A nyári szünet előtti utolsó teljes ülésén a Taláros Testület másfél tucatnyi döntést hozott. Különleges, és az „egyetértés” fölöttébb ritka pillanata kísérte a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozatot. A pillanatnyilag még (szeptemberig) 10 tagú Taláros Testület öt tagja párhuzamos indokolást, hárman pedig különvéleményt csatoltak hozzá. Napirenden szerepelt a magánnyugdíj-pénztárak ügyében készült határozattervezetet is, ám ennek szentesítése már őszre marad.

Határozatok

1718/B/2010. AB határozat a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény közjogi érvénytelenségére vonatkozó indítvány vizsgálatáról.

Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett – magánszemélyektől, köztük jogászprofesszoroktól, ügyvédektől, volt alkotmánybírótól, érdekvédelmi szervezetektől, pártoktól – a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére. (A novemberi alkotmánymódosítás szerint mindaddig, amíg a költségvetési hiány meghaladja az ötven százalékot, az Alkotmánybíróság nem gyakorolhatja a költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények normakontrollját.)

Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Elutasította, illetve visszautasította azokat az indítványokat, amelyek az Alkotmánynak az Alkotmánybíróság hatáskörét, illetve a közteherviselés szabályozását érintő rendelkezéseinek 2010. novemberi módosítását támadták.

A Taláros Testület - 1994 óta követett gyakorlatát megerősítve – megállapította, hogy nincs hatásköre az Alkotmány, vagy az Alkotmányt módosító törvény alkotmányossági felülvizsgálatára és megsemmisítésére. Hangsúlyozta: feladata az Alkotmány és az alkotmányos alapjogok védelme, és ezzel ellentétes lenne, ha az Alkotmányt saját maga alakítaná. Az Alkotmány módosítására kizárólag az alkotmányozó hatalom jogosult. Az Alkotmánybíróság nemzetközi összehasonlítás keretében azt is figyelembe vette, hogy ritkán, de található arra példa, hogy egy Alkotmánybíróság felülvizsgálja a számára mérceként szolgáló Alkotmányt. Ezekben az esetekben azonban az alaptörvény vagy maga ad erre felhatalmazást az Alkotmánybíróságnak, vagy olyan egyértelmű mércét állít fel (pl. megváltoztathatatlan alkotmányi rendelkezések meghatározásával), amely alapján az Alkotmánybíróság megállapíthatja saját alkotmány-felülvizsgálati hatáskörét. A magyar Alkotmány nem ad ilyen felhatalmazást, és konkrét, egyértelműen alkalmazható mércét sem fogalmaz meg.

Az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenség megállapítására irányuló indítvány alapján áttekintette az alkotmányozó hatalomnak az elmúlt tizenhárom hónap során az Alkotmány módosításával kapcsolatban folytatott gyakorlatát is. Tekintettel arra, hogy a vizsgált időszak tíz alkotmánymódosítása, így a megsemmisíteni kért 2010. novemberi alkotmánymódosítás a formai követelményeknek megfelelt, az Alkotmánybíróság nem állapította meg a módosítás közjogi érvénytelenségét.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felhívta az Országgyűlés, az alkotmányozó hatalom figyelmét arra is, hogy „az Alkotmány sorozatos, aktuálpolitikai érdekek és célok megvalósítása, elérése érdekében történő módosítása rendkívül aggályos a demokratikus jogállam követelményei, különösen az alkotmányos jogrend stabilitása, kiszámíthatósága, a széleskörű társadalmi legitimitás, az alkotmányos jogrendszerbe ellentmondásmentesen történő beépülése szempontjából.” A határozat leszögezte: az Alkotmányt az azt módosító hatalomnak is tiszteletben kell tartania. Ez a hatalom ugyanis "nem korlátlan, kötött az Alkotmányhoz, de a kötöttségeket betartva jogosult annak megváltoztatására is."

A határozathoz Bihari Mihály, Holló András, Kovács Péter, Paczolay Péter és Stumpf István párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós pedig különvéleményt csatoltak. A különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírák szerint az Alkotmánybíróságnak igenis joga van felülvizsgálni az alkotmánymódosításokat, meg kellett volna állapítania a hatáskörét az alkotmánymódosítások felülvizsgálatára.

1209/B/2006. AB határozat a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet 10-14/H. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok vizsgálatáról.

