„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

Patriae fumus igni alieno luculentior.”

 Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Mit kíván tenni a kormány, hogy az RTL Klub ne bújjon ki az adófizetési kötelezettség alól?

VEJKEY IMRE (KDNP): – Államtitkár Úr! A kormány az elmúlt években az adórendszer súlypontját a munkát terhelő jövedelemadó helyett egyre inkább a forgalmi, fogyasztási adókra helyezte át. Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedett a reklámok közzétételével kapcsolatos új adó bevezetése is, amelyről a parlament június 11-én döntött, a 2014. évi XXII. törvény elfogadásával. A törvény szerint az adót nem a reklámozónak, hanem a közreadónak kell fizetnie, így a tévéknek, újságoknak, rádióknak, internetes portáloknak. Az adó vonatkozik azon, nem Magyarországon letelepedett médiaszolgáltatókra is, amelyek napi műsoridejük legalább felében magyar nyelven sugároznak. Az adó alanyát képezik a hagyományos reklámhordozók is: hirdetőoszlopok, ingatlanok, hirdetőtáblák, járművek. A kapcsolt vállalkozások esetében az adóalap mértékét a vállalkozások árbevételének összege adja. A reklámadónál figyelembe vett elhatárolt veszteség 50 százaléka legfeljebb a reklámadó alapjának összegéig számolható be.

– Államtitkár Úr! Az RTL Klub, nemzetközi vállalatcsoport részeként, 2012-ben 25,8 milliárd forint árbevételt ért el. Az adózás előtti eredménye 6 milliárd 650 millió forint volt. 2013-ban az árbevétele 23,7 milliárd forint, adózás előtti eredménye pedig 2 milliárd 300 millió forint volt. Joggal kérdezem tehát:

– Elfogadható-e, hogy ilyen eredmény mellett ne fizessen társasági nyereségadót?

– Lehetséges-e, hogy a magyar adójogszabályokat, számviteli jogszabályokat felhasználva, egy nemzetközi vállalatcsoport képes legyen arra, hogy trükkökkel az adófizetést elkerülje hazánkban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Elég nagy vitát váltott ki a reklámadó bevezetése az elmúlt hetekben bizonyos médiaszolgáltatóknál, nagy volt a tiltakozás. Azonban való igaz, hogy a kormány adópolitikájába ennek az extraszolgáltatásnak a különadóztatása teljes egészében beleillik. Azt gondolom, ez nem újdonság.

 – Kevésszer hangzik el, de Európában több országban, így Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban is létezik reklámadó. Svédországban 3-8 százalék árbevétel-arányosan, Ausztriában ez 5 százalék, de például Franciaországban háromféle reklámadót is fizetnek a szolgáltatók. Egy Európában elfogadott adónemről van tehát szó, Magyarországon azonban sajnálatos vita alakult ki róla. Az egyik médiaszolgáltató - akit ön többször emlegetett - különféle módszerekkel próbál kibújni az adófizetés alól. És nemcsak a reklámadó fizetése alól, hanem a társaságiadó-fizetés alól is, hiszen a hivatalos beszámolóiban, miközben az üzletmenete extranyereséget biztosít az árbevételéhez viszonyítottan, aközben egyéb, nem világos tranzakciókkal mégis el tudja kerülni a jelentős társaságiadó-fizetést. Ugyanezzel az ügylettel azt is el tudja érni a jelenleg elfogadott reklámadótörvény alapján, hogy a 2014. évre vonatkozóan lényegében nem kell neki reklámadót sem fizetnie. De megvan az elképzelés, hogy hogyan tudjuk ezt megváltoztatni.

+

VEJKEY IMRE: – Államtitkár Úr! Változatlanul úgy gondolom a társadalom számára az egyedüli elfogadható válasz, hogy mindenkinek részt kell vennie a közterhek viselésében. Ha Magyarországon fizetnek adót a családok, a magyar kis- és középvállalkozások, akkor nyilvánvaló, hogy fizetnie kell azoknak a multinacionális nagyvállalkozásoknak is, amelyek óriási hasznokat zsebelnek be, sokmilliárdos profitot visznek ki Magyarországról külföldre.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Az adópolitikáért felelős miniszter törvényi felhatalmazás alapján elrendelte az adott gazdasági társaságnál az adóellenőrzést. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben, ahol ennyi adót kívánnak eltitkolni, vagyis inkább nem megfizetni, a miniszter joggal él az ellenőrzés elrendelésével. Nagyon bízunk benne, hogy a NAV felderíti, hogy törvényszerű-e az adóeltitkolási törekvés.

