„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Szónoklataikból szolidan stilizálva - udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Kevesebb a rászoruló gyermek, avagy miért csak a rászoruló gyermekek töredéke jut nyári szociális étkeztetéshez?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Vége a tanévnek, és ezzel vége az óvodai, iskolai étkeztetésnek is. A szerencsésebb helyzetű családok ilyenkor meg tudják oldani gyermekük étkeztetését, de a szegényebb, rászoruló családok gondban vannak. Ezen a helyzeten tudott segíteni a nyári szociális étkeztetés, amit az MSZP-kormány vezetett be. 2002-ben még 200 millió forintot fordítottunk rá, a ciklus végére viszont 2,4 milliárd forintot, amelyből 120 ezer gyermek részesült támogatásban a nyári szünetben, 54 napon át. A Fidesz az elmúlt négy évben azonban nem emelte ezt az összeget, csak 2014-ben, a kampány alatt 240 millió forinttal, ami csupán 110 gyermek (?! – szerk.)  étkeztetését oldja meg. Ráadásul eközben megnehezítették törvénymódosítással a hozzájutását ennek a támogatásnak. Olyan feltételeket írtak elő ugyanis a pályáztatás során, amelyeket számos önkormányzat nem tud teljesíteni. A problémát jelzi, hogy 2010-ben még 2400 település pályázott a nyári szociális étkeztetésre, ezzel szemben 2013-ban már csak 1170 település vett részt a programban. Pedig a rászoruló gyermekek száma egyáltalán nem csökkent, hanem még nőtt is. Ezt igazolja az a nemrégiben megjelent kutatás is, amely szerint az OECD-országok közül a második legrosszabb helyen állunk a gyermekek nélkülözését tekintve. Kiderült, hogy majd’ minden második családnál előfordult az elmúlt egy évben, hogy nem tudták a szükséges élelmiszert megvásárolni maguknak és családjuknak.

Államtitkár Úr!  Érdemes kitérni arra, hogy a kedvezményes étkeztetés hány gyermeket érint. 

Az iskolai tanévben több mint félmillió gyermek kap teljes támogatással étkeztetést, a nyári szünetben pedig alig 110 ezer. Ezzel a kérdéssel önök az elmúlt négy évben nem voltak hajlandóak érdemben foglalkozni. Sokat elárul a Fideszről, hogy a nyári étkeztetésről szóló kormány-előterjesztés összegző részében, ahol azt is szerepeltetni kell, hogy az adott dokumentum miként kapcsolódik a kormány programjához, az áll, hogy a rendelettervezet nincs közvetlen összefüggésben a kormányprogrammal. Valóban, hiszen a kormánynak programja sincsen, az előző négy évben pedig szóba sem került a gyermekszegénység vagy a gyermekéhezés kérdése. A „folytatjuk” jegyében a kormánynak most sincs semmilyen közvetlen viszonya sem a gyermekek nyári étkeztetéséhez, sem a gyermekéhezés felszámolásához, sem a szegények támogatásához.

– Államtitkár Úr! Kérdezem: mit tesznek azért, hogy egyetlen gyermek se éhezzen ma Magyarországon, miért nem lehetséges az, hogy a gyermekek nyári szociális étkeztetése megoldott legyen?

