EGY CSODÁLATOS "ZÖLD" DÉLUTÁN ÜNNEPI STÁCIÓI

Ismét csoda történt a bakonybéli Szent-kút mellett szeptember 10-én, a napszállta előtti és utáni órákban tartott open air spirituális ünnepen. Azon a teremtés-napi öko-ünnepen, amit a tavalyihoz hasonlóan a Barankovics István Alapítvány, a bakonybéli Önkormányzat és a KDNP PM támogatásával szervezett meg dr. Békefy Lajos és öko-csapata. Csoda volt, ahogyan az Úristen, Teremtő Atyánk puha takaróként borította rá a közel 100 résztvevőre esőcseppek nélkül az égboltot, s ahogy a napfény ki-kikacsintott a szürke felhők mögül. Csoda volt, ahogyan az ősi fák alatt megelevenedett a messzi magyar múlt, amikor még árpád-házi királyaink álltak meg meríteni a hűsítő, tiszta forrásvízből, a Borostyán vagy Szent-kút vizéből. Csoda volt, ahogy ezen a különös aurájú helyen felébresztette bennünk a Teremtő Úr saját természeti alkotása fölötti esztétikai örömünket, a látvány fenséges pompájával, ahol a csendes tó olykor rezzenéstelen tükörfelszíne, a völgyet szegélyező magas-bakonyi hegy sziluettje és a kicsinyke kápolna triádikus ölelésében öko-esztétikai örömökkel töltődtünk fel. Valóban azt éreztük, amit Luther fogalmazott meg: fű, fa, virág, patakok és tengerek, minden szépség Isten álarca. Elragadó, szent álarcosbál volt ott az Úr napján, szeptember 10-én, vasárnap a Borostyán-kútnál. És ahogyan Kovács Bálint, a Virtuózok 2017. évi furulya-középdöntőse szólójátéka a pásztorsípok nyomába röppentette vissza a lelkünket, egészen a görög-latin múltba, meg a távoli puszták szittya és magyar közösségeinek történelmi vándorútjára, az zenei csoda volt. 

 

S amikor Bakk István székely primor, az egyik legrégibb magyar főnemesi család mai sarja Őfőméltósága, a Szentkorona és Bakonybél, s a magyar történelem viszonyát, sokrétű összefonódását elemezte, megtelt a tóparti légkör a magyar történelmi múlt szereplőivel, valóságos eseménykavalkád vágtázott el lelkünk előtt. Erre a gyönyörű zenei-énekes választ Mühlhauser Martina előadóművész gitárszólója és éneklése adta meg a Honfoglalás-sal, a Szállj, szállj madárral, a három hegyen túlra és innenre repítve  a jelenlévők lelkét és énekes kedvre fakasztva a bátrabbakat Bálint furulyakíséretével.

 

Aztán jöttek a gyakorlati környezetvédelemre vonatkozó jó tanácsok, Lampert Bálint egyetemi tanársegéd előadásában, aki a méhek csodálatos életét interaktív módon mesélte el a gyerekeknek és a felnőtteknek. Műsorvezető pedig ajánlotta mindenkinek, vezessenek öko-naplót arról, ki milyen jót tett természeti környezetével, kertjében, utcájában, közeli erdőkben, s kinek milyen terve van a teremtett világ védelmére.

 

Majd következett a második hársfácska elültetése, a remény-jövő-generációk fája második tagjaként. Előtte és utána a Bibliából öko-zsoltárok hangzottak el, majd az öko-áldás a faültetés után, amiben Halmos Ábel, a bakonybéli ősi bencés monostor perjele is részt vett, de a székely primor úr is, meg Röck Samu sportember, e sorok írójának egykori osztályfőnöke, a lólengés magyar olimpiai bajnokainak egykori edzője is.

 

 

Ezután a mintegy száz jelenlévő bevonult sorjában a kis kápolnába, ahol a perjel úr és a narrátor lelkipásztor vezetésével meggyújtották a fény a véghetetlen fényből gyertyácskákat, emlékezve és emlékeztetve Arra, aki ezt mondta magáról: Én vagyok a világ világossága... A szent-kúti források kőmedencéjének peremére elhelyezett gyertyák fénykörében mindenki elmondta az öko-fogadalom szövegét, az Úri Imát, majd a lelkészek áldásával zárult ez a rész, ami alatt a Gyújts egy gyertyát a Földért kezdetű öko-dalt játszotta, énekelte Martina és Bálint.

