„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbb, október végi szónoklataikból szolidan stilizálva- udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallózunk.

Hátrahagyott oktatás, azaz hogyan fosztják meg gyermekeinket a tudáshoz való jogtól?

KISS LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! Pedagóguskollégáim és a szülők is megrémültek, amikor a Fidesz-kormány kijelentette, hogy újra felesleges álreformok sorát kívánják bevezeti az oktatásban. Az a kép, amely kirajzolódik az önök terveiből, és amely a költségvetésből is kitűnik, siralmas. Önök kormányzásuk alatt megtettek mindent annak érdekében, hogy csökkentsék az oktatáshoz való hozzáférés esélyét. Kezdték azzal, hogy csökkentették a tankötelezettség korhatárát; folytatták a tankönyvkáosz előidézésével. Az oktatás nyakára ültettek egy működésképtelen vízfejet, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot, amely az önök jóvoltából már amúgy is berendezkedő zűrzavart a közoktatásban csak tovább növelte.

– Újabb tervük a gimnáziumi férőhelyek számának csökkentése, és ennek következtében az iskolarendszer olyan átalakítása, amely egyfajta kasztrendszert fogmegjeleníteni. Gyakorlatilag mindenfajta társadalmi mobilitást ellehetetlenítenek. A tervezett csökkentést azonban semmilyen érvük nem támasztja alá. A gimnáziumainkban jelen pillanatban hat-hétszeres a túljelentkezés. Évente 74-78 ezer nappali tagozatos gimnazista és szakközépiskolás érettségizik, ezek közül 56-68 ezer tovább is tanul. Tehát érezhetően jelentős tömegeknek, jelentős középiskolás tömegeknek az a szándékuk, hogy továbbtanuljanak egyetemen és főiskolán. Tőlük szándékoznak önök megfosztani ezt az esélyt. Az a céljuk, hogy munkavállalásra és továbbtanulásra alkalmatlan fiatalokat tanítsanak, neveljenek ki.

– Azzal, hogy csökkenteni fogják a gimnáziumi férőhelyek számát, vélhetően csökkenni fog a felsőoktatási intézményeket végzettek száma is. Azzal próbálnak takarózni, hogy fejlesztik a szakképzést. Eközben azonban a valóság nem ez. Sosem látott mértékben csökkentették az elméleti órák számát a szakképzésben, növelték a zűrzavart, a jogszabályokat, az iskolák fenntartói környezetét is folyamatosan változtatják, és ahogy most kitűnik, változtatni is fogják.

– Ez a szakképzés reformja?

– Hova vezet ez?

– Hova vezet az, hogy a felsőoktatásba integrált felsőfokú szakképzést elvégzők száma is csökkenni fog?

– Miért hagyja, hogy a költségvetéssel szétverjenek egy 25 éve jól működő rendszert?

– Miért kell egy egész korosztálynak félni, hogy nem tud továbbtanulni?

– Miért kell útszélen hagyni egy generációt?

– Nem gondolják, hogy ezzel a lépésükkel csak tovább növelik a külföldre menekülő fiatalok számát?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Tudja, az oktatásért az aggódó szavakat kevesen tudják hitelesen venni attól az MSZP-től, amely kormányzása idején bezárta a vidéki kisiskolákat. Attól az MSZP-től, amely tandíjat akart bevezetni a felsőoktatásban, és ebben csak egy népszavazás akadályozta meg. Attól az MSZP-től, amely egyhavi bért vett el minden magyar pedagógustól. És most ez az MSZP aggódik az oktatás helyzetéért és a felsőoktatás helyzetéért!

– Képviselő Úr! Magyarországon a magyar állam mindenki számára biztosítja az ingyenes tanulás lehetőségét. Az általános iskolákban is, a középiskolákban is, és aki bekerül az egyetemekre, azok számára állami ösztöndíjjal a felsőoktatásban is. Aki tanulni akar Magyarországon, és nyilván megvannak a képességei arra, hogy mondjuk, egyetemre vagy gimnáziumba menjen, annak a lehetőségei megvannak.

