„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve - tallózunk.

Szabad-e a gazda?

TÓTH CSABA  (MSZP): – Államtitkár Úr! A Magyar Nemzeti Bank egy, a kormánytól független szervezet. Az MNB-nek a jegybanktörvényben rögzített feladatait kell ellátni, a célját pedig az alapító okirat tiszteletben tartásával kell elérni. Elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, ennek veszélyeztetése nélkül támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenálló képességének növelését, a gazdasági növekedéshez való fenntartható hozzájárulásának biztosítását. Az MNB működésének ellenőrzését a felügyelőbizottság látja el. A testületnek azonban 2014. május 5-ével megszűnt a mandátuma, az ellenőrzési szerv munkájára pedig most különösen szükség lenne, mivel az elmúlt időszakban számos hír jelent meg arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank százmilliárdokat költ el olyan célokra, amelyek nem tartoznak az alapvető feladatai körébe.

– Államtitkár Úr A jegybanktörvény szerint a mindenkori kormánypárti frakció feladata az MNB számára felügyelőbizottságot jelölni. Ez azonban az új parlament megalakulása óta nem történt meg. Ezért képviselőtársaim határozati javaslatban többször kezdeményezték, hogy az Országgyűlés kérje fel az Állami Számvevőszéket arra, hogy soron kívül végezze el a Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásának és az alapvető feladatai körébe nem eső tevékenységének ellenőrzését. Azonban az indítványt tárgysorozatba sem vették. Az ellenőrzési feladatokat jelenleg az MNB-ben a belső ellenőrzési igazgatóság és a könyvvizsgáló végzi. Két kérdésre várom a konkrét válaszát.

– Mi az oka, hogy nem tettek eddig javaslatot a felügyelőbizottság tagjaira?

– Mikor lesz végre felügyelőbizottsága a Magyar Nemzeti Banknak?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Ön valóban jól olvasta föl a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt. Mi pontosan ugyanezt olvassuk ki belőle, tehát a Magyar Nemzeti Bank egy független szervezet, amely döntéseit önállóan hozza meg. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem tartozik beszámolási kötelezettséggel, hiszen magának az Országgyűlésnek is be kell számolnia évente legalább két alkalommal, és tevékenységét pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzi és vizsgálja.

– Képviselő Úr! Mi úgy gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank működése törvényes, és azok a döntések, amelyek a gazdálkodást illetik, mind a bevételszerző tevékenységét, mind az egyéb tevékenységét illetően, törvényes módon képes róla beszámolni, mind az Országgyűlés és bizottságai, mind pedig az Állami Számvevőszék és a majdani felügyelőbizottság előtt. Ügy gondoljuk, fontos az, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlensége fennálljon, hiszen törvényi kötelezettségéből eredően az árstabilitás biztosítását, mint legfőbb feladatát, ezt a tevékenységét csak úgy tudja végezni, hogyha egyetlen szervezet, egyetlen politikai szervezet, Országgyűlés nyomást nem gyakorol rá e tekintetben sem.

+

TÓTH CSABA: – Államtitkár Úr! Két egyszerű kérdést tettem fel, de egyikre sem sikerült válaszolni. Senki nem akar nyomást gyakorolni természetesen a Magyar Nemzeti Bank működésére, csak szeretnénk tisztán látni, és ha lenne egy felügyelőbizottság, aki ezt a felügyeletet el tudja látni, akkor lehet, hogy nem kellene ilyen ügyekkel találkozni a sajtóban, mint például a tiszaroffi kastély megvásárlása 450 millió forintért, a volt IPOSZ-székház megvásárlása szintén 450 millió forintért, a régi budai városháza 1 milliárd 850 millió forintért, vagy talán a legfényesebb csillag az Eiffel Palace, amit 45,3 millió euróért vettek meg úgy, hogy a Nemzeti Befektetési Ügynökség egy januári kiadványában még csak 40 millió euróért kínálta. De szólnak itt a hírek hegedűvásárlásról, festményekről, szuperzongoráról, és talán a múlt heti legfrissebb hír, hogy Borókai Gábor lányának a cége kapott 200 milliós megbízást a Magyar Nemzeti Banktól. Hát, talán ezért is lenne szükség egy felügyelőbizottságra.

