„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás„ okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Önnek, miniszterelnök úr volt esélye, mit gondol, a mai gyermekeknek van?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Miniszterelnök Úr! „A mélyszegénységből önerőből nem vezet út felfelé. A többség, a döntéshozók jelentős része is már csak a szegénység tüneteit látja, ennek alapján ítélkezik, de az odavezető utat nem vizsgálja.” – mondja Czibere Ibolya szegénységkutató szociológus.Egyáltalán ki a szegény ma Magyarországon? Ezek a családok nem csupán a fizikai nélkülözéstől szenvednek, hanem szinte teljes kirekesztettségben élnek, megfosztva a többség számára természetesnek tűnő jogoktól, egészségtől, oktatástól, biztonságtól, olyan alapvetőektől is, mint például a lakhatás biztonsága. Régen leírták már: az elnyomorodott életet kell néznünk, nem csak az üres pénztárcát. Van-e esélye ma bárkinek kiverekedni magát ebből a helyzetből? Önerejéből biztosan nincsen. Mivel a mélyszegénység öröklődik, egymás utáni generációk ebbe születnek, ebben nőnek fel, így nem tanulhatnak meg semmilyen módot, amely elősegítené ebből a kilábalást.

– Miniszterelnök Úr! - A kormány a segélyeket lenullázza, az oktatási és a szociális szféra átalakításának eredményeként egyenesen intézményesíti a szegénységet. Gyarapodni fog a szegények száma. Az utóbbi egy évben százezerrel nőtt. Most, a legújabb kutatások szerint a hét év alatti gyermekeknek a 42,4 százaléka él szegénységben.  Mindezek miatt kérdezem: 

– Ön szerint egy ugyanolyan körülmények között felnövő mai gyermeknek megvannak-e ugyanazok a lehetőségei, mint anno önnek?

– Ön, ha ma lenne gyermek, tanulhatna-e gimnáziumban, egyetemen és tanulhatna-e később a Soros Alapítvány által Amerikában?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): –Képviselő Asszony! Ami az utolsó kérdését illeti, arra biztosan válaszolhatok. Nem hiszem, hogy Soros György megítélne nekem ezentúl bármilyen ösztöndíjat. Ami azonban a dolog lényegét illeti: engedje meg, hogy először is elmondjam önnek azt, hogy a szegények száma Magyarországon nem nő, hanem csökken. Másodsorban szeretném tényként leszögezni: a munkából élők száma nő, a segélyből élők száma csökken. És miután a munkáért fizetett összeg nagyobb, mint a segély, ezért logikailag nem következhet ebből más, ha többen dolgoznak, és kevesebben kapnak segélyt, mint az, hogy egyébként,  akkor ma több pénzük van, mint korábban volt.

– Azt nem hiszem, hogy véleménykülönbség lenne közöttünk a tekintetben, hogy elfogadhatók-e a mostani állapotok. Mert én magam is azt gondolom - bár nem a baloldalon ülök -, hogy amíg csak egyetlen szegény ember is, aki önhibáján kívül szegény ember, addig az állapotok nem fogadhatók el. Tehát az ön kérdésére, mit lehet tenni annak érdekében, hogy segítsünk ezeken az embereken, az a helyes válasz, hogy helyes kormányzati politikát kell folytatni. Most csak röviden megemlítek néhány dolgot, amit a kormány ennek érdekében tett. Hároméves kortól kötelező az óvodáztatás. A pedagógus-béremelést nem a pedagógusok miatt rendeltük el, bár nem bánt bennünket, hogy nekik is könnyebb lesz, hanem valójában a gyerekek miatt rendeltük el. A közoktatásra jelentősen több pénzt fordítunk a következő évben, mint az előző évben. A pedagógusbérek emelésére 50 milliárd forintot fordítunk. A harmadik osztályosoknak is ingyenes lesz már jövőre a tankönyv. Az önkormányzatok egymilliárd forintot kaptak óvodai helyek bővítésére. Négyezer új óvodai hely létesül, és a kormány folytatja a tornaterem-építési és uszodafejlesztési programját a következő esztendőben is.

– Ma ennyire futja Magyarország erejéből. Nem kevés. Köszönöm azoknak a dolgozó embereknek, akik az adójukon keresztül lehetővé teszik, hogy segíthessük a szegényeket.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: –Miniszterelnök Úr! Azt kérdeztem, hogy az olyan sorban lévő gyerekeknek, ahogy maga felnőtt, lesz-e ugyanolyan esélye, mint magának volt anno. Nem kaptam választ. Lefelezik a gimnáziumi férőhelyek számát. 2020-tól úgy kerülhetnek be a gyerekek egyetemre, hogy középfokú nyelvvizsgát kell tenniük és emelt szintű érettségit.

– Miniszterelnök Úr! Amikor azt mondja, hogy csökkent a szegénység, jöjjön már el Hajdú-Bihar megyébe, és mondja el azoknak a gyerekeknek, akik egész nap egy pohár tejen és egy almán vannak! Higgye el nekem, nagyon nehéz úgy egy napot végigcsinálni egy kisgyereknek, akár egy hét év alatti gyereknek is, hogy meg kell ennie a savanyú almát, arra rá kell innia a tejet. Mert tudja, miniszterelnök úr, mi hiányzik? A zsömle, a margarin és a szalámi belőle. És ezeknek a gyerekeknek a szüleinek mondja el, hogy Magyarországon csökken a szegénység, és ne hallgassuk tovább, hogy közben milyen családtámogatási rendszereket építenek ki, miközben a jövő évi költségvetésben 25 százalékkal csökkentik a szociális és a  családtámogatásokat.

