Csak az elmúlt két esztendőkben féltucatnyin utasítottak vissza állami kitüntetést, díjat. Kevesen, s tán még az érintettek sem, tudták, tudják, hogy a hatályos jog nem ad lehetőséget erre. Pontosabban szólva: hiába utasítják el, hiába nem veszik át, közjogi értelemben valamennyiük kitüntetettnek minősül.
Sólyom László köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvény (1991. évi XXXI.), valamint a Kossuth-díjról és Széchenyi-díjról szóló törvény (1990. évi XII.) módosításáról szóló törvényt. A 2008. október 6-i ülésnapon elfogadott törvénnyel azért nem ért egyet, mert nem biztosítja az állami kitüntetéssel elismerni tervezett személyek részére, hogy a kitüntetést megelőzően nyilatkozzanak arról, a kitüntetést elfogadják-e. Hiányolja azt is, hogy a törvény nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, melyek meghatározzák, hogy az előterjesztőnek milyen módon kell eljárnia e jog gyakorlása érdekében.
Csak az elmúlt két esztendőkben féltucatnyin utasítottak vissza állami kitüntetést, díjat. Kevesen, s tán még az érintettek sem, tudták, tudják, hogy a hatályos jog nem ad lehetőséget erre. Pontosabban szólva: hiába utasítják el, hiába nem veszik át, közjogi értelemben valamennyiük kitüntetettnek minősül. A kitüntetést ugyanis a hatályos szabályok szerint a miniszterelnök vagy miniszter által előterjesztett majd ellenjegyzett, a köztársasági elnök által aláírt, és a Magyar Közlönyben közzétett határozat konstituálja.
Sólyom László szerint a köztársasági elnök szerint a jognak lehetővé kell tennie, hogy a kitüntetni tervezett személy kellő időben eldönthesse, kíván-e részesülni az adott kitüntetésben. Ennek a kitüntetési eljárás olyan szakaszában kell megtörténnie, amikor még nem történt joghatást kiváltó intézkedés, magyarán a kitüntetési javaslatnak a köztársasági elnöknek történő megküldése előtt.
A köztársasági elnöknek meggyőződése: senkit nem lehet egy állami kitüntetés elfogadására kötelezni! A kitüntetés ugyan az állam, és a köztársasági elnök által adományozás révén a nemzet egységes elismerését fejezi ki, de elképzelhető, hogy egy egyébként kitüntetésre méltó személy valamilyen (személyes, lelkiismereti, politikai stb.) oknál fogva nem kíván ebben az elismerésben részesülni. Az államnak akceptálnia kell az ilyen álláspontot. Az államnak - mind a jogalkotónak, mind a kitüntetési eljárásban részt vevő tisztségviselőknek - feladata és kötelessége, hogy az állami kitüntetések rangját, jelentőségét biztosítsa és fenntartsa. Ha a kitüntetések alkalmával csak a nyilvános tiltakozás áll azok rendelkezésére, akik azt nem kívánják elfogadni, ez a kitüntetés intézményének méltóságát ássa alá. Ezért az államnak olyan szabályozást kell kialakítani, mely keretében a jelölteknek még azelőtt lehetőségük van az elismerés elhárítására, hogy nevük nyilvánosságra került volna, illetve, hogy jogi hatást kiváltó aktu s történne az ügyben. Ily módon biztosítható, hogy az előterjesztésben, illetve a határozatban olyan személyek neve szerepeljen, akik készek a kitüntetést elfogadni.
Sólyom László szerint azokat az alapvető és garanciális rendelkezéseket, melyek biztosítják a törvénnyel érintett valamennyi állami és önkormányzati kitüntetés, díj stb. elhárításának, visszautasításának a lehetőségét, törvényi szinten, egységesen kell szabályozni. A törvényi szabályozás mellett szól az is, hogy az állami kitüntetések, valamint a Kossuth- és Széchenyi-díj esetében egy köztársasági elnöki hatáskörről van szó, melynek kapcsán a lényeges szabályokat törvényi, és nem kormányrendeleti szinten kell megállapítani, akkor is, ha azok egy része a kitüntetés előkészítéséért felelős kormányzati szerv eljárására vonatkozik.
Bartha Szabó József
