Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallózunk.

A kormány tényleg jobban teljesít, ha hároméves csúcson a munkanélküliség?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! Magyarországon az elmúlt három-négy hónapban, az első negyedévben azzal kellett szembenéznünk, hogy nagyjából a 12 százalékot megközelítette a munkanélküliek aránya. Nem beszélve a leghátrányosabb helyzetű térségekről, ott sokkal tragikusabb ettől a helyzet: ott minden negyedik ember gyakorlatilag munkanélküli. Hozzá kell tenni azt is, hogy a 15-24 éves korosztályon belül olyan óriási tragédiák vannak, mint ami még soha nem volt Magyarországon. Ez pedig az, hogy a 30 százalékos nagyságrendet meghaladta a munkanélküliségi ráta. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden harmadik fiatal az utcán kezdi az életét. Mindez nyilván a kormányzat hibás gazdaságpolitikájából származtatható.

–Államtitkár úr! Nagyon egyszerű a történet: ha belenézünk, hogy mi zajlik a gazdaságban, mi zajlik a versenyszférában, akkor tisztán és világosan látszik, hogy kikerülnek az emberek az utcára, a foglalkoztatottak száma évről évre csökken. Lehet ezt tagadni, lehet mást mondani, de a tényhelyzet ez. És a gazdaságban megkeresett forintok mértéke is vásárlóerő-értékben csökkenő, azaz az emberek nem haszonélvezői, hanem elszenvedői mindannak, amit önök csinálnak. Ez mind-mind a hiteltelen, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika eredménye.

–Államtitkár úr! Önök annak idején, úgy három évvel ezelőtt azt mondták az embereknek, hogy egymillió új munkahelyet és nem is akármilyet, olyat, amely adóforintokat termel, azaz a gazdaságban születik, fognak életre hívni. És mi van ezzel szemben? Rákényszerítettek 500 ezer embert, hogy elhagyják ezt az országot, és külföldön keressenek a maguk számára boldogulási lehetőséget. A  fiatalok30 százaléka az utcán kezdi az életét a 16 éves tankötelezettségből fakadóan, ami abszolút érthetetlen, mert a szakmunkásképzésben is 17 év a kikerülés időpontja, tehát önök motiválják, hogy hagyják abba a képzést. Afelsőoktatás rendszerében egyre kevesebben tudnak bekerülni az államilag finanszírozott helyek keretei közé. Egy szó, mint száz: mindaz, amit csinálnak, az ennek az országnak a romlását hozza.

• Mikor lesz itt végre egymillió új munkahely?
• Mikor fogják azt a gazdaságpolitikát, amit csinálnak, abbahagyni, hogy végre ne kárára, hanem hasznára legyenek az országnak?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: –Képviselő úr! Bár tudjuk nagyon jól, hogy önöket a tények nem nagyon szokták zavarni, mégis engedje meg, hogy tényszerűen néhány dologra felhívjam a figyelmét. Önök folyamatosan arról beszélnek, hogy a foglalkoztatási adatokat a közfoglalkoztatás, a migráció meg a rész-munkaidősítés meg a jó ég tudja, mi minden változtatja. Konkrét adatokat szeretnék önnek mondani. Az nem kormányzati, nemzetközi szervezet: azt mondja, hogy a 27 tagállamból öt tagállam volt képes a foglalkoztatási szintjét visszavinni a válság előtti időszakra, ez Németország, Ausztria, Luxemburg, Málta és Magyarország. Örülünk, hogy Magyarország ebben a sorban szerepel. Munkanélküliségi ráta: az Eurostat - ez is elég megbízható adatforrásnak tűnik - legfrissebb adatai szerint Magyarország az Európai Unió 27 tagállama és az eurózóna közötti sávban szerepel, sőt a 11 százalékunkkal, a legújabb adattal az Európai Unió átlagát hozzuk. Nagyon régen volt ilyen helyzet! Tárki. Talán őket sem lehet elfogultsággal vádolni. A migrációval kapcsolatban szó szerint idézem: „Nem beszélhetünk új magyar exodusról, hiába sugallja ezt a közbeszéd és a média. A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé, a kivándorlás a régiós átlag alatt van.” És most jön a legfontosabb: a Policy Agenda – nem tudom, mond-e önnek ez a név valamit –, őket eléggé nehezen lehetne kormányzati szintről elfogultsággal vádolni, idézem szó szerint: „A foglalkoztatottak száma 2013 áprilisában 140 ezer fővel több volt, mint 2010-ben, mégpedig úgy, hogy a foglalkoztatottak számának növekedése mögött nem a közmunkában dolgozók számának az emelkedése áll.” Remélem, hogy a Policy Agendával talán nem akar vitatkozni; ha vitatkozik, akkor azt egy sör mellett, szűkebb körben tegye, kell, ott találja meg azokat az urakat, hölgyeket, akik ezt a beszámolót adták.

