Minden idők parlamenti rekordját döntötte meg dr. Rubovszky György, dr. Salamon László, (KDNP) és dr. Répássy Róbert, (Fidesz) indítványa. Ötvenkilenszer (!) akadályozta meg a kormánypárti többség a napirendre tűzését. A héten azonban megtört a jég, meglágyult az MSZP szíve, így megkezdhette az általános vitáját a Tisztelt Ház.  A javaslat lényege:

 

  

Beszédes dátumok: benyújtották, 2006. június 16.-án; tárgyalták, első alkalommal: 2008. október 7.-én.  Idézzük a magasztos pillanatot!  

  

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, (Fidesz): – Kicsit üröm az örömben, hogy az előzetes nyilatkozatok alapján a Magyar Szocialista Párt csak azért támogatta a napirendre vételét, hogy elutasíthassa a javaslatunkat. Ez valóban nem jó előjel, mégis úgy gondolom: nagy jelentősége van annak, hogy elkezdhetjük a parlament plenáris ülésén a vitát egy hatékonyabb Országgyűlés létrehozásáról. A jelenlegi képviselői létszám rontja a képviselői munka hatékonyságát, lassítja és drágítja a törvényhozást, továbbá aránytalanul magas más, hasonló lakosságszámú országok parlamentjeihez képest. 

  

– Azt javasoljuk, hogy ez az alkotmányos kényszer ültesse végre komolyan asztalhoz a tárgyalópartnereket, ültesse végre le a parlamenti frakciókat egy asztalhoz, és alkossuk meg közösen azt a választójogi reformot, amely szükséges egy ilyen nagyarányú létszámcsökkentés eléréséhez. A javaslat jó lehetőség arra, hogy végre példát mutassunk abban is, hogy hogyan kellene az állami bürokráciát csökkenteni, hogyan kellene a képviselő-testületek számát csökkenteni. Nagyon remélem, hogy két év után végre sikerül elfogadtatni ezt az alkotmánymódosítást, és utána megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások a választójogi reformról.     

  

DR. EÖRSI MÁTYÁS, (SZDSZ): - Nekem az a legnagyobb bajon ezzel az előterjesztéssel, hogy az előterjesztő maga is pontosan tudja azt, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz alkotmánymódosítás, ha lenne, az még nagyobb baj lenne, mint ami most van, mégis előterjeszti. Miért? Azért, hogy aztán elmondhassa, van itt egy népszerű gondolat, kisebb létszámú parlament, lám, a Fidesz akarja, akik meg ezt így nem támogatják, nyilván nem akarják. Ott ülnek a Fideszben a jó emberek, s ott ülnek a többi pártban a rossz emberek. 

  

– Ismerjük a magyar politikát. George Orwell állatfarmja; négy láb jó, két láb rossz. Ez nem úgy van, hogy az elejét, a halnak a fejét meghatározzuk, és attól kezdve meglátjuk, csapjuk a lovak közé a gyeplőt, és akkor majd a dolog kialakul. Ha a Magyar Országgyűlés elfogadja azt, hogy a magyar parlament létszáma legyen 200 fő vagy kevesebb, akkor ettől kezdve valóban alkotmányos kényszerben vagyunk. S mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy a parlament anélkül, hogy előbbre tudna lépni, megint egy mulasztásos alkotmánysértő helyzetbe kerül. Úgy érzem, ma még nem tartunk itt, csupán egy nagyon ügyes PR-fogásról van szó. Ettől a mentalitástól nem tudunk egyről a kettőre jutni, a konszenzusra való készség gyakorlatilag nulla. Ez nem tesz jót a Magyar Köztársaságnak; talán jót tesz a Fidesznek, de a Magyar Köztársaságnak nem. A Szabad Demokraták Szövetsége mélységes sajnálattal nem támogatja ezt a törvényjavaslatot.    

  

DR. DÁVID IBOLYA, (MDF): – Azt is kell mondanom, hogy nemcsak egyszerű és rövid ez a javaslat, hanem rendkívül sematikus is. Teljesen elbagatellizálja a magyar választójog átalakítását. Azt látom, hogy készül egy gomb, de nem tudjuk, hogy milyen kabátra készül. De ha még durvább hasonlatot szeretnék mondani, akkor azt mondanám, hogy Mekk Elek is a kéménynél kezdte el építeni a házat, s aztán csodálkozott, hogy nem akar az épületből ház lenni. 

