„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Hogyan lehetne csökkenteni a gépjárművezető-képzés költségeit?

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Gépjárművezető-képzők, -oktatók, illetve -tanulók kerestek meg, panaszolva, hogy rendkívül magasak lettek az utóbbi időszakban a gépjárművezetés költségei, az e-útdíj ugyanis jelentős mértékben megdrágítja az oktatást.

– Ma már kötelező a 12 tonnánál nagyobb teherbírású autóval oktatni, és fontos lenne, hogy gyakorlatilag ki tudjanak menni adott esetben akár autópályára, akár kétszámjegyű utakra, és nem mindegy, hogy milyen utakon oktatják őket, mondjuk, Heves megyében Hatvan, Gyöngyös, Eger vonatkozásában a 3-as úton, vagy mondjuk, Szücsiben, Gyöngyöspatán vagy Verpeléten, ahol lehetetlen állapotok vannak az utaknál. Elég nagy anyagi terheket jelent az adó és a biztosítási díj megfizetése is, ami szintén jelentős tétel. Az autópályán megszüntették a napijegyeket, és még sorolhatnám a problémákat. A kérdéseim:

• Tervezik-e a tehergépkocsik útdíjmentességét vagy -csökkentését a gépjárművezető-képzésben?
• Tervezik-e, hogy megszüntetik a hétvégi napokon, hogy lehessen közlekedni, oktatni tehergépkocsival?
• Tesznek-e engedményeket?
• Tervezik-e az autóbusszal történő oktatás alkalmával az autópályadíj-mentességet vagy legalább az egynapos matrica megvásárlásának lehetővé tételét?
• Tervezik-e az autóbuszos és tehergépkocsis képzésnél a járulékos költségek arányosítását az alacsony teljesítményhez és az oktatási feladathoz kapcsolódóan, adó, biztosítás, műszaki vizsga, illetve egyéb költségek vonatkozásában?

+

FÓNAGY JÁNOS,  nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által fölvetett probléma ismert, a tárcát is megkeresték az oktatók hasonló felvetéseikkel.  Az európai uniós szabályozás alapján kimunkált, a megtett úttal arányos útdíjra vonatkozó magyar szabály értelmében az útdíj megfizetése az úthasználat után történik. A képzési tevékenységek esetleges mentesítése miatt nem kívánt módon merülhetne fel a fuvarozást végzők egyéb jogcímen való mentességi igénye. Az oktatás ezek közül csak az egyik ilyen lehetséges indok.

– A gépjárművezető-képzést végző szakoktatók oktatási keretei – naponta legfeljebb 10, kéthetente 96 óra - nem indokolják a hétvégi forgalomkorlátozások feloldását. A járművezető-szakoktató nem csupán vezetési, hanem pedagógiai munkát is ellát munkája során, így kiemelten fontos, hogy munkáját pihenten végezze.

– Képviselő úr! A forgalomkorlátozás feloldaná, sértené a kamionstop környezetvédelmi céljait is. Az autóbuszos járművezető-oktatásra jellemző, hogy az adott képző szerv oktatójárművel személyszállítási tevékenységet is végez, így valós többletterhet számára a tíznapos autópálya-matrica megvásárlása nem jelent. Összefoglalva tehát: a gépjárművezető-képzés mentesítése nyomán egyéb, nem fuvarozási tevékenység mentesítési igénye merülhetne fel, amely megkérdőjelezheti a korlátozást vagy a díjfizetést megállapító előírások alapvető céljait. Mindezek alapján az ön által is képviselt oktatói kört érintő javaslatokkal a Fejlesztési Minisztérium nem ért egyet, és azokat nem támogatjuk.

A kormányzat nem tartja be az általa hozott munkaügyi és adójogszabályokat?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Korábban már írásban részletesen tájékoztattam önöket a Devecserben tapasztalható közállapotokról, az egyre szaporodó bűncselekményekről. Lényegében azt lehet mondani, hogy a településen az elmúlt időszakban megszűnt a közbiztonság. Az idős emberekhez a helyi kisebbség deviáns tagjai folyamatosan betörnek. Van olyan idős ember, akinek a kertjéből az összes gyümölcsfát kifűrészelték.

