„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Megszokott dolog, hogy az Országgyűlés ülésein nem fukarkodnak a „mezítlábas” kérdésekkel sem a képviselők. Egyszerű műfaj: elmondják, felolvassák, a kérdéseket, a kormány jelesei  pedig a válaszokat. Hangzatos üzenetek váltják egymást. Az ellenzék ostorozza a kormány tetteit, a kormány jelesei pedig emlékeztetve a kártevő múltra, a szebb jelenről és a még szebb jövőről elmélkednek. Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, majd minden párt elégedetten megtapsolja a maga szószólóját. Így történik, mindig így történik. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

 Miért lát a bankcsalásban jó üzletet a kormány?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP):  – Államtitkár Úr! 2013 júniusában a kormány szinte örömhírként számolt be arról, hogy a magyar állam 3 milliárd forint közpénz felhasználásával 49 százalékos, kisebbségi minősített befolyást szerzett a Széchenyi Bankban. Akkor a tulajdonszerzés, úgy tűnt, Orbán Viktor régóta hirdetett tervébe illeszkedik, amely szerint a magyar bankok részesedését tartósan 50 százalékra kell emelni a hazai bankrendszerben.

Az üzlettel kapcsolatban egy kérdés mind a mai napig nem világos. Már a tárgyalások időpontjában egészen nyilvánvaló volt, hogy a miniszterelnökkel jó kapcsolatban álló Töröcskei István bankja ijesztő számokat produkál. 2013-ban több mint 2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el, ami egy kisbanknál csőd közeli helyzettel egyenlő. Több mint nyilvánvaló, hogy a kormánynak tisztában kellett lennie a bank számaival. 2014 novemberében a Magyar Nemzeti Bank átvette az ellenőrzést a Széchenyi Bank felett, sőt az engedélyét is visszavonta. A jegybank vizsgálatot is indított, feljelentést tettek hűtlen kezelés és más visszaélések ügyében. Kérdezem:

– Mégis miért szállt be az állam a pénzintézetbe?

– Miért volt fontos, hogy 3 milliárd forint közpénzzel tőkét emeljenek, és ezzel egy masszívan veszteséges bank 49 százalékos tulajdonosává tegyék a magyar államot?

– Hogyan fordulhatott ez elő egy felerészben állami tulajdonú bankban?

– Miért döntött úgy a kormány, hogy egy csőd közeli bank felét vásárolja meg, majd felszámolása után a nagybefektetőket kártalanítja, mindezt az adófizetők pénzéből?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Nehéz időszakon van túl Magyarország sok tekintetben, hiszen túl kellett élni a válságot, túl kellett élni a szocialisták nyolcéves kormányzását, az ország tönkretételét, pénzügyi csődbevitelét. Túl kellett élni a devizahiteleseknek, hogy becsapták őket., mert azt is a szocialista kormányoknak köszönhetik, hogy lépre csalták őket: jólétet ígértek nekik, és a devizahitelezés, mint kiderült, a vesztét jelentette jó néhány százezer családnak.

– Képviselő Úr! Bizony a Fidesz-kormány már jó néhány problémát helyére tett és megoldott. Következik a pénzügyi és bankrendszer átalakítása, hiszen ilyen súlyos pénzügyi válság után érezhető, hogy szerkezetileg is, tulajdonilag is változtatni kell a magyar bankrendszeren annak érdekében, hogy megtörténjen a helyes út, az országnak, a gazdaságnak, az embereknek, a költségvetésnek a hitelezése tisztességes módon tisztességes módszerekkel történő működtetése. Ebbe a döntésbe illik bele a Széchenyi Bank 49 százalékának a megvásárlása is. Sajnálatos módon az eredeti terv, amely szerint egy jól működő bankot hozzunk létre a kormány részvételével, nem vált valóra. Felszámolás lett, és az államot, mint 49 százalékos tulajdonost, bár erre semmi nem kötelezte, de helytállt a betétesek irányában. Úgy gondolom, hogy felelős módon járt el, annak érdekében, hogy kártalanítsa az érintett embereket.

Dagad a második szocialista brókerbotrány, hová tűnt 84 önkormányzat pénze, s hogyan segít rajtuk az állam?

GALAMBOS DÉNES (Fidesz): – Államtitkár Úr! A Magyar Nemzeti Bank stabilitási tanácsa 2015. március 4-én hozott határozatával visszavonta a Buda-Cash Brókerház Zrt. tevékenységi engedélyét, egyidejűleg kezdeményezte a cég felszámolását.  Egyértelművé vált az, amit a magyar közvélemény már eddig is megdöbbenéssel figyelt, nevezetesen, hogy a Kulcsár-ügy után nem sokkal újabb szocialista brókerbotrány bontakozott ki. Noha nem mondhatjuk, hogy az eset egyedi lenne, annyiban azonban mégis eltér az előző szocialista pénzügyi csalástól, hogy ezúttal nem csupán a közeli ügyfelek és az állami vállalatok pénze került jogosulatlan kezekbe, hanem az egyébként is nehéz helyzetben lévő önkormányzatok jártak a legrosszabbul, hiszen 84 települési önkormányzat, valamint 52 nemzetiségi önkormányzat által vezetett számlát a pénzügyi szervezetnél eltüntették.

