„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

–Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Kivéve, amikor a miniszterelnököt szólítják. Időről időre, személyesen kell választ adnia a hozzá címzett kérdésekre. Garantált a telt ház.  A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva – hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve – tallózunk.

Nem az a kérdés, hogy ki kapta, hanem az, hogy ki adta?

TÓBIÁS JÓZSEF  (MSZP): – Államtitkár úr! Egy héttel ezelőtt négy állami vállalatnak a vezérigazgatója 9-10 havi prémiumot, jutalmat vett fel, majd a média ezt megírta, abban a pillanatban a kormány döntött, és azt kérte ezektől az érintettektől, hogy legyenek szívesek jótékonykodni, legyenek szívesek a kétmillió forint fölötti pénzt visszafizetni. Bizonyára emlékszik rá, hogy önök voltak azok, akik 2010-ben a kormányváltást követően bevezették a 98 százalékos adót, így országgyűlési képviselők, akik már nem folytatták a munkájukat, úgymond minden egyes juttatást, ami a törvény szerint járt nekik, azt elveszítették. Ezután kialakult egy pofátlan végkielégítések kommunikációja, hogy mindenre, ami az elmúlt nyolc évben zajlott, arra az lett a válasz, hogy ilyen végkielégítés soha többet nem lehet, most már mi mindent igenis szigorúan, áttekinthető, transzparens módon fogunk tudni kezelni és erre szerződni.

– Államtitkár úr! Szeretném megkérdezni:

·         Baranyay László, Magyar Fejlesztési Bank, Dávid Ilona, a MÁV vezérigazgatója, Horváth Gergely, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója hogyan kaphatott többhavi jutalmat?

• Ki a felelős?
• Nem az a felelős, aki megkapta, mert ő aláírt egy szerződést. Az a felelős, aki engedte ezt a szerződést aláírni.
• A kormánynak tehát nemcsak abban kell döntenie-e, hogy ezek fizessék vissza, hanem azt is meg kellene vizsgálni, hogy ki íratta alá ezeket a szerződéseket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tájékoztatom, hogy a szóban forgó intézmények, amelyeket ön is említett, például a Magyar Fejlesztési Bank felügyeletét nem a Nemzetgazdasági Minisztérium látja el. Tehát ezt z a kérdést nem a nemzetgazdasági miniszterhez célszerű ez esetben címezni, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz. Hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium nem gyakorol felügyeleti jogot azok fölött az intézmények fölött, amelyeket ön említett. Tehát azért javasolnám, hogy ebben az esetben, amennyiben ezt a kérdést feszegeti, a megfelelő választ a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tudja megadni. Viszont,  miután ez az esemény kiderült, tehát a kétmilliónál nagyobb prémiumok, úgy gondolom, a kormány azon nyomban megtette a szükséges lépéseket.

+

TÓBIÁS JÓZSEF: – Államtitkár úr! Hát, ha csak ennyi ereje van már a fülkeforradalomnak, akkor nagy baj van. Már ön se tudja, hogy mit válaszoljon. Próbál kibújni a kérdés alól. A kérdés az, hogy a kormány dönthet arról, hogy amúgy törvénytelenül arra kéri a szerződésben vállalt feleket, hogy fizessék vissza a kétmillió forint fölötti pénzt? Az állam jó gazda akkor, hogyha a szolgáltatásban többet biztosít, mint amit a saját vezetőinek kioszt. Ezt felejtették el!. Tehát arra a kérdésre várok csak egy egyszerű választ: ki írta alá a másik oldalon a szerződést, és meg lehet-e ezeket ismerni?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: –  Képviselő úr! Megint csak arra tudok hivatkozni, tehát nem a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alá tartoznak ezek az intézmények, amelyeket ön említett, ebből következően ezt a kérdést nem hozzánk kell intézni.

Mekkora bérfejlesztést kapnak a szociális ágazatban dolgozók?

