszünk munkavállalásra ösztönözni mindenkit. Éppen ezért tartjuk a szociális ellátórendszer, a szociális támogatási tételek részének a Start-munkára, a közmunkaprogramra fordított pénzeket is, hiszen ha valaki a munkanélküliségből, a segélyek világából, a nyomorból, a kilátástalanságból, a reménytelenségből átlép a közmunka világába, annak megcsillan a lehetőség arra, hogy több jövedelemből éljen, hosszú távon pedig piaci munkát végezve még jobb jövedelmi helyzete legyen, mint korábban.

 – Képviselő Úr! Az állam ezen nem spórol. Nagyon jól tudja ön is, hogy a segélyezett helyett a Start-munkában dolgozó többször annyi kiadást jelent a költségvetés számára. De ez egy jó kiadás, hiszen ebben már van perspektíva. Az eddigi, valamivel 383 milliárd forint alatti összeg most már 411 milliárd forint: 30-35 milliárddal többet költünk tehát a nehéz helyzetben lévő emberekre, mint költöttünk tavaly. Ezt a kormány jó gazdaságpolitikájának és a növekvő bevételeknek köszönhető, így tudunk többet fordítani a nélkülöző, rászoruló emberekre is.

– Képviselő Úr! Természetesen valótlan az az állítás, amit mondott, hogy az önkormányzatokra hárítja át a kormány a szociális támogatások felelősségét, hiszen, ahogy mondtam, féltucatnyi támogatást és annak több alformáját a járási kormányhivatalok fogják folyósítani. Ezek az úgynevezett jövedelemkompenzáló támogatások. És természetesen az önkormányzatok maradék része sem marad segítség nélkül. Túl azon, hogy a jobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok iparűzési adóból vagy más helyi adóból tudják ezt megteremteni, ne feledjük el, hogy az önkormányzatok válláról igen nagy teher került le az elmúlt ciklusban, hiszen hetven különböző közigazgatási ügyet most már a járási hivatalok intéznek helyettük, és ezeknek a költsége, ezeknek az embereknek a munkabére már nem terheli a települési önkormányzatokat, tehát ez is egy felszabadult forrás. Ezen kívül 30 milliárd forint szerepel a kis adóerő-képességű, tehát a szegényebb önkormányzatok számára, hogy a segítség forrása legyen, további 5 milliárd forint pedig az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kasszájából – ez plusz 5 milliárd a tavalyi évhez képest – szintén forrásként szolgál az önkormányzatok számára. A legnagyobb támogatást így azok az önkormányzatok fogják kapni, amelyeknél a 18 ezer forintot nem haladja meg az egy főre eső adóerő-képesség;.

 – A rendszeres szociális segély esetében a képviselő úr szintén torzított. Akik részt vesznek a munkaerőpiaccal kapcsolatos együttműködésben a kormányzattal, foglalkoztatást helyettesítő támogatást kapnak, a többiek pedig egészségkárosodási és gyermekvédelmi támogatást. Kérem válaszom elfogadását!

+

KISS LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! A mai napig sem tudják az önkormányzatok, hogy kik, milyen módon, s mennyi támogatást fognak kapni.  A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének számítása alapján mintegy 40 milliárd forintot vontak ki ebből a rendszerből. Továbbra sem tudjuk tehát azt, hogy ki, milyen módon, hogyan fogja ezt visszaépíteni.

 – Államtitkár Úr! Ebben az országban 4 millió szegény él, eközben önök folytatják a szegényellenes politizálást. Azt mondták korábban, hogy nem hagynak senkit az út szélén. Attól tartok, hogy ebben igazuk van: belökik őket a szakadékba!

+

 Képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 34 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

 Milyen jelentőséggel bír Magyarország gazdasága számára az új felsőoktatási duális képzési forma?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! A magyarországi felsőoktatás átalakításának egyik kiemelt célja, hogy erősödjön a felsőoktatás és az üzleti szféra kapcsolata, azaz a képzések igazodjanak a reálgazdasági elvárásokhoz, ezáltal biztosítva a végzett hallgatók könnyebb elhelyezkedését a munkaerőpiacon.

