„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.

– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Így történik, mindig így történik. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk a nyári szünet előtti szónoklataikat.

 Az önök keze a legkisebb településre is elér?

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): – Államtitkár Úr! 2015. június 4-én az újlétai szülők az alábbi kéréssel keresték meg miniszter urat: „Az Újlétai Kiss Zoltán Általános Iskola igazgatói kinevezésével kapcsolatban szeretnénk önnel személyesen találkozni, hogy átadhassuk tiltakozó levelünket, azt a 318 aláírást, amelyet néhány nap alatt gyűjtöttek össze ebben az 1100 lelket számláló kis faluban. Mi, szülők úgy látjuk, hogy az igazgatóváltás kizárólag politikai és nem szakmai szempontok szerint bonyolódik, holott az iskolánk színvonalának megőrzése szakmai érdek. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a Fidesz által támogatott polgármester lerombolja két évtized nívós munkáját, amelyet igazgatónk és a tantestület több mint húsz éve mindenki megelégedésére végez. Mi önben, bölcsességében bízunk, segítségét kérjük, mert itt helyben politikát csináltak az igazgatóváltásból. Bízunk abban, hogy ad részünkre időpontot, hogy találkozhassunk akár a parlamentben vagy a minisztériumban. Mi bármelyik időpontban készek vagyunk elutazni Budapestre. Várjuk mielőbbi válaszát, mert rövid időn belül megszülethet a döntés. Tisztelettel a szülők képviseletében, Nagy Csilla.”

– Államtitkár Úr! 2015. június 18-án a szülők képviselői személyesen adták át miniszter úrnak a petíciót, amely tartalmazta az 1100 fős település akaratát. Önök, mint oly sokszor az elmúlt időszakban, sem a tantestület, sem a szülők, sem a gyerekek érdekeit nem vették figyelembe. Szembemenve egy egész településsel, kinevezték a politikailag támogatott pályázót. Ön személyesen ígérte meg, és a miniszter úr is, hogy közbenjárnak, és utánanéznek az ügynek. És azért, hogy tudjam szemléltetni, hogy nem egyedül van Újléta, néhány települést még felsorolnék: Püspökladány, Karacs Ferenc Gimnázium; Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium; Kiskunfélegyháza, József Attila Összevont Általános Iskola; Baja, Bereczki Máté Élelmiszeripari Mezőgazdasági Szakközépiskola; Budapest, XV. kerület, Neptun Általános Iskola; Budapest, XXII. kerület, Budai Nagy Antal Gimnázium; Újléta, Kiss Zoltán Általános Iskola; Hajdúböszörmény, Napsugár Óvoda; Balassagyarmat három iskolája és gimnáziuma; Szigetújfalu, Általános Iskola. Mindezek miatt kérdezem:

– Mennyit ér önöknek a szava?

– Mikor fog számítani a tantestület, a szülők, egy településnek a véleménye?

– Önöknek fontosak-e a magyar gyerekek?

– Meddig lesz az elsődleges szempont a kinevezéseknél a politikai lojalitás?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Ház! Az iskola képviselőivel, mint azt képviselő asszony is említette, itt a parlamentben jött össze az egyeztetés, itt találkoztak Balog miniszter úrral és velem is. A levelüket átvettük, és erre a levélre a választ meg is kapták: a köznevelési államtitkár asszony tájékoztatta őket a helyzetről, illetőleg a vonatkozó jogszabályokról. Így természetesen az újlétai petícióra is megszületett az a válasz, amit minden érintett kézhez is vehet.

– Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy néhány gondolat erejéig kitérjek a köznevelési intézményvezetők általános megbízási eljárására. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény részletesen szabályozza az intézményvezetői megbízás feltételeit, a kiválasztás útját, a véleményezési eljárásba kötelezően bevonandók körét, ezeknek a határidejét, valamint a szükséges végzettségi, szakképzettségi követelményeket egyaránt. Mindezt azért, hogy az eljárás, a döntés jogszerűségének, megalapozottságának garanciális elemei biztosítva legyenek. Nem hallottam, hogy képviselő asszony ezek közül bármelyiket is kétségbe vonta volna a felszólalása során. A törvény előírja, hogy a fenntartó a köznevelési intézmény vezetőjének megbízásával és megbízásának visszavonásával összefüggő döntése vagy véleményének kialakítása előtt a tantestület, az intézmény alkalmazotti közössége, a szülői szervezet, a székhely szerinti önkormányzat, a tankerület, illetve a fenntartó intézmény vezetőjének véleményét köteles beszerezni. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy ezek véleményezési eljárások, akinél a döntés felelőssége van, nyilván annál van a döntés jogosultsága is, ugyanakkor fontos az ezt megelőző az esetben is a lefolytatott egyeztetési eljárás.

– Képviselő Asszony! Az Újlétai Kiss Zoltán Általános Iskolában a meghirdetett pályázati felhívásra két pályázat érkezett: a korábbi igazgató asszony és egy új pályázó nyújtotta be a pályázatát. Mindkét jelölt megfelelt a jogszabályban meghatározott feltételeknek, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökének nyilatkozata alapján a pályázati eljárás teljes mértékben jogszerűen zajlott. Nyilvánvalóan minden eljárásban van győztes és vesztes pályázó. Nyilvánvalóan ez a vesztesnek érdeksérelemmel jár, de törvénysértésre sor nem került, ezt ön sem tudta itt elmondani. Fontos hangsúlyozni, hogy a véleménynyilvánításra jogosultak véleménye nem köti a döntéshozót, a döntés felülvizsgálatára a törvény szerint az eljárás jogszerűtlensége esetén van lehetőség. Tehát, ha bárki úgy érzi, hogy itt törvénysértés történt, a jogszabályokban nem biztosították valakinek a lehetőséget, vagy nem megfelelően minősítették azokat a tényeket, amelyeket a pályázatban elmondott, akkor a bíróságon lehet kinek-kinek az igazát követelni, de hát nem hallottam, hogy ilyesfajta eljárás elindult volna.

