A kérdésekből tallózunk. Fordult, nagyot fordul a világ! Most azok a szocialisták lettek a hangoskodók, akik az elmúlt esztendőkben boldog szép jelent, s még szebb jövőt ígértek, a magyarázkodók pedig azok, akik lázadón közvetítették a valóságot, az elégedetlenséget és a sérelmeket. A korábbi megszólítók váltak megszólítottakká. Nekik kell megmagyarázni, hogy miért zöld a piros, és miért sárga a kék. Bár tegyük hozzá: szívesen emlékeztetnek!  És jöttek az újak: a Jobbik és az LMP! Harcos „ifjak" a T. Házban. Tény, ami tény: folyamatos a zaj. Az elnök csenget. Így kezdődik. Mindig így kezdődik...

Ki kérjen bocsánatot?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Lázár János A Fidesz frakcióvezetője  a lex Borkai néven elhíresült legutóbbi alkotmánymódosításuk expozéjában – ami arról szól, hogy a katonáktól, a rendőröktől és a titkosszolgáktól hosszú távon el kívánják venni a választásokon való indulás lehetőségét - hosszan fejtegette, hogy meggyőződése szerint a magyar rendőrség mentalitásában és gondolkodásmódjában az 1963-ban a kommunisták által újjászervezett rendőrséghez képest semmilyen tekintetben nem történt változás. Szinte megegyező szerkezetben és mentalitásban működik a mai rendőrség, félre nem érthető kritikát fogalmazott meg a rendőrtisztek demokratikus elhivatottságát illetően. Kérdezem:

• Lázár János azon véleménye, miszerint a magyar rendőrség mentalitásában és gondolkodásmódjában '63 óta nem sok változás történt, a kormány hivatalos álláspontja-e?
• Lázár Jánoshoz hasonlóan aggályosnak tartják-e, hogy a ma szolgálatot teljesítő rendőr- és honvédfőtisztek egy része a hetvenes-nyolcvanas években szerezte a diplomáját?
• Ha Lázár János véleménye egyezik a kormány hivatalos álláspontjával, akkor a belügyminiszter urat, aki a kilencvenes években felső vezetőként maga is szolgálatot teljesítő rendőr volt országos rendőrfőkapitányként, az első Orbán-kormány belügyminisztereként milyen felelősség terheli a frakcióvezető úr által felvázolt álláspontok fennmaradásáért?

– Ha Lázár János csak a magánvéleményét s nem a Fidesz és a kormány hivatalos álláspontját fejtette ki, akkor kérem államtitkár urat és önön keresztül miniszter urat, hogy álljanak ki a rendőrség állománya, saját egykori és mostani kollégáik védelme érdekében, emeljenek szót a hivatásos állományt becsmérlő mondatok, valamint a rendőrök és katonák állampolgári jogait szükségtelenül korlátozó alkotmánymódosító javaslat ellen!

+

KONTRÁT KÁROLY (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! A közbiztonság helyreállítása ma Magyarországon a legfontosabb nemzeti ügy. Ami eddig volt, az rossz volt, ami ezután lesz, az jó lesz! Ezért van szükség alkotmánymódosításra, ezért volt szükség a büntető törvénykönyv módosítására, a három csapás törvény elfogadására, a közbiztonság javítását szolgáló törvényjavaslat benyújtására.

– Mi úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak új rendőrségre és új rendőrségi morálra van szüksége, ezért végérvényesen – ha húsz év késéssel is –, egyszer s mindenkorra a politikát és a rendészeti szervek világát egymástól teljesen el kell választani! Ennek jegyében az alkotmánymódosítás tiszta vizet önt a pohárba. Egyértelműen és világosan megtiltja a politikai szerepvállalást. A rend megteremtéséhez a fejekben is rendet kell tenni! Először a politikát jogilag kell elvágni a rendvédelemtől. Ez azt jelenti, hogy aki fegyveres testület tagja, választójoga van, de nem választható sem polgármesternek, sem országgyűlési, sem európai, sem helyi képviselőnek.

– Képviselő úr! A közbiztonság megteremtése érdekében a nemzeti együttműködés kormánya a nemzeti konzultációra alapozva, az emberek véleményét figyelembe véve konkrét intézkedéseket tett, konkrét törvényjavaslatokat, világos programot nyújtott be a Tisztelt Ház elé. Bízom abban, hogy ha a rendet, a közbiztonság megteremtését ön is fontosnak tartja, akkor támogatni tudja.