CSIZI PÉTER  (Fidesz): – Államtitkár úr! Ma közel százezren dolgoznak Magyarországon a szociális ellátórendszer valamelyikében a gyermekvédelemtől, az idősgondozástól elkezdve egészen a gyermekjóléti szolgálatokig. Ezek az emberek azok, akik nehéz sorsban lévő, beteg, fogyatékkal élő embertársainknak, gyermekeiknek, családtagjaiknak nyújtanak segítséget a mindennapok során. És bár a szociális szakmának számos képzése van ma Magyarországon, a középfoktól egészen a diplomáig, én mégis azt vallom, hogy az igazi szociális munka nem tanítható, hanem évtizedek mindennapi küzdelme alatt válik valaki valós segítő szakemberré. Napi munkavégzésük során más emberek olyan nehéz élethelyzeteivel kerülnek szembe, amit maguknak kell hogy megoldaniuk. Ez a segítőmunka folyamatos kihívások sorozata, ezért nem tekinthető egyszerű munkavégzésnek, ezt csak hivatásszerűen lehet végezni a mindennapok során. Éppen ezért örömteli tény, hogy a kormány, más ágazatokhoz hasonlóan, megkezdi a szociális ágazatban dolgozók életpályamodelljének kidolgozását. Teszi mindezt azért, hogy az ágazatban dolgozók is jól kiszámíthatóan, évtizedekre megválaszthassák a saját szakmájukat, munkájukat, hivatásukat, és pontosan lássák annak anyagi megbecsültségét, annak anyagi lehetőségeit.

– Államtitkár úr! Mi azt szeretnénk, hogy a segítő szakmát választó szakemberek egzisztenciális biztonságban és társadalmi megbecsüléssel végezhessék áldozatos munkájukat. És bár az idősotthonokban élők gondozásában a kormány már számos intézkedést tett, a szociális szakmákban dolgozók anyagi megbecsültsége régóta várat magára.

Ezért kérdezem:

• Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a szociális szakmában dolgozók méltó anyagi megbecsültséget kapjanak?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A szociális, és hozzáteszem, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, a szociálison belül persze hozzáteszem, a bölcsődei dolgozók megbecsülése is nagyon fontos, de ehhez egy sor olyan lépésen keresztül kellett eljutni, amelyet az elmúlt három és fél évben meg kellett tenni. Ilyen volt, mondjuk, az európai uniós pénzeknek erre a területre való irányítása új épületek, illetve felújítások érdekében, amely a fenntarthatóságot segíti. Ilyen volt az, ami nagyon fontos volt, hogy jól elkülöníthető most már a fenntartók rendszere, nincs párhuzamos ellátás, nincsenek felesleges kifizetések. Ilyen volt az a lépés is, amellyel az elektronikus nyilvántartó rendszer megvalósítását is végrehajtottuk. Létrehoztuk, ami kizárja azt, hogy bármelyik fenntartó adott esetben visszaélhessen azzal, hogy többszörösen is lejelent olyan gondozottat, ápoltat, aki nincs is ott, és mégis megkérik utána a normatívát. S ugyanilyen döntés volt egyébként az elmúlt évek során az is, hogy a 2007 óta folyamatosan csökkenő normatívák ütemét megállítottuk, sőt ebben az évben már emelkedés is volt a legtöbb támogatási területen.

– Képviselő úr! Örömmel mondhatom, hogy a kormány múlt heti döntése alapján az a több mint 90 ezer ember, aki ezen a területen  dolgozik, 5,4-11,3 százalékos szociális ágazati pótlékban részesül. Ennek az összege 6 ezer és 17 200 forint között van, attól függően, hogy ki mennyit dolgozott már ezen a területen, illetve kinek milyen a végzettsége. Azt gondolom, ez az első olyan nagy lépés, amelyet az ő érdekükben most még meg tudtunk tenni.

+

CSIZI PÉTER: – Államtitkár úr! Pécsi képviselőként, ismerve a pécsi, baranyai ellátórendszert, azt látom, hogy a szociális szakmában dolgozók szaktudása rég európai. Ahogy ön is említette, a munkakörülményeik lassan kezdenek fölzárkózni, hiszen nagyon sok pénzt lehetett európai uniós forrásból erre költeni. Nagyon fontos, hogy eljussunk végre oda - szisztematikusan, lépésről lépésre -, hogy az anyagi megbecsülés is a szakmával együtt járjon. Nagyon fontos, hogy nem béremelésről, fizetésemelésről, hanem életpályamodellről beszélünk, hiszen egy béremelésnek, bérfejlesztésnek nem szabad kampányszerűen érkeznie. Fontos, hogy a szakmán belül kiszámítható biztonságot adjon.

