„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi történt az erdészeti igazgatóságokkal?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár Úr! Május folyamán újabb feladatok kerültek a kormányhivatalokhoz, és ennek kapcsán a korábban tíz helyen működő erdészeti igazgatóságok régi formájukban megszűntek, és kormányhivatali besorolást kaptak. A régi igazgatóságokon az igazgatók főosztályvezetői rangban voltak, és önálló osztályok működtek. Külön osztály kezelte az erdőtervezést, illetve a hatósági részleg is önálló osztály volt, ami Európa egyik legszigorúbb erdőtörvényét felügyelte. Az önálló osztályokat osztályvezetők irányították. Azóta nagyon komoly működési problémákat jeleztek a kollégák, ezért is szeretném a megkérdezni:

– Igaz-e, hogy az országban működő tíz önálló igazgatósági szervezetből tíz mezőgazdasági és erdészeti főosztály lett?

– Igaz-e, hogy a főosztályvezetőket visszaminősítették osztályvezetővé, az osztályvezetők vezetői megbízatását visszavonták?

– Igaz-e, hogy ez különösen a fiatal osztályvezetőknél jelent komoly jövedelemcsökkenést? – Igaz-e, hogy az ő bérük akár 40 százalékkal is csökkent havonta?

– Igaz-e, hogy ebben a helyzetben sokkal több a munka, amiért alacsonyabb bért adnak?

– Igaz-e, hogy a szakma nagy része menekülne ezekből az állásokból?

– Normális dolog volt-e ennek a korábban évtizedekig jól működő rendszernek a szétverése? 

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Úr! Szomorú vagyok amiatt, hogy ennyire tájékozatlan a képviselő úr, és az állami erdészeti rendszer szétveréséről beszél, miközben ehhez képest teljesen más az igazság. Azt minden képviselő tudja remélhetőleg ön is, aki ebben a Házban dolgozik, hogy 2015. április 1-jével jelentős változások következtek be a területi államigazgatásban, hiszen megszavaztuk azt a törvényt, amely a területi államigazgatási szervezetrendszer átalakításával kapcsolatos.

– Képviselő Úr! Az állami erdészeti hatóságok már 2011. január 1-je óta a megyei kormányhivatalokhoz tartoznak. Tény és való, hogy a mostani szervezeti átalakítás őket is érintette, de az, hogy most kerültek volna a kormányhivatalok alá, az teljes tájékozatlanságról tanúskodik. Még egyszer mondom: 2011. január 1-je óta a kormányhivatalokhoz tartoznak. Volt már egyébként hasonló átalakítás az államigazgatási rendszerben, éppen az ön államtitkársága idején, amikor a korábbi Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal keretében látták el az erdészeti, növény- és talajvédelmi, állat-egészségügyi és mezőgazdasági feladatokat, egyébként jóval kevesebb illetményért.

– Képviselő Úr! A kormányzat egyértelműen célul tűzte ki, hogy csökkenti a vezetők számát. Nem gondolom, hogy az államapparátus leépítése, pontosabban a létszámcsökkentés ne lenne mindannyiunk közös érdeke, és a vezetői illetményeknek, a vezetők számának a csökkentése is. Természetesen ez nem érintette a területet károsan. 2015. április 1-je előtt 268 fő dolgozott ezen a területen, most is ugyanannyian dolgoznak, tehát szó nincsen arról, hogy fluktuáció lenne. Sőt, arról kell hogy tájékoztassam önt, hogy az 2015. április 1-jei integráció előtt a kormányhivatalokban - adatszolgáltatás alapján - összesen 266 fő dolgozott az erdészeti igazgatóságokon, illetményük összesen 87 milliárd forint, most ez fölment 90 milliárd forintra, tehát még nőtt is a bérkeretük.

Az út a kiút?

