„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – bekiabálásokat itt-ott csak udvariasan jelezve – tallózunk.

Mikor indulnak el a traktorok?

LEGÉNY ZSOLT (MSZP): – Államtitkár Úr! Nem olyan régen, egészen pontosan 2008 nyarán a Fidesz mezőgazdasági ernyőszervezete, a Magosz fennhangon követelte a kormányzat beavatkozását a meggy-gyárral kapcsolatosan. A  gazdákat feltüzelték, beindíttatták a traktorokat, és különböző demonstrációkkal próbáltak a kormányzatra nyomást gyakorolni. Hozzáteszem: 100 forint feletti meggyárral számoltunk akkor. Ma jelenleg a termelők azzal szembesülnek, hogy a meggy ára, felvásárlási ára kilónként 70 forint környékén alakul. Még az önköltségi árat sem tudják ezzel megoldani. Éppen ezért szeretném kérdezni:

– Mikor indulnak a traktorok?

– Mikor fog beindulni megint a Magosz?

– Mikor fogja arra feltüzelni a gazdákat, hogy újra demonstráljanak a Parlament előtt, hogy  megint meggyet öntsenek ki a Kossuth térre?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Kérdésére válaszolva, mikor indulnak a traktorok: remélem, már korán reggel elindultak, hogy kimenjenek a meggyeskertekbe, és fölrakják mindazt a meggyet, amit már leszedtek.  Utána pedig az a feladat, hogy elmenjenek a felvásárlóhelyekre, és leadják minél hamarabb..

– Képviselő Úr! Nagyon örülhetünk annak, hogy van termés, és a „van”-tól nem kell megijednünk. Az elmúlt öt év átlagát, ha figyelembe vesszük, 22 százalékkal több a termés, aminek, azt hiszem, örülhetünk. De a tárca érzékelve azt a veszélyt, hogy a meggy felvásárlási ára jelentős mértékben csökkent, ezért az elmúlt hetekben több egyeztetést folytatott a termelőkkel, a feldolgozókkal, az érdek-képviseleti szervezetekkel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és  a szakmaközi szervezetek képviselőivel. Az egyeztetések alapján döntések születtek, amelynek értelmében a kormányzat 800 millió forint értékben támogatja meggytermelőket. Az üvegezett meggybefőtt felvásárlásával üvegenként 40 forinttal. A kormány 20 ezer tonna meggy felvásárlását segíti elősegíti ezzel a beavatkozással. Fölszabadítja a piacon lévő nyomást, helyreállítja a meggy felvásárlási árát, visszaáll a normális piaci menetrend, és a gazdák nem a Parlament felé, hanem a meggyeskertbe tudnak majd menni. A parlamentben pedig, nagyon helyesen, a Magosz érdek-képviseleti szervezetei, a Nemzeti Agrárkamara és természetesen a kormányzat a megfelelő válaszokat megadja a termelők kérdéseire.

+

LEGÉNY ZSOLT: – Államtitkár Úr!  Azzal teljesen egyetértünk, hogy a traktoroknak az a dolguk, hogy a betakarításban vegyenek részt, és nem azt kell csinálni, amit éppen a Magosz csinált, hogy feltüzelje a gazdákat. De hozzáteszem: azt meg önöknek is el kell fogadniuk és meg kell érteniük, hogy az az ár, amelyet most kínálnak a meggyért, az még a betakarítás költségét sem fedezi.

– Nekünk ebben a kérdésben roppant egyszerű az álláspontunk: azt követeljük a magyar kormánytól, és azt követeljük az államtitkár úrtól is meg a tárcától is, hogy ha kell, akkor avatkozzon be a piaci folyamatokba, és természetesen akár a Magosszal, akár a Fidesz másik mezőgazdasági ernyőszervezetével, a Nemzeti Agrárkamarával oldják meg azt, hogy kilónként, legalább 50 és 100 forint közötti áron segítsen be a felvásárlásba. Ebben az esetben, néhány milliárd forintból megoldható lenne ez a probléma. Azt követeljük a magyar kormánytól, hogy a gazdák mellé álljon és a gazdáknak segítsen.

