Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker azonban egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Tallózva a legutóbbi összecsapásokat szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – idézzük.

A hálapénz törvényesített korrupció?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár Úr! Bizonyára kormánypárti képviselőtársaimnak nem fog problémát okozni, ha hálapénzt kell fizetni az orvosnak, ezért nem érdekli őket a kérdés tartalma, és ezért viselkednek úgy, mintha legalábbis nem a parlamentben lennének.

– Államtitkár Úr! Az igazságügyi tárca a honlapján azt jelentette meg, hogy önök törvényessé akarják tenni a hálapénzt. Ez a kezdeményezés egy hatalmas U-kanyart jelent, hiszen az év elején még úgy azt hirdették, hogy a hálapénzt megszüntetni kell, jelentős bérfejlesztés révén. Ez a kezdeményezés több dolgot jelent. Egyfelől azt, hogy megszületett a fizetős egészségügyük, hiszen ott, ahol el fogják várni a hálapénzt, ott az ellátásért fizetni kell. Másodszor azt jelenti, hogy megszületett a gazdagok és a szegények egészségügye, hiszen aki tud majd pénzt adni, hamarabb és gyorsabban gyógyul, vagy legalábbis ezt fogja remélni, aki pedig nem, az pedig nem. És végül azt is jelenti, tisztelt államtitkár úr, hogy önök nemhogy a beteg pozíciójára, helyzetére nincsenek tekintettel egy úgymond ingyenes egészségügyben, hanem még az orvosokéra sem, hiszen tömegével azért hagyják el hazánkat, mert nem akarnak együtt élni az intézményesített korrupcióval.

– Államtitkár Úr! Amikor pénzért, ingyenes rendszerben jobb vagy több ellátást lehet vásárolni, az bizony az intézményesített korrupció fajtája. Kérdezem tehát:

– Miért?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Azt hiszem, ön itt volt a parlamentben, amikor az akkori MSZP-SZDSZ döntött a fizetős egészségügyről a vizitdíj és a napidíj bevezetésével, úgyhogy, ezeket a szavakat talán kicsit nagyobb alázattal használhatná. Az a kérdés, hogyan került ki ez a törvényjavaslat az Igazságügyi Minisztérium honlapjára, annak egy viszonylag hosszabb előzménye van, hiszen maga a Rezidens Szövetség volt az, amelyik azzal a kérdéssel fordult a legfőbb ügyész úrhoz, hogy milyen büntetőjogi, milyen jogi megítélése van jelenleg a hálapénznek, és ezt nyilván kiterjesztette nemcsak a hálapénzre, hanem sokféle más egyéb borravalóra vagy egyéb juttatásra, amit az emberek - mint megtudtuk a KSH adataiból az elmúlt héten - igen nagy összegben, milliárdos összegekben fizetnek évről évre.

– Nos, a legfőbb ügyész úr, miután megkapta a Rezidens Szövetségnek ezt az állásfoglalás-kérését, utána fordult az Igazságügyi Minisztériumhoz ennek a jogi kérdésnek a rendezése céljából, és így született meg az a javaslattervezet, amelyet ön is olvasott, és amely nyilvánvalóan még a kormányülésen nem járt, hanem egy előzetes társadalmi egyeztetésen szerepel, ezért került ki a honlapra. Ez azt tartalmazza, hogy továbbra is bűncselekmény marad, hogyha valaki az ingyenes egészségügyben bármilyen egészségügyi szolgáltatás nyújtását hálapénzhez kötné. Tehát bárki, ha előre bármifajta juttatást kér azért, hogy egyébként a kötelességét teljesítse, ez a kint levő, társadalmi vitán levő javaslat szerint is tiltott, ez bűncselekmény,  - mindenkinek ingyenesen jár az egészségügyi ellátás. Viszont ez a javaslat azt tartalmazza, hogy ha valaki utólag, mint egyfajta borravalóként, egyfajta ajándékként, hálapénzként utólagosan, a köszönete kifejezéseképpen ad valamiféle összeget egy orvosnak, akkor ebben az esetben ez nem lenne büntetendő. Ez természetesen a dolog adóvonzatát nem érinti, tehát ott továbbra is bevallási kötelezettsége lenne mindenkinek. Tehát ez egy társadalmi vitán levő javaslat, amellyel kapcsolatban mindenki elmondhatja jelen pillanatban is a véleményét.