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Megismétlem akkor, ha megengedi: a kérdés nem az, hogy vannak-e még szegények, a kérdés az, hogy ki mit tesz annak érdekében, hogy ne legyenek. Olcsó válasz lenne most felsorolnom mindazt, amit önök tettek, és amivel előidézték Magyarországon a szegénység radikális növelését, dacára annak, hogy egyébként önök elvileg egy baloldali párt lennének. Nem tettek semmit a szegénység csökkenése érdekében, az önök intézkedései növelték Magyarországon a szegénységet, nyugdíjat, fizetést vettek el, megvágták a költségvetés szociális kiadásait, ehhez képest mi ennek az ellenkezőjét tettük. Tehát ha egy politikai vitát szeretne ebben provokálni, akkor a magunk részéről mi, fideszesek és kereszténydemokraták állunk rendelkezésére.

– De ennél fontosabb, hogy mi van a gyerekekkel? A gyerekekkel az a helyzet, hogy ha hároméves kortól az óvoda kötelező, az azt is jelenti, hogy minden gyermek naponta legalább háromszor enni fog Magyarországon. A kormány döntéseket hozott annak érdekében is, hogy a térítéses ellátás csökkenjen, az ingyenes  étkezés pedig nőjön. Azt szeretném kérni öntől, hogy támogassa a kormánynak ezt a politikáját!

Bízhatunk-e a Fidesz újabb pálfordulásában?

DÚRÓ DÓRA: – Miniszterelnök Úr! A „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című, irányelveket tartalmazó dokumentumban a finanszírozásról szóló részben a következőt olvashatjuk: „A közvetlen állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető.” Ez egy nagyon súlyos kijelentés, és különösen annak fényében súlyos, hogy ez egy több évtizedre, egészen pontosan 15 évre meghatározza a magyar felsőoktatás jövőjét. 2010-ben, amikor átvették a kormányzást, a felsőoktatásra a költségvetésben fordított összeg 180 milliárd forint volt megközelítőleg, a 2015-ös évben a tervezett költségvetés szerint 143 milliárd forint lesz. Tehát közel 40 milliárd forintos csökkenésen ment keresztül.

– Miniszterelnök Úr! Az EU 2020-stratégiában a kormányzat azt vállalta, hogy az adott korosztály 40 százalékát fogja a felsőfokú diploma szerzéséhez hozzásegíteni. Ezzel összefügg az a kérdés, amit a középfokú oktatás átalakításával kapcsolatban a különböző államtitkárok nyilatkoztak. A gimnáziumi férőhelyek radikális csökkentésére Czomba Sándor államtitkár úr által 40 százalékos arányban kerülne sor a tervek szerint. 2013-14-ben az első évfolyamosok között a gimnáziumot megkezdők aránya 37 százalékos volt. Tehát a felsőfokú oktatásban kijelölt cél és a középfokú oktatásban előterjesztett várható módosulás nem áll összefüggésben egymással.  Ezért arra kérném első körben a miniszterelnök urat, hogy tegye tisztába a céljaikat, és magyarázza meg:

– Miért nem tudnak több állami forrást a felsőoktatásra fordítani? 

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Asszony! Először, ami a pénzügyeket illeti: közvetlen állami támogatás, azt jelenti, hogy más állami támogatások is léteznek. Elsősorban szeretném a figyelmébe ajánlani: alig volt olyan ágazat, amely oly mértékben kivételezett helyzetben lett volna az elmúlt években, mint a felsőoktatás. Az európai uniós forrású támogatások esetében. 300, de könnyen meglehet, hogy 400 milliárd forintot ér el az az összeg, amit ebbe az ágazatba jutattunk el fejlesztések céljából. Ez egy olyan teljesítmény, amire - szerintem - Magyarország minden polgára büszke lehet, nagyon kevés ország volt képes arra, hogy ezt megvalósítsa. Ez ténykérdés!

– Ennél azonban fontosabb kérdés: hogy függ össze egymással a középiskola és a felsőoktatás? Itt nagyon egyszerű logikával halad a kormány: mi nem fogadjuk el azt, ami az ön logikáját vezeti,  miszerint a felsőoktatás, a gimnázium és a szakmai képzés egymással szembeállítható lenne. Ezért a kormány csak olyan szakképzést támogat, még a szakiskolák esetében is - nem beszélve a szakközépiskolákról -, hogy a hároméves szakképzés, szakiskola után lehetőség legyen egy kétéves rátanulással érettségit szerezni, és világos pálya legyen az így érettségit szerzett, továbbtanulni akaró - mert okos és tehetséges fiatalokról beszélünk -, felsőoktatásba eljutni akaró, eredetileg szakiskolában kezdett fiatal számára. Tehát mi azt szeretnénk, ha egy olyan ember, aki fiatalként szakmát tanul, de azt gondolja, hogy az egyetem és a főiskola is elérhető az ő világa számára, az általános iskola után szakmát megtanulva mégis eljuthasson a képességének megfelelő sebességgel a felsőoktatásba. Ezen dolgozik a kormány.

