Murphy óta tudjuk: ami megtörténhet, az meg is történik. Mert hiába bölcs dolog előrenézni, ha nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátni. Klasszikus siker az, amikor egyik hibát a másik után követik el töretlen lelkesedéssel.

Megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát fölöttébb nem könnyű. A meggyőzési taktika olyan gondolatokat közvetít, amelyekkel a befogadónak nem ellentétesek a nézetei. A PéldakéntWinston Churchill híres beszédét idézhetnénk, miközben az ellenzék egyik női képviselője hangosan közbeszólt: 
– Miniszter úr, ha ön volna a férjem, mérget tennék a kávéjába!
Churchill nagy nyugalommal levette a szemüvegét, és a várakozásteljes csendben így felelt:
– Ha az ön férje volnék, meg is innám azt a kávét!

A jó hír elillant, a rossz nem távozott. Pozitív ellenzéki javaslatok is negatívan hatottak a kormánypártok soraiban, s fordítva még inkább. Köptek sarat és minden mást. A T. Házban ugyanis nincs jobb hír, mint a másik oldalról szóló rossz hír.

Minél inkább ütötték a vasat, annál inkább szikrázott. Számosan Goethe tanácsát követték: ”a  nyugodt életforma titka, hogy az ember nem azt csinálja, amit szeretne, hanem azt szeresse, amit csinál”. A kérdések zöme udvariasnak aligha nevezhető, provokatívnak, költőnek is mondható volt, szerepelt már bennük az „ítélet” is. A „nemzetrontó, mindent tönkretevő”   kifejezést csupán enyhe jelzőként használták az MSZP az LMP és a Jobbik  padsoraiban.  Címzettjeik listájából látni vélték a kormány leggyengébbnek vélt láncszemeit, és mindazokat a területeket, amelyeket  harsány bírálataik szerint a tévelygés, a káosz és az „ártalom” ural. 

A kormány tekintélyes szószólói viszont ékes szavakkal hangoztatták: a Gyurcsány-Bajnai kormány mutyijai nemcsak súlyos vagyonvesztéssel jártak, de megbocsájthatatlanul ártottak hazánk tekintélyének is! Folyamatosan hangsúlyozták: bár gondok bajok „azért” vannak, ám minden a legjobb úton halad. Csak a vak nem látja: botor, és  gonosz minden ettől eltérő állítás, bugyuta tehát a kérdés, sőt még a kérdező is, ha ilyen zavarodottan a zavarosban turkál. Hosszasan sorolták a számokat, repkedő milliárdokat emlegetve, messze hangzóan buzdítva minden honpolgárt, parasztot, vállalkozót, ifjút és aggot, munkást és munkanélkülit, otthonnal bíró és az otthonról álmodozót: „bízzatok, a jövő még szebb lesz, különösen 2016, meg 2030 után!”

MEGSZÓLÍTÓK

A KDNP SZÓSZÓLÓI

Betölti-e a Széchenyi-pihenőkártya a hozzá fűzött reményeket?

HARGITAI JÁNOS (KDNP): – Államtitkár Úr! A Széchenyi-pihenőkártyához fűzött remények beigazolódtak: nemcsak a külföldi beutazó forgalom, hanem a belföldi turizmus is növekedett. Az elfogadóhelyek 10 százalékkal tudták növelni a bevételüket. Nyilvánvalóan társadalompolitikai célja is van a SZÉP-kártyának: kutatások igazolják, hogy a dolgozók egészségére, rekreációjára fordított költségek a munkáltatónak két-háromszorosan is megtérülnek. Könnyű belátni azt, hogy egy kipihent ember a munkahelyén is jobban teljesít.

Az állam látszólag bevételekről mondott le, hisz’ a munkavállalónak és a munkaadónak is ingyenes a SZÉP-kártya. 1,5 százaléknyi járulékot kell mindössze fizetnie a kártyát elfogadó szálláshelynek, a kibocsátónak. A kormány nem titkoltan itt arra gondolt, hogy ha le is mond járulékbevételekről, a forgalmi adók vagy a többletmunkahelyek tekintetében a költségvetésnek meglesz a haszna. Kérdezem:

– A legfrissebb számok mit mondanak?

– Hogyan alakul a SZÉP-kártya forgalmazása az idei turisztikai szezonban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, a SZÉP-kártya az egyik legsikeresebb döntése az elmúlt négy évnek. A felhasználók száma megközelítette az egymillió embert, és több mint 24 ezer munkáltató tette már magáévá és használja ezt a rendszert. 2013-ban a SZÉP-kártyának köszönhetően 68 milliárd forint áramlott a turisztikai és a vendéglátó-ipari vállalkozásokhoz. A kártyára feltöltések száma 10 százalékkal nőtt az elmúlt 5 hónapban. 34 milliárdról 38 milliárd forintra emelkedett, és a költése is nagyobb ütemben folyik, 20 százalékos növekedést mutat. Azt gondolom, hogy a SZÉP-kártya bevezetése jó döntés volt, ezt természetesen folytatni kell a jövőben is, és amennyiben lehetséges, még bővíteni.

