„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Mit gondolnak rólunk a világban?

TÓTH BERTALAN (MSZP): – Államtitkár Úr! Az elmúlt napok egyik legnagyobb vihart kavart botránya az úgynevezett lengyel lehallgatási ügy, amely sajnos magyar vonatkozásokat, magyar szálakat is tartalmaz. A nyilvánosságra került hírek ugyanis beszámolnak a lengyel pénzügyminiszter és a lengyel olajipari társaság elnöke között lefolytatott beszélgetésről, amelyek Orbán Viktor miniszterelnök oroszbarátságáról, valamint a MOL és Hernádi Zsolt MOL-elnök-vezérigazgató ügyeiről szólnak. A beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy a lengyel politikai és gazdasági elit igen lesújtó véleménnyel van a magyar-orosz viszonyról és személyesen Orbán Viktorról is. Orbán Viktor miniszterelnök oroszbarátságáról Krawiec azt mondta: a magyar kormányfő az oroszokkal építteti meg a két újabb atomreaktort, tízmilliárd euró hitelt vesz fel az oroszoktól, és természetesen megcsinálja a Déli Áramlat gázvezetéket is, annak ellenére, hogy az Európai Unió ezzel nem ért egyet. Ezenkívül egyéb megjegyzéseket is tett.

– Hernádi Zsolt büntetőügyével kapcsolatban pedig lényegében megkérdőjelezik a magyar jogállamiságot. A lengyel állami olajcég vezére a hírek szerint azt mondta, hivatkozva Hernádi Zsoltra, aki ővele ezt közölte: „Figyelj, a jogászaim találtak valamit, hogy ha ebben a témában az ügyet bármelyik EU-s országban folytatják le és az ítélet felmentő lesz, akkor azt minden EU-országnak el kell ismernie, és utazhatok Európában.” Mindez megerősíti azt a gyanút, hogy itt Hernádi Zsolt büntetőügye kapcsán egy színjátékról van szó, amelyben Hernádi Zsolt mozgatja a szálakat. Elérte, hogy az ügyészség ne foglalkozzon érdemben az ügyével, ugyanakkor egy, általa irányított emberrel lefolytat egy ál-büntetőeljárást, amelynek végén felmentő ítélet születik.

– Államtitkár Úr! Így vélekednek a lengyel baráti kormányzati szereplők Magyarországról. Ezek a hírek, amelyek valódiságát még nem cáfolták, alapjaiban ássák alá Magyarország hírnevét, tekintélyét a világban. Ezek a hírek befolyásolhatják Magyarország Európai Unión belüli megítélését és az egyes tagállamokkal fennálló gazdasági és igazságügyi kapcsolatokat. A probléma az, hogy ezek az állítások Magyarországról nem egy jogállam képét, hanem egy banánköztársaság képét festik, ahol az alapvető demokratikus értékek háttérbe szorulnak. De ennél még nagyobb probléma, hogy ezek a vélekedések alaposnak is tekinthetők, hiszen ezt a képet az Orbán-kormány alakította ki Magyarországról. Jogosan kérdezem tehát:

– Hogyan kívánnak javítani Magyarország külföldi megítélésén?

– Reagált-e a kormány a lengyel médiában megjelent hírekre?

– Hogyan befolyásolja a magyar-lengyel, valamint a magyar-horvát kapcsolatok további sorsát ez a lehallgatási botrány?

– Mit kíván tenni azért, hogy Magyarország partnerei ne egy banánköztársaság képviselőiként tekintsenek a magyar kormány tagjaira?

+

SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ön lengyel kormányzati szereplők, lengyel barátaink, a lengyel politikai elit véleményéről beszél, miközben amit idéz, azok egy lengyel olajtársaság vezetőjének meglehetősen zavaros körülmények között lehallgatott mondatai. Ráadásul azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy ezek az inkriminált mondatok úgy hangzottak-e el, hogy a szóban forgó beszélgetésben részt vevő urak azt az alapszabályt betartották volna, legalább részben, hogy „ha beszélsz, akkor ne alkoholizálj, vagy ha alkoholizálsz, akkor ne nagyon beszélj”. Még egyszer mondom: egy lengyel olajvállalat vezetőjének gyanús és limitált beszámíthatósággal elmondott mondatai nyomán, ön olyan mondatokból szűr le sommás véleményt arról, hogy Lengyelországban a lengyel kormány, a lengyel politikai elit vagy maga Lengyelország mit gondol Magyarországról. Azt gondolom, képviselő úr, és ebben itt megegyezhetünk, hogy ez így meglehetősen komolytalan.

