12 képviselő 183 azonnali kérdése hangzott el az elmúlt esztendőben a  Tisztelt Házban. Szóltak, küzdöttek! A Fidesz 20,  a KDNP 8, az MSZP: 55, a Jobbik 56, az LMP 44 képviselője vélte úgy, hogy megmentheti az országot a romlástól.

KDNP

SZÓSZÓLÓK

 Még hogy nincs a T. Házban szólásnak szabadsága! Voltak időszakok, amikor a sarki kocsmákban szolidabb beszólásokért is - nem csak a nyelvekre - bilincset raktak. Most klasszikus ellenzéki műfaj. Szabadon „szapulhattak”, látták, láttatták e cifra világot! Ámulva tekintettek rájuk a mennyezet közeléből az Egyetértés, a Béke és Bölcsesség allegóriáinak szobrai.

 Szembetűnő bátorsággal szervezték a kormány ostromát, sem az MSZP, sem a Jobbik, sem az LMP harcosait sem fogta vissza gyávaság.  Csupa szidalmazó, dübörgő számonkérő mondatokkal szerepeltek, felkiáltójellel, jobb esetben kérdőjellel a végén.

 Persze kormánypárti képviselők is szóltak, ám ők „dicsérni érkeztek, nem temetni!”  Beszédük elején, közepén és végén, hős tekintettel büszkén és határozottan köszöntötték a kormány nemzetmentő tevékenységét. 

Jó tett helyébe jót ne várj!

 A megszólítottak tabellájára pillantva rögvest szembeötlik: mely tárcák azok, amelyek az ellenzéket ingerelték leginkább. Elszánt lovasaik célkeresztjeiket mindenekelőtt a miniszterelnökre irányították. Orbán Viktor a hozzá címtett kérdések zömére személyesen választolt. A Jobbik soraiban tán éppen ezért, nem véletlenül kérdezték, többen, többször is: lesz-e végre felelősségre vonás?

 A minisztériumok közül legtöbbet és legtöbben az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterét, Balog Zoltánt támadták. Nem csoda, lévén e tárca  a felelős a hazai szociális és egészségügyi ellátórendszer működéséért, az iskolai oktatás fejlesztéséért, kulturális értékeink megőrzéséért, a gyermekek és az ifjúság érdekeinek érvényesítéséért, valamint a magyar sportélettel kapcsolatos kormányzati elképzelések megvalósításáért. Tengernyi érdeket sértettek pedig még a legáldásosabb intézkedéseik is igazolták a régi mondást: „Jó tett helyébe jót ne várj!”  . 

 A hangerőből ítélve, szorosan a nyomában járt a Varga Mihály nevével fémjelzett tárca (Nemzetgazdasági Minisztérium)  ellen indított  akciók. Azonnali távozását követelő „nemzetrontó, mindent tönkretevő”   kifejezést csupán enyhe jelzőként használták az MSZP az LMP és a Jobbik  padsoraiban.  Kitüntető figyelem kísérte a nemzeti fejlesztés tárcáját is, ám érdektelenségre a többiek sem panaszkodhattak.

 Válaszaikban a kormány jelesei folyamatosan hangsúlyozták: bár gondok bajok „azért” vannak, ám minden a legjobb úton halad. Csak a vak nem látja,  botor, és  gonosz minden ettől eltérő állítás, bugyuta tehát a kérdés, sőt még a kérdező is, ha ilyen zavarodottan a zavarosban turkál.

Dörgött, villámlott

 A kérdések zöme udvariasnak aligha nevezhető, provokatívnak, költőnek is mondható volt, szerepelt már bennük az „ítélet” is. Címzettjeik listájából látni lehet a kormány leggyengébbnek vélt láncszemeit, és mindazokat a területeket, amelyeket  harsány bírálataik szerint a tévelygés, a káosz és az „ártalom” ural. 

TOP 13

 Nagy volt a tumultus az MSZP soraiban: tolongtak a visszatérés reményében a damaszkuszi úton. Sauljaik egyik napról a másikra,  hangosan és hangzatosan nevezték magukat Paulusnak. Folyamatosan a múlt legszebb pillanataira emlékeztettek. Hosszasan sorolták mitől és hol roggyant meg azóta az ország, lelkesen hirdették a köznép terheit, keserveit, félelmeit, megannyi Tiborc panaszát. A múlt folyamatos emlegetését tekintették legfőbb bűnnek. Természetesen Orbán Viktor miniszterelnök távozását is bőségesen szorgalmazták. Még puccsot is próbáltak szervezni ellene a hazai és a nemzetközi bank- és a liberális világ segítségével. 

Az LMP maroknyi csapata  liberális eszméket toldozgatott-foltozgatott. Zöld színre festve a környezetet az MSZP-vel karöltve vallották: dicsérni nem kötelesség, „itt az ideje leváltani az Orbán-kormányt!”

 Régi igazságtól vezérelve, reagáltak a kereszténydemokratákat, midőn  hangsúlyozták, s teszik azóta is: „Nem azt kell nézni, hogy mit ígértek most, hanem azt, hogy mit csináltatok, amikor kormányoztatok!” –Kritikájuk lepattant, mint falról a bogár.

 A Jobbik külön úton járt, mondván: "ki nem lázad a rossz ellen, az elkerülhetetlenül a részévé válik.”  Élharcosaik féltve az országot Európától, a bankoktól, a zsidóktól, a cigányoktól és önmagukon kívül mindenki mástól, ütöttek kormányra, ellenzékre, jelenre és múltra  egyaránt.

A kormány jelesei  is nagy buzgalommal próbáltak emlékeztetni a Gyurcsány-Bajnai kormánytól örökölt áldatlan állapotokra. Nem mulasztották el rámutatni, hogy mégsem voltak oly gyönyörűségesen szépek azok a bolsevik-liberákis esztendők  Johann Wolfgang von Goethe szellemét idézték: „Az igazságot gyakran kell emlegetni, mert a hazugságot állandóan ismételgetik!” – Célként jelölték ezernyi örökölt baj orvosolását, s nem mulasztották el szép hazánkat - fölöttébb optimistán -  egyre fényesebb és egyre távolibb jövővel kecsegtetni.

 Minden párt hálásan megtapsolta a szószólóját.