– Képviselő Úr! Ön tankönyvkáoszról beszél, miközben ön is nagyon jól tudja, hogy a hibaszázaléka a különböző tankönyvkiszállításoknak 0,25 százalék alatti volt, és ezek is abból eredtek, hogy bizonyos magán-tankönyvelőállító nyomdák, kiadók nem küldték el időben a tankönyveket. Éppen ezért tankönyvkáoszról beszélni, azt hiszem, felelőtlenség, hiszen nemcsak hogy jól sikerült időben kiszállítani a tankönyveket, hanem abból a forgalmi eredményből, amit a Kello produkált, az iskolai könyvtárakat tudjuk megerősíteni több mint 100 millió forinttal. Nem beszélve arról, hogy nekünk sikerült valamit helyrehozni abból, sőt talán jobbá is tenni azt a rendszert, amit önök korábban kialakítottak.

– Képviselő Úr! Volt egy nemzeti, állami tulajdonban levő tankönyvkiadó 150 éven keresztül Magyarországon. A szocialisták annyit tettek hozzá a tankönyvellátáshoz, hogy egy 150 éve állami tulajdonban levő kiadót privatizáltak, magánkézbe adták, hogy profitot termeljen és ne a diákoknak legyen jó, hanem annak a pár tulajdonosnak legyen jó, aki abból a hasznot le tudja fölözni. Ebben az évben másfél milliárd forintot tudtunk spórolni mind az adófizetőknek, mind a családoknak azáltal, hogy letörtük ezeket a tankönyvárakat. 650-700 ezer gyerek pedig teljesen ingyenesen kapta meg a tankönyveket. Számuk a jövő évi költségvetésben tovább fog nőni, ott van már a fedezete. Felmenő rendszerben már a harmadik osztályosok is ingyen juthatnak a tankönyveikhez.

– Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy minden nagyon szép volt, minden nagyon jó volt, és 2010-ben mindennel meg lehettünk elégedve. Ha ön elolvasta volna azokat a jelentéseket, amelyeket 2009-ben vagy 2012-ben publikáltak, akkor úgy gondolná, hogy lehet, hogy akik tankönyvet beszállítottak, azoknak jó volt, de azoknak a helyzetén viszont, akik azokban az iskolákban tanultak diákként, bizony volt mit javítani. Ezért kellett hozzányúlni. Ezért kellett egységes fenntartó alá, ennek a védőernyője alá bevonni az összes iskolát. Ez a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelyik a jövő évben további költségkeretekkel gazdálkodhat.

– Képviselő Úr! Önök szeretik azt mondani, hogy csökken a felsőoktatásban és a köznevelés teljes rendszerében az állami támogatás mértéke. Nem tudom, hogy ezeket hogyan számolták ki, kakaóbiztos számológéppel vagy nem kakaóbiztos számológéppel, de az biztos, hogy a KLIK esetében az iskolák részére plusz 50 milliárd forint szerepel a költségvetésben, a köznevelésnek a középiskolai részére 196 milliárd helyett 209 milliárd forint tehát plusz 13 milliárd forint szerepel. Az biztos, hogy a pedagógusok további béremelése, ami messze-messze az inflációt felülmúló mértékű lesz a jövő évben is, biztosított a következő évi költségvetésben 38 milliárd forint erejéig.

– Képviselő Úr! Szintén szeretnek önök azzal is riogatni, hogy a következő évi költségvetésből kiolvasható a gimnáziumi férőhelyek számának radikális csökkentése. Nos, ahogy az előző évben, úgy ebben az évben sem olvasható ki semmi ilyen. Magyarországon az kerülhet gimnáziumba, akinek a megfelelő szándéka megvan, hogy gimnáziumba menjen, illetve a bemeneti követelményeket teljesíti.

+

KISS LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Köszönöm a nagylelkűséget. Nemcsak engem nem győzött meg, hanem nem győzte meg azokat a pedagógusokat sem, akik önök ellen tüntetnek. Nem győzte meg a karzaton ülő fiatalokat sem, akiktől önök el fogják venni a lehetőséget, hogy tanuljanak. Nem győzi meg ez a válasz, ahogy az önök oktatáspolitikája sem az embereket. A bolygón nincs olyan ország az elmúlt öt vagy tíz évben, ahol csökkent volna a tankötelezettség, csak Magyarországon. Ebben az országban akkora szegénység van, hogy gyermekek éheznek a választókörzetemben, Óbudán is.

