„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Szónoklataikból szolidan stilizálva - udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Tanévkezdés, tankönyvellátás!

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Államtitkár Úr! A köznevelés ügye ilyenkor szeptemberben, tanévkezdéskor mindig nagy közérdeklődésre tart számot, méltán, hiszen az emberek pontosan tudják, hogy amilyen a ma iskolája, olyan lesz az ország jövője.

 – A tavalyelőtti és a tavalyi tanév igen sok újdonságot hozott, és állandó közbeszéd tárgya volt. Itt, az ország Házában is úgyszólván szünet nélkül elhangzottak szavak, mondatok, hol tárgyilagos hitelességgel, hol téves, gyakran unalomig ismételgetett hamis tartalommal. Csak néhányat emelnék ki a legismertebb változtatások, újítások közül: kitüntetett szerepet kapott rendszerünkben a nevelés, bevezettük a mindennapos testnevelést, megindultak az erkölcstan- vagy hit- és erkölcstanórák, délután 4-5-ig nyitva tartanak az iskolák, megkezdődött a középiskolások közösségi munkája, az állam vette át az intézmények java részének fenntartását és üzemeltetését is sokszor. Sokévi várakozásnak megfelelve hatályba lépett a pedagógus-életpálya igen jelentős pedagógusfizetés-emeléstől kísérve, életbe lépett az új Nemzeti alaptanterv és vele karöltve e tanévtől bekerültek az iskolákba az új generációs vagy kísérleti tankönyvek, az idén 61-féle és így tovább. Ez utóbbiak közül jó néhányat magam is átnéztem. Bevallom, tetszenek. Színes, változatos képanyaguk, a gyerekekhez szóló nyelvezetük, a gondolkodtató, kreativitást ösztönző kérdéseik és feladataik, követhető szerkezetük első ránézésre jól kielégíti a korszerű pedagógiával szemben támasztott igényeket, nem beszélve arról, hogy milyen rendkívül rövid idő alatt állították elő őket. Dicséret illeti az intézetet és a népes alkotógárdát, és előre is üdvözöljük a korrekcióra vonatkozó szándékot.

– Most viszont azzal szórakoznak egyesek, hogy óriási apparátussal hibavadászatot rendeznek, és állítják, hogy a kísérleti tankönyvek rossz minőségűek. A kákán is csomót keresés jegyében találnak is félresikerült mondatokat, egyet-kettőt több száz oldalon. Közben az is kiderült, hogy a kipécézett hibák korábbi, jóváhagyott tankönyvekben találhatók, legalábbis nagy részük.

– Kérdezem ezért államtitkár urat: folytatódnak-e az új tanévben is a megkezdett intézkedéseink?. A NAT életbe lépésével megtörténik-e és mikor az érettségi reformja? Hogyan tervezik a kísérleti tankönyvek tesztelését és véglegesítését?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! – Tisztelt Ház! Az egész nyár talán arról szólt bizonyos médiumok vagy politikai csoportok számára, hogy igyekeztek a szeptemberi tanévkezdéssel kapcsolatban valahol valami hibát találni, valahol valamilyen botrányt szítani, és a legnagyobb sajnálatukra és a mi legnagyobb örömünkre azonban nem sikerült ilyet találni.

– Kezdődött azzal, hogy a tankönyvellátással, a tankönyvek kiérkezésével kapcsolatban már a nyár elején megkongatták a vészharangot, hogy nem fognak kiérkezni a tankönyvek az iskolákba időben. És ahogy az előző évben is csak 0,25 százalékos hiba volt a tankönyvek kiszállításában, úgy az idei évben - az ő sajnálatukra és a mi örömünkre - nem láthattak boldog kisgyerekeket, akiknek nem kell tanulni, és bosszankodó szülőket, akik meg bosszankodnak a tankönyvek ki nem érkezése miatt, hanem elindulhatott az oktatás minden iskolában rendben, és jól működött az új könyvelosztó rendszer. Utána megpróbálták, sőt interneten is felhívásokat tettek közzé, honlapokat indítottak, hogy valaki találjon valamilyen hibát, valamelyik új, kísérleti megújult tankönyvben. Ez nem sikerült, ezért régebbi tankönyveket vettek elő, és végül olyan könyvekben találtak vitatható pontokat, amelyeket egyrészről 2006-ban, 2008-ban vagy 2009-ben engedélyeztek, akkor tehát, amikor Gyurcsány Ferencnek vagy Bajnai Gordonnak hívták Magyarország miniszterelnökét és a mostani tankönyvellátás vagy tankönyvkészítés hibájaként próbáltak olyan tankönyvekből kiragadott részeket fel-felmutatni az interneten. Megpróbálták kigúnyolni a mostani teljes tankönyvfejlesztő csapatot, amelyekhez igazából a mostani engedélyezőknek nem sok köze volt, hanem korábbi éveknek a munkája. És valahogy 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben ugyanezek az emberek nem tartottak sajtótájékoztatót, hogy ezeknek a tankönyveknek az azonnali visszavonását követeljék.