– A kormány gyors reagálásának köszönhetően felállt a Buda-Cash-ügyet vizsgáló munkabizottság, amely az Államkincstárral együttműködve elhárította a közvetlen pénzügyi összeomlást. A károsult önkormányzatok többségének már a márciusban esedékes bérkifizetések abszolválása is nehézséget okozna, ezért a Nemzetgazdasági Minisztérium rendkívüli támogatások keretében elsősorban azt a 84 önkormányzatot segíti, akik a meghamisított könyvelés legsúlyosabb kárvallottjai. A rendkívüli támogatások mintegy 245 millió forintot tesznek ki, amivel elhárítható lesz a helyi önkormányzatok pénzügyi csődje, további lépésként az Országos Betétbiztosítási Alap az, amely a betétesek megtakarításait 30 millió forintos felső határig kifizeti.

– Államtitkár Úr! Feltétlenül jó azt látni, hogy az állam a nehéz helyzetben is józanul és hatékonyan képes cselekedni. Én kérem, hogy erre tekintettel adja meg a választ, és nyugtassa meg a befektetőket. 

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Való igaz, a Buda-Cash-botrány legnagyobb vesztesei az önkormányzatok, hiszen rájuk semmilyen biztosítás, kártérítési szabály nem vonatkozik. A törvény nem terjed ki nem csak Magyarországon, az Európai Unióban sehol az önkormányzati és állami kártalanítási kérdésekre ebben az esetben.Természetesen a kormány felelősnek érzi magát, és felelősséggel áll a kérdéshez, és nem hagyja cserben az önkormányzatokat. Ennek első lépése az volt, hogy azoknak az önkormányzatoknak, ahol nem lett volna elegendő az állami támogatás azt kiegészítettük: ez 67 önkormányzatnak 245 millió forint. Annak érdekében egészítettük ki, hogy a februári járandóságukat a közfoglalkoztatottak, a közalkalmazottak, a segélyezettek megkapják. Tudomásom szerint minden érintetthez az elmúlt hét péntekéig így vagy úgy, postán vagy új, vagy a régi bankszámlán keresztül eljutott, és ezt nagy eredménynek tartom.

– Az elmúlt hét szerdáján miniszterelnök úr több miniszter és államtitkár jelenlétében találkozott az érintett önkormányzatok polgármestereivel, ahol elmondhatták a problémát, a probléma nagyságát, a probléma súlyát. Ennek a célja az volt, hogy közvetlen találkozás alkalmával is a kormány meggyőződjön arról, hogy hogyan tud segíteni, és valójában mekkora a probléma. Ennek eredményeként a második lépésben a Belügyminisztérium egy adatlapot küldött ki az érintett önkormányzatoknak, amelyben lényegében felmérjük a probléma nagyságát. Itt azt kell leírni az önkormányzatoknak, hogy mekkora pénzük ragadt be, és hogy milyen más egyéb módon érintette őket,  - víziközmű-társulat, gazdasági társaság, intézmény -, és amikor beérkeznek ezek az adatlapok, összesítéseként kerül a kormány elé egy előterjesztés, és abban fogjuk, fogja a kormány meghatározni a segítség és a kármentés módját.

Lesz-e még közbiztonság Magyarországon a kormányzásuk alatt?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár Úr! Szomorú, de öt évvel a „Két hét alatt rendet teszünk” kampányszlogen elhangzása után még mindig van értelme ironizálni, vagy éppenséggel bosszankodni ezen a frázison. Az elmúlt öt évben ugyanis ugyanúgy romlott Magyarország közbiztonsága, mint az ezt megelőző húsz évben, bárhogy is próbálják számokkal, bűvészkedéssel vagy statisztikák lengetésével cáfolni. A legelképesztőbb az a hatalmas médiacenzúra, amely megakadályozza, hogy a bűnesetek nyilvánosságra kerüljenek.

– Államtitkár Úr! Lakhelyemen, Borsod-Abaúj-Zemplén megye számos településén mindennapossá váltak a betörések. Teljesen általános dolog, hogy egyik napról a másikra eltűnnek különböző eszközök, vagy éppen a kertekből a sokat gondozott zöldség, gyümölcs. Egy életet végigdolgozó idős ember rémálma az, hogy az élete munkáját tönkreteszik. Sajnos, pont ez történik. Pofátlanul a házakba beosonó kiilleszkedett egyének viszik el a pénzt, tévét, tűzifát. Szerencsés esetben ezt az otthon tartózkodó idős személy végigalussza, de rengetegszer fordult már elő, hogy bántalmazzák, vagy megölik az áldozatot. Ez történt tavaly Mezőkövesden, az idén Mezőkeresztesen, valamint Csermelyen.