+

HARGITAI JÁNOS: – Ebben természetesen egyetértünk. A sajtón keresztül azonban támadják is ezt a rendszert; gondolom, azok, akik nem lehetnek érintettjei. Ezért is kérdezem: 

– Lát-e lehetőséget államtitkár úr arra, hogy meg tudjuk védeni nemzetközi fórumokon is ezt az egyébként számunkra egyértelműen hasznos rendszert?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Tudjuk, hogy ez magyar munkahelyeket jelent, magyar emberek számára. Magyar vállalkozásokról szól a történet, nem pedig külföldi szolgáltatókról. A magyar turizmust erősíti, a magyar emberek fogyasztását bővíti, a magyar állam adóbevételét növeli, s a magyar vállalkozások erősödnek ezáltal. Ez egy igazi magyar termék magyar embereknek.

– Kapunk is támadásokat ezért. az Európai Unióból. A magyar kormány azonban képes lesz megvédeni, ezt az igazán népszerű és jó terméket, jó döntést,  és ahogy már mondtam: a jövőben tovább fogjuk terjeszteni, bővíteni.

Hogyan járult hozzá a munkahelyvédelmi akcióterv a foglalkoztatás javításához?

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! Az adórendszer kiszámíthatóságának növelése, az egyszerűség szerepének erősítése és a munkahelyek megvédésének érdekében született meg a munkahelyvédelmi akcióterv. Az intézkedés három pillérének egyike elősegíti, hogy az adókedvezmények révén a munkáltatók megtarthassák alkalmazottaikat és új munkavállalókat foglalkoztathassanak. A második pillér keretein belül jött létre két új, korábban nem létező adónem, a kisadózó vállalkozók tételes adója és a kisvállalati adó, amelyeknek köszönhetően a gazdaság fehéredett, a vállalkozások pedig egyszerűbben vallhatják be jövedelmüket. Végül az akcióterv harmadik pillére elősegítette a vállalkozások adminisztrációjának könnyítését. A munkahelyvédelmi akcióterv által megvalósuló kedvezmények és lehetőségek nyilvánvalóan elősegítik, hogy a foglalkoztatásban az európai uniós átlagnál alacsonyabb aktivitással rendelkező 25 év alattiak, az 55 év felettiek, a szakképzetlenek, a tartós álláskeresők és a kisgyermekes munkavállalók részesüljenek előnyben. Kérdezem:

– A munkahelyvédelmi akcióterv milyen módon tud hozzájárulni 2014-ben a munkanélküliség további visszaszorításához és a gazdaság élénküléséhez?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr!  Valóban vannak olyan időszakok, amikor a gazdaság húz, a foglalkoztatás kvázi automatikusan nő,  és vannak olyan időszakok, amikor a munkahelyek megőrzésére is komoly energiát kell fordítani. 2010-11-12 környékén súlyos válság időszakából jöttünk ki. Annak ellenére, hogy a gazdaság stagnált, sikerült a foglalkoztatást nemcsak szinten tartani, hanem a versenyszférában is növelni. Ehhez különböző intézkedéseket kellett igénybe venni. Az egyik legfontosabb, leghangsúlyosabb a munkahelyvédelmi akcióterv volt.

– Hosszú évtizedek óta látjuk, hogy a 25 év alattiak, az 55 év felettiek és a szakképzettséggel nem rendelkezők munkanélküliségi aránya jóval magasabb, mint a többieké. Ezért döntött úgy a magyar kormány, hogy érdekükben a munkáltatóknak hatékony, hathatós segítséget kell adni, nem 1-2 százalékpontos járulékcsökkentést, hanem drasztikusat. Hála Istennek, ez sikerült! 2014. áprilisi adat: 839 ezer fő után vettek igénybe a munkáltatók járulékcsökkentés

jellegű támogatást, és csak a 2013. évben 115 milliárd forint maradt a munkáltatóknál ennek az akciótervnek a segítségével. Azt persze nyilván nem lehet számszerűsíteni, hogy ha ez az akcióterv nincs, akkor vajon hány embert bocsátottak volna el, de hogy nem büszkélkedhetnénk azzal, hogy a foglalkoztatás folyamatosan nő e nélkül az akcióterv nélkül, abban egészen biztos vagyok.

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! A számok is azt bizonyítják, hogy a munkahelyvédelmi akcióterv az elmúlt évek egyik legfontosabb és legsikeresebb kormányzati programja. Saját választókerületemben is számtalan cég, számtalan vállalkozás vette igénybe ezt a lehetőséget, ezáltal is megtartva, megőrizve sok-sok munkahelyet. Bízom abban, hogy a kormány az elkövetkezendő időszakban nem pusztán megőrizni, hanem továbbfejleszteni, esetleg kiszélesíteni fogja majd ezt a programot. A kereszténydemokraták természetesen támogatják ebben a kormányt.