– Államtitkár úr! Két héttel ezelőtt a nyílt utcán több autót szórakozásból törtek össze ezek a helyi bűnözők. És mivel úgy látszik, hogy kiskorúak, nem is lehet őket büntetni. Árulkodó tény a magyar-cigány együttélés problémaköréből, hogy a devecseri általános iskolában, annak ellenére jár csak mindössze 300 gyermek, hogy a településen 500 általános iskoláskorú tanuló él. Kétszáz gyermeket más településekre visznek el az aggódó szülők. Hasonló arány tapasztalható a helyi óvodában, ahol az óvónőt megfenyegették, miután diszkréten jelezni próbálta az egyik szülőnek, hogy érdemes volna megfürdetnie a gyermekét.

– Államtitkár úr! Pár héttel ezelőtt Devecser belvárosában, a nyílt utcán egy 82 éves idős embert raboltak ki, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Nincs sajnos arra lehetőségem, hogy részletesen felsoroljam mindazt a problémakört, amelyek az elmúlt időszakban történtek. Inkább kérni szeretnék önöktől. Ön Veszprém megyeiként nagyon jól ismeri ezt a települést, tisztában van a problémákkal, ezért is kérdezem:

• Miért szűnt meg tavaly szeptemberben a fokozott rendőri jelenlét?
• Miért nem találkoznak a helyiek rendszeresen rendőrjárőrökkel?
• Visszaállítják-e az utcákra a rendőröket?
• Miként akarják megfékezni ezeket a bűnöző elemeket, egyáltalán, mit tesz a kormány a magyar-cigány együttélés alapvető normáinak betartatásáért?
• Számíthatnak-e a kormányra azok a devecseriek, akik nyugodt körülmények között szeretnének élni, biztonságban szeretnék tudni családjukat és vagyontárgyaikat?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ma délelőtt telefonon beszéltem Toldi Tamás úrral, Devecser város polgármesterével, és megkérdeztem: hogyan érzik magukat Devecserben, milyen a közbiztonság, hogy alakult a város közbiztonsági helyzete, hogy naprakész választ tudjak adni önöknek, azzal együtt, hogy a konkrét statisztikai számokat is ismerem. Polgármester úr elmondta, hogy az elmúlt időszakban jelentősen javult a közbiztonság. Ez nem jelenti azt, hogy nem követtek el olyan bűncselekményeket, amelyek a közvéleményt joggal zavarják; például a belvárosi parkolóban az autókat ért rongálást is, amelyben egyébként az önkormányzat határozott jogi lépéseket tesz. Működik egy bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottság a városban, amelynek az önkormányzat mellett többek között a rendőrség képviselői is tagjai. Ez a bizottság rendszeresen értékeli a település közbiztonsági helyzetét.

– Képviselő úr! A városban rendőrőrs működik 29 fővel, 4 fő körzeti megbízotti teljesít szolgálatot A Készenléti Rendőrség is jelen volt 2013. január 1. és 2013. november 1. közötti időszakban egységei 81 fővel 972 szolgálati órában. Ami még a számokat illeti: a vagyon elleni bűncselekmény és az elkövetett összes bűncselekmény száma a 2012-es adatokhoz képest közel a negyedére csökkent Devecserben. Közel a negyedére! Természetesen arra törekszünk, arra törekszik a rendőrség, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen a Devecserben élők biztonsága érdekében. Akkor tudunk megnyugodni teljes mértékben, ha még jobb eredményeket érünk el. De szeretném hangsúlyozni: Devecserben a rendőrség minden bűnözővel szemben megvédi az emberek életét, vagyonát, a közrendet és közbiztonságot!

Van-e már a kormánynak reorganizációs terve a húsüzemek számára?