– Ami Hernádi Zsoltot illeti: az is nyilvánvaló, hogy egy önmagát komolyan vevő képviselő úr, mint minden bizonnyal ön, egy önmagát komolyan vevő parlamenti párt nem épít, de legalábbis nem foglal el álláspontot vagy nem hoz értékítéletet egy, az előbb lefestett körülmények között lehallgatott és minden bizonnyal meglehetősen kiszínezett mondatok nyomán. Ezért aztán, tisztelt képviselő úr, azt is feltételeznem kell, ön pontosan jól ismeri, hogy Hernádi Zsolt ügyében az ügyészségi eljárás milyen eredménnyel végződött, és azt is biztosan jól tudja, hogy a független magyar bíróság milyen döntést hozott Hernádi Zsolt ügyében. Én magam inkább ezekhez a döntésekhez és végzésekhez tartanám magam, semmint a meglehetősen kiszínezett és furcsa körülmények között elhangzott és lehallgatott mondatokhoz.

– Ami viszont a fontos kérdéseket illeti: azt gondolom, hogy Magyarország energiabiztonsága rendkívül fontos kérdés, és ezt a közelmúlt régióbeli eseményei még inkább alátámasztják. Az persze szomorú lenne, ha egy parlamenti párt egy ilyen limitált beszámíthatóságú beszélgetésben elhangzott lengyel üzletemberi véleményhez mérné a magyar energiabiztonság kérdéseit. Azt gondolom: a magyar energiabiztonság ügyében a magyar emberek érdeke kell, hogy közös zsinórmértékül szolgáljon, és nagyon remélem, hogy így van ez a Magyar Szocialista Párt vonatkozásában is.

– Az ön által említett, pontosabban a lengyel üzletember által említett konkrét példák esetében pedig szeretném önnek elmondani: a Déli Áramlat megépítése igenis stratégiai érdeke Magyarországnak, hiszen jelenleg az Európai Unió nem rendelkezik olyan közös energiapolitikával, amely a tettek mezején akár az Európai Unió tagországai közötti megállapodásokat is ki tudná kényszeríteni, lásd az interkonnektorok kétirányúsítását Horvátországgal vagy Romániával. És az is egészen világos, hogy Magyarország gázellátása nem függhet attól, hogy egy szomszédos országnak milyen belpolitikai vagy külpolitikai viszonyai vannak. Ezért Magyarországnak igenis érdeke, hogy diverzifikálja a gázbeszerzési útvonalait, tehát megépítse a Déli Áramlatot.

– Az emlegetett  Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatban pedig engedje meg, hogy itt is leszögezzem: Magyarország jó üzletet kötött, hiszen előre tudunk lépni a villamosenergia-termelés területén, kedvező hitelt kapunk, a 40 százalékos lokalizáció pedig egyértelművé teszi, hogy magyar vállalatok komoly lehetőséghez juthatnak. Számunkra az elkövetkezendő évtizedek legfontosabb gazdaságfejlesztési programjában sokkal inkább a magyar emberek érdeke a zsinórmérték, mint egy lehallgatott lengyel beszélgetés.

+

TÓTH BERTALAN: – Államtitkár Úr! Igen, én is hallottam, amit Orbán Viktor Brüsszelben mondott: hogy ha valaki iszik, akkor az ne beszéljen, és ha iszik is és beszél is, az maga a tragédia. De lássuk be, azért mégsem egy osztálytalálkozóról volt szó, hanem egy pénzügyminiszter és egy nagy társaság vezetője beszélgetett egymással. A másik pedig, Hernádi Zsolt ügye:  az ott elmondottak kísértetiesen hasonlítanak a bíróságon és az ügyészségen lezajlott folyamatokhoz. Tehát azt gondolom, igenis van tennivalója a magyar Külügyminisztériumnak, a diplomáciának; mert ha  ilyeneket gondolnak rólunk, az egész Magyarországra nézve problémás.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 115 igen szavazattal, 28 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mi lesz a magyarországi bányászat sorsa?

KEPLI LAJOS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Az elmúlt 24 év kormányai csendben végignézték a magyarországi bányák bezárását, a bányászvárosok elszegényedését. A bányászat Magyarországon több tízezer embernek jelentett munkahelyet, több tízezer családnak megélhetést. 1990-ben a bányászat Magyarországon több mint 60 ezer embert foglalkoztatott. A korábbi időszakban jóval nagyobb volt a létszám, a szénbányászatban például az 1964-bern, amikor a termelés a csúcspontját érte el, 124 ezer ember dolgozott.