+

NAGY ISTVÁN: – Képviselő Úr! A magyar kormány az ön felszólítása nélkül is mindig a gazdák pártján állt. Pontosan ezért, még mielőtt ön ezt a kérdését beadhatta volna, már a múlt héten bejelentette ezen támogatási szándékát. Nagyon remélem, hogy azzal a 800 millió forinttal, amellyel segítjük a 20 ezer tonna meggy új piacokra való helyezésével helyreáll a piaci rend, és a magyar gazdák, a meggytermelők normális felvásárlási ár mellett, megfelelő jövedelmet képezve tudnak termelni ebben az esztendőben és a jövő esztendőben is. Biztos körülmények között termelhetnek, hiszen a magyar kormányzatra mindig is számíthatnak.

Mit jelenthet a szocialistáknál a közbizalom?

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár Úr!  Az MSZP alapszabálya szerint, akit jogerősen elítélnek, az nem vállalhat szerepet a pártban, erről beszélt Tóbiás József megbízott frakcióvezető azután, hogy az első és másodfokon elítélt Hunvald Györgyöt választották meg a VII. kerület elnökének.

A kijelentés azért is érdekes, mert a párt elnökségi tagjáról, Kunhalmi Ágnesről a minap derült ki, hogy jogerősen elítélték közokirat-hamisításért. De ennek, úgy tűnik, nincs következménye a szocialistáknál. 2005 novemberében Kunhalmi Ágnest egyébként azért ítélték el, mert lejárt gimnáziumi diákigazolványára szerzett matricát, hogy olcsóbban vehessen közlekedési bérletet. Tudomásom szerint az akkor már a Miniszterelnöki Hivatalban foglalkoztatott Kunhalmi Ágnes tettét alacsony jövedelmére hivatkozva magyarázta. Az eltitkolt cselekmény elkövetése után igencsak cinikus az a válasza a képviselő asszonynak, hogy majd a választók eldöntik, kinek adnak bizalmat. Joggal merül fel a kérdés:

– Van-e még bármilyen erkölcsi, etikai zsinórmérték, amit a szocialisták összeegyeztethetetlennek tartanak a felelős politizálással?

– Mit jelenthet a szocialistáknál a közbizalom?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A közokirat-hamisítás valóban a büntető törvénykönyv szerint közbizalom elleni bűncselekmény, mégpedig mind a régi, mind az új büntető törvénykönyv szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűntett. Tehát jogos a kérdés, hogy hogyan kezel ilyen helyzetet az a szervezet, amelynek tagja, tisztségviselője Kunhalmi Ágnes képviselő asszony. A Magyar Szocialista Párt alapszabálya az interneten, az MSZP honlapján elérhető, én magam is ott értem el.(Schiffer András: Be akarsz lépni?) Azt olvastam ott, hogy fegyelmi vétséget követ el az a párttag, aki az alapszabályban foglalt kötelezettségét szándékosan megszegi. Különösen, ha bűntettet vagy vétséget követ el, jogellenes magatartást tanúsít, valamint más olyan cselekményt végez, vagy olyan helyzetet használ ki, például tisztségével, kapcsolataival, információval erkölcstelenül visszaél, amely alkalmat ad a párt elleni támadásra.

– Nem tudjuk, hogy az egyébként Kunhalmi Ágnes mellett ülő Bárándy Gergely képviselő úr, aki az MSZP etikai bizottságának elnöke, eljárást indított volna a képviselő asszony ellen, de úgy gondolom, ez az MSZP belügye. Az viszont az Országgyűlésre tartozik, hogy minden országgyűlési képviselőnek a korábbi, esetleges büntetésére vonatkozó adatait nyilvánosságra kell hozni.