LENGYEL SZILVIA (LMP): – Államtitkár úr! Bár 2010 óta a Fidesz-kormány egy fokkal többet tett a húságazatért, mint elődje, de azt látjuk, hogy továbbra is ötlettelenül áll a magyar húsipar strukturális válsága előtt. Az egy fokkal több még mindig túl kevés azok számára, akiknek a megélhetése függött az ágazattól, hiszen továbbra sem megoldott a kapuvári húsüzem működése, sem pedig a többi csőd közeli húsfeldolgozó hosszabb távú gazdasági és piaci stabilitása.

– Államtitkár úr! A kormány elmúlt három évét tűzoltásként lehetne a legjobban leírni. Az átmeneti segítséget jelentő állami pénzzel négyből három húsüzem elkerülte ugyan az összeomlást, azonban a szaktárca ezen túl inkább a pótcselekvést választotta. Probléma az ágazat számára, hogy a jövő évtől bevezetett áfacsökkentés csak a sertéshúsra vonatkozik majd, sem az abból készült termékeket, sem a baromfitermékeket nem érinti. Hiányzik a termelők szövetkezésének ösztönzésétől a gazdák feldolgozóipari tulajdonlásának támogatásáig sok minden: hiányzik az élelmiszer-ipari stratégia, a szakértelem, a szigorú ellenőrzés, valamint a feketegazdaság elleni eredményes harc. A közelmúltban kiderült, hogy az adóhatóság sem áll a feladata magaslatán: hatalmas ellenőrzési lyukak vannak a feketézők körében.

– Államtitkár úr! Összességében ötlettelenség jellemezte tehát a Fidesz-kormányt a húsipari munkahelyek megmentése területén. Ez nagyon nagy luxus, mert ha odalesz a húsfeldolgozásunk is, a magyar mezőgazdaság egyet fog jelenteni a gabonatermeléssel és a gabonaexporttal. Ezért is  kérdezem:

 Van-e már önöknek reális reorganizációs terve a húsipar számára, vagy abban bíznak, hogy a keleti piac majd megoldja a problémákat, és nem kell az alapvető szerkezeti és szervezeti válsággal foglalkozniuk?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! 2010-től mind a kormány, mind pedig a minisztérium azon fáradozott, fáradozik, hogy azt a húsipart is, amelyet az előző kormányok káoszba és adósságba kergettek, teljes mértékben rendbe tegyük.Nem tudom mennyire van tisztában azokkal az adósságszámokkal, amelyek felhalmozódtak a kormányváltás előtt. Kapuvárt például 4,5 milliárd forinttal sikerült felszámolásba vinni, de nagyon jelentős volt Pápa tartozása, és nem volt véletlen az sem, hogy a nagy múltú Gyulai Húskombinát szintén felszámolásba, végelszámolásba jutott. Azt gondolom, a kormánynak azok az intézkedései, amelyek arra irányultak, hogy az önkormányzatokat tulajdonosként behozza ebbe a rendszerbe, illetőleg az önkormányzatoknak lehetőséget biztosítson, hogy ezeket az üzemeket átvegyék és működtessék, mindenképpen olyan reorganizációja, újraszervezése az iparnak, ami követendő példa és minta.

– Tisztelt Képviselő Asszony! Meg kell kérdezni Gyulán a polgármester urat, az általuk létrehozott cég ugyanis remekül működteti a nagy múltú üzemet, a múlt hónapban már nyereséget hoztak létre. Ugyanez mondható el a kaposvári Kométáról. Pápán viszont a kormány szintén tűzoltást tudott végezni: az előző kormány által ránk hagyott több milliárd forintos követelés tekintetében közel 850 millió forintot fizettünk ki a kistermelőknek és beszállítóknak.

 - Tisztelt Képviselő Asszony! A piacra jutás segítése érdekében 27 százalékról 5 százalékra csökkentettük az áfát, és a diszkriminatív árképzés bevezetése is azoknak a fontos intézkedéseknek a  részét képezték, amelyek a húsipar megmentése irányába hatottak.

 Hogyan szolgálja az új számlakép törvény a fogyasztók tájékoztatásának egységesítését és egyszerüsítését?