+

TUKACS ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Aki már járt orvosnál, vagy gyógyították kórházban, pontosan tudja, hogy nem bír jelentőséggel, hogy hálapénzt előre vagy utólag adnak. Ugyanis a beteg nem a háláját rója le, hanem külön elbánást vásárol; vagy legalábbis ennek az érzetét. Másfelől pedig: ez nem jogalkotási kérdés pusztán, és nem azt jelenti, hogy be kell tömni egy joghézagot. Ez az egészségügyet megmérgező legjelentősebb kérdés, merthogy rossz a betegnek, rossz az orvosnak, és rossz az orvosok egymás közötti viszonyában is, hiszen bizonyára ön is tudja, hogy az orvosok is a hierarchiában elfoglalt helyük szerint kapnak avagy nem kapnak hálapénzt. Ezért tehát, ha nem akarnak az egészségügybe pénzt tenni, és helyette a betegek pénzét akarják elvenni hálapénz gyanánt, akkor azt be kell vallani. Azt kell mondani, hogy íme, itt a pálya, fizessék meg, és akkor kapnak ellátást. Ellenkező esetben azonban pénzt kellene tenni az egészségügybe. Ezt várnánk el, államtitkár úr!

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Ez a fajta javaslat a Rezidens Szövetség és az ügyészség után került az Igazságügyi Minisztériumhoz problémaként. Ez a javaslat nem tartalmaz mást, mint egyébként a mostani bírósági gyakorlatnak megfelelő jogszabálytervezetet, jogszabályszöveget. Hiszen jelenleg is a bíróság abban az esetben értékeli ezt bűncselekményként, ha valaki elvár egy ilyesfajta juttatást olyan dologért, ami egyébként a kötelezettsége.

– Képviselő Úr! 1957-ben egy pártkongresszuson, hangzott el először a hálapénz kifejezés -, nos tehát, ezt kellene megelőzni. Mi úgy gondoljuk, az orvosok fizetésének a növelésével, a kórházi körülmények javításával, a várólisták csökkentésével. Ön is tudja, hogy az elmúlt évben 6 milliárd forintot fordítottunk a várólisták csökkentésére. Az elmúlt négy évben pedig az orvosok és ápolók bérét próbáltuk rendezni, 27 százalékos bérnövekedés volt átlagosan, ami azt jelenti, hogy 76 milliárd forintnyi költségvetési pluszforrást tudtunk biztosítani az egészségügyben dolgozóknak, többek között a chipsadóból. Ezen az úton szeretnénk továbbmenni: a hálapénz okait szeretnénk megszüntetni!

Mi lesz a családi autó sorsa?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Államtitkár Úr!  2010 óta a KDNP és azóta más kormánypárti képviselők is többször felvetették, hogy a magáncsőd vagy családi csőd intézményének bevezetésével igenis széles társadalmi réteg sorsán lehetne könnyíteni. Csak a helyzet és a probléma az, hogy egyetlen benyújtott törvényjavaslatot nem tud felmutatni egyetlen érintett képviselő sem. Hangsúlyozom: 2010 óta  több ezer család szakadt szét ezen mulasztás okán. Most viszont azt hallhatjuk, hogy a 2016-tól életben lévő törvénytervezet szerint az  önök által kitalált csődbiztosok személyesen fogják felkeresni az adósokat, ellenőrzik, hogy nem költekeznek-e túl, bizonyos esetekben pedig elegendő lehet a bankszámlamozgás figyelése. Látható tehát: az adósok kontroll alatt tartása által képzelik el a helyzet rendezését.

– A Jobbik családi csődvédelem koncepciója ezzel szemben két pilléren nyugszik. Az egyik pillér az lenne, hogy mindenképpen egy ingyenesen kirendelt és jogvégzett családsegítőt biztosítsunk minden érintett család számára, aki segít tárgyalni a bankkal, a hitelező pénzintézettel, és elér egy olyan új alkupozíciót, amely által a család törlesztőrészlete csökkenhet, adott esetben a futamidő hosszabb lehet. Mindemellett második pillérként ingyenes átképzési programokban részesítenénk azokat a családtagokat, akik már elvesztették állásukat, tehát segítenénk őket visszahozni a munkaerőpiacra. A KDNP elképzelésével szemben, amely csak egy kicsit írna le a tartozásból, a Jobbik úgy véli: hagyni kellene ezeket a nehéz helyzetben lévő embereket szabadulni az adósrabszolgaságból. Adódik tehát a kérdés:

– Mit tervez a kormányzat?

