„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, itt-ott a hangzavarokat, bekiabálásokat is  udvariasan jelezve  tallózunk.

Miben látja a kormány a magyar turizmus versenyképességének jövőbeni kulcsát?

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár úr! A turizmus hazánkban a nemzetgazdaság egyik kiemelt ága, és reményeink szerint a jövőben is egyre nagyobb szerepet tölt be a magyar gazdaságban. Elegendő a külföldi turisták által is közkedvelt gyógyfürdőkre vagy a gombamód szaporodó, Európa-szerte népszerű fesztiválokra gondolnunk, de említhetnénk a falusi turizmust, a gasztronómia és Budapest főváros turisztikai vonzerejét is. A kiélezett nemzetközi versenyben semmiképp sem szabad felhagynunk, azt gondolom, a turizmus folyamatos fejlesztésével. Különösen fontos ez azért, mert a turizmus feltételrendszere 2008 után teljesen megváltozott Európában. Az olcsó hiteleknek és a jelentős uniós támogatásoknak köszönhető konjunktúrát annak idején Magyarország jól kihasználta, ugyanis az első Széchenyi-terv keretében 20 milliárd forint állami támogatással 50 milliárd forintnyi egészségturisztikai fejlesztés valósult meg. 2008 után a hitelbőség megszűnt, a hitelek drágák lettek, az európai középosztály pedig már kevesebbet költ turizmusra.

– Államtitkár úr! A turizmus hazánkban, még egyszer ismétlem, nagyon fontos ága a nemzetgazdaságnak, amelynek a kormány kulcsszerepet szánt a fejlesztéspolitikai, foglalkoztatási céljaink megvalósításában. Magyarország kiemelkedően jó természeti adottságokkal rendelkezik a termálvizek tekintetében, ami nagy lehetőséget jelent az ország egészségturizmusa szempontjából. Tekintettel arra, hogy a nemzeti turizmusfejlesztési koncepció legfontosabb feladata, hogy kijelölje az elkövetkező időszak fejlesztési irányait, kérem államtitkár úr tájékoztatását a kormány ezzel kapcsolatos terveiről.

• Miben látja a kormány a magyar turizmus versenyképességének jövőbeni kulcsát?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, a turizmus, ahogy Magyarországon, úgy a világon is az egyik legfontosabb nemzetgazdasági ág, már csak azért is, mert a munkahelyteremtésben kiemelkedő szerepe van. Valóban az elmúlt néhány évben sokat tettünk azért és sokan tettek azért, hogy a turizmus méltó helyre és egy fejlődő pályára álljon Magyarországon. Ennek eredményei egyébként már a számok tükrében is értelmezhetők. A hazai kereskedelmi szálláshelyeken mind a vendégek, mind a vendégéjszakák száma, mind a bevételek összege rekordot döntött tavaly. A növekedés idén is folytatódik. Az idei év egyik legfontosabb pozitív fejleménye, hogy már nemcsak a beutazó turizmus nő markánsan, de a belföldi bevételek is: az első kilenc hónap alapján 9 százalékkal, 46,9 milliárd forintra növekedtek. Ez az emelkedés sok intézkedésnek köszönhető. Részben a kormány által 2011. évben bevezetett SZÉP-kártyának és Erzsébet-utalványnak, ami mind a vendéglátóhelyek, mind a szálláshelyek tekintetében jelentős forrásbővülést eredményezett. Egyébként a SZÉP-kártyát elfogadó helyek döntő többsége vidéken található, vagyis a kártya leginkább a vidéki kis- és középvállalkozások jövedelmezőségéhez és sok esetben fennmaradásához járult hozzá.

– Képviselő úr! Az NGM elkészítette az elkövetkező tíz évre szóló nemzeti turizmusfejlesztési koncepciót, amely a 2014 és ’24 közötti időszak alappilléreit teszi le a  minőségi termék- és szolgáltatásfejlesztés, a vállalkozásbarát szabályozási környezet kialakítása, az intézményrendszer átalakítása, valamint az új piacok, a keleti nyitás területén. Bízunk benne, hogy az összehangolt fejlesztést, a magyar turizmus versenyképességét is növelni tudják.

+

FÖLDI LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! A kérdést már csak azért is föltettem, mert nálunk, Dél-Pest megyében, Cegléd és környékén elég sok jó minőségű termálvízzel rendelkező település van, Cegléd, Tápiószentmárton, Nagykőrös, Abony, ahová a termálvízre - Cegléden például, de Tápiószentmártonban is - komoly fürdő épült, és része ennek a fürdőztetésnek az egészségturizmus is. Nagyon szeretnénk, ha Dél-Pest megye egyik kitörési pontja lehetne ez a turisztikai fejlesztési rendszer, és bízom benne, hogy ehhez kapunk majd megfelelő támogatást abból az alapból, abból a büdzséből, ami majd a kormány, illetve a parlament rendelkezésére áll ezen a területen ’14 és ’24 között.