BORBÉLY LÉNÁRD (Fidesz): – Államtitkár úr! Mindannyian tapasztalhattuk, hogy Magyarországon a különböző fogyasztók, a különböző szolgáltatócégek különbözőféleképpen küldik ki a számláikat, melyek sokszor még az átlagosnál fokozottabb érdeklődéssel bíró állampolgár részére is érthetetlenek. A tájékoztatás bonyolultságán túl azonban akadtak további problémák is. A rezsicsökkentéssel párhuzamosan a fogyasztók tisztességes tájékoztatása érdekében egy úgynevezett rezsibox került előírásra a szolgáltatók számára, a jogalkotók jóhiszeműsége miatt azonban a korábbi szabályozás nem határozott meg pontos méretet, betűtípust vagy egyéb formai követelményeket, amit a szolgáltatók rendszerint ki is játszottak: olyan eset is előfordult, hogy kettes betűméretet használva tüntették fel a rezsicsökkentés mértékét.

 – Mivel az ehhez hasonló esetek tucatjai kerültek napvilágra, így  törvény fogja egyértelműen meghatározni a kibocsátásra kerülő számla formai és tartalmi követelményeit egyaránt. Szomorúnak tartom ezzel egyidejűleg, hogy ma Magyarországon egy ilyen jellegű problémát törvénybe kell iktatni, de úgy látszik, hogy más módja nincsen a korrekt tájékoztatás előírásának. Úgy gondolom, kötelességünk azon cél eléréséért küzdeni, hogy minden magyar fogyasztó tisztességes módon legyen tájékoztatva az általa kifizetett szolgáltatásokról, az egységes közszolgáltatói számlaképről szóló törvényjavaslat ennek stabil alapját fogja képezni.

• Az új számlaképrendszer januári bevezetését követően mennyire fog majd egyszerűsödni és közérthetőbbé válni a fogyasztók tájékoztatása?
• Milyen főbb tartalmi és formai változásokkal kell hogy tisztában legyenek a magyar háztartások?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Elöljáróban engedje meg az egész, számlaképpel kapcsolatos, esetenként ingerült hangú sajtópolémia kapcsán leszögezni, hogy a számla alapvetően két célt szolgál: az egyik az, hogy a szolgáltatók szolgáltatóként viselkedjenek és ne hatóságként, a másik pedig az, hogy aki igénybe veszi, az pontosan tisztában legyen azzal, hogy miért mit kell hogy fizessen, és ennek kapcsán a fogyasztóvédelmi lehetőségei és igényei megnyíljanak.

 – Képviselő úr! A lakosság korrekt tájékoztatása a fogyasztóvédelem alapvető eszköze. Korábban is, 2013 februárjában már egységes számlaképet vezetett be a minisztérium a villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltatásban, azonban a rezsicsökkentés megkezdése óta a fogyasztók számára is kiemelt jelentőségű lett a számlák információtartalma és megjelenése. A számszerű hatások megismertetése érdekében egyre több felhasználó részletekbe menően értelmezi a számlát, és az emberek elkezdtek jobban  odafigyelni, hogy mit miért fizetnek. A témát övező fokozott társadalmi érdeklődés a megtett rezsicsökkentési lépések kedvező fogadtatását igazolta vissza. Az egységes közszolgáltatói számlaképről szóló törvénybe foglalt szabályok kialakítása a kormányzati szándékkal összhangban és a számtalan fogyasztói megkereséssel összhangban történt. Eddig a kibocsátott számlák formailag és tartalmilag különböztek egymástól, most ezt egységesítettük. Az új egységes számlákat a fogyasztók könnyebben értelmezhetik, és határozottabban léphetnek fel jogaik érvényesítése érdekében.