– Ez egy keret tartalom nélkül, s ez a keret pedig nem mást jelent, mint azt, hogy 1-től 200 főig bármilyen létszámú és összetételű parlament alkotmányosan létrejöhet. Meggyőződésem, hogy ez egy kiérleletlen javaslat és súlytalan is, hiszen nem ad választ a legfontosabb kérdésekre, például, arra, hogy milyen legyen az a választójogi rendszer. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja: az egyfordulós és tisztán listás választási rendszer az, amelyik mellett meg tudjuk alkotni a jóval kisebb parlamentet. Ettől átláthatóbb rendszert nem tudunk elképzelni. Szükség lenne egy második kamarára is, amelyik, higgyék el nekem, 50-60 fővel tökéletesen el tudná látni a demokratikus kontroll szerepét. Még mindig nem késő, tisztelt képviselőtársaim, gondolkodjanak el a második kamara jelentőségéről, szükségességéről és időszerűségéről.    

  

DR. WIENER GYÖRGY, (MSZP): – Önmagában egy parlamenti létszám alkotmányban történő meghatározása semmilyen megoldást nem jelent, arra a kérdésre, hogy milyen választási rendszer működjön Magyarországon? A vita igazi tárgya nem a létszám, hanem a választási rendszer. 

  

– Mi lenne a megoldás? Az egyik az lehet, hogy valóban áttérünk a tiszta listás rendszerre. Lehetséges egy olyan megoldás is, hogy hét regionális választókerület jöjjön létre, illetőleg megmaradhat akár a jelenlegi megyei választókerületi beosztás is, ez utóbbi esetén azonban az arányosság már elég jelentős csorbát szenvedne. A másik megoldás az lehetne, hogy 150 képviselőt egyéni választókerületben, 50 főt pedig kompenzációs listán választanának. Ez még nagyobb mértékben elvinne az aránytalanság felé. Elképzelhető lehet végezetül az is, hogy a német modellt próbáljuk 200 főre alkalmazni, de ebben az esetben is beleütközünk abba a rendkívül jelentős korlátba, hogy radikálisan csökken az egyéni választókerületek száma. Kiindulópontunk: ha lesz olyan módosító indítvány, amely egy reális és racionális választási rendszert helyez a 200 fős létszám mellé azt támogathatónak tekintjük. Ilyen támogatható lehetőség azonban természetesen nem áll fenn. Legyen inkább 250-300 fős a parlament, de nyíljon arra lehetőség, hogy kompromisszummal megfelelő megoldáshoz jussunk. 

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, (KDNP): – Nem az én felelősségem, és nem az előterjesztő képviselőtársaim felelőssége, hogy erre a vitára 2006. június helyett csak most, 2008 októberében kerülhet sor. Teljesen képmutatónak érzem az SZDSZ és az MSZP hozzáállását, mert ha tényleg jobbító szándék vezérelte volna őket, akkor segítethettek volna e törvényjavaslat kitisztázásában – módosításokkal lehet rajta javítani – és ha megtették volna 2006 szeptemberében, akkor már rég túl lehetnénk az egészen. Ehelyett a kormányzó pártok és most már az SZDSZ kívülről is, arra az álláspontra helyezkedett, hogy ugyan általánosságban támogatja a törvényjavaslat célját, tehát azt, hogy legyen kisebb a parlament, de lám-lám, mindent elkövettek, még a parlamenti vita megakadályozása árán is, hogy ez a kérdés tisztázódhasson. 

 

– Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy bár a törvényjavaslatban szereplő 2007-es határidő már okafogyottá vált, de módosítással  adható a kormánynak egy hosszabb felhatalmazási idő a részletes választójogi törvénnyel kapcsolatos javaslatok előterjesztésére. 

 

– 2006 májusában azt akartuk, amit akkor minden egyes parlamenti párt célul tűzött ki. Most sem mást: szeretnénk ezt a törvényjavaslatot elfogadtatni, még azon módosításokkal is, amelyek esetleg a hatálybalépését meghosszabbítják, vagy hozzákötik egy másik törvény elfogadásához.    