–Képviselő úr! A legutóbbi statisztika szerint 58 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma egy évvel korábbihoz képest. Ebből 55 600 teljes munkaidőben és 2400 részmunkaidőben. Lehet ezekkel a számokkal vitatkozni, csak nem nagyon érdemes. Kétségtelen tény, hogy nem tartunk ott, ahol szeretnénk. Rengeteg probléma, gond és feladat van. És addig, míg Magyarországon olyan ember van, aki tud, akar és szeretne dolgozni, és nem tudunk neki - különösen a versenyszférában - munkát adni, addig nem lehetünk elégedettek. Önök, akik  megduplázták a munkanélküliséget, 240 ezerről 480 ezerre vitték, most azt kérdezik: a jelenlegi kormány tényleg jobban teljesít-e? Nos, a jelenlegi kormány tényleg jobban teljesít. És hogy mikor lesz egymillió új munkahely? 2020-ig, akkor, ha nem önök, hanem a Fidesz-kormány fog tovább kormányozni!

+

GÚR NÁNDOR: – Államtitkár úr! Ilyen siralmas választ nem lehet elfogadni! Csökken a foglalkoztatás, nő a munkanélküliség. Lehet kimutatni KSH-n, bármin keresztül bármilyen adatsort, egyet nem lehet: abból az 500 ezer emberből, akit önök elüldöztek ebből az országból, abból mennyien vannak olyanok, akik ebben a nyilvántartási rendszerben ott vannak, és foglalkoztatottként nyilvántartják őket. Na, ezt mutassák ki, és utána álljon fel, és utána beszéljen, és menjen haza a Beregbe és mondja el ott az embereknek azt, hogy mit kell megszenvedniük önök miatt!

– Államtitkár úr! Tudja? Mert azt is meg kell szenvedniük, hogy nemcsak a foglalkoztatási helyzetük, hanem a bérek helyzete is ilyen. Közfoglalkoztatás tekintetében 49 400 forintos bér? Minimálbér? Felállnak, és azt mondják, hogy növelték a minimálbért? Igen, a bruttóját, de az emberek vásárlóerő-értékben kevesebbet keresnek. Nem szégyelli magát egyáltalán, hogy ilyen szavakat, gondolatokat fogalmaz meg a parlamentben?!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 204 igennel, 68 nem ellenében, 2 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

Erkölcsi igazságtételt!

WITTNER MÁRIA (Fidesz): – Államtitkár úr! A rendszerváltást megelőző kommunista elnyomás alatt elkövetett számtalan bűn és gaztett közül sajnos néhány büntetlen maradt. Azonban nem elég, hogy nem minden bűnös nyerte el méltó büntetését, de sokan tovább élvezhették mindazt az igazságtalanul szerzett vagyoni és társadalmi előnyt, amit a negyven év diktatúrája alatt megszereztek. A parlament 2012. július 2-án döntött arról, hogy meg kell vonni a nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlékot azoktól, akiknek az 1990 előtti tevékenysége összeegyeztethetetlen a demokratikus értékrenddel. Az érdemtelenségre rászolgáltak azok is, akik titokszolgálati tevékenységet folytattak, állami vezetők voltak, valamint a Magyar Kommunista Pártban, a Magyar Szocialista Munkáspártban vezető tisztséget töltöttek be.

