„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Kaphatunk-e két egyenes mondatot?

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Miniszter Úr! Még decemberben, amikor miniszterelnök urat a hortobágyi Kehi-vizsgálat eredményéről kérdeztem, így válaszolt „Legkésőbb tehát január 31-én egy végleges, a belső vitát lezárt jelentéssel fogunk rendelkezni, és akkor örömmel tájékoztatom önt az abban foglaltakról.” Hát, úgy tűnik, hogy Orbán Viktor képtelen egyetlenegy igaz mondatot is mondani ebben a kérdésben, hiszen ez az a vizsgálat, amit Orbán Viktor rendelt el, és azt ígérte, hogy nem fognak szerződést kötni senkivel, amíg ez a vizsgálat le nem zárul. Persze, a szerződéseket megkötötték. A Kehi-vizsgálat föltárta, hogy a pályázók része, közel harmada hazudott a pályázat megírásakor, valamint föltárta azt is, hogy több olyan pályázó volt, aki kifejezetten azért hozta létre a társaságot, hogy megszerezze a földtámogatásokat.

– Miniszter Úr! Oligarchák maffiaszerű módszerekkel vitték el a földeket, és semmizték ki a tisztességes, helyben élő gazdákat; azokat a gazdákat, akik most megoldásra várnak, mert áprilisban valahova ki kéne tudniuk hajtani az állatokat.

– Miniszter Úr! Maffiacsaládok kezében van a Földművelésügyi Minisztérium, maffiacsaládok kezében van a vidék. A legjelentősebb Fidesz környéki oligarchák egyike, Nyerges Zsolt barátja által felügyelt hivatal emelt kifogásokat a vizsgálattal szemben még augusztusban, és ezért nem zárult le ez a vizsgálat, ezért nem lett eredménye.

– Miniszter Úr! Nem lehet lezavarni a földekről az embereket addig, amíg nincs a vizsgálatnak eredménye, és nem lehet tudni, hogy a végén kié lesz a föld. Ezért kérdezem:

– Lezárult-e a vizsgálat, van-e eredménye, és ennek nyomán a tisztességes gazdálkodókat vissza fogják-e engedni a földjeikre?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Képviselőtársaim! Kötelességemnek tartom, hogy tájékoztassam az Országgyűlést arról, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságánál lefolytatott Kehi-vizsgálatról van szó, amely Kehi-vizsgálatot, ha jól emlékszem, képviselőtársaink egyikének azonnali kérdése kapcsán rendelte el a miniszterelnök úr. Ez a vizsgálat, 2014. augusztus 28-án az Ellenőrzési Hivatal által lezárult. Az a szokás és az az írásos előírás ilyen esetben, hogy a vizsgálat alá vontnak a vizsgálat eredményeit megküldjük, joga van betekinteni, és joga van ahhoz észrevételeket fűzni. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága az észrevételeket megtette, és azokat mind a mai napig fenntartotta.

– Szeretném arról is tájékoztatni az Országgyűlést -, hogy Harangozó Gábor képviselőtársam és Gőgös Zoltán számára betekintést biztosítottam december 4-én a Kehi-vizsgálat eredményébe, majd megtettem ugyanezt Sallai R. Benedek képviselőtársamnak is. A jövőre nézve is minden Kehi-vizsgálatba minden képviselőtársam számára betekintést fogok biztosítani. Meggyőződhettek arról a véleményem szerint, hogy a Kehi-vizsgálat korrekt munkát végzett. Ahogy miniszterelnök úr jelezte, január 31-én a vizsgálat véget ért. Meg fogom kérdezni a Kehit, hogy tett-e a Földművelésügyi Minisztérium újabb észrevételt. Ha nem tett, akkor a megállapításai mind a mai napig érvényesek.

