Az elmúlt évben a sérült emberekkel kapcsolatos pozitív társadalmi szemléletváltozást és a társadalmi befogadás erősítését milyen módon segítette elő a kormányzat?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége a Fővárosi Állat- és Növénykerttel közösen idén szeptember 12-én immáron huszadik alkalommal rendezte meg a „sérült gyermekek napja” országos rendezvényét. Az elmúlt évek során a sérült gyermekek napjára szinte csak fogyatékossággal élők érkeztek, ezért idén a szervezők jóvoltából egy rövid integrált felvonulásra is sor került, amelyen együtt sétálhatott mindenki, kifejezve elkötelezettségét a befogadó társadalom iránt. A menet kiemelt célja volt felhívni a közvélemény és a döntéshozók figyelmét az esélyegyenlőség, az egyenlő jogok és egyenlő lehetőségek megteremtésének fontosságára.

– A nemzeti együttműködés programja a következőket tartalmazza: „Új társadalmi jövőkép megfogalmazása mellett a teljes társadalom szociális biztonságát szavatoló, cselekvő szociálpolitikát kell megvalósítani, szilárd és kiszámítható alapokon.” Különösen igaz ez a sérült emberek mindennapjait érintő kérdésekben. Fontos, hogy a nemzeti együttműködés programjában leírt vállalásokkal kapcsolatban folyamatos visszajelzéseket kapjunk a kormányzattól. Bár tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nehéz forrásokat biztosítani a sérült emberek, gyermekek felzárkóztatására, ám azt is tudjuk, hogy egy demokrácia fejlettségét és hitelességét hűen tükrözi velük kapcsolatos bánásmód. Mindezek alapján kérdezem:

· Az elmúlt évben a sérült emberekkel kapcsolatos pozitív társadalmi szemléletváltozást és a társadalmi befogadás erősítését milyen módon segítette elő a kormányzat?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Először is szeretném megköszönni az ÉFOÉSZ-nak, az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetségének, hogy húsz év óta folyamatosan megrendezi ezt a figyelemfelhívó találkozást, melyen most is 6-7 ezer ember vett részt. Ez mindenképp azt mutatja a társadalom számára, hogy ők is fontos emberek, rájuk is lehet számítani. Három dolgot azért kiemelnék a kérdésre válaszolva, ami mindenképp szemléletváltást jelent az elmúlt évek politikájához képest. Az egyik: sikerült megvalósítani, hogy a legnagyobb méretű, a leglepusztultabb állapotban lévő, a fogyatékossággal élőket, illetve idős betegeket ápoló, gondozó intézményekből egy felújított, modern épületbe kerüljenek át a gondozottak. Szeretném jelezni, hogy az előző kormány négy évig nem tudta elvégezni ezt a munkát és azt az európai uniós pénzt sem volt képes lehívni, amely rendelkezésünkre áll. A másik: a szemléletváltás. Nagyon fontos, hogy az iskolákban, oktatási intézményekben megjelennek olyan, úgynevezett szolidaritási nagykövetek, akik a beszélnek a fogyatékos életükről, nehézségeikről, és ezáltal a fiatalok is találkoznak velük. A harmadik pedig: azokat a támogatásokat helyezzük előtérbe a fogyatékosokat foglalkoztató cégeknél, ahol piacra is kerülnek az általuk készített termékek.

Oszt’ jó napot?!

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – A híradások alapján a kormány által előkészített javaslat a devizahitelesek végtörlesztését a korábban megkötött hitelszerződésekben foglaltaktól függetlenül, az adósoknak rögzített árfolyamon teszi lehetővé: frank esetében 180, eurónál 250, jennél 2 forint árfolyamon. A szakértők véleménye erről: mindez olyan mértékű beavatkozást jelent visszamenőleges hatállyal a polgári szerződésekben, amit akár az Alkotmánybíróság, még a mai megtépázott jogkörével is, akár az Európai Bíróság szinte biztosan elfogadhatatlannak minősít majd. A jogi helyzet annyira egyértelműnek tűnik, hogy még Orbán Viktor miniszterelnök úr is utalt rá: a szabályozást megtámadhatják az Európai Bíróságon.