– Államtitkár úr! A törvény alapján meg kell vonni a pótlékot többek között azoktól is, akik részt vettek az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk leverésében, valamint az azt követő megtorlásokban, abban a kádári megtorlásban, amely ’57 és ’61 között zajlott. A Kádár-korszak kezdetén több mint 200 embert juttattak bitóra, jeltelen sírokba temették az áldozatokat, és több ezer embert bebörtönöztek. 1985-ben maga Kádár János az, aki 280 halálos ítéletről beszélt Mihail Gorbacsovnak ’56 kapcsán. Ez a szám különösen akkor tűnik tragikusnak, ha felidézzük, hogy az 1848-49-es szabadságharc után Haynau körülbelül 150 embert végeztetett ki.

– Államtitkár úr! Ez a kormány 50 százalékkal megemelte eddigi juttatásait azoknak a honfitársainknak, akiket munkatáborokba vagy a Szovjetunóba hurcoltak, ugyanígy azoknak is, akiket az ’56-os forradalom miatt meghurcoltak. Ez a kormány nemcsak anyagi, hanem erkölcsi szempontból is törekszik arra, hogy kárpótolja az áldozatokat. A nyugdíjak felülvizsgálata legalább részben erkölcsi igazságot szolgáltat; természetesen nem azon a módon, ahogy annak idején Göncz Árpád vezetésével történt, hanem lelkiismeretesen és az igazság feltárására törekedve. Kérdezem tehát:

• Milyen eredménnyel zárult a nyugdíj-kiegészítések megvonását végző bizottság munkája?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! A parlament adott felhatalmazást egy ötfős szakértői bizottságnak, hogy végezze el azt a munkát, amelyet a rendszerváltás hajnalán, elején és mindazóta nem végeztek el. Pontosan, hogy nézzék meg, hogy kik azok, akik mind a mai napig egyfajta előjogot élveznek, és erre az előjogra nem méltányos körülmények között tettek szert, hanem azáltal, hogy aktív építői voltak annak a rendszernek, amely diktatórikus önkényuralmi rendszer volt itt, Magyarországon negyven éven keresztül. Ez a bizottság történészekből, nyugdíj-biztosítási szakemberekből állt, akik maguk is a munka befejeztével - hiszen május végéig kellett ezeket a nyugdíjaktákat átnézni - beszámoltak az elvégzett munkáról, valamint a munka egyes nehézségeiről, összetettségeiről.

– Tisztelt Képviselő asszony! 142 személytől javasolta ez a bizottság megvonni a nyugdíjpótlékokat. Ez egy kiegészítés, egy olyan többletjuttatás, amelyet valamilyen kitüntetésért, díjért és elismerésért kaptak az illetők. Nem azért, mert valamilyen emberfeletti vagy szakmailag kiemelkedő teljesítményt nyújtottak volna, hanem valamilyen párthűség alapján. Nos, ebből a 142 emberből nagyon sok volt az, aki egyszerre végzett olyan tevékenységet  amely méltatlanná tette őket több jogcímen is erre a nyugdíjpótlékra. Így egyértelműen bele kell érteni azokat is, akik maguk szerezték ezt a többletjuttatást, és azokat is, akik özvegyként élvezik, általában a férjük után ezt a nyugdíjpótlékot.

– Tisztelt Képviselő asszony! A ’45 és ’49 közötti demokratikus államberendezkedés felszámolásában játszott tevékenység miatt három ember kapott méltatlanul mind a mai napig ilyesfajta nyugdíjpótlékot, az ’56-os forradalom leveréséért 5-en kaptak ilyesfajta elismerést és mind a mai napig nyugdíjpótlékot. A ’49 és ’90 közötti állami vezetői tisztségért 20-an, illetőleg párttagságért, a Magyar Kommunista Pártban, a Magyar Dolgozók Pártjában, a Magyar Szocialista Munkáspártban, vagy a Kommunista Ifjúsági Szövetségben összesen 20-an kaptak olyasfajta elismerést, ami mind a mai napig nyugdíjpótlékkal járt. Ezektől az emberektől a bizottság mind javasolta megvonni a nyugdíjpótlékot. A közigazgatási és igazságügyi miniszter az erről szóló határozatot már kiküldte az érintetteknek, az elmúlt héten valószínűleg kézbesítették mindnyájuk számára, és ezután dönthetik el, hogy 30 napon belül bírósághoz fordulnak, vagy nem fordulnak bírósághoz, hanem elfogadják. Ebben az esetben augusztustól kezdve a nyugdíjpótlékot nem folyósítja a nyugdíjfolyósító.

