„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - a zajokat mellőzve - tallózunk.

Mi folyik a Központi Nyomozó Főügyészségen?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Legfőbb Ügyész úr! A Központi Nyomozó Főügyészség által folytatott, illetve felügyelt, politikusokat is érintő büntetőeljárások kapcsán egyre több olyan nyilatkozat lát napvilágot, miszerint a nyomozó hatóság a gyanúsítottakat fenyegetéssel igyekszik rábírni terhelő vallomások megtételére. A Központi Nyomozó Főügyészséggel szembeni vádak súlyát jelzi, hogy szóvivőjük, Fazekas Géza is fontosnak tartotta reagálni rájuk. A szóvivő azzal hárította el a vádakat, hogy a hatóságok nyomásgyakorlását senki sem tette szóvá, nem tett feljelentést, megjegyezte továbbá, idézem szó szerint: „Van, aki állja a sarat, van, aki nem.”

– Nos, a mai sajtóhírekből látható, hogy mennyit ér, ha a fenyegetett gyanúsított az ügyészséghez fordul jogvédelemért. A Népszavában megjelent konkrét esetben Waltner Roland, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyészhelyettese a feljelentést elutasító határozatában úgy foglalt állást, hogy a gyanúsított kibelezéssel történő megfenyegetése a kényszervallatásnak még csak a gyanúját sem veti fel. Vagyis a főügyészhelyettes szerint a belek kitépésének kilátásba helyezése nem olyan fenyegetés, amely súlyos hátránnyal járna, de legalábbis nem kelthet félelmet a gyanúsítottban. Különösen meghökkentő, hogy Waltner Roland a saját főnökével, Keresztes Imre főügyésszel szembeni bűnpártolás gyanúja miatt tett feljelentést elbírálva jutott erre a következtetésre. Kérdezem:

• Mi folyik a Központi Nyomozó Főügyészségen?
• Ön szerint elfogadható-e a KNYF álláspontja, miszerint a gyanúsított kibelezéssel történő megfenyegetése nem veti fel a bűncselekmény gyanúját sem?
• Véleménye szerint is elfogadható kihallgatási technikának minősül-e az ilyen típusú fenyegetés elhangzása?
• Elfogadható-e, ha a KNYF munkatársai saját tevékenységükkel összefüggésben egymásnak írogatják alá a feljelentést elutasító határozatokat?
• Legfőbb ügyész úr szerint mindezek fényében minden rendben folyik-e a Központi Nyomozó Főügyészségen? 

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő úr! Ha egy mondatban kellene válaszolnom az ön által feltett kérdésre, akkor azt tudnám válaszolni, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségen törvényes és magas színvonalú szakmai munka folyik. Ennek alátámasztásául engedje meg, hogy néhány tényt elmondjak, ami az ön által idézett újságcikkben vagy nem szerepel, vagy egészen másként szerepel. Az első tény az, hogy a feljelentő, aki ezt az ügyet elindította, olyan személy, akivel szemben zaklatás, illetve terrorcselekménnyel való fenyegetés miatt november 7-én vádat emelt az ügyészség. A második tény az, hogy ez a személy korábban egy gyanúsítás elleni panaszt nyújtott be, amelyben jelezte ezt az inkriminált mondatot, bár feljelentést nem tett. Az ügyészség ennek ellenére megküldte ezt a panaszt a Budapesti Nyomozó Ügyészségnek, amely 2012 márciusában elrendelte ebben az ügyben a nyomozást és azóta is tart. Ennek fényében azt gondolom, nem meglepő, hogy az emiatt bűnpártolás címén tett feljelentést a Központi Nyomozó Főügyészség elutasította, hiszen nemhogy nincs szó bűnpártolásról, de az eljárás folyamatban van.

– Képviselő úr! És végül, de nem utolsósorban:  az ön által feltett kérdésnél fontos az, hogy panaszt nyújtott be a bűnpártolás miatt elutasító határozat ellen a feljelentő, amelyet a Legfőbb Ügyészség el fog bírálni, tehát nem azok, akiket a panasz közvetlenül érint.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Legfőbb Ügyész úr! Valóban, ha most belemennénk a konkrét ügy részleteibe, lehetne néhány dologban cáfolni, vagy legalábbis további kérdéseket feltenni, amit ön most itt elmondott. Például azt: hogyan utasíthatják el azt az ügyet, amikor ön mondja, hogy egyébként az alapügy még folyamatban van? Vagy: továbbra sem válaszolt arra, hogy hogyan jön ahhoz a főügyész helyettese, hogy a felettese ellen indított perben ő aláírja ezt. Úgy tudom, hogy ez legalábbis nem etikus, szerintem nem is teljesen törvényes, minimum a Legfőbb Ügyészségnek kellene ilyenkor az eljárást lefolytatnia, nemcsak a panasznál, hanem az alapügynél is.