– 2015. január 30-tól Magyarországon a hagyományos képzési forma mellett duális képzési formában induló szakokra is lehet jelentkezni az idén felvételizőknek. A gyakorlatorientált duális képzési modell Németországban az 1970-es évek óta sikeresen működik. Lényege, hogy az egyetemi elméleti időszakot egy gyakorlati kiegészítő fázis követi a képzésbe bevont vállalatnál, ezáltal a hallgató már egyetemi évei alatt részletes ismereteket szerez a munka világáról, szocializálódik a későbbi vállalati, üzemi és szervezeti feladatokra.

– A számadatok azt mutatják, hogy a duális képzések kimagasló népszerűségnek örvendenek az intézmények és a vállalatok körében egyaránt. A képzések szeptemberi indításáig a Duális Képzési Tanács határozza meg azokat a követelményeket, amelyek a szakmai gyakorlóhelyként közreműködő vállalattól, szervezettől, illetve a gyakorlati képzésben részt vevő szakembertől elvárhatóak. A képzőhelyek minőségbiztosítása azért kulcsfontosságú, mert a duális képzésben a külső gazdasági szervezetek feladatai közé nemcsak a gyakorlati hely biztosítása tartozik, hanem a hallgatók formális képzése is. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

 – Egyrészt mivel járul hozzá a magyar kormány az új felsőoktatási képzési forma sikerességéhez, másrészt Magyarország gazdasági növekedése szempontjából milyen jelentőséggel bír ez az új duális képzési forma?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Valóban: a magyar felsőoktatási intézmények kapcsolata a helyi gazdaság szereplőivel a lehetőségekhez képest, néhány kiemelkedően jó példát leszámítva, eddig csak szűk körű volt, bizonyos területekre koncentrált, és csak egyes kapcsolatokban mutatkozott meg. Azonban a múlt évben a kormány törvényi szinten határozta meg a duális képzési forma helyét és szerepét a magyar felsőoktatási rendszerben. A képzések megfelelő szervezési és minőségi követelményeinek kialakítását a Duális Képzési Tanács segíti. Maga a Duális Képzési Tanács január 26-án 21 felsőoktatási intézmény 79 alapképzési szakra benyújtott kérelmét fogadta el. Itt indulhatnak tehát el a duális képzési szakok. A tanács a tavasz folyamán minősítő eljárásban vizsgálja, hogy ezeknek az intézményeknek a vállalati partnerei rendelkeznek-e a duális képzési gyakorlati oldalnak megfelelő feltételekkel.

– A jelenlegi, 2014-2020 közötti uniós költségvetési ciklusban közel 4 milliárd forint támogatás szolgálja a képzési tananyagok fejlesztését. Ennek részeként indult egy TÁMOP-pályázat, amelynek keretében a felsőoktatási intézmények a képzésekben részt vevő partnereikkel közösen a képzések vállalati oldalának tantervi fejlesztésére pályázhatnak. Ez a nóvum: maguknál a vállalatoknál, a konkrét műhelyekben, munkahelyeken végzik tanulmányaik legalább felét azok a diákok, akik duális képzésben vesznek részt. Nem is ingyen, hanem nyilván valamekkora, kisebb munkabérért.

– Az ipar és felsőoktatás közötti eddig is sikeres képzési együttműködések többnyire a multinacionális vállalatok bevonásával jöttek létre. Magyarország gazdasági fejlődésének fenntarthatóságához azonban kulcsfontosságú, hogy a közepes és kisvállalatok, a magyar tulajdonú vállalkozások is aktív kooperációt építsenek ki a főiskolákkal és egyetemekkel. Az adatok azt mutatják, hogy a duális képzések a nagyvállalatok mellett a hazai kis- és középvállalatok körében is igencsak népszerűek. A gazdasági szervezetek egyharmada tartozik a nagyvállalatok közé, a képzési partnerek döntő többsége azonban a kis- és közepes vállalatokat a közeljövőben létrehozásra kerülő duális képzési központok fogják segíteni a duális képzési rendszerben való hatékony részvételben. A következő időszakban egyeztetés folyik az intézményekkel, vállalatokkal és egyéb szereplőkkel a képzőközpontok feladatairól, megvalósításuk kereteiről. A kis- és középvállalkozások duális képzéseinek összehangolásáért felelős miniszteri biztos segíti a munkát, a duális képzési központok előkészítésével, a részt vevő szereplők igényeinek összehangolásával.