+

HARANGOZÓ TAMÁS: – Én nem gondolom, hogy a depolitizálást ezzel az eszközzel kell elérni, szerintem sokkal jobb lenne, ha nem egy párt által elfogadott nemzeti együttműködési nyilatkozatot kellene ráerőszakolni egy fegyveres testületre, hogy azt ott minden egyes helyiségben ki kelljen tenni. Szeretném megkérdezni:

• Végiggondolták-e például azt, hogy a függetlenként indulni kívánó kistelepülési képviselők esetében hol van a politikai összeférhetetlenség?
• Lázár úr által - merthogy a kérdésemre nem válaszolt - Pintér urat és Hatala főkapitány urat, de egyébként az egész honvédvezetést személyében is érintő rágalmakra miként kíván válaszolni?

– Azt kérem továbbra is, hogy kérjenek bocsánatot, és azt kérem, hogy a bűnt üldözzék, ne pedig a bűnüldöző szerveket!

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! Először arra gondoltam, hogy nem hallok jól. Én kérjek bocsánatot? Hát önöknek kellene bocsánatot kérniük azért, amit az elmúlt nyolc évben az országgal, az ország közbiztonságával tettek! Önök tízezrével hajtották el a hivatásos pályáról a rendőröket, a katonákat, és ön kéri számon rajtunk ezt a törvényjavaslatot? Azt a törvényjavaslatot kéri számon, amely tiszta és világos viszonyokat akar teremteni ebben az országban. Képviselő úr, úgy gondolom, ha reálisan szemlélődik, akkor önnek kell bocsánatot kérnie a hivatásosoktól, de nemcsak a hivatásosoktól, hanem az egész országtól!

Osztogatás vagy fosztogatás?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Megtudhattuk, hogy az árvíz sújtotta borsodi településeken a kormány ura a helyzetnek, és nem történtek fosztogatások, tehát minden rendben van. Ezzel csupán egyetlenegy probléma van. Én a hétvégén is ott voltam Alsózsolcán és Felsőzsolcán, és láttam, hogy ebből egy szó sem igaz! Felsőzsolcán is történtek fosztogatások, betörések, sőt még a védekezésre kiérkezett rendőröket is meglopták. Ha képviselőtársaim esetleg kételkednének a szavaimban, engedjék meg, hogy bemutassam a karzaton helyet foglaló Dimény Helgát. Az ő felsőzsolcai házát, amely romba dőlt, cigány bűnözők fosztották ki, őt pedig életveszélyesen megfenyegették. Esetleg ajánlom figyelmükbe, hogy nyugodtan beszélgessenek vele. – Borsod megyében elszaporodtak az állatkínzások is. A múlt héten Miskolcon szadista módon elkövetett kutyagyilkosságok történtek. A közös a két esetben – nem nehéz kitalálni –, hogy az elkövetők cigányok voltak.

Kérdezem:

• Mikor kíván a kormány ebben az ügyben a szavak szintjéről a tettek mezejére lépni?
• Mikor tapasztaljuk majd, hogy az állatvédelmi törvényben foglaltak szerint az elkövetők letöltendő szabadságvesztésben részesülnek, és a rendőrség megfelelően fellép az ilyen esetekben is?

+

TÁLLAI ANDRÁS (belügyminisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Azt gondolom, hogy ilyen helyzetben - amibe Borsod megye, több ezer család és több mint harminc település került - nem a riogatásnak van itt az ideje, hanem az összefogásnak. Ön a felszólalásában nem a valóságot állítja! Tisztázzuk, mi az, hogy fosztogatás: a „fosztogatás" szó azt jelenti, hogy valamit rendszeresen, házról házra többen tesznek meg. A mai napon, amikor kiderült, hogy ön ezzel kapcsolatban kérdést tesz fel, újra felhívtuk a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányságot, s a főkapitány úr maga adott tájékoztatást arról, hogy az árvíz idején ilyen jellegű bejelentés egyetlenegy sem érkezett. Az árvizet követően is csupán két esetben tettek feljelentést a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányságon, amikor, igen, őrizetlen magánlakásból elvittek értékeket. A nyomozás egyébként ebben az ügyben megindult, függetlenül attól, hogy az elkövető cigány vagy nem cigány, mert véleményem szerint abszolút nem ez a lényeg. Remélhetőleg a tettesek meg fogják kapni méltó büntetésüket.