+

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN:  – Azért a miniszterelnök úr szavahihetősége elég jelentősen csorbul ebben az ügyben, mert január 31. elég régen elmúlt. Tudja, miniszter úr, azt írták a gazdák a miniszterelnök úrnak: „Megértjük, hogy minden politikai párt fennállásának alapvető feltétele egy erős társadalmi, gazdasági, kulturális hátország megteremtése és fenntartása, viszont nem tudjuk elfogadni, ha ennek kiépítése, illetve fenntartása a jogszabályok megsértésével, az életünket irányító alapvető erkölcsi-etikai elvek, mint tisztesség, egyenlőség, becsületesség semmibevételével történik. Nem tudjuk elfogadni, hogy az önök közt és körül lebzselő nyerészkedők tönkretegyenek bennünket.”  Nos, ezek a gazdák várnak most már végre egy egyenes mondatot, miniszter úr, hogy valaki mondja már meg nekik, hogy az a Kehi-vizsgálat hogyan zárult le, és az a 30 százaléknyi tisztességtelen pályázó, akik maffiamódszerekkel osztották el egymás között a földet, le lesznek-e zavarva a földről, és megkapják-e a több ezer állatot tartó gazdák ezeket a földeket, azok, akiket tisztességesen megilletne.

+

LÁZÁR JÁNOS: - Képviselő Úr! Mindenféleképpen nyugalmat javasolnék képviselő társamnak. A helyzet rendezésre fog kerülni, mégpedig az alábbiak szerint: amely szerződés a Kehi álláspontja szerint szabálytalan, az a kormány véleménye szerint érvénytelen, és az eredeti állapot helyreállítására kell sort keríteni. Ez azokra a szerződésekre vonatkozik, ahol az eredményt érdemben befolyásoló hiba történt. Ha pedig nemcsak szabálytalan egy szerződés, hanem érvénytelen is, akkor nemcsak vissza kell állítani az eredeti állapotot, hanem ha adott esetben bűncselekmény alapos gyanúját is felveti, akkor meg fogom tenni a szükséges büntető feljelentést. Remélem, hogy ez világos volt!

Hogyan látják a nemzetközi pénzügyi szervezetek hazánk gazdasági teljesítményét és jövőjét?

HARGITAI JÁNOS (KDNP): – Miniszter Úr! A politikai uborkaszezonban, januárban itt járt az IMF delegációja, és a sajtóhíradásokból látom azt, hogy a kormány és az IMF a magyar gazdaság megítélése kapcsán közel azonos álláspontot képviselt. Ez önnek egy nagyon érdekes helyzet lehetett, mert ön volt a pénzügyminiszter akkor is, amikor 2010-ben nem fogadtuk el az IMF által felkínált utat. Akkor lehettek kétségeink afelől, hogy az az út, amin Magyarország elindul, az a sajátos gazdaságpolitika meghozza-e az eredményét, de 4-5 év távlatából a számok egyértelműen a kormányt igazolják, és képviselőként is örömmel láttam, hogy a kormány és az IMF hangja ilyen tekintetben körülbelül ugyanazt tükrözte.

– Nem is lehet a gazdaság megítélése kapcsán olyan sok vita nyilvánvalóan ezzel a pénzügyi szervezettel, hiszen az a 3,5 százalékos gazdasági növekedés, amit a tavalyi évben a magyar gazdaság produkált Európában éltanulókká váltunk. Azt gondolom, mindenképp elismerésre méltó a munkahelyek számának növekedése a közszférában és a magánszférában is. Az IMF ugyanúgy elismeréssel nyugtázta a kormánynak azt a szigorú költségvetési politikáját, amin keresztül az államháztartás hiányát éveken keresztül a kívánt szint alatt tartottuk, így a tavalyi évben is 2,6 százalékon. Még fontosabbnak gondolom azt, hogy nemcsak a helyzet leírásában értett egyet az IMF a kormánnyal, hanem a jövőt illető elképzelésekben is, amikor az IMF is azt rögzíti, hogy a foglalkoztatás további bővítését, amit a kormány eddig is képviselt, szintén üdvösnek tartja, hogy fenn kell tartani az államháztartásban a szigorú gazdálkodást, és meg kell mindent tenni azért, hogy egy olyan gazdaságpolitika történjen a jövőben is Magyarországon, amitől a továbbiakban is egy kedvelt befektetési célponttá válik.

Ennek fényében ítélem meg a bankokkal azt a megállapodást, amit az elmúlt időszakban a kormány életre hívott. Miniszter úr!

– Hogyan látja az elmúlt öt évet az IMF szemüvegén keresztül is?