 

FILLÓ PÁL, (MSZP): – A választópolgárok részéről nagyon komoly igény van arra, hogy legyen országgyűlési képviselőjük, márpedig ha egy országgyűlési képviselőnek a választókörzete 300 ezer embert fog kitenni és egy fél országot, akkor a választóival bizony nem hiszem, hogy valóban érdemi kapcsolatot fog tudni ápolni. Ezt is végig kell majd gondolni. 

 

GÖNDÖR ISTVÁN, (MSZP): – Ha ezt így elfogadnánk, azonnal előállt az a helyzet, hogy alkotmányosan Magyarországon nem lehet országgyűlési választásokat tartani. Ezért rettentően fontosnak tartom, hogy el kell fogadnunk előtte egy új választójogi törvényt is. Csak abban az esetben van ennek a számolgatásnak létjogosultsága. 

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, (KDNP): – Tisztelt Képviselőtársam! Elkerülte a figyelmét, hogy ez a törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza azt, amit ön előfeltételnek szab meg. Az is elkerüli a figyelmét, hogy bátorkodtam azt a kijelentést tenni, hogy el tudok képzelni egy olyan módosító indítványt, amely alapján létszám felső határa és az Országgyűlés hatáskörének felsorolása csak akkor lép hatályba, ha a 2. §-ban foglalt törvényt az Országgyűlés már elfogadta. Abban a pillanatban ez a most említett választójogi vagy választási alkotmányos probléma megszűnik. Viszont reményt látunk abban, hogy ténylegesen lesz előrelépés, és megszűnik a helybejárás. 

 

DR. LEGÉNY ZSOLT, (MSZP): – Az emberek igénylik azt, hogy országgyűlési képviselővel közvetlenül tarthassanak kapcsolatot. Az MDF által elmondott, tisztán listás javaslatnak is lehetnek ugyan előnyei, azonban társadalmi igény van arra, hogy az egyéni képviselői rendszert meg kell őrizni. 

 

DR. WIENER GYÖRGY, (MSZP): – Rubovszky György felvetésével vitatkoznék. Nem volt véletlen, hogy két éven keresztül, csúnya kifejezéssel élve, az akkori kormánypárti frakciók parkoltatták a törvényjavaslatot. Tudniillik azt vártuk, hogy odategyen mellé a Fidesz-KDNP valamilyen koncepciót. Szerintem, erről kellene beszélni, nem pedig arról, hogy hány évig hevert egy törvényjavaslat a parlament előtt. Annak kell örülni, hogy most tárgyalunk róla! 

 

GULYÁS JÓZSEF, (SZDSZ): – 1994-ben a listás választásokon 33 százalékot ért el a Szocialista Párt, és a mandátumok közel 54 százalékát szerezte meg, ami rámutat arra, hogy mennyire aránytalan a választási rendszer. Dávid Ibolya a kétkamarás Országgyűlés szükségességéről beszélt. Be lehet csempészni végül is ebbe a vitába ezt az elemet is, hiszen egy alkotmánymódosítás általános vitája során vagyunk, ugyanakkor azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány. Miért jelent nagyobb kontrollt az Országgyűlés vagy a jogalkotás fölött az, hogyha az egyházak és a szakszervezetek korporatív módon jelen vannak egy második kamarában, mint az a kontroll, amelyik létezik, nevezetesen: a választások során a választópolgároknak módjukban áll arról dönteni, hogy akarnak-e vagy kívánnak-e változtatni? Sem ez, sem az az út nem a járható, amelyet most a Fidesz-KDNP frakció kezdeményez, mert ilyen módon biztos, hogy nem jutunk közelebb a megoldáshoz. 

 

DR. BOROSS PÉTER, (MDF): – Kalapot le az előtt a szívósság előtt, amivel az előterjesztők ismételten és ismételten kitartottak amellett, hogy ez a dolog végre kerüljön itt napirendre és vitára. Azért egy-két alapgondolatot megfogalmazott volna az előterjesztő arról, hogy mégis hogy képzeli mindezt?  Így most üresen maradt a terep, és mindenki olyan dologra válaszol, ami tulajdonképpen nem szerepel az előterjesztésben. 