– Képviselő Asszony! Tájékoztatom, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma a beérkezett információk birtokában saját hatáskörben döntött az érvényes pályázattal rendelkező jelöltek közül a leendő intézményvezető személyéről, az érintett köznevelési intézmény jövőbeli működése és fejlesztése érdekében. Kérem, hogy a válaszomat fogadja el, hiszen ebből is látható, hogy a törvények teljes mértékű betartásával történt ez az eljárás is.

+

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ: – Államtitkár Úr! A jogot igazították a kinevezésekhez! Tudja, többször meghallgattam már az utóbbi időszakban, hogy állandóan arra hivatkoznak bizonyos válaszokban, hogy egyéni képviselők képviselik a körzeteket. Tasó László nem mert odajönni a szülőkhöz az egyeztetésre egyéni képviselőként, államtitkár úr. A másik meg elmondta, hogy küldtek a szülőknek egy levelet. Tudja, mikor küldte a válaszlevelet Czunyiné? Akkor küldte, amikor kiderült, hogy interpellálni fogunk. Tudja, hogy minek nevezik ezt vidéken? Gerinctelenségnek és pofátlanságnak! Akkor válaszolnak a szülőknek, amikor tudják, hogy kérdést fogunk feltenni. Felháborító, ahogy viselkednek, államtitkár úr! Nem tudom elfogadni a választ.

(Az MSZP-frakció mögött Heringes Anita és Demeter Márta egy transzparenst feszítenek ki, amelyen a felirat: „Ha Magyarországon miniszter vagy, nem kell betartanod az adott szavadat? Nem ezt ígérte a miniszter úr az újlétai szülőknek!)

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 36 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

A keleti nyitás is csak tartalom nélküli politikai termék a Fidesz-kormány számára?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Miniszter Úr! A közelmúlt nem kisszámú magyar diplomáciai baklövéseinek egyik legnagyobbikát sikerült elkövetnie Orbán Viktor miniszterelnök úrnak április 1-jén Kazahsztánban, amikor a határidő lejártának napján bejelentette csatlakozási szándékunkat az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz. A bank kínai vezetéssel jön létre 100 milliárd USA-dollár törzstőkével annak érdekében, hogy az ázsiai országoknak nyújtson gazdasági segítséget. A bank jelentősége a Nemzetközi Valutaalapéhoz mérhető, annak valószínűleg fontos konkurense lesz a XXI. században, hacsak nem veszi át a szerepét egészen. A bankba alapító tagként április 1-jéig várták a jelentkezőket. Ázsia feltörekvő államain kívül alapító tagként jelen van Európa minden meghatározó országa, köztük Német-, Francia- és Olaszország, valamint Nagy-Britannia. Sőt, bár az USA erős ellenkampányt folytatott, még a híresen euroatlanti elkötelezettségű Lengyelország is az alapító tagok között van. Azt hiszem, ez kellőképpen érzékelteti a szervezet jelentőségét. A jelentkezés természetesen a határidő után is lehetséges, ám már csak szimpla tagként.

– Miniszter Úr! Évtizedek óta diplomáciai kényszerpályán mozgó hazánk előtt nagy lehetőség állt. A KGST-be, az IMF-be vagy az EU-ba való alávetettségen alapuló beterelésünk után most nagyhatalmakkal közösen egy, a jövő évszázadot meghatározó szervezet vezetésébe kerülhettünk volna be. Ha volt Magyarország előtt lehetőség az elmúlt évtizedekben, amikor kezébe vehette volna sorsa irányítását, ez az volt. És mindezt tönkretette a kormány dilettantizmusa, amelynek eredményeképpen Orbán Viktor egy nappal a határidőt lekésve, ám hatalmas médiafigyelem közepette Asztanában bejelentette csatlakozásunkat egyszerű tagként! Ha a kormány célja az volt, hogyan kerülhetne minél kínosabb helyzetbe, két legyet ütött egy csapásra: lekéstünk egy történelmi lehetőséget, és a késésünket sikerült nagydobra is verni. Azt már lehet, jobb lenne meg sem említeni, hogy a bejelentéskor Orbán Viktor még a szervezet nevét is összekeverte az AIIB japán alapítású konkurensével, az Ázsiai Fejlesztési Bankkal. Az AIIB vezetéséből tehát kiestünk, de legalább magunkra haragítottuk a szervezetet ellenző USA-t. Jól jellemzi ez a magyar külügy állapotát.

– Miniszter Úr! A Jobbik igen örömtelinek tartja, ha a Fidesz a programunk elemeit átvéve igazolja elméletünk helyességét a keleti nyitást illetően, és végre megpróbál új utat keresni az elmúlt 25 évben lejáratódott nyugati irányú talpnyalás helyett. Az ilyen baklövéseket látva az emberben azonban önkéntelenül is felötlik néhány kérdés:

– Miért nem volt képes a kormány az ügy súlyának megfelelően készülni?

– Hol áll a Bem rakpart szakmailag, hogy képes egy ilyen kiemelten fontos időpontot egyszerűen elnézni?

– Vagy a Jobbiktól lenyúlt keleti nyitást csak retorikai szinten űzik minden valós tartalom nélkül, nevetségessé téve ezzel az országot Ázsiában?

– A keleti nyitás mellé szeretnék esetleg a nyugati zárást is megvalósítani a dilettantizmusukkal?