+

KUCSÁK LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Megítélésem szerint azért is érdekes ez a kérdés, mert a választópolgárokat az MSZP országgyűlési képviselője korábban azzal is megtévesztette, hogy úgy tüntette fel végzettségét egy általa kiadott, általa jegyzett szóróanyagban, mintha rendelkezne diplomával. Nyelvvizsga hiányában középfokú végzettséggel állította be magát az oktatáspolitika szakértőjének, a pedagógusok, a pedagógus szakma jó ismerősének, nemegyszer nemes egyszerűséggel kollegának szólítva őket. Mindezek ismeretében joggal vethető fel tehát a kérdés:

– Mit jelent náluk az erkölcs, a szakmaiság, és hogyan viszonyul ehhez a közbizalom?. (Hiller István: Ez most egy pártbizottság vagy a Magyar Országgyűlés? – Közbeszólás a Jobbik soraiban: Régen ez egy volt! – Közbeszólás az LMP soraiban: Jó úton haladunk! – Közbeszólások az MSZP padsoraiból. – Derültség. – Az elnök csenget.)

+

RÉPÁSSY RÓBERT: – Nagyon örülök annak, hogy a Magyar Szocialista Párt tagjai sorában ilyen heves érzelmeket váltott ki Kunhalmi Ágnes bűncselekménye. .Én ebben a pillanatban még nem tudom azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban hogyan kezelték ezt az ügyet, milyen eljárást folytatott le a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, de ígérem, képviselő úr, hogy tájékoztatni fogom önt, ha megtudom.

A mentősökre támadó bűnözőknek nem szóltak, hogy rend van?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár Úr!  Jelentem, rend van, mondotta volt a belügyminiszter úr néhány hónappal ezelőtt, de ahogy a kérdés címében is feltettem, bizonyos rétegeknek erről nem szóltak, hiszen a közfeladatot ellátó személyeket számtalan, szinte napi szinten éri sérelem, s nem csak pedagógusokat és nem csak polgárőröket. A mostani hétvége lassan rekordba illő esete, hogy egyetlen éjszaka alatt három különböző településen is,  Karcagon, Kecskeméten és Budapesten, brutális támadás érte a  mentősöket, akik egyébként azért végeznek alázatos, önfeláldozó munkát, hogy másokon segítsenek. Hálából pedig egyes, hát, embernek nem nagyon nevezhető lények megtámadják őket, és nagyon úgy fest, hogy a kormányzat nem igazán tud mit kezdeni a jelenlegi helyzettel.

 Államtitkár Úr!  Tisztában vagyunk azzal, hogy van új Btk., tisztában vagyunk azzal, hogy történtek változások az elmúlt négy évben, önök pedig azzal legyenek tisztában, hogy ezek a napi kihívásokkal még messze nincsenek arányban, nincsenek köszönő viszonyban sem az önök elképzelései a valósággal. Ezért nagyon fontos lenne további, tényleg radikális elemeket beépíteni a közfeladatot ellátó személyek védelme érdekében. Túl azon, hogy balkáni bérekért, balkáni körülmények között végzik ezt az áldozatos munkát, a jelenlegi vagy a mindenkori kormány azt a minimumot sem tudja garantálni, hogy biztonságban legyenek. Kérdezem:

– A mentősökre támadó bűnözőknek miért nem szóltak, hogy rend van?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Legelőször is szeretném leszögezni azt a tényt, hogy az elmúlt ciklus elején a közfeladatot ellátó személyek büntetőjogi védelmét erősítettük, szigorítottuk a büntető törvénykönyvet. A korábban hangoztatott álláspontunkat most is megerősítem: a demokratikus jogállam alapja, hogy senki nem állhat a törvények fölött, fajra, felekezetre, bőrszínre, származásra tekintet nélkül. A törvények mindenkire, így a beteg, segítségre szoruló emberekre is minden esetben kötelezőek. Ebben a három esetben az elkövetők segítségre szoruló, beteg emberek voltak. Az orvosszakértői vélemény fogja megállapítani, hogy a beszámítási képességük mennyiben állt fenn, mennyiben megalapozott az ő büntetőjogi felelősségre vonásuk. Az eljárás mind a három esetben megindult.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár Úr! Bizonyos viselkedésbéli vagy szociokulturális különbségeket nevezhetünk akár betegségnek is, de maradjunk annyiban, hogy beteg emberek ritkán használják taxinak a mentőt, és vandalizmusról is ritkán tesznek tanúbizonyságot. Ezen esetekben, amikor az orvosokat, a mentők sofőrjét, a mentős tiszteket vagy épp az ápolókat éri brutális támadás, nem a betegség  miatt történnek, ezek aljas cselekedetek.

 – Javasolnánk egyébként egy kiskapu bezárását: a közfeladatot ellátó személlyel szembeni 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés nyugodtan lehetne 2-től 8, úgy, hogy a 2 év minimum az azonnal letöltendő, és nem mérlegelés lehetősége. Hiszen még egyszer mondom: nincs aljasabb, mint amikor segítségére érkező embereket bántalmaznak. Az egészen biztos, hogy a Jobbik partner lesz abban, ami a védelmüket előbbre viszi.

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! Újra megerősítem: ezekben az esetekben a kórházba szállítás után a rendőrség azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, és a jövőt illetően is, ha az szükséges, hasonlóan fogunk eljárni. Az orvosszakértői vizsgálatok eredményeképpen tudjuk megmondani, hogy a büntetőeljárás milyen irányt vesz, illetőleg mi fog történni ezt követően.

- Képviselő Úr! A kormány elszánt a rend, a biztonság további erősítése érdekében. Arra kérem önöket, hogy ha komolyan gondolják a rend iránti törekvéseiket, akkor támogassák a kormány szigorító intézkedéseit, támogassa azokat a törvényeket, amelyek ezeket a célokat szolgálják.

 Betölti-e a Széchenyi-pihenőkártya a hozzá fűzött reményeket?

HARGITAI JÁNOS (KDNP): – Államtitkár Úr! A Széchenyi-pihenőkártyához fűzött remények beigazolódtak: nemcsak a külföldi beutazó forgalom, hanem a belföldi turizmus is növekedett. Az elfogadóhelyek 10 százalékkal tudták növelni a bevételüket. Nyilvánvalóan társadalompolitikai célja is van a SZÉP-kártyának: kutatások igazolják, hogy a dolgozók egészségére, rekreációjára fordított költségek a munkáltatónak két-háromszorosan is megtérülnek. Könnyű belátni azt, hogy egy kipihent ember a munkahelyén is jobban teljesít.

Az állam látszólag bevételekről mondott le, hisz’ a munkavállalónak és a munkaadónak is ingyenes a SZÉP-kártya. 1,5 százaléknyi járulékot kell mindössze fizetnie a kártyát elfogadó szálláshelynek, a kibocsátónak. A kormány nem titkoltan itt arra gondolt, hogy ha le is mond járulékbevételekről, a forgalmi adók vagy a többletmunkahelyek tekintetében a költségvetésnek meglesz a haszna. Kérdezem:

– A legfrissebb számok mit mondanak?

– Hogyan alakul a SZÉP-kártya forgalmazása az idei turisztikai szezonban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, a SZÉP-kártya az egyik legsikeresebb döntése az elmúlt négy évnek. A felhasználók száma megközelítette az egymillió embert, és több mint 24 ezer munkáltató tette már magáévá és használja ezt a rendszert. 2013-ban a SZÉP-kártyának köszönhetően 68 milliárd forint áramlott a turisztikai és a vendéglátó-ipari vállalkozásokhoz. A kártyára feltöltések száma 10 százalékkal nőtt az elmúlt 5 hónapban. 34 milliárdról 38 milliárd forintra emelkedett, és a költése is nagyobb ütemben folyik, 20 százalékos növekedést mutat. Azt gondolom, hogy a SZÉP-kártya bevezetése jó döntés volt, ezt természetesen folytatni kell a jövőben is, és amennyiben lehetséges, még bővíteni.