– Azt hiszem, nemcsak a tankönyvek időben történő kiszállítása siker, hanem a megújult, kísérleti tankönyveknek a bevezetése is. Ez egy teljesen újfajta módszer a honi tankönyvfejlesztésben; az egyetlen kritika, amit hallhattunk az ellenzék részéről, viszont az, hogy túl gyorsan készült el. Na de kérem, ha időben elkészült, és hibát nem találtak benne, akkor miért lehet ez probléma ebben az országban?

– Ezer-egynéhányszáz pedagógust vontunk be ebbe a munkába, nem ingyen, ők havi 40 ezer forint pluszjuttatást kapnak azért, mert részt vesznek a tankönyvfejlesztésben. Munkanaplót vezetnek, amelyben visszajelzést adnak az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tankönyvfejlesztő munkatársainak, hogy a tankönyv tanítása során mely részek az erősebbek, melyek a gyengébbek, a diákok hogyan reagálnak az egyes módszertani újításokra, melyik az a része a könyvnek, amelyet jónak tartanak, és melyek azok, amit javítandónak tartanak.

– Jó munkát végeztek az OFI munkatársai. Ezúton is szerintem inkább köszönet illeti őket, hiszen tényleg egy gyors ütemű munkát kellett elvégezniük. Időben elkészültek ezek a tankönyvek, időben kiszállításra is kerültek, és bízunk benne, hogy az a több száz pedagógus, aki már most vezeti a munkanaplót, az nemcsak annak fog örülni, hogy a fizetése már kétszer emelkedett idén január 1-jén és szeptember 1-jén, hanem az a pluszjövedelem, amit az oktatás fejlesztésével kapcsolatos munkájáért kap, az szintén jól fog jönni a családi kasszában. Én úgy gondolom, az idei tanévkezdés már csak ezért is sikeres volt.

+

HOFFMANN RÓZSA: –  Államtitkár Úr! A válaszát elfogadom, annál is inkább, mert megerősítette azt a tapasztalatot, amit magam is sokakkal együtt itt négy éven keresztül átéltem, hogy tudniillik az ellenzék mindig káoszt, összeomlást vizionált miközben az iskolák rendben működtek, a tanítás pedig folytatódott, és semmi nem omlott össze. Azt is örömmel hallottam, hogy minden folytatódik, és tapasztaltam is.

– Ami pedig a kísérleti tankönyveket illeti: engedjék meg, hogy idézzek egy vagy két olyan levélből, amit a szerzők kaptak az első napokban. Egy Balaton környéki település igazgatója azt írja: „Hadd gratuláljak önnek és csapatának a jónak tűnő, szép, és ahogy végignéztük, használható, jól felépített, átgondoltan szerkesztett tankönyvekhez.” Egy egyetemi hallgató, aki még nem tanár, szintén vette a fáradságot, azt írja, hogy „végre egy igényes, átlátható, viszonylag olcsó sorozat született a piciknek első-második osztályban, szerethető, édes, aranyos rajzokkal”. Ezért tehát sok olyan tapasztalat van máris, ami ezeket a kísérleti tankönyveket dicséri, a korrekciójára vonatkozó szándék pedig szintén nagyon helyes.

Mit tenne ön mint tulajdonos?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben számos olyan hír jelent meg, amelyek a jegybank fényűző közpénz-felhasználási gyakorlatáról szóltak. Kiderült, hogy a Magyar Nemzeti Bank a teljes idei felsőoktatási keretösszeg több mint másfélszeresének megfelelő összeget, 200 milliárd forintot költene különböző alapítványok támogatására, 90 milliárd forintért épületvásárlási-épületfelújítási programba kezdett, 18 milliárd forintért megvásárolta az egyik legdrágább budapesti irodaházat, de nem sajnálja a milliárdokat saját önfényezésére sem, milliárdokat költ reklámcélokra.

– Miniszter Úr! Remélem, egyetért velem abban, hogy Matolcsy György jegybankelnöknek nem feladata a matolcsyzmus oktatásának finanszírozása. Remélem, abban is egyetérthetünk, hogy a Magyar Nemzeti Bank nem ingatlanügynökség és nem feladata az ingatlanspekuláció.

– Miniszter Úr! A pénzszórást sunyi módon azt követően gyorsították fel, hogy az MNB felügyelőbizottságának mandátuma lejárt, így az igazgatóság kikerült egy testületi kontroll alól. Önnek mint az államháztartásért felelős miniszternek tudnia kellett arról, hogy az MNB a valós értéknél drágábban vásárolta meg az Eiffel Palace irodaházat. Tudnia kellett arról is, hogy az ügylet mögött offshore hátterű cégek is felbukkantak sajtóértesülések szerint.