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: – Tisztelt Képviselő Úr! Azon a szemüvegen keresztül sajnos nem tudom látni a helyzetet, mert az egy másik szemüveg, de kétségtelen tény - ahogy ön is utalt rá -, hogy az IMF, talán némileg korrigálva a korábbi álláspontját, egyre inkább megérti és elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyeket a gazdaság stabilizálása érdekében hoztunk. Különösen annak fényében van most ez így, hogy a legutóbbi negyedéves növekedésünkkel, a 3,4 százalékkal újra Európa első helyén szerepelünk, a legmagasabb növekedési tartományban vagyunk. Ez mindenképpen azt mutatja, hogy a magyar gazdaságpolitika helyes és jó döntéseket hozott az elmúlt években.

– Mire épül a gazdasági növekedésünk? Öt tényezőt hadd emeljek ki: állami beruházások magas szinten tartása, amely segített a válság éveiben is a gazdasági növekedés fenntartásában; az európai uniós források hatékonyabb felhasználása és nagyobb arányú lehívása, ez mindenképpen benne van a növekedésben; a fogyasztás növekedése, ami mögött a rezsicsökkentés és a reáljövedelmek növekedése mindenképpen ott van; az exportunk növekedése, hiszen a válság ellenére és az eurózóna visszaesése ellenére is a magyar export továbbra is növekedésben van, meg fogja haladni a tavalyi évben a százmilliárd eurót; és végül, de nem utolsósorban a hitelezés lassú élénkülése, pont - ahogy ön is utalt rá - ennek érdekében kötöttük a megállapodást az EBRD-vel a bankok működésének egy új keretrendszeréről, hogy a hitelezést növelni tudjuk. Nos, ez alapján is mondhatom önnek azt, hogy valóban, az IMF-től egy szokatlanul kedvező bírálatot vagy kritikát kaptunk, külön kitértek arra, hogy a foglalkoztatás növelése tekintetében Magyarország az elmúlt négy esztendőben Európa élmezőnyébe került, a munkahelyvédelmi programmal pedig sikerült megőriznünk azokat a munkahelyeket, amelyek a válság ellenére vagy a válság körülményei közepette esetleg leépítésre kerültek volna.

– Összességében tehát: ma az a kedvező helyzetünk van, hogy akár az IMF, akár az OECD, akár az Európai Bizottság anyagait nézem, mindenki elkezdte a várható magyar gazdasági növekedések mértékét fölfelé korrigálni.

+

HARGITAI JÁNOS: – Kérdés persze még, hogy a nemzetközi hitelminősítők is mikor reagálják le kedvezően a magyar gazdaság teljesítményét, mert a piacok kedvezően fogadják a magyar gazdaságot, amikor a piaci szereplők államkötvényeket jegyeznek le. Én abban bízom, hogy a hitelminősítők is ezt előbb-utóbb felismerik. Ha ez így lesz, milyen további haszna lenne az ilyenfajta felminősítéseknek? Vár-e, számít-e ilyesmire a kormány?

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Úr! A hitelminősítők évente két alkalommal változtatnak a besoroláson, tavasszal és ősszel. Márciusban az előzetes naptáruk szerint mind a három nagy hitelminősítő felülvizsgálja Magyarország minősítését. Ezt már az elmúlt hónapokban is óvatosan megtették, amikor negatívról stabilra javult Magyarország megítélése. De azt kell önnek mondanom, hogy számomra sokkal fontosabb az a piaci értékítélet, amit az elmúlt években - függetlenül a hitelminősítők véleményétől - a magyar gazdaság iránti bizalommal kifejtett, hiszen ne felejtsük el: amikor devizakötvény-kibocsátás volt, az állampapírjainkat öt- és hatszoros túljegyzéssel vásárolta meg a piac, márpedig egy olyan ország kötvényeit nem szokták általában megvenni, amelyikben nem bíznak. Ebből a szempontból én arra számítok, hogy szép lassan a hitelminősítők is követik majd a piac értékítéletét, felül fogják vizsgálni a megítélésünket, és Magyarország számára az elmúlt hónapok gazdasági teljesítménye alapján egy sokkal kedvezőbb megítélést fognak adni. Ez a kedvezőbb megítélés táplálkozhat a gazdasági növekedés adataiból, valamint a forintosítás és a devizahitelek kivezetésének a tényéből is.