+

DÚRÓ DÓRA: – Miniszterelnök Úr! Fontos, hogy kiemelte a közvetlen állami támogatás és más állami támogatások közötti különbséget, csak az anyagban nem szerepel, hogy egyébként más állami támogatásokat mennyivel növelnének a felsőoktatásra szánt összeget. Palkovics államtitkár úr a sajtóban többször is azt nyilatkozta: kevesebb hallgató lesz, és ezért az egy hallgatóra jutó összeg magasabb lesz. Ön most mást mondott. Azt mondta, hogy más módon fogják kompenzálni fogják a felsőoktatást. Tehát itt is egy ellentmondás van a kormány különböző képviselői között. Az érettségivel kapcsolatban; az is felmerült Palkovics államtitkár úr részéről, hogy érettségi nélkül lehetne belépni a felsőoktatásba azoknak, akik szakiskolában tanultak, és egy külön felsőoktatási, újszerű képzésben vennének részt, de ön most megint arról beszélt, hogy csak érettségivel léphetnének be ezek a diákok is a felsőoktatásba.

+

ORBÁN VIKTOR: –  Nem tudok versenyezni a képviselő asszony helyzeti előnyével,. Olyan dokumentumról beszél, amit ismer, én meg egy olyanról, amit nem. Ez azért van így, mert ön egy olyan kérdést tett fel, amely a szakirányításért felelős miniszter és államtitkárok előtt lévő anyagra vonatkozik és a kormány ez ügyben még nem hozott döntést. Ezt az anyagot végleges formájában még nem tárgyalta a kormány, ezért az abban foglaltakat most még a kormány előtti döntés-előkészítésnek kell tekinteni. Amikor majd túl vagyunk ezen a vitán a kormányülésen, akkor az anyag minden tekintetében én is tudok majd önnek pontos választ adni.

– Ami a szakiskolások, a gimnázium és az egyetem vagy főiskola összefüggését illeti, nekem, tudja, nem szokásom, nem tisztem, hogy az 1990 előtti politikai rendszerre pozitív módon utaljak, ez most sem áll szándékomban, csak jelezni szeretném: volt már olyan, hogy valaki elment szakiskolába, néhány évet dolgozott, felnőtt fejjel leérettségizett, aztán elmehetett akár főiskolára, egyetemre, és ott diplomát tudott szerezni.  Ilyen már volt Magyarországon, csak ezt ’90 után valahogyan elfelejtettük, szétcsúszott, nincs összeszervezve; modern körülmények között, nem kommunista, hanem európai polgári alapon kell ezt a rendszert újra szervezni. 

Megvalósul-e az M85-ös út kétszer kétsávosra fejlesztése a Csorna-Sopron-országhatár szakaszon 2018-ig?

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): – Államtitkár Úr! Sopron városa és térsége örömmel vette tudomásul néhány hónappal ezelőtt azt a miniszteri bejelentést, miszerint az M85-ös Csorna-Sopron közötti útszakaszt 2018-ig kétszer kétsávos gyorsforgalmi úttá fejlesztik. Az M85-ös gyorsforgalmi úttá bővítése, felújítása nemcsak Sopron városának és térségének fontos, de nemzeti érdek is. A gazdasági növekedés egyik motorja a főváros ugyan, de a másik, nem kevésbé fontos hajtóerő azonban a megyei jogú városokban van. Ezért is bíztak a soproniak és Sopron környékiek a kormány és a szakminisztérium korábbi bejelentéseinek alapján abban, hogy 2018-ig az autópályák országhatárig tartó kiépítésével a ciklus végéig végre megvalósul az évtizedek óta várt és ígért biztonságos, balesetmentes útfejlesztés, amelynek köszönhetően a térség évtizedes elszigeteltsége megszűnik. Mindezek ellenére a korábbi terveknek ellentmondó információk és hírek láttak napvilágot arról, hogy a tervezettel ellentétben első ütemben takarékossági okokból kétszer egysávos autóút épülne meg.

– Államtitkár Úr! Ez a megoldás nem szolgálja az eredetileg tervezett fejlesztés egyetlen célját sem maradéktalanul, ezért a térségben lakók és a vállalkozóik joggal fogalmazták meg azt az igényt, hogy az eredeti elképzelések szerint valósuljon meg a Csorna-Sopron-országhatár útfejlesztés. Az M85-ös kétszer kétsávos gyorsforgalmi úttá való fejlesztése a biztonságon túl engedhetetlenül fontos, mivel a térség további fejlődésének üteme fog azon múlni, hogyan tudnak kapcsolódni beruházásaikkal a gazdaság szereplői. Ezért is kérdezem tisztelettel:

– A korábbi bejelentéseknek megfelelően megvalósulhat-e az M85-ös Csorna-Sopron-országhatár közti szakasz még a ciklus végéig, azaz 2018-ig?

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Örülök annak, hogy a kérdését feltette, mert módomban áll néhány dolgot a helyére tenni. Ugyanis az elmúlt napokban olyan információk is  napvilágot láttak, amelyek szakmailag egyáltalán nem egyeztek a kormány szándékaival. A kormány szándékai világosak. Augusztusban, amikor elfogadta a nemzeti közlekedési stratégiánkat, akkor egyértelművé tette, hogy a célok között elsődlegesen szerepel az autópályák kiépítése az országhatárig, a megyei jogú városok, a megyeszékhelyek bekötése a gyorsforgalmi kapcsolatba. Ennek megfelelően az M85-ös Csornától Sopronig tartó szakasza is meg fog épülni.