+

SZIJJÁRTÓ PÉTER, külgazdasági és külügyminiszter: – Képviselő Úr! Engedje meg, hogy néhány gondolat erejéig a keleti nyitás stratégia eddigi eredményeit ismertessem önnel és a parlament plenáris ülésével. A keleti nyitás stratégiának az a lényege, hogy a magyar külgazdasági szerkezetet kiegyensúlyozottá tegyük földrajzi szempontból, vagyis hogy a hagyományosnak számító európai, euroatlanti piacaink mellett a magyar gazdasági növekedés forrásai közé bevonjuk a keleti irányú külgazdasági terjeszkedésünket is. Szeretném önnek elmondani, hogy a tavalyi esztendőben a keleti nyitás stratégia keretében Kína tekintetében 7 százalékos exportnövekedést tudtunk felmutatni, ami azt eredményezte, hogy soha ilyen magas nem volt a magyar export Kína irányába, mint a tavalyi esztendőben. Japán irányába 18, Korea irányába 12, Vietnam irányába pedig 41 százalékkal növeltük a magyar kivitelt, csak hogy a legfontosabb piacokat említsem a keleti nyitás szempontjából.

– Képviselő Úr! Ön nyilvánvalóan jól tudja, hogy a keleti nyitás stratégia számára egy meglehetősen komoly nehezítő tényező az Ukrajnában zajló háború, valamint az amiatt elfogadott közös európai uniós korlátozó intézkedések és az arra válaszként adott orosz embargós lépések. Emellett nekünk természetesen mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy pluszpiacokat tudjunk szerezni a magyar termékeknek és szolgáltatásoknak tőlünk keletre. A keleti nyitás stratégiánk fókuszában természetesen a Kínával való gazdasági kapcsolatok fejlesztése áll. Ebben a tekintetben hadd jegyezzem meg önnek, a Huaweinek az a célkitűzése, hogy innen, Magyarországról szolgálja ki valamennyi európai exportját, a regionális központ szerepünket erősíti. A világ kilencedik legerősebb kereskedelmi bankja, Kína legerősebb kereskedelmi bankja, a Bank of China úgy döntött, hogy Magyarországra hozza a regionális központját. Emellett hazánkban van a Kína–Közép-Európa együttműködés turisztikai központja, május 1-jétől közvetlen légi járat jár Peking és Budapest között, és a Konfuciusz Intézetek regionális központja is Magyarországon található.

– Ha már infrastruktúráról beszélünk szeretném elmondani: önnek tökéletesen igaza van abban, hogy az infrastruktúra-fejlesztések területén történő együttműködésünk Kínával nagymértékben tudja aládúcolni a magyar külgazdasági, és ezen keresztül a magyar gazdasági teljesítményt. Ezért fontos, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt, amikor Budapesten járt Kína külügyminisztere, Magyarországgal írta alá elsőként az „egy övezet, egy út” kínai logisztikai, kereskedelmi stratégiáról szóló kétoldalú megállapodást. A Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztésének előkészítése is jó ütemben halad annak érdekében, hogy a görög kikötőkbe érkező kínai áruk valóban Magyarországon, illetve Szerbián keresztül jussanak el Nyugat-Európába. A háromoldalú kormányzati munkacsoport ülése július 16-án lesz Budapesten.

– Az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankhoz való kapcsolódásunkkal összefüggésben a Külgazdasági és Külügyminisztérium felmérte a bankhoz való csatlakozásunk hatásait, és végül az a döntés született, hogy Magyarország rendes tagként csatlakozik az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankhoz. Az erről szóló magyar kormányzati szándékot egyébként a nemzetgazdasági tárca vezetője már közölte is a pénzintézettel, és amikor a bank létrehozása abba a stádiumba kerül, hogy már ezek a kérdések is napirendre kerülnek, akkor tudnak dönteni az alapító tagok, hogy Magyarország rendes tagként való felvételi kérelmét jóváhagyják-e. Itt jó reményeink lehetnek, hiszen ezt már a kínai külügyminiszternek jeleztem, aki pedig a támogatásukról biztosított minden olyan magyar szándékot, amely az Ázsiával való regionális együttműködést teszi lehetővé. Tehát szeretném jelezni a képviselő úrnak, hogy az ügy fontosságával természetesen tisztában vagyunk, ezért is javasoltuk a kormánynak a tagsági kérelmet, amely úgy döntött, hogy rendes tagként kérjük a felvételünket, illetve a csatlakozásunkat ehhez a bankhoz.

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: – Miniszter Úr! Természetesen értem én azt, hogy ha történik egy baklövés, egy rossz döntést hoz a kormányzat, akkor két lehetséges út áll önök előtt: vagy bagatellizálni próbálják a döntést, vagy pedig megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, hogy miért történt mindez, és milyen nemes célok érdekében hozták meg ezt a rossz döntést. Ehelyett inkább nyugodtan ismerjék el a tévedésüket, vallják be azt, hogy a tojástánc lejtése közben önök minden tojást összetörtek, ami a keleti nyitás során az útjukba keveredett. Ön is tudja, hiszen közgazdasági felsőfokú végzettséggel rendelkezik, hogy ha egy társaságban szimpla tagok vagyunk vagy alapító tagok, a kettő között a különbség ég és föld. Az utóbbi ad arra lehetőséget, hogy egy adott intézmény céljainak kitűzésébe, stratégiájába beleszólhassunk. Ezt most elszalasztottuk, köszönhető önöknek és az önök dilettantizmusának. A válaszát nem tudom elfogadni.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 103 igen szavazattal, 22 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Mikor indul végre országos bérlakásprogram?

SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): – Államtitkár Úr! Az LMP szerint végre szembe kell néznünk a lakhatási válsággal. Ma Magyarországon sok százezer családot érint a lakhatási szegénység valamilyen formája. De nagy nehézséget jelent az is, hogy sokan nem tudnak megfelelő nagyságú lakásba költözni. Akinek nincs többmilliós tőkéje vagy több százezer forintos jövedelme, az nem tud önálló lakáshoz jutni. A magántulajdon és a piaci albérlet is megfizethetetlenül drága, önkormányzati szociális bérlakások pedig alig vannak.