– A következmények egyértelműek. A bankokat terhelő akár több százmilliárdos költséget a magyar államnak, végső soron a magyar adófizetőknek kell majd megfizetniük. Államtitkár úr!

· Miért sújtja a magyar kormány folyamatosan a magyar adófizetőket újabb százmilliárd forintos nagyságrendű sarcokkal?

· Hogyan lehet olyan előterjesztést elkészíteni, amelynek az a filozófiája, amit – Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnököt idézve – „a jogászok meg megvédenek, oszt’ jó napot”?

· A nyugdíjakat is meg tetszettek védeni, oszt’ jó napot?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A polgári törvénykönyv kivételes esetekben lehetővé teszi, hogy jogszabály hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztassa. A polgári peres bíróság és az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján azt kell vizsgálni, hogy bekövetkezett-e olyan változás, amely egy tartós jogviszonyban valamelyik fél lényeges, jogos érdekeit sérti; a változást nem maga a sérelmet szenvedő fél idézte elő, a változás ésszerűen nem volt előrelátható, és a normális változás kockázatán túlmegy, továbbá a fennálló helyzet a társadalom széles rétegét érinti, ezért társadalmi méretű igény mutatkozik a probléma jogi kezelésére.  Nos, az adott esetben a devizaárfolyamok előre nem látható, nagyfokú és hektikus változása a probléma kiváltó oka, amire az adósok a szerződés megkötésekor nem számíthattak. A forint árfolyamának gyengülése 2009-től jelentősen növelte a devizahitelt felvevő adósok tőketartozását és törlesztő-részleteit. Tehát kijelenthetjük, hogy a társadalom széles rétegét érinti a bekövetkezett változás, hiszen több mint 1 millió devizaalapú jelzáloghitel-szerződést kötöttek az elmúlt években, ezek többsége pedig svájcifrank-alapú, több százezer családot érint.

– Képviselő úr! Mind az Alkotmánybíróság, mind az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában fontos szempont, hogy az intézkedés közérdekűnek tekinthető-e. Nos, fontos közérdeknek minősíthető mind a fogyasztóvédelmi cél, mind az adósok szociális védelme, ezért az intézkedés mindenképpen indokoltnak tekinthető!

A hazai oktatás vámszedői?

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): – Az utóbbi időben Borsod megyében, főleg Ózd környékén, nagyfokú térhódításba kezdett az oktatási intézményekben az úgynevezett Ámbédkar Gimnázium, illetve működtetője, a Dzsaj Bhím nevű állítólagos buddhista egyház. Megjelenésüket és nyomulásukat döntően az teszi lehetővé, hogy a régió katasztrofális anyagi helyzete miatt az önkormányzatok nem képesek működtetni a tanintézményeket, és gyakorlatilag odaadják bárkinek, aki ezt névleg vállalja. Hallott már ezelőtt valaki a Dzsaj Bhím Közösségről az SZDSZ-en kívül? Buddhista cigányokról, akik „holokauszt-menetelnek” zsidó vezetőkkel? Pláne Borsodban? Még maga a Népszabadság is beismeri, hogy nyoma sincs a Dzsaj Bhím semmiféle hitéleti tevékenységének.

– Az SZDSZ-es ámokfutás következményei az úgynevezett tanodák, bárminemű állami és önkormányzati felügyelet nélkül. Azt hirdetik magukról, hogy áldozatos munkával cigány gyermekeket nevelnek, juttatnak majd szakmához, sőt diplomához. A valóság viszont dióhéjban: maga az Ámbédkar csak nevében gimnázium, valójában semmi olyan, ami tanintézetre emlékeztetne. Teljesen szakképzetlen, arrogáns személyeket helyeznek komoly pedagógiai és intézményvezetési pozíciókba, közülük néhányat már uzsorázás miatt előzetesbe is vettek. Ezek a személyek megalázó módon bánnak a valódi pedagógusokkal. Amit oktatás címén végeznek, arra nincs más szó, mint az, hogy bohóctréfa. Mivel bizonyítványt adnak ki, így a valódi iskolák érettségijei és ezek értéke lenullázódik.