– Miniszter Úr! A jegybank és a kormány egymástól független működése nem jelentheti azt, hogy az illetékes miniszter behunyja a szemét, ha a jegybank jogszabályból nem levezethető módon, százmilliárdos nagyságrendben szórja a közpénzt. Ezért szükségesnek tartom, hogy tisztázza a közvélemény számára, hogyan értékeli a jegybank szokatlan mértékű és szokatlan módon történő költekezését. Mit szól ilyen példátlan pazarlás láttán? Egyáltalán mit tenne ön mint a tulajdonos képviselője?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: –  Képviselő Úr! Európai Unió tagállamaiban a jegybank függetlensége alapvető követelmény. A kormány és különösen a gazdaságpolitikáért felelős miniszterek a lehető legritkább esetben szokták a jegybankok döntéseit kommentálni. A jegybank tulajdonosa ugyanakkor a magyar állam. A Nemzetgazdasági Minisztérium mint a tulajdonos állam képviselője semmiképpen nem hunyna szemet, ha a közpénzek jogellenes felhasználását tapasztalná. A jogszabályok keretei között folyamatosan figyelemmel követjük és felügyeljük az MNB törvényes működését, és a jövőben is így fogunk tenni.

– Tájékoztatásul szeretném elmondani: a jegybankok társadalmi szerepvállalása nem példa nélküli az Európai Unióban. Csak néhány példa: az osztrák jegybank támogat hasonló oktatási célú alapítványokat, programokat, sőt maga is szervez ilyeneket, évente több tízezer résztvevővel. Tudományos célú alapítványokat is működtet, amelyek közül a legismertebb a másfél milliárd eurós alaptőkével létrehozott Fund for Research and Teaching. Emellett kiadványok, tájékoztatók útján és reklámfelületek vásárlásával biztosítja a központi bank iránti bizalom növelését. Javasolom képviselő úrnak, hogy a másfél milliárd eurós alapösszeget szorozza be a forint árfolyamával.

– A holland jegybank társalapítója és szponzora egy felsőoktatási intézménynek, a Duisenberg School of Finance-nek. A francia jegybank is jeleskedik a pénzügyi kultúra fejlesztésére tett erőfeszítések területén, ami főleg workshopokat, konferenciák szervezését, oktatási intézményekkel kötött együttműködési megállapodásokat jelent és szponzorációban is megtestesül. További párhuzam figyelhető meg a jegybank közgondolkodási és társadalmi célkitűzései, illetve a francia jegybank tevékenysége között. A Banque de France kiadott egy állásfoglalást, amely szerint deklarált célja a közgazdasági és pénzügyi tudás fejlesztése, az esélyegyenlőség és a társadalmi diverzitás, valamint olyan polgári kezdeményezések támogatása, amelyek gyarapítják a lakosság, különösen a fiatalok tudását. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném, hogy az Egyesült Királyság központi bankja, a Bank of England a pénzügyi kultúra fejlesztésének támogatásán és a civil társadalom bizonyos kezdeményezéseinek felkarolásán túl jelentős összegekért vásárol saját hazája állampapírjaiból.

– Fontos aláhúzni, hogy a képviselő úr által említett összegeket a jegybank nem elköltötte, hanem vagyont gyarapított belőle, tehát az érték mindenképpen megmaradt. A jegybank által létrehozott alapítványoknak juttatott mintegy 200 milliárd forint nem vész el, hanem alaptőkeként befektetik, és a hozamaiból tartják fent intézményüket. Az pedig ilyen esetekben természetes, hogy az alapító az alapítványoknak juttatott pénzt stabil, kiszámítható hozamú, biztos állampapírokban kívánja elhelyezni. Ezeknek az elvárásoknak pedig a magyar állampapírok kiválóan megfelelnek. Mint említettem, a hazai állampapír vásárlására is példával szolgál egy európai központi bank, jelesül a Bank of England, de szeretném azt is felidézni, hogy nemrégiben az Európai Központi Bank, nevezetesen az elnöke, Mario Draghi jelentette be, hogy az Európai Központi Bank is egy hasonló programot indít, ahol európai uniós tagországok állampapírjaiból fognak vásárolni.

+

BURÁNY SÁNDOR: – Miniszter Úr! A válasza értékelhetetlen, hiszen a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatáról gyakorlatilag egyetlen szót sem szólt. Márpedig a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatára a magyar törvények vonatkoznak, nem a francia és nem az angol törvények. Példátlan, hogy a magyar felsőoktatás éves támogatásának másfélszeresét elköltheti egy sajátos közgazdászképzés megvalósítására, saját kedvenc sportjának támogatására. Ilyen alapon egyébként akár stadionokat is építhetne a Magyar Nemzeti Bank, törvény azt sem tiltja, de nyilván az is kicsapná a biztosítékot, és joggal.