– Államtitkár Úr! Ha egy fiatal nem tud otthonról elköltözni, az komoly akadálya lehet a továbbtanulásnak, munkavállalásnak, pláne a családalapításnak. A fiatalok nem tudnak saját lábukra állni, önálló életüket elkezdeni. Ilyen helyzetben nem lehet csodálkozni azon, hogy fiatalok tíz- és százezrei mennek külföldre. Ezért komoly felelőssége van az államnak abban, hogy megfelelő támogatásokkal és programokkal segítse a fiatalok, családok lakáshoz jutását! Azokról beszélünk, akiknek nincsenek milliós megtakarításaik, nincs százezres jövedelmük. Az államnak azokat is segíteni kell, akik egyik napról a másikra élnek, megtakarítás nélkül.

– Új lakások építésére a lakásállomány minőségi megújítása miatt is égető szükség lenne. A lakásállomány folyamatosan romlik, pár éven belül komoly problémát fog jelenteni ez a kérdés. Ha azzal számolunk, hogy egy lakás élettartama 100 év, akkor évente a lakásállomány 1 százalékának megfelelő új lakás építésére lenne szükség. Ez azt jelenti, hogy évente körülbelül 40 ezer új lakást kellene építeni. Ehhez képest a tavalyi évet nézve, 2014-ben csak alig több mint 8 ezer lakás épült, és ebből is csupán kevesebb mint 300 volt a bérlakás. A lakásépítéseknek ezen felül is komoly gazdasági hasznuk van, munkahelyeket teremtenek.

Vannak más eszközök is. Az LMP korábban is szorgalmazta már, hogy az üresen álló, magántulajdonban lévő lakásokat is vonják be a rendszerbe. Állami támogatással, jogi garanciákkal ezeket a lakásokat is ki lehetne adni, ehhez fel kellene állítani egy állami lakásügynökséget.

– Államtitkár Úr! Az LMP szerint nem halogatható tovább egy országos bérlakásprogram elindítása. Be kell indítani a lakásépítéseket. Ki kell használni az üresen álló magánlakásokat is. Azokat is lakáshoz kell juttatni, akik dolgozói szegénységben élnek, akik nem tudnak nemhogy milliókat megtakarítani, de egy albérlet kaucióját sem félretenni. Ezért is szeretném megkérdezni:

– Mikor segít végre a kormány ezeken a fiatalokon, családokon?

– Mikor számolják fel a lakhatási válságot?

– Mikor indul végre egy országos bérlakásprogram?

+

TÁLLAI ANDRÁS, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő Asszony! Úgy gondolom, és úgy gondolta a kormány is, amikor 2010-ben elkezdte a munkát ezen a téren is, hogy a legfontosabb feladat a válságban nem az, hogy állami lakásokat építsünk, állami bérlakásokat, hanem az, hogy a válságban bajba jutott embereken segítsünk. Első lépésként azokon, akik jelzálog-devizahitelt vettek fel, azon a több százezer emberen, akiknek az volt a tét, hogy elvesztik a lakásukat, és ezzel elvesztenek mindent. A segítség módja ismert. Ma már nem létezik devizahitel, ma már ezen devizahitelek forintosításra kerültek, és ezáltal sok-sok család menekült meg attól, hogy föl kelljen áldoznia az egész családja megélhetési biztonságát.  Mindemellett sok-sok lépést tett a kormány, többek között a kilakoltatás szigorítását, de egyéb lépést is, amelyek a munkáltatók számára voltak lehetőségek, hogy a munkavállalóik számára biztosítsanak kamatmentes hitelt a törlesztésre.

– Képviselő Asszony! Nagyon fontos dolog, hogy meg tudja tartani egy család a lakását, és szintén fontos kérdés az, hogy fenn tudja-e tartani a lakását, meg tudja-e fizetni a rezsiköltségeket? Ugye, ismert, hogy a szocialisták ideje alatt Európában az egyik legmagasabb energiadíjat kellett fizetni a családoknak. A kormány ezen is próbált segíteni a rezsicsökkentés eszközével, így több száz milliárd forintot sikerült a családoknak évente megtakarítani. Energetikai korszerűsítési programok indultak, nyílászáró- és ablakcsere, hogy kevesebb legyen az energetikai költségük a családoknak. Mindezen túl elindította a kormány a Nemzeti Eszközkezelő rendszerét, a teljesen bajba jutott családok számára: 25 ezer lakást vásárolt fel az állam, 110 ezer személy lakhatását biztosította ezáltal. Ez a program tovább fog folytatódni 2016-2017-ben 10 ezer lakás megvásárlásával. De a kedvező gazdaságpolitika, amely a jövedelmi helyzetén is javított a családoknak, érezteti már a hatását, hiszen 2014-ben 100 ezer fölé emelkedett a lakásértékesítések száma. Ez 2015-ben várhatóan a 140-150 ezret is el fogja érni.

– A kormány július 1-től bevezette az új családi otthonteremtési programot, ami most már lehetővé teszi a használt lakások vásárlását, illetve használt lakás bővítése esetén is igénybe lehet venni. Talán itt csatlakozik a kormány döntése az önök bérlakás-építési programjához, amikor azt mondják, hogy az üresen álló lakásokat is figyelembe kell venni és esetleg be kell vonni az állami lakáshasznosítási programba. Ez elgondolkodtató felvetés. Úgy gondoljuk, hogy a válság okozta nehézségek után lehet hosszú távon azon gondolkodni, hogy az állam szerepvállalása milyen lehet a lakásépítési programban. Azt azért elmondom, hogy Magyarországon ennek nincs gyakorlata. Magyarországon általában a családok, az emberek saját maguk tulajdonába veszik a lakásokat. Ezért a kormány közvetlen és közvetett eszközökkel mindent megtesz annak érdekében, hogy a családok lakhatási problémái megoldódjanak. 