Az ilyen sajátságos csoport felbukkanása és tevékenysége a térségünkben nem hogy csökkentené, hanem növeli az etnikai feszültséget. Kérdésem a következő:

· Meddig folytathatnak hasonló tevékenységet ezek az oktatási intézmények?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által felvetett probléma egyszerre általános és konkrét, szól az úgynevezett alapítványi iskolák világáról és a Dzsaj Bhím Közösségről. Utóbbi egyházi tevékenységének megítélését az Országgyűlésre kell bíznunk, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény értelmében. Lesz alkalmunk eszmét cserélni róla a Házban. Meg kell azonban jegyeznem: az a szóhasználat, amellyel ön a valóban létező kérdéseket, illetve problémákat tisztázni kívánja, kevéssé méltó a parlamenthez. Nem tudom nem észrevételezni, hogy ironikus szavai sértik az igazi, jobbik Magyarország polgárainak önérzetét, és joggal keltenek megütközést a jóakaratú emberekben.

– Kérdésének szakmai elemeire térve elmondhatjuk: az elmúlt években valóban számtalan lehetőség nyílt nem állami, nem önkormányzati alapítók számára, hogy normatív támogatásokkal és akár egyházi kiegészítő támogatásokkal élve a közoktatás szereplőivé váljanak. Nos, éppen ideje megemlítenünk: a kormány által elfogadott koncepció a nemzeti köznevelés rendszeréről, a normatíva megszüntetésével, az országos szakmai ellenőrzés és felülvizsgálat rendszerének megteremtésével, az egyházak jogállásáról szóló törvény pedig a szigorúbb tartalmi, formai szabályozással fog gátat szabni a közoktatási látszattevékenységnek. A nemzeti köznevelésről szóló törvényjavaslat terveink szerint még az őszi ülésszakon kerül a parlament elé.

– A Derdák Tibor nevével fémjelzett iskolaháló egyébként megkereste az illetékes államtitkárságokat. A két államtitkárság egyetért abban, hogy a közösség további működésének támogatása csak komoly pénzügyi és szakmai átvilágítás után lehetséges. Mint ismeretes, az elmúlt években a Magyar Államkincstár jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetésére kötelezte helyszíni ellenőrzés után a fenntartót. Az Oktatási Hivatal pedig két ízben is felügyeleti bírságot szabott ki különféle szabálytalanságok miatt.

Tervezi-e a kormány, hogy támogatja a hátrányos régiók kistelepüléseinek sportegyesületeit?

DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): – Az ország kistelepüléseinek többségében a fiatalok számára a megyei szövetségek által szervezett labdarúgó-bajnokságokban való szereplés nyújtja az egyetlen lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak amatőr szinten a versenysportba. Ez a lehetőség számos helyen veszélybe került az elmúlt években, hiszen a megyei harmadik vonalban való szereplés is komoly anyagi terhekkel jár. Különösen a hátrányos helyzetű régiókban szűnt meg sok településen a labdarúgócsapat, mert a működés anyagi hátterét az önkormányzatok nem tudták biztosítani. Tőkeerős szponzorok ezen a szinten nincsenek, egyedül a nehéz helyzetben lévő kis önkormányzatok döntésétől függ egy-egy csapat léte, nem léte.

– Még a megyei bajnokságok harmadik vonalában is évi minimum 1 millió forint szükséges a bajnokságban való szerepléshez. Ennek az összegnek jelentős részét teszik ki azok a kötelező kifizetések, amelyeket a szövetség felé kell teljesíteni a csapatoknak. Nevezési díj, a játékvezetés költségei, versenyengedély, pályahitelesítés, tagsági díj, sportorvosi vizsgálat címen több mint 400 ezer forintot kell kifizetni. És akkor még nem szóltam az z átigazolások, az utazás, a szerelések költségeiről és más kiadásokról.