Miért zsigereli ki a 10 órás munkanappal az egyébként is alulfizetett köztisztviselőket a kormány?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): - Miniszter Úr! Napvilágot látott az a hír, hogy először a Miniszterelnökségen vezettek be napi 10 órás munkaidőt, majd pedig egyre inkább terjedőben van ez a gyakorlat a közszférában is.Szeretném elmondani: az, hogy a Miniszterelnökségen hogyan dolgoznak a munkavállalók, abban önnek igaza van, amit a sajtónak nyilatkozott, hogy ez egy szolgálat, és nem kötelező ott dolgozni, de mivel a közszférán belül egyre elterjedtebb lesz a munkavállalók napi 10 órás foglalkoztatása, azért ez jó néhány kérdést felvet. Önök például azt mondják, hogy meg kell tenni mindent a családok biztonságáért, a családi élet elősegítéséért, de azért valljuk meg őszintén, ez egy olyan gyakorlat, hogy ha ez általánossá válik, akkor ez családellenesnek tekinthető, hiszen nagyon sok szülő az óvodába, iskolába nem tudja elvinni a gyermekét, mert egész egyszerűen egy 10 órás munkanapba nem fér neki bele. Tehát önmagában ez az intézkedés alapvetően családellenesnek tekinthető, amennyiben a most látott jelek alapján tovább fog gyűrűzni.

– Miniszter Úr! Amikor választ magának valaki egy foglalkozást, és azt mondja, hogy a közszférában szeretne a későbbiek folyamán dolgozni, akkor ez az ember két dolgot lát maga előtt. Tudomásul veszi azt, hogy a versenyszféráéhoz képest általában jellemzően alacsonyabb bérekért foglalkoztatják, de a másik oldalon az állam vagy az önkormányzat, ahol foglalkozást nyer,  azzal kompenzálják ezt az alacsonyabb bért, hogy kiszámítható munkakörnyezetet, kiszámítható előmenetelt garantálnak a számára.

– Miniszter Úr! Ennek az országnak egészen 2007-ig kellett a rendszerváltás után arra várnia, hogy megtörténjen a közfeladatok felmérése, akkor egy hatszintű funkcionális csoportosításba rendeztek 9045 állami-önkormányzati rendszerben ellátott közfeladatot. Láttuk, hogy ez az aktuális állapot, és azt mondta az akkori kormány, hogy ez lesz az államreform kiindulópontja, majd pedig eljutunk valahova. Sajnos nem ismerhetjük meg, hogy pontosan milyen közfeladatokat lát el jelen pillanatban az állam, az önkormányzat, és végképp nem tudjuk azt, hogy az önök által államreformnak nevezett folyamat végén pontosan hova fogunk eljutni. Holott ezt egyébként kellene látni már előre, hogy menet közben hol fogunk tartani. Tehát kérem, miniszter úr, világítsa meg előttem:

– Miért zsigereli ki a 10 órás munkanappal az egyébként is alulfizetett köztisztviselőket a kormány?

+

LÁZÁR JÁNOS, Miniszterelnökséget vezető miniszter: – Képviselő Úr! Természetesen eszünk ágában sincs, hogy ezt a közszolgálatot más területe is kiterjesszük, még akkor sem egyébként, hogy figyelemre méltóak azok az amerikai tanulmányok, hogy Amerikában az átlag munkavállaló heti 50 órát dolgozik, És attól tartok, ez az ország sikerétől nem elválasztható. Tehát bizonyára az elvégzett munka mennyisége összefüggésben van az ország eredményességével is.