– Államtitkár Úr! Az idősek rettegnek. Mezőkövesden csak az önkormányzati képviselői ráhatásra jöttek ki a rendőrök egy fatolvajhoz és az általa kirabolt idős emberhez. Fatolvajok tetten érése során feljelentést tevő, törvénytisztelő állampolgárt megdöbbenésére arról tájékoztatta a rend őre, hogy ő felel a helyszínen levő fáért, amíg annak elszállításáról a hatóság nem gondoskodik. Kérdezem, s Várom államtitkár úrnak a határozott és egyenes válaszát:

– Miért képtelen a rendőrség megvédeni az időseket, a törvénytisztelő és a törvényt betartó állampolgárt?

– Hogyan alakulhatott ki olyan elképesztő állapot, hogy a rendőr jobbnak látja lebeszélni a sértettet a feljelentésről, és a „zárkózzon be jobban” tanácsánál többet képtelen nyújtani?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Legelőször is szeretném a tényeket ismertetni. Az elmúlt öt esztendőben 70 ezerrel kevesebb a regisztrált bűncselekmények száma, mint 2010-ben volt. Jelentősen csökkent az időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, és jelentősen csökkent a kiemelt bűncselekmények száma is. Ezek alapján, azt gondolom, nem túlzok, ha azt fogalmazom meg, hogy ma nagyobb biztonságban élnek az emberek Magyarországon, mint öt évvel ezelőtt.

– Képviselő Úr! 2013 őszén öt kelet-magyarországi megyére, így Borsod-Abaúj Zemplén megyére vonatkozóan is közbiztonsági mintaprogramot indított a rendőrség. Ennek eredményeképpen az ismertté vált bűncselekmények száma 19,2 százalékkal csökkent, a kiemelt bűncselekmények száma pedig 10 százalékkal. A tegnapi nap folyamán jelentették be, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság és a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács szakmai támogatásával az Országos Polgárőr Szövetség betörésmegelőzési programot indított. Ennek az a célja, hogy felhívja a lakosság figyelmét a betörés elleni védekezés fontosságára  és megfelelő biztonsági, technikai eszközök használatára.

– Képviselő Úr! Nagyon sajnálom, hogy önök rendért kiáltanak, miközben a fontos, rendet elősegítő törvényeket nem szavazzák meg. Arra kérem, hogy fejezze be a rendőrség elleni támadást. Ha már a törvényeket nem támogatják, akkor legalább hagyják, hogy a rendőrség eredményesen dolgozzon az emberek biztonsága érdekében!

Ki a felelős?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Szeretném emlékeztetni önöket egyik régi kollégájukra, Kiss Szilárd úrra. Kiss úr a 2000-es évek környékén lett a fideszes körök embere. A Moszkvában igen aktív üzletember előbb a külügy alkalmazásában a moszkvai nagykövetség agrárattaséjaként volt hivatott piacra segíteni a magyar terményeket és élelmiszert, később a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazottja lett, a keleti nyitás gazdasági kapcsolataiért felelt.

– Csakhogy időközben kiderült, hogy Kiss úr a saját szakállára is dolgozott, hiszen jogerős ítélet mondta ki, hogy pénzért árusította a magyar, tehát schengeni vízumokat üzletembereknek. Az is kiderült időközben, hogy a nemzetbiztonsági átvilágításon többször is megbukott, végül pedig most már gazdasági csalás gyanújával került előzetes letartóztatásba. Itt tart a kormány korábbi, keleti nyitásért felelős üzletembere, ma persze a kormányban mindenki úgy tesz, mintha Kiss úrról soha nem hallott volna, ez azonban nem megengedhető. Holott aki kinevezte az álláspontunk szerint súlyosan veszélyeztette a tárca munkájának a biztonságát, ezért pedig vállalnia kell minden politikai felelősséget, és távoznia kell a tárcától. Kérem, egyértelműen válaszoljon:

– Ki volt az a személy, aki úgy döntött a Földművelésügyi Minisztériumban, hogy a létező és a szolgálatok által feltárt nemzetbiztonsági kockázatok ellenére kinevezi Kiss Szilárdot?

– Ki volt az, aki úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe, hogy Kiss Szilárd nem is egyszer, hanem kétszer megbukott az átvilágításon?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselőtársam! Kiss Szilárd letartóztatása nem áll semmilyen összefüggésben azzal a munkával, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium számára végzett. Munkája eredményeként folyamatosan nőtt Magyarország mezőgazdasági exportja Oroszország irányába 2012-től, 2013-ban 25 százalékkal emelkedett. A Földművelésügyi Minisztérium álláspontja szerint kinevezése hasznos volt a magyar agrárkivitel szempontjából. 

Meddig falaznak a fideszes és Fidesz-szövetséges bűnözőknek?

HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA (MSZP): – A Fidesz politikai szövetségesét, a Lungo Drom-os szekszárdi roma nemzetiségi önkormányzat elnökét, Sárközi János Józsefet befolyással üzérkedés vádjával az idén januárban jogerősen 1 év 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A Fidesz-szövetséges politikus önkormányzati szükséglakások kiutalásának ígéretével csalt ki pénzt a sértettektől. Egy hónappal később Pusztaföldvár fideszes polgármesterét, Baranyai Istvánt költségvetési csalás elkövetése miatt ítélték jogerősen pénzbüntetésre. A lebukott fideszes polgármesternek egy önkormányzatot megkárosító, de egyeseknek nyilván jó üzletet jelentő, túlárazott beruházás miatt kellett felelnie.

– Az ítéletek dacára azzal szembesülhetett a közvélemény, hogy az elítélt fideszes és Fidesz-szövetséges bűnözők, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy folytathatják politikusi pályafutásukat. Márpedig a törvény világos: akit szabadságvesztésre ítéltek, az méltatlan a tisztségre, ezért a képviselő-testületnek meg kell állapítania a megbízás megszűnését. Ehelyett a törvényt megszegve, a szekszárdi roma nemzetiségi önkormányzat egy színjáték keretében nemhogy kimondta volna Sárközi János József mandátumának megszűnését, hanem megerősítették tisztségében. Minderről büszkén számoltak be a helyi sajtónak. Arról bezzeg semmit sem hallani, hogy a törvényesség betartásáért felelős megyei kormányhivatal bármit is lépett volna az ügyben.

– Ennél még árulkodóbb Pusztaföldvár elítélt polgármesterének a nyilatkozata. Eszerint ő már az elsőfokú ítélet után felajánlotta lemondását az akkori kormánymegbízottnak és Simonka György fideszes választókerületi elnöknek, ők azonban arra biztatták, hogy maradjon. Tehát ezt tanácsolja az Orbán-kormány törvényességért felelős tisztségviselője és a Fidesz felelős vezetője egy bűncselekményen rajtakapott polgármesternek.

– Miniszter Úr! A kormányhivatalokat irányító miniszterként ön személy szerint felel az önkormányzatok törvényes működéséért. Ezért kérdezem:

– Mi kell még ahhoz, hogy végre cselekedjen?

– Meddig falaznak még a fideszes és Fidesz-szövetséges bűnözőknek?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter:  – Képviselőtársam! Kezdjük Szekszárddal, annyit előrebocsátva, hogy ebben a világban nem árt a méltányosság és a körültekintés. Ezt szem előtt tartva is önnek jó néhány kérdésben, ami a szekszárdi ügyet illeti, igaza van, mégpedig a következők szerint. Valóban, jogerősen szabadságvesztésre ítélték a roma nemzetiségi önkormányzat vezetőjét, akit március 5-én az információk szerint újra megválasztottak. Amennyiben az írásos jegyzőkönyvet megkapjuk, ezt a kormányhivatal már kérte a március 5-i ülésről, illetve a bírósági ítélet leírása megszületik, és a bírósági ítéletet kézbe vesszük, akkor természetesen azonnali hatállyal közigazgatási eljárás keretében mind a polgári bíróságon, mind a munkaügyi bíróságon a képviselői mandátum, az elnöki mandátum megszüntetéséről intézkedünk.

– A pusztaföldvári eset annyiban másabb, hogy ott a polgármestert költségvetési csalásért ítélték el pénzbírságra. Már elrendeltem a vizsgálatot. Tudomásom szerint ez az ítélet is jogerős, azonban nem szabadságvesztésre ítélték. A kormányhivatalnak azonban akkor van joga közigazgatási eljárás keretében intézkedni, ha nem pénzbírságra, hanem szabadságvesztésre ítélik. Szabadságvesztés esetén méltatlanságból elveszíti a képviselői, illetve polgármesteri megbízatását. De meg fogom vizsgáltatni, hogy a kormányhivatalnak milyen törvényességi beavatkozási lehetősége van. A magam részéről azt gondolom, hogy az a polgármester, akit költségvetési csalásért ítélnek el, méltatlan hivatala betöltésére, és le kell mondania!

Földet vissza nem adtok, no, de hogy kárpótlást sem?

ANDER BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár Úr! A jogszabályi változások miatt a magyar állam tulajdonába került, természetvédelmi oltalom alatt álló, de kártalanításba nem vont, egykori maradványterületek országosan mintegy 2000 hektárnyi területet érintenek, amelyek döntő többsége, mintegy 1600 hektár tartozott a barcsi Dráva-Coop Mezőgazdasági Szövetkezet használatába. A Somogy Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatósága a szóban forgó ingatlanokat a magyar állam tulajdonába adta. Az ezen védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv a 7/1996-os KTM-rendelet értelmében létesített Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. A kisajátítás és a vagyonkezelésbe adás tehát megtörtént, a maradványterület a Nemzeti Földalapba került.

