„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. –

Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - hangzavarokat, bekiabálásokat udvariasan mellőzve - tallózunk.

Lehet így hitelesen kormányozni?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Miniszterelnök Úr! Azért tartom fontosnak és szükségesnek ebben a kérdésben, hogy miniszterelnök urat személyesen kérdezzem, mert ön nemcsak a jelenlegi kormánypártok egyikének elnöke, hanem többek között Magyarország miniszterelnöke is, így az önt ért vádak egészen más súlyúak lehetnek adott esetben, mint ha bármelyikünkre mondanak bármit.

 

- Kétségtelen, hogy az ön hosszú-hosszú időn keresztül bizalmasa és személyes jó barátja, ha hihetünk neki, nagyon komoly vádakkal illette önt. Nevezetesen: egy, a napokban megjelent interjúban nem kevesebbet állított, mint hogy a közös katonáskodásuk idején ön, hogy is mondjam, jelentett az akkori szerveknek, illetékeseknek, és nyitva hagyta a kiskaput, hogy a továbbiakban az önök leszerelése után mi történt.

– A különböző jelzőket és minősítéseket most hagynám, de a tényszerűség kedvéért, azt gondolom, ha Magyarország miniszterelnökét ilyen vádakkal lehet illetni, akkor az komoly nemzetbiztonsági kockázatokat is jelenthet, adott esetben egy olyan külpolitikai szituációban és helyzetben, mint ami most Magyarországot körüllengi. Tisztelettel kérdezem:

– Igaz-e az, ami tényszerűen elhangzott Simicska Lajos részéről, nevezetesen, hogy ön a III/IV-es főcsoporttal együttműködött?

– Valóban igaz, hogy ön megbeszélte vele, hogy szükséges róla jelenteni, és ez megtörtént-e?

– Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben mi történt, és ennek fényében hiteles-e az önök kormányzása?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Röviden is el tudnám intézni ezt a dolgot, de most nem lehet, mert amit legszívesebben mondanék önnek, azt nem mondhatom, és amit szívem szerint tennék azokkal, akik sunyi módon gyanúsítgatnak, azt meg nem tehetem. Nem mondhatom, és nem tehetem, mert a népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek. Pedig kedvem lenne hozzá, és igény is volna rá! Kerülni kell az ilyesmit a miniszterelnöknek, amíg az ország élén áll. De ez nem tart örökké. Mindennek rendelt ideje van, az elégtételnek is. Mifelénk az ilyesmit nem cáfolni szokták, hanem visszautasítani, ezért csak annyit mondhatok önnek, hogy amit öntől hallottam, az nevetséges. 

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Miniszterelnök Úr! Én egyrészt kikérem magamnak ezt a fajta minősítés! Nem én állítom, én csak kérdezem az ön korábbi bizalmasára hivatkozva. Másrészt: ami miatt szükségesnek tartom ezt a kérdést föltenni nagy nyilvánosság előtt is, az az, hogy az elmúlt öt év során nem támogatták a lusztrációs javaslatot, önök nem támogatták egyetlenegyszer sem a volt funkcionáriusok kizárását, a kommunista luxusnyugdíjak elvételét, nem támogatták az ügynöklisták teljes nyilvánosságra hozatalát.

– És mindennek fényében nem alaptalan, vagy furcsamód, igaznak is tűnhet egy ilyen vád, amikor valaki önt vagy önöket ezzel illeti. A tettek ugyanis a kommunikációval meglehetősen ellentétesen hatottak és hatnak mind a mai napig. És akkor egy utolsó kérdés: mindennek fényében támogatják-e újra ezeket a javaslatokat, és hajlandó-e miniszterelnök úr Moszkvától kikérni azokat a bizonyos iratokat, ami igazolhatná mindezt?

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő Úr! Arról most nem beszélek, hogy ha az elmúlt 25 évben bármit velem szemben föl lehetett volna hozni, akkor már régen kitekerték volna a nyakamat. Most inkább csak arról beszélnék, hogy mindig is azt gondoltam, hogy a kommunista rendszer elleni küzdelemben szerzett érdemek nem jogosítanak fel semmilyen előnyre. Így most ön sem kerül hátrányba.