– Tisztelt Képviselő asszony! Igen nagy munka volt. Körülbelül ezer emberből kellett ezeket a személyeket kiválogatni, és nem akarta a bizottság semmiképpen, hogy valódi teljesítményt nyújtóktól vonja meg ezt a fajta pótlékot. Ugyanakkor el kell mondjuk, hogy a társadalmi igazságosság ezt megkövetelte. Megkövetelte, mert nagyon nagy igazságtalanság volt az, hogy ’90-ben az ön által is említett Göncz Árpád vezette bizottság ezeket az embereket átengedte, és évtizedekig jogosulatlanul, igazságtalanul és méltánytalanul kaptak nyugdíjpótlékot, miközben a forradalom hősei nyomorogtak mellettük.

+

WITTNER MÁRIA: – Államtitkár úr! Köszönöm, elfogadom a válaszát. Valóban, az előző, kvázi demokratikusan működő kormány egy tollvonással elsöpörte a jogosan megszerzett emelést. Fontos, hogy a jelenlegi Fidesz-kormány megpróbálja pótolni, amit a szocialista kormány elvett az áldozataitól.

Kit vernek át a hazug propagandával?

BERTHA SZILVIA (Jobbik): – Államtitkár úr! Önök azt ígérték, hogy a mintegy 350 ezer megváltozott munkaképességű embert érintő diszkriminatív és igazságtalan támogatási rendszert megváltoztatják, és a szocialista kormányok által tönkretett foglalkoztatókat egyszeri kompenzációval megsegítik. Ehhez képest a rossz rendszer lényege, a pazarlás megmaradt, a tönkretett foglalkoztatók egy része már felszámolás alatt áll. Akik pedig korábban a nagy pénzeket megkapták, a 21 kivételezett cég továbbra is éli világát. Önök olyan rendszert hoztak létre, amelyben a körülbelül 350 ezer, érdemileg dolgozni és értéket előállítani képes megváltozott munkaképességű emberből alig 30 ezernek van munkája, és nekik sem főállású, hanem zömében négy órára csökkentették a foglalkoztatásukat. Pedig ugyanennyi költségvetési forrásból a többszörösüket lehetne munkához juttatni, ha igazságos szabályozást és támogatási rendszert hoznának létre. Ehelyett a kormány továbbra is azokat a cégeket támogatja, akik a legtöbb pénzt kérik a foglalkoztatáshoz, és nem az eddig tönkretetteket, illetve kompenzálja azokat az állami cégeket, akik milliárdos veszteségeket halmoztak fel.

– Államtitkár úr! Miközben összesen 2400 akkreditált foglalkoztató van és küzd a piacon a túlélésért, addig sikerként propagálják azt, hogy mindössze 324-nek nyújtanak támogatást. Ezek zöme 1-2 fős vállalkozás, illetve a sokat emlegetett 21 kivételezett cég. Ezt nevezik önök úgy, hogy rendbe tették a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Joggal kérdezem tehát:  