– Nem az állami tulajdonba vétellel van a gond, hiszen azt a szövetkezet és annak tagsága húsz éven át várta, hanem a térítés nélküli eltulajdonítása sérelmes, ugyanis a kártalanítás mind a mai napig nem történt meg. Ami történt, az valójában egyoldalú nyilatkozattal való állami tulajdonba vétel, kvázi ingyenes kisajátítás, azaz államosítás, holott az állam tulajdont egyoldalúan csak ellenérték fejében szerezhet. Az Alaptörvény egyértelműen fogalmaz: tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

– Államtitkár Úr! A fennálló helyzet törvénysértő, alkotmányellenes, mert jelentős egyoldalú vagyoni hátrányt okoztak a szövetkezetnek, illetve annak tagjainak. Csak Barcson majdnem ezer család, megalázó nyugdíjból nyomorgó idősek, továbbtanulásra kuporgató fiatalok várják, hogy az állami tulajdonba került érintett földterületekért megkapják az értéküknek megfelelő kártalanítás összegét, azaz hozzávetőlegesen másfél-kétmilliárd forintot. Kérdezem tehát:

– Hajlandók-e végre kifizetni őket?

– Miért söprik le immáron ötödik éve önök is a jogos követeléseket?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Köszönöm a kérdését, mert egy fontos tévhitre világít rá, és akkor talán most alkalmam nyílik arra, hogy egy példával jól be tudjam mutatni önnek, hogy mit jelent a „maradványterületek” kifejezés.

– Egy kisajátítási eljárásban az alapvető kérdés az aranykorona-érték. Az aranykoronát váltja meg az állam. A „maradványterületek” arról szól, hogy történik egy kártalanítás az aranykorona-igény szerint, de ennél több területe volt annak a szövetkezetnek. Tehát az aranykorona, ami az értéket mutatja, megtérítésre kerül, de úgymond marad terület, ezt hívjuk maradványterületeknek, amelyeket viszont  - és így rendelkezik ez a törvény is, amit ön említett - térítésmentesen veszi az állam tulajdonba. Nem azért veszi térítésmentesen az állam tulajdonba, mert szeretne valami rosszat tenni az ott élő emberekkel, hanem azért, mert az értékét annak a termőföldnek - még egyszer hangsúlyozom, amit aranykoronában adnak meg - megtérítette a kisajátítási eljárás során. Itt is erről az esetről beszélünk.

– Egyébként a szóban forgó területre pontosan 102 millió 708 ezer forintot fizetett ki kártalanításként az állam. Ez 15 évvel ezelőtt történt. A maradványterületekre vonatkozóan, mint ahogy a törvény is rendelkezik róla, azok nem kártalanításért - miután azt az aranykoronában megtérítette -, hanem a törvény erejénél fogva kerülnek az állam tulajdonába.

Miért akarja még mindig letagadni a kormány a szegénységet, és miért hiszi azt, hogy ha valamit nem neveznek nevén, az nem is létezik?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Új eszközt vetett be az Emberi Erőforrások Minisztériuma a szegénység elleni harcban. Kitalálták, hogy ha már nem tudják megnyerni a csatát az adatok szintjén, akkor inkább ki sem mondják azokat a szavakat, amikre az adatok vonatkoznak. Az egységes kommunikáció jegyében a minisztérium munkatársainak tilos használni az olyan kifejezéseket, mint a szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység vagy az esélyegyenlőség.

– A hivatalos indoklás szerint az egységes szóhasználat mutatja a kormányzati politika irányát.

Iránya az, hogy nem akar tudomást venni a szegényekről, letagadja még a létezésüket is, holott világosan látszik a jövedelmi adatokból a szegénység terjedése. A tömegek lecsúszása a nyomorba már korábban elkezdődött, de 2010 után gyorsult fel igazán. Az elmúlt években radikális változás állt be az emberek jövedelmi helyzetében. 2009 és 2013 között a legkisebb jövedelmű 2 millió ember reáljövedelme 20 százalékkal csökkent, és kizárólag a felső tízed helyzete javult. Az alsó és felső jövedelmi tizedek közötti arány a kilencszeresére nőtt. A kiskeresetűeket sújtó egykulcsos adó, a minimálbér megadóztatása, a közmunkabér drasztikus csökkentése, a családi pótlék befagyasztása, a munkanélküli-ellátás megnyirbálása és számos más intézkedés együttes hatására a társadalom 60-80 százaléka került rosszabb helyzetbe. Ezért is kérdezem:

– Miért fordítja el a kormány a fejét a szegényektől?

– Miért nem vesz tudomást az égbekiáltó társadalmi különbségekről?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Asszony! Sokféleképpen beszélhetünk emberekről, beszélhetünk a szegénységről. Nyilvánvalóan, ha itt van a parlamentben, és hallja a felszólalásokat, akkor nem mondana olyanokat mint amit az előbb mondott. Erről a kérdésről nap mint nap beszélünk. Óriási feladatot örökölt ez a kormányzat akkor, amikor a szegénység kérdéséről beszélünk. Hiszen valóban: a válság idején felgyorsult, és 2011-ig növekedett a szegények aránya Magyarországon. De most már elmondhatjuk, hogy a szegénység kockázatának kitett emberek aránya, száma csökkenőben van. És erre szerintem ön is büszke lehet, hiszen ez a magyar emberek munkájának eredménye.