+

RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! Van egy diszkrét bája, amikor a szocialisták maguk beszélnek a gyermekétkeztetésről és a gyermekéhezés felszámolásáról, amikor a saját programjuk vezetője, Ferge Zsuzsa ismerte be a saját kudarcukat annak idején, amikor bár 80 milliárdos keretet biztosítottak erre, de csak 8 milliárd forintot használtak föl ténylegesen.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Ön is itt volt, amikor elmondtuk, hogy amíg az emberek átlagos jövedelme 7 százalékkel nőtt az elmúlt négy esztendőben, miközben az infláció lényegében megszűnt, a családosoké 12 százaléknál is nagyobb mértékben. Tehát jóval nagyobb mértékben nőtt azoknak a jövedelme, akiknek gyermekük van. Mi úgy gondoljuk, hogy például ez is egy jó út arra, hogy a gyermekszegénység ellen küzdjünk. És hitelesebb, mint amikor önök éhségmenetet szerveznek, amelynek az élére százmilliós bankszámlával rendelkező képviselőtársukat állítják. Önök felhasználják a szegénységet és a szegény embereket, nem pedig megoldani igyekeznek a problémájukat. Valamiért úgy gondolják, hogy ameddig szegények vannak ebben az országban, addig van politikai esélyük a parlamentben maradásra.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Önök a családi pótlékot meg akarták adóztatni, mi bevezettük a családi adókedvezmény rendszerét. Önök megduplázták a munkanélküliséget, mi pedig a családos anyáknak kínáltunk munkahelyvédelmi akciótervet. Ha megnézzük, hogy a szocialista kormányok mikor emeltek a nyári gyermekétkeztetési támogatásokon, azt láthatjuk, hogy csak a választások évében voltak aktívak. 2006-ban, 2007-ben vagy 2008-ban azt láthattuk, hogy 1,2 milliárd forintot költött erre a kormány, most pedig 2,64 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi évről az idei évre 10 százalékkal növeltük ezt az összeget. 120 ezer gyerek részesül ilyesfajta támogatásban az önkormányzatokon keresztül, de míg a korábbi időszakban 30 nap volt, most már egy jó pár éve 44-54 nap, amikorra ez a fajta támogatás jár minden családosnak. Elmondhatjuk tehát, hogy nagyobb biztonságban vannak most már a gyermekek.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Igyekeztünk egy olyan rendszert kialakítani, ami nem csupán a gyermekek nyári étkezésében, étkeztetésében segít, de helyzetbe hozza a helyi vállalkozókat, és ezen kívül egészségesebb élelmiszert is tud a gyerekeknek adni a nyári időszakban. Mostantól nem felmelegített konzerv élelmiszert kell a gyerekeknek adni, hanem 40 kilométeres körzetből lehet beszerezni az élelmiszer-alapanyagokat, és azt a helyi konyhákon kell feldolgozni, ezáltal nemcsak a gyermekeknek, hanem a helyi gazdáknak is biztosabb lett a helyzetük.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Önök nyilvánvalóan támadták, támadják ezt a rendszert, hiszen önök annak a rendszernek voltak elsősorban a haszonélvezői, anyagi támogatói, amelyben a nagy, akár nemzetközi tulajdonban lévő cégek szolgáltatók vitték helybe az élelmiszert, akár több száz kilométeren át, lehűtve, lefagyasztva, és utána helyben csak felmelegítették ezeket a konzerveket a gyerekeknek. Most ez sokkal egészségesebb, s azt is mondhatjuk: az új rendszer képes arra, hogy az önkormányzatok eltérő helyzetében a leghátrányosabb helyzetű gyerekeknek a legtöbb, a legjobb támogatást nyújtsa.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Államtitkár Úr! Még egyszer elmondanám, a településeknek több mint fele kiesett a támogatásból, mert nem tudnak pályázni, és felhívnám a figyelmét arra is, hogy 500 ezerrel nőtt a mélyszegénységben élők száma. Ma a családok 74,2 százaléka nem tud egy váratlan kiadást megfinanszírozni, ami 50 ezer forintról szól. A családok 66,6 százaléka egy egyhetes belföldi nyaralást nem tud megfinanszírozni, és a családok 33 százaléka ma nem tud kétnaponta húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani.

– Államtitkár Úr!  Az elmúlt négy év kormányzásáról nem tudott mit mondani, mert nem volt mit mondania, mert a szegénység ellen nem tettek semmit!

+

A képviselő Asszony nem, az Országgyűlés viszont  105  igen, 35  nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Meddig kell még az út szélén várni?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – A kormányzat immáron több mint egy esztendeje újabb és újabb határidőket jelöl meg az úgynevezett devizahiteles-kérdéskör rendezését illetően. Előbb a Kúriára várt, majd az Európai Bíróságra, egyéb döntéshozó szervekre, manapság újra a Kúriára, és most, amikor látszólag kapuk nyílnak, akkor megjelöl egy őszi határidőt, azzal a kitétellel, hogy előbb a Bankszövetséggel méltóztatik tárgyalni, és majd ha a Bankszövetséggel valami közös megoldásnak látszó valamire jut, azt méltóztatik előterjeszteni az Országgyűlés számára. A Bankszövetség eközben olyan megnyilatkozást tesz, miszerint elvárja, hogy a banki szisztéma érzékenységét figyelembe véve foganatosítsák ezt a megoldást. Ez önmagában felháborító, hiszen azt tapasztaljuk az utóbbi években, hogy minél többször ül le munkareggelizni a kormányzat a Bankszövetséggel, a cselekvési kedve annál inkább lankad.