Korrupcióellenes jelszavak tettek nélkül?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Miniszter Úr! A politikai közélet és ezen belül a politikusok megítélése nagyon rossz a magyar emberek körében, sajnos a politikusokhoz leggyakrabban kapcsolt jelző: a korrupt, a hazug, a gátlástalan. Köszönhető ez az elmúlt 25 év - idézőjelbe tett - politikai kultúrájának, amikor is az emberek azzal szembesültek, hogy egy politikus szinte mindent megtehet, következmények nélkül. Hazudhat, lophat, csalhat, hiszen ha valami kiderül, akkor majd a mentelmi joga mögé bújik, ha pedig olyan ügybe keveredik, ahol már a mentelmi joga sem védi meg, akkor eredménytelen lesz a nyomozás, vagy az ügyet titkosítják 30-50-80 évre. Így volt ez az olajszőkítéseknél, Kaya Ibrahimnál és legutóbb a hibásan leadott vagyonnyilatkozatok esetében is.

– Miniszter Úr! Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a parlamenti pártok közül egyedül a Jobbik akar egy tisztább közéletet. Javasoltuk a mentelmi jog eltörlését, önök leszavazták, így a jelenlegi helyzet az, hogy a Jobbik képviselői minden esetben önként lemondanak a mentelmi jogukról, a többi párt képviselői ezt nem teszik meg. Javasoltuk egyértelműen, hogy a képviselőkkel egy háztartásban élő családtagok vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános, önök leszavazták. Így a jelenlegi helyzet az, hogy a Jobbik képviselői önként nyilvánosságra hozták a velük egy háztartásban élő családtagjaik vagyonnyilatkozatát, a többi párt képviselői közül ezt senki nem tette meg. Nekünk nincs titkolnivalónk, úgy látszik, a többi párt képviselőjének van. Tudom, szavakban önök is számtalanszor elmondták, hogy milyen fontos a korrupció elleni küzdelem és a tisztább közélet - de hol vannak a tettek? Ahogy a példák mutatják, egyedül a Jobbiknál. Mi nem szavakkal, hanem tettekkel kívánunk küzdeni a korrupció ellen, és nemcsak beszélünk róla, hanem teszünk azért, hogy egy tisztább politikai közéletet teremtsünk Magyarországon. Kérdezem:

– A kormánypárti képviselők miért nem csatlakoztak a Jobbik képviselőinek kezdeményezéséhez, és miért nem hozták ők is nyilvánosságra a családtagjaik vagyonnyilatkozatát?

– A miniszterelnök úr miért nem járt elöl jó példával, miért nem hozta nyilvánosságra a vele egy háztartásban élő családtagjai vagyonnyilatkozatát?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Tisztelt Ház! Nem alábecsülve azt a munkát, amit Szilágyi György képviselőtársam végez ebben a témakörben, és tiszteletben tartva a Jobbik politikai meggyőződését a vagyonnyilatkozatokat, illetve a politikai korrupció témakörét illetően, hadd jegyezzem meg azt, hogy 2010-14 között a politikai korrupciót jelentős mértékben csökkentő lépéseket hozott a Magyar Országgyűlés, részben a Jobbik frakciójának közreműködésével. Emlékeztetem önöket: a legfontosabb mégiscsak az, hogy minél kevesebben éljenek politikából. A demokráciának velejárója, hogy vannak hivatalos politikából élő emberek - mindannyian azok közé tartozunk -, de nem mindegy, hogy hányan. Nézetem szerint az a lépés, hogy csökkent a parlamenti képviselők száma, csökkent a települési önkormányzati képviselők, megyei képviselők száma, csökkent azoknak a száma, akik fizethető politikusi állásokban voltak.

– Szeretném fölhívni, képviselő úr, a figyelmét, hogy 2010 után - erről keveset beszélünk, holott talán az elmúlt hetek vitájában is ügydöntő kérdés lehet ennek az értékelése - teljes egészében átalakult a pártfinanszírozás, a frakciófinanszírozás és az alapítványi finanszírozás háttere. Ma az a valóság - a 2010 előtti időszakkal ellentétben -, hogy amit ma az állam biztosít egy pártnak, egy frakciónak és egy pártalapítványnak, abból, hogyha ezt a pénzt az adott pártban nem lopják el, kifejezetten jól tud működni két választási idő között; nincs szüksége semmiféle korrupcióra, nincs szüksége semmiféle politikai, anyagi típusú támogatásra, nincs szüksége semmilyen szponzorra sem egyetlenegy politikai pártnak sem, mert az állam a működést teljes egészében garantálja.