+

SZATMÁRY KRISTÓF: – Képviselő úr! Hadd erősítsem meg: ahogy az elmúlt időszakban a gyógy- és a vizesügyekhez kapcsolódó turizmusfejlesztés az egyik zászlóshajója volt a magyar turizmusfejlesztési koncepciónak, úgy ez a jövőben is így lesz. Reményeink szerint a megnyíló uniós források a ’14-20-as időszakban újra lehetőséget fognak biztosítani arra, hogy többek között azok a vidéki gyógy- és vízalapú turizmust népszerűsítő és szálláshelyeket bővítő beruházások kaphassanak állami támogatást Az a tendencia, ami elindult az elmúlt időszakban, nemcsak a magyar statisztikai számok alapján kedvező, egyre több olyan nemzetközi visszajelzés is van, mint például az, hogy Budapestet és környékét választották meg több nemzetközi fórumon a világ legvonzóbb városának, amelyre azt gondolom, hogy közösen lehetünk büszkék, és megköszönhetjük egyébként annak a több százezer embernek, aki a turizmusban és vendéglátásban dolgozik és Magyarország jó hírét viszi itthon, s a világban.

Vizsgál-e a vizsgáló?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! Éppen tíz hete ugyanebben a témában volt alkalmunk szót váltani, akkor arról tájékoztattam önt, hogy a Tatabányán lévő Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatalt olyan cég újította föl, építette át, amelynek a tulajdonosa egy Cipruson bejegyzett off-shore társaság. Kértem, hogy ebben az ügyben tájékozódjék, vizsgálja ki, és lehetőleg itt a T. Ház előtt tájékoztasson róla. Eddig nem tette. Ezért fordulok önhöz újra:

• Sikerült-e ebben az ügyben lefolytatni a vizsgálatot?
• Sikerült-e kivizsgálni azt, hogy egy ilyen közel 3 milliárdos állami beruházást egy olyan cég kaphatott meg, amelynek a tulajdonosa egy Cipruson bejegyzett off-shore cég?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselőtársam! A kormányzati munkát végző szerveket, amelyek ebben a megyében 32 különböző helyen voltak, egyetlen helyen helyeztük el. A vizsgálat szerint ez éves szinten százmillió forint megtakarítást fog eredményezni és azt is eredményezi, hogy a kormányhivatal szakigazgatási szerveinek 90 százaléka egy épületben helyezkedik majd el.

– Ami a munkát végző céget illeti: a ténylegesen kifizetett összeg 1,73 milliárd forint. Tehát nem 3, hanem 1 milliárd 730 millió forint. A munkát végző cég magyar jogi személy, magyar cégnyilvántartásban szerepel, és tevékenysége után Magyarországon adózik, de azt tudom mondani: sem a kivitelezésre, sem bármilyen egyéb vállalkozási vagy tanácsadási munkára nem szerződött le semmilyen külföldi céggel és a vizsgálatok szerint a saját anyavállalatával sem. A kivitelezési munkálatokba pedig hat magyar, 10 százalék feletti nevesített alvállalkozót vont be. Ennyire jutottam, tisztelt képviselő úr.

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Azért nem volt minden rendben. Ez a cég a szerencsés az állami megrendelések kapcsán megépíthette, felújíthatta a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatalt, közben a Könyves Kálmán körút 38. alatt fekvő, nemrégiben elkészült ügyészségi épületet is felújíthatta, ciprusi háttértulajdonossal. Ráadásul még azt sem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a volt Pénzverde épületéből az ott lévő nagyon komoly nehézfém-szennyeződéseket eltávolította-e az építkezés során. Komoly jogvitái vannak az alvállalkozókkal is, több millióval tartozik. Ha ennek is utánanéznének, akkor a minket megkereső alvállalkozók talán megnyugtató választ kaphatnának.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Látja, szívesen állok a rendelkezésére: ennek is utána fogok nézetni. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. Lukács Zoltán: Nehéz munka ez! Az elnök csenget. Varga László: A királynak sok mindenhez kell értenie! Zaj.  Az elnök csenget, újra csenget.)

Hová lett a lendület?

VONA GÁBOR (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Az USA hírszerző szolgálata körüli ügy az egész világon komoly botrányt kavart, és mi már a nyár elején itt a parlamentben szóvá tettük, hogy ezzel az üggyel Magyarországon is foglalkozni kellene. Akkor, amikor még ezt senki nem tartotta fontosnak, akkor, amikor még nagyon sokan ezt egzotikus, tőlünk független ügynek tekintették. Aztán kiderült, hogy a budapesti nagykövetség tetején is volt egy ilyen lehallgatóközpont, és onnantól kezdve már nem nagyon lehetett a szőnyeg alá söpörni ezt az ügyet... Kocsis Máté a Fidesz kommunikációs vezetője maga is javasolta, a hogy vizsgálóbizottságot állítson fel a Fidesz, a miniszterelnök úr – eddig példátlan módon – az összes frakcióvezetőt beinvitálta a maga irodájába, engem is, és négyszemközti beszélgetést kért ebben az ügyben. Akkor tényleg úgy gondolta mindenki, hogy valami történni fog. Ezen a beszélgetésen újra szóba került a vizsgálóbizottság felállítása, és miniszterelnök úrral megegyeztünk abban, hogy tömeges emberijog-sértés történt, és szükség van a vizsgálóbizottság felállítása.