– A kötelező költségek csökkentése vagy kormányzati támogatás igénybevételének lehetősége nélkül tovább fog csökkenni a csapatok száma, a kistelepülésen élő fiatalok elvesztik az amatőr versenysportban való részvétel esélyét. A meccs, amely megmozgatja egy-egy településen nemcsak a játékosokat, eltűnik a kistelepülések életének palettájáról. Tisztelt Államtitkár Úr!

· Tervezi-e a kormány, hogy támogatja a hátrányos régiók kistelepüléseinek sportegyesületeit, hogy életben maradjon az amatőr versenysport, és elérhető legyen a fiatalok széles körének számára?

+

CZENE ATTILA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Már sokszor elmondtuk: a kormány stratégiai ágazatként kezeli a sportot. 2010-ben az első döntések közé tartozott, hogy azt a bizonyos 1 milliárd forintot, amit korábban a kormány elvett a sporttól, plusztámogatásként visszaadta. 2011-ben a kormány így 5,7 milliárd forintos támogatást biztosított a Magyar Olimpiai Bizottságnak, amelyből 2,7 milliárd forintot fordíthat versenysportra és az olimpiai felkészülésre. Ebből az összegből a Magyar Olimpiai Bizottság az országos sportági szövetségeken keresztül támogatást ad az egyesületeknek. Tehát a döntéshozatalt tulajdonképpen így visszaadtuk a legilletékesebbnek, vagyis a sport civil szervezetének.

– Tisztában vagyunk az ön által felvetett problémával, így azzal is, hogy a hátrányos helyzetű térségek és kis egyesületek, és itt tovább bővíteném a kört egyébként: fogyatékos személyek, fogyatékos-szervezetek, hátrányos helyzetű csoportok és az őket képviselő egyesületek, civil szervezetek nem mindig jutnak olyan támogatáshoz, amire nekik szükségük lenne. Éppen ezért idén júniusban kiírtunk két olyan pályázatot – 100, illetve 50 millió forintos értékben – amelyből az egyik az egészségjavítást célzó szabadidősport-tevékenységek támogatására, a másik pedig a fogyatékos személyek, továbbá hátrányos helyzetű csoportok szabadidősport-tevékenységének támogatására hivatott. A 100 millió forintos keretösszegű pályázatunkon a hátrányos helyzetű térségből 107 pályázó volt, ebből 92 nyert. Az 50 millió forintos keretösszegre 49-en pályáztak, és a 41 nyertes pályázatból 20 a fogyatékkal élők, 21 pedig a hátrányos helyzetűek sportját működtető szervezet volt. A képviselő úr is láthatja tehát, hogy a kormány kiemelt hangsúlyt fektet a sport fontosságára, a hátrányos helyzetű kistérségekben is. Ugyanezt próbáljuk képviselni a jövőben is.

Így tőzsdéztek ti?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az önök szótárában a tőzsde kifejezés ugyanazon a lapon szerepel a patás ördög szókapcsolattal. De hát minek oda szótár, ahol az önök miniszterelnöke azt mondja, hogy ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek. Nézzük akkor meg, hogy tőzsdeügyben mik voltak ezek a tettek! Nevezetesek a Kósa-Szijjártó-nyilatkozatok, amelyek veszteséget okoztak nagyon sok embernek, a tőzsdei mélyrepüléssel, a devizaárfolyamok égbe szaladásával. Megvették a MOL-t 500 milliárd forintért. Eddig, tőzsdei cégként, 160 milliárdot veszített az értékéből. Az utóbbi időben pedig, midőn megjelentek az úgynevezett otthonmentő programmal és a hozzá kapcsolódó intézkedésekkel, szintén mélyrepülni kezdett a tőzsde. Kereskedést kellett megszakítani, veszítettek a kisrészvényesek a részvényárfolyamokon, veszítettek a devizaárfolyamokon. És persze az állam is veszített. Valakik pedig nyertek!