Meddig szennyezhet még a Tatai Környezetvédelmi Zrt.?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (Független): – Államtitkár úr! Többször beszéltünk már itt a Házban is a Tatai Környezetvédelmi Zrt. almásfüzitői tevékenységéről. De mi történik Almásfüzitőn? Az engedély szerint biológiailag bontható hulladékok hasznosítás útján történő ártalmatlanítása. Közben itt olyan anyagokat hordanak oda az engedély szerint, amit nem lehet biológiai úton ártalmatlanítani, és szerintem a hulladéktörvény szerint a hígítást, a keverést mind tiltják, és nem lehet ilyesmire engedélyt adni. A vörösiszap-tározót le kell takarni, rekultiválni, pormentesíteni kell, hiszen nagyon megkeseríti a környéken élők életét, ebben egyetértünk. De nem lehet újabb veszélyforrásokat odahordani, és nem lehet pancsolni a veszélyes hulladékokkal a Dunától 15 méterre, ez óriási felelőtlenség!

– Államtitkár úr! A legújabb fejlemény az, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a Tatai Környezetvédelmi Zrt. uniós jogot sértő hulladékkezelési gyakorlata miatt. Kérdezem:

• Felülvizsgálják-e ezután az álláspontjukat?
• Tervezik-e az új fejlemények fényében felülvizsgálni a cég engedélyeit?
• Mi indokolja azt, hogy egyedi határértékek vannak, amikor ez világszerte elfogadott és ajánlott technológia?
• Nem gondolják-e azt, hogy veszélyezteti ez az egész tevékenység Almásfüzitő, Dunaalmás, Neszmély, Süttő, Lábatlan, Nyergesújfalu, Tát, Esztergom - és sorolhatnám - települések ivóvízbázisát?
• Mit fognak tenni akkor, ha ez a cég az uniós szabályok miatt kénytelen lesz onnan levonulni, lesz-e valami milliárdos pénzügyi biztosíték arra, hogy ne az adófizetőknek kelljen majd ezt a szennyezőforrást felszámolni?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértettek -  többek között  - az ön, vélekedésével is. Ha időgépem lenne, és visszamennék a múltba, és alkalmam lenne megakadályozni, biztos, hogy nem engedélyeztetném és nem járulnék hozzá ahhoz, hogy az almásfüzitői vörösiszap-tárolót a Duna partjára tegyék. Mellesleg megjegyzem: 7 méter mélységben ott van az az agyagréteg, amely a lefelé szivárgást megakadályozza a tudomány mai állása szerint is. Ezzel együtt: a vörösiszap-tárolóból azok az anyagok, amelyeket a Tatai Zrt. odatett, nem jelentek, jelennek meg a mérőkutakban. A vörösiszapban található anyagok igen, de az az anyag, ami méterekkel fölötte lerakásra került, az nem.

– Képviselő úr! Én roppantul örülök annak, hogy az Európai Unió nem kötelességszegést indított, hanem még az előtte lévő lépésben vagyunk: január végéig kell válaszolnunk az újabb felvetéseire. Megnéztem az idevonatkozó jogszabályokat: az Európai Uniónak nincsen irányelve, nincsen semmifajta jogi anyaga, dokumentuma a komposztálás tekintetében. A Tatai Zrt. azt a trükköt használta, hogy az EU nem szabályozza a komposztálást, ugyanakkor ezek az anyagok, amelyeket odaszállít, a magyar törvények és rendeletek értelmében nem komposztálható anyagoknak minősülnek. De nem is a komposztálásra kértek engedélyt, hanem az IPPC-engedélyük szerint hulladékok aerobiológiai kezelésével történő lerakására. Innentől kezdve az Európai Unió ezt az ügyet, ha bíróság elé viszi, bizony komoly vita lesz.

A kormányzat miért nem tarja be az általa hozott munkaügyi és adójogszabályokat?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! A közszolgák sokfajta panasszal állhatnának elő, mondhatnák azt is, hogy négy éve egyetlenegy fillérrel nem változik a köztisztviselői illetményalap, van ami volt: 38 650 forint. De most nem ezt, hanem azt a részét közelítem meg, amelyet a média is felkapott az elmúlt napokban. Nevezetesen azt, hogy az állam nem tartja be még a maga által elfogadott munkaügyi és adójogszabályokat sem. Saját alkalmazottjait sem becsüli annyira, hogy a törvényeket és jogszabályokat betartsa. Ellehetetleníti őket. Egy munkahelyváltás kapcsán például, amikor nem készülnek el azok a munkaügyi igazolások, amelyek az utolsó munkanapon átadásra kell hogy kerüljenek, az jogsértő magatartás, és ilyenre vannak példák. Hetekig nincs adott esetben kinevezés emiatt, sőt ettől súlyosabb problémák is vannak. Nyilván utólagosan papírozzák mindezeket, visszadátumozzák. A vállalkozások ezért, mert ha ilyen típusú folyamatok zajlanak a kereteik, kezeik között, akkor kőkeményen bírságolják a NAV, a munkaügyi felügyelőség emberei.