– Képviselő Úr! Azt is pontosan tudjuk mind a ketten, hogy ebben az országban ma egy átlag munkavállalónak hiába van 8 óra írva a munkaszerződésében, az esetek többségében többet kell azért dolgoznia vagy másodállást is kell vállalnia, hogy a megélhetésének a feltételeit tudja biztosítani. Válaszom tehát több részből áll. Egyrészről a központi kormányzattal szemben nem támaszthatnak ilyen elvárást, azért, mert az élet teljesen másképpen működik, mint amilyen elvárást is támasztanak. Tehát valóban, a Miniszterelnökségen nem munkaórákban mérik a feladatot, hanem szolgálatban és hivatásban. Kollégáim közül nagyon sokan, például ezen a hétvégén is dolgoztak, és ezt, bár a törvény lehetőséget biztosít rá, de természetesen soha nem tudnánk megfizetni, hiszen ezek az órák a családtól kerülnek elvonásra, és nem megfizethetőek.

– Képviselő Úr! A mondandóm másik része, hogy ez nem tervezetten általános jelenség lesz, sőt 2016-ban közszolgálati életpályamodellt kívánunk bevezetni, amely a közszolgálatban dolgozók számára megfelelő garanciát, előmenetelt és életpályát fog biztosítani, és ennek a kialakításáról az Államreform Bizottság tárgyal heti rendszerességgel, amelyről reményeim szerint tudom majd a T.Házat  is részletesen tájékoztatni.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter Úr! Köszönöm a szavait, mert ezek szerint nem lesz általános gyakorlat. Bevallom őszintén, hogy nagyon sok megkeresést kaptunk a közszférában dolgozó munkavállalóktól, akik tartottak tőle, hogy begyűrűzik ez mindenhova, de ha miniszter úr ezt kijelenti, akkor adott esetben önön nyilván számon kérhető, ha ettől eltérést fogunk majd tapasztalni. A másik nagyon fontos dolog: az államreform nevű folyamat csak tervszerűen tud lefolyni. Fel kell mérni a jelenlegi állapotot, el kell készíteni arról egy szervezeti ábrát, hogy adott szervezetek milyen közfeladatokat látnak el, és önöknek előre láttatni kell a munkavállalókkal és az egész magyar társadalommal, hogy a későbbiek folyamán az államreform nevű folyamat végén pontosan mi lesz a végállomás. Csak ez a tervszerűség tudja azt garantálni, hogy ez a folyamat valóban szakszerűen és hatékonyan folyjon le!

+

LÁZÁR JÁNOS: – Képviselő Úr! Hadd osszam meg azt a tapasztalatomat önökkel, mint olyan ember, aki önkormányzati munkában részt vett, és van alkalmam rendszeresen választópolgárokkal találkozni, hogy a közszolgálattal kapcsolatban az adófizető választópolgároknak árnyalt véleménye van. Az adófizető választópolgárok azt szeretnék, ha minél kevesebb közszolga minél többet dolgozna, és ez nekik lehetőség szerint megfizethető adóterhet jelentene. Azt azért lássuk be: Magyarországon a közszolgálatot végző kollégákkal kapcsolatban az adófizető polgároknak, akik nem a közszolgálatban dolgoznak, sokszor averziójuk van, mármint hogy megdolgoznak-e a pénzükért, dolgoznak-e eleget, és van-e ehhez mérhető teljesítmény. Tehát a közszolgáltatások területén az adófizetőknek jogos az elvárása, hogy minél magasabb színvonalúak legyenek. Ez a legfontosabb küldetése az Államreform Bizottságnak. Végezzük ezt a munkát, és a következő hetekben részletesen tájékoztatjuk a közvéleményt arról, hogy eddig mire jutottunk.

Milyen sportolási és egyéb lehetőségekkel gazdagítja a fővárost és Újbudát az újonnan átadott Tüskecsarnok?