Az Alkotmánybírósághoz hét indítvány érkezett az alapfokú művészetoktatási intézmények normatív költségvetési támogatására és az intézmények nevelési és oktatási tevékenységének szakmai minősítési eljárására vonatkozó szabályokkal kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság - mint érdemi elbírálásra alkalmatlanokat valamennyit  el-, illetve visszautasította.

1021/B/2006. AB határozat a Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a történelmi belváros környezetkímélő forgalmi rendjéről, valamint a fizető parkolóhelyek működtetéséről szóló 81/2001. (12. 20.) rendelete egésze, valamint egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó szerint az az önkormányzati rendelet, amely az alapdíj és pótdíj megfizetésére kötelezte a korlátozott forgalmú övezetbe „engedély nélkül vagy attól eltérő módon behajtót” sértette a jogbiztonság elvét, mivel nem a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően került megfogalmazásra. A kifogásolt szabályozásnak az „attól eltérő módon” szövegrésze - az indítványozó szerint – félreérthető, hiszen a korlátozott forgalmú övezetbe behajtani csak az arra vonatkozó behajtási engedéllyel, illetve engedély nélkül lehetett, más behajtási mód nem is lett volna elképzelhető. Sérelmezte, hogy az eltérő behajtási mód definiálására a rendeletben nem került sor. Álláspontja szerint az olyan esetekben, amikor az autó vezetője az engedélyt pusztán elfelejtette kihelyezni, legfeljebb a kihelyezés elmulasztását lehetett volna szankcionálni. Alapdíj és pótdíj kiszabására azonban nem kerülhetett volna sor, mivel ilyenkor az illető az engedély kiváltásával egyszer már megfizette az alapdíjat. Sérelmezte továbbá a rendelet azon szövegrészét is, amely szerint „a díjfizetés elmulasztásáért a gépkocsi üzembentartója és a tulajdonosa egyetemlegesen felelnek.” Véleménye szerint e rendelkezés sem rögzítette egyértelműen, hogy csak akkor áll fenn az üzemben tartó és a tulajdonos egyetemleges felelőssége a díjfizetés elmulasztásáért, ha közülük valamelyik a díjfizetést elmulasztó személy volt. Erre figyelemmel az indítványozó ezt a rendelkezést is a jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartotta.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a történelmi belváros környezetkímélő forgalmi rendjéről, valamint a fizető parkolóhelyek működtetéséről szóló 44/2008. (12. 15.) rendelete alkotmányellenes, ezért azt 2011. december 31. napjával megsemmisítette.

511/B/2009. AB határozat az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja „vagy kisajátítási” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem jelölte meg, hogy a támadott rendelkezésnek alkotmányellenességét mire alapozza. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmányt. Miután e tartalmi követelmény hiányában az indítvány érdemben nem bírálható el a Taláros Testület ezért visszautasította.

446/B/2003. AB határozat a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése, 11. § (3)-(5) és (7) bekezdései, valamint 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

A Taláros Testülethez e témakörben is több indítvány érkezett. Az egyik indítványozó azt sérelmezte, nem tekinthet be az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokba, vázlatokba, egyéb munkarészekbe, illetőleg a forgalomból kivont állami alapadatokba. Sérelmezte továbbá azt is, hogy köteles együttműködni a felmérővel és ennek során a földrészlet határait megjelölni. Ha ezt elmulasztja a felróható magatartásból eredő térképészeti hibák kijavításának költsége a tulajdonost terheli, illetve ismételt mulasztása esetén a felmérő a természetbeni állapotot méri és térképezi. Az indítványozó szerint a jogalkotó akadályozza meg a tulajdonost abban, hogy megismerhesse földje pontos hosszúsági és szélességi adatait, és kijelölje ingatlana pontos határvonalát, ugyanakkor felhatalmazást ad a felmérőnek arra, hogy hamis, a tulajdonviszonyoktól eltérő térképet készítsen. A vitatott szabályok - állítja az indítványozó - lehetővé teszik, hogy az állam a tulajdonos kárára úgy rajzolja át a földterület határvonalait, hogy erről a tulajdonost nem is értesítik és így az még csak panasszal sem élhet.

Egy másik indítványozó azon rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amely felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az alaptérkép, illetve a hozzá tartozó területi adatok hivatalból történő kijavítására hatalmazza fel a földhivatalt. Szerinte ez a szabályozás sérti az Alkotmányt, visszaélésre ad módot, alkalmas arra, hogy megrendítse az ingatlan-nyilvántartás közhitelűségébe, és ezzel együtt az államapparátus jogszerű működésébe vetett bizalmat.