– Tavalyelőtt csak azért nem volt káosz a tankönyvpiacban, mert a rendszer annyira rossz volt, hogy még visszajelezni sem tudtak a tanárok az önök által biztosított elektronikus rendszerben. A KLIK, amelyet önök dicsérnek, annyira rosszul működik, hogy az önök által elvégzett átvilágítást is titkosítani kellett. Ma sem tudjuk, hogy mi van benne.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 112 igen szavazattal, 47 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Mi történt az egymillió új munkahely ígéretével, és mikor fog a kormány a közmunkával való statisztikai kozmetikázás helyett értékteremtő és stabil munkahelyeket létrehozni?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár Úr! Amikor a Fidesz 2010-ben kétharmados választási győzelmet aratott, azzal került előtérbe, hogy meghirdette az egymillió új munkahely programját, és hozzátették a választási programban azt is, hogy az egymillió új munkahelyet a vállalkozások fogják Magyarországon megteremteni. Erre a csodára várunk immár négy és fél éve, ugyanis csoda lett volna, ha ilyen megszorító gazdaságpolitika mellett a vállalkozások elkezdenek munkahelyet teremteni Magyarországon. Ehhez képest annak voltunk a tanúi, hogy a magyar vállalkozások egyre inkább elsorvadnak, a túladóztatott gazdaságban elképesztő méreteket ölt a feketegazdaság, egyre nagyobb az elkerülés aránya az adózásban, egyre nagyobbak az adók maguk, európai uniós és világrekordot jelent például a kimagasló 27 százalékos áfakulcs. Nem kis részben ennek köszönhetően a magyar versenyszférában sajnos foglalkoztatás bővülése.

– Érdekes azt is megnézni, hogy a kormány hogyan kozmetikázza az egyre drágább és egyre több közmunkással a foglalkoztatási adatokat. Április folyamán, még közvetlenül a választások hónapjában volt 211 ezer közmunkása Magyarországnak. Nagyon jól néztek ki a foglalkoztatási adatok, mármint legalábbis a korábbi néhány hónaphoz képest. Májusban azonban már lecsökkent ez 98 ezer főre, 113 ezer ember megszűnt közmunkás lenni egyik hónapról a másikra. Persze vége volt a választásoknak, valamit tenni kellett, elküldték ezeket az embereket, hogy ne kelljen nekik fizetni.

– Államtitkár Úr! Azt láthatjuk, hogy Magyarországon sajnos nincs elegendő számú munkahely. Jelenleg 600 ezer magyar ember külföldön kénytelen dolgozni, mert önök olyan gazdaságpolitikát folytatnak szocialista elődeikkel együtt, hogy nem képesek az emberek maguknak itthon munkát találni, nem képesek biztosítani a megélhetésüket. Különösen súlyos helyzetben vannak a fiatalok, negyede munkanélküli e korosztálynak. Az 55 évnél idősebbeknél pedig úgy néz ki a foglalkoztatottság alakulása, hogy 10 emberből mindössze 4-nek van munkahelye.

– Hát miről beszélnek önök, amikor azt állítják, hogy jól áll az ország, hogy a gazdaság dübörög, amikor elmenekült 600 ezer magyar bizonyítványt állított ki önökről? 

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A tények: Magyarországon több mint 10 hónapja 4 millió fölött van a foglalkoztatotti létszám. Huszonkét éve nem volt erre példa! Magyarországon több mint 10 hónapja 10 százalék alá csökkent, a legutóbbi két adat alapján 8 százalék alá csökkent a munkanélküliségi ráta. Az egész Európai Unióban a legnagyobb csökkenést Magyarország tudta az elmúlt időszakban elérni. 2010-ben Magyarországon 3 millió 750 ezer ember dolgozott áprilisban a kormányváltáskor; 2014 őszén 4 millió 180 ezer. A két számot ha kivonom egymásból, akkor több 430 ezer új munkahelyről beszélünk. Ha időarányosan vennénk, akkor azt mondanánk, hogy nem állunk rosszul a 2020-ra ígért egymillió új munkahely tekintetében. Rendszeresen ér az a vád bennünket, hogy igen ám, de a közfoglalkoztatás meg a migráció. Akkor megint szeretném néhány tényadatra fölhívni a figyelmet. 2010 tavasza óta 100 ezerrel nőtt a közfoglalkoztatottak száma, és 50 ezerrel a vendégmunkások száma. Magyarul, ez azt jelenti, ha 430 ezerből kivonom a 150 ezret, hogy több mint 300 ezer munkahely a versenyszférában jött létre. Ami még fontosabb, hogy az elmúlt egy évben - és figyelje meg a KSH adatait - a versenyszféra növekedése közel 200 ezer fő. És itt van a lényeg, ez a legfontosabb!