 

– Nekem is mély meggyőződésem, hogy a listás választási rendszer az egyetlen normális rendszer egy olyan országban, ahol volt olyan választás, mikor 12 százaléknyi szavazat nem kapott voksot, ennyi herdálódott el. Aki azt mondja, hogy ez egy jó választójogi rendszer, akkor az semmit nem ért. 

 

– A második kamaráról: nagyon lényeges funkciója, hogy egyetemek, tudományos intézetek, egyházak és más komoly, társadalomra hatást gyakorló testületek, szervezetek delegálhassanak olyan személyeket, akik mentsek a pártelfogultság néha riasztó megnyilvánulásaitól. Ez az a második kamara, amelyik valóban intellektuális kontrollt is gyakorol ügyek elbírálásán túl, a dühödt politikai ambíciók fölött. Nos, az az értelmes parlamentáris rendszer, ahol működik egy olyan második kamara, amelyik valóban a dolgok újragondolására képes.   

 

ÉKES JÓZSEF, (Fidesz): – Boross Péter miniszterelnök úrnak szeretném jelezni, hogy létrejött egy csírája a kétkamarás parlamentnek, hisz a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsában pont azok a személyek vannak jelen delegáltként, akiket ön is felsorolt, az egyházak, a Tudományos Akadémia és lehetne sorolni. Tehát vannak csírák. De először ezen kellene túljutni, hogy valóban határozzuk meg a parlament létszámát, és ahhoz igazítsuk hozzá a választójogi törvényt. 

 

HERÉNYI KÁROLY, (MDF): – Egyetlenegy tanulmány nem bizonyította még azt, hogy ha kisebb lesz a parlament, ezáltal olcsóbbá is válik, sőt valószínű, hogy egy kicsit drágább lesz. A másik kérdés: vajon hatékonyabb lesz-e? Hát attól, mert kevesebben ülünk egy parlamentben, attól pont olyan ostobák tudunk maradni, mint most, amilyenek vagyunk, pont olyan felesleges politikai vitákat tudunk lefolytatni, mint most. 

 

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, (Fidesz): – Jelen pillanatban még csak az általános vita kezdetén tartunk, ezért ha az előterjesztői válaszokat is meg akarják hallgatni, akkor segítsék, hogy a következő ülésen is napirendre kerüljön e törvényjavaslat. Az eddigi 59 leszavazás ugyanis rossz előjel arra, hogy esetleg nem folytatódik ez a vita. 

 

GULYÁS JÓZSEF, (SZDSZ): – Látunk egy számot, az kedves, aranyos, népszerű, de nem látjuk a megoldást. Mintha az előterjesztő maga se akarná megoldani ezt a kérdést. Jó lenne tehát, ha többet mutatna meg az elképzeléseiből, többet annál, mint amit kirak az asztalra, mert ez így ebben a formában ez csak egy kommunikációs javaslat. 

 

DR. EÖRSI MÁTYÁS, (SZDSZ): – Szeretném ecsetelni a Fidesz mostani eljárását. A Fidesz benyújt egy törvényjavaslatot, amely 1. §-a tartalmazza, hogy éljünk jobban, a 2. § szól arról, hogy ez hatályba lép ma, amikor ezt meghozzuk. Ettől megoldottunk bármit is, tisztelt képviselőtársaim? Az égvilágon semmit nem oldottunk meg! Ez az, amit úgy hívnak, hogy kőkemény populizmus. Tisztelt elnök úr, akár be is rekesztheti a vitát. 

