„Tudjuk, hogy a jó iskolarendszerben a közösség sajátjának kell hogy érezze azt a kulturális intézményt, amely többnyire egyedüli egy településen. A köznevelési rendszer azonban nem csak az üzemeltetésről szólj, hanem biztosítania kell, hogy minden kisgyerek viszonylag ugyanolyan minőségű oktatásban részesüljön az ország különböző pontjain. Ezt pedig az önkormányzati iskolák nem voltak képesek, mert nem volt hozzá mindenütt elegendő szakmai kapacitás, nem volt egységes szakmai irányítás, nem volt ellenőrzés. Nagyon szétesett volt az iskolarendszer” – mondta az államtitkár.

Jelenleg nincs lehetőségünk, hogy belenézzünk az iskolák munkájába, és beavatkozzunk – vetette fel. Ha elcsattan egy pofon, legfeljebb a fenntartó léphet közbe. Tarthatatlannak nevezte, hogy tavasszal még azt is megkérdőjelezték, hogy az oktatási államtitkár egyáltalán írhat-e levelet az iskolaigazgatóknak. Ha az állam az adófizetők forintjaiból tartja fenn ezt az óriási rendszert, a ráruházott bizalommal, akkor jogot és lehetőséget kell neki adni arra, hogy felelősséget is viseljen. Ez az állami szerepvállalás lényege, az esélyegyenlőség biztosítása – érvelt az államtitkár.

Hiller István szocialista szakpolitikus, volt oktatási miniszter felvetésére, miszerint kivitelezhetetlen a terv, mert az iskolák „államosítására” 300, a pedagógusi életpályamodell megvalósítására pedig 160 milliárd forintra lenne szükség, miközben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter világossá tette, hogy nincs ennyi pénz, Minderre Hoffman Rózsa úgy reagált: nem kerülnek több pénzbe az iskolák és a kollégiumok, legfeljebb át kell csoportosítani a pénzeket, a pedagógusi életpályamodell bevezetése pedig legkorábban 2013-ra ütemezett feladat. Nincs senki a világon, aki meg tudná mondani, hogy egy bő év múlva hogyan alakulnak a világgazdasági folyamatok, a magyar gazdaság. Mi optimisták vagyunk, és bízunk abban, hogy meglesz a szükséges gazdasági erő – mondta az államtitkár, aki egyben felhívta a figyelmet arra: ha 2013 szeptemberétől elindul az életpályamodell, akkor az egy töredékév lesz, az első teljes év 2014 lesz, amikor százmilliárdos nagyságrendű összeget igényel az intézkedés. Ha ezt ez az ország akkorra nem tudja kigazdálkodni, akkor igen nagy baj van – fogalmazott Hoffmann Rózsa.

Arra a kérdésre, elvárható-e a pedagógustársadalomtól, hogy tartalmasan töltse ki egész nap a gyermek idejét a jelenlegi bérekért, Hoffmann Rózsa nemmel válaszolt. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy alsó tagozaton a gyerekek több mint 70 százaléka napközis, vagyis az egész napos iskola bevezetése csak másfajta munkaszervezést jelent. Nem unalmasan, és a pedagógiai nyugdíjnak megfelelően kell megszervezni az iskola életét, hanem úgy, hogy a gyermekeknek különböző színes foglalkozásokat kínáljanak a napközis tanítók, a felső tagozaton pedig a pedagógusi életpályamodell bevezetésével egyidejűleg indul el az egész napos iskola. A cél, hogy ne a gyereknek kelljen sokfelé járnia, hanem hozzuk be a foglalkozásokat az iskolába – emelte ki a politikus.

Egy másik felvetésre, amely szerint Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter nemrég a diplomásokat sújtó adó bevezetéséről beszélt, Hoffman elmondta: miután a felsőoktatásban az államilag támogatott képzések kerete szükségképpen szűkülni fog, joggal elvárható, hogy azok a fiatalok, akik a közösség pénzéből tanulnak, valamilyen módon meghálálják ezt. A koncepciónkban az szerepel: ezekkel a fiatalokkal az állam szerződést fog kötni, amelyben kötelezettséget vállal arra – például pedagógusok esetén –, hogy eltöltsön a pályáján 10-15 évet. Az amerikai felsőoktatás így működik, és a magyar neveléstörténetben is vannak ennek előzményei. Ez a szolidaritás elve – nyilatkozta az államtitkár.