– Államtitkár Úr! Önök évek óta ezt a „húzd meg, ereszd meg” játékot játsszák. Négy év alatt az egyetlen, a legalább a szerencséseknek kedvező végtörlesztést leszámítva képtelenek voltak olyan megoldást kidolgozni, ami teljes körűen szavatolná az érintett emberek biztonságát. Ezzel szemben most nagyon keményen, retorikailag nagyon keményen kiállnak a tévéstúdiókban a kamerák elé, és azt állítják, hogy az utolsó indokolatlanul elvett forintot is vissza kell venni ettől a bankrendszertől. Na, erre a mondatra várt a Jobbik több mint három éve, hiszen a rendszeresen benyújtott törvényjavaslataink indoklásában rendre ez szerepel.

– Államtitkár Úr! A Jobbik letett olyan javaslatot az önök asztalára, ami szó szerint családok életét, létbiztonságát szavatolta volna. A fideszes többség lesöpörte, aztán kiáll a kamerák elé, és most azt mondja, hogy az utolsó forintot is visszaveszi, visszacsoportosítja az emberek számára. Csak az a baj, hogy a cselekvés egyáltalán nem ezt mutatja. Adódik tehát a kérdés: mi veszi el a Fidesz-KDNP-kormány cselekvési vágyát, mitől lankad akkor, amikor cselekedni kéne?

+

TÁLLAI ANDRÁS,nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az élet bizonyított.

Bizonyította, hogy 2010-től a kormány felelősen állt és áll a devizahitelesek problémájához. Való igaz, hogy a szocialista kormány felelőtlenül, átgondolatlanul lényegében ösztönözte a bankokat és a lakosságot arra, hogy egy valóságos gazdasági növekedés és egy jövedelemnövekedés helyett hitelből biztosítsa a jólétét. De hát ingyenebéd nincs! A válság kezdete után mindenki rájöhetett: eljött az ideje, hogy ezeket bizony busásan vissza kell fizetni.

– Képviselő Úr! Ön az elmúlt négy évben számtalanszor elmondta, hogy „minden olyan intézkedésnek örülök, ami egy devizahitelesnek is segít”. Mondok önnek három intézkedést, ami összesen 376 ezernek segített, tehát ön az elmúlt négy évben 376 ezerszer örülhetett a kormány döntésének. A végtörlesztés lehetőségével 170 ezren éltek, 980 milliárd forintot fizettek vissza. Az érintettek 35 százaléka, 181 ezren kötöttek árfolyamgát-szerződést, ez részleges megoldás, de ez is meg fog oldódni véglegesen. És végül 25 ezren vásároltak a Nemzeti Eszközkezelőtől ingatlant. Ez éppen 376 ezer adós, aki örülhetett ennek a döntésnek, önnel együtt.

– Képviselő Úr! A végleges megoldás ezután fog következni!  A Kúria döntése megszületett, amely mind jogi, mind közgazdasági értelemben megteremti az alapját annak, hogy ezt a súlyos társadalmi problémát a kormány az Országgyűléssel együtt véglegesen felszámolja és megoldja. Úgy gondolom, ha a Jobbik következetesen gondolkodik, akkor, miután elkészül ez a törvényjavaslat, amely kellően alapos és kellően széles körű lesz, és végleges megoldást fog jelenteni a devizahitelesek számára, akkor átgondolja, támogatni fogja a törvényjavaslatot, és meg fogja szavazni. Kampányeszköznek és témának pedig valami újabb, más nehézséget fog  választani.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL:  – Államtitkár Úr!  Az az érzés, hogy el sem olvasta a feltett kérdést, megfizethetetlen. De nem is ez a fő baj! A fő baj az, hogy az a válasz, amit adott, nemcsak hogy a felvetésekre nem válasz, de igazából önmagával is ellentmondásba keveredik. Azt mondja, hogy ingyenebéd márpedig nincsen. Valóban, azt mondjuk mi is, hogy az indokolt tartozásokat az utolsó forintig vissza kell fizetni. Csak az a gond, hogy önök sehol nem voltak 2006-2007-2008 idején, amikor az IMF-től a svájci jegybankig mindenki figyelmeztetett arra, hogy baj lesz a devizához kapcsolt termékekből. Az önök ellenzéki módosítói, harcos sajtókiállásai hiányoznak, az archívumokban sem találhatók meg. Most pedig arról beszél, hogy a Bankszövetséggel tárgyalgatva majd ősszel letesznek valamit az asztalra. Én pedig azt mondom: ne menjen el nyaralni, oldja meg ezt a problémát most azonnal! Mert erre kapta a választóktól a felhatalmazást, és nem arra, hogy nyaralgatás után, a bűnözőkkel és a Bankszövetséggel tárgyalgatva próbáljon valamit letenni az asztalra. Cselekedjen azonnal és haladéktalanul!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  106  igen, 30  nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Ha uniós pénz, akkor nem számít, hova folyik el?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Miniszter Úr! A fizika, kémia és biológia tanárképző szakokon aggasztóan alacsony a végzős hallgatók száma, és a tanárok hiánya az ország társadalmi-gazdasági fejlődését veszélyezteti. A problémára nem jelenthet teljes megoldást, mégis üdvözölhető volt az úgynevezett Öveges-program, ahol száz százalékban európai forrásból kémia-, fizikatantermeket alakíthattak ki egyes középiskolák épületében. Szándék volt ezenfelül a tananyag modernizálása is. Azonban úgy tűnik, a célok megvalósításában ismét komoly kisiklások történtek, az egyéni érdekek ismét győzedelmeskedtek a közérdek felett.