– Képviselő úr! Azt állítani, hogy az árvíz kapcsán ebben az országban fosztogatás és rablás van, egyszerűen képtelenség. Javaslom egyébként, hogy ön mint felelős közszereplő, inkább abba az irányba menjen el, hogy az ott élő embereket megnyugtassa. Tegye azt, amit a kormány, amely azon gondolkodik és cselekszik, hogy miként lehet ezeken az embereken segíteni.

+

EGYED ZSOLT: – Hát én meg azt szeretném mondani, hogy az árvíz idején ott voltam mindennap Felsőzsolcán, viszont az önök megválasztott képviselője csupán egyetlenegyszer járt arra, amikor a köztársasági elnök úr mellett kellett parádézni. Én önökkel ellentétben kimegyek, és beszélgetek az emberekkel, és tíz emberből tíz azt állította, hogy fosztogatások voltak, kirabolták az embereket, elvitték az értékeket. Ajánlom a tisztelt kormánypártnak, hogy néha dugja ki a fejét a narancssárga ködből, és lássa meg a magyar valóságot!

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő úr kimondottan politikailag közelíti meg a kérdést, ami nagyon sajnálatos. Erre egyébként kettő bizonyítékot is említhetek. Az egyik: Borsod megyében, Felsőzsolcán és a térségben élők tudják, hogy a felsőzsolcai polgármesteri hivatal előtti tüntetést Jobbikos aktivisták szervezték. A másik: konkrét tény, hogy Jobbikos képviselő az MSZP-s polgármesterrel szervezett lakossági fórumot, amelynek egyetlen célja volt, hogy a jelenlegi kormányt szidják.

– Ön téved képviselő úr, amikor azt hiszi, hogy csak ön járt ezeken a településeken. Ugyanúgy ott voltak, vannak a Fideszes képviselők, mint egyébként a parlamentben megtalálható pártok többi képviselői is. Tehát ne akarjon ezzel kitűnni, és ne akarjon azzal kitűnni, hogy feszültséget gerjeszt a térségben!

Mikorra várható az M0-ás észak-budai szakaszának kiépülése?

BÚS BALÁZS (KDNP): – Az M0-ás autópálya a főváros és környéke közlekedéshálózatának a területszerkezet fejlődését és a fejlesztési potenciálok térbeli elrendezését lényegesen meghatározó, kulcsfontosságú eleme. Az észak-budai régió közlekedési hálózatából ma még több városszerkezeti jelentőségű elem hiányzik. Az M0-ás északi szakaszának átadása a 2-es és 11-es út között csak részbeni forgalomátrendeződést eredményezett. Az észak-budai szektorban az érintett agglomerációs településekkel sikerült kompromisszumos nyomvonalban megállapodni. A Megyeri híd átadása ugyan enyhítette, de nem oldotta meg a kialakult közlekedési helyzetet, amely a 10-es, 11-es út M0-ás nyomvonalán történő mielőbbi összekötését teszi szükségessé. Amíg ez nem jön létre, Belső-Óbuda közlekedését nagymértékben javítaná az aquincumi híd 10-es és 11-es főút közötti levezető útjának előkészítése, amelyről kormányhatározat is rendelkezik. A beruházás mielőbbi elindítása az M0-ás északi gyűrű és az ahhoz kapcsolódó agglomerációs települések kedvezőtlen forgalmi terhelését csökkentené.

– Államtitkár úr! Az elmúlt húsz évben érdemi közlekedésfejlesztés az észak-budai régióban a főváros részéről nem történt. Sőt mi több, tetézte a gondokat a főváros által elfogadott teherforgalmi koncepció, amely igencsak megnövelte a III. kerületi átmenő tehergépkocsi-forgalmat, és ennek igazi kárvallottjai az óbudai lakosok lettek. Az M0-ás körgyűrű észak-budai kiépítése enyhítené nemcsak a kerület, hanem az egész régió közlekedési gondjait, és biztosítaná a lakók nyugodt életvitelhez és egészséges környezethez való alkotmányos alapjogát.

• Mikorra várható az M0-ás észak-budai szakaszának kiépülése?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): – Az új kormány fejlesztési eszközeit jelentősen korlátozzák az ismert költségvetési nehézségek, valamint az a tény, hogy a kormány és a közeljövőben leköszönő fővárosi vezetés a 2007–2013 közötti közösségi források nagy részét már vagy felhasználta, vagy lekötötte. Jelenleg napirenden van a közlekedési operatív program nagyprojektjeinek felülvizsgálata.  Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy az M0-ás gyűrű továbbépítése országosan is a legsürgetőbb beruházások közé sorolható. A nemrég elkészített országos közútfejlesztési projektrangsorban 193 beruházásból a nagyon előkelő 14. helyet foglalja el.