– Elrendelhetné csődbiztos az autó vagy a nyaraló eladását, vagy hajlandóak befogadni egy olyan emberközelibb álláspontot, mint a Jobbiké?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A KDNP által tervezett családi csődvédelem intézményrendszer lényegét figyelmen kívül hagyva csak azt helyezte középpontba, hogy az állam milyen módon korlátozná a családok pénzköltését a magáncsődeljárás alatt. Ez a megközelítés félrevezető. A tervezett magáncsőd-szabályozás lényege, rendeltetése ugyanis a Jobbik-koncepciónál jóval szélesebb körű. A magáncsőd jogintézményének az lehet a célja, hogy állami közreműködéssel az adós fizetőképessége helyreálljon. A fizetési nehézségekkel küzdők, valamint a túlzottan eladósodottak számára olyan adósságtörlesztési terv kerüljön összeállításra, amely figyelembe veszi az adós és annak családja létfenntartásának és lakhatásának biztosítását is. De az egyezségben vállalt vagy a könnyített törlesztési feltételeket tartalmazó bírósági határozatban meghatározott adósságtörlesztés fegyelmezett teljesítését várja el az adóstól.

– A tervezett szabályozás lényege az, hogy a fizetési kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó, eladósodott természetes személyek számára az egyezségkötési lehetőség előtérbe helyezésével és a kiegyensúlyozott adósságrendezési folyamat szabályozási kereteinek megteremtésével kínáljon az állam az érintettek önkéntes kezdeményezésére induló olyan bírósági eljárást, amelynek a végén a becsületes és együttműködő adós, amennyiben az eljárás alatt megszületett egyezség vagy ennek hiányában a bíróság döntése szerinti követelményeket teljesíti, akkor a fennmaradó adósság alól a bíróság mentesítse. Tehát, még egyszer: a fizetőképesség helyreállítása a célja ennek a családi csődvédelemnek. 

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Államtitkár Úr! Kitérő választ adott a Jobbik ember közeli javaslatára. Mi leginkább a hitelező pénzintézettel szemben védenénk meg a családokat, továbbá segítenénk őket a fizetőképesség-helyreállításban, a munkaerőpiacra való visszatérésben, tehát adódik továbbra is a kérdés: hajlandóak-e a mi ember közeli vonalvezetésünket, álláspontunkat befogadni? Továbbá kérem, válaszoljon egyértelműen: fognak-e bankszámlamozgásokat figyeltetni magyar családok esetében, meg akarják-e mondani az önök csődbiztosai magyar családoknak, hogy az idős családtag gyógykezelésére lehet-e költeni vagy sem, vagy pedig a gyermek taníttatására lehet-e költeni vagy sem? Ezek a valódi kérdések, hiszen a nehéz helyzetben lévő embereken a Jobbik mindig is segíteni akart, de nem mindegy, hogy hogyan, nem megerőszakolva a helyzetüket, hanem önkéntes alapon segítve. Ezekre a konkrét felvetésekre várunk  konkrét válaszokat önöktől.

+

RÉPÁSSY RÓBERT: – Képviselő Úr! Ön is említette az önkéntesség szót. Én is csak ezt tudom hangsúlyozni: az úgynevezett családi csődvédelem a nehéz helyzetbe került ember saját kérelmére indul, tehát önkéntesen aláveti magát ennek az eljárásnak. Azért veti alá magát, mert bizonyos kötelezettségeinek nem tud időben eleget tenni. Ezeknek a kötelezettségeknek az ütemezése azonban együttműködést igényel a hitelező és az adós között. Ez természetesen akár közreműködő személyek nélkül is megvalósulhatna, de ez a törvény arról szólna, hogy milyen közreműködőket ajánlhat fel az állam ennek az egyezségnek a megkötésében, hiszen látható, hogy sok ember nem tudja megkötni közvetlenül például a bankkal ezt az egyezséget. Ezért szakképzett, egyeztetésre alkalmas személyeket kell közreműködőként majd igénybe venni. Kérem, várja meg a törvényjavaslat benyújtását, hogy itt vitatkozhassunk róla.

Hogyan segíti a kormány a kimagasló eredményt elérő sportolókat és a felkészítőiket?