VONA GÁBOR (Jobbik): – Tisztelt Országgyűlés! Mindannyian tudjuk, hogy a gazdaság fejlesztésének az egyik legfontosabb ismérve az infrastruktúra fejlettsége, a közutak állapota. Magyarország ebből a szempontból eléggé változatos helyzetben van, vannak kifejezetten jó, nyugati értelemben véve is jó állapotban lévő területek, vannak kevésbé jó és vannak kifejezetten rossz, tragikus állapotban lévő területeink. Ez utóbbi kategóriába tartozik a 23-as és a 25-ös utak által érintett terület, amely három nehéz problémákkal küzdő megyét is érint, Nógrád, Heves és Borsod megye közúti értelemben rettenetesen rossz állapotban lévő részeit köti össze Bátonyterenyétől Pétervásárán át, Ózdig, Putnokig.

– Államtitkár Úr! Bizonyára önöknek is tudomásuk van arról, hogy a környék több tucat polgármesteréből egy technikai szövetséget hoztak létre, hogy ezen az áldatlan állapoton változtassanak, és közösen lépjenek föl, pártok feletti értelemben, tekintve az ország ezen részének rettenetesen rossz helyzetét, gazdasági problémáit, elvándorlását, munkanélküliségét. Amennyiben a polgármesterek ezen kezdeményezése nem jár sikerrel, az ott élők szándéka szerint nem valósul meg ez az útfejlesztés, sajnos borítékolható, hogy a térség szinte végleges leszakadásnak lesz kitéve. Ráadásul nemcsak a gazdasági felzárkózás teszi ezt sürgetővé, hanem számtalan más szempont is, én hadd emeljek ki két jobbikos vezetésű település részéről egy-egy szempontot. Az előző ciklus döntése értelmében Recsken, az egykori tábor területén osztálykirándulások tömege várható, amely vagy a Mátrán, egy szintén tragikus állapotban lévő úton keresztül, vagy ebből az irányból közelíthető meg; gondolom, önök is úgy érzik, hogy kötelességünk a balesetveszélyt mérsékelni. A másik pedig Ózd, ahol reményeink szerint egy fontos börtönberuházás indulhat, másrészt ősztől a 2,5 milliárdból megvalósuló Nemzeti Digitális Archívum nyithatja meg a kapuit. Egy szó, mint száz: a 23-as a 25-ös utak kapcsán az ott élők azt kérik a kormánytól, hogy vizsgálja felül a tavaly őszi határozatát, és mielőbb teremtse meg a négysávos gyorsforgalmi fejlesztés lehetőségeit. Kérdem önöket:

– Kívánják-e az ott élők egyértelműen jogos és életmentő fontosságú kérését megfontolni? 

+

TASÓ LÁSZLÓ, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Frakcióvezető Úr! Nagyon köszönöm a kérdését, és mondanám egyből: van kiút. Van kiút, mert Magyarország kormánya megépítteti a 23-as, 25-ös számú utakat. Január 10-én megjelent a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amelyik ezt biztossá teszi. Tehát kétszer kétsávos gyorsforgalmi út fog épülni, ez már teljesen biztos.

– Frakcióvezető Úr! Rendkívül fontos útról van szó, ezért a kormány úgy döntött, hogy hazai költségvetésből támogatja a két szakasz megvalósítását. Négy szakaszból áll, de valójában a 23-as, 25-ös utakról van szó. Nagyon fontos, hogy számítunk mindenki támogatására, és számítottunk volna a Jobbik támogatására is a múlt héten, mert június 9-én volt a szavazás, amely arról szólt, hogy valamilyen módon segítsenek abban, hogy a még előkészítetlen beruházásokat meggyorsítsuk. Azt kértük a parlamenti pártoktól, hogy támogassák a gyorsító csomag elfogadását, amelynek segítségével hamarabb hozzájutnak az útkapcsolatokhoz az ott élő emberek, hamarabb történik a felzárkózás, és hamarabb tesszük versenyképessé Ózd térségét. Pétervására, Ózd, Bátonyterenye, bárki, aki a térségben élő emberként ott éli mindennapjait, pontosan tudja, hogy mennyire nagy szükség van az utak fejlesztésére.

