Eltörölné a kormány azt a szabályt, amely szerint automatikusan megszűnik a 70 éves korukat betöltő alkotmánybírák – az időközben 9 évről 12 évesre emelt – mandátuma. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter terjesztette a parlament elé az ötödik alkotmánymódosítással összefüggő törvénymódosító javaslatcsomagját, melynek része az Alkotmánybíróságról  szóló törvény megváltoztatása is. E passzus elfogadása esetén a jelenlegi és jövőbeni alkotmánybíráknak nem kell majd elhagyniuk posztjukat 70. életévük betöltésével. 

A hatályos szabályok szerint a Taláros Testület tagjainak megbízatási ideje tizenkét év, de ha betöltik a 70 éves kort, automatikusan megszűnik a testületben betöltött tagságuk. A kormányzati előterjesztés a már a megbízatásukat töltő alkotmánybírákra is alkalmazná, azaz nekik sem kellene 70 évesen leköszönniük. Ezzel párhuzamosan a feltételek között szerepeltetnék, hogy alkotmánybíróvá választásakor a jelölt nem lehet 70 évesnél idősebb. A Taláros Testület új tagjai közül a most 64 éves Szívós Máriának, a 66 éves Salamon Lászlónak, a 63 éves Pokol Bélának, a 67. évében járó Balsai Istvánnak, és a január 2-án 69. születésnapját ünneplő Dienes-Oehm Egonnak is több évnyi tovább szolgálatot jelenthet a módosítás.

A Demokratikus Koalíció alelnöke közleményében arcátlanságnak nevezte a Fidesz eljárását. 

Bauer Tamás, alelnök szerint arcátlanság először is azért, mert a módosítást az „egyes törvényeknek az Alaptörvény 5. módosításával összefüggő módosításáról” címet viselő törvényjavaslatba csempészte be, holott ennek semmi köze az ötödik alaptörvény-módosításhoz. Arcátlanság másodszor azért, mert korábban a bírák nyugdíjkorhatárát leszállították, hogy a régebbi bíráktól megszabadulhassanak, most pedig az alkotmánybírákét megszüntetik, hogy a Fidesz által kiválasztottak az eddigi korhatár betöltése után is helyükön maradhassanak, ha netán új többség alakulna az Országgyűlésben. Harmadszor pedig azért azért arcátlanság, mert ezzel megint egyoldalúan a Fidesz választottjait tartja hatalomban, jóval a kormány mandátumának lejárta után.

A Demokratikus Koalíció alelnöke végezetül leszögezte: pártja, a fideszes többség által ellenzéki egyetértés nélkül megválasztott alkotmánybírák mandátumát, és ezáltal ma már az egész Alkotmánybíróságot nem tekinti legitimnek, mert „csúfot űznek az alkotmánybíráskodásból.”

Az Együtt-Pm szövetség is elítélte a Fidesz törvényjavaslatát. Karácsony Gergely közleményében kijelentette: „a kormánypári erők most arra készülnek, hogy évtizedekig a nyakunkon hagyják azokat az alkotmánybírókat, akik az alkotmányosság helyett az őket megválasztó pártokhoz lojálisak, akik közül többen a parlament kormánypárti padsoraiból ültek át az alkotmánybírói székbe.”

+

Alkotmánybírósághoz fordult a Társaság a Szabadságjogokért, mert szerintük diszkriminatív a választási törvény. A szervezet azt kifogásolja, hogy míg a kettős állampolgársággal rendelkezők levélben is szavazhatnak, a külföldön élő magyarok csak személyesen, az adott ország konzulátusán. A Társaság a Szabadságjogokért szerint ezzel ellehetetleníthetik a részvételt a következő választáson

+

A Jobbik szerint alkotmányellenes az országgyűlési képviselők akár pozitív, akár negatív megkülönböztetése az állampolgárokhoz képest, és ennek alapján az ellenzéki párt elfogadhatatlannak tartja az Alkotmánybíróság két legfrissebb határozatát.