– Államtitkár úr! Az állam viszont, nem tartja be a saját szabályait sem. Önöket semmilyen konzekvencia nem érinti ennek kapcsán. Súlyosabb esetben még odáig is el lehet jutni, hogy elmaradnak a bejelentések és ezért fizetést sem kapnak az emberek. Konkrét választ kérek:

• Hol van az a fajta példamutatás, aminek lenni kell?
• Miért nem tartják be a jogszabályokat?
• Hogyan várhatják el másoktól, hogy betartsák?
• A számonkérések hol maradnak?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindjárt az elején az elején szeretném azt az általános megjegyzését visszautasítani. Az állam a saját foglalkoztatottjait, a közszolgálati rendszerben dolgozókat is megbecsüli, meg is fogja becsülni, és már jó néhány intézkedés történt is ennek érdekében az elmúlt időszakban. A munkáltatói igazolások késedelmes kiállítása tárgyában felhívnám a figyelmét arra, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyértelműen rögzíti az igazolás kiadásának határidejét, legkésőbb 15 napban. Emellett a közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállalók esetében a munka törvénykönyve ennél szigorúbb, 5 napos határidőt ír elő. Az igazolások kiadása mindkét esetben a munkáltató törvényen alapuló kötelessége, amelynek a törvényi határidőn belül köteles eleget tenni. A Magyar Államkincstár gyakorlatára vonatkozóan erre tekintettel kiemelhető: a munkaviszonyok hóközi keletkezéséhez, valamint megszűnéséhez kapcsolódó teendőket a munkáltató jelzése alapján soron kívül végzi. Ugyanakkor hiányos megküldés esetén a hiánypótlás megtörténtéig késedelmet szenvedhet az iratok előállítása. Nem kizárt egyébként, hogy egyedi esetekben előfordul az igazolás késedelmes kiállítása alaki hiányosságok miatt, a jogszabály végrehajtása azonban a mi tapasztalataink alapján ez összességében nem jelent problémát a gyakorlatban.

Főhajtásért elzárás?

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Államtitkár úr! Miközben embereket félholtra verő bűnözők hagyhatják el a rendőrséget néhány óra után, egy politikai alapon hozott jogszabály alapján akár le is csukhatnak valakit, ha olyan ruhában van, ami valakiknek nem tetszik. Rázsó Ferenc gárdista 2012. október 23-án Nagykanizsán, az ’56-os emlékkertben megtartott városi hivatalos megemlékezést követően, azok után, hogy a műsorközlő a résztvevőket az esemény lezárásaként egy művelődési házba invitálta az ünnepi műsor megtekintésére, fejet hajtott az ’56-os hősök emlékművénél. Erre számtalan tanú van, köztük jómagam is, akik igazoljuk, hogy Rázsó Ferenc egyedül, tehát nem zárt alakzatban, a hivatalos rendezvény után, tehát nem nagy nyilvánosság előtt, és nem feloszlatott egyesület tagjaként, hanem magánemberként követte el ezt a szörnyű tettét.