– Miniszterelnök úr! Azóta eltelt több hét, de nem hallunk ennek a vizsgálóbizottságnak a felállításáról semmit, pedig szeretnénk tudni azt, hogy kiket hallgattak le, hogyan, milyen célból? Tudjuk, hogy minden pártvezető raportra járt az amerikai nagykövetségre, miniszterelnök úr is, tehát jó lenne tudni, hogy kik kaptak ilyen információt.

– Miniszterelnök úr! Továbbra is kíváncsi lennék erre az ügyre. Engem továbbra is érdekel, és nagyon bízom abban, hogy önt is érdekli. Mi elkészítettük a vizsgálóbizottsági beadványt, itt a lehetőség, hogy megtörjük végre ezt a pár hetes csöndet, és megtudjuk, hogy mi az igazság.

• Tudott-e róla Magyarországon bármilyen szerv, bármilyen személy, bármilyen közösség?
• Ausztrália sajnálatos példájához hasonlóan itt is történt-e együttműködés az Egyesült Államok ilyen illegális adatgyűjtésével kapcsolatban?
• Kik kapták meg ezeket az információkat és mire használták, milyen célból használták?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Az ügy valóban komoly. Két külön szála is van, ezt elmondtam önnek, illetve a többi parlamenti frakcióvezetőnek is személyesen. Van egyfelől, mondjuk úgy, hogy a Magyarország életére a döntésein keresztül befolyást gyakorló személyekkel szembeni megfigyelések ügye, és van egy tömeges emberi jogi jogsértés, amely arról szól, hogy az Egyesült Államokba menő telefonhívásokat származásra, rangra, rendre való tekintet nélkül nagy tömegben azonosították be és valószínűleg le is hallgatták. Ez tömeges emberi jogi jogsértés, és mi ebben legutóbb egyetértettünk.

– Képviselő úr! Én támogatom, tehát a szavazatomra számíthat, hogy egy olyan vizsgálóbizottság létrejöjjön, amely a külföldi befolyásolási kísérletetek földerítésével foglalkozik, a lehallgatásokat ilyen értelemben széles körben értelmezve. Méltányolom az igyekezetüket, hogy összegyűjtötték az aláírásokat, hogy beadják, de a Jobbik speciális politikai helyzetét ismerve, azt tanácsolom, ne adják be, bízzák inkább ránk, akkor át fog menni. Képviselőtársaimat meg fogom kérni, hogy nyújtsák be ezt a vizsgálóbizottságra vonatkozó javaslatot és ez meg is fog történni. (Felzúdulás a Jobbik soraiban. – Közbeszólás: Ez szégyen! – Az elnök csenget.)

+

VONA GÁBOR (Jobbik): – Miniszterelnök úr!  Meggyőződésem, hogy többről van itt szó, mint egyszerűen egy vizsgálóbizottságról, és egy lehallgatási botrányról. Ez az egész azt bizonyítja, hogy Magyarország politikai gyarmat. Politikai gyarmat; gondoljunk az Európai Unió kioktató hangnemére, gondoljunk az USA-nagykövetek kioktató hangnemére, gondoljunk a külföldről pénzelt, felforgató tevékenységet végző civil szervezetekre, gondoljunk az ügynökökre! Gondoljunk a ki tudja, milyen pályákon játszó kettős állampolgárokra az Országgyűlésben, és gondoljunk ezekre a lehallgatásokra!

– Miniszterelnök úr! Szeretnénk tudni, meddig tart még az, hogy Magyarországon a magyar emberek úgy érzik, hogy a fejük felett nagyhatalmak döntik el a sorsukat, és nem pedig a választott képviselőik? Nagyon-nagyon várom, hogy ez a vizsgálóbizottság fölálljon, és remélem, hogy megfogjuk látni, amit tesz, és nem csak azt, amit mond.

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Természetesen sajnálom, hogy a képviselő úr számára az én szavam nem elegendő, de szerencsére bírom a frakcióvezető bizalmát, úgyhogy Rogán Antal nevében is ígérem, hogy a vizsgálóbizottság föláll.