Az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelességét szabályozó törvényi rendelkezések lehetőséget adnak az ingatlan-nyilvántartás hitelességéhez fűződő vélelem megdöntésére, a szabályozás alkotmányellenessége a jogbiztonság követelményének megsértése miatt nem állapítható meg, másként vélekedett. A határozat indokolása szerint a szabályozás biztosítja a jogérvényesítés lehetőségét az ingatlantulajdonosok számára, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványokat elutasította. 

340/E/2006. AB határozat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdésével és 40. § (2) bekezdésével összefüggésben benyújtott, az Alkotmány 66. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról.

Az indítványozó jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, mert álláspontja szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény nem biztosítja a férfi számára azt a jogot, hogy bíróságtól kérje az apasága megállapítását, ha a gyermek családi jogállása rendezett (más férfit jegyeztek be apaként vélelemből kifolyólag), még akkor sem, ha minden kétséget kizáróan ő a gyermek vér szerinti apja. Ugyanakkor, az anyaság megállapítását akkor is lehet kérni a bíróságtól, ha a gyermek anyakönyvi kivonatában az anya be van jegyezve, azaz a gyermek családi jogállása rendezett. Az indítványozó véleménye szerint ezen két szabálya egymáshoz viszonyítva diszkriminatív a férfiak, apák tekintetében, és ezáltal sérti az Alkotmány 66. § (1) bekezdésében kimondott férfiak és nők közötti egyenjogúságot. Az indítványozó szerint a jogalkotó az alkotmányellenes diszkriminációt olyan jogszabály megalkotásának a mulasztásával valósítja meg, amely „a férfiak számára is biztosítja azt a jogot, hogy a vér szerinti gyermekük anyakönyvi kivonatába bejegyzésre kerüljenek.”

Az Alkotmánybíróság megállapította: minthogy az apaság, illetve az anyaság bírói megállapítására vonatkozó eltérő szabályozásban a jogalkotó azt a felfogását juttatja kifejezésre, hogy az anyai jogállást ténynek, az apai jogállást pedig vélelemnek tekinti, és ezen szabályozási konstrukciónak van alkotmányi alapja, az nem sérti az Alkotmányt. Ezért elutasította az indítványt.

280/B/2007. AB határozat a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 4. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte utólagos normakontroll keretében az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint az azonos hatóanyagú, illetve terápiás hatású gyógyszerek tekintetében az árhoz nyújtott társadalombiztosítási támogatás legfeljebb a referencia-gyógyszerre megállapított támogatással azonos mértékben vehető igénybe. Azzal érvelt, hogy az „emberi méltóságból, mint anyajogból fakad a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alapjog” is, melyek azért szenvednek sérelmet, mert a szabály „nem biztosítja megfelelően az egyenlő, és a legkedvezőbb feltételeket a polgárok egészségének megóvásához, vagy gyógyulásához.” Úgy vélte: a legmegfelelőbb gyógyszerhez való hozzájutás lehetőségét a jogalkotó fiskális szempontok alapján határozta meg, és nem vette figyelembe az embert, mint egyen-egyenként különböző lényt. Arra hivatkozott, hogy az objektíve azonosnak tűnő egészségügyi ellátás alkotmányosan nem indokolható különbségtételhez vezet, a megkülönböztetésnek nincsen ésszerű indoka. A gyakran elavult, káros mellékhatásokat kiváltó gyógyszerek alkalmazása befolyásolja a betegek gyógyulási esélyeit, továbbá azt az érintettek anyagi, pénzügyi helyzetétől teszi függővé.

Alkotmánybíróság megállapította: az állam kötelessége, hogy működőképes, hatékony és biztonságos rendszert alakítson ki az egészségügy, jelen esetben a gyógyszerár-támogatás területén is. Ebben a tekintetben a jogalkotó a betegek között nem tesz különbséget, a támogatás nagysága az adott csoporton belül egyforma. Önmagában az a különbözőség, hogy egyes betegek más-más okokból nem szedhetnek azonos gyógyszert, nem jelent hátrányos jogalkotói megkülönböztetést. A hatályos szabályozás nem eredményezi az egészséghez való jog sérelmét, senkit nem zár ki a támogatás igénybevételéből, illetve nem szünteti meg a gyógyszerár-támogatás rendszerét, nem eredményez alkotmányellenességet. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

252/B/2009. AB határozat Sátoraljaújhely Város Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2008. (VIII. 7.) rendelete 5. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó jogi képviselője útján Sátoraljaújhely Város Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló rendeletét sérelmezte és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint sérti az Alkotmányt azáltal, hogy az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi ingatlanok rendeltetésének, értékének, az adóalanyok teherviselő képességének mérlegelés nélkül a meghatározott adómaximum közelében állapította meg a telekadó mértékét. Rámutatott arra, hogy a megállapított adókötelezettség a telek értékének hozzávetőlegesen 1/5-ét teszi ki, amely nagymértékben veszélyezteti a rendes gazdálkodást, gyakorlatilag öt év alatt felemésztheti az ingatlan piaci értékét.