– A szekszárdi I. Béla Gimnázium tantermének kialakítása például 45 millió forintba került, azonban a teljes projekt során 155 millió forintot fizettek ki. Közbeszerzési tanácsadásra 6,3 millió, megvalósíthatósági tanulmányra 6 millió, teremfoglaltságot nyilvántartó szoftverre 15 millió, projektmenedzsmentre 15 millió, nyilvánosság biztosítására 15 millió forintot költöttek. Utóbbi összegért egy átlagosan kereső pedagógus mintegy 8 évet dolgozik.

Úgy tűnik, a szekszárdi kifizetések csak a jéghegy csúcsát jelentik. Adataink szerint a körülbelül 300 kísérlet leírását tartalmazó 20-20 munkafüzetet legalább nyolc városban megíratták uniós pénzen, átlagosan 30 millióért, pedig nehéz elképzelni, hogy például a cink és a sósav reakcióját máshogy kelljen bemutatni például Kisvárdán, mint Zalaegerszegen. Ezen munkafüzetek szövegszerkesztését minden városban külön megpályáztatták, a 20-20 munkafüzetet átlagosan 15 millió forintért, és mindegyikről tanulmányt írattak, átlagosan 25 millió forintért. Ezeken a kirívó tételeken felül még számos esetben merül fel a túlárazott beszerzés gyanúja. Mintegy 130 közbeszerzés adatait összevetve alapos a gyanú, hogy szervezett módon, Zuschlag úr módszeréhez hasonlóan, céghálózatok jutottak a nem tisztességes pénzekhez.

– Miniszter Úr! Az első kérdésem az, hogy egyetért-e ön ezekkel az összegekkel, vagy ön is úgy véli, hogy a felsorolt tételek nem az Európai Unió felé megfogalmazott céljainkat, a természettudományos oktatás javítását, hanem inkább egyéni érdekeket szolgálnak?

A második kérdésem pedig az, hogy egyetért-e a szekszárdi önkormányzat humán bizottságának fideszes elnökével, aki azt válaszolta, hogy mivel ezek száz százalékig európai uniós támogatások, nem jelent problémát, ha felesleges helyekre csorgatjuk.

+

LÁZÁR JÁNOS, miniszterelnökséget vezető miniszter: – Először is szeretném megköszönni képviselő asszonynak, hogy az ügyet a parlament elé hozta. Azt tartom tisztességesnek, hogy a szekszárdi pályázat konkrét ügyében konkrét vizsgálat indul, és erről fogom önt írásban vagy szóban akár a parlamentben, akár közvetlenül tájékoztatni. Másrészről a megjegyzései nemcsak a szekszárdi esetre vonatkoztak, hanem az Öveges-programnak az országban való megvalósulását is érintették. Magam egyéni választókerületi képviselőként azt tapasztaltam, hogy több helyen rendben volt ennek a programnak a megvalósítása, de nem tudom vitatni az ön állításait, ezért kész vagyok az Öveges-program bonyolítását illetően is részletes vizsgálatot elrendelni.