+

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Képviselő úr! Mielőtt megadnám a viszonválaszra a gondolataimat, azért annyit hadd mondjak, hogy Sajnálom, hogy az ellenzék részéről többen is ezt a hatalmas nagy lépést olyan szavakkal illették, ami elképesztő; legyen a szocialisták, legyen a Jobbik részéről. Tehát kérném szépen, hogy amikor az emberekhez elmennek ezeken a területeken, jegyezzék meg: azok, akik nem tettek semmit ezért a területért az elmúlt évtizedben, azok most pont az ellenkezőjét kezdik el mondani és támadják.

– Képviselő úr! Amit ön mondott, ahhoz szeretném még hozzátenni: a szociális életpálya munkacsoportnak pontosan az lesz a feladata, hogy az elkövetkezendő éveknek is meghatározza azokat a lépéseit, amelyekkel tovább erősíthetjük mind adott esetben anyagilag is, mind pedig más szempontból az ott dolgozók életét..  Aki ismeri ezt a területet, aki látta már ezt a területet közelről, az tudja, hogy milyen megfeszített és hatalmas nagy munkát végeznek lélekkel-szívvel, és ehhez szükséges az anyagi megbecsülés is.

Kiknek osztogat a kormány és kiknek kéne?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár úr! Az országos sajtó ugyan hallgatott az ügyről, de hála Istennek, a legnépszerűbb jobboldali hírportál, a kuruc.info beszámolt az esetről. A Baranya megyei Gilvánfán érdekes osztogatásra került sor. Mi is történt ott? Nyolc új családi házat adtak át, építettek kifejezetten az ott lakó cigány családok részére. Az elbírálásnál fontos szempont volt az, hogy minél több gyereke van valakinek, annál nagyobb esélye van arra, hogy megkaphatja ezt a lakást. Rászorultsági alapon, mondván, hogy segítsék ezeknek a családoknak az integrálódását, kerülnek kiosztásra ezek az új családi házak.

– Államtitkár úr! Képviselőtársaim! Fölvetődik: vajon a kormány miért nem az adót fizető dolgozó fiatalokat részesíti ezekben a támogatásokban, miért nem az ő életüket próbálja megkönnyíteni? Ők nem kapnak a kormánytól új családi házat, ők fölvehetik, szerencsétlenek a devizahitelt, fölvehetik a forinthitelt, és ahogy a Kúria-döntés mutatta: hagyja a kormány fuldokolni ezeket az embereket ezekben a hitelekben, nem menti meg őket, nem tesz semmit az érdekükben. Érdekes módon a kormány azoknak az oldalára áll, akiknek sok gyerekük van, nem dolgoznak, és nem is akarnak dolgozni, és számukra 20 évi keresetét adja oda egy 6 órában foglalkoztatott közmunkásnak egy-egy családi ház formájában. 20 évi teljes keresetét egy közmunkásnak!  Nem véletlenül kérdezem tehát:

• Most mondja meg őszintén: nem szégyellik magukat azért, mert nem az adót fizető, dolgozó emberek oldalára állnak, mert az adófizetők pénzét csak osztogatják rászorultsági alapon, minél több gyereke van egy cigány családnak, annál inkább családi házat kell hogy kapjon?
• Hát hogy is van ez?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önnek ez az azonnali kérdés újra jó volt arra, hogy cigányozzon, újra jó volt arra, hogy egy társadalmi réteget megtámadjon, és újra jó volt arra, hogy kifejezze, hogy önök szociálisan érzéketlenek azon társadalmi réteg felé, akik esetleg önhibájukon kívül kerülnek olyan helyzetbe, és akiket az önkormányzat valamilyen anyagi eszközökből, anyagi lehetőségeivel megsegít.