Staudt Gábor, az alkotmányügyi bizottság jobbikos tagja felidézte: az Alkotmánybíróság két nyilvánosságra hozott legutóbbi határozatában Novák Előd Jobbik-alelnök beadványára reagálva kimondta, hogy korlátozható a parlamenti véleménynyilvánítás, akár azzal is, hogy egy képviselő kizárható a parlamenti ülésből.
A Jobbik nem ért egyet azzal az érveléssel, hogy ez levezethető az alkotmányból és elfogadhatatlannak tartja, hogy az Alkotmánybíróság a döntésével az Országgyűlés méltóságát és tekintélyét azonos szintre emeli egy-egy ember, vagy népcsoport emberi méltóságával. Staudt Gábor emlékeztetett arra, hogy több alkotmánybíró is különvéleményében ugyanezt jegyezte meg.

Hangsúlyozta: a Jobbik nem hajlandó elfogadni semmilyen megkülönböztetést egy országgyűlési képviselő és egy állampolgár között. Álláspontjuk szerint ha egy képviselő olyan megnyilvánulást tesz a parlamentben, amely nem ütközik a hatályos törvényekbe, akkor azt tehesse meg és ebben ne lehessen korlátozni. Ugyanakkor a Jobbik azt is szeretné, hogy ha egy képviselő olyat tesz, ami törvénybe ütközik, akkor ne bújhasson a mentelmi joga mögé.

Legfrissebb döntések

Elutasította az Alkotmánybíróság az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 50. § (1) bekezdése, valamint az 52. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt.

Novák Előd a Jobbik országgyűlési képviselője alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők véleménynyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségéről.

A határozat indokolása szerint az Országgyűlés ülésén történő fizikai erőszak alkalmazása, illetve a közvetlen fizikai erőszakkal fenyegetés vagy arra való felhívás nem tartozik az Alaptörvény szerinti véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körébe. Az alaptörvényi védelem eleve nem terjed ki azokra az esetekre, amikor valaki a véleménynyilvánítás szabadságát úgy gyakorolja, hogy az mások emberi méltóságának, továbbá a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére irányul.

Azt Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Országgyűlésnek jogában áll olyan (ön)korlátozó rendelkezéseket alkotni, amelyek garantálhatják a testület méltóságát és zavartalan működését. Mivel az Országgyűlés fegyelmi döntései – amelynek alkotmányos alapját az Alaptörvény 5. cikk (7) bekezdése teremti meg – nem minősülnek sem bírósági, sem hatósági, sem közigazgatási döntésnek, az ilyen döntésekkel szembeni jogorvoslat hiánya önmagában nem eredményez alaptörvény-ellenes helyzetet.

A határozathoz Salamon László alkotmánybíró párhuzamos indokolását, valamint Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/1021/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította Novák Előd másik, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 48. § (3)–(4) és (7) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványát is.

Novák Előd országgyűlési a Jobbik képviselője alkotmányjogi panaszában újra előadta, hogy a támadott rendelkezések alkotmányos indok nélkül korlátozzák az országgyűlési képviselők vélemény-nyilvánítási jogát, illetőleg nem rendelkeznek az Országgyűlés döntésével szembeni jogorvoslat lehetőségével.

A határozat indokolása szerint a képviselő a parlamenti felszólalásai során nem „magánszemélyként”, hanem az Országgyűlés tagjaként fejti ki véleményét. Erre a képviselői minőségére tekintettel a véleménynyilvánítás keretei más magánszemélyekhez képest bizonyos tekintetben – az őket megillető mentelmi jog alapján – tágabb, ugyanakkor más vonatkozásban – a parlamenti fegyelmi jogra tekintettel – szűkebb körben érvényesülnek. Az Országgyűlés működésének a hatékonysága, zavartalan működésének biztosítása, valamint az Országgyűlés tekintélyének, méltóságának megőrzése tehát alkotmányosan igazolható módon lehet a képviselői felszólalási jog korlátja. Mivel az Országgyűlés fegyelmi döntései – amelynek alkotmányos alapját az Alaptörvény 5. cikk (7) bekezdése teremti meg – nem minősülnek sem bírósági, sem hatósági, sem közigazgatási döntésnek, az ilyen döntésekkel szembeni jogorvoslat hiánya önmagában nem eredményez alaptörvény-ellenes helyzetet.

A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolását, valamint Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/1022/2013.)

+

Elutasította az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 12. § (3), (3a), (3b), 3c) bekezdései és 46/G. §-a, valamint a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól szóló 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése és 5. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat.

Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett, amelyek szerint a támadott rendelkezések a reklámcélú berendezések elhelyezéseit érintő, azokat jelentősen korlátozó szabályokat tartalmaznak. Álláspontjuk szerint a korlátozások nem szükségesek, nem arányosak, továbbá homogén csoporton belül – a reklámtáblák elhelyezésével összefüggésben – megkülönböztetést valósítanak meg, a kormányrendelet 3. § (2) bekezdése pedig alaptörvény-ellenesen – visszaható hatállyal, rendeleti szinten – állapít meg jogellenességet, miközben jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat von el.

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottaknak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma nem értelmezhető akként, hogy a fennálló tartós, határozatlan időtartamú jogviszonyok a jövőre nézve nem alakíthatók át, nem változtathatók meg. Amennyiben a jogalkotó mérlegelésének eredményeképpen a szabályozás módosul, e változás – megfelelő felkészülési idő biztosítása mellett – a már kihelyezett reklámokra is vonatkozhat, s e tény nem minősül visszaható hatályú jogalkotásnak.

Az Alkotmánybíróság a kereskedelmi szólás szabadsága és a véleménynyilvánítási szabadság összefüggései tekintetében fenntartotta azt a korábbi megállapítását, amely szerint „a kereskedelmi közlések gyengébb alkotmányos védelme azon alapul, hogy a gazdasági hirdetők és más kereskedelmi jogalanyok számára nem az egyéni önkifejezést és önmegvalósítást vagy a demokratikus párbeszédben való részvételt valósítják meg a közlések, hanem gazdasági érdekeket szolgálnak.” [23/2010. (III. 4.) AB határozat, ABH 2010, 101, 122.] Megítélése szerint a közlekedés biztonságának növelése (az élet- és vagyonbiztonság védelmére tekintettel) elegendő indok a kereskedelmi szólás szabadságának a korlátozására. A korlátozás továbbá aránytalannak sem tekinthető, mivel a jogalkotó törekedett arra, hogy csak a járművezetők figyelmének elterelésére – méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva – leginkább alkalmas reklámtáblákat tiltsa meg.

A határozathoz Juhász Imre és Pokol Béla párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós és Paczolay Péter alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/2294/2012.)

+

Az Alkotmánybíróság elutasította a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 129. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Egy, a cégnevében „állami” jelzőt viselő gazdasági társaság jogi képviselője útján kérte a támadott rendelkezés vizsgálatát és megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alaptörvény nem tartalmaz kifejezetten a gazdasági társaságok létrehozására, megszűnésére, megszüntetésére vonatkozó speciális szabályokat. Ennek következtében – az Alaptörvény keretei között – a törvényhozó nagy szabadságot élvez a gazdasági társaságokkal kapcsolatos szabályok kialakításában, vagy éppen a cégnévhasználattal kapcsolatos jogi szabályozásában. A határozat indokolása szerint a támadott rendelkezés nem tette jogellenessé az indítványozó korábbi névhasználatát, és kötelezettséget számára – felkészülési idő biztosítása mellett – csak a jövőre nézve állapított meg. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról – IV/3246/2012.)

+

Végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról. Az indítvány alapvetően arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság ítéletének alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt, továbbá annak megállapítására is kérelmet fogalmazott meg, hogy az ítélet nemzetközi szerződésbe ütközik. Az alkotmányjogi panasz végezetül arra nézve is határozott kérelmet tartalmazott, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg szolgálati nyugdíj ügyében a kedvezményes szorzó alkalmazását, hangsúlyozva: a Kúria ítélete ellentétes az Európai Emberi Jogi Egyezmény több rendelkezésével is.