– Miniszter Úr! A mai nap híre: az Eiffel Palace megvásárlása környékén a botrány tovább gyűrűzik. 15 millió eurót nyert az ingatlancég a magyar adófizetők pénzéből, és ráadásul ezt a szerződést Trócsányi László igazságügyi miniszter ügyvédi irodája készítette. Összenő, ami összetartozik, ez a panama most már az égig ér. A válasza elfogadhatatlan!

+

Országgyűlést, a miniszteri választ 103 igen szavazattal, 38 ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Miért bünteti a kormány folyamatosan a budapestieket?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az elmúlt időszak eseményei egyértelművé tették, hogy a kormánynak nem kedves Budapest. Az állami és uniós forrásoktól való elzárás, a kórházak és iskolák államosítása mind olyan lépések, amelyek nem pozitív irányba befolyásolták a budapestiek életkörülményeit. Miközben önök célként tűzték ki az önkormányzati adósságállományok rendezését, Budapest számára már az is kegy, hogy engedélyeznek egy újabb hitelfelvételt a 3-as metró felújítására.

– De a kormány nemcsak a budapestiekkel, hanem saját főpolgármesterével is állandó harcban áll. Ebben a háborúban Lázár János miniszter vezeti a kormány seregeit. A Miniszterelnökség az év elején magához vonta a középtávú budapesti uniós fejlesztéseket, aminek következtében a főváros százmilliárdos forrásoktól eshet el. Az indok, hogy túl gazdag Budapest, és az EU nem támogatja a további fejlesztéseket. Ha pedig ez nem tetszik a főpolgármesternek, menjen el, lobbizzon Brüsszelben. A budapesti állatkert viszont fellélegezhet, mert Lázár János kijelentette, hogy az állatkerti fejlesztéseket már csak Tarlós István miatt is támogatni fogja.

– Van egy budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztos is Fürjes Balázs személyében, de nevével leginkább csak a kormány vagy a miniszterelnök személyes ambícióit szolgáló beruházásoknál találkozhatunk. Ilyen a Miniszterelnökségnek a budai Várba költözése, a stadionépítések vagy a Városliget államosított beépítése is. Fürjes Balázs szájából elhangzott viszont egy vitathatatlan igazság is a Népliget, így Budapest közbiztonságával kapcsolatosan. Idézem: „A Népliget Budapest legnagyobb zöldterülete, de nem merjük odaengedni még nappal sem a gyerekeinket, sőt mi sem merészkedünk be jelentős részére, mert leginkább büntetőjogi kategóriákkal írható le, ami ott történik.” Ezeket a mondatokat sajnos a Tarlós István vezette főváros közbiztonsági tanúsítványának is tekinthetjük.

– Államtitkár Úr! Lázár János azt mondta, a kormány támogatná a budapesti beruházásokat, de Brüsszel nem engedi. A fideszes főpolgármester szerint ez pont fordítva van: Brüsszel azt támogatja, amit a magyar kormány is támogat. Könnyen beláthatja, államtitkár úr, hogy itt a Fidesz háza táján valaki nem mond igazat. Kérdezem tehát: ki a hunyó, Tarlós István vagy Lázár János? . Várom megtisztelő és érdemi válaszát.

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Talán először a személyi kérdéseket: ez két erős karakterű ember, öntől eltérően jó humorérzékkel bír. Úgyhogy kérem, hogy a saját párbeszédüket, bízzuk rájuk.

– Egyébként ön érdemi választ kért. Nos, az Orbán-kormány százmilliárdos fejlesztésekkel, adósságátvállalással, munkahelyek létrehozásával támogatta, támogatja és a jövőben is közreműködik Budapest fejlődésében és fejlesztésében. Az önkormányzati adósságkonszolidáció három üteme során 2011 és 2014 között a fővárost összesen 218 milliárd forint adósságtól szabadította meg az állam. E ráfordítás az országos adósságkonszolidáció teljes összegének 16 százalékát tette ki. A most záruló uniós fejlesztési ciklusban 439 budapesti önkormányzati fejlesztést támogatott az állam közel 400 milliárd forint összegben, melyből mintegy 303 milliárd kifizetése már megtörtént.

– A jelenlegi kormány volt az, amely a Zeneakadémia felújítását mintegy 12 milliárd forinttal, a Korányi-projektet mintegy 8 milliárd forinttal, a Várkert Bazárt több mint 7 milliárd forinttal, a Lukács gyógyfürdőt 1 milliárddal, például többek között a Józsefváros Magdolna-negyed programját 4 milliárd forinttal támogatta. Ezeket azért lepresztízsberuházásozni, úgy gondolom, az egyszerűen igazságtalan és nem is megalapozott.