– Azt gondoltam és azt gondolom ma is, hogy inkább azt kell nézni, ki mit tud hozzátenni a jövőhöz. A mi fölfogásunk szerint a kommunizmus elleni küzdelem erkölcsi indíttatású és morális természetű, és az erkölcsi kötelesség teljesítéséért nem járhat előny. Ezért mi sosem hozakodtunk elő semmifajta antikommunista érdemekkel. Nem gondoltam, hogy 25 év után ezt kell tennem. De a helyzet azért mégiscsak úgy áll, hogy okunk van minderre. A valóság az, hogy éppen fordítva állnak a dolgok, mint ahogy ön mondta. Mi célszemélyei voltunk a titkos nyomozásoknak. A valóság az, hogy bennünket zaklattak, bennünket hallgattak le, ránk telepítettek ügynököket, és bennünket gumibotoztak.

– A valóság az, hogy mi alapítottuk az első kommunistaellenes szervezetet. És büszkék lehetünk, és büszke is vagyok arra, hogy 25 évet tettem fel arra, hogy a kommunisták még felvizezett, hosszúlépéses formában se térhessenek vissza. Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

Meddig marad szőnyeg alatt a zöld dosszié?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Amióta az úgynevezett NAV-botrány kipattant, keressük ennek a zöld dossziénak a tartalmát. Ön, legfőbb ügyész úr, először Vágó Gábor képviselőtársamnak és nekem 2014. február 21-én azt válaszolta, hogy túl azon, amiért Horváth András annak idején feljelentést tett, csalás és adócsalás miatt is nyomoz az ügyészség. Ezt követően április 7-én további türelmet kért. A november 13-án lezáruló nyomozás végén sem tudott érdemi választ adni, további hosszabbításról beszélt.

– Ezen túlmenően szeretném még legfőbb ügyész úr figyelmét felhívni egy konkrét ügyre. Adva van egy milliárdos értékben cukrot forgalmazó cég, amelyik valahogy elvesztette könyvelési anyagának háromnegyedét. A cég a vizsgált évben 1 milliárd forintért adott el cukrot a legnagyobb kereskedelmi láncok egyik beszállítójának, és a revizorok – számlák híján - a fuvarokmányok alapján azt próbálják kideríteni, honnét szerezte be az árut és kinek adta tovább, míg végül az akciós termékként az áruházak polcaira került. Annak idején a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának revizorai, beosztottjai 2010 októberében fordultak kérelemmel a főigazgatóhoz a román adóhatóság megkeresése nyomán. A románok szerint két magyar cég, az Alavita Kft. és a Bender-Log Kft. egy fiktív román cég, az Alin World részére értékesített papíron magyar társaságoktól vásárolt cukrot. Az ügyletben szerepet játszó magyar cégek egy részénél már ekkor vizsgálat folyt. Mindezek alapján a KÜI engedélyt kért a társaság 2009 második negyedévi bevallásainak utólagos ellenőrzésére. A kérdéseim:

– Mennyivel hosszabbították meg a zöld dossziénak nyomozás időtartamát tavaly november 13-án, és ahhoz képest mire jutottak?

– Volt-e szembesítés?

– A Kiemelt Ügyek Igazgatósága megszüntetésének körülményeit vizsgálja-e az ügyészség?

– Konkrétan az Alavita Kft. és a Bender-Log Kft. ügyében hol tart a nyomozás?

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő Úr! Horváth András feljelentése alapján a hatóságok 2013 decemberében rendelték el a nyomozást hivatali visszaélés és más bűncselekmények gyanúja miatt. A nyomozás jelenleg is tart, öt tényállási pont tekintetében merült fel bűncselekmény gyanúja. Ezek közül az egyik tényállási pontban a hatóság gyanúsítottként felelősségre vonta a NAV egyik vezető tisztviselőjét, hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Egy másik tényállási pontban, a jelenleg beszerzett bizonyítékok alapján nem tárható fel bűncselekmény.

– További három tényállási pont van, amelyekben folytatódik a nyomozás. E tényállási pontok részben az ellenőrzések állított meghiúsulására, részben az ellenőrzések során tanúsított magatartásokra vonatkoznak; ennek keretében tanúkat hallgatnak ki, és nagyon széles körű iratbeszerzést folytatnak a hatóságok. Az ügyészség fokozott felügyeletet gyakorol, legutoljára 2015. február 10-én volt részletes konzultáció a nyomozó hatósággal. Igen sok még az elvégzendő munka, 2015 júniusáig van meghosszabbítva a nyomozás.