VEJKEY IMRE, (KDNP): – Államtitkár Úr! Hazánk pozitív megítélésében a sport egyre növekvő szerepet játszik, köszönhetően egyrészről a sportra fordított anyagi támogatásoknak, másrészről a mozgásgazdag életmód népszerűsítéséért hozott erőfeszítéseknek. A második Orbán-kormány négy év alatt hatszorosára, 16 milliárd forintról 98 milliárdra emelte a sport állami finanszírozását. Igyekezett megalkotni sportbarát jogszabályi környezetet, a kabinet a magyar sport támogatóinak, illetve befektetőinek adó- és illetékkedvezményeket, a sportolóknak és sportszakembereknek pedig kedvezőbb adózási lehetőséget biztosított. Ennek eredményeként ez idáig több mint 300 új sportlétesítményt adtak át, és közel 500 sportlétesítmény újult meg. A pénzek jelentős része utánpótlás-nevelésre használható fel, ami egyértelműen a magyar sport jövőjébe történő befektetés. Az érintett sportágakban 2011 óta 47 százalékkal, mintegy 110 ezer fővel nőtt az igazolt sportolók száma. Kérdezem:

– Milyen eszközökkel támogatja a kormányzat a tehetséges, de tanulni is vágyó élsportolókat és edzőiket, hogy reményeik és a mi reményeink szerint is ne csak a sportban, hanem az élet más területein is sikeresek lehessenek, példaként szolgálva az őket követő nemzedékeknek?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Mi a sportra stratégiai ágazatként tekintünk. Azért tesszük mindezt, mert hisszük és valljuk, hogy gyermekeink jellemét fejleszti a sporttevékenység, sőt a fizikai képességeiket is növeli, és egyben közösségi felelősségvállalásra is neveli őket. Igen, tenni is kell érte mindenkinek természetesen a kormány és minden sportbarát ember, sportvezető eszerint jár el.

– Képviselő Úr! A magyar sport eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az újkori olimpiák történetében 168 aranyérmet szereztek a magyar sportolók, 148 ezüstöt és 170 bronzérmet, ezzel a világ mintegy 200 állama, nemzete között ott vagyunk a 8. helyen, tehát sportnagyhatalomnak számítunk. Nagyon fontosnak tartja a kormányzat, hogy a tehetséges magyar sportolókat, fiatalokat, akik a hazai felsőoktatási intézményekben folytatják tanulmányaikat, megbecsülje, itthon tartsuk őket, ezért vezettük be a sportcsillagok ösztöndíját.  Szeretném elmondani: ez egy hiánypótló döntés volt a kormányzat részéről. Az elmúlt egy-másfél éves tapasztalat viszont azt mutatja, hogy sikertörténettel állunk szemben:  a 2013-2014-es tanév második félévében mintegy 119 fiatal sportoló részesült ösztöndíjban, a 2014-2015-ös tanév első félévében 112 fő részesül ilyen sportcsillagok ösztöndíjában. Ösztöndíjuk összege - attól függően, hogy milyen eredményeket értek el és milyen reményekkel teli a sportolói tevékenységük 102 ezer és 204 ezer forint közötti, ennyivel ismeri el havonta a kormányzat a munkájukat, a tanulásukat és a sportolásukat.

+

VEJKEY IMRE: – Államtitkár Úr! A sportolóknak, edzőknek nemcsak sportolni, nevelni, hanem élni is kell. Mindnyájan tudjuk, hogy a versenysport szoros kapcsolatban van az életkorral. Egy bizonyos kor után a versenyzők kiöregednek, s nem mindenkiből válik, válhat edző. Ezért, ahogy régen is, napjainkban is számos jelenlegi vagy jövőbeni reménység tanul felsőoktatási intézményekben. Ezek a fiatalok és edzőik átlag feletti teljesítményt nyújtanak, hiszen több helyen kell helytállniuk, nemcsak infrastrukturális, lelki, hanem egyéb támaszra is szükségük van.