 

E sorok írója ekkor beszélt arról, amikor Jézus a megdicsőülés hegyén volt három tanítványával, Péterrel, Jakabbal és Jánossal. Közülük Péter így fogalmazott: Uram, jó nékünk itt lenni (Máté 17,1kk), ezzel mintegy a jelenlévők szívében észlelteket is szóba öntve. Már jócskán napszállta után, az erdő sötétülő árnyai között mindenki megérezte a természet esti fenségét, ami itt jótékony, békéltető csönddel vette körül a jelenlévőket. Ekkor következett az öko-narrációnak nevezett csendes perc, amikor mindenki, kicsinyek és nagyok, egy percre úgy elcsendesedtek, hogy kezdtük meghallani a természet narrációját, beszédét, meséjét: a forrásvíz és a patak átfolyásának a csobogását, a tóból fel-felugró halacskák csobbanását, a völgyben járó enyhe szellő lomb zizzentését, meg egy-egy madár esti elköszönő énekét, „hálaimáját”. Gyönyörű volt. Ezek után kedves meglepetésként két általános iskolás kisleány, Zsanett és Petra citerajátéka csendült-pendült fel éneklésükkel. Közben a háttérben felállított munkapadokon a gyerekek öko-karkötőt készítettek, illetve Felföldi Andrea kiformázta az öko-lábnyomot.

 

 

Az ünnepség során kimondva-kimondatlanul mindenkiben megfogalmazódott: zéró tolerancia minden olyan emberi rombolásra, öko-bántalmazásra, ami a természetnek ezt a csendformáló és terápikus, energia rekreáló, ajándékozó erejét, képességét megrontaná vagy csökkentené. Nulla tolerancia minden olyan emberi törekvésre, önző természetkizsákmányolásra, környezetszennyezésre, aminek következtében a természet megbillentett egyensúlya helyreállításáért hatalmas károkozással indul jogai védelmére és sérelmeiért kemény jóvátételt követel az emberektől. Erről a szempontról hajlamosak vagyunk megfeledkezni! Az interjúban az ünnepség kapcsán elhangzott: a természettel Isten ősi szövetséget kötött, amibe beleavatta az embert is. Az a hivatásunk a 21. században, hogy a természet védőügyvédei, paraklétoszai legyünk. Minden ilyen és ehhez hasonló teremtésvédelmi alkalom ezt a hivatásunkat, felelősségünket tudatosítja. Erre jó alkalom az ilyen „zöld” ünnep. Az elköteleződésre, öko-fogadalomra újból és újból szükség van. Ez személyes és nemzeti ügy, mert a természeti rombolásért, az eleink által okozottakért is, nemzeti méretben fizetünk. Itt is eszünkbe idéződik a természeti képpel összefüggő intés: Az apák ették az egrest, és a fiak foga vásott el tőle (Ezékiel 18,2). Talán még a jövő nemzedékek érdekében tudunk valamit tenni, hogy ezt a nagy küzdelmet kölcsönösen egymás javára tudjuk majd fordítani, természet és ember új szövetségével.

 

 

A következő részekben részletesen megismertetjük az érdeklődőket a bevezető ünnepi beszéd fontosabb üzeneteivel, a nagyívű történelmi előadással, s az este más fontosabb megállapításaival. Márkus Zoltán bakonybéli polgármester úr beszédének egyes részletével, és az öko-fogadalom rövid szövegével is. Most az első fotók közül válogatunk, amiket majd mások is követnek. Az ünnepi üdvözléseket is közöljük, első renden Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter úr nagyszerű levelét, majd Pásztor Szabolcs veszprém-megyei kormánymegbízott úr levelét, azután Steinbach József református és Szemerei János evangélikus püspök köszöntő sorait, dr. Birkás Antal PM-elnök köszöntését. És az első email-es visszhangokból is szemlézünk. (Folytatjuk)

 

 

Tudósító: Dr. Békefy Lajos ©bekefy lajos

(Az egész tartalom, és egyes részei felhasználása csak szerzői engedéllyel!)