– Képviselő Úr! A vagyonnyilatkozatok kérdésével kapcsolatosan pedig emlékeztetném: Orbán Viktor volt az egyik politikus a jobboldalon, aki nyilvánosságra hozta a hozzátartozóinak a vagyonnyilatkozatát, és voltam a másik, aki nyilvánosságra hoztam még 2006-ban. Mi, azt hiszem, nyugodtan elmondhatjuk: egy értelmes párbeszédtől, ami a nemzetközi példákat is figyelembe veszi, áttekinti az EU-s helyzetet, nem zárkózunk el. A frakciók üljenek össze és tárgyalják ezt meg!

+

SZILÁGYI GYÖRGY: –Miniszter Úr! Annyit azért hozzá kell tennem, hogy nemcsak a Fidesz-KDNP-ről van szó, hiszen sem az LMP, aki állandóan az átláthatóságot mondja, sem az MSZP, sem a DK, sem senki a Jobbikon kívül nem hozta nyilvánosságra az egy háztartásban élők vagyonnyilatkozatát, tehát az összes képviselő sunnyogott ebben a kérdésben. De, miniszter úr, ha önök nyilvánosságra hozták 2006-ban, most miért nem tették meg? Ha ön és miniszterelnök úr nyilvánosságra hozta volna, valószínűleg az ön pártjában azok az emberek - mert hiszek benne, hogy vannak olyanok, akiknek nincs titkolnivalójuk önök között is -, azok is nyilvánosságra hozták volna ezeket.

– Értsék meg! A szavak helyett most már tetteket várnak az emberek! Olyan tetteket, amiket a képviselők saját magukon kezdenek, tehát hogy ne bújjanak a mentelmi jog mögé, és hozzák nyilvánosságra a saját vagyoni helyzetükre vonatkozó adatokat, ami később majd összehasonlítható is lesz. Ezzel mindannyiunknak szolgálatot tennénk, hiszen meg kellene végre értenünk, hogy vissza kellene szereznünk azt a bizalmat, amivel az emberek a politikától elfordultak az elmúlt időszakban.

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselő Úr! Egyetértek önnel abban, hogy a közbizalom megtartása, visszaszerzése vagy erősítése alapvető érdeke minden politikai pártnak és minden parlamenti frakciónak. Én továbbra is azt mondom önnek, amit parlamenti képviselőként maximálisan tudok támogatni, hogy legyen ötpárti egyeztetés – a függetlenek bevonásával együtt természetesen –, tekintsük át, hogy mi az európai joggyakorlat. Olyan országokban, ahol valószínűleg nagyobb a transzparencia, mint nálunk, és nagyobb a közbizalom - mint Németország vagy Ausztria -, milyen a politikusi gyakorlat, mit kell nyilvánosságra hozni.

Mindjárt mondok egy, a helyzet egyértelműsége kapcsán talán izgalmas kérdést: miért is csak az egy háztartásban élőkről beszélünk? Tehát hogyha valóban őszinték a szavak, és valóban mögé akarunk látni a dolgoknak, ha van mögötte egyáltalán valami, akkor miért teszünk ilyen különbséget? Ez mindjárt egy olyan kérdés, amiről érdemes volna komoly jogi, szakmai vitát folytatni, és megnézni azt, hogy mi a nemzetközi gyakorlat. Én parlamenti képviselőként maximálisan tudom azt támogatni, ha a frakciók egyeztetést kezdeményeznek erről, áttekintik a nemzetközi gyakorlatot, és jogi konzultációk után közös nevezőre jutnak egy új rendszer vonatkozásában. Ez egy 25 éves rendszer, megérett az átalakításra, ezzel egyetértek.

Mennyivel járnak jobban a hazai devizahitelesek más országokhoz képest?