– Legfőbb Ügyész úr! Az ügyészség és az ügyészek döntő többsége tisztességesen végzi a dolgát,  viszont a Központi Nyomozó Főügyészség tevékenysége folyamán olyan ügyek kerülnek napvilágra, amelyek alkalmasak arra, hogy az egész ügyészségbe vetett társadalmi bizalmat egyébként megrengessék. Nagyon reméljük, hogy a vádak nem igazak, de ha a későbbiek során bebizonyosodik, hogy igazak, akkor azt gondolom, hogy a következményeinek is legalább olyan súlyosaknak kell lenniük.

+

POLT PÉTER: – Képviselő úr! Kérdezi: hogyan lehet folyamatban az ügy. Szerintem úgy, ahogy a törvények előírják, ezzel kapcsolatban nincsen semmi probléma. A büntetőeljárási törvény nem tartalmaz ilyen akadályt, hogy másnak kellene elbírálnia első fokon a panaszt, a benyújtott kifogást. Azt gondolom, hogy teljes mértékben a Legfőbb Ügyészség végleges döntése az irányadó ebben a kérdésben. Ami pedig az általánosítást illeti, azt kénytelen vagyok visszautasítani. Nemzetközileg is elismerten jó szakmai munkát végez a Központi Nyomozó Főügyészség, és minden olyan esetet kivizsgálunk, megnézünk, ami bármilyen problémát jelenthet a főügyészség munkájában. Ilyet eddig nem találtunk.

Meg sem kottyannak a röpködő milliárdok?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Tisztelt Államtitkár asszony! A második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta több mint 90 milliárd forintos forráskivonást vagy zárolást kellett, hogy elszenvedjen a felsőoktatás. Tették mindezt annak ellenére, hogy az „Erős Magyarország” című, 2007 decemberében megjelent Fidesz-programban az alábbiakat olvashatjuk: „Ismét visszaállítjuk a tandíjmentességet, mert a jelenlegi helyzet a tehetősek privilégiumává teszi a felsőoktatást, és évente több tízezer tehetséges fiatalt zár el az egyetemi tanulmányoktól.” Ehhez képest a kormányzati tervek szerint tovább fogják csökkenteni a tandíjmentes felsőoktatási helyek számát, tehát homlokegyenest az ellenkezőjét csinálják annak, mint ami a 2007-es Fidesz-programban szerepelt. Abban ugyanis szó sem volt semmiféle forráskivonásról, semmiféle zárolásról, de még arról sem, hogy egy önfenntartó felsőoktatást szeretnének megteremteni.

– Tisztelt Államtitkár asszony!Az esélyeit a fiataloknak az eladósodásban, a diákhitel felvételében jelölik meg, ami a Jobbik szerint egy tévút, hiszen nem lehet célja egyetlen kormányzatnak sem az, hogy a felnövekvő generációnak, a fiatalságnak a tanulmányai befejezésekor egy óriási hitelteherrel kelljen megkezdeni az életét. Sokkal jobb lenne, ha az akkori éveiket a családalapításra és az otthonteremtésre tudnák használni. Ne azt üzenjék a fiataloknak tehát, hogy ha tanulni akarsz, akkor adósítsd el magad! Ráadásul az sem érthető, hogy hogyan várnak el nemzetközi kitörési eredményeket ezektől az egyetemektől, ha ilyen mértékű forráskivonásokra és zárolásokra lehet számítani.

• Meg sem kottyannak a röpködő milliárdok?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! A kérdésében két dolgot kicsit összecsúsztatott: a mostani zárolásról szóló bejelentést és az önköltséges képzést, illetve az ezt segítő diákhitelt. Így kicsit gondban vagyok, hogy melyikre válaszoljak, annál is inkább, mert 2007-es adatokat hozott ide. 2007 után jöttek be egész Európába és így Magyarországra is azok a pénzügyi válságtünetek. Ilyen körülmények között kormányunk az egész felsőoktatás támogatásából nemhogy nem vonult ki, hanem új lehetőségeket nyitott meg a diákhitellel, ami nem jelent olyan eladósodást, ami ne volna vállalható. A világ számos országában bizonyított tény, hogy a költségek vállalásával, a költségekbe történő beszállással minden  fiatalnak lehetősége van tanulni. Ez az a megoldás, amelybe az állam komoly összegekkel  beszáll. A diákhitel tehát megítélésünk szerint nem tévút,  bizonyítja ezt az is, hogy elég sokan felvették, már majdnem ötezren ebben a tanévben, és nyilvánvalóan a számuk növekedni fog.