– Az M0-ás gyorsforgalmi út 10-es és 11-es főút közötti szakaszának előkészítése megkezdődött. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. már rendelkezik az út jogerős környezetvédelmi engedélyével. Folyamatban van az építési engedélyhez szükséges engedélyezési terv megvalósításának előkészítése is. A tárca mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a beruházás legkésőbb a 2013-ig terjedő programidőszak végéig megkezdődjön.

– A Megyeri híd átadásával a forgalom valóban megnövekedett. Az életbe léptetett forgalomtechnikai intézkedések hoztak valamilyen megoldást, de messze nem véglegeset. Véglegeset csak az ön által is szorgalmazott M0-ás szakasz 10-es és 11-es közötti szakaszának belátható időn belüli megvalósítása fog hozni.

Legfertőzöttebb ország?

SZABÓ REBEKA (LMP): – A parlagfű virágzási időszaka már a nyakunkon, mintegy másfél millió ember fogja újra szénanáthásan, asztmásan és gyógyszereket szedve eltölteni a nyár utolsó hónapját. E népegészségügyi probléma megoldása komplex megközelítést kíván. Irtása mellett földhasználati reformra lesz szükség, változtatni kell bizonyos mezőgazdasági gyakorlatokon, az egyes művelési ágakhoz kapcsolódó szabályozásokon, és ahol lehet, teret kell engedni a bolygatott területek természetes regenerációs folyamatainak. A múlt csütörtökön megalakult parlagfű-kerekasztal szívesen lenne a kormány segítségére a szükséges intézkedések kidolgozásában. De addig is, szeretném megkérdezni:

• Meddig lesz hazánk Európa egyik parlagfűvel legfertőzöttebb országa?
• Milyen gyors intézkedéseket terveznek a parlagfűhelyzet kezelésére?
• Nem tartanak attól, a gazdálkodók kibújnak a parlagfű-mentesítés alól?
• Mit terveznek a Parlagfűmentes Magyarországért tárcaközi bizottsággal, illetve a meglévő monitorozó hálózatok támogatásával?

+

ÁNGYÁN JÓZSEF (vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár): – Valóban súlyos problémáról van szó, a környezet általános szennyeződése következtében lerontottuk az emberek immunrendszerét. Fontos, halaszthatatlan teendőink vannak, egyfajta tájgazdálkodásról kellene gondolkodnunk. A jelenlegi jogi környezet a tüneti kezelésre koncentrál. Tehát azt mondja, hogy ezt a szerencsétlen parlagfüvet le kell kaszálni mindenütt. Erre utal az élelmiszerláncról szóló törvény, az agrártámogatási törvény is, és azt is mondja továbbá, hogy ezt a lekaszált állapotot az egész vegetációs időszak alatt fenn kell tartani. Erre a feladatra a kormány 350 millió forintot különített el. A végrehajtást nehezíti, hogy bizonyos területeket egyszerűen nem lehet megközelíteni az árvíz és a belvíz következtében. Valószínűleg az egész környezethasználati rendszerünket át kell átalakítani.

+

SZABÓ REBEKA: – Nem látom indokoltnak, hogy a műveletlen területeket ellenőrizzük, a mezőgazdasági területeket viszont nem, holott nagyon sok olyan napraforgótábla van, ahol szinte több a parlagfű, mint a napraforgó. Másrészt pedig nagyon fontosnak tartjuk a tárcák közötti egyeztetést, ami most nem működik, a parlagfű meg közben terjed.

+

ÁNGYÁN JÓZSEF: – Valóban, az egész társadalommal kell egyfajta párbeszédet folytatnunk, hogy változtatni tudjunk. Nagyon fontosnak gondoljuk azt a társadalmi mozgást, ami a parlagfűmentes Magyarországért elindult. Számítunk arra, hogy az észrevételeik, javaslataik javítják a helyzetet. Szeretném még nagyon hangsúlyozottan elmondani: a nevelési programjaink tartalmi átalakításával - ami elindul már az általános iskolában - egyfajta egy másfajta környezettudatos személetet kell kialakítanunk.

Szemétégető a határon?