– Frakcióvezető Úr! Önök nem támogatták, nem szavazták meg ezt a fantasztikus törvényjavaslatot. Nagyon hiányoltuk egyébként a többi parlamenti párt támogatását is. Most is úgy tűnik egyébként, hogy csak szavakban támogatják az Ózd–Bátonyterenye közötti útszakaszok megépítését, mert ha nem így lett volna, akkor megszavazták volna. Nem lett volna nehéz. Ettől függetlenül Magyarország kormánya megépíti a 23-as és 25-ös utakat kétszer kétsávos gyorsforgalmi útként.

Miért nem képviselik a magyar nők érdekeit Brüsszelben?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Asszony! Nem nagyon dicsekedett a kormány azzal, hogy uniós szinten azon tíz tagállam közé tartozott, amelyek megakadályozták a szülő nők védelmét erősítő javaslat elfogadását. A várandós, gyermekágyas és szoptató nők munkahelyi védelmét célzó ’92-es irányelv módosítását még a Bizottság kezdeményezte 2008-ban, majd a Parlament 2010-ben el is fogadta pár jelentős módosítással. 20 hét teljes fizetéssel járó szülési szabadságot javasoltak és 2 hetes fizetett apasági szabadságot, emellett a kismamák és a szoptató anyák munkavállaló jogait és munkahelyi egészségvédelmét is erősítették volna.

– Az Európai Tanács ötödik éve blokkolja a folyamatot azzal, hogy nem hoz döntést, Magyarország pedig egyike azon országoknak, amelyek azért harcolnak, hogy a javaslat végleg lekerüljön a napirendről. A hivatalos magyar indoklás az, hogy a szülési szabadság idejére járó juttatás meghatározásának tagállami hatáskörben kell maradnia. A probléma ezzel az indoklással csak az, hogy már most is létezik ez az irányelv, azaz már most sem tagállami hatáskör, pontosabban a tagállamokat kötik az uniós szinten előírt minimumszabályok. A magyar kormány elvi álláspontja mögött sokkal inkább az áll, hogy nem akarnak 100 százalékos bért fizetni a szülő nőknek, a jelenlegi 70 százalékkal szemben.

– A módosított irányelv abban az időszakban adott volna erősebb védelmet a kisgyermeket vállaló családoknak, amikor arra a legnagyobb szükség van, a várandósság, a szoptatás, a szülési szabadság időszakában. A pluszkiadás nem jelentett volna elviselhetetlen terhet Magyarország számára, 16 milliárd forintba került volna éves szinten, viszont nagyobb anyagi biztonságot adott volna a kisgyerekes családoknak. A fizetett kéthetes apasági szabadság erősítette volna az apák szerepét a gyermeknevelésben. A magát családbarátnak tartó kormány azonban minderre nemet mondott, pedig ez pozitívan hatott volna a gyermekvállalásra. Azt kérdezem:

– Miért nem képviselik a magyar nők érdekeit Brüsszelben?

+

VERESNÉ NOVÁK KATALIN, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Ház! Nem tudom, honnan jött most elő egyáltalán ez a téma, de örülök, hogy előjött, mert van lehetőség arra, hogy helyre tegyünk néhány olyan pontatlanságot, amit a képviselő asszony is említett. Tisztázzuk akkor, hogy miről van szó! Egyrészt természetesen mi a magyar nők érdekeit mind Brüsszelben, mind Budapesten képviseljük és képviselni is fogjuk a jövőben is. Egy 1992-es irányelvnek a módosításáról van szó, amelyre a Bizottság 2008-ban tett javaslatot. 2008-ban. Aközben volt egy európai uniós elnöksége is Magyarországnak, mi voltunk az az ország, amelyik megpróbálta elnökségként továbblendíteni ezt a javaslatot. Nem sikerült, ugyanis a tagállamok többsége blokkolja ezt a javaslatot. Nem Magyarország, a tagállamok többsége.