– Nem én mondom, hanem az Eurostat által validált adatok alapján 241 ezer fővel csökkent azok száma, akik ki vannak téve a szegénység kockázatának Magyarországon. Erről szerintem igenis beszélnünk kell, hiszen ebből is kiderül, hogy az egyetlen út, ami nagy méretekben, társadalmi méretekben kivezet a szegénységből, pontosan a munkahelyteremtés. Akinek nincs munkája, az nyilvánvalóan könnyebben válik szegénnyé, könnyebben válik rászorulóvá. A munka az tehát, ami kivezet mindenkit ebből a nehéz helyzetből, a rászorultság helyzetéből. Ezért vagyunk büszkék arra, hogy 400 ezerrel többen dolgoznak, mint korábban.

– Képviselő Asszony! Ha azt megnézi, hogy a lakás fűtésével mennyi embernek van gondja, akkor megtudja: kétéves távon 250 ezer fővel csökkent ezek aránya. 480 ezerrel csökkent azok száma, akiknek  a kétnaponkénti húsételfogyasztás hiánya gondot jelent. 70 ezer fővel csökkent azok aránya, akiknek nincs anyagi okokból személygépkocsija. De ha megnézi azt is, hogy Magyarországon hányan mondják azt, hogy anyagi okokból nincs telefonjuk, tévéjük vagy mosógépük, akkor ezek száma is a 0,3 százalék és 1-2 százalék között mozog. Mindezek azt mutatják, hogy az a munkahelyteremtő politika, az az adócsökkentő politika, amit a kormány véghezvitt, az igenis meghozta az eredményét, és erről nagyon büszkén beszélünk is.

Takarékszövetkezetek lenyúlás után!

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Miniszter Úr! Érdemes egy kicsit visszatekinteni az elmúlt év eseményeire a takarékszövetkezetekkel kapcsolatban. Azért akarom felidézni ezeket az eseményeket, mert az egyik legszégyenletesebb elcsaklizása zajlott le egy komplett pénzügyi hálózatnak. Persze mindig vannak jobban értesültek, mert voltak, akik nem akartak ebben az ügyben részt venni a takarékszövetkezetek közül, ezért aztán rekordidő alatt váltak bankká, nyilván meg akarták védeni a maguk boltját. Rekordidő alatt válhattak bankká azok az intézmények, amelyek a Buda-Cash kapcsán most bedőltek, és tartoznak az emberek pénzével.

– Miniszter Úr! Nem tisztségem, hogy javaslatokat adjak, de jó lenne, ha a kollégáit inkább arra intené, hogy az erőlködés helyett, amely át akarja lapátolni a botrányt másokra, inkább az emberek kártalanításával és teljes kártalanításával foglalkozzanak.  És ha már kérdésekről van szó, akkor kérdezek:

– Tagadja-e, hogy a törvény erejénél fogva elvettek a tagjaiktól egy pénzügyi hálózatot?

– Tagadja-e, hogy a törvény - amit önök hoztak - erejénél fogva bevásárolták a magyar államot, majd ezt követően módosították a működés szabályait?

– Tagadja-e, hogy ezt követően, finoman szólva is kérdéses privatizációs eljárásban átjátszották a haveroknak ezt a rendszert?

– Hogy váltak bankká ezek az intézmények?

– Hogyan történt az, hogy komoly pénzintézeti szerepet vállaló bankokká válhattak azok, akiknek már a beadás pillanatától kezdve komoly hiánypótlást kellett végrehajtani?

– Hogyan válhattak bankká azok, akik az ezt követő évben pillanatok alatt omlanak össze?

– Hogyan válhattak bankká azok az intézmények, amelyekről most látszik, hogy tartoznak az embereknek?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselőtársaim! A hangnemen, ami jobban hasonlít egy kihallgatás hangnemére, kicsit csodálkozom, tekintettel arra, hogy Tukacs István képviselőtársamat az elmúlt évekből mint Gyurcsány Ferenc egyik leghűségesebb szövetségesét - ettől függetlenül -  higgadt és józan embernek ismertem meg. Ez a hangnem tőle szokatlan, csodálkozom, hogy a takarékszövetkezetek vagy ezek a százmilliárdok valamilyen formában izgalomba hozták.