– Államtitkár Úr! A Jobbik Magyarországért Mozgalom választási programjában, a munkahelyteremtő intézkedések sorában kiemelt helyen szerepelt a hazai bányászat újraélesztése. A földtani vagyon felmért és tényszerű adatai alapján kijelenthető, hogy a lignit, a kőolaj, a földgáz, a nemfémes ásványok és az építőipari nyersanyagok kitermelése világpiaci árakkal mérve is versenyképes. A legnagyobb lehetőség természetesen a szénbányászat újbóli fellendítésében van. Két dolgot hadd szögezzek le, még mielőtt itt államtitkár úr válaszában holmi szocialista nosztalgiával vádolná meg a Jobbikot: a magyarországi bányászatnak több száz éves hagyománya van. Magyarország ásványkincseinek ésszel történő hasznosítását támogatjuk, nem pedig a föld vagyonának eszetlen kirablását.

– Államtitkár Úr!  Orbán Viktor miniszterelnök úr a kampányban Ózdon kijelentette a városi televíziónak: „A kormány dolgozik azon, hogy újraindítsa a vájárképzést, a modern bányászatot létrehozva.” Illetve volt egy másik kijelentése is, amely szerint „ma már szinte szégyellni kell, ha egy országnak szene van, és ki akarja bányászni”. Ezek a miniszterelnök úr szavai, amellyel a Jobbik Magyarországért Mozgalom és jómagam is egyetért, ezek azonban egyelőre csupán szavak voltak, és várjuk, hogy mikor követik a tettek. Annak a kormánynak a miniszterelnöke mondta ezeket a szavakat, amely 2014. év végével be kívánja záratni Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányáját, a márkushegyi szénbányát és a hozzá tartozó oroszlányi szénerőművet, amellyel összesen 675 ember munkahelyét veszélyezteti vagy szünteti meg. A beszállítókon keresztül pedig még további több száz család megélhetését sodorja veszélybe. Az ő nevükben is kérdezem:

– Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a bányászat újbóli fellendítésével lehetőséget adjon több ezer családnak a megélhetésre, hogy a szakmához kapcsolódó oktatás fejlesztésével jövőképet adjon a fiataloknak?

– Mit tesz a márkushegyi szénbánya megmentéséért?

– Szeretném, ha tisztázná: csak üres kampányígéret volt a bányászat helyreállítása, vagy pedig valóban tenni is kívánnak érte valamit?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, több mint három évtized után, 2010-ben jelentős változás állt be a magyar bányászat és ezen belül a magyar szénbányászat megítélésében. Ennek az egyik legelső és talán legmarkánsabb része, hogy 2011-ben az Országgyűlés által elfogadott nemzeti energiastratégiának a magyar szénvagyon már szerves részét képezi. A kormány számol a hazai lignit, feketeszén és barnaszén j készletek felhasználásával. Ez a mintegy 8,5 milliárd tonnát kitevő készlet Magyarország stratégiai tartalékát képezi. Azt azonban tudni kell: a  bányászati tevékenység megvalósíthatóságát a műszaki és természeti kockázatok együttese határozza meg, Hozzáteszem mindjárt: a gazdaságosság kérdését is. A bányászati technológiák, tehát hogy külszíni vagy mélyművelésű, illetve maga a szén felhasználása, legyen az akár erőművi, tehát energetikai szén, legyen lakossági szén vagy akár a tisztaszén, mind-mind meghatározója ennek a folyamatnak.

– Képviselő Úr! Engedje meg, hogy külön foglalkozzam az ön által említett Vértesi Erőmű kérdésével. Oroszlányi erőművének hatásfoka az országban a második legalacsonyabb, nem egészen 26 százalékos. Ennek bezárását másfél évtizedes vita előzte meg. Működtetése egyértelműen gazdaságtalan, éppen ezért a kormány kérte az Európai Tanácstól a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatás folyósításának lehetővé tételét. Ez megtörtént. Ennek eredményeképpen, a 2013 januárjában a jóváhagyott kérelem alapján,  a társaság részére közel 43 milliárd forintot fizetünk ki a teljes, 2018-ig tartó támogatási időszakban. Egyébként a Vértesi Erőmű több mint 10 milliárd forintot használ fel arra, hogy az ön által is említett több mint 600 bányász számára a megfelelő elhelyezkedési, újrakezdési, átképzési és egyéb lehetőséget elősegítse.