– Képviselő Asszony! 2015-öt írunk. 2008 óta nem sikerült Európában ebben a témában egy fikarcnyit sem előrelépni. Ott toporognak egy helyben a tagállamok, a Bizottság, az Európai Parlament; a Bizottság képviselői sem tudják azt, hogy ők maguk mit szeretnének ezzel az irányelvtervezettel kezdeni. Egyébként ebben az Európai Parlament ugyanilyen bizonytalan, és a tagállamok többsége sem támogatja azt, hogy most ebben a formában elfogadják ezt a javaslatot. A legutóbbi érdemi párbeszéden - magam is személyesen jelen voltam - négy olyan európai uniós tagállam volt, amelyik amellett érvelt, hogy ezt a vitát érdemes így folytatni.

– Képviselő Asszony! Vannak olyan pillanatok, amikor 8 év terméketlen vita után azt lehet mondani, hogy ezt így tegyük félre, kezdjünk tiszta lappal egy új történetet; és nagyon káros az, hogyha önök ezt úgy állítják be, mintha mi a magyar nők érdekeit nem képviselnénk akár Brüsszelben, akár Budapesten. Ami a tartalmi részét illeti, Magyarországon sokkal rugalmasabb a családtámogatási rendszer, mint az európai uniós tagállamok többségében, hosszabb az átlagnál a szülési szabadság; és egyébként, ami 70 százalék, az valójában 90 százalék, hiszen csak személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség van, az első hat hónapban járó támogatási összeg után. Így ez sem igaz, amit állított; és egyébként az apasági szabadság nem is szerepel ebben a javaslatban. Úgyhogy a jövőben is képviselni fogjuk a magyar nők érdekeit mindenhol.

Szolnok városát miként érinti a „Modern városok” programban való részvétel?

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár Úr! 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP-s kormány megkezdte a munkáját, akkor talán az egyik legfontosabb feladat az volt, hogy az ország megmeneküljön a gazdasági összeomlástól. A második kiemelkedő feladat az volt, hogy az ország a saját lábára álljon. Láthatjuk mind az államadósság, mind a költségvetés számait és az egyéb gazdasági növekedésről szóló adatokat. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy jó úton járunk.

– A kormány hozott egy döntést, és meghirdette a »Modern városok« programot, ami azt a szerződéssorozatot foglalja magában, mely 23 megyei jogú várossal kerül megkötésre. Ennek a szerződésnek a hátterét, az alapját az ország általános gazdasági fejlődése adja. Szolnokon és a környező településeken örömmel tapasztaljuk és tudjuk, hogy a kormány az önkormányzatokkal karöltve mindent megtesz annak érdekében, hogy megyénket intenzíven bekapcsolja az ország gazdasági vérkeringésébe. A gyorsan zajló vasúti fejlesztések mellett azonban évtizedes kívánság a térségben élők részéről, hogy négysávos úttal érhessük el a fővárost, illetve a keleti országrészeket is. Szolnok és a térség közvetlen összekapcsolódása Budapesttel hatalmas gazdasági fejlődés lehetőségét hozhatja magával, a működő tőke pedig szívesen települ gyorsforgalmi utak mellé. Szolnok kedvező fekvése még jelentősebbé válna, hiszen a főváros rövid időn belül elérhető lenne biztonságosan. Úthálózatunk fejlesztésére nem csak és kizárólag a versenyhátrány leküzdése érdekében van szükségünk, sajnálatos baleseti statisztikákkal és a hatalmas tranzitforgalommal kell minden nap szembesülnünk a 4-es számú főúton. Államtitkár Úr! Kérem, adjon választ:

– Szolnok városát miként érinti a »Modern városok« programban való részvétel?

– Bízhatunk-e abban, hogy a keleti országrész is elérhetővé válik biztonságos négysávos úttal?

+

L. SIMON LÁSZLÓ, Miniszterelnökség államtitkára: – Képviselő Asszony! Örülök annak, hogy választókörzetét, szűkebb hazáját ennyire a szívén viseli. A „Modern városok” program keretében miniszterelnök úr végiglátogatja a megyei jogú városainkat, és a településvezetőkkel szerződést köt, illetve minden egyes megállapodás nyomán kormányhatározat jelenik meg a Magyar Közlönyben. Természetesen a magyar kormány nem tesz különbséget közép-magyarországi, nyugat-magyarországi vagy kelet-magyarországi városok között, így mindannyiunk számára egyaránt fontos, mondjuk, Sopron, Székesfehérvár vagy éppen Szolnok vagy Debrecen.