– Természetszerűen azt is tudni kell, hogy ez egy hazai költségvetésből megvalósuló forrás. Tehát itt nincs lehetőségünk arra, hogy uniós forrásokat igénybe vegyünk, bár most, amikor a legutóbbi alkalommal egy előterjesztést készítettünk, láthatóvá vált azt is, hogy a későbbiekben az európai gazdasági térségek fejlesztésére egy Juncker-listának nevezett lehetőség is megnyílik számunkra. Talán ha a későbbiekben szerencsénk van, akkor ebből is tudunk erre a szakaszra forrásokat meríteni. De a legfontosabb: a hazai költségvetésből a kormány egyértelműen szándékozik megvalósítani a kétszer kétsávos kiépítést, és ez meg is fog történni. 

+

FIRTL MÁTYÁS: – Államtitkár Úr! Trianon után Sopron egy teljesen elzárt zsáktelepüléssé vált. A Rongyos Gárda azért küzdött, hogy az országhatárainkat úgy tudjuk megvédeni, ahogy megvédtük. Ezek után 40 évig szintén elzárt település volt Sopron és környéke. 1937-ben már arról cikkeztek, hogy Sopronnak létfontosságú egy autópálya-összeköttetés Sopron és Budapest között. Ez eddig nem valósult meg.

– Államtitkár Úr! Sopron - Liszt, Haydn városa, a hűség városa, a szabadság városa - feltétlenül fontosnak és szükségesnek tartja, hogy az autópálya 2018-ig, mint ahogy az ígéretek elhangzottak, valóban megvalósuljon. Ez az egy lehetőség az, hogy Sopron a szomszédos területekhez mérten megfelelő infrastruktúrával bírjon. Úgyhogy arra kérem a kormányzatot, hogy 2018-ig  valósítsa meg az autópálya-építést!

+

TASÓ LÁSZLÓ: – Képviselő Úr! Csak annyival szeretném megerősíteni a kormány egyértelmű szándékát, hogy nemcsak az M85-ös, hanem az M1-es, az M86-os és az M15-ös is fejlesztésre kerül. Úgyhogy szerintem Győr-Sopron megye egyértelműen azon megyék közé fog tartozni - valamennyi megyével egyetemben, megsúgom önnek -, amelyek nyertesei lesznek a következő éveknek.

Ismeri-e, miniszterelnök úr, az ön által a Hortobágyi Nemzeti Park legelőpályázata ügyében elrendelt Kehi-vizsgálat megállapításait?

HARANGOZÓ GÁBOR ISTVÁN (MSZP): – Miniszterelnök Úr! Az önök hatalomgyakorlásának, sőt továbbmegyek: az ön hatalma bebetonozásának fontos pillére a földpályázati rendszer, vagyis a földekkel való visszaélés. A pályázatok jelentős részénél ugyanis haveroknak, rokonoknak, kiválasztottaknak játsszák át a földet úgy, hogy a helyben élő gazdálkodók, akik korábban állatokkal rendelkeztek, föld nélkül maradnak.

– Miniszterelnök Úr! „A pályázati rendszerrel vissza lehet élni, és vissza is éltek vele.” - írta le az ügyészség a bükki nemzeti parkos visszaéléseket vizsgáló határozatában. Egy pillanatra már úgy tűnt, hogy ez már önnek is kellemetlen, és amikor a Hortobágyi Nemzeti Parknál fölmerült visszaélések napvilágra kerültek, akkor ön Kehi-vizsgálatot rendelt el, és azt ígérte, hogy amíg ez a Kehi-vizsgálat nem fog lezárulni, addig senkivel nem fognak szerződést kötni. Nos, a szerződést mindenkivel megkötötték. A múlt héten Gőgös Zoltán képviselőtársammal bementünk a Kehibe, és megnéztük ezt a vizsgálatot. Képzeljék el: az eredménye az lett a vizsgálatnak, hogy a szerződések egyharmadánál, állapították meg, hogy nem lett volna szabad szerződést kötni, mert eleve a pályázók nem feleltek meg a pályázati kiírásnak, vagy egyszerűen hazudtak, amikor leírták a pályázatba foglaltakat.

– Miniszterelnök Úr! A pályázatok egynegyedénél szakmai pontok alapján nem győztek volna, hanem kizárólag a szubjektív pontok alapján lettek kiválasztva a győztesek. Az is kiderült, hogy több olyan társaság nyert, amelyik kizárólag azért jött létre, hogy megkaparintsák a pályázatok mellé járó földtámogatásokat. Ön rendelte el a vizsgálatot. Ön ígérte meg, hogy nem kötnek szerződést.

