Erdő Péter a tizenötödik alkalommal odaítélt díj átadó ünnepségén hangsúlyozta, hogy világszerte nő a nyomás az államokon, hogy vonjanak ki minél több anyagi eszközt a humánszektorból: az oktatásból, az egészségügyből és a szociális területről. Emellett sokszor olyan gazdasági érveket hoznak fel, mint például a hatékonyság, a versenyképesség vagy egyszerűen annak fontossága, hogy az állam nehogy deficites legyen. „Mindezek a tényezők valóban fontos gazdasági kérdések, mégis meg kell kérdeznünk, az állam és a társadalom cél vagy pedig eszköz, hogy az ember van az államért vagy az állam az emberért” – mutatott rá a bíboros.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke úgy fogalmazott: „nekünk, keresztényeknek mindig az embert kell szem előtt tartanunk. Az embert, akinek sokszor segítségre van szüksége.”

Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása a keresztény ember számára nem mellékes feladat, hanem a legfontosabb, az ember szívének legmélyén rejlő kötelezettség – fogalmazott Erdő Péter, kiemelve hogy a teremtő akaratát teljesítjük akkor, amikor képmását, az embert feltétlen szeretetben és tiszteletben részesítjük.

A keresztény ember különösen fontos feladatának nevezte, hogy hite alapján tanúságot tegyen a cselekvő szeretetről. Hozzátette, hogy erre még akkor is szükség van, ha jól működnek a „nagy szisztémák”, mert az ellátó rendszer csak pénzt tud adni, szeretetet nem, azt az egyes embernek kell megadnia.

Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntőjében arról beszélt, hogy szociális, gyermekvédelmi otthonokban vagy más segítő helyszínen járva mindig határozott különbséget tapasztalt az alapján, hogy az intézményben jelen volt-e a szeretet vagy sem. Éppen ezért – hangsúlyozta – hatalmas felelőssége a Katolikus Karitásznak és más önkénteseknek, hogy megtanítsák erre a szeretetre a szociális szférában dolgozókat.

Kiemelte, hogy a szociális munkásokat számos helyen képezik, sok tudást megkapnak, de ha ezt a szeretetet nem tanulják meg a fiatalok, akkor mindez a tudás hiábavaló.

Az ünnepségen felolvasott laudáció szerint a díjazott, Simon Sándorné 14 éves korában csatlakozott a Ferences Világi Rendhez, ahol a kilencvenes évek elején hajléktalanok segítésével foglalkozott, majd részt vett a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány munkájában. Itthon a pestszentlőrinci plébánia hitéletének volt tevékeny szervezője. Fáradhatatlan odaadással segít mindenkinek, határainkon átívelő tevékenysége mellett otthonába is szívesen befogadja a rászorulókat – hangzott el.

Az eseményen részt vett Varga Zs. András alkotmánybíró, Harrach Péter KDNP-frakcióvezető, Spányi Antal megyés püspök, a Katolikus Karitász vezetője, Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója, Kauser Tibor, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa és Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete.

Az MKPK 1999 decemberében alapította az elismerést az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényeinek elismerésére, illetve a díjazott személyes példájának felmutatására. A díj Pálffy Katalin szobrászművész alkotása, 95 milliméter átmérőjű bronzérem, amelynek előoldala rózsát ábrázol, hátoldalán pedig a következő felirat található: „Szent Erzsébet Rózsája díj – Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”.

A Szent Erzsébet Rózsája díjátadó estjének bevételét az MKPK idén az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthon javára ajánlja fel.