• Hogyan lehetséges, hogy a kormány a mai napig ugyanazokat a kivételezett cégeket tömi pénzzel feleslegesen, miközben a többi foglalkoztatót kivérezteti?
• Hogyan lehetséges, hogy 1,9 milliárd forint, immár jogosulatlannak minősített költségvetési támogatás visszafizetésére semmilyen lépéseket nem tesznek?
• Azért, mert ez is zömében a kivételezett cégeket érinti?
• Helyesnek tartják-e, hogy azoknak a cégeknek a javaslatait nem hallgatják meg, akik kevesebb költségvetési támogatással és eredményesen foglalkoztatnak, és akiknek személyes levélben éppen a miniszterelnök úr ígérte meg a választás előtt az ellehetetlenítésük megállítását?
• Miért nem konzultálnak velük, és miért nem veszik fel kapcsolatot?
• Miért ragaszkodnak ahhoz a hamis és hazug propagandához, hogy immár mindent rendbe tettek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása terén?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Először is visszautasítom, hogy a kormányt hamis és hazug propagandával vádolja. És ha már ilyen kérdéseket vetett fel, akkor helyreigazítást hadd tegyek, mert egyszerűen nem tudom, hogy milyen számokból dolgozik ön. Az átalakítást követően, ami megelőzően átláthatatlan, fenntarthatatlan volt, minden akkreditált munkáltató minden megváltozott munkaképességű foglalkoztatott után azonos támogatási összeget kap, függetlenül a cég nagyságától. Az új szabályozás semmilyen kivételt nem tesz, sem azért, mert állami tulajdonú a cég, sem másért.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az új támogatási rendszer jól ellenőrizhető és kiszámítható. Most az egyszerű és az átlátható finanszírozás eredményeképpen a cégek minden hónap 8-án megkapják a támogatást. A támogatott cégeknek világos szabályok alapján, teljesen azonos feltételek mentén kell végezniük a foglalkozási rehabilitációt, mégpedig eredményességi kritériumok alapján. Az ön által említett 2400 akkreditált cég nem is létezik. Nem is tudom, honnan vette ezt a számot, mert a 2012. évi új szabályok szerint akkreditációja csak a rehabilitációs támogatásban részesülő, pályázaton nyertes 324 cégnek van. A korábban bértámogatásban részesülő munkáltatók jelenleg a rehabilitációs kártya nyújtotta kedvezményeket veszik igénybe. Számukra bürokráciamentessé tettük a foglalkoztatást, nekik nincs szükségük akkreditációra. Még egyszer emlékeztetem önt: 324 cég, és nincs 2400 akkreditált cég.

– Tisztelt Képviselő asszony! Tájékoztatásul elmondom: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai szerint rehabilitációs kártyával 2013. március végéig több mint 16 ezer embert foglalkoztatott 4427 vállalkozás. Az ön által sugalmazottakkal szemben a tények a következők: 2011-ben elkészült a foglalkozási rehabilitáció átfogó koncepciója, valamint az a törvény, amely alapján 2012-ben elkészültek a végrehajtási rendeletek, így például a komplex minősítésről, a rehabilitációs szakigazgatási szervekről, és 2013-ban bevezetésre került az új foglalkoztatási támogatási rendszer. Ennek eredményeképpen a szabályozás előtt még 43 ezer fő foglalkoztatottal szemben idén már 54 ezer embert foglalkoztatnak. Tehát nem igazak az ön számai, valaki önnek rosszat súgott, vagy direkt akarta átverni önt.

+

BERTHA SZILVIA: – Államtitkár úr! Önök sikerként propagálják azt, amikor például Komlón vagy Hajdúnánáson a délelőtt az egyik telephelyen elbocsátott dolgozókat délután a másik telephelyen fölveszik dolgozni. Tehát ennyit arról, hogy melyik propaganda a reális és melyik a hazug. Azt is sikerként propagálják, hogy 30 ezer embert foglalkoztatnak. Igaz, hogy a 7,5 órás munkaidőt 4 órásra csökkentették, tehát valójában feleannyi munkavállaló van tulajdonképpen, mint amennyi előtte volt. Megjegyezném még: a rehabilitációs szakszolgálat egyszerűen nem működik. Hiába nyertek a pályázaton támogatást, nem tudják feltölteni a kereteket ezek a foglalkoztató cégek, ugyanis nem történik meg a kiközvetítése a megváltozott munkaképességűeknek. Tehát az, hogy melyik propaganda hazug vagy melyik nem kérdéses. Én a valós számokból, a tényekből dolgozok, önök pedig az önök által elhazudott propagandaszámokból.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 195 igennel, 43 nem ellenében, tartózkodások nélkül az államtitkári választ elfogadta.