VEJKEY IMRE (KDNP): – Államtitkár Úr! A múlt héten átadásra került a Tüskecsarnok sportközpont. Az Újbudán épült multifunkcionális sportlétesítmény megújításával egy régóta húzódó beruházás valósult meg. Budapest hatalmas adósságát és több szégyenfoltot hagyott maga után a szocialista-szabad demokrata kormányzat után. Az egyik ilyen a Tüskecsarnok, amely tizenhét évig befejezetlenül és kihasználatlanul állt a XI. kerület egyik legmarkánsabban fejlődő részén. A történet az 1990-es évekre nyúlik vissza. Az 1996-ra tervezett, de végül az akkori szocialista kormány által lemondott világkiállítás egyik épületeként megálmodott Tüskecsarnok tizenöt éven keresztül várta sorsát, egészen 2011-ig.  A félbehagyott épület a második Orbán-kormány alatt a Nemzeti Sportközpontok vagyonkezelésébe került. 2012-ben a kormány a beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá nyilvánította, és forrást biztosított a beruházás befejezéséhez. Végül felépült ez a sportcsarnok. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Milyen sportolási és egyéb lehetőségeket biztosít a múlt héten átadott létesítmény?

– Gondoltak-e a tervezésekor a mozgásukban korlátozottak sportolási lehetőségeire?

–  Folytatódik-e a sportkomplexum további fejlesztése?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Óriási öröm Újbudának és az egész fővárosnak, a főiskolai, egyetemi sportéletnek, hogy hosszú idő után és hosszas kálvária után is végre elkészült a Tüskecsarnok, Újbuda új ékessége, és az egész fővárosnak új sportfellegváraként működhet majd a jövőben.

– Képviselő Úr! Konkrét tényt, hogy az elmúlt közel huszonöt évben kizárólag az Orbán-kormányok alatt épültek ilyen léptékű emblematikus sportlétesítmények Budapesten és országszerte. Gondoljunk csak arra, hogy a Papp László Sportarénát is az első Orbán-kormány alatt építettük meg. Sőt, említhetném még,  a nemrég átadott Debrecen és Ferencváros sportkomplexumát, valamint a győri Arénát, amelyek valóban jelentős alkotással gazdagították Magyarország sportolási lehetőségeit. Országszerte sportlétesítmények épülnek, a kézilabdacsarnokoktól a turistaházakig, a futóköröktől a tornatermekig. Miért tesszük mindezt? Mert az a mi dolgunk, az a mi feladatunk, hogy biztosítsuk a sportolás feltételeit, pont azért, hogy egészséges nemzedékek nőhessen fel a sporton keresztül is.

– Képviselő Úr! Valóban, az újbudai új sportfellegvár az ország egyik legmodernebb, négyezer fő befogadására alkalmas, multifunkciós arénája, közel húsz sportágnak biztosít lehetőséget a megjelenésre és a versenyek megrendezésére, az asztalitenisztől a kosárlabdáig, a jégkorongtól a dzsúdóig vagy a birkózásig. Szeretném elmondani, hogy nemcsak sportesemények helyszíne lesz az újbudai Tüskecsarnok, hanem nemzetközi és hazai kulturális eseményeket is meg lehet majd rendezni ebben a kiváló létesítményben, a második ütemben pedig ezer fő befogadására alkalmas uszodakomplexummal bővül majd a csarnok.

+

VEJKEY IMRE: – Államtitkár Úr! Köszönöm a válaszát, amelyből nyilvánvalóvá vált az is, hogy a felújítási tervek készítése során a tervezők figyelembe vették a kor elvárásait és szokásait, így ennek megfelelően alakították ki a komplexumot. Az újonnan átadott központban a sportolás mellett lehetőség lesz versenyek és egyéb olyan események megrendezésére, amihez szükség van kényelmes, nagy létszámú közönség befogadására alkalmas térre.