 – A rendőrség igazoltatta a gárdistát, mivel annak ruháján rajta volt az oroszlános jelkép, így a hatóság szerint ez kimeríti a feloszlatott egyesület tevékenységében való részvételt. A Nagykanizsai Járásbíróság végzése szerint Rázsó Ferenc büntetést érdemel, amiért oroszlános mellényben koszorúzott, ezért őt 40 ezer forint pénzbírságra ítélte. Az egyébként nyugdíjas gárdista ezt az összeget nem fizette be, valamint közmunkán sem dolgozta le a nyilvánvalóan politikai hátterű büntetést, így jogorvoslati lehetőség nélkül a bíróság nyolc nap szabálysértési elzárásra ítélte a férfit: behívóját már megkapta, a karácsonyt rács mögött fogja tölteni.

– Rázsó Ferencet már ötödik alkalommal büntették meg ruházata miatt. Korábban már fizetett bírságot, és közmunkán is megjelent, ám mára úgy döntött, hogy ha börtönbe kell menni az oroszlános mellény miatt, hát legyen.  Itt jegyzem meg, hogy egy korábbi bírósági tárgyalásán egy bolhapiacon vásárolt munkásőr-egyenruhában jelent meg, az érdekes módon nem zavart senkit. Talán nem véletlenül.

– Államtitkár úr! Úgy tűnik, hogy itt a tolvajokat, a közbiztonságot komolyan veszélyeztető csoportokat hoznak egy büntetőjogi kategóriába a rendet és nyugalmat kívánó és ennek érdekében tenni akaró állampolgárokkal. Sőt, az előbbiek, vagyis a bűnözők még előnyt is élveznek velük szemben, hiszen sokszor megtörténik, hogy gaztevőket engednek idejekorán szabadon! Kérdezem:

• Készülnek-e jogszabályt kiadni az állampolgárok közterületen érvényes dresszkódjával kapcsolatban?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tisztelt Ház! A 2012. évi II. törvényünk 174. § c) pontja szerint, aki nyilvános rendezvényen a bíróság által feloszlatott egyesület egyenruháját vagy formaruháját viseli, továbbá aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről annak jellegzetes tulajdonságai miatt bíróság által feloszlatott egyesület egyenruhája, formaruhája ismerhető fel, szabálysértést követ el. Egyértelmű tehát, hogy senki nem hordhat olyan ruhát, amely egy feloszlatott egyesületnek akár csak emlékeztet az egyenruhájára. Akiről ön beszél, akit nyugdíjas gárdistának nevez -  tehát ön is elismeri, hogy igazából gárdista -  gárdaegyenruhát hord, csak nem olyat, hanem egy picit másfajtát, és már nem először, hanem ötödszörre, direkt provokatív szándékkal. Nem az volt az elsődleges szándéka, hogy bárki előtt fejet hajtson egy nemzeti ünnepen - ami nagyon helyesen lenne, és nyilván tegyük meg minél többen is, ezt a részét nyilvánvalóan mindenki elismeri, ha ezt teszi -, hanem direkt felvett egy ilyesfajta gárdaruhára hasonlító ruhát, hogy ezzel provokálja a közvéleményt, először, másodszor, harmadszor, negyedszer és most már ötödször is. Azért veszi föl, szándékoltan, mert tudja, hogy ez igazából szabálysértés, tudja, hogy ezt a törvény tiltja, azért hogy ezzel provokálja a hatóságokat. Kipróbálta már a pénzbüntetést, kipróbálta a közmunkát, és most ki akarja próbálni, úgy látszik, a szabadságelvonás büntetést is. Ezzel nyilván magából csinál mártírt.

– Képviselő Úr! Azt kérem önöktől, hogy emlékezzünk meg a nemzeti ünnepeinken is meg azon kívül is a nemzeti hőseinkről, de ezt ne egy jogilag tiltott egyenruhában tegyük meg! Egyértelmű a törvénynek az ilyesfajta rendelkezése. A független bíróság döntött úgy, hogy ezt a szervezetet feloszlatja, éppen ezért, aki ennek a bármiféle hasonló egyenruhájában jelenik meg, annak számolnia kell - nagyon helyesen - ezekkel a törvényi szankciókkal. Úgyhogy ismét arra kérem önöket, fehér ingben vagy öltönyben vagy pulóverben, de gárdaegyenruha nélkül emlékezzünk meg a nemzeti hőseinkről!