· Kik voltak azok?

– Államtitkár úr! Nyugtasson meg, ha teheti, hogy nem voltak olyanok, akik belső információ birtokában nyertek! 

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Attól tartok, egy picit sok „Összeesküvés-elmélet” című filmet vagy ehhez hasonlót nézett az utóbbi időkben. Voltak persze a kormányzati lépéseknek következményei a tőzsdén is, ez velejárója a kormányzati intézkedéseknek, de az amit itt összeesküvés-elméletként felvetett, szerintem felejtsük el. A MOL-lal kapcsolatban azért pontosítanék egy apróságot. Azt mondja, hogy 160 milliárddal érnek kevesebbet most a részvények. Ez azt jelentené, hogy ha most ebben a pillanatban az állam eladná, akkor 160 milliárdot veszítene rajta. De nem adja el – ez a válasz! A MOL-t stratégiailag, hosszú távú befektetésként kezeli a magyar állam.  Még annyit hozzátennék: a PSZÁF folyamatosan figyeli a piaci környezetet, és ha spekulatív tevékenységeket vél felfedezni, akkor megteszi a szükséges lépéseket.

Mikor látja be a kormány, hogy van tisztességes megoldás is?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – A hajléktalanság az egyik legsúlyosabb szociális probléma, szélsőséges, drámai élethelyzet. Egyre több önkormányzat lép a totális társadalmi kirekesztéssel fenyegető büntetőpolitika útjára. Az LMP számára elfogadhatatlan, hogy a fideszes vezetők által elindított és meglovagolt divat szerint már a hajléktalanok közterületről való teljes kiszorítása a cél egyre több helyen. Elfogadhatatlan, hogy egyes városok vagy budapesti kerületek a szomszédos településekre, városrészekre kívánják áthárítani a probléma megoldását. Elfogadhatatlan az a megközelítés, amely a hajlék nélkül élő emberek nyomorával játszik. Elfogadhatatlan az az önkormányzati politika, amely félrevezető, részben alkotmányellenes népszavazási kérdéseivel próbál igazolást nyerni a hajléktalan emberek kirekesztéséhez. Ez a megközelítés gyökeresen ellentétes az Európai Parlament múlt héten elsöprő többséggel elfogadott, hajléktalanügyben tett állásfoglalásaival is. Ne menjünk szembe Európával, ne menjünk szembe a józan ésszel, ne menjünk szembe az emberséggel!

– Államtitkár úr! Van tisztességes megoldás. Az LMP álláspontja szerint szakítani kell azzal a régi beidegződésekkel, mely szerint a lakáspolitikát nem hosszú távú célok, hanem rövid távú politikai számítás és nyers lobbi-érdekek határozzák meg. Az LMP régóta mondja: a közösségi lakásszektor kialakítása nélkül nem lehet valódi és tartós eredményeket elérni.

· Mikor élnek vele?

· Mennyire szolidáris az a kerületi vezetés, amely a hajléktalanok ellen kampányol, és mindezt a nemzeti együttműködés rendszerén belül teszi?

· Mennyire cinikus az a kerületi vezetés, amely a hajléktalan-ellátásra 700 ezer forintot költ évente, ugyanakkor kilakoltatásra 7 milliót, sőt népszavazásra 30 milliót?

· Mikor látja be a kormány a helyzet összetettségét?

· Mikor hagynak fel azzal a gyakorlattal, amely a problémát görcsösen és erőszakosan igyekszik a szőnyeg alá söpörni?