ROGÁN ANTAL (Fidesz): – Egy osztrák beruházó cég a magyar államhatártól körülbelül 640 méterre, Szentgotthárd városától 930 méterre akar felépíteni egy évi 325 ezer tonna hulladék elégetésére alkalmas égetőművet, három nemzeti park közvetlen közelében. A szemétégető az osztrák városoktól távol épül, ahol az uralkodó széliránynak köszönhetően ráadásul alapvetően Magyarországot, azon belül Szentgotthárd és az Őrség területét érné el a környezetszennyezés. Az elégetni kívánt hulladéknak csak 10 százaléka keletkezik az érintett Burgenland tartományban, ezért feltételezhető, hogy nem csak Ausztriában keletkező hulladékot kívánnak a térségbe szállítani. A tervezett hulladékégető-beruházásra az illetékes osztrák hatóságok minden magyar tiltakozás ellenére 2010 júniusában megadták a másodfokú engedélyt is.

– Abban, gondolom, egyetértünk, tisztelt miniszter úr, hogy a Magyar Köztársaság Kormányának és Magyarországnak nem érdeke, hogy ez az égetőmű megépüljön közvetlenül a magyar határ szomszédságában. A magyar kormánynak minden lehetséges eszközt figyelembe kell vennie, hogy ennek a beruházásnak az elindítását megakadályozza! Én egy olyan lehetőségre szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, ami ott lehetőségként megvan, hiszen az elégetni kívánt 325 ezer tonna hulladék 75 százalékát az osztrák fél vasúton akarja szállítani. Ez a terület csak egy magyar oldalról induló vasúti szakaszon keresztül közelíthető meg, tekintettel a hely adottságaira, ahol az osztrák vasútvonal belép magyar területre, és azt követően magyar területen keresztül kanyarodik vissza a heiligenkreuzi szemétégető telephelyéül szolgáló ipari parkba. Tisztelettel kérdezem:

• Van-e lehetősége a magyar kormánynak, hogy ennek a vasútvonalnak a működtetését megakadályozza, különös tekintettel arra, hogy 2008 óta egyébként nincs érvényes használatbavételi engedélye? Ráadásul a vonatkozó nemzetközi egyezmények is tiltják azt, hogy Magyarország területét hulladékszállításra tranzitútvonalként felhasználják.

+

FELLEGI TAMÁS (nemzeti fejlesztési miniszter): – Képviselő úr! A kormány elkötelezett abban, hogy megakadályozzuk a szemétégető fölépülését közvetlenül az osztrák-magyar határ közelében. Nem hagyjuk cserben a szentgotthárdiakat! Jelen pillanatban is több tárca bevonásával keressük azokat a jogi lehetőségeket, amelyek segítségével esetleg mi magunk is meg tudjuk akadályozni a szemétégető felépülését, anélkül, hogy osztrák bírósághoz kellene fordulnunk.

– Megvizsgáltuk azt a lehetőséget is, hogy a vasútvonal elbontásával meg tudjuk-e akadályozni ezt a folyamatot. Az a helyzet, hogy az osztrák oldalon egy körülbelül 3-4 kilométer hosszú iparvágányt kellene építeni kiváltásként, ami nyilvánvaló, hogy egy ekkora beruházás esetében, amelyet az osztrák fél tervez, elenyésző költséggel és munkateherrel jár, tehát valószínűnek tartom, hogy ez önmagában nem jelent megoldást.

– Más módon kell tehát az építkezés megakadályozására lépéseket tennünk. A következő osztrák-magyar megbeszéléseken központi témává kívánjuk tenni. Meggyűződésünk, hogy a magyar határhoz közeli hulladékégető tervének a szemétkosárban van a helye!

+

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): – Az osztrák fél eddig nem hallgatta meg a magyar tiltakozásokat, pedig jó néhány fórumon próbálkoztak a szentgotthárdiak és a környékbeliek. Én azt gondolom, hogy a nemzeti együttműködés kormányának erre az arrogáns osztrák fellépésre határozott és drasztikus magyar választ kell adni!

+

FELLEGI TAMÁS: – Szeretném még egyszer hangsúlyozni: azon vagyunk, hogy olyan megoldást találjunk, amellyel meg tudjuk akadályozni hogy a magyar határ mellé egy ilyen veszélyes üzem épüljön.

Augiász istállója?