+

SCHMUCK ERZSÉBET: – Államtitkár Úr! A devizahitelesek megsegítésével kezdte válaszát: mi azt gondoljuk, hogy akkor tudták volna valóban megsegíteni a devizahiteleseket, ha nem piaci árfolyamon történt volna a forintosítás, hanem azon az áron, amin a Magyar Nemzeti Bank beszerezte. Így nagyon sok devizahitelesnek ez nem fog tényleges segítséget jelenteni. Említette a kilakoltatási moratóriumot is, amiről tudjuk, hogy tavasszal megszűnt. Önök viszont megígérték a bankoknak azt, hogy nem lesz újabb devizahitelesek megsegítése, tehát várható, hogy nem fogják újra a kilakoltatási moratóriumot bevezetni. A CSOK-ot is említhette volna államtitkár úr, de tudjuk azt, hogy tulajdonképpen ez is kevés. Ahhoz, hogy valaki lakáshoz jusson, többmilliós önerővel kell rendelkezni, gyakorlatilag csak azoknak tudnak segíteni, akiknek a lakás értékéhez képest csak nagyon kicsi hiányzik. A válaszát nem tudom elfogadni.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 21 ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Mérleg a tanév végén!

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár Úr! Három és fél éve, hogy megalkották és elfogadták az úgynevezett nemzeti köznevelési törvényt, és két és fél éve, hogy létrehozták a Klebelsbergről elnevezett Intézményfenntartó Központot, államosították a korábbi önkormányzati fenntartású magyar közoktatási rendszert. Ez az időtáv megítélésem szerint már alkalmas arra, hogy befejezve egy újabb tanévet elsődleges mérleget vonjunk a változásokról. Megítélésem szerint a KLIK, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ egy vízfej, amely ránehezedik a magyar közoktatásra, és sokkal inkább a probléma, mint a megoldás. Semmilyen eddigi tapasztalat nem támasztja alá, hogy az a központ, amely elképzelt feladata szerint az ország összes állami közoktatási intézményét egy budapesti irodaépületből irányítja, színvonalemelést vagy akár csak színvonalmegtartást eredményezett volna. Ehelyett pontatlanság, rendetlenség, rossz gazdálkodás és a tekintély gyakorlatilag teljes elvesztése jellemzi. Hogy világosan fogalmazzak: félnek tőle, de nem tisztelik.

– Az egész rendszerre jellemző a működő tankönyvpiac szétverése, majd utána egy olyan szisztéma kiépítése - ez a Kelló által működtetett tankönyvellátás -, ami sajtóhírek szerint is negyedmilliárdos nyereségből 140 millió forintos veszteséget csinált. Hasonlóan jellemző, hogy a szakképzés irányítása kikerült a KLIK felügyelete alól. Mi ez, ha nem csendes beismerése a kudarcnak? Rossz iránynak tartom a gimnáziumi férőhelyek szűkítését, mert téves az az elképzelés, hogy a színvonalas szakképzést, amire minden vitán felül állva igenis szükség van, a gimnáziumi oktatás kárára kell megerősíteni. Mindezek alapján tisztelettel kérdezem:

– Hogyan ítéli meg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működésének színvonalát az elmúlt két teljes tanév fényében?

– Hány állami fenntartású középfokú intézményben szűnik meg a gimnáziumi oktatás felmenő rendszerben Magyarországon?

– Megállja-e a helyét az az állítás, hogy a Kelló tevékenysége nyomán 140 millió forintos veszteség jött létre a korábbi nyereség helyett?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! A KLIK úgy jött létre, hogy mellette folyamatos pedagógusbér-emelés folyik Magyarországon. Eléggé jelentősen befolyásolja a teljes köznevelési rendszer presztízsét, az ott dolgozók elkötelezettségét, a minőségi munkaerő felvételének lehetőségét, hogy 30-40 százalékkal nőtt a pedagógusok bére. Idén szeptembertől további bérnövekedés várható, minden pedagógus többet fog keresni, sőt most már a pedagógus végzettséggel rendelkező, de nem pedagógus munkakörben foglalkoztatott kollégáknak is a pedagógus-életpálya szerinti bérnövekmény fog járni szeptember 1-jétől.

– Képviselő Úr! A KLIK alkalmazottai minden évben folyamatosan megkapták a fizetésüket. Tegyük hozzá, korábban az önkormányzati fenntartás esetében sok önkormányzat olyan nehéz helyzetbe került, hogy a pedagógusok bérének kifizetésével is problémái adódtak. Ez most már az ott dolgozó közalkalmazott pedagógusok esetében elképzelhetetlen, mert a KLIK a kifizetéseket hónapról hónapra rendezi. Az idei évben talán a legnagyobb változás, ami a KLIK életében történik, a szakképzés rendszerének átkerülése a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Ez okoz különböző változtatásokat helyben is: korábban vegyes intézmények voltak, szakközépiskolák és gimnáziumok, és ezek az új rendszerben most már nem együtt, hanem két külön fenntartó mellett működnek, de minden esetben, ahol volt korábban középfokú képzés, ott a továbbiakban is lesz a középfokú képzés. Szeretném visszautasítani teljes mértékben azokat a vádakat, amelyek az ilyesfajta érettségi megszerzésének visszaszorításával kapcsolatosak a kormánnyal szemben.