+

SIMICSKÓ ISTVÁN: – Képviselő Úr! Rákérdezett a fogyatékosok sportolására is. Valóban, ez a komplexum arra is alkalmas, hogy fogyatékos sportolók sportolhassanak, négy olyan öltöző van, amelyik speciális igényeknek tesz eleget. Szeretném elmondani még egyszer: mi sportbarát kormányzat vagyunk. Azt szeretnénk, hogy minden gyermek sportoljon Magyarországon; kiváló versenyeket hozzunk Magyarországra, minél több sporteseménynek adhassunk otthont, hogy a magyar szurkolók itthon is szurkolhassanak sportolóinknak, és világklasszisokat láthassanak. Ehhez szükségünk van arra, hogy komoly feltételeket biztosítsunk, tehát létesítményeket építsünk. Pont ezért tesszük mindezt, mert úgy érezzük, hogy a sport nagyon sokat jelent nekünk. Mi a sportban nagyhatalomnak számítunk, és remélem, a jövőben is meg tudjuk tartani ezt a státusunkat. Szeretnénk, ha sportszerető nemzetből sportoló nemzetté válhatnánk, ezen keresztül egészséges szellemiségű gyermekek nőhetnének föl, tehát sportszerű nemzetet szeretnénk felépíteni.

Mi rombolja a közbizalmat?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár Úr! Múlt héten az Igazságügyi bizottság ülésén a Fidesz gyáván letartózkodta az LMP-nek azt a javaslatát, amely kötelező vagyonosodási vizsgálat alá vetné a politikusokat és az állami vezetőket is. Ez gyakorlatilag azt jelentené, nézzünk szembe a tényekkel, hogy önök sem kívánnak a választók szemébe nézni és beszámolni arról, hogy miből telik önöknek luxusórákra, luxusingatlanokra, új-zélandi luxusutazásokra, luxus-rockkoncertekre, változó méretű házakra, csupa olyan dologra, amiről azok az állampolgárok, akik ide beküldenek minket a parlamentbe, nem is álmodhatnak. Nem elég, hogy elkaszálták ezt a javaslatot, még indoklást is adtak hozzá: , méghozzá személyesen Papcsák Ferenc volt olyan kedves és indokolta a véleményét. Őszerinte nem tenne jót a közbizalomnak, ha vagyonosodási vizsgálat indulna a politikusok ellen. Nos, a Lehet Más a Politika véleménye szerint nem ez rombolná a közbizalmat, hanem pontosan az, ami most van. A magyar emberek egyszerűen nem tudják, hogyan lesznek a megválasztott képviselőik gazdagabbak annál, mint amire a fizetésük alapján számítani lehetne, mint amennyire a tiszteletdíjaik lehetővé tennék.

- Államtitkár Úr! Azért hozzá kell tennem, hogy van, aki a Fideszben sem nézi jó szemmel ezt a virtust. Pokorni Zoltán azt mondta, hogy ez az urizálás korábban elment, de ma már nem elfogadható. Mégis azt gondolom, hogy nincsen igaza, minden tiszteletem ellenére, Pokorni úrnak, ugyanis korábban sem volt elfogadható ez a virtus. Orbán Viktor miniszterelnök úrtól ugyanis tudjuk: jó gazdagnak lenni, és a szegényeket arra biztatja, hogy utánozzák a gazdagokat.

– Államtitkár Úr! Miután önök emberek millióiról mondtak le, és minden egyes mutató azt mutatja, hogy az önök kormányzása alatt elszegényedett Magyarország, azt gondolom, a minimum az, hogy a politikusok nyilvánossá teszik azt, hogy a gazdagságukat honnan szerezték, honnan telik önöknek ilyen luxusfogyasztásra. Nem véletlenül kérdezem tehát: 