Hogyan csalhattak el 1000 milliárdokat a legnagyobb adózók – hol van a felelős?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök úr! „Itt, kérem, nagy disznóságok vannak, olyanok, amelyek nemzetgazdasági méretű károkat okoznak.” (Derültség. – Az elnök csenget.) Ezt ön mondta egy hete a cukoriparban nyomon követhető visszaélések kapcsán. Ugyanezek a disznóságok más-más iparágakban is megtalálhatóak. Ezek a disznóságok arról szólnak, hogy vannak olyan céghálók, amelyek kibújnak az adófizetési kötelezettség alól. Azok az információk, amelyek közel három hete láttak napvilágot, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról bizonyítják: súlyos hivatali nem cselekvések jöttek létre. Nem vizsgálják ki ezeket az ügyeket megfelelőképpen. Fölvetődik annak a gyanúja, hogy itt csupán az állam hibájáról van szó, vagy arról, hogy vannak olyan gazdasági háttérkörök, amelyek el tudják azt érni a hivatalnál, hogy ezek a vizsgálatok ne menjenek végig.

– Miniszterelnök úr! A Lehet Más a Politika megpróbált nyilvánosan tisztán látni ebben a kérdéskörben, ezért kezdeményeztünk vizsgálóbizottságot. Reméljük, hogy ön is szeretne nyilvánosan tisztán látni ebben a kérdéskörben, s támogatja. Ezért is kérdezem:

• Támogatja-e pártja ezt a vizsgálatot?
• Van-e önöknek terve az ezen típusú adócsalások csökkentésére?
• Van-e szándéka a felelősök nevének nyilvánosságra hozására.

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Mint az ön hozzászólásának címe is mutatja, komoly ügyről van szó, és valóban fölmerül az a kérdés, hogy ki ellenőrzi az ellenőröket. A magyar jogban az a megoldás, hogy parlamenti szerv, az Állami Számvevőszék rendszeresen vizsgálja az ellenőrzési eljárások során a jogszabályok betartását, és azt is, hogy a hatóság a költségvetés érdekeit szem előtt tartva járt-e el. Az Állami Számvevőszéknek nyilvánosságra kell hoznia az összes ilyen jelentését. Tehát mindenfajta vizsgálóbizottság előtt azt javasolnám az érdeklődő képviselőknek, hogy az Állami Számvevőszéket használjuk, úgy, ahogy egy parlamenti szerv esetében ez lehetséges és szükséges.

– Képviselő úr! Meggyőződésem szerint, aki adót csal, annak börtönben van a helye! Az adócsalókkal szemben a lehető legkeményebben föl kell lépni Ezt az alapelvet követjük, ez alól senki sem bújhat ki, lehet kicsi vagy nagy, magyar vagy nemzetközi cég, a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, és ebből az elvből a kormánykoalíció és én személy szerint sem fogunk engedni. Akinek pedig bármilyen törvénytelenségről tudomása van, fölfogásom szerint annak kötelessége, hogy ezt a hatóság felé jelentse, a hatóságok pedig kötelesek az eljárásokat kivizsgálni, és az erre szóló utasításokat megkapták.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök úr! Ön szépen átdobta a labdát az Állami Számvevőszékhez, viszont az Állami Számvevőszék elnöke azt mondta: az Állami Számvevőszék nem tűzoltó testület, csak a tűzvédelmi szabályok betartására ügyel. Márpedig most tűz van, ég a ház, és az adómorál kérdéskörében csúnya problémát vet föl az, ha ez az ügy feltáratlan marad.

– Miniszterelnök úr! Az ön frakciójának a képviselői voltak azok a mai napon, akik a költségvetési bizottság ülésén levetették a napirendről azt a kérdést, hogy az ÁSZ vizsgálja ki ezt az esetet. Úgy érzem, hogy itt a Fidesznek is van felelőssége. Újra kérdezem: tudna-e ön és frakciótársai támogatni, egy vizsgálóbizottságot azért, hogy a politikai felelősséget is meg tudjuk állapítani: hogyan lehet az, hogy 2007 óta ilyen szintű adócsalások vannak az országban?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! A hatályos törvényeknek megfelelően támogatom a vizsgálóbizottságot, ha az egyedi ügyekben a konkrét vizsgálat lezárult, tehát megtörtént a rendőrségi és az ügyészségi nyomozás. Ha ez megtörtént, akkor utána következhet a politikai felelősség megállapítása, de amíg nincs megállapítva a jogi felelősség, addig nincs miről beszélni, mert nincs politikai felelősség, a helyes sorrendet a magyar jogrendszer szabályozza.