– Meddig fogja tűrni azt, hogy az ön nevéhez ilyen visszaélések kapcsolódjanak?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök – Képviselő Úr! Most nem viccelődöm azon a gondolaton, hogy a termőföld a bebetonozás eszköze.  Ön azt állítja, hogy a földhöz jutott vagy becsületesen földhöz jutni akaró gazdák nevében beszél. Kétségeim vannak. Köztudomású, hogy az önök kliensei mindig is a nagybirtokosok voltak, nekik adták oda olcsón az állami földeket. Ezt a rendszert mi megtörtük, és ez önnek fáj. Ezt én megértem, hiszen fáj a klienseinek is. Mi ezzel szemben azt akartuk, hogy az állami tulajdonban lévő termőföldeken minél több gazda jusson gazdálkodási lehetőséghez. Ezért is alakítottunk ki szabályokat. Eddig tehát nem értünk egyet egymással. Innentől kezdve viszont talán egyetérthetünk abban, hogy a jogszabályokat mindenkinek, függetlenül attól, hogy nagybirtokos-e, nagygazda-e vagy éppen kisgazda, be kell tartani. Annak is, aki pályázik, és annak is, aki elbírálja a pályázatokat. Ebben talán nincsen vita közöttünk. És itt az a helyes, hogy ha zéró toleranciát hirdetünk meg.

– Ami a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatósága által haszonbérletbe adott földekre kötött szerződésekkel illeti: a döntést hozó szerv és az őt vizsgáló Kehi feladata  hogy jelentést készítsen a kormány számára. Miután vita van a Kehi és a szerződés megkötésére feljogosított állami szerv, vagyis a nemzeti park között, illetve a földek kezeléséért felelős minisztérium között, ez a vita pedig zajlik, ezért lezáró jelentést a kormány még nem kapott. A szabályok szerint a lezáró jelentést a tárgyévet követő január 31-éig kötelesek bemutatni. Legkésőbb tehát január 31-én egy végleges, a belső vitát lezárt jelentéssel fogunk rendelkezni, és akkor örömmel tájékoztatom önt az abban foglaltakról. 

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Miniszterelnök Úr! Úgy gondolom, tán azzal ön is egyetért, hogy 50 fehér magyar kacsának nem kell 60 hektár legelő, de 6 ezer birkának kellene. A Kehi-jelentésben ez van. Az is benne van, hogy baromfival, sertéssel vittek el óriási mennyiségű legelőt. Majdnem minden pályázó, aki nyert vagy legalábbis, aki szerintem abban a maffiakörben van, amiről beszélünk, hamis állattartási adatokat szolgáltatott, ezt a Kehi leírta, ez alapján mindenkinek a pályázatát fel kellene függeszteni.

– Miniszterelnök Úr! Lassan behajtják a birkákat, mert havas lesz a hátuk. Most lesz három hónap, hogy tisztázzák ezt a kérdést. Mi nem nagygazdaságok érdekében szólunk, hanem például berettyóújfalui családok érdekében, akik tömegesen maradtak az állataikkal föld nélkül. Ha ezt nem tudják megoldani, akkor nagyon forró tavasz lesz, és én ettől óvnám önöket!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! A miattunk aggódó és bennünket óvó szavait először is köszönöm. Megismétlem: ebben a pillanatban van egy vita az ellenőrzést végző állami szerv és az ellenőrzött állami szerv között a tekintetben, hogy jogszerűen, helyesen, körültekintően és az előírásoknak megfelelően történtek-e a döntések. Az ellenőrzöttnek és az ellenőrző szervnek egyaránt joga van ahhoz, hogy a maga álláspontját kifejtse. Erről egy zárójelentés készül, ami a kormány elé fog kerülni. Arról, hogy a kettőjük vitáját hogyan kell értékelnünk, erről akkor tudunk nyilatkozni, hogy ha a kormány ezt megtárgyalta. Ezt meg fogjuk tenni.

– Képviselő Úr! Egyetértek önnel abban - hadd használjam ki ezt a ritka lehetőséget -, hogy nemcsak a hortobágyi földek esetében, hanem az egész ország esetében a gazdáknak állattartás fejében bérbe adott földeknél az állattartás feltételének teljesítését teljeskörűen ellenőrizni kell, és szigorúan kell e tekintetben eljárni. Ebben, azt gondolom, hogy egyetértünk, és köszönöm az erre vonatkozó támogató megjegyzését. 

Csak ha rajtakapják?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Miniszter Úr! A parlagfűügyben közzétett sajtóhírek rámutattak konkrétan arra, hogy a 2009-ben 177 ezer adózó által felajánlott 1,1 milliárd forintból nagyon-nagyon kicsi rész ment azokra a célokra, amikre az adózóktól ezeket a forrásokat elkérték. 642 millió forint esetében a minisztérium egyszerű átcsoportosítással állami létszámleépítések költségeit finanszírozta. Így maradt még 463 millió forint, amiből, amiből újabb 20 millió forint még szintén elbocsátások pénzelésére ment, ezt követően ment szét területi szervezetekhez ez a forrás.