– Képviselő Úr! A személyes tiszteletem mellett rosszulesik, de meg kell hogy cáfoljam, hiszen jó néhány magyar kereskedelmi bank feljelentése alapján az Európai Bizottság vizsgálatot folytatott a takarékszövetkezeti integráció ügyében. És ha önök európaiak, és támogatják az Európai Bizottságot, akkor tudniuk kell és el is kell ismerni, hogy az Európai Bizottság két dolgot vizsgált: az egyik az integráció létrejöttének a körülményei, amit ön számon kér, a második pedig a 136 milliárdos garancia, amit az állam biztosít a takarékszövetkezetek mögé. Mind a két esetben a vizsgálatot - örömmel jelentem - lezárta az Európai Bizottság, Jóváhagyólag zárta le, törvényes, szabályos és egyébként az állam szempontjából előnyös volt a takarékszövetkezeti integráció, állítja az Európai Bizottság  Tehát vitája nem velem van a képviselőtársamnak.

– A takarékszövetkezeti integráció kapcsán elmondhatom: azok a takarékszövetkezetek, amelyek bekerültek az integrációba, nyertek ezzel. Átvilágításra kerültek, több mint tucatnyi kivezetésre került a piacról, mert korábban loptak, csaltak, hazudtak, ezt meghaladóan pedig 136 milliárdos garancia áll mögöttük. Ha ezek a bankok, korábbi takarékszövetkezetek benne lettek volna ebben a garanciában, nem lennének a Buda-Cash áldozatai. A vizsgálóbizottság reményeim szerint mindent tisztázni fog. A Magyar Nemzeti Bank pedig az OBA-nak 106 milliárdos kölcsönt adott, hogy kifizesse a károsultakat. De nagyon szívesen állok képviselőtársam rendelkezésére régi ismeretségünk alapján. 

Logisztikából, informatikából, ügyvitelből bukta, okulás vagy folytatás?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Államtitkár Úr! A tankönyvpiac átalakítását követően egyértelmű, hogy a kormány által hangoztatott előnyökből vajmi kevés valósult meg. Még januárban is voltak olyan iskolák, ahova nem kézbesítették a könyveket, sőt több pedagógus egyenesen örült ennek, mert legalább használhatták a régieket. A tervezett költségcsökkentés persze elúszott az állandó fénymásolások miatt, a tanárokra pedig nagyobb terhet róttak az órákra való felkészülésben.

– Az állami normatíva összege is rengeteg helyen kevésnek bizonyult, alsó tagozatban is előfordul emiatt, hogy nincsenek munkafüzetek, egyes tantárgyakhoz semmilyen tankönyvet nem rendeltek az iskolák, de olyan is előfordult, hogy egy-egy tárgyhoz a KLIK listáján nem is volt tankönyv. A terjesztés monopóliumát élvező KELLO szinte elérhetetlen volt a tanárok számára, a telefont nem vették fel, az elektronikus levelekre is több hét elteltével válaszoltak, ha válaszoltak egyáltalán. A rendszert pazarlóan működtették, számos alkalommal előfordult, hogy mindössze néhány darab könyvet szállítgattak.

– Az informatikai rendszer instabilitása, felkészületlensége szintén nehezítette a megrendelést, ügyintézést. Olyan eset is előfordult, amikor az adatok egész egyszerűen elvesztek, újra kellett kezdeni az egész folyamatot. Vannak olyan tankönyvfelelős pedagógusok, akik arról panaszkodtak, hogy a gyermekenként nekik járó száz forintot sem kapták meg, mert most már a KLIK-kel kötött szerződést a terjesztő, a mamutintézmény pedig lenyelte a pénzt. A mézes-mázas kormányzati ígéretek az olcsó és hatékony működésről csupán tündérmesék tehát, a valóságban egy bonyolultabb, pontatlanabb, pazarlóbb, nehézkesebb rendszer jött létre. Mindezek alapján kérdezem:

– Hajlandók-e belátni a hibáikat.

– Mit tesznek azért, hogy a rendszer valóban hatékonyan működjön?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:  – Képviselő Asszony! Itt egy olyan rendszerről van szó, amelyik 12 millió könyvet kell hogy kiszállítson, pontosan az adott helyre, úgy, hogy azt az iskolában éppen át is tudják venni. Az időben leadott tankönyvrendeléseknél a valódi hibák aránya volt, 0,25 százalék, tehát ezrelékekben mérhető. De nyilván mi is szeretnénk ezen javítani, és javítani is kell. Vannak pótrendelések, azok kezelésén is lehet és kell javítani.

– Képviselő Asszony! Kicsit furcsának tartom, hogy ön azt a fajta rendszert ostorozza, amelyik 150 évig jól működött Magyarországon, hiszen 150 évig állami szereplő volt a tankönyvkiadásban, ezt csak a Gyurcsány-időszak privatizációja szüntette meg, és tette ezt teljes mértékben piaci alapra. Más országokban sem piaci alapon szerveződik feltétlenül a tankönyvkiadás rendje. Másrészt pedig arról elfelejtett említést tenni, hogy most már azért mégiscsak 700 ezer gyermek teljes mértékben ingyenesen kapta meg ezeket a tankönyveket.