– Képviselő úr! Konkrét ügyekben a rendőrség és az ügyészség eljár, és ha ezek után szükséges, akkor politikai felelősséget lehet megállapítani, egyébként pedig az adóhivatal eljárásrendjének minőségét, nem egyedi ügyeket, hanem annak az eljárásrendjének a minőségét az Állami Számvevőszék köteles folyamatosan a jelentésében önök elé tárni. Ez az útvonal, ez a szabályrendszer. Van ebben lehetőség, kérem, használják ki! Ha úgy látják, hogy szükség van rá, tegyenek feljelentést, bejelentést, és indítsanak eljárásokat. De még egyszer mondom: minden adócsalónak Magyarországon börtönben a helye, és hiszem azt, hogy előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Mikor látják be, hogy a 27 %-os élelmiszer Áfa csak a bűnözőknek tetszik?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszterelnök úr! Nagyon sok szó esett már a NAV-botrányról, és úgy látom, azért abban is van némi konszenzus, hogy ennek a politikai részét egy vizsgálóbizottságnak kellene kivizsgálni. De azt gondolom, hogy – miután tűzoltásról is szó volt – közben a tüzet el kellene oltani, ugyanis erre a vizsgálóbizottság biztosan nem alkalmas. Ami alkalmas lehet, az az, hogy ennek a tűznek az alapvető forrását megszüntetjük, tehát alapvetően csökkentjük azt a lehetőséget, amivel most ez a bűnözői kör visszaél. Tudjuk, hogy minden gyors felhasználású terméknél – az élelmiszertől a vasig – van áfacsalás azért, mert iszonyatosan magas különbségek vannak Európán belül. Azt is tudjuk, hogy rendészeti módszerekkel ekkora volumenű különbséget soha nem lehet megfogni, sokkal előbbre járnak a bűnözők ezekben az ügyekben, mint régen.  Persze vannak olyan ügyek, amelyeket elkezdett a kormány, mint a fordított áfa, amelyeket kezelni tud. Ebben közösen meg kell győznünk az Európai Uniót, hogy a fogyasztásig menő áfánál is engedjenek meg bizonyos fordított áfát alkalmazni. A vasra, a cukorra biztosan jó, de az alapvető élelmiszereknél nem lesz elég, ha a fél disznónak az áfacsökkentése lesz, mert már negyedelt disznókat hoznak.

– Miniszterelnök úr! Itt fordítva kellene tenni! Ne hagyjuk meg ezt az óriási lehetőséget a maffiának. Higgye el, hogy mindenhol visszaélnek vele! Romániában már végigkísérik a kamionjainkat Bulgáriáig, ha cukrot szállítanak, mert náluk még van határ. Nálunk nincsen határ. Nálunk egy határ van: lejjebb kell vinni az áfát. Nagy levegőt kell venni, és egy százmilliárdot áldozni erre az ügyre! Kérdezem:

• Mikor látják be végre, hogy a 27 %-os élelmiszer Áfa csak a bűnözőknek tetszik?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Annyit talán idézzünk föl, hogy a gabonaszektorban ’12 nyarán bevezettük a fordított adózást, ’14 januárjától pedig az élő- és a félsertéseket besoroltuk a kedvezményes 5 százalékos áfakulcs alá. A napokban küldtük el Brüsszelbe azt az igényünket, hogy a cukornál is a fordított áfát bevezethessük. Amit ön javasol, vagyis hogy további áfacsökkentéseket hajtsunk végre, ebben a pillanatban nem lehetséges, mert amit a magyar gazdaság megtermelt, azt elköltöttük a következő célokra: 2014-ben bevezetjük a kiskeresetűek adókedvezményét, továbbvisszük a munkahelyvédelmi akciótervet, bevezetjük a gyed extrát és egy 20 százalékos rezsicsökkentést. Ez szerintem óriási teljesítmény. Emellett a magyar költségvetésben nincsen hely rövid távú áfacsökkentésre.

– Képviselő úr! Ha a magyar gazdaság nagyobb teljesítményt mutat, ha gyorsabb a növekedés, akkor ez a vita értelmesen lefolytatható. Ma, ebben a pillanatban sajnos nem tudjuk értelmesen lefolytatni, mert – még egyszer mondom – a magyar gazdaság által megtermelt jövedelmeket ezekre a célokra elköltöttük. A gazdaság teljesítménye ennyit enged. Ha többet tennénk ennél, azt csak hitelből tudnánk megtenni, márpedig hitelből Magyarországon szociális kiadásokat a jövőben sohasem fogunk finanszírozni, mert az ország kétszer kis híján belepusztult egy ilyen politikába. Ezért kérem, hogy a kiskeresetűek adókedvezményével, a munkahelyvédelmi akciótervvel, a gyed extrával és a 20 százalékos rezsicsökkentéssel vágjunk bele a 2014. évbe, és az áfacsökkentésre később térjünk vissza, ha nőtt a magyar gazdaság teljesítménye.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Nyilván lehet azt vitatni, hogy egy kormánynak milyen a gazdaságfilozófiája, és hogy kin akar és hogyan segíteni. Nekem határozott álláspontom: azok közül az elemek közül, amiket felsorolt, biztos van olyan, ami kiváltható lett volna a legszegényebbeknél egy áfacsökkentéssel. Azt gondolom, hogy érdemes még mindig átértékelni azt a filozófiát, hogy a gazdagoknál hagyunk-e nagyobb pénzt azzal, hogy újabb kedvezményeket adunk bizonyos adóágaknál, vagy pedig a legnagyobb rezsielemből – hiszen a magyarországi fogyasztás 37 százalékát az élelmiszer teszi ki – érdemi csökkentés legyen. Tehát én újra megismétlem: benyújtottuk ezt a javaslatunkat, gondolják végig, a szakma nagyon várja, főleg a magyar élelmiszeripar és a szegény emberek érdekében.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Értem az ön indítványát. Bírálta a mi magas áfakulcsokra építő gazdaságpolitikánkat, ezért szükséges fölidéznem a következő tényeket: 2004-ig az élelmiszerekre vonatkozó áfakulcs 12 százalék volt, ezt az önök kormánya fölemelte 15-re. Utána 2009-ben fölemelte 25 százalékra, majd 2006-ban még volt egy olyan trükk is, hogy a választás előtt levitték 25-ről 20 százalékra, a választás után meg visszaemelték. Tehát azt gondolom, hogy áfaügyben bennünket támadni nem föltétlenül okos politika az önök részéről. Én azt gondolom, hogy a valaha volt legnagyobb áfaemeléseket az élelmiszerek esetében éppen az önök korábbi kormányai hajtották végre.