– Képviselő Úr! Ha megnézi az elmúlt év érettségi adatait és az idei év érettségi adatait, akkor azt láthatja, hogy többen jelentkeztek emelt szintű érettségire, mint egy-két évvel korábban. Tehát ebből is látható, hogy azok a vádak, amelyeket a kormánnyal szemben hoznak, nem valósak. Fontos átalakulás volt a KLIK életében, hogy a tankerületek és a megyeszékhelyi tankerületek sokkal több feladattal és jogosultsággal rendelkeznek. Fontos, hogy az intézményvezetők számára - pontosan a dologi kiadások fedezésében adódó nehézségek miatt - most már kincstári kártya igénybevételi lehetőség van, amelyik a kereteiken belül könnyebb költést eredményez. Fontos, hogy a tankönyveket ingyen kapja most már a diákok egy része: az első három évfolyamban mindenki, ez 400 ezer diákot jelent, 300 ezren pedig rendszeres gyerekvédelmi támogatásra jogosultak, ezért kapják. Ennek a tankönyvárcsökkenésnek az egyik következménye például a Kellónál az a bevételkiesés, amiről a képviselő úr is beszélt, de mi úgy gondoljuk, nem profitot kell termelni a tankönyvelosztásban, hanem minőségi tankönyvet kell a diákoknak adni. 

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár Úr! Továbbra is úgy gondolom, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak az az elképzelt feladata, hogy egy budapesti irodaépületből irányítják az ország összes államilag fenntartott magyar közoktatási intézményét, illuzórikus, és az elmúlt évek semmilyen módon nem támasztják alá azt az elméleti elképzelést, hogy ez működőképes. Adminisztráció folyik és nem színvonalemelés, egymásnak írogatnak jelentéseket arról, hogy milyen jó, miközben a helyzet nemhogy javult volna, hanem azt a színvonalat sem képesek megtartani, amit átvettek. Azt pedig, hogy elsősorban vidéken gimnáziumi férőhelyek szűnnek meg, semmiképpen sem tudom úgy felfogni, hogy a tudáshoz való hozzáférést bővítik. Nem bővítik, hanem szűkítik, és minthogy így van, ezért a választ nem fogadom el.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 97 igen szavazattal, 21 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

A kormány vidékpolitikája káoszt, bizalmatlanságot és visszaesést hozott a mezőgazdaságban!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár Úr! A szakértők előrejelzései szerint jóval szerényebb eredmények születnek idén a mezőgazdaságban, mint ami szükséges lenne az ágazat fejlődéséhez. Az adatok jól mutatják, hogy az elmúlt két évben meglévő pozitív mérleg, amire önök is oly sokszor hivatkoztak, javarészt csak az időjárásnak volt köszönhető, ráadásul szinte kizárólag a munkahelyeket alig teremtő ipari nyersanyagtermelést szolgáló kultúrákban volt növekedés. Az egész nemzetgazdaságot nézve ez úgy néz ki, hogy a mezőgazdaság bizony nem növekedett, még csak nem is stagnált, hanem 11,6 százalékkal visszaesett. Ez egy olyan országban, ahol a GDP 4 százalékát az agrárium adja, ahol a kormány elmondásai szerint komoly erőket kell a mezőgazdaságra fordítani, egyszerűen nem engedhető meg.

– Államtitkár Úr! Bizonyos, hogy az agrárium számos hiányosságának és a kormány bizonytalan helyzetet teremtő földpolitikájának az eredményét láthatjuk. A hiányosságok között meg kell említeni az elavult agrotechnikát, amelyre ha komolyabb hangsúlyt fektetne a kormány, nagyban képes lenne kompenzálni a kedvezőtlen időjárás okozta kieséseket is.

Egy másik súlyos probléma pedig az öntözés hiánya, amelyre a globális felmelegedés mellett a száraz időszakok kitolódása miatt egyre nagyobb szükség van. Hazánkban sok százezer hektár szorulna öntözhetőségre, jelenleg ezt néhány ezer hektáron tudjuk csak megoldani. A díjak mérséklése jól láthatóan nem hozta meg a várt eredményt, ráadásul az évek óta ígért nemzeti öntözési stratégia sincs sehol. Elképesztőnek tartom, hogy hazánk az évszázad árvizének évében is három héttel a tetőzés után aszállyal küszködött. Ez nem a normális működés, pláne úgy, hogy tudjuk, minden eszköz, minden lehetőség megvan ahhoz, hogy ezen változtassunk!

– Szintén súlyos probléma, hogy a kormány földpolitikája olyan bizonytalanságot okozott azon gazdálkodók körében, akik hosszú évek óta állami földet művelnek, hogy bizony nem szívesen végeznek fejlesztéseket. Hiszen önöknél bárkiből lehet vesztes, bármennyire is megfelelően és becsületesen végzi el a munkáját, tartson akár sok száz juhot évtizedek óta, bármikor képesek tönkretenni. Ha politikai nyomás és erőszak nem fosztana meg megannyi gazdát a megélhetéstől, hanem azt jutalmazná, aki valóban tesz is le az asztalra, akkor ez a bizonytalanság is megszűnne, és mernének befektetni. Szorosan összefügg ezzel a problémakörrel az, hogy régóta fennáll az agráriumban az az aránytalanság, ami a növénytermesztés oldalára billentette el a mérleget: a kívánatos 50:50 helyett 70:30 százalékos arányban vesztese az állattartás az agráriumnak. Itt az 5 százalékos áfakulcs hiányát érdemes megemlíteni, amire sajnos csak nagyon szűk esetekben nyújtott eddig lehetőséget a kormány. Elképesztőnek tartom, hogy komplett egzisztenciákat, családok sokaságát teszik tönkre ezzel a meggondolatlan vidékpolitikával. Ezért is kérdezem államtitkár úrtól:

– Beismeri végre, hogy a vidékpolitikájuk, az állami földbérletipályázat-politikájuk megbukott?