– Képviselő Úr! Cukorügyekben vannak nyomozások, ellenőrizni kell, hogy ezek a nyomozások lefedik-e azt a tényállást, amit ön mondott.

+

SCHIFFER ANDRÁS: – Kíváncsi lennék arra, legfőbb ügyész úr, hogy a Kiemelt Ügyek Igazgatóságának átszervezésével kapcsolatban, illetve a vizsgálatmegakasztásokkal kapcsolatban folyik-e nyomozás? A konkrét ügyben a főigazgató 2011. februári leirata megtagadja az engedélyt a további nyomozásra arra hivatkozva, hogy a volumen nem teszi indokolttá a központosított ellenőrzést. Egyúttal az iratokat is visszaküldi, ezzel lényegében ellehetetleníti a további vizsgálatot, így az ügy még a területileg illetékes főigazgatósághoz sem kerül át, holott a szereplők nem kispályások: az Alavita Kft. 2009-2010-ben másfél milliárd forint bevételt ért el néhány milliós veszteség mellett; a cég azóta törlésre került. Az az ügy, amit Horváth András kiborított, azt feltételezi, hogy évente több ezer milliárd vándorolt el a magyar államkasszából. A tét az, hogy ez a volumen – amivel ma sokkal több pénz lenne iskolákra, kórházakra – hogyan érhető tetten? Arra vagyok kíváncsi tehát, hogy az átszervezésekkel kapcsolatban, illetve az ilyen egyedi beavatkozásokkal kapcsolatban folyik-e nyomozás?

+

POLT PÉTER: Igen, képviselő úr, a vizsgálatok megakasztásával kapcsolatban folyik a nyomozás. A gyanúsítotti felelősségre vonása éppen egy ilyen ügyben történt, tehát ezt a részét is vizsgálja a nyomozó hatóság. Még egyszer szeretném mondani: számos olyan más nyomozás is van folyamatban, amely az ön által említett áfabűncselekmények körülményeit igyekszik feltárni cukorügyekben, gabonaügyekben és más ügyekben is. Azt gondolom, a zöld dosszié nyitva van, amit ön említett, és remélhetőleg, ahogy folyamatosan haladunk előre az időben és a nyomozásban, ki fog derülni, hogy mennyi az igazságtartalma.

Milyen intézkedések történtek az elmúlt időszakban az árvízi kockázatok csökkentése érdekében?

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! A naptárban március közepét írjuk, és ilyenkor eszünkbe jut, hogy az elmúlt 10-15-20 évben nagyon komoly árvizek voltak az országban. Az előrejelzések ugyan egyre pontosabban figyelmeztetnek az árvizek közeledtére, de a rendkívüli árvizek történetében példátlan gyorsasággal, egymást követő és a korábbi vízszintmagasságokat rendre meghaladó árvizek azt bizonyítják, hogy a védekezés hagyományos eszközei kimerülőben vannak. Ezt igazolja az a tény is, hogy míg az árvizek során érkező víztömegek nem növekednek, az azok levonulása következtében kialakuló tetőző vízállások rendre emelkednek. Például Budapestnél tíz éven belül három alkalommal döntött rekordot a Duna vízállása, holott alapvetően a folyó vízhozama nem változott.

– Az árvíz nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte is komoly problémát jelent. A kétezres évek nagy európai árvizei rámutattak arra, hogy az árvízvédelmet európai szinten kell kezelni. Nem lehet egy-egy tagállam belügye, a szükséges beavatkozások hatása átível az államhatárokon. Ezért született az Európai Parlament és Tanács 2007/60. irányelve az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről. Magyarország számára különösen fontos irányelvről van szó, lévén az árvízi veszélyeztetettség arányaiban a legnagyobb, a védelmi kiadások nagysága miatt pedig versenyhátrányt szenvedett a többi tagállammal szemben. Ezért is kérdezem:

– Milyen intézkedések történtek az elmúlt időszakban az árvízi kockázatok csökkentése érdekében?

– Hol tart a kormány az árvízi kockázatkezelés programjának kidolgozásában?

