Hoffmann Rózsa: – Az elmúlt héten az Oktatási és Kulturális Minisztérium közzétette azt az eléggé megdöbbentő adatot, hogy az idei tanév elején, mintegy 6 ezer pedagógust bocsátottak el az állásukból. Ez a szám annál megdöbbentőbb, minthogy tavaly ilyenkor körülbelül 2 ezer, két évvel ezelőtt ilyenkor pedig 10 ezer pedagógus vesztette el az állását. Ez azt jelenti, hogy a három tanévnyi időben összesen 18 ezerrel csökkent a pedagógusok száma.

– Mielőtt államtitkár úr esetleg olyan választ adna, hogy válság van, munkanélküliség van, sokan vesztik el az állásukat, három tényt szeretnék figyelmébe ajánlani: Az első: minden egyes ember számára, aki elveszíti az állását, az emberi tragédia, ezért tehát érdemes és kell vele foglalkozni, mi több, felelősségteljesen, és nem felületesen, cinikusan! A második: a magyar pedagógustársadalom a magyar társadalom legnépesebb értelmiségi rétege, az ő kivérzésük az ország szellemi állapotára nézve katasztrofális! A harmadik: azok a gyerekek, akikkel a családjuk már alig törődik, akik nem kapnak nevelést, azt csak az iskolától remélhetnék! Minél kevesebb a pedagógus, potenciálisan annál kisebb ezeknek a gyerekeknek az esélye, hogy foglalkoznak velük, fejlesztik őket. Ezért hát azt kérdezem:

Milyen intézkedéseket hozott, illetve kíván hozni a minisztérium annak érdekében, hogy ez a 6 ezer értelmiségi ne vesszen el az ország szellemi élete számára?

Milyen intézkedéseket hozott, illetve kíván hozni a minisztérium, hogy az óvodás- és iskoláskorú gyerekekre, köztük kitüntetetten az egyre növekvő számú hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekre több ideje jusson a nevelőknek a jövőben?

+

Arató Gergely, oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő Asszony! Sajnálatos módon a képviselő asszony nem azonos számokat hasonlított össze egymással, hiszen a 2008-ra és a 2007-re vonatkozó szám valóban a valódi pedagógus-álláshelyek számával kapcsolatos szám volt, a 2009-re vonatkozó 6000-es szám azonban a pedagógus-azonosítószámmal rendelkező emberek számát jelenti, és nem az álláshelyek számát. Azért fontos ezt a különbséget hangsúlyozni, mert idei számban benne vannak azok a kollégák is, akik részmunkaidőben foglalkoztatottak, vagy akik adott esetben nem is aktívan foglalkoztatottak, de kaptak pedagógusszámot, és nem mentek nyugállományba. Érdemes megvárni azt az október közepi időpontot, amíg az önkormányzatok adatszolgáltatásával a valódi pedagógus-álláshelyekről rendelkezünk majd adatokkal.

– A képviselő asszony azt kérdezi, hogy hogyan segíti a tárca az állásukat elvesztett pedagógusok elhelyezkedését. 2007-ben, amikor valóban érdemi, jelentős számú pedagógus-álláshely szűnt meg, meghirdetett az oktatási tárca és a szociális tárca egy olyan programot, ami továbbképzésben, illetve további álláshelyek létesítésében, más területre való átképzésben kínált volna lehetőséget a pedagógusoknak. Azt kell mondanom, hogy nagyon kevesen jelentkeztek, ugyanakkor a munkaügyi központ adatai szerint az akkor állásukat elvesztő aktív korú pedagógusok nagy része el tudott helyezkedni a munkaerőpiacon. A képviselő asszonynak azzal a felvetésével magam is egyetértek, amelyik azt mondja, hogy lenne még feladat az oktatás környékén, többek között azokban a segítő munkakörökben, amelyek a pedagógusokat tehermentesítenék. Az uniós források egyébként erre is adnak lehetőséget, erre kínálunk is megoldásokat, ugyanakkor azt kénytelen vagyok elmondani, hogy nyilván az iskolarendszer működésének is vannak korlátai.

– A képviselő asszony kérdésének címe az volt, hogy iskolák pedagógusok nélkül, de azt gondolom, hogy a legborzasztóbb a gyerek nélküli iskola. Ezért van annak határa, hogy milyen pedagóguslétszámot bír el az ország, milyen pedagóguslétszámot tud az ország fenntartani, egyébként a további eladósodás kockázata nélkül.

+

Hoffmann Rózsa: – Államtitkár úr, a számokkal nem nagyon érdemes itt bűvészkedni. Ha 6 ezer, nem hat, hanem négy, három, vagy egy az is rettenetesen sok.

– Az államtitkár úr az EU társfinanszírozásában megvalósuló új pályaprogramra is hivatkozott, átképzésben. Ennek a keretösszege lényegesen több, mint amennyibe a most elbocsátott pedagógusok alapbére került volna. Miért nem lehet ezeket az állásokat az iskolákhoz telepíteni, hogy a pedagógusok ott maradhassanak, azon a területen, ahol a legnagyobb szükség van rájuk ebben az országban?

– Ellentétben a miniszter úrral és az államtitkár úrral, én soha nem állítottam azt, hogy ha csökken a gyereklétszám, akkor csökkenteni kell a pedagógusok létszámát. Épp ellenkezőleg! Azt próbáltam fejtegetni, hogy olyan társadalmi körülmények között élünk, ahol növekvő igénye van a gyerekeknek arra, hogy a pedagógusok minél több időt tudjanak rájuk szentelni. Ez tehát azt jelenti, hogy több pedagógusra lenne szükség, ha nem akarjuk azt, hogy ez a társadalom neveletlen tömegeket bocsásson ki az iskolafalak közül!