+

HARGITAI JÁNOS: – Ebben természetesen egyetértünk. A sajtón keresztül azonban támadják is ezt a rendszert; gondolom, azok, akik nem lehetnek érintettjei. Ezért is kérdezem: 

– Lát-e lehetőséget államtitkár úr arra, hogy meg tudjuk védeni nemzetközi fórumokon is ezt az egyébként számunkra egyértelműen hasznos rendszert?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Tudjuk, hogy ez magyar munkahelyeket jelent, magyar emberek számára. Magyar vállalkozásokról szól a történet, nem pedig külföldi szolgáltatókról. A magyar turizmust erősíti, a magyar emberek fogyasztását bővíti, a magyar állam adóbevételét növeli, s a magyar vállalkozások erősödnek ezáltal. Ez egy igazi magyar termék magyar embereknek.

 – Kapunk is támadásokat ezért. az Európai Unióból. A magyar kormány azonban képes lesz megvédeni, ezt az igazán népszerű és jó terméket, jó döntést,  és ahogy már mondtam: a jövőben tovább fogjuk bővíteni.

Ki kém, ki nem kém?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Államtitkár Úr! Múlt hétfőn, június 16-án önök megemlékeztek Orbán Viktor ’89. június 16-i beszédének 25. évfordulójáról. Ezzel egyidejűleg Tasnádi László főhadnagy, a BRFK állambiztonsági szervének III/II. osztálya C alosztályának akkori megbízott vezetője Orbán Viktor kormányának rendészeti államtitkára lett.  (Novák Előd: Szégyen!) Mivel foglalkozott ez az alosztály? A belső reakció, a kulturális, ifjúsági és egyházi vonalon ellenséges tevékenységet folytató személyek, diplomaták operatív megfigyelésével és a kiemelt népgazdasági objektumok védelmével.

– Az újratemetésen ’89-ben Tasnádi László, a Heti Válasz 2009-es cikke szerint, operatív tisztként két ügynökkel tartott kapcsolatot, és kért tőlük jelentést. Tasnádi rendészeti államtitkár erre a múlt héten a következőképpen reagált: „Nem mondok le, nincs miért.” Mondhatta volna azt is: na és, nincs okom arra, hogy szégyenkezzek ezért, de ezt Medgyessy Péter már mondta. És mi volt az önök érve az aktanyilvánossági törvénnyel szemben? Az, hogy ne az ügynökökön verjük el a port. Ezek után mit mond Tasnádi államtitkár: „Nem mondok le, nincs miért.”, ügynök voltam, természetes dolog.

– Államtitkár Úr! A következőkre lennék kíváncsi, először is szeretném föltenni azt a kérdést, amit 2002. június 19-én Rogán Antal föltett e falak között:

–  „Büszke lehet-e az ember arra, ha a titkos rendőrségnek tisztje volt, vagy nem lehet büszke arra, hogy ennek a titkos rendőrségnek tisztje volt?”

– Hányan vannak még, akik a rendszerváltás utáni kormányokban a kommunista állambiztonság tisztjeiként szolgáltak? (Novák Előd: Nem tudhatjuk. Titkos.)

– Mikor lesz nyilvános, hogy ’89 után hány volt állambiztonsági tiszt szolgált a különböző kormányokban?

– Egyetért-e egy lusztrációs törvénnyel?