– Ami pedig a zárolást illeti: az adatok önök előtt is ismertek. Az egyetemek költségvetési támogatásához és bevételéhez képest a zárolás teljes összege  nem egészen 3 százalék; tudom, fájdalmas, nehéz, de kigazdálkodható.

+

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Államtitkár asszony! Ki kell javítanom, Dúró Dóra nem a 2007-es adatokat, hanem a 2007-es programjukat mondta el. Szerettünk volna frissebb programból idézni, de egyszerűen nem találtunk, nagyon taktikusan a Fidesz nem volt hajlandó nyilatkozni erről. De az biztos, ha nyilatkoztak volna, akkor nem az önfenntartó felsőoktatásról tették volna, ahogy erről mostanában itt a miniszterelnök úrtól, illetve öntől is hallani lehet. Azt tehát kijelenthetjük, hogy önök átverték a fiatalokat. Nem annak tükrében szavaztak önökre 2010-ben, hogy önök önfenntartóvá akarják tenni a felsőoktatást, és a diákhitelre építve akarják lehetővé tenni az tanulást. Azt sem értem, miért kell sikerként reklámozni azt, hogy egyre többen veszik fel a diákhitelt, amikor az egy kényszerpálya. Annak kellene örülnünk, ha nem lennének rászorulva a fiatalok a diákhitelre, de sajnos az a jelenlegi helyzet, hogy rá vannak kényszerülve, és ezen súlyosbít hogy önök egyre inkább csökkentik az állami férőhelyek számát. Ez tehát egy nagyon rossz irány, amivel mi nem tudunk egyetérteni.

+

HOFFMANN RÓZSA: – Képviselő úr! Mi pedig azzal nem tudunk egyetérteni, hogy önök demagóg módon úgy állítják be, mintha mi ifjúságellenesek lennénk. Holott azt kell látni, hogy abban a helyzetben, amit nem mi idéztünk elő, hanem a kedves elődpárt, de ebben a helyzetben is megteremtettük a lehetőségét annak, hogy a fiatalok tanulhassanak. Namost, a tandíj és az önköltség, a diákhitel szándékosan összecsúsztatott fogalmak. Azt sem tudjuk díjazni, hogy szándékosan úgy állítják be, mintha tandíjat írtunk volna elő. Sokszor elmondtuk, most is elmondom: a tandíj mindenki számára egységesen előírt magas összeg, míg jelen pillanatban 50 ezres nagyságrendben ingyen, azaz állami ösztöndíjjal tanulhatnak a fiatalok. Kérem, hogy ezt a számot is tegye hozzá akkor, amikor a diákhitelről és egyéb problémákról beszél. 

Épületfelújításokkal a munkahelyekért a rezsi csökkentéséért: hogy állnak a vállalásokkal?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Önök a nemzeti együttműködés programjában azt vállalták, hogy éves szinten a lakásállomány 10 százalékát felújítják, és azt kalkulálták, hogy évente 80 ezer új munkahelyet fognak teremteni csak ezzel az építőiparban. Röviden és tömören azt szeretném önöktől kérdezni, hogy mit tettek le az asztalra ezzel kapcsolatban az elmúlt két és fél évben. Hol tartanak ezzel a programmal, tisztelt államtitkár úr? Mi úgy látjuk, hogy sehol, és a gazdaság jelenlegi állapotában viszont kiemelten szükség lenne arra, hogy végre belekezdjenek a kampányígéreteik megvalósításába, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a növekedés egyik motorja a zöldberuházás. Az épületek energiahatékonyságának a javítása pedig az egyik leggyorsabban megtérülő ráfordítás lenne. Magyarul: hőszigeteléseket és ablakcserét kellene végrehajtani a lakóházakon.