 

DR. WIENER GYÖRGY, (MSZP): – Rubovszky képviselőtársamnak, mint előterjesztőnek azon felvetése, hogy ez a 200 főre vonatkozó rendelkezése akkor lép hatályba, amikor megszületik az új választási törvény, legitim, elképzelhető, reális felvetés. Egyetlen problémája az, hogy lesz az alkotmánynak egy olyan rendelkezése, amely hosszú ideig nem hatályosul. A következménye pedig az lenne, hogy a parlamenti pártok egymásra mutogatnának. Ezért akármilyen tetszetős is az a technika, amelyre Rubovszky képviselőtársam utal, semmiféle megoldáshoz nem vezet. Le kellene lemondani, arról, hogy előnyt próbáljunk kovácsolni a választási rendszer reformjából, ennek pedig a legmegfelelőbb eszköze egy semleges arányos rendszer. Ha ezekből a premisszákból indulunk ki, meg tudunk állapodni. Folytassuk a tárgyalásokat! 

 

FÖLDESI ZOLTÁN, (MSZP): – Fontos egyéni választókerület. Van annak jelentősége, hogy az ember a saját lakhelyén, a saját választókerületében, a saját szűkebb pátriájában naponta, hétvégeken, jeles eseményeken találkozik a választóival, erre nagyon komoly igény van. 

 

DR. SZÉP BÉLA, (MSZP): – Párját ritkítóan üdítő ez a vita. Szakszerű és valódi érvek feszülnek egymásnak. Fontos, hogy a jó és még jobb megoldások keresése és megtalálása megtörténjen, és ez nem lehetséges másképp, csak tárgyalások útján, akár itt az ülésteremben, akár azon kívül. Remélem, hogy eredményt is fog hozni. 

 

GÖNDÖR ISTVÁN, (MSZP): – Ez egy olyan populista kezdeményezés, ami mögött nincs tartalom, nincs semmilyen elképzelés, semmi más, csak ez a 200 fő.  A Fidesz zátonyra juttatta a választójogi törvény ötpárti tárgyalását, ezért gyorsan előzni kezdett és benyújtott egy egymondatos módosítást. Tehát amit olyan nagyon kiválónak tart, nem más, mint egy menekülőpálya. A választónak joga van tudni, hogy lesznek-e egyéni körzetek, vagy sötét, füstös pártirodákban dőlnek el az országos listák, amiről majd neki dönteni kell. 

 

BABÁK MIHÁLY, (Fidesz): – Ez a törvényjavaslat 2006 júniusában, egy szép nyári napon született, mégpedig a konvergenciaprogram és a második Gyurcsány-kormány elején, amikor arról volt szó, hogy baj van az országban a költségvetéssel, és a parlament is húzódjon össze. Mi történt az elmúlt két év alatt? Talonban tartották a kormánypártok. Már azt hittem elő sem kerül. És mit ad Isten, a Ház most napirendjére tűzte. 

 

– Mi a logikája ennek a törvényjavaslatnak? Az, hogy vagy beszélünk, vagy cselekszünk. Nem mutogathatunk egymásra, mint Dávid Ibolya. Mindenki kimutatja a foga fehérjét: akarja-e csökkenteni a létszámot vagy nem akarja? És ha azt mondta, hogy igen, akkor már lépéskényszerben és konszenzuskényszerben vannak, meg kell állapodniuk a választójogi törvény formájáról, tartalmáról és minden egyéb más kérdésről. 

 

– És miről szólt a mai vita?  Kifogásokat kerestek, elővették a memóriájukat és  meséltek, meséltek, meséltek, holott a kérdés úgy van feltéve a törvényjavaslatában: akarja-e a tisztelt Országgyűlés az alaptörvényben 200 főben rögzíteni a képviselők számát vagy sem. 

 

– Beszélünk itt 2010-ről, 2014-ről meg mindenféle évekről és számokról, de hölgyek, urak, először is egy alapvetésben kell megegyezni, hogy milyen nagyságú legyen a parlament, Ha előveszem a műszaki tanulmányaim, ott is az alapdolgot szoktuk elrendezni először, a háznak alapot építünk, majd ráépítjük a felépítményt.  Ez az alapvető kérdés. Minden más véleményem szerint mellébeszélés, a lényegről való figyelem eltakarását és elterelését jelenti. 

 

– Ha hazamegyek, a mai vita után azt fogja mondani Jutka néni a Bethlen Gábor utcából: elvált a túró a savótól. Sőt mi több, nem a szarva közt keresi a véleményével a tőgyet, hanem azt fogja mondani, nem vállalják fel, hogy csökkentsék a parlament létszámát.