1997 nyarára nemcsak a párt igazgatása és a frakciótagok kerültek bizonytalan helyzetbe, hanem számos KDNP-t képviselő polgármester, önkormányzati képviselő és az alapszervezetek is. Giczy – formálisan teljes joggal – felszólította őket a behódolásra, illetve azokat, akik ezt nem vállalták, törvényen kívül helyezte. Új szervezeteket alakított és követelte a párthelyiségek, a vagyon kiszolgáltatását a saját embereinek. Megszállva tartotta a székházat is, a párt élete lehetetlenné vált. Az önkormányzati képviselők, akik számos helyen előzőleg rivalizáltak, feszült viszonyba kerültek a többi jobboldali pártok és a Fidesz képviselőivel, magukra maradtak a közeledő új választásokra, és voltak, akik sürgősen átültek más frakciókba. A logikusnak látszó új pártalakítás, amelyet sokan kívántak, elmaradt. E helyett társadalmi szervezet alakult Magyar Kereszténydemokrata Szövetség néven, a tizenegy országgyűlési képviselővel, megyei alelnökökkel, polgármesterekkel a vezetőségben.
d-y-ó
Az új MKDSZ számára nem maradt más lehetőség, mint hogy szorosra fűzze kapcsolatait a Fidesszel, szemben az állandóan lebegtetett KDNP–FKGP–MIÉP-összefogással. Giczyék rendszeresen ezzel hitegették a médiát és a közvéleményt, miközben a két beígért szövetséges olykor helyeslően biccentett, de többnyire mélyen hallgatott a kérdésről.
Az MDF-fel, illetve az MDNP-vel, Szabó Iván pártjával egyre nehezebb volt szót érteni. Az MDF a választási szövetségről nem akart hallani, elzárkózott a Fidesztől. Az MDNP pedig egyre válságosabb helyzetbe jutott. A közvéleményben semmiféle támogatottsága nem mutatkozott, képviselői pedig megoszlottak a politikát illetően. Többen a Fidesz felé tapogatóztak, de ezek egyéni kezdemények voltak.
A KDNP-ből kizártak egy része is a Fideszben keresett új politikai otthont.
Fokozatosan kialakult egy szimbiózis, a közelgő választások előtt létrejött a Fidesz–MKDSZ-megállapodás közös jelöltek indításáról. Nemcsak MKDSZ tagok léptek át, de a Fideszesek közül többen egyúttal az MKDSZ-be is beléptek, mint társadalmi szervezetbe. A közeledés felgyorsult.
Az 1997-es őszi parlamenti évadra a tizenegy volt KDNP-s, most MKDSZ-képviselő belépett a Fidesz parlamenti frakciójába, amely így jelentősen megerősödött létszámban és jelentőségben. Létrejöttek a közös frakcióülések, konferenciák, a képviselők közül többen beléptek a Fideszbe is. A Fidesz-frakció olyan volt miniszterekkel bővült, mint Surján László és Latorcai János, és olyan egykori Barankovics-párti KDNP-alapító kereszténydemokratákkal, mint Varga László, Keresztes Sándor, és olyan markáns politikusokkal, mint a vásárhelyi polgármester-képviselő Rapcsák András.
Az MKDSZ összejövetelein nem egyszer megjelent Orbán Viktor, akivel szemben egy ideje már oldódni kezdett a kereszténydemokrata tagokban és szavazókban élő gyanakvás és ellenszenv, amelyet a Fidesz kezdeti liberális korszakában kiváltott.
Lassan másfél évtizedes kereszténydemokrata–Fidesz–polgári együttműködés után szinte természetesnek látszik, hogy a Fidesz–KDNP-koalíció mindkét tagja egyformán vallja a keresztény értékeket és a nemzeti identitás fontosságát. Holott mindez az ős-Fideszben meglehetősen idegen volt. A nemzeti gondolat talán kevésbé, de a Fidesz alakulásakor teljesen szekularizált elveket vallott a politikában.
A rendszerváltáskor ez természetesnek tűnt. A Fidesz látszólag nem volt más, mint egy olyan lázadó diákcsoport, amelynek jórészt vidéki, első generációs értelmiséginek számító tagjai a pártállam ellenfelei voltak. Nem maoista-hippik, mint az SZDSZ, hanem egy normális, konszolidált életre vágyó, gyakorlatias gondolkozású új kor fiai voltak. Ha valami ideológiailag megérintette őket, az az akkor még hamvas, kipróbálatlan neoliberalizmus volt, amely az egyéni szabadságot, az államtalanítást, a képességek szabad kibontakoztatását ígérte a jobb életre vágyó, a pártállami levegőtől megundorodott fiatalságnak. Soros György valamiféle kiskaput nyitott Európa, vagy még inkább Amerika felé azoknak a keveseknek, akik többre vágytak, mint a pártállam szolgálatában megőszült, igénytelenségre nevelt apáik. De azért ezeket a fiatalokat akkor még számos előítélet, megszokás kötötte ahhoz az arctalan tömegléthez is, amelyből kiemelkedtek.
A KDNP világa egyes körülményeiben mégis csak más világ volt. A társadalmi kérdésekben vallott szociális eszmevilág, a keresztény Európa tradícióit ápoló, a magyar múltban gyökerező emberi magatartás, és a természetfeletti világgal érzékelhető spirituális kapcsolat, de még a pártállami sivárságon felülemelkedő polgári lét is megérintette a Fidesz jobb sorsra érdemes, akkor még kicsiny csapatának egyes tagjait, és egy létező, keresztényi magyar társadalmi bázis is, az addig teljesen esetleges háttérrel szemben, amely a Fideszt politikailag vagy hirtelen felkapta, vagy hirtelen mélybe, a lét-nemlét határára rántotta.
Mindez persze csak a következő, a 1998-as választáson vált érzékelhetővé. És különös módon egy olyan társadalmi rétegben és olyan földrajzi tájon, amely addig a jobboldal számára elveszettnek látszott.