 – Képviselő Úr! Ami az ön által is említett miniszterelnöki ígéretet illeti, engedje meg a konkrétumokat. Létrejött a Borsod megyei szénklaszter 2013-ban. Farkaslyuk területén újranyitottuk a tanbányát, a felnőttképzésben 2013-14-ben, tehát már tavaly megindult 32 fő vájárképzés folytatása. A magyar-japán együttműködés keretében előrehaladottak az úgynevezett tisztaszénprogram tárgyalásai, a szén vegyipari felhasználását segítő kutatások és együttműködések. Meggyőződésem szerint tehát, a magyar bányamérnök és vájár és egyéb bányász szakmák képzésének a fenntartása és ennek beindítása mellett, a magyar bányászat reneszánszát éli. Nem vitás: mind a bányászatra általában, mind a szénbányászatra Magyarország közeljövőjében és távolabbi jövőjében szükség van, hasonlóan az egyébként Nyugat-Európa ezen az úton folytatott gyakorlatához. Kérem, hogy támogassa!

+

KEPLI LAJOS: – Államtitkár Úr! Ha egy kormánytag nem megfelelően végzi a munkáját, legyen az egy államtitkár vagy miniszter, abban az esetben nem a minisztériumot zárják be, hanem lecserélik az adott kormánytagot. Tehát ha egy erőmű nem megfelelő hatásfokkal működik, az nem azt jelenti, hogy a mögötte álló bányát kell bezárni, hanem talán a technológiát kell modernizálni. Azt gondolom: a bányában, ahol több száz ember dolgozik, és ahol az az egyedüli lehetőség, hogy a mélyművelésű szénbányászati technológiát megőrizzük az utókor számára és fejlesszük esetleg tovább, azt nem szabad bezárni. Az nemzeti kincs, az a környék egyik legfontosabb munkaadója.

 – Államtitkár Úr! Szép szavakból eddig sem volt hiány, az ígéreteket azonban továbbra sem követik a tettek.  Mi azt gondoljuk, hogy bizony csak egy üres kampányfogás volt, és nem áll mögötte valós tartalom. Mi kiállunk a hazai bányászat újraindításáért. Úgy tűnik, hogy ez majd egy leendő Jobbik-kormányra vár.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 97 igen szavazattal, 29 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Helyzetbe akarja-e hozni a kormány a vidékfejlesztési forrásokkal azokat, akik erre rászorulnak?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Miniszter Úr! Visszatekintve az elmúlt öt esztendőre, azt látjuk, hogy megközelítőleg 8800 milliárd forintnyi fejlesztési forrás érkezett európai uniós büdzséből Magyarországra. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy a dél-alföldi régió, az észak-alföldi régió és az észak-magyarországi régió az Európai Unió legelmaradottabb térségei között maradtak. Nyilvánvalóban felmerülhet a kérdés, hogy ha ilyen nagy összegű pénzeket használtunk fel, akkor hogyan lehet, hogy mindennek nem hasznosul a hatása. Leginkább arra szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy gondolja át a kormány azt a struktúrát, ami jelen formájában a pályázati rendszereket megalapozza. Ugyanis, azok a pályázati források, amelyek előfinanszírozást igényelnek a pályázók részéről, nagyon-nagyon leszűkítik a pályázói kört. Alapvetően,  bármilyen gazdaságfejlesztési pályázat, bármilyen közösségépítő pályázat, amit elő kell finanszírozni főleg, ha célzott, az 1-5 fős, vagy 6-50 fős vállalkozásoknak ugyanis komoly terhet jelent. Ez nagyon nagy probléma. Azért probléma, mert azoknak, akiknek nincs vagyonuk és nem tudnak hitelt felvenni, kizárják magukat a pályázati rendszerből. Pontosabban szólva: a rendszer zárja ki őket. Azok, akiknek nincs tőkéjük az előfinanszírozásra, nem tudnak hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Kontraszelekciós hatásként viszont azt teremti meg, hogy a pályázati források leginkább oda jutnak el, ahol már van, és ahol pedig a legtöbbet kellene segíteni, a legtöbbet kellene teremteni, oda nem tud eljutni. Ezért is kérdezem:

– Milyen elképzeléseik, terveik vannak azzal kapcsolatban, hogy ezt a kontraszelektív hatást megszüntessék?