– Íme, ékes példák. A Komárom-Esztergom megyei kormányhivatalban 19 ezer forintos volt belőle a villanyszerelési számla; több százezres a fénycsőrendezés, profi takarítócég nagytakarítása, és vásároltak tetőléceket. Költöttek belőle rendszeresen nagy összegű informatikai, irodatechnikai költségekre, LCD-monitorokat vettek, és az USB-szkennereken keresztül mindenféle fénymásológépek, hagyományos nyomtatók is ezekből a forrásokból valósultak meg.  A Somogy megyei kormányhivatalban mobiltelefonokat vásároltak közel 1 millió forintért – 78 ezer forintért darabját , másik számlájukkal pedig  több, 130 ezres tabletgépet vásároltak. Bács-Kiskun megyében bőrből készült diplomatatáskákat, mindjárt tíz darabot vettek, darabját 92 ezer forintért, és olyan intézmény, ami a közhiteles térképészeti adatokat tartja nyilván, Budapest és környéke spirálozott autóstérképet vásárolt. Az OTDK-konferenciát finanszírozták ebből, és gyakorlatilag, ha végigmegyünk az ország különböző területein, szervezetein, a kormányhivatalokban mindenütt ezt tapasztaljuk. Az lenne a tiszteletteljes kérdésem:

– Mindez hogyan lehetséges, és hogyan fordulhat ez elő a tárcájánál?

+

FAZEKAS SÁNDOR, földművelésügyi miniszter: – Képviselő Úr! Szerintem kiváló példáját láthatjuk annak, amikor valaki kizárólag a sajtóból tájékozódik, mint ahogy azt ön is mondta, és így mindenféle pontatlan információkat tár a közvélemény és az Országgyűlés elé, mintha azok a valóságot tükröznék. Nekem meggyőződésem, hogy a nemzeti ügyek kormányának egyik legsikeresebb programja - szerényen, szorgos munkával, de legsikeresebben végigvitt programja - a parlagfű-mentesítési akcióterv volt, amelynek egyébként most is vannak ránk háruló feladatai, de amely eltér az ön által elmondottaktól. Hogy néhány számot is mondjak: 2011 és 2014 között parlagfű-mentesítésre a magyar kormány, a költségvetés 52 milliárd forintot fordított. Start-munkások, közmunkások tízezrei dolgoztak azért, hogy a környezet élhetőbb legyen, hogy az tisztább legyen. A parlagfű-koncentráció évente 20-30 százalékkal csökkent, sőt volt olyan év, hogy 60 százalékkal csökkent. Ezek mért adatok, tehát ez a program eredményesen halad. Az, ha költségvetésen belül voltak átcsoportosítások, magát a programot nem érinti. Egyébként korábban is előfordult az, hogy volt átcsoportosítás – korábbi ciklusokban is.

– Képviselő Úr Kivizsgáltatom az összes félreérthető vagy hibás döntést, hibás beszerzéseket is. Elképzelhető, hogy voltak ilyenek, de összességében - hangsúlyozom - annak a több ezer, sőt több tízezer embernek a munkáját ez nem befolyásolja. Nyilván politikai haszonlesésre ki lehet használni néhány számot, de azért szeretném elmondani: a parlagfű internetes bejelentőrendszeren keresztül több ezren fordultak a hivatalokhoz, egyesületek, civil szervezetek végeztek munkát ezen a területen, és fognak a jövőben is.

+

SALLAI R. BENEDEK: – Miniszter Úr! Egyetlenegy dolgot nem értek ebben az egészben! Ha nem történt semmiféle baj, és cél szerint használták fel ezt a forrást, és én valótlanul az újságból szedek híreket, akkor mi az a másik hír, hogy 600 milliót mégiscsak pótolnak ezekre a feladatokra? Akkor meg sem történt, és csak pluszban tesznek ide forrásokat?

– Miniszter Úr! Itt szemlátomást úgy tűnik, mintha valakit rajtakaptak volna azon, hogy elvett valamit, ami a másé, majd amikor rajtakapták, akkor fogja magát és egy részét visszaadná, mintha meg sem történt volna. És ez az a magatartás, ami nyilvánvalóan aggasztónak tekinthető, hiszen nem tudjuk, hogy mi van azokkal a forrásokkal, amelyek nem ilyen szinten ráláthatók, amikor nincs egy civil szervezet, ami kiperelné az adatokat, hogy egyáltalán lássa, hogy mire is fordítódnak a közforrások. Tehát ez adja az aggályt, és tényleg kíváncsi vagyok, hogy arra, hogy miért kell visszacsoportosítani, ha itt morálisan minden rendben volt, és a cipőtisztító gépek valóban a pollenmentesítést szolgálták. 

+

FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő Úr! Ön ébredt fel három évvel később egy olyan programmal kapcsolatban, ami hosszú évek óta folyik. Megismétlem: 52 milliárd forintot fordított erre a célra a magyar állam, és most visszapótoljuk azt a költségvetési keretet, amit annak idején egy gazdasági válság körülményei között más célra kellett átcsoportosítani, de az állami költségvetésen belül történik mindez. Ez egy újabb lehetőség a civil szervezetek,  egyesületek, alapítványok részére, hogy bizonyítsák: ugyanolyan elkötelezettek ebben az ügyben a tettek mezején is, mint amikor akár a kormányt kell támadni. Én tehát számítok arra, hogy pályázni fognak, hogy fizikai munkával a fertőzött területek földerítésével fogják segíteni azt a fontos célt, hogy a parlagfüvet visszaszorítsuk akár a művelt területekről, akár a közterületekről. Úgy, ahogy már korábban is, mert ezrek, tízezrek tényleges munkája van abban, hogy a pollenszennyezést a felére tudtuk visszaszorítani.

Most akkor ki mond igazat NAV-ügyben?