– Képviselő Asszony! A június 3-ai tárgyaláson olyan fontos megállapodás született miniszterelnök úr és polgármester úr között, amelyben tényleg a város életét érintő alapvető pontokat sikerült rögzíteni.Megállapodás született arról, hogy legkésőbb 2019-ig Budapestet és Szolnokot - ahogy ön is kérte - négysávos autóút kösse össze. Mégpedig a Ferihegyi repülőtértől induló 4-es főút nyomvonalán, állami forrásból, egyszerűsített műszaki tartalommal, és ami különösen fontos, hogy ebben egy új híd megépítésére is lehetőség nyílik. Tudjuk jól, hogy a városnak jelenleg egy kétsávos déli elkerülője van, valóban szükség van arra, hogy a városból a forgalmat ennél nagyobb mértékben tudjuk kivezetni. Éppen ezért épülni fog egy kétszer kétsávos északi elkerülő út is, ennek érdekében a kormány és a város együtt egy munkacsoportot fog felállítani.

– Képviselő Asszony! Egy új 300 hektáros ipari parkot is szeretnének a szolnokiak létrehozni, a területet a kormány fogja megvásárolni a város számára. Fontosnak gondolom a Véső úti MÁV-sporttelep fejlesztésére ígért 529 millió forintot, a Szolnoki Művésztelep fejlesztésére ígért  egymilliárd forint, valamint a Tiszaligeti strandfürdőre 3 milliárd forintot is.

Kinek telefonált Tarsoly Csaba a Quaestor-csőd előtti héten?

VARJU LÁSZLÓ, független: – Legfőbb Ügyész Úr! A sajtóban napvilágot látott annak a listának a ténye, amit Tarsoly Csaba Quaestor-vezér vezetett az általa adott kenőpénzekről. A hírt közlő sajtóorgánum szerint rendőrségi és kormányzati források is megerősítették a Tarsoly-lista létezését. Ezek szerint listázva vannak azok a fideszes és más politikusok, akik pénzt kaphattak a 150 milliárd forint ellopásáért cserébe. Már önt is felszólítottuk, hogy hozza nyilvánosságra a Tarsoly-listát, de ebben az esetben is csönd maradt, mint mind ez idáig.

– Legfőbb Ügyész Úr! A Demokratikus Koalíció szerint még az ügyészség sem tagadhatja, hogy Tarsoly Csaba a Quaestor-öncsőd bejelentése előtti napokban ebben az ügyben telefonált, üzeneteket küldött. Ez véletlenül vagy természetesen egy időben történt az állami pénzek kimentésével, amit később Orbán Viktor úr el is ismert. Kérdezem: 

– Mikor kívánja az ügyészség nyilvánosságra hozni Tarsoly Csaba híváslistáját, üzenetforgalmát a Quaestor öncsőd-bejelentése előtti egy hétről?

– Mikor kívánja az ügyészség nyilvánosságra hozni azon politikusok nevét, akik közvetlenül vagy közvetve, például családtagjaik révén szerepelnek a kenőpénzekhez juttatottak listáján?

– Mennyire befolyásolja önt családi, személyes kapcsolata, függősége egyébként a pénzügyi felügyeletet végző Magyar Nemzeti Bankkal közösen?

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő Úr! 2015. március 11-e óta van nyomozás Tarsoly Csaba és társai ellen különösen jelentős értékre elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt. A nyomozás elrendelését követően három házkutatást tartottak különböző helyszíneken. Rengeteg adatot, bizonyítási eszközt foglaltak le, részben digitalizált formában. Az adatok tömegére jellemző, hogy külön kellett intézkednem egy szoftver beszerzésére, hogy ezeket az adatokat fel lehessen dolgozni. A feldolgozás jelenleg is folyamatban van.