 – Képviselő Úr! A duális képzések a gazdasági szervezeteknek megbízható munkaerő-utánpótlást, a hallgatóknak biztos jövőképet, a felsőoktatási intézményeknek pedig a gyakorlati életből érkező visszacsatolást, a minőség garanciáját biztosíthatják. Ez a képzési forma hatékonyan hozzájárul a munkaalapú társadalom kialakításához, ahol a gazdaság húzóereje a növekvő arányú hazai tulajdonú termelés, szervezőereje pedig a felsőoktatási intézmények köré épülő tudásbázis. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma mindent elkövet annak érdekében, hogy ez a képzési forma hatékonyan részt vegyen a kormány nemzetgazdasági céljainak megvalósításában. A vállalati szféra bevonása az oktatási folyamatokba abban segíthet, hogy a felsőoktatási intézményekben átadandó akadémiai tudás igazodjon az egyes ágazatokban a megkövetelt ismeretekhez. Fontos, hogy a gazdasági szektor aktuális trendjei, tapasztalatai folyamatosan frissüljenek a felsőoktatási képzésben, ezt a diákok már a képzés alatt elsajátítsák, és a munkatapasztalatok alapján akár rögtön azon a munkahelyen folytassák is, immár teljes, negyvenórás munkavégzés keretében a tevékenységüket, ahol a duális képzésben részt vettek.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben a választókerületemben sok vállalkozóval, cégvezetővel találkoztam, egyeztettem, és rendkívül pozitív a visszajelzés a cégek, a vállalkozások, a kisvállalkozások részéről, ami a duális képzést illeti. Hiszen rendkívüli jelentősége van ennek a változásnak, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, ahol azzal az ellentmondással találkozunk, hogy szeretnénk minél több munkahelyet teremteni ott, ahol még mindig magas a munkanélküliségi ráta, ugyanakkor pedig szükség lenne szakképzett munkaerőre is, párhuzamosan ezzel. Szintén nagyon fontos a középfokú duális képzés megindítása. Reményeim szerint az elkövetkezendő években mind a felsőfokú, mind a középfokú duális képzésnek meglesz a pozitív hatása, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekre, mint amilyen az énválasztókerületem, Dél-Somogy is. Köszönöm a válaszát, és azt köszönettel el is fogom.

 Hajlandók-e végre az antikommunista követelések elfogadására, vagy meg kell várni a Jobbik kormányra kerülését?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az elmúlt 24 évben a Fidesz- és az MSZP-kormányok közös szégyene, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján még mindig nem lehet méltósággal megemlékezni. Nem történt meg az állambiztonsági múlt, így többek között az ügynöklisták feltárása, a pártállami vezetők elszámoltatása és közéletből való kitiltása, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása, sőt a Szabadság téri szovjet önkényuralmi emlékmű eltávolítása sem. A kommunizmus áldozatai forognak a sírjukban, amikor álszent módon emlékeznek rájuk, de az antikommunista követeléseket lesöprik vagy csak maszatolnak.

 

– A Jobbik zászlóbontó gyűlésén Pongrátz Gergely, a Corvin köz legendás parancsnoka indította útjára a pártot, ezért kormányra kerülésünk esetén a jelenlegi képmutató megemlékezések helyett haladéktalanul cselekedni is fogunk. De ellenzékből is igyekszünk jobb útra téríteni a kormányt, ezért most országgyűlési vitanapot kezdeményezünk a rendszerváltás mulasztásai, ma is aktuális antikommunista követelések címmel. Ön támogatja, aláírja ezt a kezdeményezést? A Jobbik és az LMP képviselői már megtették.