– Államtitkár úr! Szeretném önt emlékeztetni arra, hogy Magyarország teljes energiafelhasználásának egyharmada lakóépületekben történik. Általunk elfogadott modellek azt mutatják, hogy már 50 milliárd állami támogatással, pár év megtérüléssel 55 ezer új munkahelyet lehetne létrehozni, 25 év alatt pedig 700 ezer új munkahely jöhetne létre Magyarországon. Külön kiemelem: éves szinten 23 milliárd forint tudna a magyar lakosságnál maradni a rezsicsökkentés miatt. Röviden tehát: csökkenő energiafüggőség, kisebb rezsi és új munkahelyek állnának Magyarország rendelkezésére abban az esetben, ha a kormányprogramjuknak ezt az elemét végre elkezdenék megvalósítani. Épp ezért az LMP 200 milliárdosra duzzasztaná a zöldberuházási alapot, de mivel most önök vannak kormányon, és az önök kampányígéretéről van szó, muszáj megkérdeznem: 

• Hol  van a lakásállomány 10 százalékának felújítása évente?
• Nem gondolja, hogy stadionépítések helyett inkább azokat a milliárdokat épületfelújításokra, korszerűsítésekre kellene fordítani?
• Nem gondolja, hogy épp ideje annak, hogy nekiálljanak a kampányígéret megvalósításának?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Mindenekelőtt szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az energia, az energiapolitika a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium feladatköréhez tartozik, de azért megpróbálok választ adni. A Magyar Országgyűlés 2011. október 3-án elfogadta Magyarország nemzeti energiastratégiáját, és ebben szerepelnek azok a célok, amelyeket ön is említett. Nos, ennek részeként a lakóépületek energiahatékonysági korszerűsítésére az elmúlt két esztendőben több mint 18 milliárd forint támogatás került megítélésre, hozzájárulva 30 ezer családi ház és családi lakás felújításához. Az Új Széchenyi-terv környezet és energia operatív program vagy más néven a KEOP keretében megújuló energiaforrások felhasználását, több konstrukció mintegy 33 milliárd keretösszeggel támogatja. A 2011-12. évben meghirdetett támogatási konstrukciók közül kiemelném a „Mi otthonunk felújítási és otthonépítési alprogramot”, amely 2,3 milliárd forintos kerettel jelent meg, a napkollektorrendszerek beszerzésére irányuló alprogram keretében 2,97 milliárd forint áll rendelkezésre, a fűtés-korszerűsítési program keretében pedig 864 millió forintra lehet pályázni.

– Tisztelt Képviselő asszony! Úgy gondolom, ezek a számok jelzik azt, hogy a kormány komolyan veszi mindazt, amit az energiahatékonyságnál lehet tenni.  Nagyon kellemes petsze ellenzéki pozícióból 200 milliárdokról beszélni. A 200 milliárdot először meg kell teremteni, a forrását  létre kell hozni. 

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Én energiahatékonyságról, szigetelésről és nyílászárócserékről kérdeztem önt. Azt gondolom, a legalapvetőbb tudás, amit ebben a pozícióban tudni kell, az az, hogy a legolcsóbb energia az, amit el nem használunk. Gyakorlatilag Magyarországon a lakások egy nagy része még mindig az utcát fűti, és kevés kis pénzéből rengeteget ad ki rezsire,  önök azonban az elmúlt években nem segítették hozzá őket számottevően , hogy a nyílászáróikat le tudják cserélni. Mint említettem, nemcsak a rezsiről, hanem új munkahelyekről és az energiafüggőség csökkentéséről van szó. Ön megemlítette az energiastratégiát, mi viszont arra egyáltalán nem vagyunk büszkék, hiszen az az energiastratégia egyáltalán nem a megújulókról szól, hanem vizionálnak Paks II.-től lkezdve nagyon sok olyan korszerűtlen gondolatot, amely egy 2012-es Magyarországon egyáltalán nem számít haladó gondolatnak.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Tisztelt Képviselő asszony! Ma már másodszor hangzik el az a roppant bölcs mondás, hogy az a legjobb energiahatékonyság, amit fel sem használunk. Ezen az alapszinten azért már kicsit túlléphetnénk. Hozzátenném: a KEOP keretében hamarosan újabb 94 milliárd forintnyi keretösszeggel kerül átcsoportosításra pályázati konstrukcióban, 30 ezer családi lakás energiahatékonyságára, így összességében  a megújuló energiaforrások, energiahatékonysági beruházások esetében 150 milliárd forintos támogatást válik lehetővé.

Mikorra várható a pécsi pályaudvar rekonstrukciója?