Meg tudja-e akadályozni a Földművelésügyi Minisztérium Lázár Jánosnak a hazai tejtermelőket is tönkretevő ámokfutását?

LEGÉNY ZSOLT (MSZP):– Államtitkár Úr! Az elmúlt héten nagy nyilvánosságot kapott az a hír, amely szerint a magyar tejtermelők a demonstrációtól sem riadnak vissza, amennyiben a tárca nem rendezi megfelelően egyre rosszabbá váló helyzetüket. A hazai tejtermelők ugyanis óriási problémákkal küzdenek. A gondjuk az, hogy annyira megugrott az import  tejtermékek aránya a magyar üzletekben, hogy ha ez továbbra is így marad, akkor a felvásárlási árak tovább csökkennek akár 8-10 forinttal is. A veszteségessé váló magyar termelők problémái pedig több száz családnak okozhatnak majd megélhetési gondokat.

– Államtitkár Úr! A tejtermelőknek azonban nemcsak a dömpingáron érkező külföldi tejjel kell megküzdeniük, hanem a kormány ámokfutásával is. Most ugyanis a hazai tejelő szarvasmarha-állomány 80 százalékát tulajdonló, valamint a legális foglalkoztatás 50 százalékát biztosító ágazatot a kormány a támogatások megvonásával fenyegeti. Ha valósággá válnak ezek a tervek, az a magyar állattenyésztés végét és 40-50 ezer munkahely megszűnését jelentheti. Úgy tűnik, ezzel Lázár János sincs tisztában, abban viszont bízunk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium igen.

– Államtitkár Úr! Az is nyilvánvaló tény, hogy 2015. január 1-jétől megszűnik a tejkvóta. Emiatt a holland, a szlovák és a német termelők alig várják, hogy a magyar tejtermelés teljesen leépüljön és elárasszák a magyar piacot olcsó termékeikkel. Lassan ezért el kellene döntenie a kormánynak, hogy a magyar gazdák vagy esetleg a szlovák, a holland és a német termelők érdekeit képviselik e. Most úgy tűnik, hogy az utóbbiakét.  Éppen ezért kérdezem:

– Van-e lehetősége egyáltalán a Földművelésügyi Minisztériumnak arra, hogy a döntés lehetőségét miniszterelnökséggel szemben továbbra is megőrizze magának?

– Mi lesz a hibás és rossz intézkedések vége?

– Mi lesz a munkanélkülivé váló vidékiek tízezreivel?

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Mindenekelőtt szögezzük le: ámokfutásnak leginkább az tekinthető, amit önök 2002 és 2010 között műveltek ebben az országban agárpolitika címén. Lényegében minden területen csak a leépülés, a piacvesztés és a vidék elsorvadása volt tetten érhető.

– Ami pedig a jövőt illeti: a közös agrárpolitika új, jövőre bevezetésre kerülő szabályai között szerepel, hogy a területalapú támogatások 150 ezer euró feletti részére kötelező, legalább 5 százalékos támogatáscsökkentést alkalmazni. Magyarország esetében ez a kötelezettség csupán az ezer hektárt jóval meghaladó területet használó nagyobb cégek esetén áll fenn. Szintén lehetőség lesz a cégek által megfizetett munkabérek és járulékaik korrekciós tényezőként történő használatára, amely a foglalkoztatásban jelentős szerepet játszó, jellemzően a kertészetben és az állattenyésztésben tevékenykedő vállalkozásokat mentesíti e kötelezettség alól.