+

POGÁCSÁS TIBOR, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az ország területén található víz mintegy 5 százaléka keletkezik Magyarországon, a többi 95 százalék külföldi vízgyűjtő területekről származik. Mind ez a hatás, mind pedig az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai vezetnek ahhoz, hogy minden eddiginél nagyobb árvizek vonultak le az elmúlt években Magyarországon.

– Az árvízvédelmi fejlesztések célja az, hogy ezek az árvizek folyamatosan kordában tarthatók legyenek, és az emberi, illetve az anyagi javakat megvédhessük. Az előkészítés során a mértékadó árvízszint meghatározásának új rendszerét dolgozta ki a szakma. Eddig a mindenkori legmagasabb árvizek számítása a vízmagasságok statisztikai átlagából került levezetésre, most pedig a vízmennyiségből kerül mindez levezetésre. Ez sokkal inkább figyelemmel követi az aktuális vízgyűjtők, illetve a mederállapotok viszonyait.

– A lefolyási viszonyok javítása érdekében a medrek felülvizsgálata és a karbantartásukra szükséges tervek elkészültek. Sajnos az elvadult mezőgazdasági területek, az erdők aljnövényzetei, az építmények a biztonságos árvízi levezetést most akadályozzák. Intézkedés történt a mentesített árterületek lokalizációs terveinek a korszerűsítésére, és folyik a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztési programjának megvalósítása is, amelynek kapcsán több árvízi víztározó épült meg, illetve épül meg. Az elkövetkezendő időszakban mintegy 721 millió köbméter víztározó-kapacitás alakul ki a Tisza völgyében.

+

FÖLDI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! A Vásárhelyi-terv megvalósítása nagyon komoly lépést jelent különösképpen a Tisza mentén, hiszen mind az észak-magyarországi folyók, mind pedig a délről jövő folyók jó része a Tiszába ömlik, és bizony az ott élő emberek veszélyeztetettsége elég magas. Nagyon bízom abban, hogy ha a Vásárhelyi-terv valóban teljes egészében kiépül, akkor nemcsak az itt élő emberek, hanem a javaik is biztonságban lesznek, és nem kell rettegniük komolyabb árvizektől.

+

POGÁCSÁS TIBOR: – Képviselő Úr! A Vásárhelyi-terv további munkálataira, hullámtérrendezésre a 2014-20-as időszakban 17 milliárd forintot kíván a kormány fordítani. A Tisza-völgyi árvízvédelmi védvonalak fejlesztésére pedig 50 milliárd forintot. További két közép-tiszai árvízi tározó épül, ezeknek a várható költsége mintegy 40 milliárd forint lesz. A felső-Tisza-vidéki árvízvédelmi rendszer fejlesztése keretében szintén kialakul egy új árvízi tározó.

– Képviselő Úr! Az árvízvédelmi kiemelt cél, állami és önkormányzati árvízvédelmi művek fejlesztésére 150 milliárd forintot kívánunk felhasználni.  Elkészült az árvízi veszély- és kockázati térkép, és egy olyan országos program készül, amelynek a stratégiai terveivel, az EU-s fejlesztések összehangolásával mindazokat a programokat, amelyeket beterveztünk árvízvédelemben, végre tudjuk hajtani.

Milyen mezőgazdasági szempontok írták felül a nemzetbiztonsági érdekeket?

MOLNÁR ZSOLT (MSZP): – Az elmúlt hetek, hónapok slágertémája Kiss Szilárd ügye, aki hol mezőgazdasági attaséként, hol kormánybiztosként, kormánymegbízottként tűnik fel, leginkább most egy büntetőeljárás terheltje. Talány, hogy az elmúlt időszakban pontosan kinek, mikor és hogyan nevezték ki Kiss Szilárd urat, és mi volt az a nagyon fontos szempont, ami felülírta az Alkotmányvédelmi Hivatal kétszeri szakvéleményét, amely nemzetbiztonsági kockázatot állapított meg Kiss Szilárd esetében.

– Arra kérem államtitkár urat, ne azt válaszolja, hogy ez törvényes és szabályos volt, az akkori jogszabályok szerint ki lehetett-e nevezni valakit nemzetbiztonsági szakvélemény hiányában, nemzetbiztonsági kockázat megállapítása esetén is. A jelen helyzetben nemcsak az ellenzék, hanem az egész magyar társadalom kérdezi:

– Mi lehetett az a rendkívül fontos szempont, ami felülértékelte, felülmérlegelte a nemzetbiztonsági kockázat létét?