– Képviselő Úr! Azt tudom mondani önnek, hogy olyan lista, amely kenőpénzeket vagy vesztegetési pénzeket tartalmazna, nem került eddig elő. Természetesen lefoglalásra került Tarsoly Csaba mobiltelefonjának adattartalma is, ennek vizsgálata is folyamatban van. A büntetőeljárási törvény azonban nem teszi lehetővé a nyilvánosság teljes tájékoztatását abban az esetben, hogyha ez a nyomozás érdekeivel ellentétes. Jelenleg még folyamatban van a nyomozás, gőzerővel folyik, minden reményünk szerint sikeres lesz a nyomozás, és amint a nyomozás befejeződik, minden releváns adatot, amelyek a törvények szerint nyilvánosságra hozhatók, meg fogunk ismertetni a közvéleménnyel.

Valóban egész ügyvédi irodákat lehallgatnak?

DEMETER MÁRTA (MSZP): – Államtitkár Úr! Június elején a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége szakértői csoportot állított fel annak a vizsgálatára, hogy jogilag lehetséges-e az ügyvédeket titkosszolgálati eszközökkel megfigyelni. Egy büntetőeljárásban ugyanis előkerült egy olyan titkosítás alól feloldott határozat, miszerint a Nemzeti Védelmi Szolgálat lehallgatta a terhelt ügyvédjének mobiltelefonját és irodáját.

– Államtitkár Úr! A védelemhez való jog az egyik legősibb alapelv, ami a jogállami büntetőeljárás egyik fundamentuma. A büntetőeljárással érintett személy ügyvédjének lehallgatása a védelemhez való jog rendkívül súlyos megsértését jelenti. Éppen ezért teljesen érthető, hogy a kamara elnöksége elfogadhatatlannak tartja az ügyvédi irodák lehallgatását, és azonnali cselekvésre szánta el magát.

– Önnek mint államtitkárnak és Pintér Sándor belügyminiszternek mint a rendőrség szerveit és a nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító kormánytagnak mi az álláspontja ebben az ügyben?

– Önök elfogadhatónak tartják-e a védelemhez való jog áthágását, vagyis az ügyvédi irodák lehallgatását és titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelését?

– Kivizsgálják-e az ügyvédi irodákat érintő lehallgatásokat, illetve együttműködnek-e az ügyvédi kamara vizsgálóbizottságával?

– Ha bebizonyosodik, hogy több ügyvédi irodát is megfigyelés alá vontak, akkor tesznek-e intézkedéseket azok azonnali elhárítására?

+

KONTRÁT KÁROLY,  belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Országgyűlés! A titkos információgyűjtés és adatszerzés folytatására kizárólag a törvényben meghatározott szervezetek jogosultak. Erre csak a jogszabályban meghatározott célból és eljárásrend szerint, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló, valamint a rendőrségről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kerülhet sor. Titkos információgyűjtésre kizárólag külső kontrollal, bírói vagy igazságügyi miniszteri engedély birtokában kerülhet sor. A jogállamiság követelményeire figyelemmel az engedély kérelmezése és megadása minden esetben a törvényekben szabályozott módon, dokumentált eljárásrendben történik.

– Képviselő Asszony!  Minderre tekintettel leszögezhető, hogy a törvényben feljogosított szervezetek titkos információgyűjtést és adatgyűjtést kizárólag bírói vagy igazságügyi miniszteri engedély birtokában, felderítési, illetve bűnmegelőzési és bűnüldözési célból, bűncselekmények elkövetésének megelőzése, megakadályozása és felderítése, megszakítása, az elkövetők kilétének megállapítása, elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása és bizonyítékok megszerzése érdekében végezhetnek. A célhoz kötöttség elvéből következik, hogy a titkos információgyűjtés során beszerzett adatokat csak a büntetőeljárásról szóló törvényben meghatározott keretek között lehet felhasználni. Mindez azt jelenti, hogy az ügyhöz, a titkos információgyűjtés érintettjéhez nem kötődő adatok általános szabály szerint nem tárolhatók és nem használhatók fel. Hangsúlyozandó tehát, hogy lehallgatásra nem általános jelleggel kerül sor, hanem azt az arra feljogosított szervezetek egy konkrét üggyel összefüggésben felderítési, bűnmegelőzési, bűnüldözési céllal hajtják végre.