 – A képviselő úr által vizionált ámokfutás egy, az uniós agárpolitika szerves részét képező, a tagállamok és az EP által is elfogadott szabályrendszer hazai átültetésével kapcsolatos lehetőség mérlegelése. Mielőtt ilyen hisztérikus megnyilvánulásokra ragadtatná újra magát, célszerű lenne tájékozódnia. A jelenlegi támogatási rendszer is tartalmaz ehhez hasonló elemet, csak modulációnak hívják, és minden közvetlen támogatásra és az azt kiegészítő nemzeti támogatásokra is alkalmazni kell, és senkinek sem fáj, senki sem tiltakozik ellene.

+

LEGÉNY ZSOLT (MSZP): – Tudja, államtitkár úr, mi azt látjuk, hogy amíg önök a szerencsejáték áfáját a saját barátaik érdekében elengedik, addig a hazai termelőket segítő alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentését meg sem hallgatják. Holott a tejtermelőket nemcsak egy jó támogatáspolitika segíthetné, hanem mondjuk, a visszaélések megfékezése és a feketegazdaság visszaszorítása is.

– Államtitkár Úr! A mi meglátásunk ebből a szempontból egyértelmű: az önök támogatáspolitikája nem jó, nem jó, mert nem épít, nem ösztönöz, hanem rombol!. Ezt így mi nem tudjuk elfogadni!

+

NAGY ISTVÁN: – Képviselő Úr! Tájékoztatom, hogy a kérdésben a kormányzat a legnagyobb körültekintéssel jár el, számos lehetséges opciót megvizsgál, és azok gazdasági, társadalmi hatásait részletekbe menően modellezi, így a végső döntés a tények és nem az érzelmek alapján fog megszületni. A kormány agrárpolitikájának fókuszában továbbra is a kis- és közepes agrárvállalkozások, családi gazdaságok állnak. Ugyancsak lényeges és jól ismert prioritásunk a nagy hozzáadott értéket előállító és foglalkoztató gazdaságok kiemelt támogatása. Alaptalan tehát aggódni a tejtermelés jövőjével kapcsolatban, és az érintetteket is megnyugtatom: 2015-től jelentős, termelést ösztönző támogatásban részesül az ágazat. Nem árt azzal sem tisztában lenni, hogy az iparszerűen termelő nagy, főleg szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó vállalatok esetleges támogatáscsökkentése az ország vidékfejlesztési kasszáját növeli, amit nemzeti prioritásainknak megfelelő módon és célra tudunk felhasználni, adott esetben akár a tejtermeléshez kapcsolódó beruházásokra, új feldolgozó kapacitások létesítésére.

Miért védi az ügyészség az MSZP politikus bűnözőjét?

NOVÁK ELŐD (Jobbik): – Legfőbbügyész-helyettes Úr! Az MSZP politikusbűnözőit nem gyakran láttuk bíróság előtt, ezért különösen örültünk akkor, amikor Újbuda korábbi polgármestere, Molnár Gyula ügyében vádat emeltek. Különösen örültünk akkor, amikor az igazságérzetünket egy kicsit helyreállítani próbálták, másodfokon ugyanis letöltendő szabadságvesztésre ítélték az MSZP prominensét. Azonban meglepő fordulat történt: harmadfokú, rendkívüli jogorvoslat formájában a Kúria nem akármilyen bírói tanácsa felmentette teljes egészében Molnár Gyulát. Ezt persze azért nem nevezhetjük meglepőnek, mert az MSZP korábbi alkotmánybíró-jelöltje volt az személyesen, aki felmenthette bizonyos értelemben párttársát, Molnár Gyulát. Tehát az MSZP jelöltje ítélkezhetett és hozhatott ilyen értelemben nem meglepő felmentő ítéletet Molnár Gyula, az MSZP prominense, politikusbűnözője ügyében.

– Legfőbbügyész-helyettes Úr!  Én azt gondolom, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény 21. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében jeleznie kellett volna dr. Mészár Rózának, hogy elfogult az ügyben. Ugyanis e pont szerint bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése nem várható. Jeleznie kellett volna elfogultságát a büntetőeljárásról szóló törvény szerint, azonban ezt nem tette meg. De nem tette meg az ügyészség sem! Pedig megtehette volna a büntetőeljárásról szóló törvény 23. § (2) bekezdése szerint.

– A mai napon vettem kézhez legfőbb ügyész úr levelétt, , amelyből nem derült ki, hogy eleve tudatosan biztosították azt a lehetőséget, hogy az MSZP jelöltje ítélkezhetett Molnár Gyula MSZP-s politikusbűnöző ügyében. Mindenesetre, védve a mundér becsületét, kiállt amellett, hogy ez az ítélet szerinte jogszerű, és semmi probléma nincs a legfőbb ügyész úr szerint azzal, hogy az MSZP korábbi jelöltje hoz felmentő ítéletet az MSZP politikusbűnözője ügyében. Erre,  további magyarázatot szeretnék, s ezért is kérdezem:

– Miért védi az ügyészség az MSZP politikus bűnözőjét?

+

BELOVICS ERVIN, a legfőbb ügyész helyettese: – Képviselő Úr! Amit elmondott, az tényszerű. Az ügyben a Központi Nyomozó Főügyészség emelt a vádlottakkal szemben vádat. Első fokon felmentő ítélet született, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla valóban megállapította a vádlottak bűnösségét, ezt követően azonban a Kúria a vádlottakat felmentette. Az is megfelel a büntetőjogi normáknak, hogy az ügyészt megilleti a kizárási indítvány előterjesztésének joga. Azonban az ügyben eljáró ügyész önmagában azt a tényt, hogy az eljáró tanács elnökét alkotmánybírónak jelölte az MSZP, nem tekintette elfogultsági oknak, ezért ilyen bejelentést nem tett.

– Hozzáteszem egyébként: a büntetőeljárási törvény rendelkezései szerint, ha a bíró elfogultsági okkal érintett, saját maga is köteles azt bejelenteni. Erre nem került sor. Ezért is tartalmazza a legfőbb ügyész úr képviselő úrnak írt levele azt a kitételt, hogy eljárásjogi értelemben az ügyben eljáró ügyész nem látott lehetőséget a kizárási indítvány előterjesztésére.

+

NOVÁK ELŐD: – Legfőbbügyész-helyettes Úr!  Köszönöm a válaszát, amiben elismerte, hogy lényegében tényszerűek voltak a kijelentéseim. Leggyakrabban talán azt említettem, hogy Molnár Gyula az MSZP politikusbűnözője. Azt gondolom, a társadalom széles rétege ezzel egyetért. Sajnos az, hogy elmarad az elszámoltatás, ez bizony kormányzati felelősség is. Különösen azért, mert Polt Péternek is személyes felelőssége van abban, hogy asszisztál ehhez a folyamathoz. Holott, azt gondolom, ha már jobban nem definiálja a büntetőeljárásról szóló törvény, hogy mit jelent az, hogy az ügy elfogulatlan megítélése nem várható egy bírótól, akkor a köznyelv szabályai alapján igenis gondolhatjuk azt, hogy aki az MSZP-nek korábban alkotmánybíró-jelöltje volt, tehát szinte közjogi méltósággá akarta tenni az MSZP az egyik, hozzájuk közel álló személyt - sajtóhírek szerint több más összefonódással is rendelkezik dr. Mészár Róza -, és ha egy ilyen személyt szinte közjogi méltóssággá szeretne tenni az MSZP, akkor szerintem az elfogadhatatlan, - ezért kérem: az új eljárás lefolytatását kezdeményezzék!

+

BELOVICS ERVIN: – Képviselő Úr! Azt gondolom, legfőbb ügyész úr ebben az ügyben semmilyen, hogy úgy mondjam, szerepet nem játszott. Az ügyben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyészek jártak el, emelték, képviselték a vádat. Ebből adóadóan a legfőbb ügyész úr személyét érintő kijelentését vissza kell utasítanom. A büntetőeljárási törvény pedig az új eljárás kezdeményezésének lehetőségét kategorikusan kizárja, tekintettel arra, hogy az ügyben harmadfokon a Kúria járt el. Ebben az esetben gyakorlatilag nincs lehetősége az ügyészségnek új eljárás kezdeményezésére.

Eredményes volt-e a ’földet a gazdáknak’ program Mészáros Lőrinc vagyonbevallásának tükrében?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Államtitkár Úr! A hazai termőföldstruktúra alapvetően kiemelkedő veszélye a külföldiek, illetve tagállambeliek földszerzésének lehetősége. Nagyon nagy probléma a nagybirtokszerkezet térnyerése. Kezelhetőségének reményében a  kormányzati törekvések között láttuk azt, hogy a nagybirtokszerkezetnek valamilyen szintű stopot kíván állítani azáltal, hogy progresszív támogatási rendszert jelentett be, illetve ennek a lehetőségét fontolgatja. Ezzel párhuzamban mi azt várnánk, hogy a földbirtok-politikában az állam lehetőség szerint a kisebbeket támogassa.

– Államtitkár Úr! Arra kérem, a válaszában ne azt mondja, hogy mit csinált az előző kormány az Orbán-kabinet előtt, mert engem az nem érdekel. Engem az érdekel, hogy milyennek kellene most lennie. Engem az érdekel, hogy mire lenne szükség, és mire lesz lehetőség.

- Államtitkár Úr! Sajnos, egyértelműen látszódik a tapasztalatokból: van olyan felcsúti polgármester, akinek érdekeltsége 1327 hektár, a Fejér megyei Csákvári Mezőgazdasági Zrt. és vezérkara, Gerzsánszki Lajos vállalkozó, Csongrád megyei vállalkozásban is találhatunk ilyet. Láthattunk olyat is, hogy pályázott a nagymama, és a  budapesti egyetemista lány, így mindenféle családi viszonyokban, szűk csoporthoz ért a termőföld  és nem úgy hasznosult ahogy kellett volna. Kérdezem:

– Várhatunk-e változást?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - Képviselő Úr!  Nyitott ajtókat dönget! 2010-ben, amikor megkezdtük a kormányzást, akkor a 600 ezer hektár állami termőföldet nagyjából 600 szerződéssel fedték le. 2014-ben, amikor befejezte az előző Orbán-kormány a működését, több mint 6 ezer szerződött partnere volt az államnak. Ön is azt mondja – és ebben egyetértünk, hogy minél több kisebb gazdának kell lehetőséget biztosítani, ezért tízszereztük meg az állami földet használók számát.

– Képviselő Úr!  Amit említett Csákvár vonatkozásában: ott nagyjából 5 ezer hektárról beszélünk. Az 5 ezer hektárt 2010-ben egy darab kft. bérelte; most ugyanezen a területen több mint 40 szerződött partnere van az államnak. Akárhogy is számolom, ez 40-szerese a korábbinak, és megint csak abba az irányba hat, hogy a kisebbeknek próbáltunk kedvezni. Míg korábban 1000 hektáros átlagos birtoktestekről beszélhettünk, addig a „földet a gazdáknak” program eredményeként nagyjából 30-40 hektár volt az átlag, amit megnyertek.

– Képviselő Úr!  Szeretném hangsúlyozni: a nyertesek 82 százaléka természetes személy, akik a földeknek majdnem 80 százalékát nyerték meg. Tehát nem arról van szó, hogy nagyon keveset nyert nagyon sok természetes személy, hanem nagyon sokat nyert nagyon sok természetes személy. Ezen belül a fiatal gazdák aránya is kiemelkedő: közel 40 ezer hektárt nyertek. Egyébként a csákvári részen is több fiatal gazda nyert. Tehát megismétlem: nyitott ajtókat dönget! Az állami földeket a családi kis- és közepes vállalkozásoknak adja oda a „földet a gazdáknak” program.

+

SALLAI R. BENEDEK: – Államtitkár Úr!  A számok önmagukban nem érnek semmit. Ha ugyanaz az érdekcsoport birtokolja a földeket, akkor nincs érdemi változás. Külön kértem. ne azt mondja, hogy előtte hogyan volt, mert tudjuk, hogy rossz volt, és tudjuk, hogy kellett a változás.  Most az a kérdés, hogy milyen irányba ment a változás? Itt van például Simicska Lajos és Nyerges Zsolt érdekeltségeibe tartozó Mezort Zrt. Az alá tartozó cégek 59 földrészletet használnak különböző helyeken kedvezményesen . Csányi Sándor érdekeltségeiben szintén van egy nagy halom föld, de nem akarom sorolni a neveket, mert kevés az idő. Egyértelműen látszódik: hiába mondjuk ugyanazt nagyjából, teljesen más a gyakorlat. Nem jut el a gazdák jó részéhez a föld azért, mert gyakorlatilag csak az történt, hogy nevekre szétírták, és mindez nem jár foglalkoztató hatással. Nem az a lényeg, hogy hány természetes személy a pályázó, hanem az, hogy mennyien élnek ebből életvitelszerűen a gazdálkodásból. És mindaddig, amíg nem várjuk el, hogy ezek életvitelszerűen gazdálkodók legyenek, addig nem segíti ez a program a helyben maradást és a helyi foglalkoztatást.

+

BITAY MÁRTON ÖRS: – Képviselő Úr!  A foglalkoztatással kapcsolatosan szeretném jelezni: alig néhány százaléka ezeknek a földterületeknek az, ahol már birtokba léptek az új használók. Tehát hiába próbálja rajtam számon kérni, hogy mennyi embert vettek fel, amikor még birtokba se léptek ezek az új használók. De említette például a Búzakalász 66 Kft. esetét is: 160 családnak ad munkát, 800-as szarvasmarha-állománnyal foglalkozik, több ezer sertéssel. Annak a területnek több mint háromnegyedén egyedül volt érvényes pályázó, nyert.

 – Képviselő Úr!  Ne várja, hogy egy-egy birtoktesten, ahol 30-40 hektár az átlag, ott több száz embert alkalmazzanak! Ezek családi vállalkozásokra épülő agrárgazdaságok lesznek. Nem az lesz az alapja, hogy egy-egy gazdaság több ezer embert foglalkoztasson, hanem sok kisgazdaság foglalkoztasson  minél több embert, ezzel segítve a vidéki munkalehetőségeket.

Mikor akar lemondani a miniszter úr?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP):  – Államtitkár Úr! A kérdést természetesen önnek is felteszem, nyilván a főnökével, Seszták Miklóssal, akit kineveztek fejlesztési miniszternek, meg tudja konzultálni. Ő a 2000-es évek elején még kisvárdai ügyvédként csaknem 600 betéti társaság alapításában segédkezett, ezen cégek mindegyikét ukrán vállalkozók jegyezték be. Valamennyit ugyanarra a három kisvárdai címre, és pár év múlva szőrén-szálán el is tűntek, természetesen mind a 600 igen jelentős köztartozást, adótartozást hátrahagyva.

– Államtitkár Úr! Ha valaki ügyvédként 600 eltüntetett adócsaló cég alapításában vesz részt, az - engedje meg, hogy azt gondoljam - nem lehet véletlen. Nyilvánvalóan Seszták úrnak tudni kellett arról, hogy ezek az ukrán úriemberek nem biztos, hogy tisztességes szándékkal alapítottak három címre beegyezve 600 céget. Aztán Seszták Miklós, már parlamenti képviselőként azt is elintézte - pontosan a tavalyi évben -, hogy öt offshore hátterű cég 12,5 milliárd forintot nyerjen el abból a 20 milliárd uniós pályázatból, amelyiket a szélessávú kábelhálózat fejlesztésére írtak ki. Az öt nyertes vállalkozást ugyanazon a napon jegyezték be, érdekes módon ugyanarra a címre. Az egyik ilyen ciprusi tulajdonú offshore hátterű cég felügyelőbizottságában maga Seszták Miklós is ott ült, ez volt az Enternet Invest befektető cég. Én azt hiszem, hogy ilyen háttérrel és ilyen ügyekkel a háta mögött senki nem alkalmas arra, hogy fejlesztési miniszter legyen, ezért is kérdezem:

– Mikor kívánják eltávolítani Seszták urat a kormányból?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Seszták Miklós miniszter úr nem kíván lemondani, erre oka sincs, alapja sincs, és azt mondanám jóhiszeműen, hogy ön téved, de nem, ön rágalmaz! Ön messze túlmegy azon, amit egy képviselői véleménynyilvánítás keretében el lehet mondani, ugyanis pontosan tisztában van a tényekkel, és ennek megfelelően alapvetően és rosszhiszeműen valótlant állít!