Most elárulom önnek: a pénteki napon részt vettem egy Borsod megyei településen, Lakon, ahol 1300 mázsa szenet ajánlott föl az egyik gazdasági társaság, mert nagyon sok olyan ember van, aki szociálisan rászorul.. És nagyon érdekes módon ezt az ottani önkormányzat vezetése természetesen jó néven vette. És találkoztunk emberekkel, akik majd ebből részesülnek, és ők is megköszönték. Igaz, az nem állami támogatás volt, de az önkormányzat saját szervezésében, az ottani országgyűlési képviselő koordinálásával, de segítettünk azokon az embereken, akik erre rászorulnak. És higgye el: léteznek olyan emberek, akik megérdemlik szociális alapon azt, hogy ha lehet, akkor természetbeni úton, akár lakással is támogassa őket akár az állam,  akár az önkormányzat!

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr!  Tájékozatlanságáról igazán nem tehetek! Szaló Péter, az ön államtitkártársa ugyanabban a minisztériumban volt a szalag egyik átvágója, és Tiffán Zsolt, az ön képviselőtársa pedig a másik átvágója annak a szalagnak, amikor átadták ezeket a családi házakat.

- Államtitkár Úr!  Ön megkerülte a kérdésemet: én azt kérdeztem, hogy miért azokat az embereket juttatják vadonatúj családi házakhoz, akik nem dolgoznak, és nagyon sokszor nem is akarnak dolgozni. Én arról beszéltem, hogy a dolgozó fiatalokat kellene, származásuktól függetlenül, segíteni az életkezdésben, mert félmillió ember az ön kormányának a politikájára lábbal szavazott, mert ezeket az embereket megélhetés, lakhatási lehetőség híján elüldözték az országból. Én pont azt az értékrendi válságot kérem önöktől számon, hogy miért nem a dolgozó emberek oldalára állnak, és miért osztogatják felelőtlenül  a nem is dolgozó emberek részére az adófizetők pénzét?

+

TÁLLAI ANDRÁS: – Képviselő úr! Továbbra is azt veszem ki a szavából, hogy ön mindenkinek adna, csak éppen a társadalmilag leszakadt és nagyon nehéz sorsú cigányságnak nem adna, mert gondolom, hogy ezzel akarnak a legtöbb szavazatot szerezni. Holott azoknak kell a juttatásokat,  szociális, pénzbeni vagy természetbeni juttatásokat adni, aki arra rászorulnak, és teljesen mindegy, hogy a származásuk milyen, és milyen a korosztályuk. Mi a kormányoldalon így gondolkodunk!

Mire kellett várni öt évet, milyen változások voltak az adóhatóságnál?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): –  Államtitkár úr!  Több mint egy hónapja tartja lázban a magyar közvéleményt a nagymértékű áfacsalások ügye. 2008 óta ismert a probléma, hogy milyen hiányosságok vannak az adóhatóságnál, a.NAV-nak.  2010 óta önök viselik a felelősséget, és azóta rosszabb lett a helyzet mind a személyi állomány, mind az intézményi garanciák tekintetében. Ha megnézzük, hogy az ÁSZ 2009-es jelentése milyen problémákat vet fel, akkor azt látjuk, hogy olyan rossz mutatószámokkal számolnak, ami nem a gazdaság fehérítését célozza. Humánerőforrás-problémákról beszél, a kusza belső informatikai rendszert kritizálja, miközben az áfa adókülönbözete 2005 és 2008 között több mint két és félszeresére nőtt. A legdurvább, hogy a legnagyobb adózók kategóriájában, miközben folyamatosan nőtt az egy vizsgálatra jutó megállapításokban az adótartozás összege, az ellenőrzések száma csökkent.

– Államtitkár úr! Az ÁSZ ugyanarról beszélt 2009-ben, amit Horváth András kirakott, napvilágra hozott a.NAV-nál, és ezek után önök semmilyen vizsgálatot nem akarnak elvégezni, Az önök reakciója csak annyi volt, hogy megszüntették a Kiemelt Ügyek Igazgatóságát, s azóta még súlyosabb a probléma. Az egy dolog, hogy az ÁSZ nem teszi a törvényi kötelességét, és nem rendel el vizsgálatot, az ÁSZ-elnök nem jön be a parlamentbe, amely ellenőrizné az ő munkáját, de az, hogy a kormányzat nem szólítja föl arra, hogy végezze el ezt a vizsgálatot, az már több, mint durva.