– Egyetért ön Papcsák Ferenc úrral és azzal az állítással, hogy a vagyonvizsgálat a közbizalmat rombolná ebben az országban?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony!  Arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy az országgyűlési képviselők széles körű vagyonnyilatkozatot tesznek. Hosszú évek óta van egy vita arról, hogy a képviselői vagyonnyilatkozat alkalmas-e arra, hogy a képviselői vagyongyarapodást valóban lehessen követni. Azt gondolom, éppen Simon Gábor ügye a legjobb példa arra, hogy kiborulhat a bili, bocsánat, hogy ezt így mondom, Kiborulhat bizony a bili, mert ha egy képviselő a vagyonnyilatkozatában eltitkol ilyen jövedelmeket. És bárki hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy egy képviselőnek a vagyona jóval nagyobb, vagy meghaladja azt az összeget, mértéket, ami a vagyonnyilatkozatban van, akkor ezzel kapcsolatban egy alapos eljárás indulhat a vagyonnyilatkozatot ellenőrző bizottságnál.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Annak természetesen nincs akadálya, hogy - ahogyan önök javasolták - más folytassa le a vagyonnyilatkozat ellenőrzését, mint ahogyan egyébként, mondjuk, egy köztisztviselő vagy egy bíró esetén természetesen más szervek is bekapcsolódnak a vagyonnyilatkozat ellenőrzésébe. Nemrégiben mentett fel például a köztársasági elnök egy bírót, akinek a vagyonnyilatkozatával kapcsolatban - mivel nem tudott elszámolni a vagyonnyilatkozatával és azzal a vagyongyarapodással, ami nem szerepelt a vagyonnyilatkozatban - az Országos Bírósági Hivatal elnöke javaslatot tett arra, hogy a köztársasági elnök mentse fel. Anélkül, hogy most a tízoldalas javaslatának minden egyes pontját megbeszélnénk, azt tudom önnek mondani, hogy működik a vagyonnyilatkozat-tételi rendszer, és számos botrányos ügyre derül fény a vagyonnyilatkozattal kapcsolatban. 

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár Úr! Úgy látom, még mindig nem érzi, hogy milyen helyzetben vannak. Itt van a külügyminiszter a luxusingatlanával, a Fidesz-alelnök, aki munka helyett luxusutazásokra megy, Giró-Szász András az ingatlanával, amit áron alul kapott a Fidesz frakcióvezető-helyettesétől, ott van a Fidesz-miniszter, aki még a mai napig sem tisztázta, hogy közpénzből hogy került Londonba és egyéb luxushotelekbe, honnan van a luxusórája s a többi.  És azért hadd emlékeztessem önöket arra, hogy nem mindig voltak ilyen finnyásak. Itt van a Magyar Vizsla 2006-os kiadványa a kezemben, itt látható Kóka János, Gyurcsány Ferenc, mutatták a luxusóráját, az öltönyét, az outfitjét, a helikoptereit, és még egy úszómedence is itt van. 2006-ban még a Fidesz is tudta, hogy merre van előre, és pontosan azt követelték meg az akkori kormánypárttól ellenzékben, amit most mi követelünk önöktől. Viszont most elfordulnak ettől a kívánságtól, ami egyértelműen azt mutatja, hogy önök már régen elfelejtették azt, hogy miért kerültek hatalomra, önök egész egyszerűen megrészegültek attól, amit kaptak.

– Államtitkár Úr! Egy dolog biztos, hogy változott! Az változott, hogy önök megrészegültek a hatalomtól, és ebből van elég az utcán, ezért van közfelháborodás Magyarországon az emberek körében!

+

RÉPÁSSY RÓBERT: – Tisztelt Képviselő Asszony! Megint csak nem mondott olyan dolgot, ami az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozna. Az persze más kérdés természetesen, hogy helyes-e nagy vagyonnal vagy akár kis vagyonnal országgyűlési képviselőnek lenni, de ez nem a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségen múlik, hiszen a vagyonnyilatkozat-tételnek az a célja, hogy a vagyongyarapodást lehessen követni. Minden egyes országgyűlési képviselőnél a vagyongyarapodás évről évre megállapítható, és amennyiben a vagyongyarapodásra nincs magyarázat, akkor például olyan nehéz helyzetbe kerül egy országgyűlési képviselő, mint Simon Gábor, aki először előzetes letartóztatásba, utána házi őrizetbe került.

Hogyan tervezi a kormány a rendvédelmi életpályamodell megvalósítását?

ÁGH PÉTER  (Fidesz): – Államtitkár Úr!  A Fidesz-kormány az elmúlt négy évben helyreállította a közbiztonságot, megerősítette a rendőrséget, így ma már az ország minden településén van állandó rendőri jelenlét, és hazánkban van Európa egyik legszigorúbb büntető törvénykönyve. Az Országgyűlés előtt lévő jövő évi költségvetési törvényjavaslatban további fontos lépések szerepelnek a közbiztonság növelése érdekében.