– Támogatná-e a kormány azt, hogy kommunista állambiztonsági tisztek soha ne tölthessenek be kormányzati funkciót Magyarországon?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Tasnádi László az elmúlt hét péntekén, 2014. június 20-án, a Belügyminisztériumban sajtótájékoztatót tartott pályafutásáról. (Schiffer András: Lemondott?)Erről a sajtó képviselői részletesen tájékoztatták Magyarország nyilvánosságát. Tasnádi László elmondta (Dúró Dóra: Hogy ez természetes dolog. Derültség a Jobbik soraiban.), hogy terrorelhárítással és kémelhárítással foglalkozott (Staudt Gábor közbeszól. – Derültség a Jobbik soraiban.).

– Tasnádi László az elmúlt négy évben, 2010-14 között a Belügyminisztérium kabinetfőnökeként a Nemzetbiztonsági bizottság ülésein gyakran tájékoztatta az országgyűlési képviselőket. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Schiffer András: Nem szivárogtatott?) Akkor senkinek az ő tevékenységével kapcsolatban kifogása nem merült föl. (Staudt Gábor, Schiffer András: Szégyen!)

Képviselő Úr! Tasnádi László beszámolt az életútjáról, elmondott mindent a nyilvánosságnak. Elmondta a tevékenységét, elmondta azt, hogy mivel foglalkozott az 1970-es évek közepétől kezdődően. (Schiffer András: Igen? – Staudt Gábor: Mint Horn Gyula?)

– Képviselő Úr! Ön ezt a bejelentést, ezt a sajtótájékoztatót, illetőleg az ott elhangzottakat politikai haszonszerzésre használja föl. (Derültség a Jobbik és az LMP soraiban.) Kérem, hogy ne tegye!

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Államtitkár Úr!  Az a helyzet, hogy az önök által elfogadott Alaptörvény U) cikk (4) bekezdése alapján Tasnádi államtitkár úrnak vagy korábban kabinetfőnök úrnak az ország nyilvánossága előtt kellett volna arról beszámolnia, hogy mit végzett 1989 előtt, nem a színfalak mögött, nem különböző titkos megbeszéléseken.

– Államtitkár Úr! Tudjuk, hogy mi történt ezen a sajtótájékoztatón, tudjuk, hogy például a Fidesz azt mondta, hogy szakmai és nem politikai munkát végzett. Mint Medgyessy Péter, nyilván belülről bomlasztotta a rendszert.(Novák Előd: Így igaz!) Tudjuk, szakember volt; szakemberebb, mint azok, akik ’44-ben a közigazgatásban dolgoztak, miként szakemberek voltak azok is, akik a 80-as években a cenzúrát irányították.

– Államtitkár Úr! Egyetlenegy dolgot ajánlanék az ön figyelmébe: közjogi értelemben bizonyára lehet Magyarország miniszterelnöke a D-209-es elvtárs, de erkölcsi értelemben nem. A demokráciában egyvalami nem lehet: aki a diktatórikus rendszer fenntartása mellett tevékenykedett, nem lehet közéleti szereplő. Kövér László mondta ezt 2002. június 22-én.

+

KONTRÁT KÁROLY:  – Képviselő Úr! Még egyszer szeretném leszögezni, Tasnádi László 2014. június 20-án a nyilvánosság elé állt, minden, a pályafutásával kapcsolatos részletről tájékoztatta a nyilvánosságot. (Schiffer András: Ki volt a kapcsolata?) Elmondta azokat a tényeket, amelyek a pályafutásával kapcsolatosak, elmondta a tevékenységét, a különböző beosztásait, elmondta azt, hogy ő ezekben az időszakokban milyen tevékenységet folytatott. (Staudt Gábor: Horn Gyula is elmondta.)

– Képviselő Úr! Arra kérem, hogy ezeket az információkat, amelyeknek ön is a birtokában van (Schiffer András: Minek vagyok a birtokában?), azoknak az információknak képviselő úr, amelyek a sajtótájékoztatón elhangzottak. (Szilágyi György: Ott nem hangzott el semmi.) Tehát ezek az információk hozzáférhetők, s ezeket Tasnádi László megosztotta a nyilvánossággal.