– Képviselő Úr! Persze lehetett volna a magyar kormánynak annak idején, 2010-ben úgy dönteni, hogy nem várjuk meg a válságból kijövő időszakot, segélyben tartunk néhány százezer embert, és majd ha a gazdaság megélénkül, akkor rácsatlakozva próbáljuk a munkaügyi rendszerből az embereket kiközvetíteni. Nem ezt az utat választottuk. Azt mondtuk, hogy amíg a gazdaság nem képes megfelelő mértékben munkahelyeket létesíteni, addig a közfoglalkoztatáson keresztül próbáljunk lehetőséget biztosítani, és ne szorítsuk a segélybe az embereket. Ennek köszönhető az, hogy most ott tartunk a foglalkoztatás ügyében, ahol tartunk, úgyhogy ezeket az adatokat érdemes megbecsülni.

– Hogy magától jött ez? Hadd soroljak föl néhány dolgot! „Első munkahely” garanciaprogram pályakezdő fiataloknál, 16 ezren dolgoznak most is benne. Diákmunka keretében 24 ezren dolgoztak a nyáron. Fiatalok vállalkozóvá válását segítjük: 1500 fiatalnak adunk munkát. A kkv-szektor munkahelyteremtő pályázatán keresztül csak az NGM támogatásával több mint 24 ezer új munkahely jött létre az elmúlt négy évben. Lehet azt mondani, hogy nem csináltunk semmit, de azt gondolom, hogy ezek a tényadatok magukért beszélnek.

– Képviselő Úr Amiről ön beszél, hogy a közfoglalkoztatás adott esetben veszélyeket is rejt - idézőjelben mondva –, hogy a versenyszférában nem találnak esetleg megfelelő számban munkaerőt, ez valós probléma lehet; ezért kell nekünk tenni, és ezért készülünk a következő időszakban arra, hogy a közfoglalkoztatásból a versenyszférába való kijutás lehetőségét mind hazai, mind uniós forrásokkal és mind a megfelelő jogszabályi környezet biztosításával fogjuk az elkövetkező időszakban támogatni.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár Úr! Ön csúnyán félrevezeti a közvéleményt. 600 ezer magyar ember dolgozik Nyugat-Európában. Szinte mindenki ismer olyan családot, olyan embert, akinek külföldön dolgoznak különböző családtagjai. És ha belegondolunk abba, hogy mi folyik itt, ebben az országban, akkor nem is csodálkozhatunk azon, hogy elmenekülnek az emberek. Önök egész egyszerűen élhetetlen országot teremtettek, munkalehetőség híján élhetetlen életkörülményeket, ami elől lábbal szavazva menekülnek el az emberek. Ez a gazdaságpolitika, államtitkár úr, ön is tudja, szemfényvesztésen alapul, és ilyen módon nem folytatható.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 25 nem ellenében, 4 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Milyen pozitív változások várhatóak a vasúti közlekedésben a 2014-2020 között megvalósuló, integrált közlekedésfejlesztési operatív program eredményeként?

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár Úr! A vasút számos embernek jelenti a napi munkába járás, oktatási intézményekbe jutás eszközét, ezért különösen fontos, hogy Magyarország vasúti hálózata megfelelő kapacitással, kiszámíthatóan és megbízhatóan működjön. A korábbi években jelentős vasúti beruházás is megvalósult, valamint jelenleg is folynak vasúti pályafejlesztési, hídrekonstrukciós vagy az utasok kényelmét és kulturált utazási körülményeit szolgáló fejlesztések az ország több pontján is. A 2014-2020-as programozási időszakra készített integrált közlekedésfejlesztési operatív program részletes tervet nyújt a következő hét évben várható, közlekedést érintő beruházásokról.