Dr. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): –Miniszterelnök Úr! Olvasnék négy sort az amerikai ügyvivő egy népszavás interjújából, amely így hangzik: „a 7750-es proklamációt nem azért alkalmazzuk, mert az illető személy nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést a hivatal felett, amelyet vezet, hanem azért, mert maga az említett személy olyan tevékenységet, korrupt cselekményt követett el, amelyre a proklamáció vonatkozik. Ha tehát valaki jelentkezik, hogy engem a 7750-es proklamáció értelmében kitiltottak, akkor az azt jelenti, hogy elismeri, hogy korrupt tevékenységben érintett.”  Vida Ildikó, a NAV elnöke ezt tette! Olvasnék még két idézetet, de ez már az ügyvivő Heti Válasznak adott interjújából van. Arra a kérdésre, hogy „ön tehát tud adóhatóságon belüli csalásokról?”, azt felelte: „tudomásunk van ilyenről, igen”. Majd egy kicsit odébb azt mondta az ügyvivő: „Azok a bizonyítékaink vannak, amelyeket megkapott a magyar kormány is.”

– Miniszterelnök Úr! Az ön jó néhány minisztere az elmúlt időszakban azt mondta, nincs tudomásuk arról, hogy mik azok a cselekmények, mik azok a korrupciós cselekmények. Gondolom, már utánanézett ennek az ügynek, hiszen a jelentősége olyan, ami ezt mindenképpen megkívánja. Én örülök annak, hogy lehetőségem van most önt megkérdezni arról, hogy akkor:

– Ki hazudik ebben az ügyben?

– Kimeri-e jelenteni azt, hogy a magyar kormánynak és a hatóságoknak nincs tudomása arról, hogy milyen ügyek miatt tiltották ki a NAV elnökét az Egyesült Államokból, illetve hogy azokról a korrupciós cselekményekről, amikről az amerikai ügyvivő beszél, szintén nincs tudomása a magyar kormánynak?

+

ORBÁN VIKTOR (miniszterelnök): – Képviselőtársam! Úgy érzem, hogy ez az ügy végre jó irányban halad. Itt a lehetőség, hogy a bizonyítékok nélküli hablatyolásból az egész ügyet a jog egyértelmű és tiszta világába helyezzük át. Van egy állítás: az amerikai ügyvivő azt állítja, hogy személyes korrupciós részvétel történt. Sőt, azt állítja, hogy a NAV elnöke személyesen követett el korrupciót. Ezt az állítást a magyar jogrendszer tudja értelmezni, és ezért pert kell indítani. Ez az elvárás a NAV elnökével szemben. Ha nem indít haladéktalanul pert az amerikai ügyvivővel szemben, le fogom váltani!

– De, tisztelt képviselőtársam, ha valakiről bebizonyosodik, hogy korrupciós bűncselekményben érintett, akkor azt az embert Magyarországon nem leváltják, hanem bezárják. Itt is világosan fogalmaz a magyar jogrendszer. A tét tehát nagy. A helyzet úgy áll, ha az amerikai ügyvivő bebizonyítja, és a bíróság ezt egy nyílt, a nyilvánosság számára is követhető bírósági eljárásban megállapítja, akkor a NAV elnöke börtönbe fog menni. Ha azonban a bíróság azt állapítja meg, hogy az amerikai ügyvivő valótlanságot állított, annak is meglesznek a következményei! 

+

BÁRÁNDY GERGELY: – Miniszterelnök Úr! Először is nem válaszolt arra a kérdésre, hogy van-e tudomása ilyenről vagy nincs! Ne nevessenek, ez egy fontos dolog. Ugyanis, ha ön azt mondja, és felelőssége teljes tudatában most itt az Országgyűlésben kijelenti, hogy nincs ilyen bizonyítéka, akkor én ellenzéki képviselőként szintén az amerikai ügyvivőnél fogok kilincselni. Ezt megígérem önnek, miniszterelnök úr!

– Miniszterelnök Úr! Kacarásznak ezen most is,  de szerintem ennek az ügynek nagyobb a jelentősége annál, mint hogy elvicceljék. Minden szakember egyöntetűen mondja: nem lehet Magyarországon pert indítani, és ezt ön is ugyanolyan jól tudja, mint ahogy én. Egyetlen módja van annak, hogy ez kiderüljön, hogy a NAV-elnök vízumkérelmet nyújtson be az Egyesült Államok nagykövetségénél. Ha ezt megteszi, ha ön erre kötelezi, a NAV elnökét, azt nagyon fogjuk köszönni, mert ennek az eljárásnak a keretében derülhet ki az, hogy milyen bizonyítékok vannak és milyenek nincsenek. Remélem, hogy erre is kötelezni fogja a NAV elnökét.

+

ORBÁN VIKTOR: –  Képviselőtársam! Már miért ne lehetne perelni? Azt megteheti az amerikai ügyvivő, hogy elbújik a diplomáciai mentessége mögé. De fölszólítjuk őt innen is, hogy ezt ne tegye! Ha megvádolt egy magyar köztisztviselőt személyes korrupcióval, nem teheti meg, hogy elbújik a személyes diplomáciai védelme mögé. Minden magyar állampolgár nevében elvárjuk tőle, hogy álljon ki, legyen férfi és vállalja, amit állít. Ön meg nyugodtan járjon kilincselni! Az egész ügyben az, amit önök csinálnak, nem méltó a magyar parlamenthez!