VÖLNER PÁL,  (Fidesz): – Miniszter Úr! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség 2010 óta azon dolgozik, hogy adevizahitelezéssel kapcsolatos kérdésekre végleges megoldást találjon, és ezeket a hiteleket kivezesse a piacról. Február 1-jétől a devizahitelek forintosítása hatályos, az átváltási árfolyamot a jogszabályok svájci frank esetében 256 forint 47 fillérben, az eurónál 308 forint 97 fillérben és a japán jennél 2 forint 16 filléres árfolyamon határozta meg. Szintén a hónap elején lépett hatályba a fair bankokról szóló törvény, amely szigorú feltételekhez köti az egyoldalú kamatköltség- és díjemeléseket. A svájci jegybanknak azon döntése, hogy a frank árfolyamát nem védik a felértékelődés ellen, kézzelfoghatóvá tette, hogy az árfolyamkockázat nem pusztán egy absztrakt közgazdasági, pénzügyi fogalom, hanem egy valós fenyegetés.

– A forintosítás 500 ezer hitelszerződést érint, teljes állománya 2014 végén mintegy 3500 milliárd forintot tett ki. Egy átlagos teljesítő jelzálogadós havi törlesztőrészlete a problémarendezés előtt 78 ezer forint volt, ami az elszámolás után 25-30 százalékkal, vagyis több mint 20 ezer forinttal csökken. Január hónapban 310 forint fölé emelkedett a svájci frank árfolyama. Néhány nap alatt eltűnhetett volna a kormány által kiharcolt kedvezmény több mint fele. A 20 százalékos gyengülés önmagában 13 ezer forinttal emelte volna vissza egy átlagos teljesítő svájcifrank-adós törlesztőrészletét. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a forintosítás miatt ennyit „nyertek” havonta az érintett háztartások, ha a frank felértékelődése tartós marad. A magyar kormány tehát időben lépett, és ennek látjuk a gyümölcsét. Más országok állampolgárai azonban nem voltak ilyen szerencsések, ők most a magyarországihoz hasonló szabályozás bevezetését követelik kormányaiktól. Mindezek fényében kérdezem:

 

– Mennyivel járnak jobban a hazai devizahitelesek más országokhoz képest?

+

VARGA MIHÁLY, nemzetgazdasági miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! A magyar kormány a megfelelő időben hozta meg azt a megállapodást a jegybankkal és a Bankszövetséggel közösen, amely január 1-jétől kezdődően árfolyamvédettséget garantált a devizahitelesek számára. Ez azt jelentette, hogy a svájci jegybank döntése, amely minden valutát jelentős gyengülés felé taszított a svájci frankkal szemben, Magyarországon a devizahiteleseknek nem kellett aggódni amiatt, hogy a jelentős árfolyamváltozás megnöveli a törlesztőrészleteiket: ez a novemberi rögzített árfolyamon történt január 15-e után is. Ez azt jelentette, hogy a devizahitelesek számára körülbelül 700 milliárd forintot tudtunk makrogazdasági szinten csökkenteni, ennyivel nem nőtt a tartozásuk azoknak, akiknek svájci frankban volt akár deviza-, akár más típusú fogyasztási hitelük.

– Ez egy jelentős eredmény, ahogy ezt egyébként a nemzetközi szaksajtó, a velünk nem túlságosan barátságos, vagy időnként - mondjuk úgy - kritikus Financial Timestól kezdve a Bloombergig mindenki elismerte. Hogy ez mennyire így van, szeretném ideidézni, hogy tőlünk keletre és délre, például Horvátországban több mint 60 ezer állampolgárnak van svájci alapú devizahitele. Ezek a hitelesek kétségbeejtő helyzetbe kerültek, tekintettel arra, hogy egy 20 százalékos gyengülése történt a horvát valutának a svájci frankkal szemben, ennyivel növekedtek a törlesztőrészleteik. Ezért most a horvát kormány azt próbálja megoldani, hogyan rögzítse a kuna árfolyamát a svájci frankhoz. Ugyanilyen helyzet alakult ki Romániában is, ahol több, számos tüntetés történt már Bukarestben és más vidéki városokban, tekintettel arra, hogy a román kormány eddig semmilyen érdemi lépést nem tett az ottani devizahitelesek megmentéséért.

– Azt gondolom tehát: jó megoldást találtunk, olyan megoldást, amely meg tudta védeni az embereket a jelentős árfolyamváltozással szemben, összességében egy 700 milliárd forintos értékben.