– Államtitkár Úr! Az Európai Unió jelenlegi költségvetése a közösségi közlekedést részesíti előnyben, aminek az egyik nagy nyertese lehet a vasút. A fejlesztések számos területet érintenek, így a vasúti infrastruktúrát, a motorvonatokat, az utasforgalmi területeket, valamint a vasút jobb, biztonságosabb és kényelmesebb elérését lehetővé tevő P+R parkolókat is. Számos település elővárosi közlekedésében is fejlesztések várhatóak, aminek köszönhetően a főváros és több vidéki nagyváros, valamint agglomerációjuk is jobb helyzetbe kerül a közösségi közlekedés szempontjából. Várhatóan sor kerül olyan modern csomópontok kiépítésére is, amelyek jelentősen csökkenthetik az utazásra fordított időt azzal, hogy optimalizálják az átszállás helyét és idejét. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Az integrált közlekedésfejlesztési operatív program mekkora forrást biztosít vasútfejlesztésre?

– A vasútfejlesztési források mekkora része került felhasználásra az elővárosi közlekedés fejlesztésére?

– Pontosan milyen fejlesztések várhatóak az országos vasúthálózatot érintően?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Magyarország a 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakban közlekedésfejlesztési célokra alapvetően két forrást, az integrált közlekedésfejlesztési operatív programot és az európai hálózatfinanszírozási eszközt veheti igénybe. Magyarország ebből a két programból, az előbbiből, az IKOP-on keresztül mintegy 1215 milliárd forinttal, az utóbbiból pedig mintegy 390 milliárd forinttal rendelkezhet.

– A költségvetési időszak egyik nagy nyertese Magyarországon a vasúti közlekedés lesz: a rendelkezésre álló uniós források akár mintegy háromnegyede a kötött pályás közlekedésben hasznosulhat. Az előzetes tervek szerint a vasúti nagyprojektek mintegy 800 kilométert érintenek, és a korszerűsítések eredményeként a transzeurópai közlekedési hálózat részét képező vasútvonalakon a jelenlegi 80 kilométert sem elérő átlagsebesség jelentősen növekedni fog. A vasútvonalak korszerűsítése számos szakaszt érint majd. Tovább folytatódik a dél-balatoni vasútvonal felújítása a Szántód-Kőröshegy és Balatonszentgyörgy közötti szakaszon. Emellett megvalósul a Budapest-Rákostól Miskolcon át Nyíregyházáig tartó, a Budapest-Kelenföldtől Pusztaszabolcson és Dombóváron át Gyékényesig közlekedő, a Biatorbágy és Tata közötti, a Püspökladány és Debrecen közötti, valamint a Budapest Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér és a Nyugati pályaudvar közötti szakasz, valamint terveink szerint a Kőbánya-Kispest-Lajosmizse-Kecskemét, Rákospalota-Újpest-Veresegyház-Vác vonalszakaszok korszerűsítése is.

– A kormány nagy hangsúlyt fektet az elővárosi közlekedés feltételeinek javítására is, mivel ezeken a vonalakon naponta több tízezren ingáznak otthonuk és munkahelyük, oktatási, egészségügyi és egyéb intézmények között. A sebességkorlátozások felszámolásával és a megállóhelyek körzetébe épített új P+R parkolókkal olyan szolgáltatást kívánunk nyújtani, aminek révén az eddigieknél reményeink szerint jóval többen veszik igénybe a vasút szolgáltatásait.

– A kormányzati tervekben nemcsak a vasúti pálya, hanem a személyszállító járművek, az állomások és egyéb elemek korszerűsítései is megtalálhatóak. A tervek között szerepel a második világháború után újjáépült és egyre rosszabb állapotban lévő Déli összekötő vasúti híd korszerűsítése, a GSM-R vasúti kommunikációs rendszer további, közel 2500 kilométeres szakaszon történő kiépítése. A személyszállító vasúttársaság újabb, akár 300 férőhelyes elővárosi motorvonatokat vásárol, amelyek a legforgalmasabb ceglédi és váci vonalakon emelik majd a szolgáltatás színvonalát. Kérem a képviselő urat, hogy ezeket az egyébként összefoglalt vasúti eredményeket értékelve válaszomat elfogadni szíveskedjék.