– Mi lehetett az a speciális indok és szakértelem, amivel Kiss Szilárd rendelkezett?

– A nemzetbiztonsági szolgálatokba vetett hit hogyan csorbult ezáltal, hiszen mégiscsak arról beszélünk, hogy egy nyilvánvalóan, kétszer megállapított kockázat ellenére kellett ilyen fontos bizalmat Kiss Szilárd úrba belevetni?

– Mi lehetett az a kétségkívül speciális szándék, lehetőség és tudás, ami Kiss Szilárd esetében felülírta azt az egyébként korábban alkalmazott töretlen gyakorlatot, hogy különösen külügyi területen nem neveznek ki valakit nemzetbiztonsági szakvélemény és nemzetbiztonsági feddhetetlenség hiányában? 

+

NAGY ISTVÁN, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Kiss Szilárd letartóztatása semmilyen összefüggésben nem áll azzal a munkával, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium számára végzett. Diplomataként Moszkvában dolgozott, nem volt a miniszter közvetlen munkatársa, munkavégzéséért a munkabérén túlmenően semmilyen más juttatásban nem részesült.

– Képviselő Úr! Kiss Szilárd nemzetbiztonsági ellenőrzésével kapcsolatban a jogszabályok alapján kötelezően lefolytatott vizsgálatról vagy az azt lezáró szakvéleményről az irat titkosított voltából adódóan a törvény értelmében a Földművelésügyi Minisztérium nem adhat tájékoztatást. Az üggyel kapcsolatban a minisztérium újabb információkkal nem rendelkezik.

+

MOLNÁR ZSOLT: – Államtitkár Úr!  Azt gondolom, mindenképpen előremutató válasz az, hogy legalább nem azt mondta: Kiss Szilárd egyben KISZ Szilárd is, és a korábbi szocialista kormányok a felelősek mindazért, ami megtörtént. Ha így vesszük, kétségkívül progresszív a válasza, és nem újabb szocialista mezőgazdasági botrányról beszélünk.

– Államtitkár Úr!  Továbbra sem adott választ arra, hogy  vajon mi volt az a speciális szempont, amivel csak Kiss Szilárd rendelkezett, és ami miatt felül kellett mérlegelni az Alkotmányvédelmi Hivatal kétszeres szakvéleményét? Ezért továbbra is, nemcsak magam,  nemcsak a szocialista frakció, hanem minden magyar ember várja a választ, arra, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy bár az Alkotmányvédelmi Hivatal kétszer megállapítja, hogy biztonsági kockázat van Kiss Szilárd személyében, ennek ellenére kinevezik mezőgazdasági attasénak? 

+

NAGY ISTVÁN: – Képviselő Úr! Szeretném ismételten elmondani: Kiss Szilárd nemzetbiztonsági ellenőrzésével kapcsolatban, az azt lezáró szakvéleményről, az irat titkosított voltából adódóan, a törvény értelmében nem tudok önnek több felvilágosítást adni. 

Mennyit kaszáltak az MNB vezetői Simor András mandátuma alatt?

BALLA GYÖRGY (Fidesz): – Az elmúlt héten egy meglehetősen botrányos információ borzolta a kedélyeket a Simor András vezette jegybank mesés kifizetéseivel kapcsolatban. Ha a hír igaz, akkor az akkori vezetők az egyáltalán nem kevés fizetésük mellé mindenféle bónuszokat is felvehettek. 2010-ben azonban a  pénzcsapok itt is elzáródtak, tehát joggal kérdezhetnék képviselőtársaim, hogy ezeket a régi ügyeket miért vesszük elő. Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert a Bajnai-párt egyik képviselő asszonya, Szelényi Zsuzsanna bizony állandóan - parlamenten kívül, parlamenten belül - támadja a jegybankot. Na nem azt, amelyik ezeket a kifizetéseket engedte, hanem a mostanit. Nem azt, amelyik gyakorlatilag nem csökkentette, hanem növelte az alapkamatokat ellehetetlenítve ezzel a hitelezést. Nem azt a jegybankot támadja, amely nem tárt fel egyetlenegy szocialista brókerbotrányt sem, és nem akadályozta meg az évtized pénzügyi korrupcióját, hanem még segítette is, hanem a mostanit, amelyik segített a devizahiteleseknek.