Miért veri át az embereket a foglalkoztatottsági adatok statisztikai manipulálásával a kormány?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Rendszeresen újjáéledő vita a kormánypárt és a Jobbik között az, hogy vajon nő-e a foglalkoztatottság Magyarországon, és ez milyen összetevőkből áll. Hogy is áll jelenleg a helyzet? Van egy regisztrált munkanélküli. A regisztrált munkanélkülit megkeresi a munkaügyi központ, és választás elé állítják. Azt mondják neki, hogy elfogadod-e, kedves barátom, 37 ezer forint nettóért a felajánlott közmunkát 6 órában. Ha nem fogadja el, akkor törlik a regisztrált álláskeresők közül – a kormány csökkentette a munkanélküliséget. Ha elfogadja ez a derék jóember a nettó 37 ezer forintos közmunkát, akkor két legyet üt egy csapásra a kormány: törlik a regisztrált álláskeresők közül, és eggyel nő a foglalkoztatottak száma. 200 ezerrel így növeli a kormány a foglalkoztatást a saját tervei szerint. A téli időszakban újabb 200 ezer embert föl szeretne venni, új közfoglalkoztatottakat szeretne rendszerbe állítani. Csakhogy ez a munkahelyteremtés nem az, amiről önök beszéltek!

– Miniszterelnök úr! Megnéztük a 2010-es választási programját a Fidesznek, abban az szerepel szó szerint a 27. oldalon: az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg. Önök tehát nem arról beszéltek 2010-ben, hogy megcsinálják majd az egymillió közmunkás országát 37 ezer forintos nettó keresettel rendelkező emberekből! Önök azt mondták, hogy a vállalkozások fognak munkahelyeket teremteni.

– Nos, a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál. 1 millió 826 ezer ember dolgozott 2010-ben. 2012-ben 1 millió 817 ezer. Ebből nem úgy tűnik nekem, hogy nőtt a vállalkozásoknál a foglalkoztatottak száma, sőt, a legalább öt főt foglalkoztató cégeknél csökkent, a közmunkások számát viszont valóban emeli a kormány.

• Miért veri át az embereket a foglalkoztatottsági adatok statisztikai manipulálásával a kormány?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Arról a tényről, hogy a vállalkozásoknál alkalmazásban álló emberek száma nőtt vagy nem, ha megengedi, én most itt nem bonyolódnék önnel vitába. Minden egyes adat arról szól, hogy a kormányváltás óta a piacon alkalmazott emberek száma nőtt.

– Képviselő úr! Igyekszem a lehető leghiggadtabban válaszolni az ön fölvetésére. Az a hang, amit önök folyamatosan megütnek a közmunkásokkal, s a közmunkaprogrammal szemben, arra a szomorú tényre irányítja rá a figyelmet – nem akarom önt megbántani, de –, hogy valójában a magyar realitásokról önöknek nagyon kevés fogalmuk van. Ha önök azt gondolják, hogy azokat az embereket, akik ma közmunkához jutnak, tudnák alkalmazni a vállalkozások, akkor önök tévednek. Vannak adataink arról is, hogy jelentős százalékuk képes lenne a közmunkából visszalépni a piacra, de a legnagyobb részük nem lép vissza.

– Képviselő úr! Azt javasolom önnek, hogy ha tudni akarja, milyen a magyar valóság, akkor menjen el egy ilyen téli képzési programra, és nézze meg, hogy mire tanítjuk ott az embereket: írni, olvasni és alapvető civilizációs funkciókra. Most az a kérdés, hogy azt kell-e csinálnunk vajon, amit ön javasol. Ön azt javasolja, hogy hagyjuk békén ezeket az embereket, küldjünk nekik szociális segélyt. Ezzel szemben mi azt javasoljuk: lehet, hogy ezek az emberek nem fognak majd állást kapni a piaci gazdaságban, de a magyar állam tud szervezni nekik olyan munkát, hogy a 22 500 forintos segély helyett munkabért kapjanak. Fölkeljenek reggel, és a gyerekeik azt lássák, hogy fölkeltek, elmentek dolgozni, pénzt hoznak haza, és a munkájukkal tartják el a családjukat. Miért becsülik le önök ennek a jelentőségét? Ennek nemcsak néhány tízezer családnak az életére van jelentősége, hanem egész Magyarország számára!