 – Államtitkár Úr! A jelenlegi kormánypártok által pótcselekvésként létrehozott, egypárti Nemzeti Emlékezet Bizottsága csak a további időhúzást szolgálja, miközben még mindig államtitkár lehet a D 209-es fedőnevű Medgyessy Péter egykori kollégája, egy szintén III/II-es ügynök, Tasnádi László. A 2060-ig titkosított, mágnesszalagokon rögzített állambiztonsági adatokat kutathatóvá kell tenni. Elfogadhatatlan az is, hogy az egykori kommunista vezetők ebben az állítólag új rendszerben szintén meghatározó politikusok lehetnek, így például a KISZ KB-titkár Gyurcsány Ferenc.

 – A Jobbik az állami cégek éléről is eltávolítaná a pártállami vezetőket. A kommunista luxusnyugdíjak folyósítása a legfelháborítóbb. Félmegoldásnak is kevés látszatintézkedés a kommunista kitüntetések után járó néhány ezer forintos nyugdíjpótlékok megvonása az érintettek tizedénél, miközben a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyész, Mátsik György juttatása egy forinttal sem csökkent. Ráadásul az idén is emelték a kommunista luxusnyugdíjaikat. Az előző rendszerben pártállami vezetőként kiemelt bérezésben, ezáltal ma akár pótlék nélkül is kiemelt alapnyugdíjban részesülők juttatásának felülvizsgálatához a Jobbik által már 2010 júliusában benyújtott törvényjavaslat elfogadása volna szükséges, amit számtalan alkalommal szavazott le az Országgyűlés az MSZP és a Fidesz összefogásával, Biszku legnagyobb örömére.

 – Hogyan tudnak így a kommunizmus áldozataira emlékezni?

– Nem szégyellik magukat?

– Hajlandók-e végre valamelyik antikommunista követelésünk elfogadására, támogatják-e a vitanapot? 

+

 RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára): – Képviselő Úr! Ön azt kérdezi, hogyan lehet a kommunizmus áldozataira emlékezni: hát ön hogyan tud a Jobbikban a kommunizmus áldozataira emlékezni, amikor az ön pártelnöke azt mondja egy interjúban, hogy a KGST jobb volt Magyarországnak, mint az Európai Unió? Hogy emlékezik akkor ön vissza a kommunizmus áldozataira? Vagy amikor azt mondja az ön frakcióvezetője, hogy a medve nem játék, nézzük vissza a történelmünket, 1849-et, 1945-öt vagy 1956-ot, és ebből tanuljunk, hogy az orosz medvével a lehető legjobb kapcsolatra kell törekedni. Ezt mondja az ön pártelnöke. ’56 kapcsán, azt mondja, hogy jobb kapcsolat kell Oroszországgal. Önök hogyan tudnak akkor a kommunizmus áldozataira emlékezni?

– Képviselő Úr! Ez a kormányzat az előző négy évben mindent megtett azért, hogy elégtételt adjon, akár anyagilag, akár erkölcsileg azoknak az embereknek, akiknek közvetlenül a rendszerváltás után az akkori kormányok nem adtak megfelelő elégtételt. Ami az egykori kommunista vezetők nyugdíjpótlék-megvonását illeti: ön is tisztában van azzal, hogy több mint 1120 aktát vettek elő a nyugdíjfolyósítónál, egy történész bizottságnak adták át, akik szakmai véleményt hoztak arról, hogy az illetőknek a pótlékai mennyire függnek össze az állampárti kommunista időszakban tett tevékenységükkel. Mindenkitől meg lett vonva ez  a pótlék, aki részt vett az 1945 és 1949 közötti demokratikus államberendezkedés felszámolásában. Szintén meg lett vonva a pótlék azoktól, akik az 1956-os forradalom leverésében és a megtorlásokban működtek közre. Hiába kaptak kitüntetést, a pótlékot azok is elvesztették, akik 1948 és 1990 májusa között akár titkosszolgálati tevékenységet folytattak és ezért kaptak elismerést, akár állami vezetői tisztséget töltöttek be, akár állampárti, akár KISZ-es vezetők voltak. Így Biszku Bélától vagy Nyers Rezsőtől a pótlékokat igenis megvonta a kormány, tehette ezt az Alaptörvény felhatalmazásai alapján, ami egyértelmű szakítást jelentett a diktatúra és a posztkommunizmus korszakával Magyarországon. Többen be is perelték a magyar államot, a magyar állam azonban megnyerte ezeket a pereket.

