Áder János, köztársasági elnök szerint 1956 a bizonyíték arra, hogy van értelme az áldozatnak, van értelme a bátor kiállásnak, van értelme az erkölcsi helytállásnak. Október 23-a nemcsak más nemzetek tagjainak adott reményt, hanem a '89-es szabadságküzdelmekhez is erkölcsi példát nyújtott - hangsúlyozta az államfő a forradalom és szabadságharc 58. évfordulója alkalmából az Operában rendezett díszelőadáson elmondott beszédében.
Áder János szerint a forradalom abból a közös érzésből született, amely úgy írható le: elég volt. Hangsúlyozta: a magyar nép százezrek üldözését, kisemmizését, milliók megfélemlítését, a kommunista terrort elégelte meg.
Ezt érezték a földjeiktől megfosztott földművesek, az „önkéntes békekölcsönnel” sújtott gyári munkások, a hazugságok tanítására kényszerített tanárok – fűzte hozzá –, akiknek elegük lett a kitelepítésekből, a munkatáborokból, az államvédelmi terrorból, az elvtelen elvtársakból, a cenzúrából, a besúgók és provokátorok hálózatából.
Azt mondta: a kommunisták ugyanakkor világossá tették, hogy sem a népakarat kinyilvánítása, sem a szabadság, sem a demokrácia, sem a függetlenség nem egyeztethető össze a szocialista államberendezkedéssel, „a nyugati segítség elmaradása pedig azt jelentette, mintha a szovjet tankok nyers túlerejével szemben számunkra nem volna értelme az ellenállásnak”.
Az államfő 1956 hatását kiemelten fontosnak nevezte a kommunista világbirodalom erkölcsi összeomlásában és Európa újraegyesítésében.
Úgy fogalmazott, nincs olyan európai nép, amelynek tagjai nagyobb áldozatot hoztak volna, hogy a második világháború utáni Európa ismét a szabad országok közössége lehessen. A köztársasági elnök hozzátette: november 4-e soha el nem múló gyásza ellenére ezért mégis győztesnek tekinti a forradalmat.
Az államfő beszédében idézte John F. Kennedy, az Egyesült Államok egykori elnökének szavait, aki a forradalom után négy évvel azt mondta: „"a történelem kezdete óta nincs még egy nap, amely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt - bármily kicsi is a siker esélye, és bármily nagy is az áldozat, amelyet követel”.
Bibó István kiáltványát is felelevenítette, amelyben a Nagy Imre-kormány államminisztere november 4-én passzív ellenállásra szólította fel a magyar népet a megszálló hadsereggel és a bábkormánnyal szemben.
Áder János beszédében személyes történetünk és nemzeti önazonosságunk részének nevezte az '56-os forradalmat – 1848-hoz hasonlóan –, és, mint mondta, jó érzéssel tölti el az is, hogy „végre olyan világot teremthettünk 1990-ben, amelyben mindkét nap emlékezete nemzeti ünnepünkké válhatott”. Hangsúlyozta: gyermekeinknek is tudniuk kell, hogy 1990 előtt a hatalom megtorlásának tette ki magát az, aki e két eseményre emlékezni kívánt.
A rendezvényen jelen volt Schmitt Pál volt államfő, Mádl Dalma, a néhai köztársasági elnök felesége, Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetője, Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke és Vejkey Imre, az Országgyűlés mentelmi bizottságának kereszténydemokrata elnöke.