– Uraim! Vessünk számot a realitásokkal! Ezek az emberek nem fognak laboratóriumban fehérköpenyes munkát végezni, amikor most éppen írni és olvasni próbáljuk őket megtanítani. De ezek az emberek megbecsülést érdemelnek, elismerést érdemelnek, mert részt akarnak venni ezekben a programokban, képezni akarják magukat, és munkából akarnak megélni. Ahelyett, hogy támadnák a közmunkaprogramot, nagy tisztelettel arra kérem önöket, becsüljék meg ezeket a magyar embereket, és ezen keresztül támogassák a magyar közmunkaprogramot.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszterelnök úr! Nagyon örülök, hogy közelebb érzi magát a néphez, hozzám. Én egyébként egy alföldi tanyán élő ember vagyok, több szomszédom is jelenleg a közmunkaprogramok valamelyikében vesz részt. Szó sincs arról, hogy mi támadnánk ezt. Mi azzal foglalkozunk, amivel önök nem, a munkahelyteremtéssel. Az ugyanis szociálpolitikai intézkedésnek tekinthető, hogy ezeket az embereket behívják közmunkázni, aztán értelmes munka híján hazaengedik őket. Ez egy 37 ezer forintos állás, amit az adófizetők pénzéből fizetnek ki. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. Az elnök csenget.) A közmunkások ugyanis jelenleg nem nettó befizetői a költségvetésnek. Ezekkel az emberekkel kozmetikázza a foglalkoztatási statisztikákat a kormány, miként beletartoznak azok a magyarok is, akik külföldre mentek, Matolcsy György szavai szerint félmillióan. Nagyon rossz a helyzet, és én attól tartok, azzal, hogy ha megpróbálják hasonló módon félrevezetni az embereket, csak súlyosbítják ezt a problémát.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! Szóval, ön nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ma Magyarországon 200 ezer embernek azért adunk közmunkát, hogy kozmetikázzuk a munkahelyi adatokat. Gratulálok önnek! (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Így van.) Miért nem néz mögé, miért nem viselkedik keresztény magyar emberként, és miért nem érti meg, hogy a kormányzatnak azokkal az emberekkel is törődnie kell, és ha lehet, munkát kell számukra adni, akik nem tudnak és nem is tudnak a jövőben sem elhelyezkedni a piaci gazdaságban? Ön támadja ezeket az embereket. Lenézi őket, kritizálja őket, és a programot, amit az ő érdekükben indítunk, nem a dolgok lényegéhez tartozó helyes programnak minősíti, hanem politikai trükknek azért, hogy javítsunk valamilyen statisztikákat. Ezt a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz nevében a leghatározottabban visszautasítom. Van bennünk társadalmi felelősségérzet, van bennünk keresztény erkölcs, és ezekért az emberekért felelősséget érzünk. Ha teszünk értük valamit, azért tesszük, mert fontos az ő sorsuk a mi számunkra; mert minden magyar felelős minden magyarért – jó lenne, ha a Jobbik is megtanulná ezt! (Közbeszólások a Jobbik soraiból. Nagy, hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban Az elnök csenget, többször csenget.)

Hogyan kell értenünk azokat a kijelentéseit, amiket hazai nukleáris fejlesztési tervekkel kapcsolatban nemzetközi színtéren tett?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Miniszterelnök úr! Ön Japánban, Indiában és Nagy-Britanniában is olyan nyilatkozatokat tett, amelyek egyértelművé teszik, hogy további nukleáris blokkokat kíván építeni Magyarországon, és hogy ön az ebből származó áramot már most olcsónak tartja. Az is kiderült, hogy mindezzel nem sokat kíván várni.

– Miniszterelnök úr! Amiket ön mindenfelé állít, az egyrészt szakmailag értelmezhetetlen, másrészt pedig politikailag több mint problémás. Nem érthető, hogy miért nemzetközi szinten, népszerűsíti úgy a terveit, hogy itthon még egy szakbizottsági ülést sem tudott összehívni. Az ön párttársai azt mondják, hogy nem időszerű erről a kérdésről beszélni, miközben ön a fél világon erről beszél.

– Miniszterelnök úr! Ön technológiai segítséget vár Japántól az építkezésekhez. Japántól, ahol a mai napig nem sikerült elhárítani az egész bolygót fenyegető nukleáris katasztrófát, és az ország nemzetközi segítséget vár az eddig 250 milliárd dollárba került fukusimai károk elhárításához. Mégis, milyen segítséget szeretne a nukleáris poklot megjárt japánoktól, miközben itthon az oroszok már a spájzban vannak. (Derültség a kormánypárti padsorokban. Wittner Mária: Bespájzoltatok?) A Rosatom irodát nyitott Budapesten –  és tudomásunk szerint egyedül ők adtak be olyan pályázatot, ami az építésre is és a finanszírozásra is vonatkozik. Vagyis az ön nukleáris reneszánsza azzal járna, hogy az ország nyakig eladósodna az oroszoknak.