– Képviselő Úr! Közreműködött a kormány a budapesti közösségi közlekedés működésében is. Pontosan tisztában vagyunk azzal is, hogy a budapesti közlekedés nemcsak másfél millió budapesti, hanem másik másfél millió, az agglomerációban élő ember mindennapját érinti. Több száz új autóbusz van Budapesten, kényelmes és korszerű villamosok, trolibuszok, új metrókocsik, a budai fonódó villamosközlekedés létrehozása, elektronikus jegyrendszer, új jegyautomata-hálózat, a dunai hajós közlekedés újjáélesztése, parkolófejlesztések. Mi több, befejeztük a közel két évtizedes nagyon viszontagságos múltra visszanéző 4-es metróvonal megépítését is. Csak erre a saját kormányzási ciklusunkban 210 milliárd forintot fordítottunk. A KÖZOP városi közlekedésfejlesztésre fordítható forrásainak – ez 550 milliárd forint körül van – mintegy kétharmadát a nemzet fővárosa kapta. A ciklusban 6 fővárosi közlekedést segítő kivitelezési projekt összesen 309 milliárd forint értékben, 8 előkészítési projekt mintegy 4 milliárd forint összegben született. Ez nem azt mutatja, hogy a kormány bármiben is büntetné a fővárost.

Néhány példa az egészségügyi fejlesztésekre is: az Uzsoki Utcai Kórház rekonstrukciója lezárult. Megújult a budapesti, fővárosi Szent Imre Kórház több egysége, teljesen új épületszárnyat kaptak. Jelentős munkák vannak e területen előttünk, amelyeket szintén központi forrásokból biztosítunk. A Szent János Kórház és az Észak-budai Egyesített Kórházak, és hosszan lehetne sorolni ezt a sort akár a Vakok Intézetével, akár az Onkológiai Intézettel.

– Képviselő úr, ha ez a felsorolás azt jelenti, hogy valaki bünteti a fővárost, akkor én kívánok kedves mindnyájunknak ilyen büntetéseket.

+

STAUDT GÁBOR: – Államtitkár Úr! Sajnos, a lényegre pont nem válaszolt. Itt nem két magánemberről van szó, és két magánember humorizálásáról, hanem a főpolgármesterről és a Miniszterelnökséget vezető miniszterről. És higgye el, a budapesti polgároknak már nagyon nincs kedvük nevetni. Azt látják, hogy elmaradt az elszámoltatás. Hiába beszélt itt új járművekről, de ha buszt, villamost vagy trolit kellett beszerezni, akkor véletlenül sem a magyar gyártók termékeit választották.

– Azt is láthatják a budapesti polgárok, hogy a BKV szétverése továbbra is folyamatosan tart, és például a buszjáratok kiszervezése vagy a vagyonelemek eladása is idetartozik, erről sem beszélt államtitkár úr, de akár a közbiztonságnak a romlásáról is beszélhetnénk. Már ott tartunk, hogy a meglévő jogszabályokat sem tudják Budapesten betartatni. Elég ha a lomibűnözésre gondolunk, pedig elméletileg megvan a törvényi háttere, hogy fellépjenek ellene, de sem a rendőrség, sem a közterület-felügyelet semmilyen lépéseket nem tesz. És akor , egyéb különösen súlyos bűncselekményekről még nem is beszéltünk, tehát nem tudom elfogadni a választ.

+

Országgyűlés az államtitkári választ 100 igen szavazattal, 24 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Az orosz rulettnek véget kell vetni!

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszter Úr! Az ukrajnai agressziót látva Orbán Viktor blöffjét nagyon nehéz komolyan venni. A miniszterelnök úr ugye azt mondta, hogy katonai értelemben héják, gazdaságilag viszont galambok leszünk. Csakhogy ez teljes mértékben megvalósíthatatlan. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy Orbán Viktor kényszerpályán mozog. Magyarország katonai képességeiből ugyanis nagyjából egy verbális kardcsörgetésre futná, miközben gazdaságilag önök teljes mértékben függőségbe taszították hazánkat. Ugye, van egy szinte teljesen orosz importra alapozott olaj- és gázfelhasználásunk, önök ugye eldöntötték, hogy ide orosz hitelből kívánnak atomerőművi blokkokat építeni, ráadásul lesajnálják a megújuló energiaforrásokat, és teljes mértékben elmaradtak a hazai energetikai korszerűsítésekkel.

– Miniszter Úr! Gyakorlatilag önök olyan mértékben függőségbe taszították az országunkat, hogy teljesen kiszolgáltatottakká váltunk már most, és a jövőben is várhatóan teljesen bénultak leszünk az orosz birodalom árnyékában. Úgy is mondhatnám, hogy olyanok vagyunk, mint egy papírsárkány: amerre a szél fúj, arrafelé megyünk. Nagyjából így néz ki az az ország, amit önök külpolitikailag felépítettek. És ez egyértelműen az önök felelőssége. Egy kínos, kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, és nagyon sajnálom, de azt kell hogy mondjam, hogy sok esetben már a nemzeti önbecsülésünket sérti az, amit önök külpolitikailag csinálnak.