+

FÖLDI LÁSZLÓ: – Államtitkár Úr! Köszönöm előremutató válaszát. Nagyon fontos számomra, hogy említette Cegléd városát is. Valóban, Cegléden már 1847-ben volt vasúti közlekedés. Cegléd 70 kilométerre van Budapesttől, és ahogy az elővárosi forgalomban, nagyon nagy jelentősége van ennek, hiszen több ezren utaznak naponta a fővárosba, és a régió fejlődése szempontjából kulcskérdés, hogy milyen módon tudnak utazni az emberek akár az iskolába, akár a munkahelyükre. Az is külön öröm számomra, hogy a központi régió Pest megyei részében is több komoly vasútvonal-fejlesztés lesz, és ez a régió szempontjából kulcskérdés.

– Államtitkár Úr! Köszönöm előremutató válaszát és elfogadom.

Mikorra fog a kisbirtok-nagybirtok arány Magyarországon 80-20 százalékra változni az új földtörvény hatására?

SALLAI R. BENEDEK (LMP): – Államtitkár Úr! A kormányzatnak és a miniszterelnök úrnak több ígérete volt annak irányába, hogy a kisbirtokok arányát a teljes birtokstruktúrában 80 százalékra növeli a nagybirtokokkal szemben, ami 20 százalékban fog megmaradni. Most már látható a földforgalmi törvény gyakorlata. Nagyon sok a negatív tapasztalat, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy a jogalkalmazók szerint, a kormányzat szerint miként valósul meg ez a cél. Jelen pillanatban nem látjuk azokat a garanciákat, amelyek a törvényben elősegítenék azt, hogy a kisbirtokos bármilyen előnyt élvezne egy nagybirtokossal szemben, és azt szeretnénk látni, hogy mi az a kormányzati szándék, mi az a kormányzati eszköz, amivel ezt a célt el kívánják érni.

– Államtitkár Úr!  Jelen pillanatban, ha egy helyben lakó 5 hektáros birtokos szeretne növekedni egy helyben lakó 299 hektáros birtokossal szemben, akkor mindössze az dönti el, hogy kinek van elővásárlási joga, vagy kinek a társtulajdona. Tehát a földforgalmi törvény a leírtak szerint nem szolgálja véleményünk szerint azt a célt, amit a kormány kitűzött. Kérdezem ezért:

– Hogyan valósítja meg a kormány a miniszterelnök úr által többször megígért birtokstruktúra-arányt, ha ezt a jogszabályalkotás egyáltalán nem szolgálta?

– Látnak-e ebben bármilyen eredményt a földforgalmi törvény hatálybalépése óta, vagy kimondhatjuk, hogy a birtokstruktúra továbbra is csak kedvezőtlen irányba halad?

– A földforgalom, az adás-vételek aránya hogyan szolgálja ezt a célt?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Sosem mondtuk, hogy a 80-20 százalék egyik napról a másikra fog elkövetkezni. Hozzátéve, hogy nem örülünk ennek, mert az lenne a legjobb, ha egyik napról a másikra bekövetkezne, de nagyon sok olyan jogszabályi háttér van – illetve tulajdonviszonyok –, amiken azért így, toronyiránt nem lehet átgázolni, hanem valamilyen módon azért ezt szabályozni kell. Az új földforgalmi törvény lehetőséget teremt arra, hogy a külföldiek egyre hátrább szoruljanak a magyar földpiacról.

– Képviselő Úr! Emlékeztetném:  „A földbirtokát a már birtokban lévő földterület nagyságának beszámításával legfeljebb 1200 hektár mértékig szerezhető meg.” Ez a passzus, illetőleg ennek a párja a ’94-es törvényben még 2500 hektárig szólt. Ráadásul abba a 2500 hektárba nem számított bele a saját tulajdon, a szövetkezetnél a tagtárstól bérelt tulajdon, az államtól bérelt tulajdon, és így lehetett a csillagos ég a határ. Ma pedig az 1200 hektárba beleszámít mindez, amit használhat az illető. Hogy lehet betartani ezeket a szabályokat? Egyrészről van egy hatósági eljárási folyamat, ami ezt kontrollálja, másrészről van a földbizottság, aminek szintén lehetősége van arra, hogy abban az esetben, amennyiben úgy gondolja, hogy nem stimmelnek a tulajdonos, illetve a földet megvásárolni kívánó személlyel kapcsolatos adatok, akkor megálljt parancsolhat. Szeretném hangsúlyozni: a birtokmaximum hatósági eljárásban egzakt módon kerül megállapításra, és aki ezt túllépi, annak onnantól kezdve nincs lehetősége újabb földet vásárolni vagy újabb földet művelni.