+

SIMICSKÓ ISTVÁN: – Képviselő Úr! A kormányzatnak a sportban is elsődleges feladata az, hogy a feltételeit biztosítsa, a lehetőséget adjon a sportolók és a fiatalok számára. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy meg is becsüljük a sportolóinkat, és megbecsüljük az edzőinket is, akik a magyar sportot erőssé teszik. Ezért a kiemelt edzői program arról szól, hogy mintegy 170 kiváló magyar edzőt ismerünk el, részesítjük őket állami fizetésben a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül. Ez is úttörő kezdeményezés, amely rendkívül sikeres, egyre több edző kerül be ebbe a körbe, és ezen keresztül a magyar sport megtartóképességét és versenyképességét tudjuk erősíteni. A magyar edzők mindenhol keresettek a világon, gondoljunk csak a kajak-kenura, a vívásra, a vízilabdára és sok más sikersportágunkra, az úszásról nem is beszélve, ezért nagyon-nagyon fontos dolog, hogy itthon tartsuk őket, megbecsüljük őket, és tovább erősítsük azt a státust, amit Magyarország, a magyar sportolók eddig is elértek.

Mit tervez a kormány a közoktatásban?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Államtitkár Úr! A pedagógus-életpályamodell bevezetése a jelenlegi formában jelentősen fokozza a pedagógusok terheit. A kötelező óraszám és az iskolában töltött idő megemelése a béremelést is egészen más megvilágításba helyezi. Átlagosan nem növekedett ugyanis a fizetésük annyival, mint amennyivel több munkájuk lett. Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelési államtitkár legutóbbi interjújában úgy fogalmazott, idézem: „Mindenképpen foglalkozni kell azzal, hogy a pedagógusok hogyan érzik magukat az iskolákban.” A Kulturális bizottság néhány héttel ezelőtti meghallgatásán is ezt mondta, és hozzátette, hogy bár a munkaidő-nyilvántartást éri kritika, jelen pillanatban ez a munkavállaló egyetlen eszköze arra, hogy a pedagógusok munkaidejét nyilvántartsák. Mint ismeretes, a KLIK nemrég meg is kezdte a munkaidő-nyilvántartások ellenőrzését. A fejleményekre gyorsan reagált a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége is. Meglepően éles kritikát fogalmaztak meg az államtitkár kijelentései kapcsán. Közleményükben azt írták, idézem: „A pedagógusok munkaterhelésének mérésére alkalmatlan, a valóság eltorzítását eredményező eszköznek tartjuk a munkaidő-nyilvántartások ilyen célból történő ellenőrzését, hiszen ez csak a 40 órás heti munkaidő egy részére vonatkozik.” Visszautasítanak továbbá minden olyan feltételezést, amely arra utal, hogy a pedagógusok heti 40 óránál kevesebbet dolgoznak, érkezzen az akár a közvélemény, akár az Intézményfenntartó Központ, akár az ágazati irányítás részéről.

– Államtitkár Úr! Az LMP véleménye szerint a munkaterhelést valóban vizsgálni kell, de ennek nem az a módja, hogy a nyilvántartásokat böngészik. Megnyugtató megoldás az lenne, ha papírok helyett egy független résztvevővel mérnék fel a pedagógusok valódi munkaterhelését, vagy hinnének a Nemzeti Pedagógus Karnak, vagy esetleg valamelyik szakszervezetnek, hiszen több szakszervezet is végzett ilyen felmérést. A kérdésem tehát:

– Valamilyen külső szervezettel végeznek-e felmérést, monitorozást a munkaidő-nyilvántartás ellenőrzése helyett?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet az az intézményünk, amely a KLIK adatai alapján is folyamatosan vizsgálja azokat a számokat, amelyekre a képviselő úr is kíváncsi volt az imént. Bízunk benne, hogy hamarosan ezeket összegezni is tudja.

– Képviselő Úr!  Nagyon fontos része a köznevelési átalakításnak, hogy visszaadjuk a pedagógus-életpálya presztízsét, hogy valóban az érettségi környékén jó képességű diákok döntsenek úgy, hogy pedagógusnak állnak. Ennek nagyon sok jele kell hogy legyen. Az egyik például az, hogy anyagilag jobban megbecsüljük a pedagógusokat. Tán ön is tudja, hogy 2013-ban 32,5 milliárd forinttal növeltük azt a bért, amit a pedagógusok megkaptak, ez beépült a következő évibe, ehhez még hozzáadódott  tavaly 120,9 milliárd forintot, az idei évben pedig  38,5 milliárd forinttal fordítunk többet a pedagógusok bérére. Ez összességében azt jelenti, hogy 30 vagy 40 százalékkal is nőhet a pedagógusoknak az a bére, amit hazavisznek, ami így már, bízunk benne, minél többeknek hozza meg a kedvét a pedagógus szakma választásához a jobb képességű fiatalok közül.