 

– Képviselő Úr! A Nemzeti Emlékezet Bizottság feladata feladata nagyon sokrétű,  az Alaptörvény is rendelkezik róla, természetesen önök ezt nem támogatták. Csak a fontosabbakat emelném ki: a kommunista diktatúrával kapcsolatos állami emlékezet megőrzése, a kommunista diktatúra hatalmi működésének feltárása és az el nem évülő bűncselekmények tekintetében a tényállások felderítésében való közreműködés. Szintén fontos volt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáráról szóló törvényben, hogy mindenki, aki megfigyelt volt, mindenki, aki áldozata volt a kommunista rendszernek, azoknak a tiszteknek, azoknak az utasítást adó személyeknek vagy megfigyelőknek az adatait nyilvánosságra hozhatják, akik az ő életüket megnyomorították, akik velük kapcsolatban utasításokat adtak vagy hajtottak végre.

 – Képviselő Úr! Igyekszünk az elmúlt időszakban a feje tetejéről a talpára állítani a kommunista rendszerrel kapcsolatos gondolkodást, és a hatalombirtokosok listáját minél előbb bemutatni mindenki számára, hogy akik haszonélvezői voltak ennek a rendszernek, azokról tudjunk minél többet. Ami pedig az áldozatok nyugdíjjuttatásait illeti: ön is nagyon jól tudja, hogy az MSZP a korszakának utolsó éveiben befagyasztotta ezeket. Míg a többi, az alapnyugdíjrész emelkedett évről évre, addig ezt a szocialisták ettől a résztől elvették. Mi két lépcsőben, először 16,2 százalékkal, utána pedig tavaly november 1-jétől 9,9 százalékkal pótoltuk azokat az elmaradásokat, amelyek a szocialista időszak nyugdíjemeléseinek elmaradása miatt keletkeztek. Sőt, ezen túlmenően a tartós szabadságelvonást elszenvedetteknek kétszer 50 százalékos emelést is bevezettünk a pótlékra.

+

NOVÁK ELŐD: – Államtitkár Úr! Elfogadhatatlan az a mellébeszélés és csúsztatás, amit ön itt válasz jogcímén produkált. Egyáltalán nem válaszolt arra, hogy például támogatják-e azt a rendszerváltó vitanapot. És nem válaszolt arra sem, hogy hajlandóak-e nyilvánosságra hozni a 2060-ig titkosított állambiztonsági iratokat, amelyekhez egyébként még a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagjai sem férnek hozzá, a kutatók sem férnek hozzá. Erről ön nem véletlenül nem tett említést.

 

– Államtitkár Úr!  Komolyan csúsztatott, hiszen például Vona Gábor nem ’56 kapcsán mondta azt, hogy az oroszokkal, Oroszországgal jóban kell lenni, hanem ezt az egyoldalú nyugati függőséget, amit az Európai Unió általi gyarmatosításunk során tapasztalunk, szeretnénk mi, nemcsak a szavak szintjén, hanem valódi gazdaságpolitikai fordulattal kiegyensúlyozni a keleti nyitással. De mi vagyunk azok, akik önökkel ellentétben például a Szabadság téri szovjet emlékművet, azt az önkényuralmi jelképekkel is csúfított emlékművet el szeretnénk távolítani. És egyébként Oroszország sem ellenezné, hogy ezt eltávolítsuk, csak az önök szolgalelkű hozzáállása miatt lehet sajnos még mindig itt.

+

Képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 104 igen szavazattal, 17 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta.

 Mikor látja be a kormány, hogy csökkenteni kell a munkát terhelő adókat?