– Összességében azt tudnám önnek mondani, hogy vannak direkt és indirekt szabályok, amik segítenek abban, hogy a nagybirtok visszaszoruljon, és a családi gazdaságok kerüljenek előtérbe. Direkt szabály a földforgalmi törvény, illetőleg a „földet a gazdáknak” program. Mivel az összes magyarországi termőföld 10 százaléka állami tulajdon, ebből kifolyólag van befolyásoló hatásunk. Itt örömmel szeretném jelenteni önnek, hogy 40 hektár az az átlag, amit a „földet a gazdáknak” programban egy bérlő nyer, ami pedig, azt gondolom, családi gazdasági méret.  Indirekt befolyásoló tényező pedig a területalapú támogatás: 1200 hektár fölött egy fillér se jár, 1037 hektár után is csak még minimális mértékben. Tehát egyrészről átcsoportosítottuk az anyagi forrásokat a nagyvállalkozások irányából a családi vállalkozások irányába, megszüntettük a plafon nélküli, 2500 hektáros birtokmaximumot a korábbi földforgalmi törvényben, leszállítottuk 1200 hektárra és a nagygazdáktól, akik bérelnek állami földet, a kicsik felé csoportosítjuk az állami földeket.

+

SALLAI R. BENEDEK: – Államtitkár Úr! Arra például egyáltalán nem adott választ, hogy önök milyen mérettől, mekkora azonos érdekkörhöz tartozó üzemmérettől tartanak egy gazdaságot nagybirtoknak. Ezek szerint önök 1200 hektárt még kisbirtoknak tartanak, és önök szerint ez még teljesen emészthető. Mindig az állami pályázatokkal jönnek, amelyek nem változtatják a birtokstruktúrát, azok az üzemméret-struktúrát változtathatják, ha éppen nem úgy működne, mint ami a jelen gyakorlatban zajlik. De miután az sem úgy történik, ezért semmilyen hatással nincs arra, hogy a földtulajdon birtoklása hogyan alakuljon át kisebb tulajdonosi háttérrel, kisebb birtokszerkezetre. Tehát teljes mellébeszélésnek tudom csak tartani a válaszát.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont  az államtitkári választ 108 igen szavazattal, 29 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Stabil pénzügyek, tartós gazdasági növekedés a jövő évi költségvetésben!

GALAMBOS DÉNES (Fidesz): – Államtitkár Úr! A 2010-es kormányváltás óta a gazdaságpolitika célja a foglalkoztatás bővítése, a versenyképesség javítása, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés biztosítása, valamint az államadósság csökkentése és a költségvetési hiány 3 százalék alatt tartása. Mindezeket az elmúlt években következetesen teljesítettük, aminek eredményeként a költségvetési és a pénzügyi egyensúly helyreállt. A növekedés újraindítására irányuló törekvések pedig meghozták az elvárt pozitív fordulatot. Az elért eredmények jelentőségét bizonyítja, hogy Magyarország 2013 júniusában kikerült a 2014 óta fennálló túlzottdeficit-eljárás alól. A fegyelmezett fiskális politika, a külső egyensúly jelentős javulása, az állam és a háztartások eladósodottságának mérséklődése mind hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság immár fenntartható növekedési pályára állt, az ország sérülékenysége folyamatosan csökkent. A legfrissebb makrogazdasági adatok arról tanúskodnak, hogy a magyar gazdaság 2013-ban beindult növekedése tovább erősödött a 2014. évben, ezenkívül tartóssá vált egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb növekedési szerkezet, és ebben történt elmozdulás.

–  2014. év egészére 3,2 százalékos GNP-növekedés valószínűsíthető. A növekedést támogatja a rezsicsökkentés, a devizahitelesek tehermentesítése, valamint a foglalkoztatottság bővítése és az ennek érdekében tett intézkedések, amelyeknek köszönhetően ma már nő a magyar emberek elkölthető reáljövedelme. E kedvező hatások a következő évben tovább erősödhetnek, így a háztartások fogyasztási kiadása várhatóan 2,6 százalékkal növekszik. Reményeink szerint a 2015. évtől kezdve az idei évben beindult kedvező folyamatok maradhatnak fenn, amelyek alapján nem túlzás a 2,5 százalékos GDP-növekedés jövőre történő kalkulálása. A kiegyensúlyozott gazdasági növekedés alacsony fogyasztóiár-emelkedéssel párosul, ami kiszámítható gazdasági környezetet teremt a gazdasági szereplők számára. Idén a fogyasztói árak összességében nem nőnek, főként a rezsicsökkentés hatására, és 2015-ben is mérsékelt, 1,8 százalékos inflációra számítunk. Mindezek a folyamatok és adatok megalapozzák az optimizmust, ezért is kérdezem:

– Hogyan segíti elő a jövő évi költségvetés a stabil pénzügyeket és a tartós gazdasági növekedést?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Valóban, a kormány alapvető gazdaságpolitikai célja egy stabil, fenntartható gazdasági növekedés elérése. Azonban, ha visszagondolunk a kormányváltáskori időszakra, nagyon nagy dolognak tartom azt, hogy a 2014. évben már arról beszélünk, hogy a növekedési eredményeket megvizsgálva az Európai Unió élmezőnyéhez tartozunk, hiszen a második negyedévi teljesítményünk alapján az első helyen, a harmadik negyedévi teljesítményünk alapján pedig a harmadik helyen állunk. Nagyon komoly döntéseket kellett hozni a kormánynak és az Országgyűlésnek ahhoz, hogy ezt az eredményt el tudjuk érni. Való igaz, hogy a következő évre is egy megfontolt, ugyanakkor kiemelkedő növekedési eredményt várunk el, hiszen a költségvetés 2,5 százalékban határozza meg a GDP elvárt növekedését. Reményeink szerint a gazdaság jobb teljesítményével ez nagyobb százalékú is lehet.

– A gazdasági növekedéssel együtt nagyon fontos, hogy munkahelyeket tudjunk teremteni, és fontos, hogy a keresletet bővíteni tudjuk, hiszen ez visszahat a gazdasági növekedésre, a termelékenységre, a több érték létrehozására. A munkahelyteremtést csak úgy tudjuk elérni, ha a vállalkozásokat érdemben tudjuk segíteni, támogatni a fejlesztéseik megvalósításában, a piacra jutási elképzeléseik végrehajtásában. Ezért nagyon fontos, hogy végre elindul a 2014-2020-as európai uniós támogatások felhasználása, amelynek 60 százaléka a gazdaságot fogja szolgálni, alapvetően a munkahelyek megtartását és a munkahelyek teremtését.

– De ugyanilyen fontos a kereslet bővítése, mert keresletet azzal is lehet bővíteni, ha több ember dolgozik, több embernek van jövedelme, de önmagában is a keresetek növelésével, annak nagyobb értékével még nagyobb termelést, gazdasági növekedést lehet elérni. Ezt szolgálja a rezsicsökkentés, a devizahitelek rendezése, az alacsony inflációs kilátás, és természetesen a jövedelmek reálértékének növekedése. Ezen belül az állam által elért cél, hogy a pedagógusok jövedelme tovább növekedjék, illetve a rendvédelmi dolgozóknak és a honvédelemben dolgozóknak is 30 százalékkal növekedjen a jövedelmük. Természetesen ezek az életpályamodell-bővítések, a  követő években, 2016-ban és azután is tovább fognak majd bővülni.

– Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy mind a növekedést, mind a keresletbővítést és a munkahelyteremtést egy stabil költségvetési környezetben tudjuk elérni. Azt az eredményt, amit elértünk, hogy 2013-ban kikerültünk a túlzottdeficit-eljárásból, az Európai Unió szégyenpadjáról, ezt az értéket, ezt az eredményt meg kell őriznünk, azaz a költségvetést stabilan 3 százalékos hiány alatt kell tartanunk. Ugyanúgy igaz ez a csökkenő államadósságra is. Összességében tehát a gazdasági növekedést stabillá, fenntarthatóvá tenni, mindezt egy stabil egyensúlyi költségvetéssel és csökkenő államadósság mellett kívánjuk elérni!

+

GALAMBOS DÉNES: – A kormány három legfontosabb céljának elérését, vagyis a családok megerősítését, a munkahelyteremtést és a gazdasági növekedést segíti majd a jövő évi költségvetés.

– Államtitkár Úr!  Köszönöm a válaszát, és elfogadom.