NAGY CSABA (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! Tisztelt Ház! A pécsi pályaudvar kérdése már a 2008-as évben is felmerült, amikor is a város arra készült, hogy 2010-ben Európa kulturális fővárosa legyen. Abban az időben nagyon sok ígéretet kaptunk mind a helyi képviselőktől, mind a tárca vezetőitől, hogy ez a beruházás megvasul, hogy méltó körülmények között tudja városunkban fogadni a külföldi és hazai turistákat. Pfaff Ferenc mohácsi születésű tervező 1898-1900 között valósította meg a MÁV főépítészeként ezt az épületet, és abban a szerencsés helyzetben van most jelen pillanatban a város, hogy két pályázatot nyertünk el: az egyik az intermodális közlekedési csomópont kialakításáról, a másik pedig a kötött pályás közösségi közlekedési hálózat kialakításáról szól. Ez a két pályázat jelen pillanatban a részletes megvalósíthatósági tanulmány vonatkozásában a koncepcionális változatok tárgyalásánál tart.

– Tisztelt Államtitkár úr! Ebben a pályázati rendszerben, ebben az időszakban nagyon fontos lenne tudniuk mind a tervezőknek, mind a város lakosságának, hogy a 2014 és 2020 között megvalósítható kötött pályás közlekedés és intermodális közösségi közlekedés fejlesztéséhez tud-e kapcsolódni ilyen tekintetben a MÁV azzal, hogy ezt a napi 5000 főt ellátó intézményt és épületet felújításra tudjuk-e szánni. Nagyon fontos lenne tehát tudni: 

• Mikorra várható a pécsi pályaudvar rekonstrukciója? 

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, egy pályaudvar nagyon fontos része a városnak, hiszen nemcsak a város kapuja, hanem  agórája is a város közösségének. A pécsi pályaudvar felújításának kiviteli terveit a Magyar Államvasutak 2012. május végére elkészítette. Jelenleg az összes engedély rendelkezésre áll, és a tervek is megvannak. A módosított építési engedély kiadásra került, és éppen az elmúlt héten emelkedett jogerőre az építési határozat. Azért említem a módosítást, mert nemcsak a pályaudvarnak a műemlékvédelmi rekonstrukciós igényeket is kielégítő felújítását és a felvételi épületek teljes megújítását tervezzük, hanem kormányablak is létesül, és ennek megfelelően módosítani kellett a terveket. A kormányablakok egyébként mintegy 300 négyzetméteren kerülnek kivitelezésre, a tervek szerint 1,5 milliárd forintba fog kerülni. A közbeszerzési eljárás megindítását a MÁV vezetése jóváhagyta. A kivitelezés közbeszerzési eljárási dokumentációja éppen az elkövetkezendő napokban kerül a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség minőségbiztosítási zsűrije elé. Mindezek alapján a közbeszerzés kiírásának nincs akadálya. Terveink szerint a kivitelező kiválasztása a jövő év elejéig megtörténik, és a kivitelezési munkák is a jövő évben megkezdődnek.

+

NAGY CSABA: – Tisztelt Államtitkár úr! . Ezek szerint a kormány betartotta azon ígéretét, amit az Új Széchenyi-terv pályázati könyvében is megfogalmazott. Az Új Széchenyi-terv nemzeti programjai között szerepelt ugyanis a pécsi pályaudvar felújítása. Ezt szeretnénk megköszönni, mert az előző kormányzati ciklussal ellentétben önök nemcsak ígérgettek, hanem cselekedtek is. Nagyon örülök annak, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség előtt van a pályázati kiírás, és bízom abban, hogy 2013-ban ez a műemlékvédelem alatt álló épület a pécsiek és a Pécsre látogató polgárok előtt újra eredeti pompájában mutathatja meg azt az építészeti értéket, amit a tervezők, illetve a tervező munkatársai az 1900-as évek elején Magyarország asztalára letettek.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Úr! A válaszom teljessége érdekében mondom: ez egy összetett munka, a tervek alapján mintegy 26 helyszínen történik meg a felújítás. Ez a felvételi épület, az utasforgalmi helyiségek, a kormányablak funkcionális létesítményei. Az egész pályaudvar megújul, és engedje meg, hogy a korrektség érdekében az utolsó dátumot is mondjam. Terveink szerint 2014 végére, legkésőbb 2015 elejére teljes pompájában át tudjuk adni Pécs város közönségének a pályaudvart. Gondolom, önök is örülni fognak neki.