 – Képviselő Úr!  Többen jelentkeznek most már pedagógusnak, többen iratkoznak be erre a képzésre, tehát nagyobb az érdeklődés a pedagóguspálya iránt. Húszezres nagyságrendű tanárról beszélhetünk, akik még azokon túl, amiről ön beszélt, további kötelezettséget is vállaltak, és nyilván ehhez további jogosultságokat is kaptak. De beszélhetünk ezres nagyságrendben azokról a tanárokról is, akik a kísérleti tankönyveknél külön munkanaplót vezetnek. Tehát sokan vállaltak az ön által felvetetten túli kötelezettségeket is még.

+

IKOTITY ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Dicséretes, hogy magasabb összeget kapnak a pedagógusok, de ahogy mondtam, a munkaterhelésük sokkal jobban megnövekedett. Aáry Tamás Lajostól, az oktatási jogok biztosától idézek: „A fáradtságnak és a kimerültségnek olyan jeleit látom a közoktatásban, amit júniusban megszokhattunk vagy megszokottnak tekinthetünk, most legalábbis meglepő, nem tudok magyarázatot erre a helyzetre.” Ezt mondta december 8-án.

– Államtitkár Úr! A pedagógus-szakszervezet felméréséből az derül ki, hogy a pedagógusok negyede 40-45 óra között, kétharmada 45 óránál is többet dolgozik hetente. A munkaidő-nyilvántartásban a pedagógusnak azonban nincs lehetősége arra, hogy 32 óránál többet beírjon, hiába dolgozik jóval többet, csak 32 órát írhat be. Ezért javasoljuk és kérjük, hogy más módon is mérjék ezt, külső szervezet által.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő Úr! Fontos megjegyezni: az előző tíz évben szinte semmifajta béremelés nem történt a pedagógusoknál ágazati szinten, sőt azt is mondhatjuk, hogy a rendszerváltás óta most voltak először így kiemelve szinte példa nélküli mértékben. Hiszem, hogy a jövő évben és a jövő év után is növekedni fog a pedagógusok bére, és ők maguk is igyekeznek még nagyobb minőséget adni, hiszen erre van szüksége azoknak a diákoknak, akik a köznevelés rendszerébe járnak, róluk szól az egész oktatási szervezetrendszer, és az ő érdekükben született meg a pedagóguspálya pluszforrása is.

Újabb részletek a szocialisták pénzosztásáról!

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): – Államtitkár Úr! Nem először hívom fel a figyelmet arra a félmilliárd forint értékű támogatásra, amelyet 2008. december 18-án Gőgös Zoltán akkori MSZP-s államtitkár rekordidő alatt hagyott jóvá és juttatott el a szocialista kötődésű Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek. Mindössze egy másfél oldalas támogatáskérő levél és néhány nap kellett Gőgös Zoltánnak ahhoz, hogy engedélyével félmilliárd forintot eltapsolhassanak többek között 13 tanulmány elkészítésére, 212 millió forint értékben, olyan tanulmányokra, amelyek sem a saját jogi főosztályvezetője, sem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által indított vizsgálat megállapításai szerint semmilyen formában nem szolgálták a támogatási kérelemben leírt célokat.

– Felmerülhet a kérdés, kik lehettek ennek a gátlástalan pénzosztásnak a végső nyertesei, kik azok, akik egyetlen levél megírásával jelentős milliókat tettek zsebre. Gőgös Zoltán, ahelyett, hogy tettére magyarázatot adna és bocsánatot kérne az adófizető állampolgároktól, mondvacsinált vádakkal támad, feljelentéssel fenyegetőzik,  - itt sincs, nem is érdekli a téma. Ezúton üzenem Gőgös úrnak, ideje kiállni a választópolgárok elé és magyarázattal szolgálni arra, miként fordulhatott elő, hogy Veszprém megyében az a dr. Lóránt Tibor, az MSZP pápai alelnöke és az általa vezetett 5M Kft. miért kapott több mint 12 millió forintot semmitmondó stratégia írására, aki történetesen annak a dr. Németh Mártának a férje, aki 2002-ben és 2006-ban is sikertelenül pályázott MSZP-s jelöltként a pápai polgármesterségre. Bár a választópolgárok egyszer sem hagyták magukat megtéveszteni, úgy tűnik, ez nem akadályozta meg az MSZP prominenseit abban, hogy a holdudvar pénzügyi igényeit gátlástalanul kiszolgálják. Emellett még jó néhány MSZP-s prominens is gazdagodott az ügyön a rendelkezésre álló információk alapján. Tisztelettel kérdezem államtitkár urat:

– Meg tudja-e erősíteni ezeket az információkat? 