Hogyan esett a vizes vb a korrupciós kockázatok csapdájába?

IKOTITY ISTVÁN (LMP): – Miniszter Úr! A 2017-es budapesti úszó-, vízilabda-, műugró-, műúszó- és nyíltvízi világbajnokság megrendezését a Lehet Más a Politika természetesen támogatja, a sportesemény előkészítésének a módját azonban határozottan elutasítjuk.

A beruházásokra szabott speciális szabályozások filozófiájával az LMP problémája ugyanis kettős. Egyrészt az ilyen lenullázza a helyben élő állampolgárok beleszólási lehetőségét, és éppen azoknál a nagyberuházásoknál lazít a pályákon, amelyek a legnagyobb környezetterheléssel járnak, amelyek a leginkább képesek arra, hogy környezetünket átalakítsák. Másrészt éppen azoknál a nagyberuházásoknál iktatja ki az ilyen eljárásrend a kontrollt és az átláthatóságot, ahol a legnagyobbak a korrupciós kockázatok, ahol a legkönnyebben lehet kitalicskázni a közpénzt.

– Miniszter Úr! Ha Magyarországot rendesen kormányozták volna az elmúlt másfél évtizedben, nem lenne szükség kiemelt beruházási törvényekre, hiszen a megfelelő eljárási szabályok és a közigazgatási szervezetrendszer alkalmas lenne arra, hogy az ilyen projekteket zökkenőmentesen kiszolgálja. De sajnos nem ez a helyzet. Nincs azonban olyan cél, amely minden eszköz igazolására felhozható. A vizes vb-vel kapcsolatos beruházás kivételektől hemzsegő szabályrendszere ugyanis súlyos korrupciós kockázatot jelent, amely az elképesztő nagyságú és felhasználásában ellenőrizetlen közpénzek körül ólálkodó hiénák számára ugyan aranybánya, kulturális és természeti örökségünk számára viszont súlyos veszély.

Joggal kérdezem tehát: 

– Miért kellett a vizes vb-t a korrupciós kockázatok csapdájába taszítani?

– Mire fel a nyakló nélküli közpénzköltés és a környezetvédelmi, építési, területrendezési, örökségvédelmi követelményeket kiiktató, a beruházással kapcsolatos lényegében biankó felhatalmazás?

+

SESZTÁK MIKLÓS, nemzeti fejlesztési miniszter: – Képviselő Úr! Idén március 10-én született a döntés arról, hogy Magyarország az eredetileg tervezett 2021-es időpontnál négy évvel korábban elvállalja a 2017-es FINA úszó-vb megrendezését. A beruházás összes elemének teljes körű megvalósítására 22-24 hónap maradt, úgy, hogy a hat hónapos akkreditációs időszakot a FINA három hónapra csökkentette. A beruházás nagyságrendje körülbelül egy-másfél éves előkészítési, féléves tervezési, 3-6 hónap engedélyezési és megközelítően kétéves kivitelezési időtartamot igényel. A teljes lebonyolításhoz szükséges ideális idő a négy-négy és fél évhez képest annak csupán kevesebb, mint a fele.

– Tisztelt Ház! A szükséges beruházások megvalósításának gyorsítását szolgáló törvény és kormányhatározat nélkül a kitűzött cél elérése ellehetetlenülne. Az eredményes megvalósítás érdekében a tervezés, az engedélyezés és a kivitelezés gyakorlatilag párhuzamosan folyik. Az engedélyezésben érintett összes szakhatóság a tervezés során folyamatos tájékoztatást fog kapni, állásfoglalásuk minden esetben irányadónak tekintendő. A beruházás határidőre történő megvalósítását lehetővé tevő törvényt az Országgyűlés 97 százalékos többséggel, az LMP-n kívül valamennyi ellenzéki párt egyetértésével fogadta el.