– Ami a kifizetéseket illeti: szeretném megjegyezni, hogy valóban sok esetben kényszerpályán van a kormányzat, illetve a pályázatok kedvezményezettjei, hiszen határidőcsúszások és határidő-szorítások miatt 2015. május végéig az összes európai uniós pályázatot, ami 2007 és 2013 között rendelkezésünkre állt, ki kell fizetni. Ez nem jelenti azt, hogy a törvényességből egy centit is akár föl lehetne adni, de számos esetben olyan döntéseket kellett hoznia az Országgyűlésnek, a kormányzatnak vagy a pályázatot elbírálóknak, amikor nem volt módjuk arra, hogy a 2006-ban megfogalmazott pályázati célokat értelmesen megvitassák vagy azok létjogosultságát kétségbe vonhassák. Mondom ezt azért, mert 2010 után a pályázati irányokat illetően nem volt módunk változtatni. Ezért ma Magyarországnak valóban az az érdeke, hogy nem vitatva a 2006-ban kijelölt helyes vagy helytelen célokat, 2015 végére Magyarország mind a 8200 milliárd forintot kifizesse, amely rendelkezésre áll.

– A 8200 milliárd forint kapcsán hadd jegyezzem meg: becsléseim, számításaim szerint 15 százaléka ment az ön által felsorolt kérdésekre: projekt-előkészítés, pályáztatás, pályázatírás, közbeszerzési tanácsadás, nyilvánosság biztosítása. Ez azt jelenti, hogy valakik Magyarországon az elmúlt hét esztendőben 1250 milliárd forintot kerestek azáltal, hogy a pályázatok bonyolításában részt vettek. Ezért állhat elő az a megdöbbentő helyzet, hogy többe kerül a bonyolítás, mint maga a kivitelezés. Ezzel a gyakorlattal a következő hét évre egyszer és mindenkorra szakítani szeretnénk. Tehát a mi elképzeléseink, amelyek rövidesen társadalmi vitára kerülnek, arról szólnak, hogy minden ilyen költséget leírjunk, illetve ezeket jelentős mértékben csökkentsük.

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Mindenképpen méltányolom miniszter úr válaszát. El tudom fogadni az első felét. Arra viszont nem válaszolt: hogyan lehet azt erősebbé tenni, hogy felelős vezetők az európai uniós források felhasználását komolyan vegyék.

+

A képviselő asszony nem, Országgyűlés viszont 102 igen, 32 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.

Versenyképes árak a versenyképes gazdaságért - a rezsicsökkentés folytatódik!

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az elmúlt, közel másfél év a lakossági terhek csökkentéséről, a közszolgáltatói árak átlagos európai színvonalra történő mérsékléséről szólt. A szocialista-szabad demokrata kormányok nyolcéves vezetésük alatt többszörösére emelték a lakossági gáz, a villamos energia és az egyéb közszolgáltatások árát.

2010-ben az újonnan megalakult Orbán-kormány első intézkedései között volt a rezsiárak tartós befagyasztása, hiszen akkoriban a magyar családok fizették Európa legmagasabb energiaárait. Miközben a szocialista kormányok által ránk hagyott örökség rendbetétele folyamatosan zajlott, a kormány egy átfogó és minden közszolgáltatást érintő rezsicsökkentést készített elő. 2013. január 1-jétől kezdve több alkalommal is csökkent a lakossági gáz, a villamos energia és a távhő ára, amely a 2014. évi rezsicsökkentéseknek köszönhetően már közel harmadával kevesebbe kerül. Meg kell említenem továbbá a víz, a csatorna, a szippantott szennyvíz szállítása, a kéményseprés, a palackos gáz és a hulladékszállítás költségeinek minimum 10 százalékos csökkentését.

– Államtitkár Úr! A lakossági terhek csökkentése mellett nem szabad megfeledkeznünk a vállalkozásokra rakódó terhek mérsékléséről sem. Hazánk úgy tud igazán versenyképes lenni Európában, és csak úgy tud stabil és határozott partnerként megjelenni a régiós versenytársak mellett, ha hazai szinten biztosítva van részükre a dinamikus fejlődés és a bővülés lehetősége. Ha úgy tetszik, a munkahelyteremtést, a szabad vállalkozást és a versenyelőnyt az olcsó energia adja. Az elmúlt időszakban ezért többször is hallhattunk a vállalkozói rezsiköltségek csökkentésének híréről. Fontosnak tartom, hogy a közeljövőben valóban előtérbe kerüljön a vállalkozásokat érintő rezsiköltségek esetleges mérséklése, amelyet természetesen meg kell hogy előzzön egy részletes és átfogó hatástanulmány is.