– Ettől függetlenül nyilvánvalóan oda kell figyelnünk arra is, amit ön mondott, hogy minden pedagógushoz megérkezzen az a díjazás, amelyet a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló EMMI-rendelet határoz meg. Ez a KELLO kötelezettségeit írja elő. Maga a KELLO és a KLIK között folyamatban van a 2014. évi elszámolás, ugyanakkor a KLIK a tankönyvfelelősök díjazását folyamatosan rendezi és rendeznie is kell, tehát a pedagógusokhoz el kell jusson ez az összeg. Nyilván itt szigorúbb felügyelettel kell arra törekednünk, hogy ezt be is tartsák.

Hogy akarja életben tartani a kormány a Start-mintaprogramokat?

SALLAI R. BENEDEK  (LMP): – Tisztelt Országgyűlés! A közmunkaprogramot számos kritika érte az elmúlt időszakban, de számos jel is mutat arra, hogy a Start-mintaprogramoknak vannak olyan elemei, amelyek dicséretes és jó irányba haladtak el. A  közfoglalkoztatás 2015. évi céljairól megjelent jelentés és kormányhatározat, azt mondja, hogy az értékteremtő, hasznos, helyi sajátosságokon alapuló, a település önfenntartását segítő programok indításának a támogatása megmarad. Ugyanakkor maga a rendelkezés azt is kimondja, hogy minél több főt próbálnak ilyen irányban foglalkoztatni, annál kevesebb támogatás fog jutni a mintaprogramokra.

– A Start-mintaprogramokhoz nyújtott beruházási támogatásoknak köszönhetően az önkormányzatok idáig gépeket, eszközöket, berendezéseket vásárolhattak, s több helyen élelmiszer-termelésbe és -feldolgozásba fogtak. Rátermett településvezetők sora élt ezekkel a lehetőségekkel, ami kiutat jelentett. Ennek nyilván vannak árnyoldalai is, hiszen ezekhez a próbálkozásokhoz nem jutott lehetőség arra, hogy állami földhöz jussanak, nincs meg a lehetősége annak, hogy a megtermelt élelmiszer-ipari termékeket értékesíteni lehessen. Az önkormányzatok nagyon nehezen tudnak kilépni abból a csapdából, hogy a közmunkát közpénzből kell finanszírozni, nem pedig annak lehetősége, hogy az elsődleges munkaerőpiacra visszakerüljenek az ebben részt vevők.

– Államtitkár Úr! Azt szeretnénk, ha az önkormányzatoknak továbbra is meglenne a lehetőségük, hogy ahol ilyen modellértékű programok indultak, azoknak a finanszírozása töretlenül meglegyen, ne legyen forráselvonás. A kérdésem éppen ezért:

– Milyen elképzelése van a kormánynak arra, hogy ezek a Start-programok hogyan maradnak életben, ha a létszámarányos csökkentés bekövetkezik, nem lehet értékesíteni és nem kapnak földet, tehát a piaci alapon való működés nem valósulhat meg?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ahogy ön is mondta: a közfoglalkoztatás egyik formája a Start- mintaprogramok, amelyek elsősorban olyan területeken indultak, ahol nagyobb hátrányban vannak az ott élők,  ahol nagyobb hátrányban vannak a települések az ország gazdaságilag fejlettebb részéhez képest, ezért a közmunkaprogramban végzett tevékenységhez is nagyobb mértékű segítség szükséges.

– 2011 óta történik százszázalékos támogatással ilyen program végrehajtása. Ezeknek a programoknak a célja az, hogy a település egyedi sajátosságaihoz igazodóan valóban valamiféle értékteremtő, illetve a helyi problémákat megoldó tevékenységet folytassanak. Ez viszont azt is magában rejti, hogy ha értékteremtő, illetve a helyi feladatokat ellátó tevékenységet folytatnak, akkor ez a helyi önkormányzatnak, a fenntartónak költségcsökkenést kell hogy okozzon, tehát hosszabb távon, azt gondolom, teljesen egyértelműen elvárható - merthogy a másik oldalról a költségei csökkennek -, hogy ehhez valamilyen mértékben önerővel, önrésszel hozzájáruljon. Egyébként, hogy ennek az önerőnek a mértéke nem jelentős önerőmérték, létszámarányosan, valóban létszámtól függően jelenik meg. Egy 165 fős, 12 hónapon át tartó program esetében például 3,91 százalék az önerő mértéke, ami úgy gondolom, hogy mindenképpen vállalható. Persze jelzés ez, jelzés egyfelől abba az irányba is, hogy nem járható az az út, amelyet néhány önkormányzatnál megpróbálnak kitaposni, hogy egyre nagyobb létszámmal kívánnak Start-mintaprogramot indítani azért, hogy nagy beruházási összeg kerüljön mellé. Tehát a kettőt mindenképpen egyensúlyba kell hozni. A Start-mintaprogramok továbbélését egyébként a szociális szövetkezetek rendszere segítheti, ehhez minden támogatást megadunk.