– Hogyan tudja elérni a kormány, hogy azok a támogatások, amelyek a következő öt évben fognak érkezni, valóban a célcsoporthoz jussanak el, ne pedig egy helytelen struktúrát tartsanak fenn?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Magyarország 2014 és 2020 között 1014-1050 milliárd forintot fordíthat vidékfejlesztésre, - ebbe természetesen nem értendő bele a földalapú támogatásnak vagy az alanyi jogú támogatásoknak a rendszere. Ebben a pályázati rendszerben, amit nem is hívnék igazából pályázati rendszernek, azt a célt tűzzük ki, hogy sokkal élhetőbb legyen a vidék, mint manapság. Megpróbáljuk a helymegtartó képességét növelni, az oda születő emberek életlehetőségeit bővíteni annak érdekében, hogy ne kelljen elvándorolniuk. Az ottani természeti erőforrások, valamint a munkaerejük, képességük, tehetségük és szorgalmuk alapján képesek legyenek boldogulni. Ma ez nincs így.

 – Képviselő Úr! Ha megnézi a vidéki településeket, azoknak a lakosságarányát, demográfiai folyamatait, akkor tapasztalhatja, hogy jelentős mértékben csökken az ország leghátrányosabb településeinek a lakossága, sőt az ország északi, keleti peremein, sőt még a délnyugati részén is lakosságelvándorlás van azért, mert a kis közösségek nem tudják a megélhetést biztosítani.  Legfontosabb célunk az, hogy azt a pénzt, amit az Európai Uniótól kapunk. a megélhetés támogatására fordítsuk. Úgy gondoljuk, hogy leginkább, a leggyorsabban és a leghatékonyabban akkor tudjuk ezt megtenni, ha gazdasági támogatás lesz belőle, alapvetően agrártámogatás, a vidékfejlesztés fogalma az agrártámogatással ugyanis szinonim fogalom ezzel, bár a vita még zajlik az Európai Bizottsággal. Az operatív programnak, amelyet ön jól ismer az előző időszakból, a belső tartalmát a kollégáim most véglegesítik, de jó reményünk van arra, hogy a forrásokat a nagyoktól a kicsik felé képesek leszünk átcsoportosítani. Én ugyanis kudarcnak tekintem, hogy az elmúlt hét esztendőben a vidékfejlesztési források vagy a földalapú támogatás 70-80 százaléka a nagyokhoz került és nem a kicsikhez. Szerintem ez a dolog ok-okozati összefüggésben van a vidék megtartó képességének a romlásával és azokkal a társadalmi tendenciákkal, amelyekkel kénytelenek vagyunk vidéki parlamenti képviselőként szembesülni.

– Képviselő Úr! A kormánynak augusztus, szeptember hónapokban kell kidolgoznia a források kiosztásának módszertanát. Alapkövetelménye az  átláthatóság, az egyszerűség, és lehetőség szerint kiszűrése azoknak a szervezeteknek és azoknak a szerveződéseknek, amelyek a pályázati pénzek szivattyúzásához értettek, de a megvalósításhoz kevésbé. Ez a célja az új intézményrendszer struktúrájának, melyre elődeink nem voltak képesek. Ezért indítottuk be 2012 novemberében az előfinanszírozási alapot, amelyben 10 milliárdot fizettek ki a kollégák a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban. Azért tervezünk egy maximum 50 millió forint erejéig igénybe vehető, 15 éves lejáratú, állami pénzügyi szervezet által biztosított hitelt, mert a piaci bankrendszert nem szeretnénk ráengedni az európai uniós források közvetítésére. A Magyar Fejlesztési Bankon keresztül biztosítjuk a forrásokat az előlegek lehívásához és megvalósításához. Tehát lesz pénzügyi eszköz, amely megkönnyítheti a pályáztatást.

+

SALLAI R. BENEDEK: – Miniszter Úr! Örülök a hitellehetőségeknek, de igazából akkor nyugodnék meg, és akkor fogadnám el a válaszát, ha ennek a kamatmentes gyakorlati megvalósítását egy-egy pályázati ciklusban is láthatnám. Ha láthatnám azt, hogy mindazok a szervezetek, amelyek arra méltók, illetve tudnak fedezetet biztosítani, előfinanszírozásban megkaphatnák a pályázatot. Ezek nyugtatnának meg igazán, és ekkor tudnám elfogadni igazából a válaszát.

+

A képviselő úr nem , az Országgyűlés viszont  a miniszteri választ 100 igen szavazattal, 34 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.