– Államtitkár Úr! Kérdezem: a rezsicsökkentésen révén hogyan tervezi a kormány a vállalkozói terhek jelentős csökkentését, megerősítve ezzel hazai és nemzetközi pozíciójukat?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A közmű- és energiaszektor nagy része a kilencvenes években a Horn-kormány által végrehajtott privatizáció eredményeként került külföldi multinacionális cégek tulajdonába. A mindenkori kormányzat mozgásterét súlyosan korlátozó, az akkori, pillanatnyi költségvetési érdekeket szolgáló privatizáció miatt az állam sokkal kevésbé tudta befolyásolni a családokra nehezedő rezsiterheket. A lakossági és ipari energiaárak ezt követően folyamatosan a beszerzési árak emelkedését meghaladó mértékben növekedtek, a magyarok aránytalan többletterheket voltak kénytelenek elviselni, a hazai vállalkozásokat sújtó díjemelkedés pedig a gazdasági növekedés gátjává vált.

– Képviselő Úr! A kormány – mint ahogy ön is említette – 2010-ben befagyasztotta az energiaárakat, 2012 végén döntött a lakossági áram-, földgáz- és távhődíjak csökkentéséről. Az Országgyűlés 2013 tavaszán elfogadta az első rezsitörvényt, melynek alapján 2013. július 1-jétől a rezsicsökkentés további szolgáltatásokra is kiterjedt: vízi közmű, hulladék, kéményseprés, szennyvíz, PB-gáz és még másra is. A későbbi törvények tovább mérsékelték a villamos energia, a földgáz és a távhőszolgáltatás díjait.

– Képviselő Úr! Az elmúlt négy évben az állam tulajdonosi részesedésének növelésén keresztül egyre nagyobb szerepet vállalt a gazdaságot alapvetően befolyásoló stratégiai ágazatokban, különösen az energetika területén. Figyelemre méltó eredményeket értünk el a szolgáltatói szektor integrációjával a víziközmű-ágazatban és a hulladékszektorban a jelenleg is folyamatban lévő szerkezeti átalakítás területén. A közszolgáltatások magas színvonalú és biztonságos elérését, a fogyasztói érdekek kiteljesítését szolgálja az egyes közszolgáltatások nyújtásának általános szabályairól szóló, a kormány által már első olvasatban tárgyalt törvénytervezet. Erre építkezve alakítható ki a nonprofit közműszolgáltatás térnyerésére és az ipari rezsicsökkentésre irányuló új szabályozási környezet. A kormány célja, hogy az állami tulajdonú társaságok bázisán egy olyan közszolgáltatói struktúra jöjjön létre, amelyben egységes irányítás alatt elhatárolódnak a társasági formában működtetendő nonprofit közfeladatok. Ezzel az állam meghatározó és megkerülhetetlen tényezője lesz a lakosság és a gazdaság közüzemi ellátásának.

–  Képviselő Úr! A nonprofit állami szolgáltatás és a mögöttes állami szerepvállalás biztosítja a lakossági rezsicsökkentés hosszú távú fenntartását, az ipari rezsicsökkentés bevezetését, Magyarország energiafüggőségének mérséklését és ehhez kapcsolódóan a piaci viszonyok érvényesülését. Válaszom tehát határozott igen: a kormány tervezi a vállalkozói terhek további mérséklését, folytatja a rezsicsökkentést, és meg is fogja azt valósítani!

+

NÉMETH SZILÁRD ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár Úr! Az áprilisi és a májusi választásoknak az volt a tétje, hogy folytatódik-e tovább a rezsicsökkentés, illetve kiterjesztjük-e a rezsicsökkentést a hazai vállalkozókra. Örömmel hallom, hogy a kormány továbbra is fenntartja az ígéretét, és világosan látja, hogy a rezsicsökkentésnek nemcsak szociális aspektusa, hanem nagyon komoly munkaerő-piaci és gazdasági következményei is lehetnek, ha úgy tetszik, a magyar vállalkozók versenyelőnyét teremtheti meg, és ez a versenyelőny nagyarányú munkahelyteremtéssel párosulhat. Válaszát elfogadom. Köszönöm!