– Miniszter Úr! Emlékeztetni szeretném: amikor januárban az Orbán-Putyin-paktumot aláírták, akkor már pontosan látszott, hogy a putyini rendszer milyen irányba halad, amikor viszont a hitelmegállapodás megszületett, akkor már dörögtek a fegyverek. Önök egyszerűen becsukták a szemüket, és mentek tovább a putyini úton. Most, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik számunkra, hogy az orosz agresszió miatt meghirdetett uniós szankciók elzárják az orosz állami bankokat a nemzetközi forrásoktól, itt állunk egy olyan építkezés küszöbén, amit egy orosz állam tulajdonában álló banknak kellene megfinanszíroznia. Önök pedig, mint valami elromlott kakukkos óra, folyamatosan azt ismételgetik, hogy a korlátozások nem érintik a paksi projektet.

– Miniszter Úr! Önök mégis mire alapozzák ezt a feltételezésüket? Számolniuk kell azzal, hogy az orosz banknak a szankciók miatt egyszerűen nem lesz pénze a beruházás kivitelezésére, vagy egy ideig lesz, utána pedig elfogy, mi meg itt maradunk egy félkész atomerőművel és egy rakat államadóssággal. Pontosan milyen stratégiája van a magyar kormánynak arra vonatkozóan, hogy ez a forgatókönyv nem fog bekövetkezni? Holott világosan látszik, hogy most már nem vehetik készpénznek azt, hogy ez a finanszírozás meg fog történni. Egyáltalán végre folyik olyan kormányzati munka, amely arról szólna, hogy a megújuló energiaforrásokat helyzetbe kell hozni? Végre eldöntötték azt, hogy többfajta energiahordozónak lehetőséget adnak ebben az országban?

– Miniszter Úr! Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy a megújulóké a jövő. Munkahelyeket adnak, és a szuverenitásunkat erősítik, a függőségünket viszont csökkentik. Én azt gondolom, hogy sokkal nagyobb bevetéssel kellene a megújulók felé fordulni az Orbán-kormánynak, és sokkal kevésbé kellene Putyin körül páváskodni.

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Országgyűlés! „Nem származik semmi előnyünk abból, hogy Oroszországot gyengítjük. Oroszország egy gazdag múlttal és különleges emberekkel rendelkező ország. Nem keressük a konfliktust tehát Oroszországgal. Örömmel látunk egy erős, növekvő Oroszországot, amely hozzájárul a nemzetközi biztonsághoz és békéhez, és amely a vitákat békésen és diplomatikusan oldja meg.” Ezen néhány mondatot Barack Obama elnök úr mondta a NATO-csúcs előtt. Ez, úgy hiszem, elegendő válasz lenne a külpolitikai észrevételére, hiszen az, hogy Oroszországgal nem keressük a konfliktust, nem magyar doktrína, hanem a NATO elképzelése arról, hogy hogyan képzeli a közeljövőben a viszonyt Oroszországgal, a putyini Oroszországgal, ahogy ön mondta. És miután miniszterelnök úr utalt arra, hogy Magyarország intenzív részese minden NATO-döntésnek és az Európai Bizottság minden vonatkozó döntésének, azt tudom mondani önnek, hogy az Oroszországgal kapcsolatos álláspontunkat alapvetően külpolitikai értelemben a szövetségeseinkkel összeegyeztetett formában hozzuk meg, alakítjuk ki.

– Képviselő Asszony! A Magyar Honvédség szerepvállalását a NATO soha nem kritizálta, sokkal inkább azt kérte rajtunk számon, hogy ha már ilyen jó magyar katonáink vannak, miért nincs belőlük több, és miért nem fordítunk még több pénzt a honvédségre, amit persze lehet relativizálni, hiszen ha az egészségügyre és az oktatásra nézek, akkor ott is pénzért kiáltanak, mint ahogy valószínűleg a katonai közkiadásokat a következő években egészen 1,5 százalékra felnövelni elkerülhetetlen folyamatnak tűnik. Tehát jó szövetségesei vagyunk Oroszország-politikájában a NATO-nak. De természetesen van magyar speciális álláspont, amit a realitás és a valóság határoz meg. Azt hiszem, hogy mindenkinek pontosan látnia kell, hogy ha Magyarország nem kap gázt Oroszországból, ha nem jön gáz keletről és ha nem jön áram keletről, akkor lényegében rövid idő alatt az ország működésképtelenné válik. Minden szövetségesünktől, aki számon kéri rajtunk azt, hogy miért nem vagyunk határozottabbak adott esetben, vagy felrója nekünk az Oroszország-politikát, egyetlenegy kérdést kell csak feltennünk: ha nem tudunk az oroszoktól gázt vásárolni, akkor honnan vehet Magyarország az ország napi működéséhez szükséges. Ez a helyzet: Magyarország az elmúlt negyven esztendőben szakszerűen és felelőtlenül kiszolgáltatta magát az orosz gáznak. Annak érdekében, hogy ne legyen szükség ennyi gázra, hiszen a gázból különböző más forrásokat is előállítunk, azt gondolom, igenis nagy szükség van egy környezetbarát, nagy ipari kapacitásokat ellátni képes atomerőmű-bővítésre, amely képes olyan áramot előállítani, amely nem, illetve nem csak az orosz fűtőanyagtól függ.

