Nem volt meglepetés, hogy a napirend előtti szónoklók e héten is ugyanazt egészen másként látták, másként értékelték. A kormánypártok táltoson ültek, a szebb jelen és a még szebb  jövő reményében új politikáról, cselekvő  hazafiságról, igazságos Magyarországról, új adórendszerről, új munkahelyekről, tisztességes bérekről, és általános fellendülésről  beszéltek,  az  ellenzék szerint viszont porhintés az egész, és percig sem hitték, hogy „szárnya nőtt a rozzant gebének”.

Független parlamenti képviselők a Házszabály alapján napirend előtt szót nem kaphattak, – így a Gyurcsány-Bajnai csapatnak  enyhe vigaszként Xenokrátészt történetét ajánlották: „Azt már megbántam, hogy beszéltem, de azt, hogy hallgattam, még soha!” Persze csak legyintettek a jó öreg filozófusra: bőségesen dobogtak, zörögtek, közbekiabáltak, fütyültek, rikkantottak. 

Összeállításunk félreérthetetlenül jelzik,  miről is értekeztek a napirend előtt a frakciók szónokai.

Beszámoló az ENSZ Közgyűléséről.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminiszter: – Azért kértem a mai napon szót napirend előtt, hogy az elmúlt héten New Yorkban lezajlott 70. ENSZ közgyűlési ülésről tájékoztatást adjak önöknek. Természetesen nem volt meglepő, hogy a közgyűlési ülésszak alapvetően a migráció kérdéskörével, a modern kori népvándorlás kérdéskörével foglalkozott. A tanácskozást megnyitó ENSZ-főtitkár is világossá tette, hogy soha ennyien nem vándoroltak el még otthonaikból világszerte, mint manapság. Körülbelül 60 millió elvándorolt személyről szólnak a statisztikák. Amióta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosi Hivatala létezik, azóta ennyi elvándorolt emberről még soha nem szóltak a statisztikák. És ha végignézünk a világban zajló folyamatokon, akkor bizony azt láthatjuk, hogy az elvándorlás jelenségének erősödése várható. Az elmúlt öt esztendőben 15 jelentős háború vagy fegyveres konfliktus robbant ki, újult meg vagy erősödött föl. A klímaváltozás elleni küzdelem is korlátozott sikerekkel jár. A vízhiány növekedése is  azt erősíti, hogy az elkövetkezendő időszakban az elvándorlás erősödni fog.

– Abban is nagyjából egyetértés van, hogy az Európára háruló bevándorlási nyomásnak két fő oka van. Az egyik az, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel szembeni nemzetközi fellépés áttörő sikere továbbra is várat magára, másrészt pedig, a közel-keleti és az észak-afrikai térség jelentős részei váltak instabillá, a rossznak bizonyult nemzetközi politikai döntések következtében. Az elvándorlás, a migráció kérdésköre globális probléma, globális kihívás. Márpedig, ha globális problémával, illetve globális kihívással állunk szemben, akkor evidens, hogy globális válasznak kellene következnie, mégpedig globális részvétellel. Ez Európának különösen is érdeke, hiszen nem nehéz belátnunk, hogy ha az Európára háruló bevándorlási nyomás hosszú távon sem fog csökkenni, akkor az európai kontinens instabillá válásához is vezethet. Az Európára háruló bevándorlási utánpótlás tartalékai kimeríthetetlenek. Elég, ha csak akár Irakban, Szíriában, a szubszaharai térségben, Líbiában, Afganisztánban vagy Pakisztánban élő belső menekültek vagy az onnan elvándorlásukat tervezők számát figyelembe vesszük, a különböző nemzetközi statisztikák már 30-35 millió emberről is beszélnek.

– Tisztelt Képviselőtársaim! A globális megoldási javaslatunk a következőképpen néz ki. A magyar küldöttség egy öt pontból álló megoldási javaslatot tett az ENSZ Közgyűlésén. Ennek első pontjaként javasoljuk, hogy az Iszlám Állam nevű terrorszervezet elleni nemzetközi szerepvállalást és nemzetközi erőfeszítéseket erősítsük. Az ISIS visszaszorítása eddig nem sikerült, újabb területeket szerzett, ezért egyértelmű, hogy a nemzetközi erőfeszítéseket növelnünk kell. Márpedig ha az ISIS terepfoglalásait, területfoglalásait nem tudjuk visszaszorítani, akkor az elvándorlás jelensége erősödni fog Európa szomszédságában.

Másodsorban: stabilizálni kell a helyzetet a Közel-Keleten. Itt nyilván a megoldás kulcsa Szíria. Szíriában békés megoldást kell elérni. A német kancellár felvetésével egyetértünk, a lehető legszélesebb politikai egyeztetések szükségesek a tárgyalásokon keresztüli megoldásokhoz, és le kell számolnunk egy illúzióval is. Ennek jegyében, azt gondolom, végre be kell látnunk, hogy a transzatlanti közösség és Oroszország közötti megállapodás, valamint koordinált akciók nélkül nem lesz megoldás a szíriai válság tekintetében. Harmadrészt javasoltuk világkvóták bevezetését, amelyben nem csak Európa viseli a terheket. Negyedrészt javasoltuk az ENSZ békefenntartó műveleteinek megerősítését, ötödikként pedig a fenntartható fejlődési célok érvényesítését és teljes implementálását, hiszen ezek a célok világosan kimondják, hogy szabályozott, rendezett és biztonságos migrációra van szükség.

Ha Magyarországot kormányzod, nem lophatod el a magyar emberek földjét!

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – A migrációs krízis alkalom a kormánynak arra, hogy végrehajtsa a földrablást országgyűlési döntés nélkül. Azért nem hozták ide a Ház elé, mert attól féltek, hogy a parlament esetleg megszavazza. Alig két hónap alatt 500 milliárdnyi termőföldvagyont kívánnak dobra verni. Két cél lehet: az egyik a költségvetési lyukak  betömködése, a másik pedig a Simicska utáni időszakban a vagyon újraosztása. Teszik ezt egy olyan országban, ahol az államadósság nagyobb, mint 25 évvel ezelőtt volt, ám ugyanezen idő alatt az állami vagyon 90 százaléka eltűnt úgy, hogy 15-20 százalék sorsáról semmit, de semmit nem tudunk. 10 százalékos ma az állami tulajdon aránya Magyarországon, ami példátlanul alacsony a térségben.

– Egy olyan országban, ahol a nemzeti vagyon tragikusan megcsappant, a termőföldvagyon szétosztása, a földrablás egész egyszerűen merénylet a következő generációkkal szemben. A természeti erőforrások az emberiség közös öröksége, és ezért birtoklásuk is csak közösségi lehet. A termőföld közösségi tulajdonlása ráadásul a magyar történelem és kultúra szerves része, gondoljunk az Alaptörvény preambulumában megidézett Szent Korona-tan megfontolásaira vagy a székely közbirtokosság intézményeire. Amit a kormány tesz, az szemben áll az Alaptörvény P) cikkelyével és szemben áll az Alaptörvény 38. cikkelyében megfogalmazottakkal is.

– Újra az fog történni, amit az állami földbérleteknél láttunk: kevesen markolnak sokat, és sokan kapnak majd keveset. Arról van szó, hogy a 2014 nyári állapot szerint a nyertesek, a földbérletpályázatok nyerteseinek 37 százaléka, mintegy 660 pályázó 10 hektár alatti területhez jutott, míg a nyertes érdekeltségek alig 2 százaléka, 34 érdekeltség 94 pályázója 300 hektár feletti területet szerzett meg. A Borsodban 2014. január 1-jéig bérbe adott területek több mint háromnegyedét, 10 ezer hektárt a 138 megyei nyertes közül mintegy 28 nagy, egymással ilyen-olyan kapcsolatban levő érdekeltség 51 pályázója 170 nyertes pályázattal nyerte meg. A helyben lakók fogalmával eddig is trükköztek. Láttunk parókiára bejelentkezett helyben lakó földművest, hallottunk Mészáros Lőrinc helyben élő lakóhelyén gazdálkodó földművesről. A 300 hektáros földtulajdoni maximum bátran kijátszható. A kisbirtok, a kistelepülések a bérlettel is fejlődni tudnának. Nincs limit az egy gazdálkodó által megvehető állami földdarabra.

– Az állami föld egyben az állam kezében egy foglalkoztatási, munkahely-teremtési eszköz. Most 380 ezer hektárt vernek dobra. 2014-ben a 3200 településből mindössze 150 település kapcsolódhatott be a szociális földprogramba, öt év alatt, 2010-2015 között ezzel szemben ezer hektárt adtak oda kistelepüléseknek. Mi azt gondoljuk, hogy 150 ezer új értékteremtő falusi munkahelyet lehetne teremteni, ha ez a bizonyos 380 ezer hektár, amit most szét akarnak osztani a haveroknak, bekapcsolódhatna a szociális földprogramba, ráadásul ezeket a területeket lehetne ökológiai termelésre is átállítani. Mi azt gondoljuk, hogy a kevés nagygazdálkodó helyett több kisebb földhasználó tud több embernek értékteremtő munkát biztosítani.

– A nemzeti birtokpolitika érvényesítéséhez elengedhetetlen megfelelő mennyiségű földterület közösségi tulajdonban tartása. Három bűnt követ el a kormány egy csapásra: növeli a birtokkoncentrációt, befagyasztja az elszegényedést a falvakban, vidéken, és utat nyit a külföldi spekulánsok előtt, hiszen pontosan tudjuk, hogy addig van biztonságban a termőföldterület, amíg az állam kezeli. Ha például az Európai Unió felülvizsgálja a magyar birtokszabályozást, ezeket a területeket seperc alatt el lehet passzolni külföldi spekulánsoknak, de már most megjelenhetnek ezek a külföldi spekulánsok az új tulajdonosoknál. Végezetül pedig lemondanak arról, hogy a Kárpát-medence természeti örökségének, biológiai sokféleségének megőrzését, gyarapodását érjék el állami eszközökkel. Lemondanak erről, mint ahogy lemondtak a rablóprivatizáció felülvizsgálatáról 1998 után, lemondtak az elszámoltatásról 2010 után. Mi azonban nem fogunk lemondani 2018 után a mostani földrablás felülvizsgálatáról! 

Nyelvtanulás itthon európai szemszögből!

HOFFMANN RÓZSA (KDNP): – Az elmúlt héten több képviselőtársammal együtt Strasbourgban az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén vettem részt. A legtöbbet tárgyalt téma természetesen a bevándorlási katasztrófa volt. A megszólaló képviselők szinte mindegyike közös európai megoldás kidolgozását sürgette. Most mégsem erről kívánok szólni, hanem arról, hogy a kulturális bizottságban vitatott szinte valamennyi jelentés visszatérő üzenete, hogy a világméretű problémák kezelését az iskolában kell elkezdeni.

Ilyen világméretű kihívás az idegen nyelvek tanulása is. Ismét azzal kellett szembesülnünk, hogy mennyire megnöveli az egyes országok érdekérvényesítő lehetőségeit, ha nagy számban vannak világnyelveket kiválóan beszélő, jó szakembereik, akik felkészülten és bátran meg tudnak és meg mernek szólalni a tolmácsolás nélküli vitákban is. Sok külföldi szakértővel és képviselővel találkoztam megint, akiknek semmi gondot sem okoz idegen nyelven szabatosan kifejteni álláspontjukat, és egy-egy jól sikerült megszólalással, tapasztalhatjuk, hangulatot lehet teremteni, akár többséginek vélt véleményt árnyalni vagy éppen megfordítani.

– Sajnos, mi Magyarországon még mindig a gyér idegennyelv-tudás tehertételével küzdünk. Több tízezer diploma ragadt bent hosszú évek óta, mert a fiatal, egyetemet, főiskolát végzett szakember nem volt képes letenni a nyelvvizsgát. Állítom, közülük elenyészően kevés azoknak a száma, akik valamilyen igazolható képességhiány miatt voltak e téren sikertelenek. A diplomamentő programokra sem jelentkeznek időben és elegen, ráadásul mindig megtalálják azokat a szószólókat, akik rosszul értelmezett emberségből vagy egyéb okból felmentik őket, és nyelvvizsga nélküli diplomát kérnek számukra. Ezt a helyzetet megelőzendő, törvényben írtuk elő, hogy 2020 után már csak középfokú nyelvvizsga birtokában lehessen a felsőoktatásba jelentkezni. Addig még 4-5 öt év van hátra. Már most azon kellene fáradoznia minden tanulónak és nyelvtanárnak, hogy addigra elérjék a kívánt szintet. Ehelyett azonban gyakran hallhatjuk azt a téves állítást, hogy a középiskolában nem lehet felkészülni a nyelvvizsgára. Nyelvtanári szakmai felelősségem teljes tudatában állítom, hogy ez nem így van. Évente tízezer szám bizonyítják középiskolások, hogy lehet, csak éppen tudatos, szakszerű, intenzív tanári és szorgalmas tanulói munka kell hozzá. És természetesen olyan nemzeti nyelvoktatási stratégia, amire régóta szükség volna.

– Érvényt kellene szerezni az EMMI-ben három évvel ezelőtt készült tervezet azon javaslatának, hogy a középiskola köteles az első idegen nyelv tanítását folytatni. Éppen azért redukáltuk az általános iskolákban tanítandó nyelvek számát, hogy ennek a szükséges intézkedésnek meglehessenek mindenütt a személyi és tárgyi feltételei. És megvannak, csak éppen a köznevelési rendszerünk nem figyel oda, hogy érvényesítse ezt a stratégiai szempontból fontos célt. És bizony ebben a tanévben is gimnáziumok tucatjai kezdték a nulláról mindkét idegen nyelv tanítását, ami nem helyes, elpocsékolt időt eredményez visszamenőleg.

– Nem kívánom itt most megemlíteni egy nyelvi stratégia további szükséges elemeit, hiszen ez nem elsősorban a politikus, hanem a szakemberek dolga, nem is a szakszervezeté, de  megjegyzem: az volna a helyes, ha a célok és eszközök megfogalmazásához az alkotók kikérnék és megfogadnák sok-sok sikeres középiskolai nyelvtanár javaslatát.  Az Európa Tanács kulturális bizottsága legutóbb azzal bízott meg, hogy egy éven belül készítsek jelentést a kisebbségi és regionális nyelvek használatáról, helyzetéről Közép- és Kelet-Európában. Súlyos feladat, aminek örömmel teszek eleget. Ám e számunkra nemzetpolitikai szempontból kiemelt kérdésnek is vannak idegennyelv-oktatási vetületei. Jó fényt vetne Magyarországra, ha a jelentésben e téren is sikereinkről számolhatnék majd be egy év múlva.

Újabb milliárdok a hazugsággyárnak?

LUKÁCS ZOLTÁN (MSZP): – Kormánypárti Képviselők! Önök idestova öt éve kormányoznak, lassan a második ciklusuk felét is kitöltik, még akkor is, ha az elmúlt egy év bandaháborúit is kormányzásnak vesszük. Hát eddig azt érték el, hogy a lakosság 38 százaléka szegénységben él. És ebben a helyzetben önök benyújtottak egy költségvetési módosító javaslatot, ,amikor egyre többen mondják azt, hogy fizetésemelést kell adni az embereknek, egyre többen mondják azt, hogy nem lehet ennyi pénzből megélni ebben az országban., és egyre többen állnak oda mellé e gondolatunk mellé. Csalódnunk kellett: ez a költségvetési módosító megint egy alig titkolt lenyúlásról szól. Két része van: egyrészt 60 milliárd forintot szeretnének önök a rendkívüli kormányzati intézkedések sorra elhelyezni, másfelől pedig újabb 47 milliárd forintot szeretnének a köztelevízió néven elhíresült hazugsággyárba beleömleszteni. A 60 milliárd forintra önök azt mondják, hogy a menekültügyi krízis kezelésére szolgál. Mi ebben a kérdésben oda is tudnánk állni önök mellé, ha nem arra a sorra akarnák ezt a pénzt elhelyezni, ahol egyáltalán nem biztos, hogy a menekültügyre fogják fordítani, hiszen erről a sorról költöttek önök már barackmagra is, meg költöttek önök focira is, meg futballakadémiák támogatására is.

– Módosító javaslatot nyújtottunk be: összesen annyit szeretnénk, hogy ez a 60 milliárd forint azokhoz a tárcákhoz menjen, ahonnan biztosítva látjuk, hogy valóban a menekültkrízisre lesz elköltve, a Honvédelmi Minisztérium, a Belügyminisztérium és az EMMI az, ahová szeretnénk ezt a pénzt tenni. Itt látjuk biztosítottnak, hogy valóban arra költik el ezt a pénzt, amire kell, nem pedig futballakadémiákra, ami nyilván nagyon fontos, de azt gondolom, hogy futballakadémiákkal a menekültválságot nem nagyon lehet leküzdeni. 47 milliárd forintot pedig abba a Magyar Televízióba akarnak beleömleszteni, ami már eddig is öt év alatt mintegy 600 milliárd forintot kapott. 600 milliárd forintot tapsoltak el abban a hazugsággyárban, amit Magyar Televíziónak hívtunk régebben, szebb időkben, ott, ahol bizonyítottan hírhamisítás zajlik, ott, ahol olyan műsorokra költenek százmilliókat meg milliárdokat, amelyeket azok sem néznek, akik csinálják. Engedjék meg, hogy emlékeztessek a rendkívül sikeres Marslakók című sorozatra, amibe milliárdokat öntöttek bele, és egyébként még az operatőr is csukott szemmel forgatta, annyira borzalmas volt, nem is nézte meg senki, három rész után elbukott. És sorolhatnánk sorban, hogy hogyan ömlik ki a külső gyártású műsorokra a Magyar Televíziónak a pénze.

– Önök most a 600 milliárd után még idén még 100 milliárdot szeretnének adni a Magyar Televíziónak és még 47 milliárdot szeretnének átvállalni adósságban is. Én azt gondolom, hogy ez nem támogatható. Mi javasoljuk azt is , hogy a Magyar Televízió ebben a formájában több pénzt már ne kapjon, mert már így is sokkal többet költünk rá, mint amennyit megérdemel. Ebből a 600-700 milliárd forintból, jelentős fizetésemelést lehetne finanszírozni a közszférában. Jelentősen lehetne belőle csökkenteni a várólistákat, jelentősen lehetne emelni a nyugdíjakat, jelentős pénzt lehetne a közoktatásra, a felsőoktatásra fordítani. De önök valahogy úgy gondolják, hogy ezt a 600-700 milliárd forintot ebbe az egyébként nem jól működő, sikertelen, nézettséget produkálni nem tudó, és egyébként a hírműsoraiban pedig botrányosan részrehajló hazugsággyárba szeretnék fektetni.

– Hölgyeim és Uraim! Azt kérjük önöktől, hogy támogassák ebben az ügyben a mi módosítónkat. A 60 milliárdot tegyük oda, ahol valóban a menekültválság kezelését szolgálja. Azt kérjük, hogy ne tegyenek több pénzt az MTVA-ba, tegyenek inkább pénzt az emberek zsebébe, őket támogassák, ne lopjanak több pénzt a köztelevízión keresztül.

Ami tény, az tény!

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Hölgyeim és Uraim! Tény, hogy önök öt évvel ezelőtt a cigányintegráció tekintetében eredményeket, alapvető megtisztulást, reformokat és egy pozitív irányba történő változást ígértek. Tény, hogy a miniszterelnök úr rejtett erőforrásokként tekint a hazai cigányságra, és ennek eredményeként vagy éppen ebből kifolyólag egy stratégiai együttműködés köttetett a kormány és az Országos Roma Önkormányzat között. Ám az is tény, hogy a napokban az önök egyik minisztere, Lázár János azt mondta, hogy a kormány valóban stratégiai partnerként tekint az Országos Roma Önkormányzatra, a rendőrség és a NAV azonban nem.

– Mindebből következik, hogy a cigányság integrációjának eredménye az önök, vagyis a Fidesz-kormány kudarca és totális csődje. Tény továbbá az is, hogy a felelősöket, a vélt vagy valós tolvajokat, csalókat és szélhámosokat önök nemhogy nem vonják felelősségre, hanem továbbra is a legmagasabb szinten mentegetik, bújtatják, és kereteket adnak ahhoz, hogy ezt az ámokfutást és ezeket a köztörvényes bűncselekményeket továbbra is elkövethessék.

Tény, hogy egyik botránynak vége sincs, máris jön a következő. Az elmúlt hetekben, közbeszéd tárgya volt a különböző sajtóorgánumokban is a „Híd a munka világába” program. A legfrissebb, hogy a Magyar Nemzet egyik újságírója végiglátogatta személyesen azokat a regionális irodákat, ahol elvileg munkaerő-közvetítés folyik, csak a gyakorlatban egyik helyszínen sem található semmi, viszont a pénz eltűnt. Aztán vége sincs az egyik botránynak, máris itt a következő. Aki nyomon követte a múlt hét csütörtökön az Országos Roma Önkormányzat „közgyűlését”, az sok mindennel szembesülhetett, a legobszcénabb, trágárabb kifejezésekkel tarkított, hogy is mondjam, munka címén eltöltött idő alatt, csak eggyel nem, hogy ott érdemi történések, érdemi eredmények lennének.

– Amitől hangos az Országos Roma Önkormányzat kapcsán minden, az az átláthatatlan kifizetések, titokban tartott megbízási szerződések, a különböző jogosulatlan költségtérítések, félmilliós és egyéb haveri fizetések. És mit tettek, mit tesznek önök? Hát az, aki elsődlegesen miniszteri biztosként felelne mindezért, az szépen, csendben tovább folytathatja azt az ámokfutást, amit jó idővel ezelőtt megkezdett, hiszen például a legfrissebb botrány: 2011 és 2014 között egy 330 millió forintos költségvetési támogatással nem tud most az Országos Roma Önkormányzat elszámolni. És ki volt ennek a vezetője ebben az időszakban? Az a Farkas Flórián, aki most már miniszteri biztosként valószínűleg nem abban érdekelt, hogy az ő regnálása alatti eltűnt pénzeket tisztába tegye.

– Tény, hogy az elmúlt öt évben több eljárás indult a romaintegrációval kapcsolatos pénzek irányában, mint ahány havert önök kifizettek, pedig nem kevés az sem. Tény az is, hogy önök elvesztettek minden olyan alapot, amely arra vonatkozna, hogy a jövőben önök a cigányság integrációja tekintetében akár hitelesen, akár felelősen, akár őszintén tudnának beszélni. Amíg nem öntenek tiszta vizet a pohárba, és amíg a saját berkeiken belül nem söprik ki azokat a gazembereket, akik az elmúlt öt évben most már sok százmillió forint eltüntetésével minimum vádolhatók, addig nagyon nehéz önöknek arról beszélni, hogy milyen szép eredményeket szeretnének elérni. Az, amit önök csinálnak, az semmiben nem különbözik attól, amit az MSZP-SZDSZ csinált cigányintegráció címén: egészen konkrétan azt, hogy közpénzekből hogyan biztosítsuk 4 vagy 5 évente a könnyen, olcsón megvásárolható szavazatokat. Önök ugyanezt teszik, kontraszelektív módon tolvajokat tesznek ezen pénzek élére, ők dönthetnek egy személyben, egyfajta élet és halál uraként sok-sok millióról, sok-sok státusról, sok-sok olyan egzisztenciáról, amelyet elvileg akár az Európai Unió, akár a magyar adófizetők annak szánnak, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők, de boldogulni tisztességgel, becsülettel akarók előrejutását szolgálja. Úgyhogy egy szó, mint száz, önök cigányintegráció tekintetébenmegbuktak, csődöt mondtak! 

Szociálliberális fenyegetés Magyarország ellen!

KÓSA LAJOS  (Fidesz): – Az Európát elárasztó bevándorlási hullámmal kapcsolatban az elmúlt hetekben több fontos döntésről is értesülhettünk. Az egyik az, hogy az Európai Parlament liberális frakciója közölte, hogy kezdeményezi az Európai Parlamentben a 7-es cikkellyel kapcsolatos eljárás megindítását Magyarország ellen, ami azt jelenti, hogy azt kezdeményezték, amit még eddig soha, hogy Magyarországot fosszák meg a szavazati jogától. Ez egy nyilvánvaló politikai bosszú,  azért, mert Magyarország olyan álláspontot képvisel a bevándorlásügyben, ami egyébként a nemzetközi egyezményeinknek megfelelő, emberséges, de kimondva, hogy nem tudunk, nem lehet Európába mindenkit beengedni, és meg kell védeni az Európai Unió határait.

– Két héttel ezelőtt pedig az Európai Unió Tanácsa hozott egy olyan döntést, ami arról szólt, hogy a migránsokkal kapcsolatban kötelező kvótát kell bevezetni. A számok 40 ezertől 160 ezerig terjednek. Még ez is vita és értelmezés kérdése, de az Európai Unió Tanácsa egyúttal két évet hagyott arra, hogy ezt a rendszert és rendelkezést bevezessék. A dolog teljes mértékben abszurd, hiszen csak ebben az évben már csak Magyarország esetében 300 ezernél több illegális bevándorló érkezett, több mint 176 ezer menekültstátus iránti kérelmet adtak be, és hol van még az év vége. Az Európai Unióban meg fogja haladni a migránsok száma az egymilliót, akik ebben az évben érkeznek; vessük ezt össze azzal, hogy 40 ezertől 160 ezerig két év alatt. Ez a migrációs kötelező kvóta a semminek a semmije, nem megoldás, álmegoldás.

– A Fidesz parlamenti frakciója úgy döntött, hogy felkéri a magyar kormányt arra, hogy minden létező eszközt megvizsgálva, lépjen fel a kötelező kvóta bevezetése ellen. A kötelező kvóta sem alaki, sem tartalmi szempontból nem felel meg a nemzetközi követelményeknek. A kötelező kvóta bevezetése azt jelenti, hogy az Európai Unió Tanácsa elvont Magyarországtól egy olyan, az önrendelkezését érintő jogot, amihez nem volt joga és lehetősége. Minden államnak saját magának kell meghatározni, hogy kik az állampolgárai, milyen feltétellel enged be a területére bárkit, és kik azok az emberek, akiket befogad és saját területén hosszabb-rövidebb ideig kíván velük együtt élni. Ezt a jogot semmilyen államtól nem lehet elvonni! Ha ezt a jogot nemzetközi szerződések szabályozzák, például a menekültkérdéssel kapcsolatban, azok sem vonják el Magyarországnak, de senkinek sem ezt a jogát. Azt, hogy egy állam kinek ad menekültstátust, a nemzetközi jog alapján a saját állami hatóságok döntik el. Az az elképzelés, hogy valamilyen központ, Brüsszelben vagy bárhol máshol a világon, kötelezően hoz olyan döntést, hogy az adott országnak anélkül, hogy neki beleszólása lenne, be kell engednie és tartósan le kell telepítenie különböző népcsoportokat bármilyen megfontolásból, elfogadhatatlan. Ez a szuverenitást olyan mértékben sérti, amire a magyar törvényhozás senkit nem hatalmazott fel!

– Felkérjük a magyar kormányt, hogy nézze meg a rendelkezésre álló lehetőségeket az európai kezdeményezéstől egészen addig, hogy forduljon a magyar kormány az Európai Unió Bíróságához Luxemburgban, nézze meg a lehetőségeket, de tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ezt a döntést felül lehessen vizsgálni. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki esküt tett a magyar Alaptörvényre, és egy picit is van valami fogalma arról, hogy mi Magyarország önrendelkezése, azt a törekvést támogatnia kell, amit a Fidesz-KDNP-frakció meghozott.

A pedagógusjogok világnapján

HILLER ISTVÁN (MSZP):  – 1966. október 5-én az UNESCO és az ENSZ egy másik szervezete, munkaügyi szervezete, az ILO közösen megfogalmazott akarata szerint 95 pontból álló rendszert hozott létre. Ez a rendszer alkotja a pedagógusjogok rendszerét, egyfajta chartát, amelyet 1994 óta számos országban szerte a világon megünnepelnek. Alkalom ez arra, hiszen tegnap volt ez a nap, hogy a magyar oktatásügyről itt a magyar Országgyűlésben is beszéljünk.

– Továbbra is az a véleményünk, hogy meggondolatlan intézkedések, átgondolatlan lépések, káosz jellemzi a magyar oktatásügy irányítását. A rendszer azért működik, mert a pedagógusok, dolgozzanak azok a közoktatásban vagy éppen a felsőoktatásban, a rendszert erejüket megfeszítve fenntartják. De ha önmagában az irányító központot, a szegény Klebelsbergről elnevezett intézményfenntartó központot tekintenénk kizárólag a magyar oktatásügy középpontjának, akkor ez a rendszer már nemhogy színvonalasan, hanem egyáltalán nem lenne képes dolgozni.

– A legutóbbi napok eseményeik átgondolatlanságát mutatja az is, hogy az egyébként szakmailag igenis fontos önértékelést és értékelést, amely minden szakmában, így a mi szakmánkban a pedagógusok között is meg kell hogy történjen, teljesen átgondolatlan és szerencsétlen elnevezéssel illették. A kollégák itt biztatnak arra, hogy a pedagógus önértékelő csoportok kezdőbetűjéből alkotott mozaikszót mondjam ki. Gondolja ki-ki végig, a saját fantáziájára bízom, hogyan alkotja ezt meg. Mindenesetre az internet világa önálló életet élve már nagyjából minősítette ezt az önértékelő csoportot, és ennek a tartalmát kevéssé vizsgálva mégiscsak egy olyan dolgot hozott, ami mutatja, mennyire nem gondolják végig, hogy mit tesznek. Nem a jó szándékot vonom kétségbe, hanem a szakmaiságot meg az eredményességet.

– Ami pedig a felsőoktatást illeti: a közelmúltbeli napokban hirdetett meg a felsőoktatásért felelős államtitkár úr egy Campus Mundi elnevezésű programot, amellyel több milliárd forint értékben magyar diákok külföldi tanulmányait kívánják segíteni. Szeretném emlékezetükbe idézni, micsoda ellenállást fejtettek ki akkor, amikor 2013. április 16-án erről sajtótájékoztatót tartottam. Az egészet nem kívánom összefoglalni, csak a sajtóban megjelent összegzést, miszerint a sajtótájékoztatóm után azt közölték: az MSZP azt szeretné, hogy nagyrészt európai uniós támogatásból minden egyetemi és főiskolai hallgató három-öt hónapig külföldön tanulhasson idegen nyelvet, elsősorban angolt. Valamivel több mint két év eltelte után most feltalálták Kolumbusz tojását, és Campus Mundi elnevezéssel gyakorlatilag egy hasonló programot hirdettek meg, aminek önmagában örülünk, csak éppenséggel a célja nem jó, mert úgy általában nem érdemes ösztöndíjat nyújtani. Mindenki, aki a felsőoktatáshoz egy kicsit ért, tudja, hogy a célzott ösztöndíjak a megfelelők, mert így szétfolyik, mint a homok az ember keze között, és nem lesz ebből eredmény, miközben sok pénzt tesznek bele.

– A felsőoktatásra egyébként is jellemző a finanszírozás nem megfelelő volta. Elégtelen a költségvetési támogatás. Az a sok-sok tízmilliárd forint, amit kivontak a felsőoktatásból a 2010-es kormányzás átvétele óta, egészében még mindig nem került vissza, ott még mindig 15-18 milliárdos lyuk van, miközben új programokat indítanak, amelyek költségigényesek, de nem megfelelő hatásfokúak. Azt állítom önöknek, hogy amíg a felsőoktatásban nem rendezik a béreket, amíg nem lesz fizetésemelés a felsőoktatásban ez legalább olyan visszhangot fog kiváltani, mint a pedagógus önértékelő csoport mozaikszava. 

Meghallják-e a polgárok hangját a nyugat-európai politikusok?

HARRACH PÉTER (KDNP): – Amikor egy döntést kell hoznunk, és történetesen ez szakpolitikai kérdésről szól, akkor természetes, hogy a szakpolitikusok véleményét hallgatjuk meg. De ha mindennapi kérdésről van szó, akkor az emberek véleménye kell hogy a döntő legyen. Magyarországon ma ezt alkalmazzuk a tömeges bevándorlással kapcsolatban. De felmerül a kérdés: az európai döntéshozók az európai emberek véleményét miért nem veszik figyelembe? Nyilván több oka van, kettőt emelnék ki, egy politikai és egy ideológiai okot.

– Ha megnézzük, hogy a bevándorló tömegek, amikor egy országban letelepednek és állampolgárságot kapnak, hogyan szavaznak, akkor nem titok az, hogy általában a baloldalra szavaznak. Tehát ebből a szempontból, a baloldali politikusok bevándorláspártiak.  Itt persze meg kell említenem, fontos elvi kérdés: mi nem vagyunk iszlámellenesek, hanem bevándorlásellenesek vagyunk, mi terrorizmusellenesek vagyunk, és nem szeretnénk azt, ha Magyarországon vagy akár Európában a kultúránkkal ellentétes és a normáinkat tiszteletben nem tartó közösségek jönnének létre. De van egy ideológiai ok is, ami sokkal összetettebb ennél. Az európai vezetők egy része csatlakozott ahhoz a mozgalomhoz, amely elvágja a hagyományos keresztény gyökereket. És ha gyengül az identitása egy kultúrának, különösen egy nagyon erős identitással rendelkező másik kultúrával szemben, akkor valami más eszmei alapot kell találni. Amikor keresztény gyökerekről szólunk, akkor nem csupán vallási, hanem inkább történelmi és társadalmi hatásokról beszélünk, hiszen ennek a kultúrának az elemei, a normái tovább élnek, még akkor is, ha tudatosan nem fogadják el. Ez az új eszmei alap pedig nem a hagyományos liberalizmus, ami jogállamiságot, demokráciát, emberi jogokat követel, hanem egy újfajta liberalizmus, ami már megalkotta a maga dogmáit, és megfogalmazta a tabukat. Ez a dogmák és tabuk világa alkalmatlanná teszi követőiket, hogy az igazi problémákat megoldják. Hiszen ha nem lehet beszélni a problémákról, akkor hogyan lehet azokat megoldani? 

– Hogy értsék miről van szó, egy hazai példát hadd mondjak! Mindnyájan, akik itt ülünk, a parlamentben, természetesnek tartjuk, hogy a szegregáció ellen küzdünk az integráció érdekében, de amikor egy iskolában a felzárkóztatást szegregációnak nevezik egy dogma értelmében, akkor a problémát nem lehet megoldani. Vagy: ismerünk olyan parlamenti képviselőt, aki egy természetes szociológiai jelenséget nevezett meg, és rögtön kikiáltották nőgyűlölőnek, azért, mert ütközött egyfajta dogmával. Az ultrafeminista véleménynek nincs helye a demokráciában, ezek az ideológusok leöntötték egy olyan mázzal, amit ők politikailag korrektnek neveznek, holott nem más, mint a problémák megoldhatatlanságának az eszköze. Én úgy gondolom, hogy amikor mi az emberek véleményére hallgatunk, akkor Magyarországon a polgárok véleménye kapcsán nem bevándorláspártiak vagyunk, hanem ellenezzük mindazt, ami ebből következik.

Újra nagyhatalmi konfliktusok ütközőpontjában Magyarország?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – A tavalyi NATO-csúcson Walesben született a NATO-tagállamoknak az a döntése, hogy egy készenléti akcióterv keretében az ukrán válságra adott válaszul, Oroszország elleni éllel a NATO védelmi képességének növelése céljából Kelet- és Közép-Európában a megnövekedett biztonsági kockázatok miatt egyfajta vezetési-irányítási központrendszert létesít, hét különböző országban a NATO egyfajta előretolt bástyájaként. Ebből a hét irányító-koordinációs központból a kelet-közép-európai országok kérésére immáron öt megvalósult. Magyarország idén, még Hende Csaba minisztersége idején kérvényezte, hogy létesíthessen a NATO közreműködésével egy ilyen koordinációs központot Székesfehérváron. Az ezzel kapcsolatos döntés a hét vége felé születik meg Brüsszelben a miniszteri csúcson. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy kötelező érvényű kötelezettség a NATO-tagságunkból fakadóan, ez meghívásos alapon működik, tehát mi kérjük, és a költségeket is a fogadó ország állja.

– A Honvédelmi Minisztérium még a kezdetek kezdetén, amikor bejelentkezett erre a feladatra, egy nagyon szűkszavú közleményben próbálta elbagatellizálni a kérdést. Azt írták: egy kis tervezőiroda, egy koordinációs központ jön létre, hazánk biztonsága érdekében tervező-szervező tapasztalatokat szerezhet a honvédség. Később azonban kiderült, hogy ez egy 40 fős parancsnoki központ, amely 48 óra leforgása alatt ötezer fős gyorsreagálású kontingens irányítását célozza. Előszobája annak, hogy Magyarországon létrejöjjön egy amerikai katonai bázis NATO irányítással, amely magas készenléti erők, fegyverek, csapatok és haditechnika fogadására is képes, összekötő feladatokat fog ellátni, és hadgyakorlatok támogatásával, szervezésével is fog foglalkozni. Hende Csaba akkor még azt nyilatkozta, hogy ez Magyarországnak és hazánknak a biztonságát szolgálja, nem irányul senki ellen, de azért gyorsan hozzátette: sem politikai, sem jogi értelemben nem sérti a 1997-es, NATO és Oroszország között létrejött egyezményt.

– Nem igaz, hogy nem irányul senki ellen! Nagyon is egyértelműen és deklaráltan az ukrán válsággal kapcsolatos intézkedésekről van szó, egy Oroszország elleni agresszív és demonstratív lépésről van szó, amely az amerikai támaszpontok létesítéséről szól. Ez nem a védelmünk növeléséről, hanem éppen hogy egy kockázatnak a megnöveléséről szól, hiszen ezek a koordinációs központok, a gyorsreagálású hadtestek még a laikusok számára is teljesen egyértelmű módon az elsődleges célpontok katonai konfliktusok idején. És ha mindehhez hozzátesszük, hogy a pápai és a kecskeméti légibázison fejlesztések mentek végbe, páncélos hadgyakorlatokat folytattunk amerikai irányítással, NATO-irányítással, demonstratív és provokatív módon, kifejezetten oroszellenes éllel. Ennek az a sajnálatos következménye, hogy Magyarországon jelenleg több száz amerikai katona állomásozik, több tucat páncélozott gépjármű van, több lövészjármű, tábori ágyú. Ez nem védelem, ez az offenzív képességek növekedése hazánkban.

– Igen, az elmúlt években rossz külpolitikai és biztonságpolitikai döntéseknek a sorozatát láthattuk, amelyek arról szóltak, hogy az Amerikai Egyesült Államok geopolitikai céljaiban Európa és köztük Magyarország is eljátssza a statiszta szerepét. Destabilizáltuk, elaknásítottuk a saját szomszédságunkat, és a migrációs válság is ennek egy következménye csupán. Afganisztánban, Irakban, Szíriában és sajnos Ukrajnában és Észak-Afrikában is ezeknek az amerikai, külföldi, idegen érdekeknek a céljai érdekében lépett Magyarország.

– A magyar kormánynak el kellene kerülnie ezeket a helyzeteket, nem szabad hagyni, hogy külföldi érdekek szolgálatában álljunk, bábokká váljunk! Magyarországon ne tartózkodjon idegen katona, a szuverenitásunkért kell küzdeni. Ezt üzenik az aradi tizenhármak is. 

A tisztes munka napja

SZÉL BERNADETT (LMP): – Október 7-e a tisztes munka napja világszerte. Ez az a nap, amikor szakszervezetek sora tiltakozik és tart megmozdulásokat annak érdekében, hogy arra hívják fel a figyelmet, hogy emberek tízmilliói dolgoznak ezen a glóbuszon tisztességtelen munkafeltételek mellett, sokszor embertelen körülmények között, kizsigerelve, bérrabszolgaként. Sajnos, a magyar munkavállalóknak is minden okuk megvan rá, hogy tiltakozzanak, és tisztes munkát, magasabb béreket, méltányos feltételeket, munkavállalói jogokat követeljenek. Ugyanis ezeknek a jogoknak a nagy része Magyarországon ma egyáltalán nem magától értetődő. Nem tudom, látták-e képviselőtársaim azokat a friss statisztikákat, amelyeket ma tettek közzé, és arról szólnak, hogy a beteg gyermekükkel a magyar szülők sokszor nem mernek otthon maradni, mert egész egyszerűen félnek attól, hogy elveszítik állásukat.

– Kérdezem a kormánytól: ez volt az a Magyarország, amit fel akartak önök építeni? Orbán Viktor miniszterelnök úr erre gondolt, amikor arról beszélt, hogy Magyarországon a munkavállalók mennyire olcsók ahhoz képest, hogy milyen jól képzettek? Hogy a végén már a szülők olyan helyzetbe kerülnek, hogy nem mernek a gyerekükkel otthon maradni, mert kirúgják őket? Gondolják ezt végig: a tisztes munka üzenete végtelenül egyszerű, önöknek mégsem sikerül megérteni. Itt arról van szó, hogy minden embernek lehetőséget kell adni arra, hogy el tudja tartani tisztes körülmények között magát is és a családját is.

Na most, Magyarországon a statisztikák arról szólnak, hogy a dolgozók fele, több mint kétmillió ember keres a létminimum alatt. Ez nem a tisztes munkáról és a tisztes bérekről szól, ez arról szól, hogy amikor Orbán Viktor azzal árult minket külföldön, hogy milyen olcsók vagyunk ahhoz képest, hogy milyen jól képzettek vagyunk, gyakorlatilag elárulta ezeket a munkavállalókat. Mélységesen felháborodva látom azt, hogy önök tovább mennek abba az irányba, ami biztos vesztes pályát garantál Magyarországnak. Szeretném az önök figyelmét felhívni arra is, hogy nekünk jogunk van arra ebben az országban, hogy törvényesen foglalkoztassanak minket, jogszerűen, úgy, hogy a körülmények biztonságosak legyenek és az egészségünket védjék a munkahelyünkön is.

– Nézzék meg a friss statisztikákat, botrányos, amit a munkaügyi és munkavédelmi ellenőrzések mutatnak. Azt látjuk, hogy 73, illetve 83 százalékos a jogsértő munkáltatók aránya azok között, akiket egyáltalán még van kapacitás ellenőrizni. Ugyanis fel szeretném hívni arra is a figyelmet, hogy az önök kormánya volt az, amelyik szisztematikusan leépítette a munkaügy és a munkavédelem ellenőrző intézményrendszerét. Mindezek alapján bizton állíthatom, hogy itt nincs oka senkinek sem ünnepelni. Viszont azt kérem önöktől, hogy álljanak neki végre dolgozni, de nem úgy, ahogy eddig tették, hanem úgy, ahogy a magyar emberek érdeke kívánja. Erről van ugyanis szó. Ebben az országban dúl a dolgozói szegénység. A magyar emberek nagy része nem tud megélni a munkájából, és nem tudja a családját tisztességgel eltartani, a gyermekeit iskoláztatni. Megvalósult a szociális háló tönkretétele. Egy olyan országban élünk, ahol ha valaki elveszíti a munkáját, nincs, ami megfogja, és biztosítsa számára azt a lehetőséget, hogy a következő munkahelyéig valamilyen módon el tudja tartani magát és a családját. Hát nem csoda, hogy tömegek vándorolnak el ebből az országból, nem csoda, hogy a legjobb szülőképes korú magyar nőknek most már 8-10 százaléka külföldön él. Vajon azok a gyerekek, akik ott megszületnek, Magyarországra vissza fognak tudni jönni, ha a szüleik sem tudtak visszajönni? Mi lesz ezekkel a családokkal, mi lesz ezekkel az anyákkal, és mi lesz ezekkel a gyermekekkel?

– Komplett hiányszakmák alakultak ki az országban. Eddig hiányoztak a mérnökök, az informatikusok, és orvoshiány is volt. Most már hiányzik a szakács, a cukrász, a bolti eladó, a pénztáros, a hentes, és még sorolhatnám. Már ott tartunk, hogy a cégek azért emelnek béreket, mert nem tudják elvégezni itthon azt a munkát, amit szeretnének, mert nem találnak dolgozó embert. Itt tartunk, tisztelt kollégáim, és ezért a Fidesz-kDNP kormányát vastagon terheli a felelősség. Ez a nagy helyzet, és ez az igazi kormánykritika. A Lehet Más a Politika már évek óta mondja önöknek, hogy Magyarországon a kiszolgáltatottság az egekben van, a bérek nullák. Sajnos a jövő is minket igazol, de emiatt nem vagyunk boldogok. Ezen kell, kellene tudni önöknek változtatni. Itt a tisztes munka napja. Szálljanak egy kicsit magukba, legyenek olyan kedvesek, és gondolják végig, hogy mit adtak a magyar embereknek! Nem a kiváltságosoknak, nem az új oligarcháknak, nem a feltőkésített barátaiknak, hanem azokról a magyar emberekről beszélek, akik ezt az országot a hátukon hordják. Adjanak nekik tisztes béreket és tisztes munkát! 

A 7. cikk szociálliberális furkósbot!

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Talán nem szónoki túlzás azt említeni, hogy ma is történelmi időket élünk, Európa és benne hazánk, Magyarország a második világháború óta nem kapott ekkora kihívást a jövőjét tekintve. Ha rosszul gondolkodunk, rossz döntéseket hozunk, nem fogunk össze és nem cselekszünk helyesen, akkor nem fogunk ráismerni sem Európára, sem Magyarországra. Mindenki tudja, miről beszélek, a népvándorlás jellegű tömeges illegális bevándorlásról, amely elárasztotta és már-már invázióval fenyegeti Európát és Magyarországot. Ebben a helyzetben sajnos az Európai Unió mint kontinensünk meghatározó szövetsége, képtelen megfelelő választ adni. Az egyik ilyen felvetésük a kötelező kvótarendszer bevezetése, amelyet Magyarország már a kezdet kezdetén elutasított, hiszen úgy véljük, hogy senkinek sincs joga meghatározni egyetlenegy tagállamban sem, hogy az adott tagállam állampolgárai kik legyenek, hogy az adott tagállam kit engedjen, kit fogadjon be, kikkel éljen együtt. Ez egy nagyon fontos tagállami önrendelkezés, amit az Európai Unióban, az Európai Uniónak nincs joga elvonni a tagállamoktól.

– Több mint 1 millió 100 ezer magyar ember megosztotta a kormánnyal a véleményét és elmondta, hogy a legfontosabb dolognak azt tartja, hogy védjük meg az ország és az Európai Unió határait, védjük meg a magyar és az európai identitást, kultúrát. Nos, ebben a helyzetben a liberálisok ott tartottak, hogy a 7. cikkely értelmezését, illetve a 7. cikkely alkalmazását szerették volna Magyarországra az alkotmányügyi bizottságban és az állampolgári jogi bizottságban bevezetni. Ez gyakorlatilag azt jelentette volna, hogy a szavazati jogunkat felfüggesztik, az olyan, mintha nem is vennénk részt az Európai Unió munkájában, az Európai Unió életében.

– Tegnap éjszaka ez a gondolat látszólag elvetélt, azonban a hírek szerint a szocialisták javaslatára az állampolgári jogi bizottság vezetése úgy döntött, hogy kérdőre vonja magát az Európai Bizottságot, miért nem kezdeményezett vizsgálatot a magyar kormány ellen saját hatáskörében. Majd a források még azt is megemlítik, hogy bizony az a veszély, amit a liberálisok kifundáltak Magyarország ellen, az most a szocialisták segítségével egy lépéssel közelebb került, vagyis akár a szavazati jog megvonását is eredményező szankciós eljárás továbbra is a lehetőségek között van. Azt gondolom, az elég egyértelmű mindenki számára, hogy a hazai baloldal együttműködve az európai elvtársakkal, a szocialista internacionáléval, a zöldekkel, a liberálisokkal, mindenáron pellengérre szeretné állítani Magyarországot csak azért, mert mi nem vagyunk hajlandók elfogadni a kötelező kvóták bevezetését.

 – Magyarország minden lépést megtett arra, hogy saját hatáskörben az Európai Unió tehetetlensége miatt kezelje a tömeges méretű bevándorlást, és ennek bizony eredményei is vannak, hiszen ha ezeket a számokat megnézzük, ma már ott tartunk, hogy 318 054 ember lépte át illegálisan hazánk határát, és ebből a szeptember 15-i műszaki jogi határzár bevezetése után mindössze 2 százalékuk jött át a szerb-magyar határon. Természetesen a probléma gyökerénél való megoldásra is lehetőséget, javaslatokat tettünk akár az Európai Unióban, akár az ENSZ-ben. Mindenki számára egyértelmű kell váljon itt a parlamentben is, hogy alkotmányos és erkölcsi kötelességünknek, a haza megvédésének különösen ma, október 6-án eleget kell tenni mindannyiunknak.