Az Alkotmánybíróság megállapította: Sátoraljaújhely Város Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 26/2008. (VIII. 7.) rendelete 5. §-a alkotmányellenes, ezért azt 2011. december 31. napjával megsemmisítette.

169/E/2009. AB határozat Budakalász Nagyközség Önkormányzatának a helyi adókról szóló – többször módosított – 22/1996. (XII. 20.) számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Álláspontja szerint Budakalász Nagyközség Önkormányzata jogalkotói feladatát elmulasztva alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a nagyközség közigazgatási területén lévő beépítetlen telkek tekintetében az adómentességet illetve az adómértéket nem a helyi sajátosságokhoz igazodóan állapította meg. Az indítvány hivatkozik arra, hogy telekadó mértékét a beépítetlen telkek esetében egységesen a törvényi maximumban, 200.- Ft/m² összegben állapította meg, arra a 29 db beépítetlen telekre is, amelyek a Duna úgynevezett nagyvízi medrében helyezkednek el, amely területet az árvíz több évben is teljes egészében elöntött. Az indítványozó álláspontja szerint: az önkormányzat a társaság tulajdonában álló telkek tekintetében az adó mértékének megállapítása során a helyi sajátosságokat nem vette figyelembe, amikor a gyakori árvízi elöntés és az állandó fenyegetettség ellenére a telekadót a törvényi maximumban határozta meg; ezzel megsértette az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontját.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Budakalász Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy a helyi adókról szóló 22/1996. (XII. 20.) számú rendeletében a telekadóra vonatkozó rendelkezések megalkotása során nem tett eleget a helyi sajátosságok figyelembevételét előíró mérlegelési követelménynek. Az Alkotmánybíróság felhívta a képviselő-testületet arra, hogy jogalkotási kötelezettségének 2011. december 31-ig tegyen eleget.

26/H/2010. AB határozat az Országos Választási Bizottság 494/2009. (XII. 22.) OVB határozatának vizsgálatáról.

Az indítványozók sérelmezték, hogy OVB hitelesítette az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének azt a mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törölje el az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok számára biztosított területi és országos listaállítási jogot, hogy ezentúl az Országgyűlésbe csak egyéni választókerületekből kerülhessenek képviselők?” Álláspontjuk szerint a kérdés hitelesítésére nem kerülhetett volna sor, egyrészt, mert a kérdés az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ún. szervezetalakítási kérdés, másrészt, mert sem a választópolgárok, sem a jogalkotó számára nem egyértelmű.

Az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak a népszavazási kezdeményezésnek az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés d) pontjába ütközését, továbbá az egyértelműség követelményének sérelmét állító kifogási elemet is elutasította és helybenhagyta az Országos Választási Bizottság határozatát.

Végzések

1653/B/2010. AB végzés a 3/2007. Büntető jogegységi határozat I. pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint az indítvány sem formai, sem tartalmi alapon nem felelt meg a követelményeknek, érdemi elbírálásra sem alkalmas, ezért - állandó gyakorlatának megfelelően – visszautasította az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezést.

1390/B/2010. AB végzés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 261. § (4) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 16/A. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó által támadott és megsemmisítésüket követelő rendelkezések megtiltották természetes személy (kivéve egyéni vállalkozó) devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására, természetes személy tulajdonában álló ingatlanon, vagy ingatlannak természetes személy tulajdonában lévő tulajdoni illetőségén jelzálogjog alapítását. Az indítványozó szerint az, hogy csak „magyar forintban lehet bejegyeztetni jelzálogjogot az ingatlanokra”, diszkriminálja a magyar természetes és jogi személyeket. Állította: a sérelmezett rendelkezések ellentétesek az Alkotmánnyal, ugyanis törvényi korlátokat állítanak a Közös Piac elé, „melyek nem engedhetőek meg abban az esetben, ha a Magyar Köztársaság az EU tagországa kíván maradni”; továbbá a támadott előírások „az EU-s joggal szembemenve” veszélyeztetik a forgalom biztonságát és akadályozzák a tőke szabad áramlását. Végezetül pedig arra hivatkozott, hogy ha a piaci szereplők „nem választhatják meg, hogy milyen pénznemben teljesítik kifizetéseiket és ennek nem biztosított a megfelelő biztosítéka jelzálog bejegyzéssel”, az a piagazdaság és a versenyszabadság sérelmét is jelenti.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. E passzus alapján a Taláros Testület az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette, mert benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette.

