A közgazdaságtan természetéből adódóan más tudomány a fizika, mint a történelem; a matematika, mint az irodalom. A közgazdaságtan kiinduló pontja az a feltételezés, hogy az emberek „racionálisan viselkednek”, amin haszonelvűséget ért. Ez abszolutizálva már antropológiai tévedés – mondja Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke az őt ért halálos fenyegetésekről szólva azon véleményének ad hangot, hogy akit meg lehet félemlíteni, az jobb, ha abbahagyja a politikát.
Azt mondta a parlamentben, hogy a határon túli magyarok honosítása történelem. Mi az, amit még ilyen tettének tekint?
A honosítás nemzetegyesítése valóban vitathatatlanul az, de ugyanígy egyháztörténelmi jelentőségű volt Szent István bizánci kanonizációja, amire 1054 – a keleti egyházszakadás – óta nem volt példa, hogy egy szakadás után nyugaton kanonizált szentet elismerjenek keleten, vagy egy keletit nyugaton. És politikatörténeti fejezet, hogy Varga Lászlóval újraépítettük a KDNP-t, és nem engedtük kiesni a történelemből 67 év kereszténydemokráciáját és – egyedüli történelmi pártként – megmaradtunk.
Számos tanulmány és interjú készült minderről. Miért érezte fontosnak mégis leszögezni, hogy autentikusnak, hiteles műveinek a könyveiben – Igenis szólnunk kell; Ius resistendi; Egyenes úton; Megharcolunk minden magyarért! és a verseskötetében – megfogalmazottak tekinthetők, sőt tekintendők?
Egy politikai opus nem olyan, mint egy szépirodalmi mű, vagy egy tudományos esszé. Nem kevesebb vagy több, egyszerűen más természetű. Egyfelől a politikai beszéd jobban benne van a történelem hús-vér valóságában, jobban magán viseli a konkrét történelmi szituáció jegyeit. Másfelől egy politikai vezető ezer és ezer nyilatkozatot tesz és levelet küld. Ezek tartalma az én döntésem, de a megfogalmazás sokszor a sajtósoké. Viszont az említett könyvek minden szava tudatos ars poeticám tükrözi. Különben én azt sem érzem igaznak, amikor egy költő életmű kiadásába utólag betesznek olyan verseket, amiket ő életében nem vett fel a köteteibe. Ez irodalomtörténetileg lehet érdekes, de nem a hitvallásos, autentikus életmű tekintetében.
A napokban egy gazdaságelméleti beszélgetésben azt állította, hogy a közgazdaságtan nem természettudomány, és az antropológiai szemlélet fontosságát hangsúlyozta.
Ez egyszerűen annyit jelent, hogy természetéből adódóan más tudomány a fizika, mint a történelem; a matematika, mint az irodalom. A közgazdaságtan kiinduló pontja az a feltételezés, hogy az emberek „racionálisan viselkednek”, amin haszonelvűséget ért. Ez abszolutizálva már antropológiai tévedés. Ugyanis miért racionálisabb, vagy ha tetszik „haszon-maximalizálóbb” egy bankár, mint egy karmelita szerzetes? Végül is van e hosszabb távú és nyereségesebb befektetés, mint az örökkévalóság? Vagy miért racionálisabb és hasznosabb a pénzemet részvénybe fektetni, mint pl. a családomba azzal, hogy elmegyünk a gyerekekkel nyaralni? A gyerek taníttatásába, összetartó élményekbe vagy a szellemi-lelki javakba fektetett pénz, munka, idő miért lenne kevésbé racionális vagy hasznos? Csak más koordináta rendszerben mérhető az értéke. Ebben az összefüggésben hangsúlyoztam az antropológiai fordulat fontosságát. A közgazdaságtannak, szociológiának, stb. megvan a saját illetékességi területe, de ha élet- és világmagyarázat próbál lenni, mint ami például a marxizmussal történt, az – szigorúan tudományos szempontból – tudománytalan. Politikailag pedig mindez azt jelenti, hogy a gazdasági szempontok legitimek a gazdaságban, de a kizárólagos gazdasági megközelítés illegitim pl. a kultúrában, az oktatásban, vagy a családpolitikában. Sőt, a gazdaságnak is millió olyan nem gazdasági természetű előfeltétele és vetülete van, ami szoros értelemben nem gazdasági természetű. Például az erkölcs.
Tudom, hogy nem nyilatkozik személyes dolgokról, mondván, hogy más a magánélet és más a közélet. Mégis hadd kérdezzem meg azzal kapcsolatban, hogy többször halálosan megfenyegették. A napokban is. Nem fél?
Nézze, nem hagyom magam megfélemlíteni. Ha valakit meg lehet félemlíteni, és ez befolyásolja a döntéseit, akkor jobb, ha abbahagyja a politikát. Négy különböző természetű fenyegetést kaptam az évek során. Belpolitikait – részint a rendszerváltozáskor öreg bolsevikoktól, részint akkor, amikor a KDNP-ből egyedül voltam a parlamentben és Gyurcsánnyal harcoltam –, ezeket nem érzem komolynak. Nemzetpolitikait – szomszédos országok szélsőségeseitől, magyargyűlölő sovinisztáitól –, ez is kezelhető. Aberráltaktól – például homoszexuális szervezetek aktivistáitól, akik azért gyűlölnek, mert megakadályoztuk az Országgyűlésben és az Alkotmánybíróságon, hogy házasodhassanak és gyerekeket fogadhassanak örökbe. Egy ilyent a házunkban fogott el a rendőrség… Ez nehezebb ügy, mert ezek beteg emberek. És a destruktív szektások – akik meg azért gyűlölnek, mert kitettük őket az egyház kategóriából, és mert katolikus vagyok a közéletben. Például azután is életveszélyesen megfenyegettek, amikor azt nyilatkoztam, hogy amíg én miniszter vagyok és a KDNP parlamenti párt, addig a szcientológia nem lesz egyház Magyarországon. Ez valóban kockázat, de újra megismétlem: a szcientológia nemzetbiztonsági kockázatot jelent a hazának, ezért nem lesz egyház Magyarországon.
Mindez „csak” ilyen fenyegetéseket jelent?
Dehogy. Ez csak egy kis része… Ez a történet ezekbe az említett körökbe tartozó – vagy zsoldjukban álló - újságírók hazugságairól és a bloggerek gyalázkodásáról szól. De hát ezt megszoktam. Megjegyzem, ezeknek a figuráknak a rágalmazása és gyalázkodása egyfajta útjelző, hogy: jó úton járok.