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár Urak! A kormány egyik legfőbb hibája az, hogy nem látja be a tévedéseit. Az egyik ilyen fideszes teljes mellélövés volt az egykulcsos adórendszer bevezetése, amely a kiskeresetűektől évente 500 milliárdot vesz el, teljesen hiába, hiszen mára már teljesen világossá vált: ettől nem indul be a gazdaság, ettől nem lesznek munkahelyek, csökkennek viszont a bérek 2,5 millió ember esetében. Önök ezt látva, nem a hibájukat korrigálják, hanem elkezdenek kozmetikázni.

– Az egyik ilyen szépségflastrom, amit alkalmaznak, az a munkahelyvédelmi akcióterv. Önök szeretik az akcióterveket; ugye, szívesen alkalmazzák? Szóval, ez a munkahelyvédelmi akcióterv arról szól, hogy miközben az állam az egyik kezével szétadóztatja a munkáltatókat és a kiskeresetű embereket is, a másik kezével visszaad 222 milliárd forint közpénzt két év alatt, hogy a saját hibáját némiképpen korrigálja. De ne gondolja senki, hogy ezzel a csikicsuki játékkal tartósan előre tudunk jutni. Az eredmény az, hogy az agyonadóztatott munkáltatók vagy kirúgják azokat a dolgozókat, akik után nem jár kedvezmény, és felvesznek olyanokat, akik után meg kapnak kedvezményt, vagy azt csinálják, hogy azután szabadulnak meg a dolgozóktól, miután lejárt a kedvezmény, amit utánuk kapnak.

– Államtitkár Urak! A probléma hatalmas, amit az is jelez, hogy ma a piaci munkahelyek csaknem fele után vesznek igénybe a munkaadók segítséget az államtól. Meg se próbálják ezt sikerként értelmezni, hiszen ez pontosan azt mutatja, hogy nem lehet ennyire drágává tenni a dolgozó emberek foglalkoztatását. Tudják, egy olyan országban élünk, ahol ha valaki 155 700 forintot kap kézhez, ez a munkáltatójának 300 ezer forintjába kerül. Vagy ha megnézzük a 68 700 forintos minimálbért, az 133 ezer forint a munkáltatónak. Magyarán: annak, amit a dolgozó hazavisz, a munkáltató csaknem a dupláját fizeti ki. Ilyen a világon nincsen! Hazánk a béreket terhelő állami elvonások arányát tekintve első a fejlett világban, a 49 százalékos elvonás az alacsony keresetűeknél a második legmagasabb. Ezek a számok azt mutatják, hogy önök nagyon rosszul csinálják ezt!

 – Államtitkár Urak! Mennyivel gazdaságosabb lenne, ha csökkentenék a foglalkoztatás terheit, hagynák az embereket dolgozni, a vállalkozásokat pedig a fehérgazdaságban tevékenykedni! A megoldás elég egyszerű: alacsonyabb munkát terhelő adók és járulékok kellenek, hogy kedvezmények nélkül is megérje a foglalkoztatás. Így csökkenne az átlagos és alacsony keresetű embereknek az elvonása, kedvezmények nélkül, nőne a foglalkoztatás és csökkenne a dolgozói szegénység, és ez a lényeg,.

 – Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Az LMP követelése teljesen egyértelmű: kezdjenek el végre egy munkahelyteremtő programot, ha már az elmúlt öt évben ezt elfelejtették! Több bért követelünk a dolgozóknak; ebben az is segít, hogyha végre csökkentik a munkára háruló terheket, hiszen látják, nagy a baj, minden adat ezt igazolja!

 – Mikor látja be végre a magyar kormány, hogy csökkenteni kell az élőmunka terheit?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! Illett volna ezt az OECD-jelentést elolvasni és nem nagyokat mondani. Hogyha elolvasta volna, akkor nem mondana ilyeneket. Ugyanis Magyarország a bérterheket tekintve semmiben nem világelső, mert még az OECD-nek a statisztikája alapján is negyedik helyen áll. Megmutatom önnek a statisztikát. Illene felkészülni egy ilyen interpellációra!