+

CZOMBA SÁNDOR: – Képviselő Úr! Természetesen visszük tovább a programot, sőt bővítjük is. Azok a vállalkozások, amelyek tartós munkanélkülieket, 25 év alattiakat, pályakezdő munkanélkülieket kívánnak foglalkoztatni, ott 2+1 évig adunk támogatást, 2 évig nulla forintot kell fizetni. Az elmúlt másfél évben 70-80 ezer ember találta meg így a munkahelyét.

Mit kíván tenni a kormány, hogy az RTL Klub ne bújjon ki az adófizetési kötelezettség alól?

VEJKEY IMRE (KDNP): – Államtitkár Úr! A kormány az elmúlt években az adórendszer súlypontját a munkát terhelő jövedelemadó helyett egyre inkább a forgalmi, fogyasztási adókra helyezte át. Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedett a reklámok közzétételével kapcsolatos új adó bevezetése is, amelyről a parlament június 11-én döntött, a 2014. évi XXII. törvény elfogadásával. A törvény szerint az adót nem a reklámozónak, hanem a közreadónak kell fizetnie, így a tévéknek, újságoknak, rádióknak, internetes portáloknak. Az adó vonatkozik azon, nem Magyarországon letelepedett médiaszolgáltatókra is, amelyek napi műsoridejük legalább felében magyar nyelven sugároznak. Az adó alanyát képezik a hagyományos reklámhordozók is: hirdetőoszlopok, ingatlanok, hirdetőtáblák, járművek. A kapcsolt vállalkozások esetében az adóalap mértékét a vállalkozások árbevételének összege adja. A reklámadónál figyelembe vett elhatárolt veszteség 50 százaléka legfeljebb a reklámadó alapjának összegéig számolható be.

– Államtitkár Úr! Az RTL Klub, nemzetközi vállalatcsoport részeként, 2012-ben 25,8 milliárd forint árbevételt ért el. Az adózás előtti eredménye 6 milliárd 650 millió forint volt. 2013-ban az árbevétele 23,7 milliárd forint, adózás előtti eredménye pedig 2 milliárd 300 millió forint volt. Joggal kérdezem tehát:

– Elfogadható-e, hogy ilyen eredmény mellett ne fizessen társasági nyereségadót?

– Lehetséges-e, hogy a magyar adójogszabályokat, számviteli jogszabályokat felhasználva, egy nemzetközi vállalatcsoport képes legyen arra, hogy trükkökkel az adófizetést elkerülje hazánkban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, (nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár): – Képviselő Úr! Elég nagy vitát váltott ki a reklámadó bevezetése az elmúlt hetekben bizonyos médiaszolgáltatóknál, nagy volt a tiltakozás. Azonban való igaz, hogy a kormány adópolitikájába ennek az extraszolgáltatásnak a különadóztatása teljes egészében beleillik. Azt gondolom, ez nem újdonság.

– Kevésszer hangzik el, de Európában több országban, így Svédországban, Ausztriában, Belgiumban, Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában és Spanyolországban is létezik reklámadó. Svédországban 3-8 százalék árbevétel-arányosan, Ausztriában ez 5 százalék, de például Franciaországban háromféle reklámadót is fizetnek a szolgáltatók. Egy Európában elfogadott adónemről van tehát szó, Magyarországon azonban sajnálatos vita alakult ki róla. Az egyik médiaszolgáltató - akit ön többször emlegetett - különféle módszerekkel próbál kibújni az adófizetés alól. És nemcsak a reklámadó fizetése alól, hanem a társaságiadó-fizetés alól is, hiszen a hivatalos beszámolóiban, miközben az üzletmenete extranyereséget biztosít az árbevételéhez viszonyítottan, aközben egyéb, nem világos tranzakciókkal mégis el tudja kerülni a jelentős társaságiadó-fizetést. Ugyanezzel az ügylettel azt is el tudja érni a jelenleg elfogadott reklámadótörvény alapján, hogy a 2014. évre vonatkozóan lényegében nem kell neki reklámadót sem fizetnie. De megvan az elképzelés, hogy hogyan tudjuk ezt megváltoztatni.

+

VEJKEY IMRE: – Államtitkár Úr! Változatlanul úgy gondolom a társadalom számára az egyedüli elfogadható válasz, hogy mindenkinek részt kell vennie a közterhek viselésében. Ha Magyarországon fizetnek adót a családok, a magyar kis- és középvállalkozások, akkor nyilvánvaló, hogy fizetnie kell azoknak a multinacionális nagyvállalkozásoknak is, amelyek óriási hasznokat zsebelnek be, sokmilliárdos profitot visznek ki Magyarországról külföldre.

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő Úr! Az adópolitikáért felelős miniszter törvényi felhatalmazás alapján elrendelte az adott gazdasági társaságnál az adóellenőrzést. Azt gondolom, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben, ahol ennyi adót kívánnak eltitkolni, vagyis inkább nem megfizetni, a miniszter joggal él az ellenőrzés elrendelésével. Nagyon bízunk benne, hogy a NAV felderíti, hogy törvényszerű-e az adóeltitkolási törekvés.