– Képviselő Asszony! Harmincéves vita az, hogy Magyarországon az atomerőműre van szükség vagy nincs szükség, illetve a bővítésére van-e szükség vagy nincs szükség. Pontosan látnia kell mindenkinek ebben a parlamentben, hogy ha a Paksi Atomerőmű kapacitását fenntartjuk, akkor maximum az áramigényünknek az 50 százalékát tudjuk ellátni. Tehát a képviselő asszony által számon kért alternatív energiaforrásokra bőségesen lesz lehetőségünk, hogy igénybe vegyük.

– Képviselő Asszony! Ha nem lenne a Paksi Atomerőmű, mondjuk, holnap honnan venne az ország ennyi áramot, és ez mennyibe kerülne. Ön elfelejti, hogy az alternatív energia nagy mennyiségben, az alternatív áram a gazdagok luxusa, tekintettel arra, hogy Németország megszámlálhatatlan euró tíz- és százmilliárdokkal szubvencionálja a zöldáram előállítását. Mi egyensúlyra és harmóniára törekszünk, ami azt jelenti, hogy egyszerre szeretnénk atomenergiát és a megújuló energiaforrásokat. Az pedig, hogy ön aggódik Oroszország fizetőképességéért, némileg gyöngíti az LMP politikai álláspontját. Egyelőre ne aggódjon Oroszország fizetőképességéért, - aggódjanak az oroszok!

+

 SZÉL BERNADETT:  – Nagyon köszönöm miniszter úrnak a kimerítő válaszát, meg azt is, hogy Barack Obamával példálózott, de ennek az országnak a miniszterelnökét jelenleg Orbán Viktornak hívják, és úgy látom, hogy Orbán Viktor maximálisan kényszerpályára terelte az egész országot azzal, hogy egy ilyen kockázatos bővítési projektbe belevitte a magyar embereket, egy olyan projektbe, ami nem erősíti, hanem csökkenti a mi szuverenitásunkat, és nem növeli, hanem csökkenti a függetlenségünket. Én azt gondolom, hogy hatalmas hiba az, hogy önök mindent egy lapra tettek föl.

– Miniszter Úr! Nem válaszolt arra, hogy van-e stratégiájuk arra, hogy mi lesz, hogy ha nem jön a pénz, és nem tudják ezt megcsinálni. Nem válaszolt arra, hogy van-e kormányzati munka, ami arra vonatkozik, hogy a megújulókat helyzetbe hozzák. És egyáltalán minden, amit felhoztam, az az ön számára teljesen irreleváns volt, ugyanazt a pár mondatot mondta el, amit most már két éve, ha  önökkel beszélek. Semmi új nincs a nap alatt, önök folytatják azt a vakrepülést, amit eddig is tettek, és önökkel így mi is odajutunk. Én csak azt sajnálom, hogy Magyarországot önök kormányozzák.

+

 A képviselő asszony a miniszteri választ nem,  az Országgyűlés viszont 97 igen szavazattal, 20 nem ellenében, 10 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mennyivel több pénz maradt a háztartásoknál a rezsicsökkentés eredményeként?

CSERESNYÉS PÉTER (Fidesz): – Államtitkár Úr! Továbbra is kiemelkedően alacsony Magyarországon az infláció, a pénzromlás megállt az utóbbi hónapokban. Ez azt is jelenti, hogy kiszámíthatóbbá váltak a hétköznapok a családok, a nyugdíjasok és a vállalkozók, tehát az emberek számára. 1968 óta nem volt olyan alacsony az infláció hazánkban, mint az elmúlt hónapokban. Megállt a drágulás a tavalyi árakhoz viszonyítva, sőt bizonyos esetekben még csökkentek is az árak, így például olcsóbb lett a liszt, a cukor, az étolaj vagy épp a kenyér ára és bizonyos hústermékek ára is. Ennek hatásaként a fizetések és a nyugdíjak is tartósan őrzik értéküket, hiszen kevesebbet kell fizetni az élelmiszerekért, a rezsiért, valamint a tartós fogyasztási cikkekért is. A tavalyi évben például 3,2 százalékkal nőtt a bérek reálértéke az alacsony inflációs környezetnek köszönhetően.