 – De nézzük, hogy miért! Való igaz, hogy 2010-től a kormány kimondta, hogy meg fogja változtatni az adórendszert, és ezt meg is tette. Azért, mert 2010 előtt egy fals személyi jövedelemadó-rendszer volt Magyarországon, amelynek a lényege az volt, hogy a minimálbér után nem kellett adót fizetni, ezért aztán minden vállalkozást arra ösztönzött az akkori rendszer, hogy minimálbérre jelentse be a dolgozókat. A minimálbér után kapta egyébként a táppénzt. A költségvetés bevétele is fals volt, mert nem a valós jövedelmi viszonyokat mutatta, de a legigazságtalanabb a rendszerben az volt, hogy a gyermekes családok nem tudták igénybe venni alacsony jövedelemnél a családi adókedvezményt. Igaz, az akkori szocialista kormánynak ez nem is volt igazából fontos. Az akkori adórendszer az átlagbértől már 64-67 százalékkal terhelte a munkavállalói jövedelmeket. Egy pedagógusnak a fizetése abban a rendszerben ennyi teherrel volt sújtva, és ez igazságtalan volt. Ezért a Fidesz-kormány változtatott rajta. Való igaz, bevezette az egykulcsos adót, 16 százalékkal jelenleg, és kimondta, hogy minden jövedelem után adót kell fizetni.

 – Képviselő Asszony! A személyi jövedelemadó-rendszernek a legalapvetőbb eleme, oszlopa a családi adókedvezmény, amit már több mint egymillió család vesz igénybe. Például 2014-ben 236 milliárdot vettek igénybe családi adókedvezmény által, akkor ebben a statisztikában Magyarország úgy, hogy a 2014-es számokat még nem is látjuk, már a 10. helyen áll, mindössze 34 százalékos úgynevezett adóékkel, megelőzve több visegrádi országot, például Lengyelországot is. A kérdés persze az: elegendő-e ez a 16 százalékos személyi jövedelemadó.

 – A kormány határozott célja az, hogy egy számjegyű legyen Magyarországon a személyi jövedelemadó kulcsa, mert így tudunk kedvezni a családoknak, így tudunk kedvezni a munkavállalóknak, és azoknak az embereknek, akik gyermeket nevelnek. Mindemellett a kétgyermekeseknek az adókedvezménye pedig a következő évtől évente 5 ezer forinttal fog nőni, és 2019-re a duplájára fog emelkedni. Úgy gondolom, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer prioritásának a célja egyértelmű: a jövedelmet szerzők, a családok, a gyermeket nevelők támogatása és előnyben részesítése.

+

SZÉL BERNADETT: Államtitkár Úr! Ön semmi mást nem mond, mint azt, hogy minden rendben van, úgy, ahogy van. Szerintem nagyon nincsen rendben, hogy ha kifizet egy munkáltató egy forint bért a dolgozónak, a másik forintot az államnak adja adóként. Ez hatalmas! 49 százalék az, amiről ön beszélt, ez a bért terhelő teljes költség.

 – Államtitkár Úr! A világ nem látott ilyet! Az OECD-ben igenis első és második helyen vagyunk, és ez borzasztóan elkeserítő, mert ez egy garancia arra, hogy ez az ország soha nem fog tudni felzárkózni, amennyiben ez így megy tovább. Én bátorkodtam önnek arra javaslatot tenni, hogy ha tényleg az a céljuk, hogy Magyarország erősödjön, akkor ezt úgy kell tudniuk megcsinálni, hogy a magyar emberek, az a 90 százalék, akivel önök nem foglalkoztak az elmúlt öt évben, erősödni tudjon. Akkor tud erősödni ez a rengeteg ember, hogyha megváltoztatják az adórendszert, és megváltoztatják azt a nagyon rossz gyakorlatot, amivel szürke- és feketezónába kényszerítik a vállalkozókat. A családi adókedvezményről pedig csak annyit tudok elmondani,: az majd mindig jövőre fog emelkedni. Ezt mondták tavaly is, idén is.

+

Képviselő asszony nem, az Országgyűlés azonban az államtitkári választ 106 igen szavazattal, 39 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta.