„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”/

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk szónoklataikat.

Mit tervez a kormány az Ybl-emlékévre?

 PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Államtitkár úr! Ybl Miklós 200 évvel ezelőtt, 1814-ben született Székesfehérváron, egyébként német származású szülőktől, az édesapja kereskedő volt és a megyei választmány tagja. A fiából pedig az egyik legnagyobb magyar építész lett.

– Pályája egyébként akár egy mai szakmai életút is lehetne. Technikumba járt, mégpedig idegenben. Párizsban tanult, majd Münchenbe ment az akadémiára; Olaszországban folytatott tanulmányutat, és aztán hazatért. Pesten a Polgári Szabadalmas Építő Czéh kőművesmesterré fogadta. Húsz évvel később már ennek a céhnek tagja. Ő építette fel a régi képviselőházat, ma az olasz-magyar intézet, elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Majd az Operaház kivitelezésére, megtervezésére kiírt pályázatot nyert el az ő terve. Egyidejűleg a Várkert Bazár megvalósításán is dolgozott. Belépett - megint egy mai párhuzam - a Közmunkatanácsba. Megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, majd a főrendiház tagjává nevezték ki. Folytatta a Szent István-bazilika építését is, majd a budai Vár újjáépítésén dolgozott. Viszont nagy fájdalma volt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nem fogadta tagjai sorába, és hiába dolgozott a székház felépítésén, ez mégsem történt meg.

– Január 22-én megkezdődött az Ybl-bicentenárium. Születésének a 200. évfordulóján ezek a megemlékezések talán utólag is az utókor jelképes elismerését jelenthetik számára. Ezért kérdezem:

• Milyen megemlékezéseket tervez a minisztérium, a kormány az Ybl-emlékévben?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ybl Miklós születésének 200. évfordulója mindannyiunk számára alkalmat ad arra, hogy tisztelettel adózzunk a magyar építészet, így a nemzeti kultúra egyik legnagyobb alakja előtt. Ennek hangsúlyozására dr. Áder János köztársasági elnök úr vállalta a civil kezdeményezésre létrejött széles körű szakmai összefogással megvalósuló „Ybl-bicentenárium – magyar építészet éve 2014” programsorozat fővédnöki tisztségét.

– A rendezvénysorozat védnöke és szakmai támogatója a kormány régészeti örökségért és műemléki érdekvédelemért felelős minisztere, dr. Pintér Sándor belügyminiszter. Az egész éven át tartó programokat a Nemzeti Kulturális Alap százmillió forinttal támogatja, a támogatást az Ybl-emlékév programjainak szervezői pályázatok útján vehetik majd igénybe.A decemberig tartó programsorozat keretében tucatnyi kiállítás, konferencia kerül megrendezésre, számos kiadvány valósulhat meg, Ybl korábban meg nem jelölt épületei pedig emléktáblát kapnak.

– Két jelentős esemény azonban külön figyelmet is érdemel: április 3-án miniszterelnök úr átadja az Ybl Miklós tervei alapján épült, a magyar állam és az Európai Unió finanszírozásában felújított Várkert Bazár épületét, amely a világörökségi területként védett budapesti Duna-part meghatározó épületegyüttese. Április 6-án - igen, a választás napján -, Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján az Ybl egyik fő alkotásának számító Operaházban gálaest keretében kerül átadásra a magyar építészet legjelentősebb díja, az Ybl Miklós-díj.

– Képviselő úr!  Javaslom, hogy a programsorozat részleteit, ön is és mások is tekintsék át, az ybl2014.huhonlapon számos rendezvényt találhatnak, amely az évben megrendezésre kerül.

Fogd a pénzt és fuss?

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Az elmúlt napokban súlyos tények kerültek napvilágra az MSZP elnökhelyettese, Simon Gábor eltitkolt vagyonáról. A külföldön fialtatott 240 millió forint mellett 2012-ben a XII. kerület legdrágább részén legalább 100 millió forint értékben vásárolt lakást feleségével együtt. Mindeközben képmutató módon az éhségmenet élén menetelt, és a megjelent információk szerint még a karácsonyi üdvözlőlapját is másokkal fizettette ki pénztelenségére hivatkozva. Álságos módon pártjával együtt úton-útfélen mutyit kiáltott, miközben vagyonát külföldön megforgatva még gazdagabb lett, és úgy kritizálta a devizahitelesek megsegítését, hogy luxuslakást vásárolt magának a már meglévő háza és balatoni nyaralója mellé.

– Az elmúlt héten csak a kérdések sorjáztak, és mind Simon Gábornak, mind az MSZP-nek megvolt a lehetősége arra, hogy tisztázza az eltitkolt százmilliók eredetét. Mind ez idáig azonban adósak maradtak a válaszokkal, hovatovább, Simon Gábor meg sem jelenik a nyilvánosság előtt, és pártjával együtt maradt távol a mentelmi bizottság üléséről. Tekintettel arra, hogy a felhalmozott vagyon eredete tisztázatlan, nyilvánvalóan felmerül annak a pártnak a felelőssége, amely elnökhelyettesnek választotta meg Simon Gábort, és akik ugyan most szabadulni kívánnak tőle, de azért az MSZP által biztosított személyautót még mindig használhatja. Mindezek ismeretében óhatatlanul felmerül a kérdés:

·        Vajon Simon Gábor saját vagy az MSZP vagyonát parkoltatta külföldi számlán?

·        Lefolytatható-e olyan vizsgálat, amely tisztázza az MSZP esetleges felelősségét?

·        Az MSZP mekkora állami támogatásban részesül?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:–  Képviselő úr! Ami a képmutatást illeti:  két évvel ezelőtt a Népszabadság közölte azt a az éhségmenetről készült fotót, amelyet Tóth Imre diósgyőri olvasztár a Parlamentben is bemutatott, egészen pontosan Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, és elmarasztalva a kormányt, az ily  siralmas állapotokért. A tiltakozó menetről készült képen Simon Gábor és Tóth Imre - és egyébként Gúr Nándor és Nyakó István is  - együtt meneteltek az éhségmenetben. Nagyon bízom benne, hogy a borsodi Gúr Nándor és Nyakó István és az egyébként szintén Simon Gábor nevű diósgyőri országgyűlési képviselő  is felkeresik majd Tóth Imre olvasztárt, és a szemébe néznek, és megpróbálják elmagyarázni, hogy hogyan lehet, hogy az éhségmenetben egy multimilliomos szocialista politikus is részt vett, a képmutatás csimborasszóját bemutatva. Egyébként utána Martin Schulzhoz is  elzarándokoltak az éhségmenet résztvevői, remélem, hogy nemcsak Tóth Imre olvasztár, hanem Martin Schulz is megkapja a magyarázatot a Magyar Szocialista Párttól, hogy vajon az MSZP elnökhelyettesének eltitkolt százmillióiról mi a párt hivatalos véleménye.

– Ami pedig a konkrét kérdéseit illeti: a mai napon már a hírekből tudjuk, hogy megindult a büntetőeljárás Simon Gábor ügyében. Tehát ahogyan az egy büntetőügy esetén szükséges, az ügyben hatáskörrel rendelkező ügyészségi nyomozók már a lakásán nyomozati cselekményeket végeztek. Várhatóan ettől az eljárástól többet tudunk meg, mert az MSZP-től és Simon Gábortól láthatóan nem tudjuk meg, hogy mi a pénz eredete. Egyébként pedig a Magyar Szocialista Párt éves költségvetési támogatása a költségvetési törvényben szerepel és minden évben az Országgyűlés határozza meg.

A kormányzat miért nem védi meg a Dunaferr munkavállalóit?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! Tavaly év vége környékén 158 embert engedtek el, most pedig több száz ember kapta meg a felmondását. Dunaferr-ügyben önök már mondtak sok mindent. Emlékezzen vissza 2013 nyarára, augusztusára, amikor Varga Mihály miniszter azt mondta, hogy megvesszük a Dunaferrt, a Dunaferr a magyar államé lesz, és nem lesz elbocsátás. Emlékezzen vissza november 7-ére is, amikor Czomba úr, az ön államtitkártársa arról beszélt, hogy hát lemondtunk erről a tervünkről, most már ezt nem gondoljuk annyira komolyan. Vagy emlékezzen vissza ez év január 16-ára, amikor a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elnöke azt mondta, hogy újra itt lebeg a dolog, és nem adtuk fel azt, hogy megvegyük a Dunaferrt. Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy összevissza beszélnek egy jó esztendeje, de már azt megelőzően is ebben a kérdéskörben.

– Államtitkár úr! A Dunaferr dolgozói nem önöknek hisznek. Nem! A menedzsmentnek is jobban hisznek, mint önöknek, hiszen a saját béren kívüli juttatásuk egy jelentős hányadáról mondtak le csak azért, hogy a kohó felújítása megtörténhessen, és a foglalkoztatási biztonságuk adott legyen. Önök viszont semmit nem csináltak, ugyanúgy, mint ahogy nem csináltak egyébként az elmúlt négy esztendőben az egymillió új, gazdaságban megteremthető munkahelyek tekintetében sem. Ön is tudja, hogy mi lett ebből, - semmi nem lett. Na, ugyanezt csinálták a Dunaferr ügyében!

– Államtitkár úr! Nem kell összevissza hadoválni, csak a kérdésekre válaszoljon, ne többre!

• Miért nem cselekedtek?
• Miért nem foganatosítottak konkrét lépéseket a dolgozó emberek érdekében?
• Ha már a miniszterelnök Paks ügyében folytatott a parlament háta mögött tárgyalásokat Oroszországban, akkor talán ezt a Dunaferr-ügyet miért nem lehetett ott, a mutyi keretei között elrendezni?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Való igaz, a szocialistákról nem mondható el az, hogy semmit nem tettek a Dunaferr ügyében: 2004-ben privatizálták, jószerivel fillérekért és nagyon sok probléma, ami most felmerült, az arra vezethető vissza.

– Képviselő úr! Azt mondja, hogy nem tettünk semmit. Hadd utaljak arra, hogy a Dunaferr 1500 fő elbocsátását jelezte, és utána, hosszas tárgyalások után ez most 400, azaz négyszáz főt érint. Ön is nagyon jól tudja egyébként, hogy azok, akiknek a munkahelye megszűnik, két lehetőség közül választanak: vagy kérik azt, hogy végkielégítést kapjanak, és utána kilépnek a szabad munkaerőpiacra, vagy pedig a Dunaferr „Foglalkoztatásért” Acélalapítványához kerülnek, amelyik aztán foglalkoztatja őket egy évig a bér 80 százalékáig. És ezt még kiegészíti az OFA költségvetési támogatása, fél évig még azt a maradék 20 százalékot hozzáteszi. Úgy gondolom, hogy azért ez egy nagyon humánus megoldás a foglalkoztatásnál, hogy vagy a végkielégítést választják, vagy ha nem - és egyébként az adatok azt mutatják, hogy fele-fele arányban választják ezt -, akkor egy évig és ezen belül fél évig a teljes jövedelmet kapják, utána pedig 80 százalékát, és az alapítvány pedig segíti, és nyilvánvalóan a Foglalkoztatási Hivatal is, hogy átképzéssel találjanak munkahelyeket is.

Mennyit számítanak a ledolgozott túlórák?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Az önök kormánya lehetővé tette, hogy az embereket törvényesen még több túlórára kötelezhesse a munkáltatójuk. Nem kívántak gátat szabni annak sem, hogy vasárnap mennyit lehessen dolgoztatni a munkavállalókat, vallásgyakorlási szándékukat sem figyelembe véve. A bérpótlékok átalakításával pedig minden szempontból előnytelenül alakultak a fizetések. A mérleg másik oldaláról, a méltányos ellentételezésről azonban sehol nem esik szó. Az elvégzett munkával, különösen, amikor valaki a normál munkaidőn túl dolgozik, a szervezete fokozottan elhasználódik, ez előbb-utóbb betegségekben, a munkából történő hiányzásban is megnyilvánul, ahogy korosodik a dolgozó, és minél nagyobb a túlórák aránya, annál jobban. Holott a nyugdíj intézményét pontosan azért vezették be, hogy a több évtizednyi munkában megfáradt, már messze nem versenyképesen dolgozók megpihenhessenek.

– Államtitkár úr! A mai világban elvétve akad olyan munkáltató, aki nem használja ki a dolgozói számára maximálisan előírható túlóraszámot. Ez azt jelenti, hogy az egyébként évente ledolgozandó, nagyjából 1900 óra mellé 250 óra túlórával 7-8 évente plusz egy teljes évet dolgoznak el az emberek. Aki 40 évet így végigdolgozik, az valójában 45-46 évet dolgozik. Természetesen ideális esetben ennek pénzbeli ellentételezését megkapják, azonban a nyugdíj-jogosultsági időbe nem számít bele. Különösen jelentősége van ennek manapság, amikor a munkahely elvesztése esetén a várható munkanélküliséggel töltött idő sokszor években és nem hetekben mérhető, így a nyugdíj-jogosultsági idő megszerzésére is komoly hatással van. Sokaknak tehát kulcskérdés lehet, hogy egy életpálya alatt a rengeteg túlmunkájával megszerezhető, akár plusz 4-5 év munkában töltött időt elismeri-e az állam nyugdíjra jogosítónak. Ezért is kérdezem:

• Tervezi-e a kormány bevezetni, hogy a túlmunka, tehát a pénzben kifizetett túlóra nyugdíj-jogosultsági időt eredményezzen?

+

KOVÁCS ZOLTÁN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer feladata, hogy jövedelemarányos keresetpótló ellátást nyújtson az időskori kockázat bekövetkeztekor, így a nyugdíj összegének tükröznie kell két dolgot: azt, hogy a jogosult hány éven át és milyen kereset alapján fizetett nyugdíjjárulékot.

A járulékfizetés hosszát fejezi ki a szolgálati idő, amely a biztosítási jogviszony fennállásának tartamával megegyező. Ez az időtartam dátumszerűen határozható meg, ezért rendelkezik úgy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, hogy egy nap biztosításban töltött idő egy nap szolgálati időt eredményez.

– Képviselő asszony! A munka törvénykönyve egyértelműen meghatározza a vasárnap, illetve a munkaszüneti napon a rendes munkaidőben elrendelhető munkavégzés feltételeit. A vasárnapi napon történő munkavégzés meghatározott eseteiben és a munkaszüneti napon történő munkavégzéskor a munkavállaló bérpótlékot kap, amely szabályozásának célja és rendeltetése az új munka törvénykönyvében szintén benne van, illetve nem változott. Az éjszakai pótlék és a rendkívüli munkavégzés pótlékára vonatkozó szabályokat is tartalmazza az új munka törvénykönyve, amely ezen túlmenően tág teret enged a helyi kollektív megállapodásoknak, ahol a munkavállalók számára kedvezőbb szabályozások is létrejöhetnek, akár a bérpótlékok számítása esetében is.

– Ami talán a legfontosabb: a bérpótlékok után is nyugdíjjárulékot kell fizetni, így a nyugdíj összege emelkedik. Tehát a túlmunka díjazása után is nyugdíjjárulékot kell fizetni, ezért a nyugdíj alapját képező átlagkereset növeli a túlóráért kapott jövedelmet, így a túlórázó munkavállalók végül is nem járnak rosszul, hiszen a többletmunkájukat, illetve azt a keresetet a nyugdíjukban is élvezhetik.

Milyen szempontok alapján osztották szét az önkormányzatoknak a kormányhatározattal átcsoportosított támogatásokat?

LENGYEL SZILVIA (LMP): – Államtitkár úr! A kormány 2013. december 17-én megjelent, 1967/2013. számú határozatával 28,5 milliárd forintot csoportosított át 63 vidéki település számára egyes önkormányzati feladataik támogatása érdekében. A legmagasabb összeget, 2 milliárd forintot Miskolc kapta, de Hódmezővásárhely, Kaposvár és Veszprém is másfél-másfél milliárd forintban részesült, Zalaegerszeg, Székesfehérvár, Eger és Debrecen támogatása is elérte vagy meghaladta az egymilliárd forintot. A kormányhatározat nem ad magyarázatot arra, hogy mi áll ennek a döntésnek a hátterében. Különösen érdekes a kérdés, ha a kormányhatározattal szétosztott összegeket a szigorú eljárásrend alapján önhikis pályázatokra kiosztott összegekkel és az ezekből részesülő önkormányzatok számával vetjük össze.

– Államtitkár Úr! 2012-ben szintén kormányhatározattal majdnem 33 milliárd forintot osztottak szét 37 település között. Ezen települések vezetői közül, azt látjuk, hogy 35 jelölt a Fidesz színeiben vezeti a települését, 2 pedig független. Ebben az évben az önhiki által több mint 1600 település kapott mindösszesen 28 milliárd forintot. 2013-ban pedig - mint ahogy említettem a felszólalásom elején – 28,5 milliárd forintot osztottak szét 63 település között. Itt azt látjuk, hogy 58 fideszes településről és 5 független településvezetőről van szó. 2013-ban ugyanígy az önhiki által több mint 1900 település kapott mindösszesen 30 milliárd forintot.

– Államtitkár úr! Én azt gondolom, hogy messziről  látszik, hogy itt milyen aránytalanságok vannak. Kérdezem is ezért:

• Ki és mi alapján döntött arról, hogy mely települések részesülnek ebből az átcsoportosításból?
• Milyen szempontok alapján határozták meg, hogy mely település mekkora összegű támogatásban részesül?
• A települési önkormányzatok értesültek-e arról előzetesen, hogy lehetőség van többletigények finanszírozására?
• Értesítették-e a települési önkormányzatokat arról, hogy milyen feltételek alapján lehetnek jogosultak az átcsoportosításból származó forrásokra?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Az év folyamán a tárcákhoz az önkormányzatok jelzik fejlesztési igényeiket, így a Belügyminisztériumnak, a Miniszterelnökségnek, a Fejlesztési Minisztériumnak, a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. A kormány év végén összegyűjti azokat a forrásokat, amelyek más előirányzatokon belül  megmaradnak, és ebből a forrásból részesít önkormányzatokat alapvetően fejlesztési támogatásban. Ennek tehát ez a pénzügyi háttere. A jogi hátterét pedig az államháztartási törvény 33. § (1) bekezdése adja, ami följogosítja arra a kormányt, hogy ilyen támogatást bármely önkormányzatnak megítéljen, legyen az akár fejlesztési, akár működési.

– Képviselő asszony! A politikai célzatú vádjait, hogy esetleg kormánypárti önkormányzatok kapták alapvetően ezt a támogatást, visszautasítom, mondok önnek három példát erre. Az önkormányzatok több mint 1200 milliárdos konszolidációja teljesen politikamentesen minden önkormányzatot érintett. Ugyanúgy érinteni fogja az adósságkonszolidációban részt nem vett önkormányzatokat is, ebből 1176 van az országban, ők 50 milliárdot fognak kapni; a konszolidációból egyébként 2000 önkormányzat részesült. És az az 1900 önkormányzat, amely az elmúlt évben szintén több mint 30 milliárd működési támogatásban részesült, normatív és alanyi jogon kapta. Én úgy gondolom, hogy a kormány jogszerűen és törvényszerűen döntött akkor, amikor meghozta ezen döntését.