1151/B/2001. AB végzés a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 245. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó egyedi ügyben, de utólagos normakontroll keretében fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint a fogolyszökés büntethetősége az Alkotmány 55. §-ban védett személyi szabadsághoz és biztonsághoz való jogot sérti, mert „diszkriminatív” rendelkezés, s „az uniós törvények nem ismerik” az ilyen következmények alkalmazását. Indítványa alátámasztására részletezte a büntetés–végrehajtás során a fegyház fokozatra irányadó szigorú szabályokat, amelyek megítélése szerint akadályozzák az elítéltek társadalomba való visszailleszkedését.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Miután a sérelmezett Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 245. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány benyújtását követően a támadott rendelkezést az egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXI. törvény 14. §-a, 2011. január 1-jei hatállyal módosította, a Taláros Testület az eljárást megszüntette.

703/E/2009. AB végzés a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdésével összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról.

A törvényt sérelmező határozott álláspontja szerint a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke szempontjából a törvény hatálybalépése előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és a beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismerni. Indítványát arra alapította, hogy az Országgyűlés elmulasztotta jogalkotói kötelezettsége teljesítését a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati idő számítása körében. Szerinte ez a jogalkotói mulasztás alkotmányos indok nélküli hátrányos megkülönböztetést eredményez az azonos szabályozási körbe tartozó fegyveres szervi szolgálattevők között attól függően, hogy szakmai képzésük szakközépiskolai vagy szakiskolai (szakmunkásképző iskolai) keretek között folyt.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a törvény módosítása következtében megszűnt az a szabályozási hiány, amelyre tekintettel az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte, így az indítvány okafogyottá vált. Erre tekintettel - eddigi gyakorlatának megfelelően - az eljárást megszüntette.

495/E/2010. AB végzés a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 317. § (1)-(2) bekezdésével összefüggésben benyújtott, alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról.

Az indítványozó megítélése szerint sérelmet szenved a független, demokratikus jogállamiság elve, mivel nincs következménye, ha a bíróság a fizetési meghagyás kibocsátására a Pp. 317. § (1) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidőt nem tartja be, ugyanakkor a jogvitában részt vevő felek határidő-mulasztását a Pp. szigorúan szankcionálja. Véleménye szerint a jogalkotónak szankciót kell megfogalmaznia a bíróság általi határidő-mulasztásra.

Az Alkotmánybíróság megszüntette a benyújtott, alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást, mert az indítványozó hatályon kívül helyezett jogszabállyal összefüggésben állított mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet.

361/B/2008. AB végzés az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény megsemmisítését kérte. Érvelése szerint a támadott jogszabály más adóalanyokkal szemben az Alkotmány 70/A. §-át sértő, diszkriminatív módon biztosít kedvezőbb adózási környezetet a hatálya alá tartozó munkavállalók és munkáltatók számára. Állította továbbá, hogy az adózási szabályban foglalt burkolt támogatás miatt a sajtó szabadsága [61. § (2) bekezdés] is sérül.

Az Alkotmánybíróság, tekintettel arra, hogy nincs hatásköre a támadott jogszabály felülvizsgálatára - Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése - visszautasította az indítványt.

157/B/2008. AB végzés a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 60. § (2) bekezdés utolsó mondata, a (3)-(4) bekezdése, valamint az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 468. § (8) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány olyan – „központi adónemről” szóló – törvénnyel kapcsolatban kérte az alkotmányellenesség megállapítását, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján csak korlátozottan van hatásköre. Megállapította továbbá, hogy az indítványozó által az alkotmányellenesség megállapítására okot adó alkotmányi rendelkezések [2. § (1) bekezdés] nem tartoznak azon rendelkezések körébe, amelyek sérelme az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság korlátozott felülvizsgálati hatáskörét megalapozza. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.