– Államtitkár Úr! Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy a szocialista kormányok által elvesztegetett évtized során kétszeresére nőtt a villany, háromszorosára a gáz ára. Csupán 2007-ben több mint 24 százalékkal nőttek az átlagos háztartási energiaárak. Ezzel szemben a tavaly megkezdett rezsicsökkentés hatására a háztartási energiaárak csökkentek a legnagyobb mértékben, egy év alatt összesen 12,5 százalékponttal. Ráadásul az idei évben is tovább folytatódik a rezsicsökkentés. Áprilisban a gáz ára csökkent, a következő hetekben pedig az áram és a távfűtés ára fog mérséklődni. A rezsikiadásokon megspórolt pénzt a háztartások részben egyéb fogyasztási kiadásuk, részben megtakarításuk növelésére tudják fordítani, amely egyrészt serkenti a gazdaság növekedését, másrészt erősíti a hazai finanszírozási képességet. Ezekre tekintettel kérdezem államtitkár urat: mennyivel több pénz maradt a háztartásoknál a rezsicsökkentés eredményeképpen?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, a makroadatok tekintetében nagyon jó számokról beszélhetünk Magyarország viszonylatában, hiszen azért itt el kell mondani, hogy a gazdasági növekedés mértéke a második negyedévben 3,9 százalék volt, ami az Európai Uniót tekintve a legjobb szám, a legnagyobb eredmény. Ugyanakkor a foglalkoztatás mértéke is nálunk nőtt az Európai Unióban az elmúlt időszakban a legjobban, több mint 4 millió 100 ezren dolgoznak Magyarországon, a munkanélküliség mértéke 8 százalék alá csökkent. De csökken az államadósság is, és most már folyamatosan pozitív a külkereskedelmi mérleg. S úgy igaz, ahogy képviselő úr elmondta: az inflációs adat is kiváló és nagyszerű, hiszen valóban, 1968 óta nem fordult elő, hogy a fogyasztói árak még csökkentek is hazánkban.

– Magyarországon. ezeket a jó számokat elsősorban a kormány gazdaságpolitikája biztosítja, de tény, hogy az európai dezinflációs folyamatok is elősegítik az alacsony inflációt. A legnagyobb mértékben azonban Európában egyedülálló módon a rezsicsökkentés okozta az alacsony inflációs számokat. Ez így igaz, ezt több lépcsőben tette meg a kormány, és ennek hatása 2014-ben egész évre kivetítve a magyar családokat 300 milliárd forint összegben érintette, ennyivel fizetnek kevesebbet a háztartási energiáért a magyar emberek 2014-ben. A folyamatos rezsicsökkentés hatásaként ez az összeg 2015-ben még nagyobb lesz, hiszen el fogja érni a 340 milliárdot; meg fogja haladni a GDP 1 százalékát, ami, azt gondolom, hogy Európában szintén egyedülálló.

– Az alacsony inflációnak több más pozitív hatása is van, például a jövedelemnövekmények így sokkal hatékonyabbak, kisebb jövedelemnövekmény mellett is nagyobb a reálértéke a jövedelmek emelkedésének. Ha visszatekintünk, azt látjuk, hogy a fogyasztás növekedését, a kiskereskedelmi forgalom jelentős bővülését emellett még az állami szférában, a közszférában több mint 400 ezer főt érintő jövedelemnövekmény is okozta, s emellett a családi adókedvezmény kiterjesztése és más adócsökkentések, például a személyi jövedelemadó-csökkentés hatása is itt jelenik meg. Mondhatnánk azt is, hogy a közfoglalkoztatásban foglalkoztatott több mint 200 ezer ember havi jövedelme is a belső fogyasztást generálja és erősíti, s ezáltal biztos lábakra helyezi a magyar gazdaságot. Itt meg kell említeni a devizahitelek majdani megoldását és az eddig tett lépéseket is, amelyek szintén családok százezreinek javították a fizetőképességét.

– Képviselő Úr! Láthatja tehát, hogy a kormányzat összehangolt munkával próbálja megteremteni, hogy a magyar családoknak könnyebb legyen a hétköznapi élet, vagy a kiadásuk csökkentésével, vagy a jövedelmük növelésével, vagy az adó csökkentésével, illetve a nagy társadalmi probléma, a devizahitelesek problémájának megoldásával lépünk előre, és így lesz jobb, egyre jobb a magyar családoknak. Ennek szellemében hozzuk meg a döntéseket.

+

CSERESNYÉS PÉTER: – Államtitkár Úr! Azok az emberek, akikkel az elmúlt időszakban, az elmúlt hónapokban beszéltem, nagy többségükben értik, értékelik a kormány intézkedéseit, amiket a rezsidíjcsökkentés területén végzett. Azt várják, hogy folytatódjék ez a politika, amely az árak emelkedésének kordában tartását tűzte ki célul, és a bérek vásárlóerejének a megőrzését eredményezi. Ez a folyamat a gazdaságban is érezteti hatását, úgy, ahogy ön is mondta a beszámolójában, de egyébként a gazdasági mutatók is ezt jelzik, így a válaszát köszönettel elfogadom.