IPKOVICH GYÖRGY, (MSZP): - Államtitkár úr! A nyári időszak hagyományosan alkalmas a városfejlesztési munkálatok elvégzésére. A helyi vállalkozók okkal és joggal várják az erre irányuló megrendeléseket. A támogatási szerződések aláírásának elodázásával késedelmet szenved az uniós források Magyarországra érkezése, ami a presztízsveszteségen túlmenően komoly gazdasági hátrányt is okozhat. Mintegy 40 milliárd forintról van szó! A tapasztalat szerint konszenzusos, egyhangú döntések születtek a regionális fejlesztési tanácsokban a támogatások odaítélésekor. Tehát ilyen módon politikai sandaságról nem igazán lehet szó a nevezett városok tekintetében. Arra kérem államtitkár urat, hasson oda, hogy sürgősen kössék meg ezeket a szerződéseket. Vannak már megkezdett munkák, amit az önerő erejéig már megindítottak, és ott állnak félbe maradva. Kérdezem tehát:

• A már pozitív döntést élvező város-rehabilitációs projektek esetében mikor kerül sor a támogatási szerződések aláírására?
• Meddig kívánják a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél zajló átadás-átvételi munkálatokra fogni a fejlesztési programok beindításával kapcsolatos késlekedést?

+

FÓNAGY JÁNOS (nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár): - Képviselő úr! A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség állapotát, Augiász istállóját, amit önöktől megörököltünk, rendbe kell tenni! A munka zajlik. Csak példaképpen mondom, hogy a közép-magyarországi régió városrehabilitációs pályázatai közül 14 esetben már engedélyezte a támogatás szerződését a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke. Ugyanakkor tovább folynak a visszásságokat felderítő vizsgálatok, amelyekre azért idő is kell, hogy kellő mélységben történjenek, hiszen a tisztességes vizsgálódás mindenkinek az érdeke.

– Ütemesen szedjük rendbe az előző adminisztráció által összekuszált rendszert. A kormánynak, a minisztériumnak nem áll érdekében bármit is késleltetni. - nincs ilyen ok, nincs is ilyen akarat. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a városrehabilitációs projektekkel összefüggésben a települések vonzáskörzetének kis- és középvállalkozásai innen jutnak elsősorban munkához. Már csak ezért is, ezek a projektek élvezik a kormány kiemelt figyelmét.

Közmunkaprogram?

LENHARDT BALÁZS (Jobbik): – Államtitkár úr! A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint jelenleg összesen 8 ezren vesznek részt közmunkaprogramban országos szinten, ezek a személyek nagyrészt időszaki munkát végeznek, például árvízi védekezést és helyreállítást. És 1200 főt leszámítva az ő foglalkoztatási programjuk is véget ér augusztus 31-én. Döbbenetes ez a szám annak tükrében, hogy 2010-ben  pontosan félmilliós a regisztrált munkanélküliek száma, és a 800 ezres rokkantnyugdíjas had jelentős része is egyéb megélhetési lehetőség híján százalékoltatta le magát.

– Tisztában vagyunk vele, hogy ez még az előző balliberális kormányzatok bűne, de a 29 pontos akciótervben utalás sem volt erre a fontos problémára, pedig a hivatali apparátusok rendelkezésükre állnak. Abból a gazdasági, strukturális válságból, amelyben az ország bent ragadt az elmúlt húsz esztendőben, csak gyors és határozott lépésekkel lehet kitörni. A korábbi világválságok tapasztalatai empirikusan igazolják, hogy csökkenő kereslet esetén a gazdasági növekedést az állam által finanszírozott kiadásokkal lehet leginkább elindítani. Az úgynevezett New Deal csodája is ebben rejlett: munkát adott az embereknek és vele keresetet, amelynek hatására az állami bevételek is újra emelkedni kezdtek.

– A foglalkoztatottság alacsony aránya a magyar gazdaság problémáinak egyik eredője, amely már többek között a nyugdíjrendszer fennmaradását is egészen rövid távon veszélyezteti. Itt nem ígéretekre, hanem intézkedésekre van szükség! Intézkedésekre, amely a szociális rendszer átalakítását is magában foglalja, hogy ne adófizetői pénzekből támogassuk a dolgozni nem tudókat vagy nem akarókat, hanem biztosítsunk számukra munkalehetőséget. Feladat bőven lenne minden településen, amibe nem tartozik bele a viccnek számító, valóban megtörtént galambszámlálás, de a magyar föld magyar kézben történő hasznosítása a közmunkaprogram által mindenképpen. Kérdezem:

• Mikor tervezik ezt az országosan koordinált és regionálisan és lokálisan lebontott közmunkaprogram elindítását, és körülbelül hány embert kívánnak foglalkoztatni általa?