– Államtitkár Úr! A dolog pikantériája, hogy Szelényi Zsuzsa képviselő asszony férje, Karvalits Ferenc az akkori jegybank alelnöke. Az alelnök úr évi 20 millió forintos fizetése mellett a hírek szerint  a következő bónuszokat kapta: 2007-ben 34 millió forintot, 2008-ban 49 millió forintot, 2009-ben 51 millió forintot, 2010-ben 36 millió forintot. Gyakorlatilag a semmiért! Arra lennék kíváncsi,:

– Valósak-e ezek az információk?

– Ebben az időszakban a jegybank veszteséges vagy nyereséges volt?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Az adatok valósak, amelyeket ön felsorolt az adott alelnök jövedelmét illetően. Simor András elnöksége alatt, 2007 és 2012 között a Magyar Nemzeti Bank 25 milliárdnyi veszteséget könyvelt el, ez azonban nem mutatkozott meg a jövedelmében, hiszen a jegybankelnöknek például 2009-ben az éves jövedelme 350 ezer euró volt, ami 300 forinttal számolva is meghaladja a 100 millió forintot. Ha ezt a fizetést, jövedelmet megpróbáljuk összehasonlítani más országok jegybankelnökeinek jövedelmével akkor látható: például az EKB elnöke a német átlagbér kilencszeresét kereste ugyanebben az időben, a Fed kormányzótanácsának elnöke a négy és félszeresét, a cseh jegybank elnöke a 16-szorosát, míg Simor András magyar jegybankelnök az éves bruttó nemzetgazdasági átlagbérnek több mint 41-szeresét. Igen, negyvenegyszeresét!

– Természetesen a 2010-ben hivatalba lépő kormány első intézkedései között volt az állami vezetők bérplafonjáról szóló szabályozást rendezni, az aránytalanságokat kiküszöbölni. Az MNB akkori elnökét is érintette ez: 2010 után már arányos volt a jövedelme az elvégzett munkával, illetve azzal a tevékenységgel, amit más országok jegybankelnökei is végeztek.

+

BALLA GYÖRGY: – Tehát a helyzet a következő: egy 25 milliárd forint veszteséget felhalmozott jegybank alelnöke 324 millió forintot keresett alelnöksége alatt. Ha nincs a 2010-es kormányváltás, nincs a bérplafon, akkor ez a jövedelem 600 millió forintot haladt volna meg. Ma ennek az alelnöknek a felesége a mostani jegybankot támadja, ahol nincsenek ilyen jövedelmek, miközben ez a jegybank folyamatosan olyan lépéseket tesz, ami jó a magyar gazdaságnak és jó a magyar vállalkozásoknak.

– Amikor ezek a bónuszok voltak, tisztelt képviselőtársaim, – 2007, 2008, 2009, 2010 évben - a pénzügyi válság kellős közepén voltunk. Bajnai Gordon - akinek cimborája Karvalits Ferenc, együtt dolgoztak a Wallisban is – megvonta a nyugdíjasoktól az egyhavi nyugdíjat, elődje Gyurcsány Ferenc a közalkalmazottaktól elvett egyhavi bért,  befagyasztotta a bértáblát. Eközben a baloldal által vezetett jegybankban döbbenetes bónuszokat fizettek ki.  Ez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, és ma azt látjuk, hogy az alelnök úr felesége nem ezt kifogásolja, hanem a mostani jegybankot. Mi erről a véleményük? 

+

TÁLLAI ANDRÁS: –  Képviselő Úr! Inkább Simor András elnök úrnak más irányú tevékenységéről javasolnám az elgondolkozást. Vajon miért gátolta azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Bank összeolvadjon? Vajon miért vitte ki a megtakarítását külföldre? Esetleg már tudott valamit az akkori pénzügyi rendszerről, a pénzügyi szolgáltatókról, a brókercégekről és a pénzét biztonságosabbnak látta, hogyha külföldre helyezi? Elgondolkodtatóak ezek a kérdések, különösen, ha mellérakjuk az említett veszteséget és ezt a kiemelkedő jövedelmet. Tehát igenis igaz az a tétel: a baj, a nagy baj, a pénzügyi évtizedes botrány a szocialisták idején indult az országban!