– Miniszterelnök úr! Az atomenergia felhasználása fölött ugyancsak eljárt az idő, fajlagosan a legdrágább energiaforrásról van szó, drasztikus idő- és költségtúllépések vannak az összes erőműnél, ami épül, ráadásul a katasztrófák minden biztonsági intézkedés ellenére, úgy tűnik, kivédhetetlenek. Kérdezem:

• Ez is a szabadságharc része?
• Tudni szeretnénk, hogy ha az atomerőmű-bővítés ilyen központi eleme a gazdaságstratégiájának?
• Miért nem ejtett róla egyetlen szót sem a választási és a kormányprogramjában?
• Miért nem hajlandó egyetlen kérdésre sem válaszolni az áramárral és a  tervezett bővítés várható költségeivel kapcsolatban?
• Miért gondolja úgy, hogy van felhatalmazása erre a bővítésre?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselő asszony! A későn jövésnek van hátránya is meg előnye is; itt most a hátrányával kell szembesülnünk. Létezik egy 25/2009. számú országgyűlési határozat. A címe a következőképpen hangzik: Az atomenergiáról szóló ’96. évi törvény (7) bekezdése alapján a Paksi Atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokkok létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes elvi hozzájárulás megadásáról. Tehát erről döntöttünk; ráadásul 95 százalékkal döntöttünk. Az MSZP 95 százalékkal szavazott, a Fidesz 78-cal, a KDNP 83-mal, az SZDSZ 79-cel és a függetlenek is 47 százalékkal, tehát azt kell mondanom, hogy teljes, összpárti konszenzus van amögött, hogy ez a beruházás megvalósuljon. (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban. Schiffer András: Vonjuk vissza! Az elnök csenget.)

– Tisztelt Képviselő asszony! A parlamenti határozat indoklása négy érvet hoz föl. Ha a szólása előtt utánanéz, akkor ezeket mind olvashatta volna. Rögzíti: a beruházás előkészítéséhez minimum 5+6 év szükséges; figyelembe kell venni, hogy milyen forrásszerkezetben biztosítható a villamosenergia-ellátás biztonsága hosszú távra; megállapítja, hogy a villamosenergia-termelés szerkezetében meghatározóan pozitív szerepe van a Paksi Atomerőműnek, majd utána érveket hoz föl – gazdaságiakat, társadalmiakat, környezetvédelmieket és szakmaiakat – amellett, hogy miért érdemes ezt megvalósítani.

– Tisztelt Képviselő asszony! Magyarország kormánya és miniszterelnöke ezekben az ügyekben összpárti, 95 százalékos parlamenti felhatalmazás alapján jár el, és végzi a munkáját.

+

SZÉL BERNADETT: – Miniszterelnök úr! Nagyon jól ismerem ezt a passzust, és azt is tudom, hogy milyen problémák vannak ezzel kapcsolatban. Ön teljes tévedésben él. (Felzúdulás az Fidesz padsoraiban. Németh Szilárd István: Biztató, hogy te nem vagy tévedésben! Az elnök csenget.) Önök nem arra kaptak felhatalmazást, hogy a bővítés megkezdődhessen, hanem arra, hogy egyáltalán az előkészítést felmérjék. De ha megnézi azt, hogy a magyar lakosság mit gondol erről a kérdésről, az talán még ennél is beszédesebb. Két év vizsgálatai igazolják, hogy a lakosság 62 százaléka elutasítja a paksi bővítést, de ha az oroszok csinálják, akkor már 70 százaléka.

– Miniszterelnök úr! Ezek között az emberek között az ön szavazói is ott vannak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ott, ott!) Szeretném arra emlékeztetni: lehet, hogy úgy gondolja, hogy egy 2009-ben született – félreértelmezett – döntés nyomán erre felhatalmazása van, de akkor a kormányprogramban vagy a választási programjában erről meg kellett volna emlékeznie.

+

ORBÁN VIKTOR: – Természetesen sohasem zárhatjuk ki, hogy bármelyik magyar parlamenti képviselő teljes tévedésben legyen. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Ennek a kockázatát százszázalékos biztonsággal nem lehet kizárni; horribile dictu az Európai Unióban sem. De azért elmondom: épp a napokban tartott nagy nemzetközi konferencián az Európai Unió energiaügyi biztosa is fölszólalt. Oettinger úr azt mondta: a helyzet úgy fest, hogy nem lesz olyan zóna Európában, amelynek árammixében ne lenne majd atomáram, vagyis az atomenergia-mentes áramellátás Európában nem kivitelezhető.