– Elvárhatjuk azt, hogy a felülvizsgálatok most azonnal, haladéktalanul megtörténjenek?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, földművelésügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy a mezőgazdaságban az évek óta földet bérlők nagyüzemek. Csak azt nem tudom, hogy most a Jobbik kinek a pártján áll, mert idáig arról beszéltek, hogy nem a nagyüzemeket, hanem a családi gazdákat szeretnék támogatni. Most pedig ön föláll a parlamentben, és számon kéri rajtunk, hogy miért érzik magukat bizonytalanságban a korábban a szocialisták által bérbe adott földterületeken gazdálkodó nagyüzemek. Azért érzik magukat bizonytalanságban, kedves képviselő úr, mert nem őket preferálja sem a vidékpolitika, sem a „földet a gazdáknak” program. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a program nyerteseinek 80 százaléka családi gazda, természetes személy, és hogy most már majdnem megtizenkétszereztük az állami földet használók számát.

– Képviselő Úr! Ami az interpellációja agrárgazdaságra vonatkozó részét illeti: megemlíti, hogy nem állunk jól, és az idei év sokkal rosszabb, mint az előző. Itt is csak adatokra, vagy hogy is mondjam, információkra hívnám föl a figyelmét. Péter-Pál, az aratás most kezdődött meg. A mezőgazdaságban gazdálkodási év zárásáról beszélni júliusban, hogy milyen lesz az idei év, egy elég jó jóstehetségre vall az ön részéről. Mi ezt még nem tudjuk megmondani, számokat azonban tudok önnek mondani azzal kapcsolatban, hogy per pillanat hogyan állunk vagy összességében 2010 óta mi történt. Viszont arra szeretnék öntől egy példát kérni, ha megengedi, hogy mondjon egyetlenegy számot, ami az agráriumra jellemző, és 2010 óta nem javult. Ha tud nekem egy ilyen számot mondani, akkor azt megköszönném önnek, mert per pillanat én nem látok ilyet, ami mérhető statisztikai adat, vagy akár más hivatalos kimutatásból jól kiolvasható.

– Képviselő Úr! Infantilis hozzáállásnak gondolom, hogy ha jó dolog történik, az az időjárás következménye, ha rossz dolog történik, az meg a kormány munkáját minősíti. Nem így van, képviselő úr, egy kicsit bonyolultabb ez a rendszer. A Központi Statisztikai Hivatal számait sem idézte jól, hiszen 70:30 százalékot mondott a szántóföldi növénytermesztés és az állattartás vonatkozásában, holott ez 63:37. És nem a számokon akarok lovagolni, de itt néhány százalék óriási különbséget jelent, és ha még hozzáveszem, hogy ennél rosszabb helyzetből indultunk 2010-ben, akkor pláne nagyon nagy a különbség.

– Képviselő Úr! Azt ön is elismerte – és ezt köszönöm szépen –, hogy az öntözési költségek lényegesen csökkentek. Azt meg én ismerem el, hogy nyilván ennél sokkal több területet kellene és lehetne öntözni. Ezen dolgozunk, és abban reménykedem, hogy hamarosan az a szám, amit ön mondott a százezer hektár vonatkozásában, valós lesz. Szeretném még felhívni a figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági beruházások 2010 és 2014 között 53,5 százalékkal bővültek,. Ez is egy elég mutatós szám, és mondjuk, 2015-től a „Több munkahelyet a mezőgazdaságban!” program keretében 2020-ig több mint 210 milliárd forintot fog az ágazat kapni. Kérem, hogy ne vonjunk még mérleget az agrárgazdaság idei helyzetéről, mert nem tartunk itt, és kérem szépen, hogy a válaszomat fogadja el! 

+

MAGYAR ZOLTÁN: – Államtitkár Úr! Természetesen nem tudom elfogadni a válaszát. Megint nagyon jól kijött a kettőnk közötti különbség: önöket az agrárium szempontjából az a 10-15 ezer család érdekli, amit önök gazdálkodónak, kis családi gazdálkodónak hívnak. Mi viszont, amikor a vidékről meg az agráriumról beszélünk, akkor arról a nyolcmillió emberről és a lehetőségeikről beszélünk, akik a magyar vidéken élnek, és akik bizony kimaradnak azokból a fejlesztésekből, amelyekre önök mindig annyira büszkék. Az öntözhetőségről beszélünk itt most már ötödik éve, ígéretek garmadáját hallhatjuk hétről hétre, ehhez képest semmilyen előrelépés nem történt. A nagygazdaságok és a kisgazdaságok szembeállítása ismét hamis volt az ön szájából, államtitkár úr. A Jobbik természetesen mindig is a helyben élő családi gazdálkodók oldalán állt, ez a jövőben is így lesz. Csak az a probléma, hogy pontosan ilyeneket tettek tönkre azokkal a földbérleti pályázatokkal, amelyeknek a felülvizsgálatát követeljük itt hétről hétre.

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 102 igen szavazattal, 29 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Milyen lehetőséget biztosít az új családi otthonteremtési kedvezmény?

VARGA GÁBOR (Fidesz): – Képviselőtársaim! Társadalmunk fenntartható létének egyik kulcskérdése, hogy képesek vagyunk-e tartósan biztosítani és fokozni a pozitív demográfiai változásokat, amelyek megindultak az elmúlt években. Meg tudjuk-e erősíteni a védőhálót, amely biztonságot képes nyújtani a családoknak, a gyermekeknek és a felnövekvő új generációknak? 

– 2014-ben már 2800-zal több gyermek született, 1714-gyel több házasságot kötöttek, és 0,4 ezrelékponttal csökkent a természetes fogyás az azt megelőző évekhez képest. A javulás idén is folytatódik. A kormány folytatja a 2010-ben megkezdett munkát, 2014-től is a családokat helyezi a középpontba. Még 2010-ben az első intézkedései között visszaállította a szocialista kormányok által eltörölt, gyermekek után járó családi adókedvezményt, az iskoláztatási támogatást és a kedvezményes otthonteremtési hiteleket. A személyi jövedelemadó csökkentése és a rezsicsökkentés szintén a családoknak és az állampolgároknak kedveznek. 