· Nem tartanak attól, hogy a rendészeti megoldások a visszájára fordulnak idővel?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – A hajléktalan életforma szomorú, elkeserítő és valóban nyomasztó élethelyzetet jelent nemcsak azoknak, akik ezt megélik. A társadalom segítő szándéka visszamenőleg kimutatható, hiszen sosem tiltakozott az ellen, hogy a normatív támogatáson felül, ami közel 9 milliárd forint évente, máshonnan is támogatásokat gyűjtsenek a  hajléktalan emberek számára. A kormány ehhez most még hozzátesz: 2 milliárd forintos európai uniós támogatást fogunk elindítani hamarosan. A lényege, hogy a hajléktalan életformának a gyökereit feltárva, a kitörés lehetőségét is megadjuk a szállás lehetőségével, az önálló hajlék lehetőségével és a munkateremtés lehetőségével. Megvalósult már egy ilyen Szombathelyen, és Kecskeméten, és remélem, hogy továbbiak fogják követni, mert igazi kivezető utat jelentenek. 

– A kérdéseire válaszolva annyit azért még hadd mondjak el: a társadalom egyrésze miközben nagy összegekkel támogatja a hajléktalan-ellátást, a másik oldal viszont teljesen jogosan követeli, hogy rend legyen azon a területen, ahol ők laknak. Rend legyen a villamosokon, fel lehessen szállni, és ne büdös legyen, rend legyen az aluljárókban, és ne kosz legyen. Azt gondolom, egy városvezető, egy kerületi vezető számára teljesen jogos elvárás, hogy ez megvalósítsa.

Kinek segít az Orbán-kormány anti-Robin Hood-politikája?

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): – Orbán Viktor és kormánya fordított Robin Hoodként viselkedik, azoktól vesznek el, akiknél kevés van, és azoknak adnak, ahol már több van. Egy szűk réteget támogat a társadalom nagy többségének a rovására. Hamis az indoklása, hogy ez lenne az igazságos.

– Államtitkár úr! Önök a súlyosan elhibázott egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerrel 500 milliárd forintot ajándékoznak oda, ahol erre nincsenek rászorulva. Hasonló a szituáció a devizahiteleseknél is, hiszen több százezer család nem tud élni az előtörlesztés lehetőségével. Kérdezem:

·  Kinek segít az Orbán-kormány anti-Robin Hood-politikája?

·  Mikor lesz eszköze az eszközkezelőnek, hogy segítsen a legrosszabb helyzetben lévőknek?

· Még egy kérdésem a miniszteréhez: mikor kívánja benyújtani a lemondását?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr Robin Hoodra hivatkozik. Hadd tegyem hozzá: lehet, hogy angol nemzeti hős, de pocsék közgazdász. Robin Hoodtól ne már közgazdaságtant tanuljunk! Mert hát mi is az alaptörténet? London és Nottingham között a legrövidebb út a sherwoodi erdőn vezet át. Ott áll Robin Hood, fogadja a kereskedőket és bárkit, aki jön, és aztán elveszi tőlük a pénzt, majd odaadja a szegényeknek. Az a kérdésem: hányszor tudja ezt Robin Hood megcsinálni? Merthogy mit tesz erre a kereskedő, aki vándorol Londontól Nottinghamig vagy Nottinghamtől Londonig? Legközelebb kikerüli az erdőt, vagy pedig felfegyverkezve megy rajta keresztül. Magyarul, lefordítva a gazdasági szereplőkre: ha az állam túladóztatja az embereket, akkor elmennek a szürkegazdaságba, kimenekítik a jövedelmüket, és még sorolhatnám a további példákat.

Az áru el fog jutni egyébként Londontól Nottinghamig vagy fordítva, csak éppen sokkal drágább lesz, - merthogy a szürkegazdaságon keresztüli utat meg kell fizetni. Ezért kérem: Robin Hoodot most hagyjuk ki a történetből!

– Képviselő úr! A kormány nagyon sok eszközt alkalmaz a devizahitelesek problémáinak megoldása érdekében, mert félő, hogy a még fizető adósok is lecsúsznak a nem fizetők közé. Ehhez kapcsolódik most a végtörlesztés lehetősége. A kormány elszánt, hogy minden csoport számára megfelelő megoldásokat találjon.