– Képviselő Úr! Seszták Miklós ügyvédi tevékenysége a 2000-es évek elején egy multi-level marketing rendszer felfutása esetére datálódik. A betéti társaságok létrehozása és megszűnése között közvetlen összefüggést nem lehet feltételezni sem az ügyvédi tevékenységgel, sem a miniszteri megbízással. Seszták Miklós ügyvédi tevékenységének ezeknek a betéti társaságoknak a működéséhez és esetleges megszűnéséhez kötése olyan - nagyrészt egyébként nem szűnt meg, legfeljebb nem Magyarországon, hanem Ukrajnában folytatja a tevékenységét -, mint ha önön, a Tatabányai Kézilabda Kft. felügyelőbizottságának elnökén kérnénk számon a városi kézilabdacsapat eredményét.

 – Képviselő Úr! Seszták Miklós valóban ügyvédként működött közre ezeknek a cégeknek az alapításában, amelyek azért jöttek létre, mert Ukrajnában ilyen cégeket akkor nem lehetett bejegyezni. Sok száz jött létre ebben az országban, legális tevékenységgel, jó költségvetési befizetéssel, tehát nem igaz az ön azon állítása, hogy megkárosították a költségvetést. Ezeknek a betéti társaságoknak egy része ma is sikeresen működik, és kárt azok sem okoztak, akik végelszámolással fejezték be a munkájukat. A magyar és ukrán jogszabályok változása magyarázta ugyanis a működési terület megváltozását, - de ezzel tisztában van, csak nem akar rá emlékezni.

+

LUKÁCS ZOLTÁN: – Azt kérem államtitkár úrtól, hogy ha a tatabányai kézilabdáról beszél, akkor tegye hozzá, hogy hajrá, bányász, mert jólesik az nekünk. Egyébként jól működik a csapat, köszönjük szépen.

 – Államtitkár Úr!   Azt hiszem, azt, hogy mi a rágalom meg mi az igazság, ezt vannak helyek, ahol eldöntik. Itt csupán itt a miniszter úrnak az offshore hátterű cégekben vállalt szerepéről nem beszélt az államtitkár úr, nyilván azért, mert arra nem nagyon vannak jó válaszok. Én azt hiszem, hogy azok a sokatmondó mosolyok, amit az ön válasza közben az ön frakciójától is láttunk, azok arra engednek következtetni, hogy e kemény és határozott szavak mögött azért olyan nagyon mély meggyőződés nincs.

 – Államtitkár Úr!  Én önt nagyra becsülöm, és tudom, hogy önnek a legkényelmetlenebb ilyen ügyekről beszélni, mert az ön tisztességéhez nem fér kétség. Ezért is mondom: ha Seszták Miklós urat fölállítanák a helyéről, akkor sokkal hitelesebb embert is tudnának oda találni.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő Úr! Biztos vagyok benne, hogy a Tatabányai Kézilabda Kft. is találna hitelesebb embert önnél, mégsem ilyen feltételezésekbe bocsátkozom, mert nem értek sem a kézilabdához, és nem ismerem az ön ottani tevékenységét sem. A csapat bizonyára ennek csak előnyét élvezi, de ezzel együtt kérem, hogy ne menjen bele ilyen nagy nyilvánosság előtt elhangzó feltételezésekbe, még akkor sem, ha könnyen bebújik a képviselői mentesség mögé. Egyébként pedig az ön által elmondottak sem egyik, sem másik témában nem találnak fogást a miniszteren, úgyhogy kérem, keressen valamilyen más alapot. Találjanak ki  akár politikai, akár szakmai alapot, az ön frakciótársai ebben bizonyára a segítségére lesznek. Előre is köszönöm nekik.