+

CZOMBA SÁNDOR (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Nyitott kapukat dönget! A legfontosabb feladat ma Magyarországon a munkahelyteremtés, azt hiszem, ebben egyetértünk.

– Jelen pillanatban a szociális ellátórendszer és közfoglalkoztatási rendszer révén minden „támogatásos ember" után 28 500 forintot kap a vállalkozó, míg az önkormányzat az adott esetben értékteremtő vagy kevésbé értékteremtő feladatra pedig 85 ezer forintot. Tehát itt komoly baj van a rendszerrel. Szeretném jelezni: nagyon hamar változtatni fogunk ezen!

– Az „Út a munkához” program keretében a tavalyi esztendőben 140 ezer ember vett részt foglalkoztatásban, ebből hat hónap után ezer ember sem volt az elsődleges munkaerőpiacon. A hatékonysága szinte a nullával egyenértékű.  Megfordítjuk a rendszert: közmunkaprogramok fognak indulni, tárgyalásokat kezdtünk a legnagyobb fogyasztókkal, az állami beruházások végrehajtóival. Az árvíz nagyon sok területen megmutatta, hogy lehet gátakat, tározókat, egyebeket építeni; ezeket a lépéseket fogjuk a következő időszakban támogatni.

Kisgimnáziumok?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – A Nemzeti Erőforrás Minisztérium közoktatási helyettes államtitkárának közlése szerint a kormányzat ismét bevezetné a szóbeli felvételi vizsgát a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban, méghozzá rendeleti úton.

– A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok jelentős szerepet játszanak az oktatásügyi esélykülönbségek újratermelődésében. Márpedig – mint köztudott – az oktatási esélyegyenlőtlenségek egyik legfontosabb oka a korai szelekció. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok alapján is az látszik, hogy azokban az országokban, ahol korán szelektálnak – így Magyarországon is –, a szülők iskolázottsága határozza meg gyermekük iskolai teljesítményét és így később munkaerő-piaci esélyeit is. Míg azokban az országokban, ahol később van szelekció, a gyerekek nagyobb eséllyel küzdik le kezdeti hátrányukat. A korai szelekció nemcsak az esélyegyenlőtlenséget növeli, de az oktatási rendszer hatékonyságát is csökkenti. A magyar hat- és nyolcosztályos gimnáziumok épp ennek a korai szelekciónak a mintapéldányai.

– A tehetséggondozásnak az LMP meggyőződése szerint az egységes nyolc- vagy tízosztályos általános iskola falai között kellene folynia. Értetlenül állunk egy olyan intézkedés terve előtt, amely egyértelműen a rossz irányba mutat. Nehéz megindokolni a szóbeli felvételi újbóli engedélyezését. Az írásbeli felvételi már épp elég teret ad a 10, illetve 12 éves gyerekek amúgy is kérdéses versenyeztetésének. A kérdésünk:

• Igaz-e ez a hír? És ha igen, miért teszik ezt?
• Miért erősítik a korai szelekciót?
• Miért tűrik el és növelik tovább az iskolarendszer elmúlt években, évtizedekben kialakult igazságtalanságait?

+

HOFFMANN RÓZSA (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – A hír igaz. Magyarázatául a következőket tudom előadni: a nyolc- és hatosztályos gimnáziumok több mint húsz évvel ezelőtt jöttek létre sorban, azzal a határozott szándékkal, hogy a korán tehetséget mutató gyerekek intézményes nevelését megoldják. A tehetség a Renzulli-modell és több más modell értelmében viszont egy sokoldalú minőség, amelyet egy egyszerű tesztvizsgával nem lehet megállapítani. Ezért ezek az iskolák kezdettől fogva pszichológiai alapon hangsúlyt helyeztek arra, hogy megfelelő módon ki tudják választani a tehetséget, amely a tehetséggondozásnak az első lépése.

