A pünkösdi királyság II.

Demszky Gábor pályafutása és sorsa egyben az egész SZDSZ pályaívét, eszmevilágát és végzetét is jelképezi. Ha visszagondolunk szereplésükre, mindenütt negatívumra találunk. Minden tettük, szándékuk és szavuk, amikor értéket akart kifejezni, annak ellenkezőjébe torkolt.

d-y-ó

Ezt talán Demszky ünnepi beszédei fejezik ki legszembetűnőbben. Ezek mindig a demokrácia megvédéséről szóltak, noha semmi sem fenyegette, de mintha valamiféle meg nem nevezett, de létező ellenség fenyegetné. Az egyre gyérülő hallgatóságnak kellett volna kitalálnia, hogy kik-mik fenyegetik ezt a demokráciát. Beszédeiben sztereotípiává vált a fasiszta veszély, az antiszemitizmus terjedése, az emberi jogok, a szabadság, a kisebbségek, a másság védelme, ezeknek az általuk örökre elcsépelt és lejáratott témáknak a felhánytorgatása. Mindig csak nagy általánosságban, megfoghatatlanul, hősi pózban, mintha még mindig rendőrök kergetnék, és neki kellene testével védelmeznie a szabadság – tőle függetlenül már létrejött – intézményeit, mint később őt védték magát az esernyős testőrök a gúnyolódók tojászáporától.

Mindeközben éppen ő és elvbarátai rombolták a rendszerváltással helyzetbehozott elvek és lehetőségek megvalósulását azzal a negatív gyakorlattal, amely feje tetejére állította a folyamatokat.

A gazdaság dogmatikus liberalizációja, hogy mindent privatizálni kell, mindegy, hogy mennyiért, mindegy, hogy kinek, egyre súlyosabb helyzetbe hozta az államháztartást. A gyakorlatban oda vezetett, hogy a prosperáló mezőgazdaság és az erre épülő iparágak, amelyek a pártállami időkben még fedezték a nehézipar veszteségeit, együtt mentek tönkre. Vagy külföldi kézbe kerültek, elkótyavetyélődtek.

Eközben a pártállam gazdasági szakemberei, a maradék államon, a közpénzeken élősködve milliárdosokká szedték össze magukat.

A kötelező katonai szolgálat eltörlése védtelenné tette az államot, nem maradt mozgósítható erő az elemi katasztrófák elhárítására sem. A fiatal férfiak egy részét céltalan lézengéshez szoktatták, növelték a munkanélküliségüket, a szakképzetlenséget, a bűnözést és a maradék haderő korrumpálódott.

Az oktatás szabadsága és liberalizációja azzal járt, hogy bár a nagykorúság eléréséig kellett iskolába járni, de ott tanulni, eredményt bizonyítani, fegyelmezetten viselkedni nem kellett. A tanszabadság nemes eszméjének védelme következtében pályatévesztett fiatal diplomások tízezrei lesznek majd később frusztrált középkorúakká. Amint a sajtószabadság eszméjének és a gondolat szabad kifejezésének álságos védelmében ma sem lehet legaljasabb rágalmak és hazugságok terjesztőit, a népbutítás és züllesztés üzletembereit megakadályozni sem a közéleti zavarkeltésben, sem a harácsolásban. Folytathatnánk a sort az álszent nyugdíjreform spekulációba vitelével, a nagyberuházások és minden nemű közbeszerzések korrupt árfelhajtásával. Ezek a visszásságok mind a neoliberalizmus szellemi termékei, eredeti rendeltetésük karikatúráiként, mind fordítva működtek.

A tünetek sorra megjelentek a neoliberális eszme győzelmeként a fővárosi méretre kicsinyítve Demszky húsz éve alatt. Gólemmé növelésük arányában törpült, ő maga egyre kisebbé az országos nyilvánosság szemében, megtetézve a politikai züllést magánéleti zűrzavarával, külföldi nagyzolásainak visszhangjával, kétbalkezes magán-pénzügyeivel.

Pünkösdi mesehősünket első alkalommal még nem is a választók, hanem a fővárosi képviselők választották maguk fölé. Második megválasztásakor még hatott a főváros közhangulatára jellemző liberális imázs. Harmadszorra már csak a szocialisták bábjaként, támogatásuknak köszönhetően maradhatott a helyén, és ez minden újraválasztásakor egyre kínosabbá vált, ötödjére már rezgett a léc is.

Akkorra végleg elfáradt, már a látszatára sem ügyelt a pozícióval járó kötelezettségek során. Nyilvánosan kifütyülték, záptojással dobálták, nevettek rajta, ő pedig a fővárosi múzeumnak ajándékozta tojásfoltos öltönyét, abban a hiszemben, hogy az utókor majd megcsodálja mártíriumát és hősiességét. A tojásfoltos zakó olyan dokumentum lett volna hite szerint, talán, mint Ferenc Ferdinánd trónörökös golyó szaggatta, vérfoltos tábornoki zubbonya a bécsi Arzenálban, egy világméretű katasztrófasorozat, százmilliók halálának, üldöztetésének, szenvedésének előhírnöke és mementója.

A baloldali éra nyolc éve már a pünkösdi királyság kiteljesedése volt a nagy faluban, a baloldali úrhatnámság kocsmájában, teljes tétlenségben, miközben háta mögött, az ő szégyenére és a nép kontójára megpróbálták a cimborái felzabálni a még minden felfalhatót.

A tragikomikus végkifejlet pedig, hogy a tétlenségben eltelt húsz év alatt elmulasztott gondoskodni a saját öregkoráról. Elszalasztotta azt a végső pillanatot is, amikor saját elvbarátai még érdemei elismerése mellett kibulizták volna számára az elvtársi méretű nyugdíjat.

Most azokat kellene meggyőznie érdemeiről, akik az első pillanattól átláttak rajta – és azok rovására próbálkozik, akiknek rengeteg kárt okozott, és akik milliószámra nyögik most a barátaivá és bűntársaivá lett egykori kommunisták herdálásának átkát.

Akik maguk is szánalmassá zsugorodó nyugdíjukból próbálnak csendben eléldegélni. Amihez képest az ő előrehozott nyugdíja még fejedelmi, pünkösdi királyi bőségnek látszik.

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!