+

KIS MIKLÓS ZSOLT, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Helyesen említette: a Kehi vizsgálata során bebizonyosodott, hogy Gőgös Zoltán akkori államtitkár minden vonatkozó jogszabályt és a minisztérium belső szabályait is megsértve adott 500 millió forint támogatást a Magyarországi LEADER Közhasznú Egyesületnek. Az egyesület a támogatást nem a gazdák tájékoztatására, hanem saját működésére, illetve saját tagtársaik díjazására fordította. Az ön által is említett dr. Lóránt Tibor cége valóban részesült 12 millió forintban, de említhetem a Gold-Press 2006 Betéti Társaságot is, amely az alapítvány Tolna megyei irodáját üzemeltette, és képviselője az a Kocsisné Rátkai Melinda, aki az egyesület gazdasági vezetője volt, illetve akkoriban az MSZP dombóvári szervezetének az alelnöke is. A betéti társaság 1,6 millió forintot kapott rendezvényszervezésre és szórólapkészítésre. De kapott Csák László is 1,8 millió forintot, aki az MSZP szolnoki szervezetének az elnöke volt. Bangóné Borbély Ildikó korábbi alelnök, jelenleg az MSZP népjóléti bizottságának tagja annak a Segítünk–Jövünk Kft.-nek is tagja volt, amely 2,7 millió forint támogatásban részesült. Emellett ő látta el az egyesület alelnöki tisztségét is. Lőrincz Tamás cége - aki jelenleg az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnökségének tagja - egy hónappal a támogatási szerződés megkötése előtt alakult, majd részesült is gyorsan közel 3 millió forint támogatásban. Besztercei Zsolt, aki jelenleg a dunaújvárosi képviselő-testület MSZP-DK-Együtt-képviselője, és aki az egyesület akkori tagja volt, végezte például annak a P-M 7 Projekt Kft.-nek a végelszámolását, amely 3 millió forintot kapott, majd utána meg is szűnt. A legszomorúbb az, hogy a sort sajnos még hosszasan sorolhatnám, ha a rendelkezésre álló időkeretem ezt lehetővé tenné….

+

GYŐRFFY BALÁZS: – Államtitkár Úr! Itt egy maffiahálózat képe rejlik fel előttünk. Ezt hadd támasszam még alá azzal, hogy dr. Lóránt Tibor 2007-től már a felszámolás alatt álló Pápai Hús Zrt. ügyvezetőjeként a nagy múltú cég nehéz napjaiban úgy gazdálkodott a rábízott értékekkel, hogy a saját fiát százezrekért fotósként foglalkoztatta abban az időben. A gátlástalanság nyomon érhető. Így már érthető, hogy Gőgös Zoltán MSZP-s államtitkár ilyen embereknek juttatott egy tollvonással milliókat a gazdasági válság kellős közepén, amikor az emberek többségének napi megélhetési gondjai voltak.

– Államtitkár Úr! Bízom benne, hogy a volt államtitkár fenyegetőzései, valamint az imént elmondottak az ön számára is egyértelművé teszik, hogy itt a „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja” frázisnál azért többről van szó. Kérem tehát, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a jogtalanul kifizetett összegek visszafizetésre kerüljenek, és az érintettek felelősségrevonása is megtörténjen.

+

KIS MIKLÓS ZSOLT: – Képviselő Úr! Szeretném tájékoztatni, hogy az ügyben a Kehi feljelentést tett, amely alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál költségvetési csalás miatt, a Központi Nyomozó Főügyészségnél pedig hűtlen kezelés miatt nyomozás indult. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Gőgös Zoltán akkori államtitkár részéről a támogatási szerződés megkötése szabálytalanul történt, és emiatt jelentős vagyoni hátrány keletkezett.

Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést és képviselő urat, a Miniszterelnökség a jövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy ne történjen meg még egyszer, hogy pályáztatás nélkül százmilliók vándoroljanak kétes eredetű gazdasági társaságok és egyesületek kezébe.