Az indítványozó az alapul fekvő bírósági eljárásokban azt kívánta elérni, hogy szolgálati ideje számításakor kedvezményes szorzóval (1.2, 1.5 ill. 2-szeres) kerüljön megállapításra egy-egy meghatározott időtartam. A Kúria alkotmányjogi panasszal támadott ítélete helybenhagyta a Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletének azt a részét, amely egy időszakra elismerte az 1.5-szeres számítást, valamint az ítéletnek azt a részét is, amely a 2-szeres számításra irányuló kereset elutasító rendelkezését tartalmazta. Ezt meghaladóan ugyanakkor a Kúria a jogerős ítélete hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Ennek lényege, hogy a felperes keresetét két időszakra a szolgálati idejének 1.2-szeres szorzóval történő számítására irányuló részében is elutasította. A rendes, illetve a rendkívüli jogorvoslatot mindkét fél (az alkotmányjogi panaszos, mint felperes és az Országos Rendőr-főkapitányság, mint alperes) kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

Megállapította: jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.Nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe sem jogszabályi rendelkezés, sem egyedi döntés megváltoztatása vagy pótlása. Ennek következtében az indítványozónak a kedvezményes szorzók megállapítására vonatkozó kérelmének elbírálása nem alkotmánybírósági hatáskör, ezért azt – az Abtv. 64. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/937/2013.)

Az Alkotmánybíróság legközelebbi tárgyalandói
Teljes ülésének témái:

– Gyöngyös Város Képviselőtestülete 34/2009. (XII. 14.) KT rendeletének 10. § (1) és (3) bekezdései, valamint a rendelet 3. számú melléklete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/757/2013.).

– A terrorizmust elhárító szerv titkos információgyűjtésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmány-jogi panasz vizsgálata – (IV/3085/2012.).

– A Győri Ítélőtábla Bf.86/2011/86. számú ítélete, illetve a Pest Megyei Bíróság 7.B.81/2006/2005. számú ítélete alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/3376/2012.).

– A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 2. § (1)–(2) bekezdéseinek, a 6. § c)-d) pontjainak, a 267. § (1) bekezdés j) pontjának, a 332. § (1) bekezdés d) pontjának, a 373. § (1) bekezdés I. c) pontjának, a 339. § (1) bekezdésének, a 416. § (1) bekezdés c) pontjának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/1179/2012.).

– A Budapest Környéki Törvényszék 3.Bnf.269/2013/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1071/2013.).

– A helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (1) bekezdés felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/3457/2012.).

– A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alkalmazhatóságának konkrét perben történő visszamenőleges kizárása, illetve a Fővárosi Bíróság 52.Pf.630.183/2010/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/818/2012.).

– A 19/2005. (IV. 22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 14.G.II. 22.038/2010/7. számú és a Fővárosi Bíróság 1.Gf. 76.344/2010/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/820/2012.).

– A 19/2005. (IV.22.) Fővárosi Közgyűlési rendelet 41. § (2) bekezdése és 53. §-a, valamint a PKKB 4.P.85.715/2008/7.számú és a Fővárosi Bíróság 48.Pf. 631.901/2009/11. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/823/2012.).

– A Fővárosi Bíróság 52.Pf. 630.183/2010/3. számú ítéletének megsemmisítése és a Fővárosi Közgyűlés 19/2005.(IV.22.) számú rendelete 41. § (2)-(3) bekezdései, valamint 61. § (1) bekezdése alkalmazásának konkrét ügyben történő utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/821/2012.).

– A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (1) bekezdésének „felszámolás,” szövegrésze felülvizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – (III/3262/2012.).

– A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. , 63. és 64. §-a és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 20/A. §-a, valamint a 22/2012. (II. 16.) OBHE határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/2777/2012.).

Az 1. öttagú tanácsának témái:

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1198/2013.).

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1343/2013.).

– A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1412/2013.).

– A Debreceni Ítélőtábla Kf.II.20.664/2012. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/107/2013.).

– A Kúria Bfv.III.779/2012/9. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1052/2013.).

A 2. öttagú tanácsának témái:

– A Kúria Mfv.I.10.304/2012/7. számú ítélete és a Kúria Mfv.I.10.284/2013/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt befogadhatóságának vizsgálata – (IV/855/2013.).

– A Fővárosi Törvényszék 45.Pf.631.774/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/1277/2013.).

– A Kúria Gfv.VII.30.104/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – (IV/140/2013.).

– A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 4. § (6) bekezdése, 8. § (12)-(13) bekezdései, 8/A. §-a, 8/B. § (1)-(3) bekezdései, 8/C. § (1)-(2) bekezdései és 8/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata – (IV/3474/2012.).

– A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.27.097/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés befogadhatóságnak vizsgálata – (III/1008/2013.)