 

Újra lendületben a hazai ipar?

TIBA ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az augusztusi átmeneti gyárleállások okozta mérsékeltebb teljesítmény után idén szeptemberben a várakozásoknak megfelelően ismét kiemelkedő mértékben, 7,6 százalékkal bővült Magyarország ipari termelése. Egészséges szerkezetű növekedését számos tényező mutatja: a bővülést mind az export, mind a belső eladás támogatta, a feldolgozóipar tizenhárom ágazatából tizenkettőben teljesítménybővülést mértek.

– Államtitkár Úr! Idén szeptemberben tizenharmadik hónapja nőtt az ipari termelés teljesítménye, ami nemcsak a hazai export növekedéséhez, hanem új munkahelyek, új beruházások létrehozásához is hozzájárul. Az év első kilenc hónapjában a termelés 8,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi értéket, az előző hónaphoz képest 5,2 százalékkal emelkedett az ipari kibocsátás. A bővülést a járműipar kiváló teljesítménye mellett az élelmiszeripar és az elektronikus cikkek gyártásának növekedése is támogatta. A járműgyártás ismét kiugró mértékben, 16 százalékkal, a számítógép-, elektronikai, optikai termék gyártása 6,8 százalékkal, az élelmiszer-, ital- és dohánytermék gyártása 4,3 százalékkal nőtt. A textília-, ruházat-, bőr- és bőrtermékgyártásnál is folytatódott a növekedés, sőt az ágazat a legnagyobb mértékű, 21,4 százalékos bővülést produkálta az export fellendülésének köszönhetően. Az ipar tartós növekedését vetíti előre, hogy a feldolgozóipari ágazatok összes új rendelése 8,8 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, az új exportrendelések 8,2, míg az új belföldi rendelések ennél is nagyobb, 12,9 százalékos emelkedést mutattak. Az összes rendelésállomány 17,2 százalékkal haladta meg a tavaly szeptemberi szintet. Mindezekre tekintettel kérdezem:

– Hogyan járul hozzá a hazai ipari termelés  jó teljesítménye a gazdasági növekedéshez?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A magyar kormány határozott célt tűzött maga elé, mégpedig azt, hogy Magyarországon az ipari termelés aránya a GDP-n, a gazdasági összterméken létrehozott értéken belül 23 százalékról 30 százalékra növekedjen. Ez azt jelentené, hogy az Európai Unióban a legmagasabb értéket fogja elérni a GDP-n belül az ipari termelés aránya, ha sikerül ezt a kormányzati célt megvalósítani. Ez teljesen összhangban van az Európai Unió elképzelésével, bár az Unió egészére 2020-ig ugyanez a szám 16 százalékról 20 százalékra történő növekedést jelent.

– Nagyon fontos, hogy a kormány a politikáját, a gazdaságpolitikáját ennek rendelje alá. Ezért az első dolog az, hogy tudja a termelő beruházásokat támogatni, hiszen a beruházásokból lesz termelés, lesz munkahely és újabb és újabb érték létrehozása. Ebben határozott szándéka a kormánynak. Az európai uniós támogatások jelentős részét gazdaságfejlesztésre, ezen belül pedig a termelő beruházások ösztönzésére fogja fordítani. De nemcsak beruházás szükséges ezen teljesítmény eléréséhez, hanem az is, hogy megfelelő szakképzés, megfelelő munkaerő álljon rendelkezésre ezen teljesítmény eléréséhez. Ezért indította el a duális szakképzés programját, a rendszer átalakítását a kormányzat. Fontos továbbá a kutatás-fejlesztés és az innováció és természetesen ipari központok létrehozása is. A kormány tudja, mit szeretne elérni, és a kitűzött célt egy határozott, egymásra épülő döntéssorozat által el is fogja majd érni.

+

TIBA ISTVÁN: – Államtitkár Úr!  Az elmúlt időszakban mást sem hallottunk, mint hogy a kormány gazdaságpolitikája rossz, ehhez képest a gazdasági élet szereplői erre rácáfoltak. Köszönik szépen, a gazdaság jól van, és ezen belül az ipari termelés is, hiszen Európában az egyik legjelentősebb gazdasági növekedést produkáltunk. Arra kérem államtitkár urat, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az uniós gazdaságfejlesztési források minél hatékonyabb módon jussanak el a magyar vállalkozásokhoz, ezzel is biztosítva a gazdaság további növekedését.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr!  Azt gondolom, igaza van abban a kérdésben, hogy olyan gazdasági közeget, környezetet, olyan üzleti kultúrát kell létrehozni, erősíteni Magyarországon, amely megfelel ezen célkitűzés megvalósításának. Csökkenteni kell a bürokráciát, és olyan pályázati és beszerzési rendszert, jogszabályt, törvényt kell létrehozni, amely által a gazdaság minden szereplője, a kisvállalkozások, a középvállalkozások és a nagyobb vállalkozások is megtalálják a helyüket ebben az iparosításban, a gazdaság fejlesztési elképzeléseiben. A kormány politikája ezt maximálisan támogatja: úgy az adópolitika, a költségvetési politika és természetesen az előttünk álló európai uniós támogatási politika is azt fogja szolgálni, hogy az ipari termelés elérje a gazdasági össztermék 30 százalékát.