– Soha nem fordítottuk szembe a tehetséggondozást az esélyegyenlőséggel! Mi több, a felfogásunkban az esélyegyenlőség éppen azt jelenti, hogy minden gyerek megkapja a tehetségének, ambícióinak megfelelő képzést. Azt állítani, hogy ezek az iskolák a jómódú gyerekek intézményei lennének, ez olyan sztereotípia, amelyet soha senki nem igazolt. A gazdasági elit családjához esetleg akkor lehetne kötni ezeket az intézményeket, ha pénzes tanfolyamokon készítenék fel őket, amelyeket szándékozunk megtiltani. A szóbeli felvételi, a szóbeli beszélgetés egy olyan találkozási alkalom, amely segít abban, hogy a tehetségeket jobban kiválasszuk.

Klientúra...

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): – 2007 áprilisában megalakult a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, amelynek célja az örökségvédelmi munkák gyorsabb, szakszerűbb és költséghatékonyabb lebonyolítása volt. Tapasztalhattuk, hogy tevékenységük botrányoktól hangosan zajlott, és azóta sem csitultak a hullámok.

– A KÖSZ 2008-ban megbízást adott a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódó régészeti munkálatokra, 144-200 kilométer közötti szakaszra, 222 millió forint értékben. Mivel az MTA ilyen jellegű munka elvégzésére egymagában alkalmatlan, ezért igen érdekes módon alvállalkozót vont be a teljesítésbe. A hirdetmény nélküli meghívásos eljárás során az egyetlen meghívott, az MTA tulajdonában lévő Archeosztráda Kft. nyerte el a megbízást 126 millió forintos díjért. Mindez jól jelzi azt, hogy valójában nem lett olcsóbb a rendszer a központosítást követően. Az alábbi kérdéseimre várom az államtitkár asszony válaszát:

• Van-e tudomása személyes érintettségről a KÖSZ jelenlegi vezetői - Virágos Gábor és Belényesy Károly - és az Archeosztráda Kft. korábbi ügyvezetői között?
• Hogyan lehetséges, hogy míg a KÖSZ által régészeti munkával megbízott megyei múzeumi szervezetek esetében a szerződés előfeltétele volt, hogy nem vonhatnak be alvállalkozót a teljesítésbe, addig az MTA Régészeti Intézete ezt megtehette?
• Ellenőrizni fogja-e, hogy az MTA Régészeti Intézete mire használta fel a két vállalkozói díj közötti közel 100 millió forintos különbséget?

+

HOFFMANN RÓZSA (nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár): – Képviselő úr! Tudjuk, hogy az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának következtében óriási hiánnyal, pénzügyi hiánnyal küszködött az ország. Ezt a hiányt trükkök százaival igyekeztek eltüntetni. Ezen trükkök egyike volt Veres János és Hiller István 2007-ben megvalósult ötlete, hogy hozzák létre a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot, a KÖSZ-t. Ez arra is kiválóan alkalmas volt, hogy elvonják a megyék bevételeit, és a saját klientúrájukat támogassák! 

– A KÖSZ például kettős feltételrendszert alkalmazott a múzeumi szervezetekkel, illetve az MTA Régészeti Intézetével, az Archeosztráda Kft. egyik alapító tulajdonosával való szerződéskötései során. Míg a KÖSZ által régészeti munkával megbízott megyei múzeumi szervezetek esetében a szerződés előfeltétele volt, hogy nem vonhatnak be alvállalkozót a teljesítésbe, addig az MTA Régészeti Intézete ezt megtehette. Mindez a Régészeti Intézet számára rendkívüli lépéselőnyt jelentett az ily módon önkényes kapacitási korlátozásokat elszenvedő múzeumokkal szemben. Tovább fokozza a gyanút, hogy a KÖSZ jelenlegi vezetői, Virágos Gábor és Belényesi Károly a KÖSZ-ben való munkájuk megkezdése előtt az Archeosztráda Kft. munkatársai voltak, Belényesi Károly ügyvezetőként.

– Az ilyen és hasonló ügyek megakadályozására megnyugtató megoldást jelent a 2001. évi LXIV. törvény módosítása, ami jelentős változásokat fog hozni. Ennek egyik része a KÖSZ megszüntetése. A jogutód intézmény egyik magától értetődő alapfeladata lesz az MTA Régészeti Intézete teljesítéseinek ellenőrzése is. Ezen túlmenően arról is tájékoztatni kívánom képviselő urat, hogy a KÖSZ tevékenységével kapcsolatban ellenőrzési vizsgálatot rendelt el a minisztérium. Fájdalom, hogy a Régészeti Intézet vezetője tiltakozó levelet fogalmazott meg Matolcsy György, Fellegi Tamás és Réthelyi miniszter uraknak.

Bartha Szabó József