+

VÖLNER PÁL: – Miniszter Úr! Az ön által elmondottak fényében különösen sajnálatos a 2010 előtti időszakkal, az akkori kormány működésével összevetni a most történteket és a szomszédos államokban zajló folyamatokat, hiszen a jegybanknak és a korábbi kormánynak is meglettek volna azok a lehetőségei, hogy már akkor tegyenek a devizahitelesekért, és ne kerüljenek olyan súlyos helyzetbe, mint ami az elmúlt években tapasztalható volt. Gyakorlatilag az a fajta eladósodottság és pénzügyi kényszerpálya, amit megörököltünk, tette szükségessé, hogy egy hosszú, több lépésből álló folyamaton keresztül tudtunk idáig eljutni, hogy talán véglegesen megoldottnak tekinthető ennek a devizahiteles rétegnek a helyzete. 

+

VARGA MIHÁLY: – Fontosabb kérdés: hogyan történik mindez az év további hónapjaiban?. Március és április hónapokban a devizahiteleseknek nem kell tenni semmit. A bankoknak van tájékoztatási kötelezettségük, ezt az értesítést kell elküldeni a bankoknak az ügyfelek számára, mert a tisztességes elszámolás azt követeli meg, hogy értesítsék az ügyfelet arról, hogyan változik a törlesztőrészlet és hogyan változnak a kamatok. Majd ezt követően május hónaptól kezdve ezek a hitelek forintosítva lesznek, átváltva forintértékre. És az a jó hírem, hogy a kamatok sok esetben még alacsonyabbak lehetnek a mostani devizahitelek kamatainál is. Az ügyfélnek tehát nem kell semmit sem tennie, a forintosítás egy március, április és május hónapokban megtörténő lépéssorozat lesz.

Milyen áron állapodott meg a kormány a bankokkal?

SCHMUCK ERZSÉBET  (LMP): – Miniszter Úr! Az elmúlt években önök rendre csak azt ismételgették, hogy megoldják a devizahitelesek problémáit és elszámoltatják a bankokat. Múlt héten azonban színt vallottak. Vállalták, hogy nincs több devizahiteles mentés a bankok számlájára, nincsenek újabb korlátozó intézkedések az árverésekre és kilakoltatásokra, pedig jövőre is lesz tél és fagy, képesek lesznek családokat, gyerekeket télen utcára tenni, amit az LMP semmilyen körülmények között nem tud elfogadni. Ott vannak továbbá az autó-devizahitelesek. Az autó ma már nem luxuscikk, kistelepüléseken az életet jelenthetik, mert nincs a faluban orvos, vagy mert nincs vonat vagy normális buszközlekedés. Mi lesz velük?

– Miniszter Úr! Önök bankokat, banki résztulajdont vásárolnak közpénzből jellemzően a piaci ár fölött, és közben bejelentik, hogy három éven belül magánkézbe adják bizonyára majd piaci ár alatt. Aligha tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy Fidesz közeli pénzembereknek. Így már érthető a bankadó tekintetében is az önök pálfordulása. Vajon kinek a zsebébe kerül majd a költségvetésbe be nem fizetett bankadó? Legalább százmilliárd forintról van szó. Önök megdöbbentő ígéretet tettek azzal, hogy nem hoznak olyan intézkedést, ami a bankok profitjára negatív hatással lehet.

– Miniszter Úr! Nem erre van szükség! Ez az emberek arculcsapása. Az LMP olyan intézkedéseket vár el a kormánytól, ami valódi segítséget jelent a hitelcsapdában vergődő embereknek. Ezért is kérdezem:

– Önök egyáltalán tisztában vannak azzal, hogy milyen áron állapodtak meg a bankokkal?

– Hogyan ígérhették meg, hogy a bankok profitja ezentúl sérthetetlen?

– Tudják-e, hogy hány nehéz helyzetben lévő adóst hagytak az út szélén?

– Hogy mernek kiállni az emberek elé azzal, hogy róluk végképp lemondtak?

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Asszony! Azt hiszem, csak a hírek egyik részét olvasta el. Engedje meg, hogy néhány adatot elmondjak önnek a kérdésével kapcsolatban. Egyrészt a devizahitelek ügyét megoldottuk, hiszen a kormány azt ígérte, azt vállalta, hogy a jelzálogalapú lakáshitelek kérdését rendezni fogja. Nemzeti Eszközkezelő, végtörlesztés, árfolyamgátrendszer bevezetése után most ebben az évben megtörténik ezeknek a hiteleknek a forintosítása, ezek a hitelek kivezetésre kerülnek a hazai pénzintézeti rendszerből, jelentősen hozzájárulva majd ahhoz, hogy stabilabban működjenek a bankok, és stabilabban működjön a gazdaság e nélkül a kockázat nélkül, az emberek szempontjából pedig megszüntessük azt a kockázatot, amit az árfolyam-ingadozás az elmúlt években jelentett.