– Államtitkár úr! Kérje el a kormány az ÁSZ-tól ezen vizsgálatot, hogy 2009-től 2013-ig lássuk azt, hogy milyen visszafejlődés volt végül is az adóhatóság tekintetében a legnagyobb adócsalók vizsgálata kapcsán. Kérdezem:

• Az ÁSZ 2008 óta tud az adócsaló hálózatokról?
• Mire kellett várni öt évet?
• Milyen változások voltak az adóhatóságnál?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Azt kérdezi, hogy mi történt az elmúlt öt esztendőben, milyen visszafejlődés volt. A  NAV létrejötte, az adó- és a vámhivatal egyesítése pontosan azokat a célokat szolgálta, amiket ön is említett, a szürkegazdaság visszaszorítását. Ez az integráció önmagában, úgy gondolom, nagyon fontos lépés. De hozzátenném azt is: magában a szervezeti működésben olyan akciócsoportok jöttek létre, amelyek külön meghatározott célterületek felderítését szolgálták, vagy azok a vizsgálatok, amelyek egyes meghatározott szegmensekre, amelyek különösen érzékenyen érintik az áfát, mint a gabona-, a cukor-, a húsipar, az őstermelők vagy a beszállítói láncoknál való konkrét feltérképezés, ami, úgy gondolom, nagyon fontos lépés volt. Új megközelítése a NAV-nak az is, hogy az elkövetett cselekmények nem csak utólagos feltárása, hanem megelőzése is a cél: külön kiemelten kezeli. Hadd utaljak arra, hogy például a kiugróan magas forgalomnövekedést valló, illetve jelentős közösségi beszerzést eltitkoló adózók az áfabevallás benyújtását követően azonnal központi kiválasztás alá kerülnek, vagy például az áfa tekintetében kockázatos adózók aktuális gazdasági folyamataira azonnal a bevallás után követő reagálást végez a NAV. Úgy gondolom, ezek a lépések is jelzik azt, hogy a NAV a maga eszközeivel megpróbál gyorsan és célzottan reagálni az áfát érintő kérdésekre.

+

VÁGÓ GÁBOR:  –  Államtitkár úr! Most csak engem néz hülyének vagy mindenki mást is? Föltettem a kérdést, hogy a kormányzat elindítja-e az ÁSZ-vizsgálatot? Nem válaszolt rá, Félrebeszélt. Őszintén beszélt félre, és valóban, már ez az őszinteség is dicséretes.

Azt gondolom, hogy ilyen súlyos nemzetgazdasági kérdésben, amire a miniszterelnök úr is azt mondja, hogy súlyos nemzetgazdasági károkat okoz, a mismásolás és a félrebeszélés ugyanúgy tettestársakká teszi önöket, mint az, hogy nem indítják el a vizsgálatokat.

– Államtitkár Úr! Kérem szépen, vegyék komolyan ezt az ügyet, mert a magyar állampolgároknak a magyar államba és az adózásba vetett hite reng meg alapvetően, ha önök továbbra is szőnyeg alá akarják ezt söpörni. Kérem, indítsák el a vizsgálatot!

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Van az ügyészségnél egy feljelentés, amit Horváth András tett. Az ügyészség végzi a dolgát, és úgy gondolom, meg is hozza azokat a döntéseket, amiket ebben az esetben kell. Tehát nem nagyon értem, hogy mi itt a gond.

- Képviselő Úr! Maguk fölfújnak itt egy helyzetet, vagy megpróbálják fölfújni. Erre a  válaszolom: az áfacsalások ellen nagyon sok lépéseket tett a NAV. Sokfajtát. Kezdeményező szerepe is volt például a fordított áfa bevezetésénél. Tevékenységét egyértelműen jelzi, hogy megpróbálja a visszaéléseket felderíteni. Ehelyett önök fölpumpálnak egy nagy politikai luftballont. Elindult a folyamat, várjuk meg, hogy az ügyészség hova jut, és milyen döntéseket tud hozni.