– Államtitkár Úr!  Hazánknak erős rendőrségre van szüksége, ezért a 2015-ös költségvetés tervezete alapján a rendőrség jövőre 16 milliárd forinttal nagyobb forrásból gazdálkodhat, mint idén. Emellett pedig lehetőség nyílik arra, hogy elinduljon a rendvédelmi dolgozók béremelése is. Kiemelten fontos feladatnak tartjuk a rendvédelmi életpályamodell megvalósítását, hogy tervezhetőbb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb és stabilabb legyen az ágazatban dolgozók életpályája. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Hogyan tervezi a kormány a rendvédelmi életpályamodell megvalósítását?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Jó hírt tudok mondani a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai részére, hiszen célegyenesbe érkezett a közszolgálati életpályaprogram részeként a fegyveres és rendvédelmi életpályaprogram. Az anyag az Államreform Bizottságelőtt van. Ezt megelőzően széles körű egyeztetést folytattunk. Megkérdeztük a hivatásos állományt, tárgyaltunk, egyeztettünk az érdek-képviseleti szervezetekkel, a magyar rendvédelmi karral, az érintett szervezetek képviselőivel kétfordulós egyeztetést folytattunk, és ennek eredményeképpen terjesztettük javaslatunkat az Államreform Bizottság elé.

– Képviselő Úr! Az életpályaprogram kifejezi azt a kormányzati szándékot, hogy a közszolgálati, így a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak is érdekében is, elismerjük azt a szolgálatot, amit Magyarország érdekében, Magyarország polgárai érdekében teljesítenek. Kifejezzük azt a szándékunkat, hogy megbízható, kiszámítható, biztos jövőt, biztos egzisztenciát biztosítsunk a hivatásos állomány részére. Ez a program, ez a hivatásos és rendvédelmi életpálya három pillérre épül: egyrészt az előmeneteli illetményrendszerre, aztán a biztosítási rendszerre és a lakhatási támogatási rendszerre. Jó hírt tudok mondani a tekintetben is: a 2015-ös költségvetés tartalmaz 44 milliárd forintot a Miniszterelnökség fejezetén belül annak érdekében, hogy 2015. július 1-jétől a katonák, a rendőrök, a katasztrófavédelmisek, a tűzoltók, a büntetés-végrehajtásban szolgálatot teljesítők, a titkosszolgálatnál szolgálatot teljesítők, valamint a NAV bűnügyi szolgálatánál szolgálatot teljesítők részére átlagosan 30 százalék illetményemelésre kerüljön sor.

+

ÁGH PÉTER: – Államtitkár Úr! Nagyon örvendetes, hogy a magyar emberek döntésének és a gazdasági növekedésnek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelésének folytatásaként a rendvédelmi dolgozók béremelésére is megtörténhessen.. Milyen további elemei lesznek ennek a béremelésnek?

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő Úr! Ahogy mondtam: első lépésként 2015. július 1-jétől átlagosan 30 százalékos illetményemelésre kerül sor, majd a terveink szerint 2016. január 1-jétől évente, további 5-5 százalékos illetményemelésre. Ennek eredményeképpen a jelenlegi illetményekhez képest 2019. január 1-jéig átlagosan 50 százalékos illetményemelésre kerül sor a fegyveres és a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai részére. De nemcsak az illetmény és az előmeneteli rendszer tartozik ehhez az életpályamodellhez: a biztosítási rendszer és a lakhatási támogatási rendszer teszi teljesség ezt a programot. Még egyszer mondom: már az Államreform Bizottság előtt van, a döntéseket követően a nyilvánosságot tájékoztatjuk, és kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy első lépésként támogassa a 2015. évi költségvetés elfogadását, hiszen abban 44 milliárd forint áll rendelkezésre az első ütem végrehajtására.