– Ami az EBRD-vel és az Erstével kötött megállapodást illeti: ennek kapcsán hadd tájékoztassam arról, hogy az alapvető kérdés nem az, hogy hogyan állapodunk meg a bankokkal. Az alapvető kérdés az, hogyan lesz több munkahely az országban, és hogyan lesz magasabb a jövedelme azoknak, akik dolgoznak. Márpedig ebben az értelemben arra van szükség, hogy beruházások legyenek az országban, ezek munkahelyet hozzanak létre, hogy azok a munkanélküliek vagy alacsony jövedelmi kategóriában dolgozók, akik más munkakörben akarnak dolgozni kapjanak lehetőséget az elhelyezkedésre.

– Képviselő asszony talán nem olvasta el a híreket: Európában Magyarországon a legmagasabb a bankadó mértéke. 14 európai ország egyébként már használ bankadót. Európában a csökkentés után is Magyarországon lesz továbbra is a legmagasabb a bankadó mértéke. Nem engedünk, abból az elvből, amit 2010-ben bevezettünk: az arányosabb közteherviselés érdekében a pénzintézeteknek, a bankoknak is ki kell venniük a részüket az adózásból. Ebből a szempontból tehát nincsen változás, de azért, hogy több munkahely legyen az országban, növelni kell a hitelezést. Ez a megállapodás pedig ezt megteremti.

+

SCHMUCK ERZSÉBET:  – Miniszter Úr!  Önök a jómódú embereken segítettek, akik pedig tényleg szükséget szenvedtek, azokon nem. Kimaradtak, akik már bukták a hitelüket, és kimaradtak a nem lakáscélú hitelesek is. Ráadásul a Magyar Nemzeti Bank óriásit nyert. Ön most a megmagyarázhatatlant próbálta megmagyarázni. Tény, önök deklarálták, nincs több devizahiteles-mentés, lesznek, akiket télen is kilakoltatnak. A bankokat, amiket megvásároltak, Magyar Kereskedelmi Bank, Budapest Bank, Erste-résztulajdon, három éven belül magánkézbe adják. De akkor most miért veszik meg közpénzből drágábban, mint ami a valós értékük? A családi csődvédelem bevezetését a Magyar Bankszövetségtől teszik függővé, a bankok profitja szent, nem hoznak olyan intézkedést, ami a bankok profitjának útjában van. Ez mi, ha nem a bankokkal való kiegyezés? 

+

VARGA MIHÁLY: – Képviselő Asszony! A következőket tudom önnek mondani. Először is, rögzített árfolyam van Magyarországon. Azért jönnek hozzánk Horvátországból és Lengyelországból, hogy a magyar megoldást tanulmányozzák, tekintettel arra, hogy az összes nemzetközi szakelemző szerint ez a megoldás tudott a legnagyobb mértékben segíteni a devizahiteleseknek. Azt is szeretném önnek tudatosítani: nem azt mondtuk, hogy állami tulajdonban lesznek a bankok. Ez egy tévedés. Az ön demagógiája viszi ebbe az irányba a kérdést. Mi azt mondtuk, hogy hazai tulajdonban lesz, magyar tulajdonban lesz, ez pedig ég és föld! Ez azt jelenti, hogy ha lehetőségünk van rá, megteremtjük, hogy a mérlegfőösszeg alapján 50 százalék fölé kerüljön a hazai bankrendszer tulajdoni aránya a magyar bankrendszeren belül, ez pedig megtörtént. Ennek érdekében tudtuk vállalni azt, hogy a következő években, amikor ez lehetővé válik, ezeknek a bankoknak a feljavítása után az értékesítésére sor kerül. Ezzel a gazdaság érdekeit szolgáljuk.

– Képviselő Asszony! Arra kérem, hogy ezekkel a kérdésekkel ne veszélyeztesse azoknak az embereknek a munkahelyét és lehetőségeit, akik a banki hitelezésen és beruházásokon keresztül tudnak majd munkalehetőséghez jutni. Köszönöm a figyelmet!