– Az elmúlt években reálértékben folyamatosan emelkedett a csecsemőgondozási díj, a gyed és a családi adókedvezmény. Jövőre tovább csökken az szja, tovább nő a családi adókedvezmény és a családtámogatás. Több családot fog érinteni a házasságkötés adókedvezménye is. Folytatódni fog a gyed extra és a rezsicsökkentés is. A július 1-jétől induló új családi otthonteremtési kedvezmény újabb lehetőséget teremt arra, hogy ösztönözze a családalapítást és támogassa a családokat. Mindezekkel kapcsolatban kérdezem államtitkár úrtól:

– Milyen lehetőséget biztosít az új családi otthonteremtési kedvezmény?

– Melyek a legfontosabb tudnivalók a CSOK igénybevételével kapcsolatban?

+

RÉTVÁRI BENCE, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő Úr! Köszönöm a felvetéseit és hogy ismertette, milyen pozitív változások indultak el Magyarországon az elmúlt másfél-két évben. Valóban: itt a válság előtti szintet is meghaladó módon vállalnak most már a magyar családok gyermeket. Ugye, itt a demográfiai mélypont 2010-11 környékén volt, amikor egy szülőképes korú nőre 1,21 gyermek jutott átlagosan, most ez már 1,41, tehát érezhetően magasabb ez a szám. És ennek következtében több ezer gyermekkel több is született, mint korábban. És ezeknek a gyermekeknek gyermekszobára is szüksége van, márpedig ehhez a gyermekszobához a szocpol utódja, a családok otthonteremtési kedvezménye, a CSOK jelentős segítséget jelenthet.

– A korábbi szocpolt még az előző szocialista kormány törölte el, iktatta ki. Ez nem az egyetlen családellenes lépése volt, hiszen felszámolta a családi típusú adórendszert is, és megszüntette hároméves korig a gyest. 2012-től a polgári kormány lakásépítési támogatást vezetett be, amely új ingatlan megvásárlásához vagy új ingatlan építéséhez volt felhasználható. 2015. július 1-jétől elindult a családok otthonteremtési kedvezménye, amely sokkal inkább széleskörűen tud segíteni a családoknak nagyobb otthon megszerzéséhez. Egygyermekes családoknak is most már igénybe vehető, ez az egyik kiterjesztése a jogosult körnek. Ezen túlmenően nemcsak új, de használt lakás vásárlására, sőt akár meglévő lakás bővítésére is fordítható. Kiterjesztő feltétel, hogy minél többen vehessék igénybe ezt a kedvezményt, hogy az ingatlanméret minden kategóriában 10-10 négyzetméterrel csökkent. Tehát bármilyen energiafokozatú, bármilyen elhelyezkedésű ingatlanról van szó, kisebb ingatlanokat is vásárolhatnak otthonteremtési kedvezménnyel ma a családok. Bízunk benne, hogy így többen férnek hozzá. Az összeg, ami talán a legfontosabb, 500 ezer forinttól 3 millió 250 ezer forintig terjed az amit vissza nem térítendő támogatásként kaphatnak ezek a családok. Ebből azért már bőven lehet egy-egy újabb szobát biztosítani a gyermekeknek.

– Kétféle, életkor szerinti besorolás szerint bonthatjuk a kedvezményt. Van egy életkortól függetlenül figyelembe vehető kedvezmény, amely a már meglévő gyermekekre vonatkozik, hiszen már meglévő gyermekek vagy pedig a várandósság 24. hetétől már a magzatok esetében is igénybe vehető ez a kedvezmény. 40 év alatt azonban nemcsak a már megszületett vagy megfogant gyermekek esetében, hanem a tervezett gyermekek esetében is igénybe vehető a családok otthonteremtési kedvezménye: további kettő gyermek világrahozatalát vállalhatják a családok, és ekkor megelőlegezett formában kapják meg ezt a kedvezményt. Egy gyermek vállalása esetén négy év áll rendelkezésre, két gyermek esetén pedig nyolc év, hogy ezek a tervezett gyermekek meg is szülessenek.

– Vannak maximumlimitek, amelyeknél drágább otthont nem lehet vásárolni, ez a 160 négyzetméternél nagyobb méretet jelenti, tehát annál nagyobb lakás vásárlásához nem vehető igénybe. 350 ezer forint fölötti négyzetméterárú lakásra szintén nem vehető igénybe, hiszen ezek azért a középosztálybeli családok igényeinél jóval magasabb igényszintet jelentenének. A fővárosban a maximális ingatlanérték, amihez ez a kedvezmény, ez a több mint 3 millió forintos kedvezmény igénybe vehető, az 35 millió forint, de egy hátrányosabb helyzetű vidéki község esetében, ahol nyilvánvalóan az ingatlanárak is alacsonyabbak, ott 16 millió forint ez a maximumlimit. Ez szintén azt a logikát követi, hogy méltányolható lakásigényre nyújtsanak segítséget. Bízunk benne, hogy ez tovább növeli a családok otthonteremtési, lakásteremtési, -vásárlási kedvét, és ez párosulni fog a gyermekek vállalásával is, és mindenki méltó lakáskörülmények között vállalhat családot, vállalhat gyereket.

+

VARGA GÁBOR: – Államtitkár Úr! – Ha van nemzetstratégiai kérdés, amelyben a patkóban helyet foglaló minden képviselőtársamnak egyet kell értenie, az egy olyan nemzetstratégiai kérdés, amelyben a természetes szaporodás, a megszületendő gyermekek segítése természetes dolog kell hogy legyen. A vágyott és a tényleges gyermekszám közelítsen egymáshoz. Tehát sikeres lehet ez a program, és természetesen elfogadom a válaszát.